Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
to Szolnok megye múltjából 1983. NOVEMBER 12. „Mert én alkotok” Az I. világháborúban mintegy félmillió magyar katona esett orosz fogságba. Sokan megértették közülük, hogy a proletárforradalom győzelme és megszilárdulása az egész világ dolgozóinak közös ügye. 1917 novemberében ezért már mintegy 40 városban küzdöttek magyar hadifoglyok a szovjet hatalomért. Négyéves koromban árva maradtam, tízévesen már dolgoztam, s tizenkét éves voltam, amikor sok-sok cselédkedés után asztalosta- nonc lettem Törő kszen t m ik - lóson. Az én sorsom már olyan volt, hogy nem kerülhettem el a háború viharát sem. Tizennyolc évesen valahol az orosz síkságon hadifogságba estem. Először nagyon nehezen, később egyre értelmesebben beszélgettem az orosz katonákkal, megszerettem őket és ráébredtem arra, hogy ez a háború az uraké, s nekem azzal soha nem lesz jobb, ha győzünk. így aztán az is magától értetődik, hogy amikor a cári önkény ellen lázadt az orosz nép, sok magyar hadifogoly is fegyvert kért orosz barátaitól. A győzelmes csaták után 1917-ben, a forradalom győzelme után egy Rosztov környéki kis faluban jelentkeztem a nemzetközi brigádba. 1918-ban Novocserkaszban harcoltam az ellenforradalmárok ellen. 1919 január első napjaiban volt orosz hadifoglyokkal együtt én is hazatértem. Harcból harcba. Hamarosan katonai behívót kaptam, s a 68. gyalogezredhez Szolnokra vonultam be. Amikor március 22-én Szolnokra is eljött a hír: megalakult a Tanácsköztársaság, a hír után a tettek következtek. Szolnokon szintén megalakult a Munkás— Katona—Földműves Tanács és a katonatanács elnökhelyettese lettem. A szolnoki tanácsnak első feladata volt a hadsereg újjászervezése, valamint a rendőrség átszervezése. A hadsereg javarésze hűségesen kitartott a proletárdiktatúra mellett, kizárta soraiból az osztályidegen elemeket és fellépett egységesen, szervezetten az ellenséges agitáció megszüntetése érdekében. A szolnoki forradalmi törvényszéknél is fontos munkát bíztak rám. (a megyei forradalmi törvényszék egyik elnöke volt — a szerk.). Részt vettem a jászárokszállási ellenforradalom leverésében és két nap alatt helyreállítottuk a rendet, A Tanácsköztársaság leverése után majdnem egy fél évig bújkáltam Budapesten. Aztán elfogtak és Héjjas Iván különítményének kezébe adtak szülővárosomban, Törökszentmiklóson. Az itt fogvatartott kommunistákat éjjelenként Fegyvernekre szállították. Ott a kínzás minden úri módszerével megismerkedhettünk Élve megskalpoltak néhány foglyot, kezüket, lábukat eltörték. Mindezt átélni sem volt egyszerű. Csupán véletlenen múlt, hogy életben maradtam. Június 25-én Szolnokon gyorsított eljáráson hat évi fegyházra ítélt a törvényszék, A börtönben is tovább tartott a szenvedés. Kínzás, fenyegetés, sötétzárka, minden napra kijutott valami. A büntetés letelte után úgy éreztem, megvakultam. Amikor 1925 áprilisában kiszabadultam s visszatértem Törökszentmíklósra, még a legjobb ismerőseim sem mertek velem szóba állni, úgy féltek a fehérterror bosszújától. Egyedül voltam, magányos, nagyon elhagyatott. És ez az elhagyatottság írásra késztetett : Bolond magam járom a világot De megértő szíveket seholsem találok Bolond magam járok mindhiába, Kigúnyolnak és ezt mondják: balga. Miért vagyok balga én? Lelkem szabad lángja él Szabadság nélkül minek az élet? E rabszolgaság, tán ez is élet? Nem! Nem! Nem hiszem soha! Én vagyok a föld ura! Bolond kezünk, ha egyszer megállna Nem volna bölcs, ki azt áthidalja. Kiáltom a világba: En vagyok a föld ura, Az úr itt én vagyok! Mert én alkotok! És dolgoztam tovább a mozgalomban. 