Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

1983. NOVEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Neves szólisták, színes koncertprogram A Szolnoki szimfonikus zenekar hangversenyén Igen változatosan összeál­lított hangversenyprogram­mal lép közönség elé a Szol­noki szimfonikus zenekar hétfőn este fél nyolckor a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ színháztermé­ben. A koncerten felcsendülő darabok — Beethoven Corio- lan nyitánya, Lalo Spanyol szimfóniája, Hajdú Mihály Magyar capriccio című mű­ve, valamint Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitány fan­táziája — érdekes, zenei él­ményekben gazdag estet ígérnek a filharmóniai bér­lettulajdonosok számára. A koncert szólistája a vi­lághírű hegedűművész Szent­helyi Miklós, valamint Hor­váth László (klarinét) az Ál­lami Hangversenyzenekar tagja. — Nagy öröm az együttes számára, hogy újra együtt dolgozhat, szerepelhet a nagyszerű muzsikussal, Szenthelyi Miklóssal — mondta Báli József a Szolno­ki szimfonikus zenekar kar­nagya. — Ifjúsági koncert­sorozaton vettünk közösen részt, két éve pedig Csaj­kovszkij D-dúr hegedűver­senyét mutattuk be. A hétfői hangversenyen a francia komponista Eduard Lalo Spanyol szimfóniáját szólal­tatjuk meg közösen. A szim­fónia, amely tulajdonképpen egy hegedűverseny öt tétel­ben, lehetőséget nyújt arra, hogy a szólista virtuóz tech­nikáját és muzikalitását is csillogtassa. Merőben más müzsika Hajdú Mihály Magyar cap­riccio című műve. Ä latinos ienei világ után magyaros ritmikai elemekből építkező muzsika szólal' majd meg. A zenészek, és gondolom a kö­Szenthelyi Miklós hegedűművész zönség számára is izgalmas, a ritmikai váltásokban bő­velkedő ez az alkotás. A szerző remekül hangszerelte, ezért nagyon szereti játszani az együttes. Ügy érzem, ter­jedelmében mértéktartó kompozíció, de minden ben­ne van. A klarinétszóló el­játszása komoly technikai igényt támaszt, Horváth László azonban kitűnően oldja meg ezt a művészi fel­adatot. A hangverseny zárószáma­ként szólal meg a zenekar tolmácsolásában Csajkovsz­kij Rómeó és Júlia nyitány­fantáziája, amelyet kifejezési eszközeiben az orosz zene­szerző legkiegyensúlyozot­tabb remekműveként tarta­nak számon. — F. S. — Az együttessel a próbán Fotó: H. L. Film jegyzet i Csillaghullás A háborús héroszoktól, le­gyenek azok bármily tiszte­letre méltóak, úgy tűnik el­fordult a nemzetközi film. Nem hálátlanság ez a hősök iránt, hanem az élő emberek szolgálata került előtérbe. Minden bizonnyal egy adott történelmi szituáció követ­kezménye, hogy a háborút a benne részt vevő kisemberek lelki szenvedéseivel közelítik meg, a miliő jószerével csu­pán háttér. Igor Talankin Csillaghul­lás című alkotása is csak annyiban háborús film, amennyire a benne kibomló életérzések feltárásához a konfliktus szükséges. Ezen belül is visszafogott, nagyon halkszavú, csendes film a Csillaghullás, szinte elégia. De hatásában „dübörgő csend” Misa története, amely a valóság és az álom határán mozogva keresi az értelmet, a szépet. A film legfőbb vonulatá­nak mondanivalója az első pillanatban mintha mester­kélt lenne. Tételszerűen meghatározhatatlan, legfel­jebb körülírható. A katona­ruhába öltöztetett „hadfi” — Misa — igazi énje egy köny- nyen könnyező, simogatásra, szeretetre vágyó kamasz. Be­leszeret a szép szőke ápoló­nőbe — az meg kislány — bebolyongja utána a romvá­rost, hogy elmondja neki: szereti, szeresse. Csak a lány anyjával találkozik, aki —• végső soron — meggyőzi Mi­sát, hagyja a lányt, ne is bú­csúzzon el tőle, mert akár holnap eleshet a fronton ... Ez talán eddig egy érzelmes regény története is lehetne ha ... Ha Misa nem visel­kedne a háború kíméletlen­ségeinek