Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-13 / 293. szám

1983. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A rádió I |hulámhosszán| Aki hisz az asztrológiaDan, joggal gondolhatja, hogy a múlt század utolsó évtizedé­ben kedvező volt a csillagok állása, hiszen kimagasló te­hetségű emberek születtek. Nemrégiben ünnepeltük Ady Endre. Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán, Bartók Béla születésének centenáriumát. Az idén pedig Babits Mihály- ra, Juhász Gyulára emléke­sünk születésének száza­dik évfordulóján. Talán kicsit kevésbé is­mert, hogy ugyancsak száz éve született Kós Károly. A rádió harmadik műsora egy kétrészes sorozattal emléke­zett meg az erdélyi polihisz­torról. A Magyar Irodalmi Arcképcsarnok műsor kere­tében kedden és szerdán dél­után hallhattunk Szokolczay Lajos előadását Kós Károly példamutató életéről, sokré­tű munkásságáról. A két adás — amelyben Horváth Sándor és Bánffy György működött közre — méltó megemléke­zés volt az építészről, az íróról, a könyvescéh alapító­ról a közéleti, s a magánem­berről. A Kalotaszegi Króni­kákból, s a különböző doku­mentumokból kirajzolódott a hallgató előtt talán az utolsó reneszánsz típusú ember portréja, nagysága. A csend hangjai Hegyi Imre vasárnap esti ti portm^í sorai fontos társa­dalmi kérdéseket vizsgálnak: ezúttal a halláskárosult gyer­mekek gyógyításának lehe­tőségeit kereste. A kérdés — nem a gyógyítás, hanem a folyamat — roppant egysze­rűnek látszik. A szülő észre­veszi, hogy gyermeke hallás- károsult, elviszi az orvoshoz, aki a tudomány segítségével megpróbálja megszüntetni a panaszt. Így kellene lennie, sajnos a műsor mégis mást bizonyított. Alig hittünk a ifüjünknek, amikor az eset­tek sokaságát hallottuk: az iskola „szűri ki” a halláská­rosult gyermekeket, a szülő nem veszi észre, hogy gyer­meke csökkent hallású, vagy nem törődik vele. E sajná­latos esetek a rendezetlen életű családoknál, a társada­lom perifériáin élő emberek­nél egyáltalán nem rendha- gyóak. Döbbenetes emberi mulasztásokról, nemtörő­dömségről — gonoszságról! — szóltak A csend hangjai. A keveset beszélő, ám an­nál többet mondó riporter elvitte a rádió mikrofonját a legmodernebb hallásvizsgáló intézetekbe, klinikákra, bi­zonyította, az orvostudomány — a halláskárosodás elleni intézményrendszer — milyen csodálatos eredményekre ké­pes hazánkban. Az ellent­mondás annál feltűnőbb: kö­zel egymillió ember kisebb- nagyobb mértékben hallássé­rült Magyarországon. Zenészportrék Egy nem akármilyen órát tölthetett el vasárnap este a rádióhallgató Faragó „Ju­dy” Istvánnal és Vikidál Gyulával. A P. Box együttes két tagjával Lőrincz Andrea műsorvezető beszélgetett. Nem sok mindent tudtunk meg azonban a két zenész­ről. a beszélgetés zöme kö­rülbelül ilyen elmés párbe­szédekből állt: „Egyik daluk az utazásról szól. Talán va­lami saját élményhez kötő­dik? — Igen.” Nem minden kérdésre volt azonban ilyen szűkszavú a válasz, ám ezek­ben az esetekben meg a stí­lus zavarhatta a hallgatót. Az együttest, s a koncert kö­zönséget is csak „bandának” nevezték a megszólaltatott zenészek, de ennél durvább kifejezésekben sem szűköl­ködött a műsor. Ezek után már csak az a kérdés, mi ér­telme volt a beszélgetésnek, hiszen sem a hallgatónak, sem a két zenésznek, sem az általuk is képviselt könnyű­zenei irányzatnak, sőt, még a műsorvezetőnek sem vált hasznára. — tg — Közel 26 ezer kötet közül válogathatnak a kengyeli községi könyvtár olvasói. A könyvtárban felhalmozott ismeretanya­gok jiránt esősorban a gyerekek érdeklődnek Országos re sto ura torkon fórén cia Film a művelődésben Tegnap megkezdte munká­ját a restaurátorok X. orszá­gos konferenciája a Közpon­ti Múzeumi Igazgatóság szék­házában. A háromnapos- ta­nácskozáson az országos mú­zeumok, valamint a megyei múzJeurni központok általá­nos és szakrestaurátorai tar­tanak előadásokat, illetve fejtik ki véleményüket a restaurátorok helyzetéről, munkakörülményeikről, kül­földi tanulmányútjaik ta­pasztalatairól, továbbá a res­taurálásban felhasználható új módszerekről, anyagokról. A tanácskozáson megvitat­ják azt a tervezetet is, amely a restaurátorok munkájával képzettségével, emberi tu­lajdonságaival és szakmai tudásával szemben támasz­tott nemzetközi követelmé­nyeket fogalmazza meg, s amelyet várhatóan 1984-ben az ICOM 7. triennáléjára ad­nak majd ki. A tervezet sze­rint a legtöbb országban a konzervátor-restaurátor szak­ma még nincs meghatározva: jelenleg bárkit, aki konzer- vál-restaurál, konzervátor- nak, vagyis restaurátornak hívnak, függetlenül attól, hogy milyen mértékű és mélységű képzésben része­sült. film születésének első évtizedeiben mindazok. akik nemcsak olcsó vá­sári mutatványt láttak benne, elsősorban nem a művészet új kifejezé­si lehetőségeit remélték a mozgó képektől, hanem az oktatás, a nevelés minden korábbinál hatásosabb ki­egészítőjét. S erre nemcsak a techni­kai újdonságok iránt lelkese­dő álmodozók .gondoltak, hanem az álmodozással oly ritkán gyanúsítható állami tisztségviselők is. Ma ás im­ponálók azok a listák, ame­lyek már a húszas években a főváros közoktatásügyének tulajdonában levő kikölcsö­nözhető filmekről készültek. Szabad legyen itt egy sze­mélyes emlékről Is szólni. Olyan falusi polgári iskolá­ba jártam az 1940-es évek elején, amelyben a szemlél­tető eszközök maximuma (a térképeken és néhány illuszt­rációs táblán kívül) a lak­muszpapír volt, amit éppen ezért csak felsős korában lát­hatott a kiváncsi kisdiák. Ugyanebben az iskolában már havi rendszerességgel láthattuk a VKM oktatófilm­jeit. Mindez persze a film és az oktatás kapcsolatát bizonyít­hatja, de hát ezeknek a fil­meknek a jelentős része ép­pen hogy nem a szorosain vett tananyaghoz kapcsolódott, hánern nevelési, ha úgy tet­szik ideológiai funkciókat szolgált. (Például akkoriban a nagyon erőteljes irredenta propagandát.) A történelminek nevezhető okok miatt érzem már-már illetlenségnek, hogy rossz lelkiismeretünk ösztönzésére 5—10 évenként ismét és is­mét felfedezzük, hogy a rö- vádfilmeket — amelyek már rég nem olyan rövidek — fel kellene, vagy az eddigieknél sokkal jobban fel kellene használni a közművelődés­ben. Bizonyos lehetőségek pe­dig már régen adottak. Pél­dául az ismeretterjesztés ha­gyományos formái. S szent meggyőződésem — sokak vé­leményével szemben —, hogy az élő, beszélő ember soha nem megy ki az ismeretter­jesztés divatjából. Az élő szó, a hallgató előtt született gondolat, a kifejezést árnya­ló, módosító metakommuni­kációs gesztusok, az előadó rugalmas és spontán alkal­mazkodó képessége, s ami mindezzel együtt jár: a kér­désekre adott azonnali vála­szok lehetősége legyőzhetet- lenné teszi az embertől em­berhez szóló ismeretterjesz­tést. Ami persze nem azt je­lenti, hogy az illusztráció fe­lesleges. Ellenkezőleg; minél sokoldalúbb az előadó, an­nál inkább igényt tart a de­monstrációra. S van-e, le- het-e jobb eszköz ilyen cél­ra a filmnél? (S a film alatt persze már a holnap video­kazettáját is értem.) Mégis milyen nehézkes, bonyolult, fáradságos a TIT- előadások filmes illusztráció­ja. Nem csoda, hogy kimu­tathatóan kevés a filmmel kiegészített előadások szá­ma. S a szervezés bonyoluit- cenni azt a kérdést is: van- sága mellett rna már fel kell nak-e megfelelő filmek erre a célra? Aki végigböngészi a filmtárak címlistáját, lát­szólag mindent megtalál, amit csak akar. Látszólag, mert az elmúlt 25—30 év ter­mése szám szerint ugyan igen gazdag, köztük remek­művek is találhatók, valójá­ban ha nemcsak a címeket nézzük, hanem a filmeket is ’epergetjük, akikor hamar ki­derül, hogy sok közöttük a részben vagy egészben el­avult munka. A nagy kérdés, ha úgy tet­szik, a kérdések kérdése: néni lehetne-e u filmet (vi­deót) a korábbinál jobban a közművelődés más terüle­tein felhasználni? A válasz azért nehéz, mert maga a közművelődés egésze, ha nem is válságban, de válaszúton van: megtartva vagy odaad­va a művelődési