1944-ig az internálásig részt vettem gz illegális kommunista párt harcaiban. Az internáló táborból pedig a felszabadító iszov jet 1 csapatokihoz szöktem. Velük jöttem egészen Törökszentmiklósig. Es akkor először éreztem, hogy nem magam járom a világot, s hogy megértő sziveket oly sokat találhatok. Mert szabadság van, már mindörökre vége a rabszolgaságnak, s nekem az egykori harcosnak is tartogat még sok szépet, kellemeset az élet. (Papp István visszaemlékezése) Amiről a sírok beszélnek 895—96-ban a Kárpát-medence történetének egy új fejezete kezdődik. Az eddig egymást váltó népek nagy kavalkádja után stabil, önmagát állandóan megújítani képes nép — a magyar — veszi át a terület igazgatását. A több mint ezer éve a Duna-Tisza táján élő magyarság a finnugor nyelvcsaládok legnyugatibb ága. Legközelebbi nyelvrokonai az obi ugorok (vogulok. osztyá- kok). A magyarság honfoglaláskor! arculata hosszú vándorlás és sok-sok nyelvi, etnikai módosulás után alakult ki. Szolnok megye területén nagy számú és jelentős honfoglaláskori lelet került elő. A magyar vezető réteg három legfontosabb lelete a kétpói, a szolnoki és a túr- kevei gazdag sírok anyaga. Kétpón egy kiscsaládi temető három sírja került elő. A női sírból egy hegyesedő végű karperec, valamint három levél alakú lószerszámveret maradt ránk. Az egyik férfi övét aranyozott-ezüst véretekkel díszítették, s ide tartozik egy oroszlánt ábrázoló bronzcsat is. A kiscsalá- di temetőbe nyugvó másik férfi sírja különösen gazdag lehetett, övét arany veretek ékesítették, s mellé1, temették, a mind a mai napig egyedi darabként számon tartott ezüst csészéjét, 'amelynek kidolgozását csiak a nagyszent- miklósi kincs edényeihez lehet hasonlítani. Ha a sír teljes anyagát ismernénk, valószínűleg az a férfi a zempléni, giasizterédi, rakamazi előkelőkkel egy társadalmi réteget reprezentálna. Talán nem tévedünk nagyot, ha a meglevő anyagok alapján is a magyarok egyik törzsfőjét sejtjük benne. Niagyon gazdag aírlelet került elő 1912-ben Szolnokon a StrázEahalom elhordása közben. (Az ezüst és bronz övvereteken, ezüst dirhemen kívül, egy aranyozott-ezüst tarsolylemez került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. A tarsolylemez felületét a honfoglalók műÉljen a béke! — Törökszentmiklósi • katonák a fronton Hogyan került török kézre Nyári Lőrinc becsülete a szolnoki vár? A szolnoki várat elismerésre méltó gyorsasággal építették és szerelték fel. El volt látva új, forgó ágyútelepekkel oly módon, hogy egy vaskorongra nyolc ágyút szereltek, amelyekből kisebb méretű vasgolyókat tudtak az ellenségre lőni. Ezen kívül még 24 ágyú, 3000 szakállas és spanyolpuska, 800 mázsa lőpor, s minden egyéb szükséges hadi készlet meg volt a várban. Eleséggel több évre el voltak látva. A szolnokit Eger váránál sokkal erősebbnek tartották. Istvánffy szerint a szolnoki őrség 800 emberből állt. Egy-egy század spanyol, német és cseh gyalogos állomásozott a várban. A lovas csapatvezérek pedig Pekri Gábor, Strezenkovics Mátyás és Móré Gáspár voltak. A magyar gyalogságnak Ke- ledi István parancsolt. Dr. Szendrei János szerint még 50 szolnoki hajdú is volt a várban. Nyári Lőrinc, a vár kapitánya a török fogságból hazaérkezve, 1554. május 4- én eskü alatt azt vallotta, hogy a szolnoki őrségnek semmi oka nem volt elfutni a fizetés, az élelmiszerek vagy a katonák hiánya miatt. A vár szégyenteljes bukásáról beszéljenek azok a tanúk, akiket eskü alatt hallgattak ki. 1555. november 30-án Borbély Márton szolnoki menekült a következőket vallotta: „... a megszálláskor látta, hogy vitézlő Nyári Lőrinc a vár egy magasabb helyére felmen- vén, onnét megtekintette a török tábort. Utána mondta az embereknek: a törökök kevés számmal vannak, nem kell félni. ... Egy szegény paraszt a törököktől leveleket hozott. Móré és több főtiszt a leveleket titokban akarta felolvasni. De Nyári mindenki hallatára felolvasta”. Ekkor már Szolnok alatt táborozott Ahmed basa kb. 100 000 emberével. A levelet is ő küldte be. A roppant török tábor láttára, amely áradó tengerként vette körül a várat, pánik tört ki a fegyelemtől elszokott várbeliek között. Egy másik szolnoki menekült vallomása szerint Nyári ilyen szavakkal próbálta embereit a szökéstől visszatartani; „Kimenjünk-e, kérditek, alávaló, hitszegő árulók, nem azon feltételek alatt kaptatok királyi zsol- dot, hogy a szükség esetén elfussatok, hanem hogy halálig harcoljatok, lám, én itt maradok halálomig”. Mivel Nyári Lőrinc török fogságba jutott, azért a héttagú vizsgálóbizottság, amely Szolnok gyászos elvesztésének felelősét kereste 1553. szeptember 7-én a bécsi császári palota egyik termében a menekültek közül Móré Gáspárt. Hayman Wolfgang élelmezési tisztet, Gaballio Bernárd várépítészt, két menekült spanyol katonát és Korlát Kristóf hadnagyot hallgatta ki. Ez utóbbi azt vallotta, hogy az őrség szökését megelőző éjjelre Nyári főkapitány minden ágyúhoz két embert rendelt és meghagyta, hogy a legénység az ágyúknál vacsoráljon. Azután maga is vacsorázni ment. Nem sokkal ezután vették észre, hogy a német lovasok szöknek. O kereste Mórét és megtalálta az őrszobában, amint fejét az asztalra hajtva aludt, Fel- költötte és mondta neki, hogy a németek szöknek. Az elhangzott és idézett tanúvallomások alapján a szolnoki vár utolsó napjait a következőképpen rekonstruálhatjuk. Ali basa nyolc napig hiába lövette a várat. Az erős sáncfal csak porzott, kár nem esett benne. 1552. szeptember 1-én megérkezett Ali segítségére Temesvár alól Ahmed basa. Az egyesült török seregnek a láthatár széléig terjeszkedő tábora már puszta látásra pánikot keltett. Ahmed levélben kérte a vár feladását, mert úgymond az a szultánnak alávetett területen épült. Nyári, akinek elszántságát nem lehet kétségbe vonni, tagadólag válaszolt. A vár lakatjának leverése után beszédében kötelességteljesítésre hívta fel az embereit. Azután pedig nyugodtan elment vacsorázni. A hivatásos vezér szuggesztív, fegyelmező ereje azonban Nyáriból hiányzott. Így érkezett el az 1552. szeptember 3-ra virradó éjjel. Nyári állítólag meg akarta fúratni a vár sajkáit, így elsőnek szöktek meg a naszádosok. Hajóikra és az ott található dereglyékbe szállt a gyalogság. A lovasok egyszerűen átúsztattak a Tiszán. A menekülők célja az volt, hogy elérjék Szandát és onnan Erdély felé meneküljenek. Arra nem számítottak, hogy a Tisza túlsó partján is török járőrök cirkálnak. A menekülők szerencsésebbje átjutott a törökökön, de nem kis részük ott halt meg a .Tisza túlsó partján« Sokan kerültek török fogságba is. A várban csupán Nyári maradt öt ven szolnoki hajdújával. Segítségükkel a parancsnok felhúzatta a felvo- nóhidat, a kaput is bezáratta. Aztán a hajdúk elfoglalták őrhelyüket a bástyákon. De nemsokára hozták az őrszemek a foglyul ejtett menekülők egy részét. A nagyvezér ekkor rftár tudta, hogy a szolnoki vár az övé, hisz az őrség elszökött. A vár elfoglalása ezek után pár prec műve volt. A törökök betörték a kaput és a benyomuló csapatok rövid kézitusa után elfogták Nyárit, társai egy részét lemészárolták, a többieket pedig rabul ejtették. Nyári Lőrinc azzal mentette meg katonai becsületének maradványait, hogy fegyverrel a kezében került fogságba. Nyárit kétévi fogság után korábban renegáttá lett magyar őre megszöktette és vele együtt szerencsésen megérkezett magyar földre. A bécsi haditanács és a királyi jogügyek igazgatósága Nyárit felmentette a hűtlenség és gyávaság vádja alól. Az akkori idők legkorszerűbben megépített vára, a szolnoki, azonban elveszett, és kezdetét vette ezen a tájon is a török uralom. S. L. A honfoglaló magyarok Szolnok megyében Trepanált koponya (Tisza- süly—Éhhalom) vésizetére jellemző palmetta- csokrok díszítik. A másik ilyen tarsolylemez Túrkeve határában 1938-ban került elő. Az aranyozott tarsolylemezt szimmetrikus palmetták díszítik. Felerősítésére a szegélyén elhelyezett virág alakú szegecsek szolgáltak. A tarsolylemezei a magyarság legelőkelőbb rétegének emlékei. Párhuzamaikat csak a törzs- és nemzetségfők igen gazdag sírjaiból ismerjük. Igazi kuriózum egy másik Túrkeve környékén előkerült tarsolylemez. Ez vasból készült, fei felülete díszítetlen. A lelet feldolgozója szerint egy olyan tarsoly hátoldalát merevítette, melynek előlapja elveszett. Mi nem tartjuk lehetetlennek, hogy az előkelők minden bizonnyal nagyon drága palmettadísizes tarsolylemezeinek köznépi utánzata ez a maga nemében egyedülálló darab. Szolnok megye területén egyre növekvő számban lelhetjük fel a katonáskodó középréteg temetőit, ilyen a Ti- szajenő—Eperjesi telep temetője is. Ennek térképén jól látható & honfoglalók nagycsaládi temetkezésének egyik változata. A kissé ívelt vonal mentén elhelyezkedő sírsorban mindenkinek megvolt a neme és rangja szerint előre meghatározott helye. Egy nemzetség központja bontakozik ki Tiszasüly határában. Az Éhhalom nevű lelőhelyen 1968-ban egy nagycsaládi temető három sírját sikerült megmenteni. A 2. sz. női lovassírban az állkapocs alatt egy áttört ezüst korong került elő. A korongon egy viszonylag realista módon kidolgozott ló és lovas alakja látható. A var- kocsdíszként használt korongon egy óvó-védelmező szellemlényt ábrázoltak. A korongot amulettként hordták. 1980-ban újabb leletek kerültek elő a lelőhelyen. Két külön temetett gazdag sírt bolygattak meg földmunkák során. A női sír mellékletei teljes egészében megsemmisültek, csupán a koponya került a szolnoki Damjanich Múzeumba. A férfi sír leleteinek egy részét szerencsére sikerült összegyűjtenünk. A sírban egy lovával eltemetett férfi nyugodott. A temetéskor mellé helyezték ezüstdíszes szablyáját, ezüst véretekkel díszített övét, nyilakkal teli tegezét, tűzszer- számát. Lovának szerszám- ziatát ezüst dirhemekkel verték ki. A sírban volt a két kengyel és a zabla is. A gondos kezek a túlvilági útra étel- és italmellékletet is helyeztek a halott mellé. Mindkét koponyán többszöri műtét, úgynevezett tre- panáció nyomait figyelhetjük meg. Ezek a műtétek a honfoglalók lélekhiedelmével állottak összefüggésben. Die- nes István kutatásai óta tudjuk, hogy a magyarok az úgynevezett kettős lélek képzetét hitték. A testiélek az emberrel együtt pusztul el, de a másik, a szabad lélek, ekkor elhagyja a testet, ez jut el a másvilágra. A szabad lélek azonban akkor is elhagyhatja a testet, amikor az ember alszik. Az álom nem más. mint a szabad lélek kalandjainak képi vetü- lete. Gonosz erők, szellemek ezeken az utakon fogságba ejthetik ezeken az utakon az ember szabad lelkét, megakadályozva ezzel a testbe való visszatérését. A környezetet a szabad lélek elvesztésére a beteg ájulása figyelmezteti. Ilyenkor a szellemekkel érintkező táltos feladata a szabad lélek visszajuttatása a testbe. A sámán ekkor több fokozatban próbál meg segíteni. Első lépésként mágikus jeleket rajzol a koponyára, s* ha ez nem használ, egy kicsiny csontszilánkot pattint ki a koponyacsontból (jelképes trepaná- ció). Hia ez sem segít, akkor veszélyes műtét során megnyitják a koponyát, kiemelnek belőle egy darabot (tényleges trepanáció). A kor fejlett „orvostudományát” igazolja, hogy a betegek ezeket a műtéteket sok-sok évvel túlélték. A megye területén több ilyen koponya van. Legutóbb Szolnokon a Lenin Tsz központja mellett találtunk hasonlót. Az itt feltárt 27 sír a középréteg’ gazdag temetőjének egy része. Több sírban lovastemetkezést tártunk fel. A leggazdagabb férfiak mellé elhelyezték reflexíjaikat, nyílcsúcsokkal telerakott tegezeiket. Itt került elő először olyan sír, ahol egy tegezben 9 nyíl volt. A 7 és a 9 a steppei népek mitikus számai. Nem lehetetlen, hogy a 9 nyílcsúcs a túlvilág legfelső régiójába repítette egykori gazdáját. A női sírokból bronz nyeregveretek, ezüst és bronz ékszerek, aranygyűrű és gyöngyök kerültek elő. A temető leggazdagabb sírjait már eleink korában, a X. században kirabolták. Az arany utáni vágy erősebb volt a kegyeletnél. A köznépi temetőkbe a honfoglalók szabad, de szegény rétege temetkezett. Ezek az emberek nem harcoltak, hanem vetettek, arattak, művelték a földet. Állandó falvakban, földbe ásott gödör házakban laktak. Az ő telepeik jellegzetes kerámiája a belsőfüles cserépbogrács, de nem volt ritka a kézi korongon készített edény sem. Madaras László A kétpói csésze
