Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1983. NOVEMBER 26.

I Arcképvázlat I Egy boldog munkás

A Zagyva-parti kis szövetkezeti lakásban minden reggel pontosan fél hatkor ébred a családfő. Halkan tesz- vesz, teát főz a konyhában, borotválkozik. Mire a tea kész, s tölt magának, egyik szeme már az órán. Hat óra öt perckor indul az autóbusza, hatkor ébreszti a feleségét, s megy, dolgozni.

Ilyenkor, mikor korán sötétedik, estébe fordul a délután, mire hazaér. Hát még, ha a gyárban, — a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában — sürgős, fájron- tot nem ismerő feladat van! „Van úgy, hogy ott maradunk, s akár egész éjszaka dolgozunk. Megfizetik.”

Ha csak ennyi lenne Bakos Imre meós-munkavédelmis élete, bizonyára egyhangúan telnének a hétköznapjai. De- hát nem csak ennyi, sok más is rátalált erre az ereje teljében lévő, igyekvő negyvenéves munaásemberre. Először is szinte egyfolytában a tanulás. „Mégis, ha valamivel elégedetlen vagyok a sorsommal, az a tanulás miatt van. Nem csak ennyit szerettem volna. De, ugye az ember vegye tudomásul a lehetőségeit, s ne legyenek megvalósíthatatlan vágyai. Ügy gondolom, ezért vagyok kiegyensúlyozott, és boldog ember. Nincs értelme elérhetetlen vágyakat kergetni. És egy háromgyerekes családapának még azt is tudomásul kell vennie, hogy első a család, a gyerekek.”

Huszonhárom évvel ez>- előtt a tiszaföldvári reálgimnáziumból egy nagy reményű fiatalember indult a tudás, az élet meghódítására. Mivel igen szerette a matematikát, az ábrázoló geometriát, a miskolci egyetemre jelentkezett. Első nekifutásra nem sikerült, munkát vállalt Szolnokon, a TITÁSZ- nál. Aztán 1962-ben mégis beköltözött a miskolci egyetem kollégiumába. A gépgyártás technológia szakon tanult, nem is rosszul, szerette a választott szakmát, örorhmel ment első év után a Diósgyőri Gépgyárba, hat hét üzemi gyakorlatra. Hogy mégse a második évfolyam, hanem a Vasipari Vállalat, következett, itt Szolnokon, arról tulajdonképpen maga döntött. Megnősült, s 1965- ben a gépipari technikumban kezdte meg az évfolyamok különbözeti vizsgáit — s mire első lánya, Márta gő- gicsélt, már kétérettségis munkás volt — s egyben új gyár dolgozója — a régi vasas műhelyt átvette a Ganz- Vill.

Végigvezet a gyár gyönyörű kis óvodájának folyosóján. Egy munkatársával minden évben tablót készítenek a gyári gyerekekről. AZ ő három lányának is ott a képe, hiszen Mártát 1970-ben Éva, 1973-ban Mónika követte. Márta már középiskolás. „Igen, egy körülbelül havonta tízezret kereső házaspárnak nem kis gond három gyerek nevelése. A feleségem azonban szinte csodával határos módon tud gazdálkodni. Annak idején nagyon összehúztuk magunkat, amikor a szövetkezeti lakásra spóroltunk, de most is megnézzük, mire adunk ki pénzt. A Skodával járjuk az országot, annak a költségeit én könyvelem. Jó tudni, miből, mit tehetünk. Sajnos, egyre drágább az élet!”

Már tizenöt éve, hogy a kommunisták családjához is tartozik. Most éppen esti egyetemi tanulmányai kezdetén van, dehát aki mindig tanult valamit, annak nincs sok és nagy nehézsége.

A Néplap első újságíró stúdiójának is hallgatója volt. Két évig ismerkedett a munkánkkal, nem véletlenül. A nagyüzemnek rangos üzemi lapja van, s Bakos Imre pártíeladatként kapta a tudósítói munkát. Miután a Néplappal is jobban megismerkedett, lassan tíz éve hozzánk is „hazajár”. Érdekli az ember, kötelességének érzi, hogy szóljon, ha történik valami, ami sok embert érdekelhet. Tulajdonképpen ezért, így került közelebbi kapcsolatba a kereskedelemmel is. Először az SZMT hívta, s a hívó szó ma is érvényes, társadalmi kereskedelmi ellenőr, öt éve ezért a Belkereskedelmi Minisztérium kitüntetésével is elismerték. Aztán, hogy a fogyasztók városi tanácsa megalakult, oda is meghívták, azóta a Népfront is számon tartja társadalmi munkásai között.

Talán több szót érdemelne a munkája sok elismerése. A fiatalember háromszoros Kiváló Dolgozó kitüntetést mondhat magáénak, s a harmadikat épp most, november hetedikén vette át a gyári ünnepségen.

Pedig nem könnyű munka az övé. Ilyen-olyan szakmai tanfolyamokat el kellett végezni érte. A műszaki ellenőr feladata az óriásgépek, berendezések világában rengeteg tudást követel. Hát még a kapcsolt munkaköré! Egy éve a munkavédelmi ellenőrzés is mindennapjaihoz tartozik.

„Mondják sokszor, vigyázz, jön a Bakos! Hát ez bizony népszerűtlen feladat, mert szólni kell, figyelmeztetni kell, még ha az emberek érdekében is, de vigyázni kell, nehogy baj történjen.”

Kis piros fedelű noteszában mutatja a sűrűn írt sorokat. Sok a piros jelölés. Az pedig azt jelenti, hogy már harmadszor szólt munkavédelmi hiányosságért egy-egy embernek, s olyankor büntetni kell. Mégse hiszi, hogy haragosa van. Annál is inkább, mert szinte negyedére csökkent egy év alatt a gyári balesetek száma. Kár, hogy az úti balesetek — munkába jövet-menet — is ideszámítanak, anélkül igazán elismerhető lenne, vigyáznak a gyárban a munkások épségére, egészségére.

Bakos Imre brigádvezető is. Ezüstkoszorús szocialista brigád az övék.

Kérdezném, hogy bír eny- nyit? Mégse teszem, mert mióta ismerem, soha nem láttam fáradtnak, elgyötörtnek. Teszi a dolgát, teljesíti, amit vállalt. Hogy valóban boldog-e? Gondolkodás nélkül mondja, hogy igen. Szép hobbija van, a könyveket, s köztük is a lexikonokat szereti, gyűjti. Igen, egy kis kert még jó lenne, szívesen eldolgozgatna benne, a három lány és a felesége is biztosan örülne neki. Dehát ahhoz nagyobb pénz kellene, s nekik most nagyobb pénz a két nagylány kabátjára kell. Gazdasági munkaközösségben vállalt érte munkát, hadd legyen csinos bundája két szép lányának. Különben a család boldogsága, haladása a legfőbb célja. Szereti az otthonát, s ott is maga tesz érte, hogy szép legyen. „Megtanultam a festést, a, mázolást, csakúgy ragyognak az ajtóink, ha a szabadságom után jóleső fáradtsággal végignézek mindent. így kellett tennem, mert az ember a maga munkáját becsüli, szereti a legjobban, s a magáéban dolgozni külön gyönyörűség.”

Bakos Imre, a boldog munkásember azt mondja, nem hiszi, hogy lennének haragosai. Mindenkit tisztel, aki dolgozik, aki ugyanolyan jót akar, mint ő. És másoktól hallottam, hogy őt is tisztelik ...

S. J.

Folyamatosan dolgoznak a Balatoni Vízügyi Kirendeltség kotróhajói a keszthelyi öbölben. A Zala folyó által behordott iszapot távolítsák el a tó — jelenleg — legszennyezettebb részéről. Képünkön; munkában a kotróhajók egyike

Albérleti szoba, laskaszedő, gereblye és „társaik”

Ha sűrűn elhalad az ember Séra Józsefék szolnoki, Szántó körúton lévő kertes háza előtt, önkéntelenül is igazat ad a Faust című operából Mefisztó áriájának: miszerint eladó az egész világ. Elvégre a pallérozott, karbantartott parányi udvaron szinte mindig mást kínál a kíváncsi járókelőiknek a kiírás. Tavasszal, nyáron, kora ősszel virágot, szeptembertől szőlőt, ezen kívül hagymát, burgonyát, sőt olajos- hordót is vehetett itt az arra rászoruló. Vajon szükség ez, vagy bőség?

Kereskedői

szellem

— Ez is, az is — mondja a háziasszony, Erzsiké néni. — Szükség, mivel kisnyugdíjasok vagyunk, és jól jön ez a plusz bevétel. A krumplit meg a hagymát a fiam termeli a hobbikertjében, any- nyit adunk el belőle, ameny- nyi felesleg. A többi viszont a mi két kezünk, munkája. Ezen a környéken a virág a legkeresettebb, nagy* keletje van a rózsának, a tulipánnak meg a dáliának, mivel olcsóbbra tartom a piaci áraknál. így szezonban ösz- szejön belőle annyi, amennyi tejre, cukorra, kenyérre elég. Ilyen értelemben bőségnek is nevezhetem, ráadásul nem esik nehezemre az efféle tevékenység, elvégre hosszú ideig kereskedő voltam.

Séráékhoz hasonlóan a megyeszékhelyen még sokezren élnek kertes házban. Vajon mi mindenre keresnek vásárlót a peremkerületi utcákban az ablakokra kiragasztott apró cetlik? Az egyik helyen kertes házat ajánlanak jutányosán. Mint 'kiderül, a jutányos ár 400 ezret jelent, bár a ház olyan, hogy talán még talpon kibírja az esetleges átíratásig húzódó időt.

A hízó kilóját harmincnégy forintra tartják, a használt babakocsi ára háromszáznál kezdődik, a bőrkabátoké két, két és fél ezernél, hízott kacsa a súlyától függően kétszáztól már kapható. A Hetényi kórház körüli városrészen az egyik házban igényesnek bútorozott szobát kínálnak. A néni fürkész szemekkel vizsgál, miközben bemutatja a birodalmat. A helyiség á folyosóról nyílik, odafenn a mennyezetről egyetlen szál égő világok

— Havi kétszázért kiveheti. Nézze, * micsoda masszív bútorok! Még szegény, megboldogult uram vásárolta a Teleki téren. Szombaton használhatja a fürdőszobát, ez benne van az árban. Viszont a fűtést meg a világítást pluszként számolom fel. De 'azt már most kikötöm, ide nőt nem hozhat fel!

— De nekem feleségem, meg két gyerekem is van.

— Sajnálom, akkor tárgytalan, még kétezerért se. Hetvenkét évet csendben leéltem: most háborodjak

meg? Nem, nem, menjen máshová, hátha nagyobb szerencsével jár. Minden jót — csukja be a kaput utánam.

Pár házzal kijjebb vehettem volna hízót, a szomszéd utcában pedig gitárt.

— Kinőttem, huszonötéves múltam, és nősülés előtt állok, úgyhogy másra kellene a forint — indokolja a kitett cédula eredetét egy bajszos fiatalember. — Tízezerért vettem, de ha hat és felet letesz a markomba, már viheti is.

Nem lett belőle alku, elvégre ha már eddig felnőttem gitár nélkül, úgy gondolom, valahogyan majd csak elviselem ezután is a hiányát.

Nem vitás, könnyebb a helyzetük azoknak, akik kertes lakásokban élnek, valamilyen főútvonal mellett vagy a környékén, hiszen csak kiteszik, az ablakba a cetlit, és várnak a betérőkre. De mit tegyen az, aki valahol az isten hátamögötti mellékutcában, vagy egy panelház ötödik emeletén ki-;

nál bármit eladásra, esetleg keres valamit? Ha forgalmasabb részen ismerőse lakik, és megengedi, hogy a földszinti ablakba kiragaszthassa a cédulát, ez is járható út. Ha erre nincs alkalom, még mindig adódik lehetőség: útmenti fák, üzletbejáratok, villanykarókt hirdetőoszlopok tanúskodhatnak minderről. A piactér körül viszont akárhogyan is meresztgetem a szemem, egyetlen hirdetést sem lobogtat a szél. Szolnoki Péterné, a piac áruforgalmi csoportvezetője szerint az ok roppant egyszerű.

— Itt nem engedjük meg az efféle reklámot, letépjük rögtön. Nem is nagyon kísérleteznek vele a piactér környékén.

— Ön hol lakik?

— A Kun. Béla körúton, az egyik tízemeletesben. Felénk mindig akad érdekes hirdetés. A múltkor az egyik kiírás friss nagyobb mennyiségű tanyasi tojást kínált a hatodik emeleten. Nem furcsa, itt benn, a város szívében? Vettem volna, de már korábban vásároltam a piacon.

Szó volt a sokemeletes házakról. Ezekben a hirdetéseknek egy speciális, érdekes formája honosodott meg. Vagy a földszinten vagy a félemeleti fordulónál elhelyezett hirdetőtáblán adják tu-itul a vennék vagy adnék szándékot, esetleg valamilyen szolgáltatást.

Fülcimpalyukasztás

Angol nyelvoktatást vállal diák ... Eladnám, elcserélném a lakásom nagyobbra .. . Gyermekágy eladó ... De ha szükségem lenne rá, vehetnék Singer varrógépet, régi televíziót, sőt niég garázst is. Kívülük fuvarozók, szobafestők, mázolok, nőiszabók, bőrdíszművesek ajánlkoznak. Tisza Margit a Kun Béla körút 3-ban viszont mást ihirdqt. Egy kutya gazdáját keresi.

— November 20-án találtam a parkban, dobálták a gyerekek. Felvittem, gyönyörű, koromfekete, fajtiszta óriás snauzer. Őrző-védő kutya, a fogazata után ítélve négy év körüli. Visszaadnám a tulajdonosának, mivel ez a betanított, értelmes jószág megér vagy 6—8 ezer forintot, csak azt nem tudom, merre keressem a gazdit. Ha jelentkezik, és az oltási könyvet is hozza, csak akkor válók meg tőle.

Érdékes folyamat tapasztalható: áfáikra meg az oszlopokra tűzött cetlik vidéken is egyre divatosabbak. Kisújszálláson, a főtéren fájdalommentes fülcimpalyulkasz- tást ígér az ABC bejárati ajtajára ragasztott szöveg. Kis családi házat is vehet, aki jól olvas, mert az írás ugyancsak kacifántos. Jó állapotban lévő hűtőgép is kelleti magát, valamint egy alig használt, zománcozott fedelű sparhelt. Anyadisznók, fehér és színes krizantémok, sovány és hizott kacsák, hízók — íme a lista töredéke. A legérdekesebb: két daraó szopós üszőborjú eladó a Cserepes utca 7. szám alatt.

— Elkelt — tárja szét a kezeit a gazda, Janó Endre, aki tizenöt (!) tehenet tart, és gondoz a fiával közösen.

— Ez volt az idén a tizenkettedik eladó borjúnk. Azért híreltük, mert „lánynak” születtek az istenadták, és nekik nincsen akkora keletjük, mint a bikáknak. Hiába, a „fiú” borjúk jobban szedik magukat, gyorsabban gyarapodnak. (Ilyesmit hallva az embernek az az észrevétele, hogy az egyenjogúsítás terén még szarvasmar- háéknál sincs azért minden rendben.)

Summázva a tapasztalatokat, kitűnik: nagyobb településeken, ipari városokban a bútor- és a virágeladás, illetve a lakáscsere, valamint az albérletkínálat, -kereslet vezet ilyenkor. A falvakban pedig hízót, kacsát, pulykát, tojást, terményt kínálnak az „ctmber” hónapokban. Illetve választási malacokat, amelyek viszont a kutyának se nagyon kellenek még nyolcszázért, illetve ezerért sem, elvégre télnek megy az ember, és a zimankót az aprójószág mindig megsínyli.

Kuncsorbári például a tanácsháza előtti tábla tele hirdetéssel. Szegény Sándor- né kirendeltségvezető szerint jószerével hetente, kéthetente cserélődnek az írások.

— Nem kérünk érte pénzt senkitől. Mivel ez a tábla itt, a főút mellett, a központban áll, ahol sok ember megfordul, remélhető, innen hamarabb vevőre talál a portéka.

— Az árak?

— Ebbe nem szólunk bele, a kereslet-kínálat törvénye szabályozza, de alkudni szinte kötelező.

Ha. alaposan körülnézünk, a faluban választási malacot, házinyulaí, libát, szemeskukoricát, szarufát, gereblyét, női nadrágot, pulóvert, színes villanyégőt, háziszap- paní, laskaszedőt, palacsintasütőt, virágcserepet, pumpát, csutkavágót, berliner kendőt, függönytartót stb. is kínálnak. Szép választék, ugye? ~

Azért korántsem teljes, mert az egyik községben még használt koporsó kapható felirattal is találkoztunk. Nem tagadjuk, bele- borzongtunfc az olvasásba, noha a helyszínen az is kiderült: ezt a portékát az árus húsz éve kapta. Az egyik asztalos barátjától, akinek tíz napig segített, és így honorálta a fáradozását. Mivel a kaszás eddig messzire elkerülte a jó erőben lévő öreget, aki ráadásul a lánya családjához költözik Debrecen mellé, az alkotmánytól meg szeretne válni. A használt kifejezést pedig úgy kell érteni, hogy a masszív, száraz ládában — amelyik a kamrában porosodik — például most is szárazbabot tart a gazda.

Helyesírás óh!

Azért arról is illik néhány sort ejteni; hogy az ajánlások olykor-olykor olyan helyesírással íródtak, amelyet az Akadémia még nem szentesített. Elvégre a naty ge- reble, paszulj, birge ricsizma, sulldö, szaru fa kiírások mosolyt fakasztanak. Persze ha kézbe illő, erős a nagy gereblye, száraz a bab, kényelmes meleg a fűzős birgeli- csizma, és nem korhadt a szarufa, ez a gáncsoskodás mellékes. Legfeljebb egy riport befejezésére jó.

D. Szabó Miklós

Kiírások a szolnoki Hetényi kórház környékén