házak in­tézményhálózatát, hogyan tud a hétköznapi közösségi élet információs rendszeré­be integrálódni? Minthogy erre a kérdésre magam sem tudom a választ, legfeljebb sejtéseimről szá­molhatok be, arról, hogy a. jövő — még nem is létező — formáit felesleges szem­beállítani a jól vagy rosszul dolgozó, de mindenképpen létező művelődési intézmény- rendszerrel. Ezért a jövő filmes köziművelődéséről is csak olyan sejtéseim lehet­nek, hogy mór most számol­ni kell a művelődési házak­ban (öt—tiz éven belül) a video elterjedésével, 'tehát biztosítani kell a meglevő legjobb, legidőtáillóbb film­anyagok átmásolását video­szalagra. A másik, még bizonytala­nabb sejtésem, hogy ha azt nem is tudjuk, milyen lesz holnap a ..házon kívüli”, az­az művelődési házon kívüli •közművelődés, de azt tudjuk, hogy vezetni, inspirálni a munkát akkor is szakembe­rek fogják, ha ez a munka kikerül a hagyományos ke­retek közül. Olyan szakem­berek fogják ezt a munkát végezni, akiket most képez­nek ki, vagy éppen most vé­geznék az egyetemeken. Jó lenne hót, ha legalább ők ismernék, r nemcsak cím szerint, hanem személyes él­ményeik alapiján, miilyen műveltségvagyon sorakozik a filimtárak kerek pléhdobo- zaiban. S ha Mohammed nem megy a hegyhez, a filmgyár­tás, -forgalmazás, az állami filmirányftás menjen a nép­művelők közé. Szervezzen a számukra bemutatósorozato- kat. esetleg mintafoglalkozá­sokat, állítson össze számuk­ra ajánló jegyzéket. Nem kell nagy jósnak lenni, hogy kitaláljuk: hálásak lesznek érte. harmadik terület a direkt politikai agitáció, az ideo­lógiai nevelés, ahol minden ko­rábbinál jobban lehetne használni a meglevő film­anyagot. Némi történelmi nosztalgiák nyomán ennyit tud javasolni az, aki sejti, hogy ez nem sok. Viszont végrehajtható. B. L. Tv-sorozatok éve lesz Krimi, sci-fi, tudomány Wagner Laurent család, Égi postások Szolnoki sikerek Balassagyarmaton i Első díjas az amatőr színház A hét végén rendezték meg Balassagyarmaton a Madách Imre irodalmi színpadi na­pokat. A bemutatón amelyre az ország kilenc, az előzsürizések során legjobb­nak bizonyult együttes ka­pott meghívást — szép si­kerrel szerepeltek a szolnoki 'amatőrszí fi játszók. Gyuricza Péter az egyik különdíjjal, a szolnoki Amatőr Színház pe­dig az irodalmi színpadi na­pok első díjával, s az ezzel járó vándorserleggel tért haza. Szombati lapunkban már írtunk az eseményről, akkor a darab címe sajnos tévesen jelent meg, az Amatőr Szín­ház természetesen Beckett: Az utolsó tekercs című mű­vével szerepelt. A darabot László Béla rendezte, Krapp szerepében pedig Varga Sán­dort láthatta a közönség. Ha csak annyit mondunk, Üjszász, talán máris sokan sejtik, hogy Varga Sándor az amatőr színjátszás megyénk­ben egyik legjobb „iskoláját” járta ki. Üjszászi születésű, ott diákoskodott. — Szerencsére mindig na­gyon jó tanáraim voltak — mondja. Az általános isko­lában már tagja voltam a színjátszócsoportnak, s ez el­sősorban azért volt jó „előis- kola”, mert valóban játszot­tunk, nem a szokványos mód­szerekkel „dolgoztunk”. A középiskolában pedig Sléder Éva vezetésével már igazi si­kereket értünk el. A sikerél­mény egyébként talán a leg­fontosabb, mindig az sarkallt bennünket arra, hogy a le­Varga Sándor hető legtökéletesebben vé­gezzük dolgunkat. Számom­ra ez most is nagyon fontos. — A gimnáziumi évek után végül is sikertelenül felvéte­lizett a színművészeti főis­kolára. — Nos, azt a felvételi vizsgát tényleg nem könyvel­hettem el sikerélményeim közé, de azért annyira még­sem keseredtem el, hogy le­mondjak a színjátszásról. Igaz, ideiglenesen mégis arra kényszerültem. Amikor ka­tona voltam nem nagyon nyílt lehetőségem rá. Később Szegeden, mert végül is az ottani tanárképző főiskola rajz-földrajz szakára felvé­telt nyertem, újra kerestem az alkalmat. A JATE iro­dalmi színpadának lettem tagja és szerepeltem Nagy Bandó András szegedi kaba­rétársulatában. Sokat tanul­tam az egykori szolnoki Stú­dió színpad foglalkozásain is. A legjobb szakemberek segítségével ismerkedtünk a dramaturgiával, beszéd- és mozgástecnikai gyakorlato­kon vettünk részt A főiskolát ettől az évtől levelező tagozaton végzi. — A Volán Vállalatnál közművelődési előadóként dolgozom, s természetesen bekapcsolódtam az Amatőr Színház munkájába is. A Beckett darab az első be- mutatónjc volt, az igazság az, hogy mi magunk sem szá­mítottunk ekkora elismerés­re. Balassagyarmaton való­ban azok az együttesek sze­repeltek, amelyek már régen rangot szereztek maguknak. Mi alig néhány hete kezdtük a közös munkát. Persze, László Bélával, aki rendez­te a monodrámát, régóta is­merjük egymást, közös szín­játszó múltúnk is nyilván hozzásegített bennünket eh­hez a sikerhez. Az előadást december 16- án, Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pontban is bemutatják, más­nap pedig máris új bemuta­tóval jelentkeziüc az Amatőr Színház, a közönség Thor- thon Wilder: Hiawatha háló­kocsi o;mű művé|t lláthatja előadásukban. Remélhetőleg ez a darab sem ér el kisebb sikert az előzőnél, s talán újabb bizonysága lesz annak, hogy a szolnoki amatőr szín­játszók •megérdemlik a tá­mogatást, a jelenleginél ta­lán többet is. — te — A televízió az új eszten­dőben is hű marad a már bevált h agyamé nyakhoz: kedd esténként az első mű­sorban filmsorozatokat su­gároz. Már az idén, decem­ber 20-án megkezdik az an­gol—magyar koprodukcióban forgatott tízrészes „Wagner” vtefiftését. A rendező Tony Palmer, a címszerepet Ri­chard Burton alakítja, olyan világsztárok társaságában, mint Vanessa Redgrave, Jon Gielgud, Laurence Oli­vier és Franco Nero. Fősze­repet játszik Gálfi László is. Ezt követően egy háromré­szes francia bűnügyi törté­net — a Bizonyíték híján — kerül a képernyőre egymást követő estéken. A jövő év­ben ismerkedhetünk meg az NSZK-ban forgatott tízrészes „Laurent család”-dal; „tag­jai” Franciaországba. Né­metországba menekült hu­genották. A „Messziről érke­zett ember” című francia film hat epizódjánák törté­nete hasonló a jó néhány esztendeje nagy sikert ara­tott misztikus krimiéhez; a „Belphegor”-éhoz. Ugyan­csak 1984 tervei között szere­pel a „Vidéki ügy” című há­romrészes angol bűnügyi tör­ténet, írja a műfaj egyik mestere: Dumbridge. Szombat délutánonként is több sorozatot tűz műsorára 1984-ben a televízió. Előre láthatóan februárban kezdik vetíteni a kilenc részes „Ma egv házban” című csehszlo­vák vígjátékot. A BBC tudó­mén vos ismeretterjesztő filmje tízszer harminc perc­ben a számítógéoék titkaival ismerteti meg a nézőket. El­sősorban a tudománvos-fan- tasztikus filmek kedvelőihez szól a „Látogatók” című francia sci-fi. Amerikai soro­zat a kilenc epizódból álló „Ember az Atlantiszról”, melynek főhőse az elsüllyedt földrészről kerül a ma embe­rei közé. Ugyancsak szambáit délutánonként — hat hétvé­gén — láthatják az érdek­lődők az „Égi postások” cí­mű francia alkotást. Az el­ső világháborút követő évek­ben játszódik, cselekménye az első kereskedelmi légi járat történetét dolgozza fel. Terv szerint márciusban kezdődik a Hitchcock-soro- zat. Többnyire szombat éj­szakánként vetítik, a többi között a „Madarak”, a „Lon­doni randevú”, a „Gyilkos­ság telefonhívásra” és a „Psi- cho” című filmeket. Ugyan­csak szombat éjszakai prog­ram lesz Zola „Nana” című regényének hatrészes francia televíziós változata, vala­mint Szabó István Oscar- dijas rendező legsikeresebb filmjeinek vetítése. Sorozatot terveznek Mar- cél Camé, a francia filmmű­vészet nagy klasszikusának filmjéből is. Vasárnap délutánonként sem maradunk érdekes fil­mek nélkül. Elsőként — de­cember 30-ától február vé­géig — a Peter Sellers fő­szereplésével forgatott fil­mek szerepelnek a műsoron. Március végétől mutatják be Gertler Viktor műveit, majd a Batalov-sorozat követke­zik. s várható a Tolnay Klá­ri legnépszerűbb szerepeit idéző műsor is: egyebek kö­zött a „Meseautó”, a „PestL mese”, a „Katyi”. Sebes Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents