Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-14 / 294. szám
1983. DECEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A tévé képernyője előtt A piac és a többiek Heti beszámolóimat egy ész-revétallal kezdem: Nem ltudom, észrevették-e már, kedves nézőtáreaim, hogy mostanában az úgynevezett délutáni programok nem egyszer kellemes meglepetéssel szolgálnak* hogy érdemes figyelni rájuk. Mert úgy látszik, a televíziónak is gondja van rá, hogy mit kapjon a néző ebben az időben is. Az esti főműsorok mellett megnőtt a délutáni programok ázsiója! Bizonyságul mindjárt két kellemes példát említhetek az elmúlt hét gyakorlatából, a szombat délutáni Böngészdét és a vasárnap, hasonló időiben sugárzott Színészdalt. Aki látta, tanúsíthatja: mindkettő elment volna bármelyik este főműsorainák sorában is! A Böngészde egyébként Kud- lik Júlia rendkívül finom humorú háziasszonykodásával alighanem a humorkedvelők rendszeres időtöltése lesz, vagy már most is az. ízléses válogatás régebbi műsorok derűjéből, ínyencek nek való humorcsemege. A Szi- inészdal viszont azzal a páratlanul bensőséges és meghitt hangulatával és őszinte nyíltságával lepett meg és ragadott magával, ahogyan a 70 éves Gobbi Hildát a rajongó pályatársak köszöntötték színiházában, a Katona József Színházban. Köszöntői egy.egy verssel, dallal, produkcióval — ki-ki kedve és egyénisége szerint — igyekezett emlékezetessé tenni a jeles születésnapot. A „tündén” Sulyok Mária locsolókannával ajándékozta meg, igaz, benne egy gyönyörű virágcsokor, s mellé még Petőfi Anyám tyúkját is „elszavalta”. Hallottuk Dayka Margitot, derülhettünk Garas Dezsővel együtt, aki elbűvölően idézte fel egy hajdani pofon történetét, amely a Gobbi Hilda arcán csattant, s amelyet az akkor főiskolás Garas adott a már nagy hírű művésznőnek — szerepe szerint a színpadon —, s amely ügyetlensége folytán a kelleténél is jobban, azaz nagyobbra sikerült; s élvezhettük Darvas sugárzó erejét egy Illyés- próza elmondásában, Ruttkai Éva komédiázó kedvét; ő külön erre az alkalomra a dalszerző Hajdú Júliával szövetkezett, hogy valami eredeti ajándékkal rukkoljon elő. Szép és felejthetetlen születésnap: boldog lehet az a művész, akit pályatársai ennyien és így tisztelnek, becsülnek, szeretnek! És mi nézők is, hogy a televízió jóvoltából ott lehettünk az eseményen, hogy a szakmának ez az alkalmi ünnepe nem maradt a belvárosi színház falai között. (Szerkesztette: Virág Katalin, a közvetítést vezette Török Ilona.) Egyébként az elmúlt hét fő műsoridőben is sok újat, érdekeset tartogatott a nézőnek. Például a Kemény Zsig- mond regényéből készült tévéfilm bemutatkozását — Özvegy és leánya — erről részletesebben majd később. De . szokatlanul izgalmas eszmecserét tálalt fel a Pénteki randevú is; az István, a király című zenés szuperprodukció részleteinek felelevenítésével és a bemutatót követő véleményekből, valamint egy későbbi közönségtalálkozó felszólalásaiból egybeszerkesztett, majd a szakemberek, szociológusok vitájával lezárt összeállítás igen lényeges gondolat körül mozgott: az István király és a hozzá hasonló, történelmi tárgyú művészi alkotások vajon miben és mennyiben szolgálhatják történelmi tudatunkat, magyarság-érzésünk helyes irányú erősödését, és milyen veszélyeket rejthetnek esetlegesen, illetve milyen tápot nyújthatna* a hamis tudat számára A Pénteki randevú nem egy tematikus műsort sugárzott már (vita pl. a családról); de ilyen felkavaró, vitára serkentő, gondolatokat ébresztő adást fennállása óta még nem produkált. A vita soksok tanulsága közül csak egyet: a történelmi témájú művészi alkotás sohasem csupán megidézése annak, ami volt, sokkal inkább annak a viszonynak a kifejezése, amellyel az alkotó és kora kötődik históriai tárgyához. És nem szabad megfeledkeznünk a Psota Irénnel eltöltött varázslatos harmincöt percről sem — szerda este —; Psota nem egyszerűen énekelt, dalolta kedvenc dalait, a régieket, amelyek mind hozzánóttek, lásd az Én mellettem elaludni nem lehet című slágerré vált „nótát”, ő a vallomás, a közönséggel való meghitt találkozás alkalmául fogta fel műsorát — s látleletet adott magáról. Ettől vált a show valójában értékessé, jóllehet, kialakított életfilozófiád át, mi szerint ő már örökre a magány boldog jegyese, kissé különösnek érezhetjük. És még egy mai tárgyú tévéfilm is az elmúlt hét műsorának színes palettáján, A piac. Szociográfiába oltott krimi, egy bűnügyi játék elemeivel dúsított nagyvárosi piaci életkép. A részleték pontossága, a környezet hűsége jelzi benne a valóságleíró szándékot, s egy bűnszövetkezet, piaci maffia ténykedésének bemutatása jelenti a krimit, amelynek középpontjában egy kedves, ártatlan, naiv fiatalember áll, aki különös módon tanulja meg, hogy itt, a piacon más törvények uralkodnak, mint odahaza bányászfalujában, ahonnan a gyors meggazdagodás reményével érkezett. Csakhát régi igaztsóg: aki korpa közé keveredik — akár akarata ellenére is — azt bizony megeszik a disznók. Hogy ez lenne-e a film egyik tanulsága, nem tudom ugyanis erről nemigen győz meg, de lehet, hogy nem is akar sem a forgatókönyviró László-Bencsik Sándor, sem a film rendezője Mihályfjj Sándor. A baj az, hogy más ról sem igen. Többféle lehetőség villan meg a filmben, sajnos, egyiket sem használják ki kellőképpen. Lehetne izgalmas krími, ha már nem a dolog társadalmi háttere izgatta az alkotókat: egy rejtélyesen működő piaci maffia a műfaj szokásai szerint fordulatosán eilőadbtt ,»működésének” bemutatása, de ehhez hiányzik egy fontos kellék: a potenciális bűnüldözők. A filmben ezt a szerepet betöltő magányos farkas, a szerencsétlen Hollóvári — akit ráadásul még teljesen feles legesen meg is sebesítenek — igazán nem jelent valódi veszélyt a jól megszervezett bandára, amelynek csúcsán a kéjsóvár Zsófika asszony áll. Itt minden aszerint tör tértik, ahogy ők akarják, leg feljebb belső viszályok okozhatnak némi zavart a maffia nyugalmában. Elmarad tehát a krimikre jelemző, a bűnözők és üldözők közötti küzdelem oly jóleső feszültsége, az így keletkező izgalom. Egy idő után a banda eszközévé tett fiatalember sorsa is ,, érdektelenné válik; bár kezdetben erkölcsi tisztaságával, a szépséges Nyica iránti ébredő szerelmével azt az érzést táplálhatta bennünk, hogy a rossz ellenpólusaként erősödhet majd a szerepük, s velük azonosulva ítélhetjük esetleg el ezt az egész bűnbandát. Végeredményben a film — bár bemutatott egy piaci bűnszövetkezetet, de mint jelenséget, és nem mint igazi drámát, amely a benne megtestesülő bűn ellen képes mozgósítani a ' nézőt Érdekes figurák, érdekes részletek — az emberi gonoszság gazdag árnyalatait vonultatja fel, de nem tud ingerelni a jóra. Ehhez ninci elegendő ereje. — VM — Filmgyártásunk 1983-ban Új műtermek színvonalas produkciók A Magyar Filmgyártó Vál lalat termelési értéke 1983- ban elérte az egymilliárd fo-, rintot. A vállalat történetében ez rekord, s így eredményes évet zárt a Mafilm. Föld Ottó igazgató elmondta: — A sikerekben jelentős sze repe van a több éves rekonstrukciós munkának. Űj filmgyári telep létesült Foton. A kétezer négyzetméteres Máriássy csarnokban 1983- ban már készítettek filmeket. A Pest megyei községben befejezés előtt áll egy másik hasonló méretű műterem. Már Foton forgatták Rózsa János filmjét, a Boszoiikányszom- batot. A Tévének készült Fehér György munkája a Nők iskolája, s még ebben az évben — ugyancsak televíziós megrendelésre — megkezdődnek Szinetár Miklós rendezésében a Hoffmann meséinek1 felvételei. A Lumumba utcában, a Mafilm közpxmti bázisán elkészült egy új szinkronstúdió — nevét a közelmúltban elhunyt Ranódy Lászlóról kapta. A Könyves Kálmán körúti filmgyárban rövidesen befejeződik a felújítás, amelynek eredményeként létrejön a közművelődési stúdió videóbázisa. Bővültek a népszerű tudományos és oktatófilmstúdió lehetőségei is. — Sok vita és jelentős társadalmi érdeklődés kísérte a különféle koprodukciós vállalkozásokat. Jó kapcsolatunk van a különböző NSZK tévétársaságokkal, s a velük forgatott filmek — legutóbb például A Jób lázadása — művészi és anyagi értelemben is sikeres. Egyelőre várat magára egy igazán színvonalas magyar—amerikai koprodukciós film, de elképzelhető, hogy Makk Károly most forgatott filmje, a Játszani kell, végre megtöri a jeget. Két koprodukciós „nagyvállalkozásunk” indul a közeljövőben: Szabó István rövidesen megkezdi Redl ezredes című filmjének forgatását, s ebben újra találkozik az Oscar-díjas hármas : Klaus-Maria Brandauer a színész, Koltai Lajos az oi>eratőr és Szabó István, a rendező. Szalókon kudarc, Madarason öröm Tiszaderzs és Abádszalók között két srác bandukolt az országúton. Amikor beültek a kocsiba, szánté magukkal hozták a téli este hidegét. Derzsre csak azért 'mentek, hátha — szombat lévén — disco lesz a faluban. Disco nem volt, viszont egy „hak- mi-brigád” tizenkét ember előtt zenés, vidám, kabaré- műsort tartott. Óriási lehetett a jókedv, a móka, a kacagás, talán még a művelődési ház vezetőjének köny- nye is kicsordult... Az előadás után, áruikor kifizette a többezer forintos gázsit. Kidobott pénz... A fiúk . felvilágosítottak, ugyanez a műsor várja a publikumot Abádszalókon is, de ők inkább a község ételeiről, italairól méltán hires „maszek” kisvendéglőjét választják, fehér asztal mellett töltik a szombat estét. Mi viszont kiváncsiak lettünk a produkcióra. A művelődési központban az előadás kezdete előtt néhány perccel még csak öten váltottak jegyet. A művészek idegesen toporogtak a színfalak mögött, az igazgató viszont rezignálton vette tudomásul a helyzetet. Mielőtt viszont bejelentette volna, hogy az előadás elmarad, még tett egy utolsó kísérletet. Az előtérben ácsorgó fiatalokat invitálta, nézzék meg ingyen az előadást, ók azonban még így sem mutattak hajlandóságot erre. Az igazgató mit tehetett? Fizetett. Tizennégyezer forintot. A semmiért. E p>énzszűkös időkben ez igazán nagyvonalúságra vall. No és talán az az elképxzelés is, hogy az abádszatoki közönség egy este két előadás nézőterét is megtölti. A könyvtárban ugyanis ugyanezen az estén Babits-emlékestet rendeztek. Nem mértük le, hogy milyen távolságra van egymástól a két intézmény, de talán any- nyira mégsincs messze egyike a másikától, hogy ne lehetne „egyeztetni” programjaikat. Vagy tévednénk? Szalókon kudarc, Madarason öröm jellemezte a szombat estét. A művelődési központban alig egy éve „összeverődött” egy fiatalokból álló kisközösség. Sokáig gondolkoztak, mit tehetnének azért, hogy tartalmasabban teljen az együtt töltött idő? Miért, miért nem végül is úgy döntötték, hogy színjátszó csoportot alakítanak. A nyáron már Berekfürdőn is bemutatkoztak, most ptedig saját községükben, az általános iskolásak színpadával együtt. A gyerekek Lázár Ervin két meséjével, ők pedig Lőrincz Miklós: A butaság széruma című darabjával szerepeltek. A nézőtér zsúfolásig telt, szülők, ismerősök, barátok voltak kíváncsiak gyermekeikre, ismerőseikre, barátaikra. A megközelítőleg hatezer forintos bevételt a fiatalok az új Nemzeti Színház építésére ajánlották fel. Hogy miért? Egy színjátszó együttesnek ez alapvető kötelessége — mondták. A bevétel a Nemzetié Az előadás után az igazgató szobájában gyűltek össze az Űj Tükör amatőr színpad tagjai. Az élőtértben viszont a biliárd és asztalifoci vonta bűvkörébe a tizenéveseket. A legerősebb alkohol, amit a büfében mértek, a sör volt. Az igazgató, aki maga is fiatalember, nemigen tudta volna megmondani, hogy milyen más. tartalmasabb program kötné le ezeket a srácokat. Igaz, ma este ők is megnézték az előadást, de ilyen sincs minden szombat este. Noha, a disco szerinte sem igazán „szellemdús” foglalatosság, szórakozásnak, időtöltésnek — kulturált körülmények között — megteszi, de nem rendezhetnek. Korábban — igaz nem a művelődési házban — verekedések, ,,rendbontások” történtek, sokan úgy vélik jobb a bajt megelőzni ... A tiszaörsi művelődési házban nem kellett a fiatalok „helytelen viselkedésétől” tartani, ugyanis ott nyugdíjastalálkozó volt. Már a végére érkeztünk. Nem mondanám, hogy valami nagy rend fogadott, amikor az épületbe léptem, de hát istenem, ez a művelődési ház belülről máskor is ütött-ko- pott. Nem valószínű, hogy a berendezése önmagában vonzaná az embereket. Otthon kényelmes bútorok, itt lócák, harisnyát, ruhát szaggató székek. Inkább a városban... Az igazgató, aki egyébként pedagógus és másodállásban gazdája a közművelődésinek csak j öt tünkre gyújtotta be ■ az olajkályhát. Hideg volt* de tíz p>erc sem kellett már vagy tízen ültük körül az irodai kisasztalt. Az ilyen összejövetelek ritkák, most a nyugdíjastalálkozó után maradtak itt néhányan a tsz szakemberei közül. Hogy máskor miként zajlik az élet a művelődési házban? Csendesen. Talán a fiatalokat kellene jobban összefogni, talán a rendezvényekre, a ház fenntartására fordítható összeget kellene emelni... A mai élet nem kedvez a falusi közösségeknek — je gyezte meg egy idősebb ember. Régebben nagyobb volt az összetartás, no és az ösz- szetartozás érzése. Különben a fiatalok hétvégéken inkább már a városba járnak szórakozni, jőbban megtalálják ott az igényeikhez mért időtöltést. Tiszafüreden valóban fia tatokkal telt meg a művelődési központ. A középiskolások tartották éppen hagyományos szalagavató báljukat. Az udvarról ugyanakkor egy autóbusz fordult ki. A népdalkor Hajdú-Bihar megyében szerepelt ezen az estén. December 10-én, szombaton, rövid kis kőrútunkat ugyanis akkor tettük. Török Erzsébet A pálya vonzásában Órái igazi szellemi műhelyek □ A szolnoki Varga Katalin Gimnázium 1980-ban ünnepelte fennállásának fél- évszázados évfordulóját. Az ctvenből csaknem negyven alkatommal szólította iskolába Szabó László- nét a tanév eleji becsengetés. Előbb nyolc esztendőn ke* resztül mint diák járt á gimnáziumba, 1951-tól pedig mán-mint biológia—kémia szakos pedagógus áll a katedra másik oldalán. Szeme láttára, s később aktív közreműködésével vált nevessé az iskola. A Varga Katalin Gimnázium neve ma már ismert a nemzetközi pedagógia; irodalomban, a tantestület munkája elismerést váltott ki az UNESCO Neveléstudományi Intézetének szakemberei körében. A ma már általánossá vált .gimnáziumi fakultatív rendszerű oktatás kísérleteit 1970- ben kezdték el, s ennek kedvező tapasztalatai, eredményei alapján bízták meg az iskolát az úgynevezett permanens neveléssel kapcsolatos, UNESCO által végzett kutatásokban a részvételre. Ennél nagyobb kitüntetést \ajigha kaphat egy oktatási intézmény. Az elismerés öröm, de többletmunkát is igényel. Szabó Lászlóné, a kollégák, diákok Margit nénije mégsem az utóbbi időszakot nevezi a legnehezebb tanévnek, hanem inkább a kezdetet, amikor az egykori tanítványból tanár lett.. Diáktársai, ismerősei ültek előtte az iskolapadokban, s bizony nem kis fejtörést okozott, hogyan fogadtassa el velük magát, mint p>edagógust. S nyomasztó volt az egyetemen megszokott tárgyi feltételek után a szegényesebb szertár is. A fiatalos lendület, a pálya vonzása átsegítette a kezdeti nehézségeken. Elhivatott* született pedagógus egyéniség. Soha, semmiért meg nem vált volna az iskolától, a gyerekektől, p>edig nem könnyű korszak volt az iskolában az utóbbi negyven esztendő. Tantervi reformok, új • tankönyvek váltották egymást, míg végül is eljutottunk odáig, hogy minden dokumentum jószerével csak keret* a ptedagógus dönt abban, nogy mennyit és hogyan tanultat meg a diákokkal a szaktudományokból természetesen a kötelező törzsanyagon kívül. Szabó Lászlóné anélkül, hogy túlságosan magas követelményeket állítana a diákokkal szemben; a biológia legfrissebb eredményeivel is megismerteti a tanulókat. Órái igazi szellemi műhelyek, amelyeken gyakran a tanítványok hozakodnak elő egy-egy vitatémával, amelyről a szaklapokban olvastak. Az ő munkáját is dicsérik tanítványai sikerei. Az utóbbi években az Országos Középiskolai Tanulmányi versenyeken két diákja is az első tíz helyezett között szerepelt, egy tanuló pedig a 11. helyen végzett. A megyei versenyeken pedig szinte minden tanévben az élvonalban találjuk tanítványait. S bizonyára így lesz ez a jövőben is. Szabó Lászlóné noha november 14-én hivatalosan nyugdíjba ment, heti kilenc órában változatlanul tanít. Ugyanolyan lelkiismeretesen, felkészülten, mint az eddigi harminckét tanévben. S hogy meddig? Amíg körülményei, egészsége engedi, s marad még kedves mosolyából az újabb tanítványoknak is. T. G. Karácsonyi kollekció Hungaroton kiadványok Az esztendő hátralevő napjaiban a Hungaroton még számos új hanglemezt és kazettát jelentet meg, melyek közt a komolyzene kedvelői, a könnyű zene rajongói és a gyermekek is találhatnak ízlésüknek, érdeklődésüknek megfelelőt. A karácsony előtti héten jelenik meg Leonard Bernstein budap>esiti hangversenyének felvételét amelyet a Hanglemezgyártó Vállalat az Erkel színházbeli előadáson rögzített. A naptokban már kapható lesz Kocsis Zoltán új lemeze, amelyen Brahms f-moll szonátáját játssza. Kincses Veronika új hanglemezén Mozart-áriáikat énekel: a Figaró házassága, a Don Giovanni, a Cosi fan tutte és a Titusz kegyelme szoprán áriáit a Magyar Rádió és Televízió számfónikus zenekarának kíséretében adja elő olasz nyelven, a karnagy Oberfrank Géza. Különlegesség lesz a keleteurópai tekerőmuzsika című lemez, amelyen magyar, bolgár, lengyel, ukrán és román népzenei feldolgozásokat ad élő tekerőlanton Mandel Róbert, e hangszer avatott művésze. A felvételen közreműködik Sebestyén Éva és KáLl- lay Gábor, akik magyar, bolgár és ukrán nyelven énekelnek. Szombat este a művelődés „hajlékaiban**
