Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

1983. NOVEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 —fis. IA tévé I képernyője előtt Mi nemigen gyártunk kri­mit, ilyen tárgyú szükségle­teit televíziónk általában im­portból fedezi. Méghozzá csaknem kizárólag nyugati importból. A bűnügyi törté­neteknek nálunk a képer­nyőn csak fóruma van, játé­ka nincs — hazai gyártmá­nyú. A Kék fény ugyan rendre szállítja a jobbnál jobb eseteket, de filmeseink bizonyára különböző okok­ból, lehetnek ennek pénzbeli okai is, megfilmesítésükre nem kapnak rá. Volt ugyan kísérlet erre is, a Megtörtént bűnesetek, csak hogy ez a sorozat is kimúlt a képernyő­ről szép csendesen, vagy le­galább is átmeneti álmát alussza. Nem volt hibátlan sorozat, igaz, de nem is volt alávalóbb, mint egynémelyik külföldi származású társa; műfaji ügyetlenségeit ellen­súlyozni tudta a morális szándék, amellyel az alkotók tárgyukhoz közeledtek. Hogy nem gyártunk krimit, ez ön­magában még nem volna baj, inkább az jelenti a gon­dot, hogy az utóbbi időben szőkébb lett a választható importkrimik köre, kevesebb közöttük az igazán jó munka, az izgalmas, és szórakoztató mű. Krimikről kritikusan Mindez épp most azért ju­tott eszembe, mert az elmúlt héten két bűnügyi filmet is sugárzott a televízió, még­hozzá este nyolckor, azaz a legfőbb műsoridőben mind­két alkalommal. Ha a mi Kék fényünket is hozzá ve­szem, akkor „tévévacsorán­kon” három este bűnügy volt a főfogás. Kérdem, nem túl sok ez a „jóból”? És egyik sem Maigret, Co­lombo vagy valóban színvo­nalas krimikhez hasonló színvonalú, sőt, mondhatni tucatmunka. A Mike And- ros — jellemző — egyszerű­en azt akarja elhitetni ve­lünk nézőkkel, hogy egy kö­zönséges bűnügyi riporter egysz^l maga is képes felgön­gyölíteni egy egész bűnban­da garázdálkodását, hogy puszta kézzel képes kézreke- ríteni a legmegátalkodottabb bűnösöket, a legagyafurtabb gyilkosokat is. De nem is ez a legfőbb baj, hogy szinte le­genda övezi e fiatalember személyét, hanem hogy ezért a legendáért alig tesz vala­mit. Ugyanis könnyűszerrel oldja meg, egyszerűen fela­datait. Nincs fordulat, izga­lom, esemény. Ami pedig a film úgynevezett mondani­valóját illeti nemcsak az új­ságíró ügyességéről fest csa­lóka képet, megtévesztő és hamis az a társadalomkép is, amelyet elénk varázsol: egy olyan társadalomét, amely­ben az igazság mindenkép­pen és feltétlenül győzedel­meskedik, mert ez magából a társadalom természetéből fakad. Kiderítéséhez elegen­dő akár egy egyszerű újságí­ró is, az is lehet az igazság bajnoka. Az Egy pornó ki­rálynő halálában is — lát­hattuk — milyen könnyedén győzedelmeskedett Mike Andros. Oly simán ment minden ebben a filmben, hogy nemcsak a valósághoz mérve ítélhetjük könnyűnek mindazt, amit láttunk, ha­nem szórakoztató játéknak is túlságosan együgyű és egy­ben bárgyú is. Valamivel igényesebbnek bizonyult a Találkozó a temetőben, bár a Tetthelynek ez a darabja is halványabb volt a sorozat egyébként megbízható át­lagánál. Visszakanyarodva kiindulásomhoz: ilyeneket, sőt, jobbakat mi is tudnánk csinálni. S talán nem is ke­rülne megfizethetetlen milli­ókba. Ha nem is sokat, (a krimi tömeggyártása nem a mi fő feladatunk,) de néhá­nyat, amelyben zavartala­nabbá élvezhetnénk, szem­léleti torzítások nélkül a mű­faj izgalmait, mint az emlí­tett munkákban. A Kék fény ugyanis „vé­resen komoly” dolog, nem szórakoztató játék. A képer­nyőhöz azért ül az ember, hogy kimérgelődje magát egy-egy ostoba ügy hallatán, vagy egy-egy brutális gaz­tett elkövetőinek láttán, hogy felháborodjék' A Kék fény nem pihentet, sokkal inkább elfáraszt, lelkileg, mert oly­kor még a tehetetlenség ér­zése is efogja az embert. A Kék fény az ország bűnügyi „szemetes ládája”, amelyet hiába ürítenek ki rendre Szabó Lászlóék, mindig meg­telik újra. Hiába igazolják a riportműsor készítői, hogy milyen eredményesen dolgo­zik a hazai bűnüldözés, minden újabb adásra mindig megvan az újabb három­négy körözött bűnöző, aki­nek elfogásához a lakosság segítsége kéretik. Századik adásához érkezett a bűn­ügyek fóruma, azaz jubilált. A sorozat alkotóinak aligha kell attól tartaniok, hogy egyszercsak munka nélkül maradnak — sajnos. Vigyázat a formára A krimik után két egyéb programról; témájukban meglehetősen távol esnek egymástól — egy költői est­ről és egy könnyűzenei mű­sorról. Az egyik Babitsot kö­szöntötte, a másikban egy énekes mutatkozott be. Ami mégis összeköti gon­dolataimban őket: a két mű­sor formai tökéletlensége, il­letve hiányosságai. Mert míg a Babits-est feltűnő formai, képi szegénységével tünte­tett — lefényképezett ünnepi est a Zeneakadémiáról —, a „Vigyél el” című Katona Klári-műsor hivalkodó for­mai megoldásaival, magamu­togató látványosságával hív­ta fel magára a figyelmet. A Babits-esten az üres szín­pad és az üres széksorok lát­ványa, szomorú látványa, a Katona Klári műsorán a mindent «lborító fehérkedés és a csillámos fények, a ra­gyogó csillárokkal — eltávo­lító és kiábrándító. Mindkét eset egyaránt tükrözi: ha tartalom és forma nem ta­lálják meg egymást, s nem állnak arányban egymással, igazi siker sem születhet. Ba­bits költészetének méltó idé­zésére is alighanem alkalma­sabb forma lehetett volna egy stúdióban megrendezett hangulatos est, s Katona Klári is jobban járt volna, s vele együtt mi nézők is, ha képi káprázat helyett „káprázatos” énekében gyö­nyörködhetünk zavartalanul. Röviden Viharfelhők Pakisztán fö­lött — ezzel a címmel sugá­rozta szombat este a televí­zió a világjáró Kalmár György riportműsorát, mely­nek egyik részletét ízelítőül már láthattuk a Panoráma egyik adásában. Most az egész került elénk. Izgalmas, jó riportfilmet láthattunk. Minden kockájából szinte sü­tött, hogy aki készítette, alaposan ismeri ezt -a külö­nös országot, ezt a különös világot. A külpolitikai szer­kesztőség filmje egy rendkí­vül ellentmondásos ország és társadalom valóságáról adott többrétűén hű és érdekes ké­pet. Mellesleg nem közömbös az a körülmény sem, amely­ben, megküzdve az akadá­lyokkal, Kalmár György ri­portjait készítette. jUgyams' Pakisztánban „kedves ellen­ségként” fogadták, — amint erről a Rádióújságban rész­letesen beszámol. Vendégségben — Veress Péternél, 'a külkereskedelem gazdájánál, az export és im­port üzletek miniszterénél. Kellemes és hasznos vendég­ség. Á házigazda ritka vilá­gossággal és nyíltsággal be­szélt gazdasági életünk leg­fontosabb kérdéseiről. De nem a könnyed csevegés hangján, hanem a dolgokért felelős vezető megfontoltsá­gával. Közéletünk demokrá­ciájához nagyon hozzátartoz­nak az efféle vendégségek, amikor egy-egy államférfi, egy-egy közéleti személyiség dolgozó szobájába hívja meg a tévénézők millióit. V. M. Orgonaszó — karácsonyra. Karácsonykor ismét megszólal a Mátyás templom 85 regiszteres, 6860 sípból álló orgonája. Az 1909-ben Ferenc József ajándékaként felépített eredeti hang­szert csehszlovák szakemberek állították helyre a mai akusz­tikai igényeknek piegfelelően, Hock Bertalan orgonaművész tervei alapján *­Szovjet est a televízióban Nyelvismoret és versenyképesség Hagyomány már, hogy az év utolsó heteiben szovjet estre invitálja nézőit a Ma­gyar Televízió. A programra ezúttal ma, az 1-es csatornán kerül sor. Az est első része — 16.30-tól a Tv-híradó első kiadásáig — elsősorban a kisfilmek -kedvelőinek ér­deklődésére tart számot, hi­szen természet-, dokumen­tum-, rajz- és bábfilmek váltogatják egymást az ösz- szeállításban. A több mint hatórás prog­ram nyitóműsora Oroszor­szág dalait, táncait mutatja be a nézőknek, akik olyan hagyományos sportágakkal is megismerkedhetnek a továb­biakban, mint a vasgyúrók, íjászok vetélkedőjével, rén­szarvas befogással. Képzelet­beli sétára indulhatnak a ha­zai tv-nézők a szovjet fővá­ros ódon negyedébe, az Ar- batra, kirándulhatnak Nyu- gat-Szibériába, s hajóval utazhatnak a Szovjetunió egyik legnagyobb folyóján, a Volgán. A Két félév az űrben című ismeretterjesztő film­ben Valerij Rjumin űrhajós kalauzolja majd az űrsétán az érdeklődőket. A legkisebbekről sem fe­ledkeztek meg a műsor szer­kesztői: a gyermekek számá­ra báb- és rajzfilmekből ké­szítettek összeállítást. Portré­film mutatja be a magyar tv-nézőknek a népszerű Ju- rij bohócot — Jurij Nyiku- lint. Az est főműsora a Beszél­getések holdvilágnál című tv-film lesz: a Magyarorszá­gon is kedvelt, fiatalon el­hunyt Vaszilij Suksin no­vellái nyomán, a moszkvai Kis Színház előadásán for­gatott film egy falu köznapi embereinek életét ábrázolja: nálunk is ismerős figurák mindennapi konfliktusait mutatja be. A program a Garajan— Kuznyecov duó dzsesszműso­rával búcsúzik: az országha­tárokon túl is ismert kettős legutóbb tavaly, a XIV. prá­gai nemzetközi dzsesszfeszti- válon aratott nagy sikert. A szovjet est két háziasz- szonya: Inna Jermilova és Endrei Judit. eszél ön angolul? A kérdésre csak kevesen vála­szolnának igen­nel a honi me­zőgazdák közül. Persze ak­kor sem bólintanának rá többen, ha arról érdeklőd­nénk, értik-e oroszul, franci­ául, németül vagy spanyolul beszélő szakembertársukat. A felmérések szerint a ma­gyar mezőgazdászoknak mindössze két százaléka érti más népek nyelvét. Elenyé­szően alacsony arány ez a kívánalmakhoz képest. Mert miközben azzal büszkélke­dünk, hogy a magyar mező- gazdaság minden harmadik hektáron exportra termel, s az ország exportjának negye­dét adja; alig akad olyan mezőgazda, aki tárgyalóképes partnere lenne a külföldi ve­vőknek. Az iménti példa ugyan az agrártermelés egyik ellent­mondására világít rá, de ko­rántsem egyedi eset a hazai gyakorlatban. A vegyészek, gépészek, építészek, jogászok között sem sokkal többen vannak azok, akik képesek megértetni magukat üzletfe­leikkel. E tények ellentmo- dásban vannak az ország helyzetével, hiszen mind gyakrabban érvelünk azzal, hogy nyitott a gazdaság, s kiterjedt külgazdasági kap­csolataink vannak. Ilyen kö­rülmények között pedig mű­szaki és agrárértelmiségünk nyelvtudásának hiánya a gazdasági fejlődés egyik gát­jává válik. Sokszor halljuk, olvassuk, hogy nyelvtanításunk nem eléggé hatékony. Bizonyára ez is igaz, hiszen akik az egyetemi padokig eljutnak, tíz évet tanulnak oroszul, legtöbben mégis értetlenül állnak Moszkvá utcáin. A nyelvtanítás alacsony színvo­nala azonban csak egyike a bajainknak. Valószínűleg az a nagyobb gond, hogy eleve kevesen ülnek nyelvtanulási szándékkal az iskolapadba; Egy felmérés szerint az álta­lános iskolai tanulók 2,26 százaléka- tanul oroszt sza­kosított nyelvi osztályban, második idegen nyelvet pe­dig csak 1,36 százalékuk. így aztán tény, kevés gye­rek tanul, s ennek következ­ményeként kevés felnőtt be­szél idegen nyelveket. Ebben erősen eltérünk más, hoz­zánk hasonlóan alacsony lé­lekszámú nemzetek gyakor­latától. Hollandiában példá­ul csak az a fiatal iratkozhat be egyetemre, aki egy elter­jedt idegen nyelvet beszél, hiszen valamennyi szakon tanulniuk kell külföldi szak­könyvekből is. Belgiumban a középiskola felkészíti a diákokat a köznyelvi ismere­tekre, ezután a szaknyelvi képzés folytatódik. Dániában az idegen nyelvű óvodákra épül az alsó iskolai osztá­lyok nyelvi képzése. Nálunk viszont törekvő fel­nőttek törik magukat TIT- tanfolyamokon, vesznek ma­gánórákat, hogy jártasságot szerezzenek valamely ide­gen nyelvben. A buzgó nyelvtanárok ennek sem tudnak örülni. Inkább ború­látók, mondván, a tudomá­nyos megállapításoknak el­lentmond ez a kései nyelvta­nulás. Ugyanis legkönnyeb­ben 8—10 esztendős korban lehet nyelvet tanulni. A Kaposvári Mezőgazdasá­gi Főiskolán kidolgoztak egy javaslatot, amely a főiskolai felvételi rendszer módosítá­sán alapszik. Bevezetésre ja­vasolják az úgynevezett nul­ladik évfolyamot, ami amo­lyan fél-hallgatói állapot len­ne, mert a diák sorsáról vég­leges döntést csak egy esz­tendő múlva hozna a felvé­teli bizottság. Ezalatt a hall­gatók fizikai munkát végez­nének, nyelvért tanulnának, az alapozó tárgyakból felké­szülnének a főiskolai tanul­mányokra. így néhány esz>- ítendő alatt idegen nyelve­ket beszélő szakembereink lehetnének. zükség lenne rá­juk, hiszen a magyar gazdaság versenyképessé­ge mindinkább attól is függ, milyen techno­lógiákat tudunk külföldön vásárolni, azokat miként tudjuk itthon hasznosítani. Mindezekhez pedig elenged­hetetlenül fontos a műszaki és az agrárértelmiség nyelv­tudása. F. J. Ági, Zoli, Vali Iskolapadban a hármas ikrek Délelőtt tizenegy óra.. Zsibongó méhkashoz hason­lít a tanterem a mezőtúri, úgynevezett Sallai iskolában. Amikor Márta néni, dr. Draskovits Dénesné tanítónő belép, elcsendesedik az első­sök hada. — Szépen, egyenesen áll­tok, gyerekek? Most gyakor­lóórát tartunk, jó lesz? Előbb énekelünk, addig ne üljetek la Valika, melyik dalt vá­lasztod? — Kék selyemkendő — suttogja az őzikeszemű kis­lány az ablak felőli padsor belső oldalán, úgy középtá- jom. Az éneket mondóka kö­veti : — Gyerekek, gyerekek, sze­retik a perecet..< — Ahány szótagot mon­dunk, annyi tapsot kérek — figyelmezteti apró tanítvá­nyait a fiatal tanítónő. Miközben összeverődnek a tenyerek, a középső padsor­ban, ugyanazon a helyen, ahol a másikban Vali ül, mintha megint csak őt lát­nám. De nem. ez a szempár kicsit nevetősebb. O Ági! S ha már kettőre rátaláltam a Vass ikrek közül, keresem a harmadikat is. Zolikát a belső padsorban ugyanott fe­dezem fel, ahol a másik ket­tőben nővérkéi a korongokat készítik elő a matematiká­hoz. — Bontjuk a hetet, fi­gyeljétek a korongokat! Va­lika. melyik színt mondjuk először? — A pirosat. A hét egyen­lő: nulla meg hét, mert nul­la rneg hét az hét, — sorolja kicsit náthás hangon a fe­lelő. aztán valahol megbot­lik. Régen volt az első óra, látszik már rajtuk a fáradt­ság, de még fel kell frissíte­ni a ma tanultakat. — Kinyitjuk az olvasó­könyvet. Melyik betűt ta­nultuk ma? Kórusban hangzik a vá­lasz. Még egy perc, Ági fi­gyelmébe ajánlja a tanító néni, hogy Valival, öcsivel gyakoroljanak, aztán a nap­közisek rajzpapírt kapnak, a többiek haza készülődhetnek. Megérkezik a napközis taní­tónő, nemsoká indulnak ebé­delni, addig a Vass testvé­rekről érdeklődöm a két ne­velőtől. — Az első perctől jól al­kalmazkodnak, igaz, régi is­merősök vagyunk, mert a fiammal egy csoportba jár­tak az óvodába — magya­rázza Draskovitsné, — meg Krisztát, a nővérüket is ta­nítottam. Sokat segít, az is­kola és a család között ő az összekötő. Most harmadikos, és szívesen anyáskodik felet­tük, segíti őket. Mindhárman igyekvőek, de Ági a legügyesebb, neki van a legtöbb piros pontja is, a további sorrend még nem alakult ki. Jól nevelt, gyerekek, önál­lóak és rendszeretőek. Egyé­nenként persze más beállí­tottságúak. Áginak a mate­matika és a testnevelés a kedvence, Zoli nagyon szé­pen, összefüggően mesél, pe­dig ezzel a legtöbb gyerek hadilábon áll. Vali a gya­korlatiasabb, a technika- és a rajzórákat szereti. Az is kiderül, az iskolá­ban nem egymással játsza­nak, mindnek külön pajtása van, de nagyon figyelnek egymásra. Ha elesik az egyik, a másik nyomban felsegíti, de már ott a harmadik is, megtudni, hogy mi történt. A többiek kicsit felnéz­nek rájuk, a hármas ikrekre, de nem sztárok. Szerények, őszinték és igazságszeretőki Búcsúzóul még arról isi beszélnek a nevelők, hogy szeretnének valamit könnyí­teni a család anyagi helyze­tén. Legalább annyit, hogy ha bábszínháziba vagy más fizető rendezvényre viszik a gyerekeket, a Vass testvérek hárman egy jeggyel mehes­senek. Naponta négyszer ti­zenhárom forint csak a nap­közi térítési díjuk, mert ked­vezmény négy gyérek után még nem jár(!). A tan­évkezdés előtt munka­helyüktől kaptak a szülők beiskolázási segélyt, de azon túl semmi társadalmi segít­ség nem érkezett... Talán emlékeznek még rá olvasóink, hogy a Vass csa­lád életével nemegyszer foglalkoztunk, amióta a hár­mas ikrekkel megkétszerező­dött a családtagok száma. Persze Mezőtúron eme ese­mény nem számított szen­zációnak, nem halmozták el őjcet ajándékokkal. Akkor a két szülő munkahelye — a honvédség és a költségvetési üzem — állt ki elsőként, majd a tanács támogatásával jutott segítséghez az édes­anya: íé lm űs za kos dad áhóz másfél évre. Egyéb semmi. Azóta se.. . Rónai Erzsébet Középkori kápolna Pécsett Középkori kápolna falait bontják ki a régészek Pé­csett, az első magyar egye­tem ásatásának területén. A székesegyház mögötti részen talált falmaradványok a ne­vezetes aranyos Mária kápol­na részei. Korabeli források­ból tudjuk, hogy az 1355-ben alapított kápolna másfélszáz éven át a pécsi püspökök te­metkezőhelye volt, ott nyu­godtak a nagy középkori fő­papok, köztük az egyetem­alapító Vilmos püspök és — Bonfini történetíró szerint — a költő Janus Pannonius. A 20 méter hosszú és 6 méter széles gótikus épülethez több mellékkápolna csatlakozott. Közülük hármat már megta­láltak. A Mária kápolna belsejé­ben — az eredeti padlószint alatt — feldúlt, kifosztott sí­rokat találtak. Az össze-visz- sza dobált csontok több em­ber maradványai, antropoló­giai vizsgálatokkal igyekez­nek majd tisztázni, hogy kik­nek a csontjai lehettek. Egyes gödrökből vödörszóm­ra emeltek ki törmelékanya­got, közte rengeteg kerámia­töredéket, török edények ma­radványait. Feltételezések szerint a kápolna a hódoltság első időszakában pusztult el és az épületben levő üregeket szemetesgödröknek használ­ták a törökök. Az ásatás eddigi legjelen­tősebb eredménye a tavaly és az idén napvilágra került szoborlelet. A szobrok és a díszítmények a 600 évvel ez<- előtt állt aranyos Mária ká­polna részei voltak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents