Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 29. Nemcsak a papírért Tanulás ég élnek bennünk téves képzetek a felnőttoktatásról, sokan tartják azt a fiatalokat oktató iskola gyenge változatának, ahol az ifjúkorban elmaradt vagy elszalasztott ta- ,-nulési ítelhetopégeket Ipótol- flák. A felnőttek! iskoláiban szerzett bizonyítványnak sokak előtt kevés a becsülete. Mert — mint mondják — a papír mögött nincsen fedezet, vagyis igazi tudás. De hát hogyan is volna, teszik hozzá leereszkedő megértéssel, hiszen a felnőttoktatásba a nappali tagozatról kimaradt gyenge tanulók kerülnek, akiket munka után, amikor már fáradtak, rövid idő alatt kellene megtanítani mindarra, aminek elsajátítására a nappalin több esztendő jut. Van némi igazság az ellenvetésben, de a summás megítélés mégis csak helytelen, mert nem differenciái az is- ikolafokozatok szerint, és nincs tekintettel a dolgozók élet- és termelési tapasztalataira, amelyek rendszerint megkönnyítik az ismeretek megértését és elsajátítását. Megítélésünk szerint a felnőttoktatás alacsony színvonalában a gyerekek tanítása során kialakult módszerek mechalnfikus. átvételének is van szerepe. Üjabban a téma tudományos kutatói arra intenek, hogy az elmarasztalás legnagyobb hibája a felnőttképzés területének indokolatlan összeszűkítése, hiszen ide tartozik a dolgozók szakmai -politikai továbbképzése, a tudományos ismeretterjesztés, az idegennyelv-tanulás is. Ráadásul amíg számos országban új utakat keres a felnőttek oktatása, továbbképzése, addig nálunk ennek a területnek nincs gazdája. Maróti Andor, az ELTE professzora írja: „...a felnőttképzés egészével senki sem törődik. A felnőttoktatásnak sem szakmai lapja, Nem a film ürügyén Kulturális intézményünk filmajánlatának előszóféléje (stencilszám: 1288/1983), „kemény vitákat” kíván „A film ürügyén ...” Nos, a szenvedélyes viták már javában folynak a megye középiskoláiban, ahol megkapták a dokumentum-, riport- és ismeretterjesztő filmek látogatására verbuváló különös hivo- gatót. Egy részlet ebből: „A film ürügyén ... Kedves Klubvezető! Amennyiben a fenti cím kialakulását „egyedfejlődését” szeretnénk levezetni, azt mondhatjuk, — játékosan — hogy kezdetben volt (van) az ... ŰR ... (Fönt, bennt, lennt, kinnt.) Ha nem (makro) kozmikus térben gondolkodunk, hanem csak emberközeli világban — például: klubban (!) — hiányérzetünket is kifejezhetjük, ha ürességgé képezzük. (Űr. üres, üresség.) Az ... ŰRÜGY ... néhány évszázada (?) általában nem a legbecsületesebb módszer, viszont ha ügyes, hasznosságához nem férhet kétség. Tehát — legyen ügyes! És hagyjuk számításon kívül a rossz szándékú koholmányokat, használjuk jó ... ÜGY ... érdekében, — például klubban — és akkor már nem is csak bocsánatot érdemelünk! A FILM lehet jó ügy ürügye. Gyakran a hosszú „téli idő- számításos" klubesték túlságosan is simán, eseménytelenül múlnak.” (SICC!) Nem folytatjuk, zagy vaságból ennyi is elég, sőt, sok is. legfeljebb még annyit: a fönt, bent és kint határozó szavaink írásához egy n is elég. A vita tárgya a tanári szo- Dakban: dokumentumfilmnézőbe vigyék-e a nevelők a tanulóikat, avagy helyette magyar nyelv- és helyesírásórát adjanak a hívogató röplap készítőinek. — munka Műsorok családi ünnepségekre Megyei bemutató Törökszentmiklóson folyóirata, sem • rendszeres könyvkiadása, sem szakmai képzése, sem kutatási bázisa nincs”. Pedig nálunk is elodázhatatlan az új utak keresése. Ezt sürgeti az iskolarendszerhez kapcsolt felnőttoktatásban részt vevők nagy száma is. Ebben az esztendőben a dolgozók általános iskoláiba 17 ezer ember jár, a középfokú iskolákba 101 ezren iratkoztak be, a felsőfokú tanintézetek felnőtt hallgatóinak a száma pedig 131 ezer. Vagyis negyedmillió dolgozó ül be az iskolapadokba, egy egész hadsereg, s ők a biztosítékai a társadalmi átrétegeződés folyamatosságának. A hazai felnőttoktatás jövőképének kidolgozása a tudományos kutatókra vár, akik ez idő tájt — összhangban más országok, például a Szovjetunió, Anglia, Ausztria idevágó próbálkozásaival — az integrált felnőttképzés kiépítése mellett törnek lándzsát. Persze amíg ez megvalósul, addig sem tétlenkedhetünk. Az iskola sem, s maguk a felnőttek sem. Hogy mit tegyen az iskola a továbbképzés érdekében, arra könnyű válaszolni. Legalábbis elviekben. Nos, először is teljesítményképes tudással vértezze föl az esti és a levelező hallgatókat, különben az itt szerzett oklevél értéke tovább devalválódik. Olyan színvonalat kellene elérni az iskolákban, hogy az itt szerzett oklevél vitán felül álló ajánlólevél legyen a munkavállaláshoz, tanúskodva az illető szívósságáról, hivatástudatáról. Ha majd ezek a tulajdónságok rejlenek a diploma mögött, akkor ér csak többet a nappalinál. Mindennapos gond a dolgozók iskoláiban a hallgatók eltérő tudásszintje, amihez a tanárok egy része úgy igazodik sok éve már, hogy a követelményeket lejjebb szállítja. Azokban az iskolákban járnak el helyesen, ahol a mellett pedagógusok az első heteket- hónapokat a tanítás kezdő szakaszának tekintik, amikor is a tananyag tudóskodó előadása helyett előbb a kommunikációs készség fejlesztésére, az alapfogalmak megismertetésére, a tananyagszerkezet jellegzetességeinek felismertetésére és a tanulási technikák gyakorlására törekszenek. Hiszen így lehet csak a tanulást megszerettetni, a hallgatók kellő motiváltsága pedig közismerten nélkülözhetetlen a sikerhez. Kétségtelen, hogy manapság a hallgatók jelentős része azért iratkozik be az iskolába, mert a munkahelyén a személyzetis kinek-kinek tudomásiátra hozza; beosztásához ilyen vagy olyan végzettség szükséges. Nemcsak a hallgatók hibáztathatok az esetleges kudarcokért. Felelős az otthoni, a munkahelyi környezet vagy akár az iskola is, amikor magúkra hagyja őket, ahelyett, hogy támogatást nyújtana, például a tanulási készség fejlesztésében. Hiszen sokan a tanulás technikáját, sikerre vezető fortélyait sem ismerik. felnőtteknek nem kenyerük a rendszeres tanulás, a legtöbben csak a vizsga előtti napokban kezdenek elmélyedni a tananyagban. Pedig hát kampányokkal nem lehet tudást szerezni, csak kitartó, szívós munkával, szorgalommal. Ezt kell tudatosítani. S azt is, hogv a tanulás öröm, de sok szenvedéssel is jár, megköveteli a korábbi életforma megváltoztatását: a többi közt le kell mondani a szórakozásról, és mindent a tanulásnak kell alárendelni, ami idősebb korban már korántsem könnyű. Nemcsak elszántság kell hozzá, hanem akaraterő, ami a szándékot tettek sorává, folyamatos cselekedetté nemesíti. P. K. I. A Törökszentmiklóson rendezett megyei bemutatóra (melyet járási és városi bemutatók előztek meg) elsősorban azok a csoportok kaptak meghívást, melyeknek műsora — a kivitelezés művészi igényességén túlmenően — a megszokottól eltérő irodalmi és zenei elemeket ötvözött vagy a műsor megjelenítése újszerű elemekeit, tartalmazott. A névadó ünnepségek kategóriában bemutatkozó 16 csoport javarésze az általános iskolákban szerveződött, kisebb hányaduk a művelődési házak irodalmi színpadai. Házasságkötés kategóriában 4 középiskolás korú és egy felnőtt együttest láthattunk. (Csoportlétszám öt és húsz között váltakozik.) Az együttesek tevékenységét a családi és társadalmi eseményeket szervező irodák fogják össze, a műsorok szerkesztői és betanítói elsősorban tanárok, elvétve népművelők. Elismerést érdemlő ténykedésüket társadalmi munkában végzik. A bemutatón ami a tartalmat illeti egyértelműen kedvező összképet kaptunk; a kivitelezés színvonala és hangulata már nem minden esetben volt összhangban a műfaj követelte derűs ünnepélyességgel. A műsorok szerkesztői biztos kézzel válogattak az irodalmi és a zenei értékek tárházából az előadók életkorához s az esemény jellegéhez alkalmazkodva. A jól szerkesztett azaz dramaturgiailag folyamatos és a csoport minden tagjának minden pillanatban feladatot adó műsorok előadói érzelmileg könnyebben tudtak azonosulni szerepükkel, így megnyilatkozásaik — légyen az zenei, prózai vagy mozgásos — elevenebbek és színvonalasabbak voltak, örvendetes, hogy a csoportok éneklésmódjára a lágyabb, de egészséges hangvétel, a tiszta éneklés és a dinamikai változatosságokra törekvés jellemző általában. Névadó kategóriában első díjat nyert a szolnoki Délibáb úti iskola, dr. Kalmárné Szász Julianna és Drávucz Ottilia tanárok csoportja. Második díjat kapott a tisza- roffi művelődési ház irodalmi színpada, vezető dr. Szabó Ottóné tanár-népművelő. A harmadik díj birtokosa a törökszentmiklósi Rózsa Ferenc téri Általános Iskola csoportja, tanáruk Révfy Im- réné. Házasságkötés kategóriában a mély gondolatiságot hordozó irodalmi anyaghoz többféle hangszeren (orgona, zongora, fuvola, gitár, ének) változatos hangszerösszeállításban társultak hangszeres és vokális szólók, duók, triók. A zene barokk, klasszikus és romantikus korszakaiból s a népzenéből válogatott anyagot zeneileg korrekt, kulturált előadásban szólaltatták meg a csoportok. A házasságkötés kategóriájában bemutatkozó együttesek többsége — úgy tűnt — kifejezetten a bemutatóra szerveződött, így a szertartások jelenlegi gyakorlatába tevékenységük nemigen hozhat: változást. Első díjat kapott a karcagi kórház irodalmi színpada, műsorszerkesztő Barna Sándor irodavezető. A megosztott második díj birtokosai: a szolnoki Tiszapar- ti Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola együttese (tanárok: Zsoldos Piroska és Bartáné Góhér Edit), valamint a jászberényi Lehel vezér Gimnázium Be- dőné Bakki Katalin vezette csoportja. Labátb Valéria Pillantás a paraván mögé II bábművész: kézügyességgel színész A kíváncsi gyereksereg türelmetlenül várta a műsor kezdetét. Fürkésző tekintetek vették célba a színpadon felállított paravánt. Az elsőként felbukkanó ibábfigurát kitörő örömmel, tapssal fogadta a publikum. Feltehetően minden bábelőadást hasonló hangulat előz meg. A napokban Jászberényben, a Déryné Művelődési Központban szerepelt az Állami Bábszínház az Ezüst furulya című mesejátékkal. A második előadás után beszélgettünk a csoport vezetőjével, Blasék Györgyivel munkájukról, — Elég gyakran hallani, hogy a bábszínház a megye egyik, másik településén szerepel. Hány csoport járja az országot és valójában mekkora az Állami Bábszínház társulata? — A technikai és műszaki munkatársakkal együtt kétszázötven tagja van a társulatnak, színészék valamivel több mint félszázan vagyunk. Tulajdonképpen a színház fő feladata az, hogy az ország gyermekközönségét, szórakoztassa, ellássa előadásokkal, igaz játszunk kimondottan felnőtteknek szánt darabokat is, de lényegesen kevesebbet. Kilenc csoport utazik rendszeresen vidékre. Ezek a „minitársulatok” hattagúak és főleg a fiatalokat tömörítik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csupán a tájelőadásokon szerepelnek, az új darabokon közösen dolgozunk a nagyszínházban. — Mit kell tudnia egy bábművésznek, hol történik a szakmai képzés, a pályára való felkészítés? — Azt hiszem a bábművésznek mindazt tudnia kell, mint a színművésznek, ezen kívül pedig jó manuális kész,ségre van szüksége. Nagyon lényeges, hogy szép legyen a hangja, szépen beszéljen, tisztán énekeljen, csak így képes arra, hogy egy figurát életre tudjon kelteni. A bábművészek képzése a bábszínházban történik kétszer kétéves stúdión, továbbképzésen vesznek részt a hallgatók, négy év után diplomát kapnák. — A művész számára a sikerélményt nem csorbítja-e, hogy közvetlenül nemigen találkozik a közönséggel, hiszen a paraván takarja? — Erre adtuk ' a f ejünket, ezzel kezdettől fogva számolnunk kellett, bár én úgy gondolom, a kontaktust így is meg lehet teremteni. Arról nem is beszélve, hogy egyre több olyan előadásunk van, amelyben élőben is megjelenünk a színpadon, a paraván előtt. — Mit jelent a művész számára, hogy gyermekközönség előtt játszik? — Ennek csak előnyei vannak. Sokáig sorolhatnánk a jelzőket, de talán elég három is, a gyerekek hálásak, őszinték, lelkesek. Igyekszünk az előadásokat úgy formálni, hogy a gyerekek reagálásával végig szinkronban legyünk. — Kollegáival beszélgetve úgy tűnt nagyon jó a hangulat, az emberi kapcsolat ebben a csoportban. — Ez rettentően lénytges, hogy így legyen. Sósat vagyunk együtt, nem mir degy, hogy milyen a csapatszellem, mert jó kollektívában tud az ember igazán dolgozni. A figyelem a paravánra szegeződik árfórum Az Országos Anyag- és Árhivatal szakemberei voltak a vendégei a hétfőn, kora este sugárzott Árfórum című műsornak. A hallgatók — akiknek kérdéseit Tarnói Gizella műsorvezető tolmácsolta — bizony nem udvariaskodták a vendégekkel. Mi miért kerül annyiba, amennyibe; miért emelték fel ennek vagy annak a terméknek az árát, hogyan- ellenőrzik az árakat — záporoztak a közérdekű kérdések. A mindössze negyven perces adás jól tükrözte a fogyasztók áremelésekkel kapcsolatos gazdaságpolitikai tájékozatlanságát. A legtöbb embert csak az érdekli mekkora a jövedelme, s hogy tud abból megélni, esetleg ösz- szehasonlítja életszínvonalát más országbéli pályatársával. S itt kezdődik az ellenérzés, a meg nem értés az árpolitikával szemben. Azt ugyanis, hogy mivel telik el a munkaidő itthon, illetve odaát már nem firtatja a fogyasztók többsége. Illetve ha mégis szóba hozzák sokszor bizony jogosan mentik fel önmagukat, késik az alapanyag, szervezetlen a munkafolyamat, állnak a gépek. Sok esetben ez igaz lehet, ám a munkahelyek nagyobb hányadára nem ez a jellemző. Külön fórumot érdemelne a munkához való viszonyunk, az ehhez kapcsolódó jelenségek, anomáliák vizsgálata. Az Árfórum érthető módon csak részben érintett munka- ,erkölcsre vonatkozó kérdéseket, hiszen az volt a célja, hogy magyarázatot adjon az érdeklődő hallgatóságnak árpolitikánkról. S ha tetszik, ha nem, ennek alapját csak akkora nemzeti jövedelem képezheti, amekkorát megtermelünk. Nem én találtam ki Békés István anekdotás könyveiből állította össze Geszty Péter a Magyar Rádió Karinthy Színpadának legutóbbi Nem én találtam ki! című bemutatóját. A Petőfi adón vasárnap délelőtt sugárzott műsor derűs perceket szerzett a hallgatóknak. Akár valódi, akár kitalált történeteket válogatott* össze Geszty Péter, mindenesetre jellemzőek voltak a megidézett személyiségekre — jobbára költőkre, írókra. Nehéz napok éjszakái Két részben sugározta a rádió Szántó Péter Nehéz napok éjszakái című rádiójátékát. A hatvanas évek kiemelkedő könnyűzenei együtteséről a Beatlesről, illetve annak vezetőjéről John Lennon életéről, haláláról hallhattunk ismét jobbára dokumentumokból összeállított műsort. Lennon halála után egyre- másra jelentek meg, s napjainkban is igen nagy számban jelennek meg életrajzi kiadványok, visszaemlékezések. Jobbára már semmi újat nem közölnek ezek a kötetek, az egykori Beatles fiú zené- szi, emberi értékeiről, gyengéiről. S mégis úgy tűnik kapnak a kiadók egy-egy szerző sokszor gyengécske kéziratáért. Szántó Péter rádiójátéka sem tartozik a legjobbak közé, csupa ismert történetek, anekdoták füzére volt a kétrészes műsor. Ezek ismétlése helyett jobban szolgálták volna John Lennon emlékét háborúról, békéről, szeretetről, az emberiségről szóló szerzeményeinek újra lejátszása. “ — tg — — ti — — fekete —
