Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
1983. NOVEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BNV-díjat kapott panírozott csirkehús előállításához még az idén új berendezéseket szerez be a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat. A beruházás lehetővé teszi, hogy jövőre már ki tudják elégíteni a kereskedelem megnövekedett igényeit Úton a Köjál ellenőrével A vásárlók, s közvetve a boltok, éttermek dolgozóinak is érdeke, hogy csak egészséges, minőségileg, mennyiségileg kiváló áru. étel kerüljön forgalomba. Győző Erzsébet, a Köjál tiszafüredi ellenőre épp ezért járja a járást. Legutóbbi útjára mi is elkísértük. A Jász-Nagykun Vendéglátóipari Vállalatnak két konyhája működik a nagyközségben. A piactérről főleg a napközis diákoknak hordják az ételt. Bukta And- rásné üzletvezető mondja: — Nyolcszáz személyre főzünk, de a konyha csak 600 adagos. Nagy bajunk, hogy 30 bölcsődés étkeztetését is ránk bízták. Eddig üzletben nem vásárolhattunk, a Füszért pedig nem hoz 30 gyereknek olajos halat, karfiolt, stb. Nehéz a központi étlaptervezet megtartása is. Fehér köpenyt kapunk, és végigjárjuk a konyhát. Öt asszony készíti a nyolcszáz adagot, nem kis munkával. Az ellenőr azonnal észreveszi a húselőkészítőben a tejterméket, nem is hagyja szó nélkül. — Igen, azonnal elvisszük innen, nem is tudom, hogy került ide — mondja az üzletvezető. majd szól arról is, hogv az étkezési norma magasabb a járási átlagnál, jót, s jól tudnak főzni a gyerekeknek. Van hús minden nap, gyümölcs is gyakran. Az iskolában nem panaszkodnak. A Tisza II. áruház élelmiszerosztályán mondja később Győző Erzsébet: — Látja, ez a vesszőparipám: a tejet kell hűteni, nem a ládát. A kaviárra rá van írva. hogy hűtést nem igényel. A gesztenyemassza viszont mirelit-áru, a mélyhűtőben a helye. Szerencse, hogy minden friss. Nincs rossz sajt, a tej is mai. Mohácsi Miklós, az ABC osztály vezetője elmondja: — Rossz az egyik hűtő. Van ugyan két új is, de a többi az áruházzal egyidős. — A hőmérő tényleg hiányzik, de volt itt már több is. csak hát elviszik a vevők. — A kosarak se éppen szívderítőek, de ezeket a műanyagokat csak úgy lehetne tisztán tartani, ha mellettük állna állandóan valaki, — jegyezte meg az ellenőr. — Ügy se, tessék elhinni! — így az osztály vezetője. — Karcolódnak, belül marad a szenny... A raktárban nem volt semmi egészségügyileg kifogásolható. Ä jegyzőkönyv elkészült. máj a Vadász étterem konyhájába látogattunk el. — Itt nem látszik meg, hogy 870 adagot főznek. Rend, tisztaság mindenfelé. Varga János és felesége irányítja az étterem munkáját. Szintén gyermekétkeztetéssel foglalkoznak elsősorban, a la carte csak korlátozott mennyiségben. De a gyerekeknek külön szakács főz. Az étteremben ebédelnek az iskolások, kulturált körülmények között, s azt ami az életkori sajátosságuk nak leginkább megfelel. Varga Jánossal mentünk a Munkás ABC-hez. Lótás- futás a raktárban, pakolás, rendcsinálás. — Külföldi delegáció érkezik Füredre, megnézik a boltot is — mondja Farkas Endre üzletvezető. A hűtő kicsit meleg, de most javították. Az egyik vásárló magára csurgatta a tejet. — Ez a Tettyesajt már régi. Lejárt a szavatossági ideje. Ennek is, ennek is, a vaj felét ki kell szedni innen. — Pedig ez most jött. De kicserélik, belesuszterolják a régit. Meg kellett volna nézni, de nehéz átböngészni az egészet, nincs erre emberem, kicsi az üzlet is kinőttük rég. Már a duplájára emelkedik a forgalmunk. Oda kell figyelnünk, előfordul hogy a zsúfoltságban a pult mellett issza ki a vevő a pálinkát... Egy kosár megtelt, lejárt szavatossági idejű tejtermékkel. A rakodást egy vevő elégedetten nézi. Az ő érdeke. .. Sz. I. Hárman kapták „Törökszent- miklós városért” dijakat adtak át November 7-én, a törökszentmiklósi városi művelődési központban tartott ünnepségen átadták a városi tanács Törökszent,miklós városért” díjait. A díjakat 1981 óta minden évben azok kapják, akik munkájukkal, alkotásaikkal hozzájárulnak a város fejlesztéséhez, épüléséhez. Az idén Kada István nyugdíjas, naív festő, a népművészet mestere. Katona Sándor nyugdíjas, (aki 33 éve tanácstag) és Szekeres Sándor. a Törökszentmiklós és Vidéke Áfész igazgatóságának elnöke vehette át a díjat, .amelyet Kóród i Antal né, a városi tanács elnöke adott át. Alapozás, szerkezetépítés „Téliesít” az ÁÉV A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat az évvégéig alapozással és szerkezetépítéssel készíti elő a későbbi időszak folyamatos munkálatait. Egyebek között „téliesítik” a jászberényi tűzoltólaktanya, a karcagi hetven lakás, a szolnoki polygon és házgyári lakóépületek (Széchenyi lakótelep) és a martfűi sörgyár építkezéseit. A vállalat december 31-ig több létesítményt is átad, köztük összesen 376 lakást, a szolnoki Török utcai úttörőházat és zeneiskolát, a mentőállomást valamint a gyógyszertári központ raktárának második ütemét. Kísérleti kukorica Betakarították a kísérleti kukoricát az MTA marton- vásári mezőgazdasági kutatóintézetének gazdaságában: másfél hónap alatt többezer kisparcelláról törték le a csöveket, különlegesen finom munkát végző apró kombájnokkal. Hazai és külföldi hibridek, fajták, fajtajelöltek. kombinációk vizsgáztak a martonvásári kísérletekben, hogy terméseredményeik, agronómiái és biológiai tulajdonságai alapján válasszák ki közülük a tovább- termesztésre, újabb próbára alkalmasakat. Minden fajtát, fajtajelöltet hibridet több évig termesztenek. hogy minden tulajdonságuk a felszínre kerüljön. Amikor 1933. október 28-án az öcsödi anyakönyvbe bejegyezték Szénászki András és Molnár Lídia házasságát, a családalapítás, a fészekrakás vágya vezérelte az egymásra talált két árvát. Egyszerű volt a menyegző, nem telt nagy falusi lakodalomra. Most meghívó adta hírül a nagy család tagjai mellett a jóbarátoknak, egykori harcostársaknak is, hogy megünneplik az 50. házassági évfordulót... Aranylakodalom Csénán Száz személyre terítettek a kisvendéglőben. Kriszti, az óvodás kisuno- ka Pestről, sehogy se értette, miért patakzik a mama könnye, és mert látta, hogy anyu is törülgeti a szemét, nála is eltörött a mécses. Később hízelegve odabújt a nagyihoz, köszöntötte, ahogy a felnőttektől elleste. — Azt mondják, menyasszony vagy, mamikám! Akkor ne sírjál! Látod, menynyi szép virágot kaptál? ötven szál fehér, ugyanannyi vörös szegfűt kötöttek a díszkosárba, az uralta a kis asztalt, amelynél a fél évszázaddal ezelőtti fogadalmat megújították hét gyermekük, menyeik, vejeik, nyolc unokájuk és egyetlen dédunokájuk előtt. Megha- tottan húzták egymás ujjá- ra a jubileumi jegygyűrűt, s a csépai közös tanács anyakönyvvezetője kívánta elsőként, hogy viseljék még sOk éven át erőben, egészségben. ötven esztendővel ezelőtt habos-fehér fátyol keretezte a menyasszony hollófekete haját. Ezüstfehérek most a fürtjei. Homloka redői kikisimultak, ahogy népes családján végigtekintett. Mindig is a család volt a mindene. most is figyelt a gyerekek minden rezdülésére. Aggódva biztatta fiait, lányait evésre, hisz’ aranyló csigaleves párolgott az asztalon. Kitartóan ropta a táncot a papa, asszonya után sorra táncba vitte lányait, menyeit, de nem maradt ki a nászasszony, a komaasszony se. — Kemény fából faragták — jegyezte meg csöndesen Gábor fia. emlékezvén arra, vékonydongájú apja hogy bírta a zsákolást a nehéz időkben. — De soha nem ütött meg minket. Anyukában volt erő büntetni is. András, az elsőszülött egy- egy pillanatra ült csak a terített asztalhoz, vendéglátós a szakmája, ő vállalta a „karmesterséget” a lagzi- ban. — Apuka negyvenkilenc éves volt, amikor az első unokája megszületett. nálunk is éppen így érkezett Ildi lányom kisfia. Józsika, az öthónapos dédunoka áldott jó kisbaba, egy hangja nem volt a szertartás alatt, s mire véget ért az ünnepi aktus, bogárszemei leragadtak, vitték is haza, Kunszentre, fiatal szülei. Rajtuk kívül mindenki kitartott kivilágos virradatig. Csípős volt a birkapaprikás, csúszott rá a jó bor, nemigen pihent a zenekar. Annyira igazi, lakodalmi hangulat volt, hogy a menyasszony is „vette a lapot”, addig ugratták, míg éjfélkor eltűnt — amíg a disznótoroshoz újra megterítettek —, menyecskeruhába öltözött Poiharazgatás közben szó esett arról is: miért, miről ismerik, tisztelik a családot Öcsödön, Szelevényen. Csé- pán. A papa tagja volt a felszabadulás után a földosztó bizottságnak, alapítója a pártnak, a földművesszövetkezet első ügyvezető elnöke Öcsödön, Csépán párttitkár, tsz-alapító, ’56 után Szelevényen három esztendeig a Szikra Tsz elnöke, később, az egyesítés után üzemegység-vezető, majd személyzetis, amíg el nem érkezett a megérdemelt pihenés ideje. Még azután is be-bejárt, feladatokat vállalt, mert: a tétlenség nekem börtön lenne — mondta. A faluban élő két lányánál, Jutkánál. Esztikénél, meg a szomszédoknál is ott terem. ha segítségre van szükség. — Ritka alkalom ez az évforduló a családi összejövetelre — újságolták, mert rendszeresen hazalátogatnak ünnepekre a gyerekek, csak nem egyszerre. A szülők névnapját szokták együtt köszönteni valamennyien, de most még olyan rokonok is találkoztak, akik — a fiatalabbak — nem ismerték egymást. A papa két testvére családostól megjött Szlovákiából. csak ők voltak tizenheten. Tervek és emlékek csalogattak hol mosolyt az arcokra. hol könnyet a szemekbe. Barna Pista, az egyik pesti vő, kergette a felhőket, csalogatta vissza a jelenbe az ünneplőket. Rákacsintott a mamára, koccintott a papával. és faggatta a jó házasság titkáról őket. — Mire ti is eljuttok idáig, előtted se lesz titok! — mondta mosolyogva a mama. Rónai Erzsébet Az emberiség igazi felemelkedésének kezdete Sarlós István ünnepi beszéde November első napjaiban hagyományainknak megfelelően tisztelettel és elismeréssel emlékezünk vissza azokra, akik 1917 őszén győzelemre vezették a cári Oroszország népeinek az elnyomás, az erőszak és a háború elleni harcát. Győzelmük új történelmi korszak: az egész emberiség igazi felemelkedésének kezdetét jelentette. A háború még nem fejeződött be, a harctereken még szembenálltak egymással a különböző erők, de a frontvonalak mögött az imperialista kormányok már előkészítették az eláő proletárállam elleni intervenciót. Hamarosan sor került a forradalom és az ellen forradalorj nyílt és közvetlen összecsapására. Ebben a harcban a bolsevikok bebizonyították, hogy a XX. század elején az orosz forradalmi mozgalom mélyén olyan erő keletkezett, amely képes arra, hogy a nép élére állva kivívja a munkásosztály és szövetségeseinek hatalmát. 1917 októberét követően Magyarországon is és Európa más országaiban is megmozdultak azok az erők, amelyek követni akarták az orosz példát. Nem rajtuk, nem céljaik fogyatékosságán múlott az, hogy terveiket nem tudták megvalósítani. A tőkés országok kormányainak vezetésével a reakciós politikai erők szövetkeztek a valamennyiket veszélyeztető forradalom ellen, és visszaállították, többek között Magyarországon is, a népelnyomó rendszert. A szovjethatalom létrejöttének első percétől új és minden nép számára ígéretes erőként jelent meg a nemzetközi politika színterén akkor, amikor békefelhívással fordult a kormányokhoz és a népekhez. Már ekkor kidolgozták a szocialista külpolitika ma is érvényes elveit : az internacionalizmust, valamennyi nép egyenjogúságát és az országok közötti békés viszonyt. 1917-ben olyan nemzetközi politika jött létre, amely azt ígérte: ha a szovjet kormány kezdeményezéseinek szellemében alakulnak az országok közötti kapcsolatok, a világnak nem kell többé a háborúk kirobbanásától félnie. A tőkés országok kormányai nem Vállalkoztak erre, mert fő ellenségüknek az épülő szocializmus országát tartották, Ezért megakadályozták azt, hogy nemzetközi méretű egységfront alakuljon ki az emberiség létét fenyegető fasizmussal szemben, amely végül is 1939-ben kirobbantotta a második világháborút. Ez a háború több tízmillió ember életét követelte, városokat, falvakat tett a földdel egyenlővé, évszázados értékeket semmisített meg, s nyomot hagyott Európa minden népének életében, de az Európán kívüli országok ma élő nemzedékének lelki- és gondolat- világára is befolyást gyakorolt. Az emberiséget akkor fenyegető veszély láttán felülkerekedett a józan ész, amely létrehozta az antifasiszta szövetséget. A Szovjetunió népeinek hallatlan erőfeszítése és a demokratikus hatalmak világméretű összefogása azzal az eredménnyel járt, hogy 1945-ben Európában és Ázsiában egyaránt sikerült legyőzni a fasizmust. A második világháborút követő évek elhozták Európa számára a béke korszakát, de a nagy feszültségek és a nagy összeütközések korszakát is. Emlékeznünk kell arra, hogy milyen hosszú ideig éltünk a hidegháború szorongató veszélyekkel teli korszakában, amikor látszólag nem volt annak lehetősége, hogy az együttműködés és a kölcsönös segítség jegyében éljenek egymás mellett a különböző társadalmi berendezkedésű országok. A hidegháborút — a Szovjetunió folyamatos kezdeményezéseinek eredményeként — az enyhülés, az általános közeledés és gazdasági fel- emelkedés időszaka követte. De ekkor is voltak politikusok, akik szembefordultak az enyhülést erősítő törekvésekkel. Voltak olyan erők, amelyek a helyi háborúk kirobbantásával, feszültségek szításával megpróbálták visz- szafordítani a történelem kerekét. Ma olyan korban élünk, amikor imperialista körökben gyakran hangzanak el nyilatkozatok a különböző hatóerejű fegyverek gyártásáról és telepítéséről. De olyan korban is élünk, amelyben minden országban akadnak háborúellenes nagyhatású békemozgalmak. Ma a béke legfontosabb biztosítéka a szocialista országok léte, befolyása és ereje, ami visszariasztja a háborús gyújtogatókat attól, hogy a nukleáris kaland eszközeihez nyúljanak. A Szovjetunió és a szocialista országok változatlanul folytatják békepolitikájukat, ezzel nemcsak saját népeik, hanem az egész világ érdekeit szolgálják. A megegyezéshez megfelelő alapot adnak a Szovjetunió békekezdeményezései, valamint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott javaslatai. A világ egésze olyan átalakulás folyamatában van, mely végül minden nép számára a békét, a biztonságot és a jólétet fogja biztosítani. Mi 1945 óta olyan világ- rendszerhez tartozunk, amelyik új távlatokkal gazdagítja a világot. A Magyar Nép- köztársaság fejlődése kezdettől fogva a szocializmus irányába vezetett. Voltak törések ebben a fejlődésben, voltak buktatók azon az úton, amit végigjártunk, de az életet szerető, cselekvő, alkotó embert megnyilvánulásaiban mindig a célhoz, a szocializmushoz való közelítés szándéka vezette. Ezt tükrözik programjaink és mai feladataink is. Vállaljuk az ezekkel járó nehézségeket, hisz tudjuk, hogy fölöttük úrrá tudunk lenni, és ha úrrá leszünk, akkor gazdaságunk ismét eljut a fellendülés korszakához. Petőfi gondolata arról, hogy „a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez” a mi korunkban, a mi munkánk nyomán válik valósággá. Ma jó a hírünk a világban, elismernek és becsülnek bennünket. De az, amiért méltóak vagyunk erre, nem csupán a mi érdemünk, hanem azé a koré is, amelyben egyre inkább meghatározó az a tény, hogy az októberi forradalom következményeként társakra, szövetségesekre találtunk a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. Hatvanhat év telt el 1917 októbere óta. Ez a hatvanhat év minden feszültsége ellenére azt bizonyítja, hogy a szocialista politikai elvek megvalósításával létre lehet hozni azt az együttműködést a különböző fajú, nemzetiségű, gondolkodású, világnézetű emberek között, amely az egyetlen biztosítéka annak, hogy a föld az legyen, aminek lennie kell: az emberiség emberhez méltó hazája. Az ünnep alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, szocializmust építő dolgozó népünk nevében tisztelettel köszöntőm a testvéri Szovjetunió Kommunista Pártját, Legfelsőbb Tanácsát és kormányát, az egész szovjet népet. Kívánok minden szovjet családnak, minden szovjet embernek békés alkotó esztendőket, további sikereket és személyes boldogságot. A beszéd november 6-án hangzott el a rádióban és a televízióban.
