Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

1983. NOVEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatalodni kell! Társadalmi segítők Kunhegyesen • » Önkéntes rendőri szakasz alakult Tizenöt idős ember a na­pokban összefogott, hogy az alig háromszáz lelkes Pusz- tataskonyban megalakítsa a nyugdíjasok klubját. A kis­településen évek óta élénk közösségi élet zajlik. Példa erre a megye más táján is is­mert pávakor, a közösség óhajára néhány éve kialakí­tott „Faluház”, vagy a „víz­műtársulat” szóra magasba lendülő csaknem száz kéz. (Ennyi ház van a települé­sen.) Az öregek most úgy gon­dolják: évtizedekig éltek csak a munkának, a gyere­kek nevelésének. Mást, újra önfeledt vidámságot, szóra­kozást akarnak. Szeretnének megint nagyokat játszani, nótázgatni, táncolni. Hétfőn­ként — tévé helyett — jár­nak össze a Faluházba, hogy ismét belekóstoljanak a já­ték, a szórakozás rég elfelej­tett jó ízébe. Eltervezték, hogy kará­csony előtt, idejében elkez­dik a csigacsinálást is. Míg a férfiak muzsikálnak és „megtapossák a csiga végét”, az asszonyok elkészítik az ünnepi levesbe valót. „Mint egykor a fonóban” — mondta a hír hallatán egy ismerősöm. Valóban. Napja­inkban egyre szaporodnak az idős emberek szervezett és szervezetlen találkozói, a művelődési házak, a taná­csok segítséget nyújtanak klubok kialakításához, az üzemek nyugdíjastalSlkozók- nak adnak otthont. A fiatal korosztály (néhány kirívó példa mond csak ellent,) megbecsüli öregjeit. Mégse tudják megszépíteni az „utol­só harmadot”, ha a legilleté­kesebbek, az idős emberek csak elfogadják a feléjük nyújtott kezet, de nem szo­rítják meg. Ha elmennek a találkozóra, a klubba, de mert azt nem ők hozták lét­re, kicsit idegen számukra. Van pedig megoldás. A pusztataskonyi öregek meg is találták: megfiatalodtak, ök kérték, ők is szervezték a klubot. Ök döntik el, mivel töltik az időt, s a tizenöt (ta­lán azóta már húsz) összejá­ró már kedd reggeltől a ka­maszok türelmetlenségével várja a hétfő estét. — szi — A megyeszékhelyen már tevékenykedik egy önkéntes rendőri század, sőt szeptem­ber 26-tól a megyében máso­dikként Kunhegyesen is meg­alakult egy önkéntes rendőri szakasz negyvenkét fővel. Ennek a kollektívának nem feladata, hogy afféle kidobó­legényként számítsanak tag­jaira a kocsmákban, illetve a zenés szórakozóhelyeken. Nem is azért szervezték a szakaszt, mintha ezen a vi­déken baj lenne a közbizton­sággal. Sokkal inkább azzal az elképzeléssel, hogy a va­gyonvédelembe, az utcák, a terek, a szórakozóhelyek rendjének az ellenőrzésébe, felügyeletébe a rendőrökön kívül lehetőleg minél több, becsületes helybeli lakost bevonjanak. A szakaszt három kisebb egység alkotja. Az elsőt köz­lekedési rajnak nevezik: a tagjai valamennyien gépjár­művezetői engedéllyel ren­delkeznek, sőt közöttük töb­ben hivatásos gépkocsiveze­tők. A raj tagjait karszalag­gal, jelvénnyel, igazolvány­nyal látták el. Joguk van a közúton intézkedni, ellenőr­zéseket végezhetnek, viszont a vétkesekre helyszíni bírsá­got nem róhatnak ki. A hiá­nyosságokat írásban rögzítik és kötelezhetik a tulajdonost, hogy a járművön kért módo­Könyvet kaphat a vendég elalvás előtti olvasásra a szigetvári Oroszlán szálló­ban. A várbaráti kör saját gyűjteményéből letéti könyvtárat helyezett el a szállodában, mégpedig első­sorban Szigetvárhoz kapcso­lódó kiadványokat. A kezde­ményezés célja ugyanis az, hogy az érdeklődő vendégek a könyvek révén megismer­kedhessenek a történelmi múltú várossal, az 1566-os hősi várvédelemmel, a had­vezér és költő Zrínyi Miklós életével, tetteivel. A házi könyvtárban a Szigetvári veszedelem és a Török áfium ugyanúgy fellelhető, mint a sításokat, hiányzó felszerelé­seket rövid időn belül pótol­ja és a járművet mutassa be a rendőrőrsön. A második csoport a köz- biztonsági raj, ezekben is férfiak teljesítenek szolgála­tot. Általában a szórakozó helyek, az utcák, a rendezvé­nyek rendjére ügyelnek, de az állampolgárok vagyonvé­delme és a társadalmi tulaj­don védelme is feladatuk. A kollektíva tagjai rendszere­sen ellenőrzik a nyilvános helyeken tartózkodó, szóra­kozó fiatalkorúakat is. A raj­ban dolgozók többsége a Kunság Népe Termelőszövet­kezet tagja. A harmadik kisebb közös­séget — néhány kivételtől^l- tekintve — a BHS nődolgo­zói alkotják. Ez a raj az if­júságvédelemmel foglalko­zik. A pedagógusokkal közö­sen felkeresik a hátrányos és a veszélyeztetett helyzetű családok fiataljait. Ezen kí­vül ellenőrzik a mozik kö­zönségét, különösen, ha kor­határos filmeket vetítenek. A délutáni, illetve az esti szolgálatok során ifjúsági őr­járatokat szerveznek, az ita­lozást, a csavargást megelő­zendő, a családokat segítő szándékkal. D. Sz. M. mai szerzők Szigetvárral foglalkozó alkotásai és a várbaráti kör saját kiadvá­nyai. A vendégek a szálloda portáján megtekinthetik az ajánló jegyzéket és a szoba- kulccsal együtt átvehetik a kiválasztott olvasnivalót. A várbaráti kör és a szálloda figyelmessége még arra is kiterjed, hogy általában ki­sebb terjedelmű könyveket kínálnak, olyanokat, amelye­ket egy vagy két este el is tud olvasni a vendég. Sokan éppen a szállodai olvasmány hatására nézik meg a várat, a történelmi kiállítást és a város műemlékeit. Könyvtár a szállodában Jászberényben Épül a gimnázium tornaterme A Vil-i ötéves tervben nyílt lehetőség arra, hogy a jász­berényi Lehel vezér Gimná­zium rekonstrukciós munkáit elkezdjék. A munkálatok el­ső lépcsőjében a régi épület elektromos vezetékhálózatát újították fel, majd pedig a kollégiumot alakították ki a Lehel szálló helyén. Ezt kö­vetően fogtak hozzá az el­múlt év őszén a tornaterem rekonstrukciójához. Az új csarnokban 12x24 méter alapterületű játékteret ala­kítanak ki, amely a külön­böző labdajátékok és az is­kolai testnevelés otthona lesz. Az épületben kondicio­náló terem is helyet kap. A tornatermet — a tervek sze­rint — jövő év augusztus 20-án adják át. Eredményes vendégjáték után újra itthon a Szigligeti . A folytatás: tavasszal az újvidékiek Szolnokon A Vonó Ignác szereplői megköszönik a tapsokat a Szerb Nemzeti Színházban, a Vonó Ignác előadása után. (Dormán László felvétele) A Szigligeti talán eddigi legnagyobb és egyben legfárasztóbb „tájelőadása” ért véget kedden este a sza­badkai Népszínházban, ahol a szolnoki társulat ugyan­csak a Vonó Ignácot mutatta be. Négy nap, négy előadás és három helyen! A műsza­kiak, akiknek máskor talán nem oly nyilvánvaló a szere­pük, mint egy ilyen „hur- colkodásos” vendégjátékon, derekasan állták a sarat. De pergessük csak le, mi történt a színház jugoszláviai ven­dégszereplésének második felében? Hétfőn este Kroetz Meierével lépett újra közön­ség elé az együttes, a mi szo­baszínházunkhoz hasonló környezetben, tehát csaknem eredeti miliőben. És ismét telt ház. A hármas — Ko­vács Lajos, Bajcsai Mária és Tóth József — különösen az első részben remekelt, s a közönség is feltűnő fogé­konyságot tanúsított a játék sajátos humora iránt. A má­sodik résziben, talán a fá­radtságból adódóan, kissé vontatottabbá vált a játék, ahogy azt megszoktuk, s a publikumot a nyitva hagyott befejezés is meglepte kissé, aki nemigen értette, hogy a színészek miért nem lépnek játék végeztével újra a szín­re, a közönség elé, így anél­kül oszlott széjjel, hogy meg­elégedését kifejezhette volna. S míg a színházba folyt a játék, kint a természet is megrendezte a maga rendkí­vüli előadását: leesett Újvi­déken az első hó, s méghoz­zá oly vastagon lepte el az utakat és a tereket, hogy a színházból szállására tartó színészek vidám hócsatát rendezhettek a város főterén. (Állítólag az idősebbek sem emlékeznek hasonló esetre, így a novemberi hóesés kis­sé ráijesztett a honiakra.) Másnap, útban hazafelé megállás egy estére Szabad­kán, a hajdani kellemes kis­városból nagyvárossá duz­zadt vajdasági településen. A békés utak, két oldalukon pompás fasorokkal, s a vá­rosháza szecessziós épületé­vel egy kicsit a mi Kecske­métünkre hasonlít, s nyüzs­gő benne az élet. Már ameny- nyit néhány órás ott-tartóz- kodás alapján megállapíthat róla az ember. Vendégsze­replés tehát a szabadkai színházban, Kosztolányi szü­lővárosában. Ahol egyébként már járt szolnoki társulat, huszonegy esztendeje, s az akkori Hamlet-előadást még most is sokan emlegették. Hosszú szünet után tehát va­lójában folytatódott az, ami két évtizede elindult a kul­turális értékek cseréjében. S talán mondanom sem kell, a Vonó Ignác itt is siker. Nem kirobbanó, nem tapsviharba kitörő, nem eufóriás termé­szetű, itt az nem szokás, ahogy a házigazdák mond­ták, de siker, ami a lerakódó élményekben testesül meg és szívósan marad meg az em­lékezetben. Bán János és Baj­csai Mária és a többiek is úgy játszottak, mintha nem lettek volna már mögöttük az előző napok fáradalmai. Aztán a búcsú azzal, hogy a szabadkaiak remélik — ők is jártak hajdanán már ná­lunk — nem kell újabb húsz évet várni a következő talál­kozásra. A külföldi „turnénak” ter­mészetesen megvannak a maga szakmai tanulságai és egyéb továbbfinomításra késztető vonásai. Egy azon­ban kétségtelen: a szolnoki színház öregbítette jó hírün­ket a szomszédos országban, teátristáink a kultúra meg­bízható követeinek bizonyul­tak — ehhez kétség nem fér­het. A tudósító, aki végig­szurkolta az egyes bemutató­kat, általános jellemzéskép­pen ennyi tanulságot nyu­godt lélekkel levonhat. A folytatás pedig: tavasszal az újvidékiek következnek, de előbb még Csizmadia Tibor vendégrendezése a vajdaság „fővárosában”. Valkó Mihály A tartalmas vakáció érdekében Szuper intenzív eszperantó tanfolyam Sikeres vizsgákkal ért vé­get a Magyar Eszperantó Szövetség kísérletképpen in­dított szuper intenzív nyelv­tanfolyama. Az egy évvel ezelőtti kezdeményezés célja az volt, hogy az érdeklődők a lehető legrövidebb idő alatt elsajátítsák a világ leg­könnyebb, legegyszerűbb, mesterségesen alkotott nyel­vét, az eszperantót. A Ha­lásztelken rendezett hétvégi, bentlakásos tanfolyamnak eddig 400 hallgatója volt. A nyelvtanában egyszerű, szó­kincsében pedig a nemzet­közi szavakra épülő nyelv tanulásában a tanfolyam szervezői legfontosabb szem­pontnak a kikapcsolódást, a jó hangulatot és az oldott légkört tartották. A hallga­tókkal magyar és külföldi eszperanitisták segítségével ismertették meg a legfonto­sabb szavakat, kifejezéseket, öt nap alatt, két hétvégén a hallgatók elsajátíthatták az eszperantó rendhagyó nyelv­tani szerkezetektől mentes grammatikáját és csaknem 1500 szót. Az Eszperantó Szövetség házivizsgái után többen beiratkoztak a felső­fokú eszperantó nyelvvizs­gára előkészítő tanfolyamra is. Az intenzív nyelvtanfolya­mot — a sikeres kísérletek nyomán — jövő év áprilisá­tól kezdve rendszeresen meg­rendezik, A Művelődési Miniszté­rium értékelte a nyári nap­közis táborok tevékenységét és az eredmények, a gondok számba vételével meghatá­rozta a jövő nyári legfonto­sabb feladatokat. Ez évben is a legtöbb gyermek — az általános is­kolai korosztály mintegy 20 százaléka — a Magyar Út­törők Szövetsége táboraiban töltötte szünidejének egy ré­szét. A SZOT üdülőiben har­mincezer, a HNF olvasótábo­raiban tízezer gyermeknek nyújtottak pihenési, műve­lődési lehetőséget. A taná­csok, illetve az általános is­kolák által szervezett nyári napközis foglalkoztatást mintegy százezer tanuló igé­nyelte. Megállapították, hogy az előző évekhez képest a tuda­tosabb előkészítő munka el­lenére az idén nyáron sem sikerült emelni a táborozó gyermekek létszámát. A szervezett nyári gyermek­foglalkoztatás a diákoknak jelenleg csak egy harmadára, s a szünidőnek is csupán rö- videbb szakaszára, két-három hétre terjedt ki. Különösen hiányzik a szervezett időtöl­tés azoknak a tanulóknak, akik hátrányos, veszélyezte­tett helyzetű családban .él­nek, ahol a szülők nem akar­nak vagy nem tudnak meg­fejti ően gondoskodni gyer­mekeik nyári programjáról. Egyes tanácsi vezetők a tanulók nyári foglalkoztatá­sát kizárólagosan a pedagó­gusok feladatának tekintik, de az ott végzett munkát nem tartják teljes értékű ne­velő tevékenységnek. Ezért a jól dolgozók erköjcsi-anyagi elismerése a legtöbb helyen elmarad. Az ellentmondások felol­dása érdekében a Művelődé­si Minisztérium illetékesei a jövőben fontosnak tartják, hogy a tanácsok és az irá­nyításuk alá tartozó oktatási intézmények tervezzék költ­ségvetésükbe a nyári napkö­zis foglalkoztatások költsé­geit, a közreműködő pedagó­gusokat pedig készítsék fel a nevelőmunka korszerű mód­szereire. Tegyék számukra lehetővé, hogy a napközis programok összeállításában alkotó módon részt vehesse­nek, azokra időben felkészül­hessenek. Lépjenek fel az olyan gyakorlat ellen, ami­kor egy napközis táboron be­lül minőségében más prog­ramot élvezhetnek azok, akik a napközis térítési díjon fe­lül pluszköltséget vállalnak. A Művelődési Miniszté­rium illetékesei azt ajánlják, hogy lehetőleg még a tavaszi szünet előtt minden nevelési, oktatási intézményben is­mertessék a nyári lehetősé­geidet : szülői értekezleteken adjanak tájékoztatást az is­kola szervezte nyári gyer- mekfoglalkoztatások prog­ramjáról, a szolgáltatások köréről, s a többi közérdekű tudnivalóéiról.

Next

/
Thumbnails
Contents