megfelelően: meg­érti Lida anyját, búcsú nél­kül megy a frontra. Ez an­nak szintén halkszavú, de kristálytiszta megfogalmazá­sa, hogy a lemondás mennyi­re természetessé válik a ter­mészetellenes közegben. Vagyis: békében ok nélkül el­hagyni valakit tisztességte­lenség, de a ki tudja holnap élek-e még — logikus — gondolkodás talaján ez tra­gikus tisztesség. Hiába szere­ti minden idegszálával Misa a lányt, a körülmények ha­talmától vezérelt belső dik­tátum erősebb minden más érzésnél. Ez tulajdonképpen újabb vádirat, a háború a lé­lek halálát is okozhatja. Talankin nem a parádés képsorok mestere, a Csillag- hullás megjelenítése mélyen átgondolt csendes meditáció, de erős tiltakozás. Egy kurta jegyzet talán csak hívogató lehet a film megnézésére, an­nak költői szépségéből sem­mit sem tud visszaadni. Ha leírjuk: gyönyörű film, ez is csak elkoptatott minősítés, aligha fejezi ki az alkotás különös világát. — ti — Ravel — Mahler — Haydn Új bemutatóra készül a Győri Balett Űj bemutatóra készül a Győri Balett. Színre viszik Ravel Boleróját Markó Iván Kossuth-díjas érdemes mű­vész koreográfiájában. A táncszínházi produkciót csakúgy, mint korábban Bartók: Csodálatos manda­rinját a régebbi feldolgozá­soktól eltérő felfogásban lát­hatja a közönség. A kompo­zíciót, — amely az elfojtott érzelmek, indulatok robba­násának hatalmas erejét és az emberekre gyakorolt ha­tását jeleníti meg — az együttes tizenkét tagja adja elő. A szólószerepet Ladányi Andrea táncolja. A háromrészes balettest másik bemutatója a Boldog lelkek című táncköltemény, amelynek koreográfiáját Markolván Mahler: V. szim­fóniájára készítette. Ebben a műben egyfajta életérzés fo­galmazódik meg a tánc nyel­vén a szerelemről, a magány­ról, az emberek tetteit mo­tiváló félelmekről, vágyakról. Király Melinda és Markó Iván szólótáncos közreműkö­désével. Az új produkciók díszlete­it és jelmezeit Gombár Judit tervezte, a világítás és a szcenika Hány János mun­kája. A december 10-i bemu­tatón az említetteken kívül még Haydn Évszakok című lírai táncjátékának felújítá­sát táncolja az együttes a Győri Kisfaludy Színházban. Kutatóműhelyek Tudomány a kisdiákokért Tankönyvek, tanulmányok Jászberényből A felsőoktatási intézmé­nyek munkáját értékelő, né­hány évvel ezelőtti statiszti­kai adatok szerint a publi­kációk számát tekintve a fő­iskolák, egyetemek megelő­zik a kutatóintézeteket. Amíg a tanszékeiken száz oktató öt könyvet és hatvanhat ta­nulmányt, cikket jelentetett meg, addig a kutatóintéze­ték száz kutatója három 'könyvet és nyolcvan publi­kációt adott ki a kezéből öt esztendő alatt. A Jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán negyvenhét ok­tató dolgozik. Az elmúlt tan­évben kilenc megjelent — jobbára — tankönyv, tan­tárgypedagógiai segédkönyv szerzője, illetve társszerzői voltak, tizenkilenc tanul­mányt s tizenhárom újság­cikket írtak. Igaz, hogy csak­nem tíz évvel később szüle­tett meg ez az eredmény, mint a felmérés vizsgált idő­szaka. s a mennyiség ön­magában még nem jelent minőséget, az összehasonlí­tás mégis jól tükrözi a jász­berényiék munkáját, kutató­kedvét. termékenységét.. S ha a minőséget vizsgáljuk, akkor sincs szégyenkezniva­ló, az oktatók csupa olyan témán dolgoznak, amely az általános iskolai nevelés, s a pedagógusképzés hatékony­ságát szolgálja, s nem egy országos szintű tudományos kutatásban is részt kaptak a főiskola tanárai. Tudománypolitikánk 6. szá­mú főirányú kutatási terü­lete az anyanyelvi nevelés. Ehhez kapcsolódik a'kisisko­lások szóbeli és írásbeli nyelvhasználatának főbb jel; lemzőit. a fejlesztés lehető­ségeit és eljárásait elemző kutatás, amely immár több mint két évtizedes múltra tekinthet vissza a jászberé­nyi tanítóképzőben. A fő­iskola az anyanyelvi nevelés kísérleteinek, a hatékony módszerek kidolgozásának egyik országos bázisa lett. Tankönyvék. publikációk so­rozata jelent meg eddig a kutatás eredményeiről, s többségük azóta már gya­korlattá vált. A \u iatás a főiskola tudómé* yos életé­nek egyik kiemelt területe, amelyet dr. Nagy J. József tanszékvezető főiskolai tanár irányít. A téma feldolgozá­sában elkészült már a prog­ramozás. s rövidesen a pon­tot is oda tehetik a kuta­tás végére. A jászberényi főiskola az egyik gazdája „Az ifjúság- politika tudományos meg­alapozását szolgáló kutatá­sok” című tárcaszintű vizs­gálatnak. A fiatal tanítók pályakezdésének jellemzőit elemzik Mrenáné dr. Sza- kálos Ilona tanszékvezető do­cens irányításával. A négy oktatóból álló csoport jelen­leg az anyaggyűjtést végzi á fiatal tanítók társadalmi be­illeszkedését, a tantestüle­tekben elfogalt helyét, sze­repét vizsgálja. Ugyancsak új téma „A ta­nító- és óvónőképzés tartal­mi-szervezeti közelítésének kísérlete” című tárcaszintű kutatás, amelyben több in­tézmény ve6z részt. A Jász­berényi Tanítóképző Főis­kola és a Szarvasi Óvónő­képző Intézet oktatói tavaly kezdték . el a kísérletet, amelyet dr. Fábián Zoltán főigazgató főiskolai tanár vezet. A kutatás célja, hogy a lehetőségeknek megfelelő­en egységesebbé váljon az óvónő- és a tanítóképzés, il­letve ennek következmé­nyéként közelebb kerüljön egymáshoz az óvodai, illetve iskolai nevelés. A kísérlet során egyelőre még szak­kollégiumi rendszerben tör­ténik az Oktatás. A tanító­képzőben az óvodapedagó­giai szakkollégiumra járó hallgatók megszerezhetik az óvónői, az óvónőképző hall­gatói pedig a tanítói diplo­mát. Egyelőre még persze levelező úton végezhetik el a kiegészítő tanulmányokat a második diplomáért. A kutatás haszna, idősze­rűsége vitathatatlan, hiszen ha az óvónők és a tanítók nem ismerik behatóan egy­más munkáját, a követelmé­nyeket. akkor szinte lehetet­len az együttműködés az óvoda és az iskola között. Az óvónő-, il­letve tanítóképzés közelíté­se lehetővé teszi majd a könnyebb iskolakezdést a hatéves kisdiákoknak. S hogy ez mennyire sürgető feladlat, azt jól bizonyítja az első osztályosok magas bu­kási aránya. A főiskola tudományos munkájának negyedik ki­emelt témája a jászberényi járás földrajzi neveinek gyűjtése. A kutatás az anya­nyelvi neveléshez hasonlóan ugyancsak hosszú ideje tar­tó munka, de már nyomda­kész állapotban van. A gyűj­tést. a feldolgozást dr. Far­kas Ferenc főiskolai docens vezette. A terjedelmes, igen alapos munka a Jászság több szempontú névtani, ragad­ványnév-. állatnév-kincs- feldolgozásának az alapját képezi. A négy kiemelt kutatási terület a tanszékek, s a di­ákkörök tudományos tevé­kenységének középpontjá­ban áll. Főként a tanító- és óvónőképzés tartalmi-szer­vezeti közelítésének kísér­lete az. amely szinte vala­mennyi oktatót érint, hiszen számos olyan területe van — művészeti, testi, anya­nyelvi stb. nevelés — amely az óvodában és az iskolában is azonos feladat. A köz­ponti témák mellett a tan­székék oktatói egyedi, tudo­mányos kutatással is fog­lalkoznak. Mintegy hetven téma szerepel a főiskola 1981—1985-ig terjedő idő­szakra vonatkozó kutatási tervében. A kisiskolásök ne­velésének, oktatásának szin­te minden területét felöle­lik a vizsgálatok. A mate­matikatanítástól a világné­zeti nevelésig, az oroszórán alkalmazható játékos mód­szeréktől. a tanulók önérté­keléséig, az iskolai könyvtá­raktól a család kultúraköz­vetítő szerepéig minden meg­található benne. Az oktatás­nevelés legapróbb részletei­re is kiterjedő témasor jól tükrözi az oktatók szándé­kát: minden területen ki­dolgozni a leghatékonyabb módszeréket, s ezek birtoká­ban eredményesebbé tenni a kisdiákok személyiségének fejlesztését. Hiszen bármi is legyen a kutatás tárgya, va­lamennyi tudományos kísér­let elsősorban a 6—10 éve­sek érdekeit szolgálja. Az oktatók kutatókedve? A gyermökszeretet? Bizonyára mindkettő szerepet játszik abban, hogy a főiskola hall­gatóinak körében népszerű­ek a tudományos diákkörök. Nyolcvan-száz tanítójelölt dolgozik a tizennégyféle di­ákkörben. S hogy milyen eredménnyel? Tavasszal az országos tudományos diák­köri konferencián 18 jászbe­rényi pályamunkát díjaztak a téma legelismertebb szak­embereiből álló bizottságok. A főiskola oktatói a tu­dományos kutatások ered­ményeit nemcsak a tanító- képzésben hasznosítják, ha­nem igyekeznek mihamarabb kamatoztatni az intézmény béiskolázási körzetében dol­gozó pjedagógusok munkájá­ban is. Előadásokon, tovább­képzéseken ismertetik meg a gyakorló nevelőkkel kuta­tási. kísérleti tapasztalatai­kat. Az előző tanévben mint­egy száz előadást tartottak különböző szintű megyei, re­gionális, országos, illetve nemzetközi fórumokon. Min­den alkalmat megragadnak arra. hogy mihamarább köz­kinccsé váljanak a kutatá­sok eredményei. Tál Gizella Gyárfás István élete és munkája A jászkunok jeles tollú történetírója A fenti címet a korabeli Halasi Űjság című hetilap adományozta Gyárfás Ist­vánnak. Ki volt ő? Gyárfás István (1822—1833) a Székelyföldről származott polihisztor, jogász, történész, gyümölcsészeti szakíró Kis­kunhalas városában élte le élete jelentős részét, s itt vált a Jászkunság történetének kutatójává. Mint jászkun ke­rületi titkár kezdett foglal­kozni a jászkunok történeté­vel. E témakörben született élete főműve: A jászkunok története. Ez a négykötetes mű ma is egyik fontos forrá­sa a Szolnok megyei törté­nettudományi kutatásoknak. Gyárfás István halálának 100. évfordulójára adta ki a kiskunhalasi városi könyv­tár a „Gyárfás István élete és munkája” című bibliográ­fiát, melyet Fekete Dezső ál­lított össze. A szerző érde­me, hogy e jelentős —, de kevésbé ismert — történész munkásságát összegyűjtve, alakját újból az érdeklődés középpontjába helyezte. A négykötetes jászkun történeti monográfián kívül is több megyei vonatkozású cikke jelent meg annak ide­jén Gyárfás Istvánnak a leg­különbözőbb jászkun vonat­kozású témákban. (A jászku­nok nyelve és nemzetisége; A jászkunok személyes és bir­tokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése; Jászberé­nyi deák-céh; Valami a kun­halmokról ; Régi kunszékek pecsétéi stb.). A bibliográfiát helynév- mutató egészíti ki, ebből megtudhatjuk, milyen Szol­nok megyei városokat és köz­ségeket érintenek a szerző tanulmányai. (Kisújszállás, Karcag, Kunhegyes, Jászki- sér.). — Hámori — Hatvanban Országos portrébiennálé A Hatvani Galériában teg­nap délelőtt ünnepélyesen megnyitották az Arcok és sorsok elnevezésű negyedik országos portrébiennálét. A gazdag tárlaton —, amelyre pályázat útján jelölték ki a legjobb műveket — 130 mű­vész 183 alkotással — fest­mények, szobrok, érmék — szerepel. A megnyitás alkalmával kiosztották a zsűri által oda­ítélt díjakat. A biennálé első díját kapta idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászmű­vész, második díjat kapott Dezső József festőművész és Trischler Ferenc szobrász- művész. A harmadik díjat öten kapták: Csiszár Elek, Fülöp Erzsébet, Mácsai Ist­ván Munkácsy-díjas, Szinte Gábor Munkácsy-díjas festő­művészek és M. Szűcs Ilona szobrászművész. A Hatvani Galéria által lé­tesített kitüntető emlékér­met kapta Pirk János Mun­kácsy-díjas festőművész, aki indulástól kezdve támogatója a Hatvani Galériának, és Marosvári György fiatal fes- tőművésa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents