Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 24. Kommentárunk B genfi lépés Egy nappal azután, hogy a nyugatnémet parlament hozzájárult az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítéséhez — Genfben bekövetkezett az a lépés, amely­ről a Szovjetunió vezető politikusai már hetek óta nyíl­tan beszéltek. A teljes ülésen a szovjet delegáció beje­lentette, hogy a tárgyalások jelenlegi fordulója megsza­kadt, anélkül, hogy bármiféle időpontot kitűztek volna azok felújítására. Ebben a fogalmazásban benne rejlik az a többször hangoztatott, következetes szovjet állás­pont, hogy amennyiben a NATO megkezdi az amerikai rakéták telepítését Európa földjén, akkor teljesen új helyzettel kell számolni, a régi alapokon tehát nem foly­tatható. a genfi párbeszéd. Természetesen nem véletlen, hogy éppen a bonni döntés másnapján került sor a genfi forduló megszaka­dására. Más nyugat-európai országok is hozzájárultak már a rakéták telepítéséhez, az NSZK azonban mégis különleges helyzetben volt. Az amerikai rakéták közül 108 a Pershing—2-esek száma: ezek kifejezetten „előcsa- pásmérő” fegyverek, az NSZK területéről 8—10 perc alatt képesek elérni a szovjet célpontokat. A szovjet SS—20-as rakéták technikai sajátosságai viszont olyanók, hogy a meredek röppálya következtében mintegy 16 percre van szükségük a célbajutásra. Ráadásul a Pershing—2 a Szovjetunió területét közvetlenül fenyegető amerikai rakéta, míg az SS—20 nem fenyeget amerikai célponto­kat. A Szovjetunió biztonsága szempontjából tehát a Per­shing—2-esek voltaképpen stratégiai fegyvernek minő­sülnek, és megjelenésükkel nemcsak az európai regioná­lis, hanem a globális erőegyensúlyt is megbontják. El­sősorban ez a magyarázata annak, hogy a genfi tárgya­lási szakasz éppen a bonni parlamenti döntés másnapján szakadt meg. Természetesen felvetődik a kérdés: mi tette lehetet­lenné a genfi megállapodást? A kiindulópont minden­képpen az, hogy már annak idején, 1979-ben ultimátum­szerűén fogalmazták meg a NATO úgynevezett kettős határozatát. Eszerint ha Genfben 1983 november végéig nem születik kielégítő megegyezés, akkor ez év végén megkezdődik a telepítés. Azt persze, hogy mi minősül Washington számára „kielégítőnek”, nyitva hagyták. A kudarc másik oka az az amerikai értelmezés, amely szerint csak olyan megoldás lehet „kielégítő” az Egye­sült Államok számára, amely biztosítja a Pershing—2 megjelenését nyugatnémet területen. Ez — a rakéta vá­zolt tulajdonságai miatt — a Szovjetunió számára eleve elfogadhatatlan volt. Az összes szovjet javaslat ennek meg­felelően arra irányult, hogy az új gmerikai közepes ha­tótávolságú fegyvereket, de mindenékelőtt a Pershing— 2-eseket távoltartsák földrészünktől. Ennek az érdekében Moszkva számos jelentős enged­ményt tett, fenntartva ugyanakkor, hogy figyelembe kell venni a NATO két európai atomhatalmának (Anglia és Franciaország) már rendelkezésre álló rakétáit, amelyek természetszerűen a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés többi tagállamát fenyegetik. A tárgyalások egyik döntő szakaszában a szovjet delegáció felajánlotta, hogy mind­össze 162 SS—20 rakétát tartanának meg, tehát csak any- nyit, mint amennyi az angol (64) és a francia (98) ha­sonló rakéták együttes száma. Később a Szovjetunió azt is felajánlotta, hogy. a leszerelésre kerülő SS—20-asokat nem vonja hátrább, hanem megsemmisíti. Egy további fázisban a Szovjetunió egy régebbi amerikai igénynek megfelelően a robbanótöltetek számának egyenlőségé­ből indult ki, s felajánlotta, hogy 140-re szállítja le az SS—20-asok számát. Amerikai részről ezekre a kezdeményezésekre érdem- beni válasz nem érkezett. Minden washingtoni változat ragaszkodott egy bizonyos számú Pershing—2 telepítésé­hez, és visszautasították az angol és francia rakéták be­számítását. Ezzel figyelmen kívül hagyták az ésszerű ér­vet, hogy Európában a NATO és a Varsói Szerződés erői állnak szemben egymással, s hogy a NATO oldalán két európai atomhatalom is van. A felelősség elsősorban tehát azt az amerikai stra­tégiát terheli, amely alapvető céljának tekintette a Per­shing—2-esek elhelyezését Európában. Tagadhatatlan az is, hogy mind Nagy-Britannia konzervatív, mind pedig Franciaország szocialista kormánya elutasította az angol és francia rakétáik beszámításéi az erőegyensúlyba. Ha­sonló, bár némiképp más természetű felelősség terheli a bonni kormányt. Az előző szociáldemokrata kabinet Schmidt kancellár vezetésével tevékeny részt vállalt a NATO-határozat elfogadtatásában, a Kohl kancellár ál­tal vezetett jelenlegi konzervatív koalíció pedig a már­ciusi választási győzelmet önkényesen úgy fogta fel, mintha „mandátumot” kapott volna a rakétatelepítésre — holott a választások tétje elsősorban gazdasági volt. Az amerikai rakéták ily módon fokozatosan megje­lennek Nyugat-Európában és szükségszerűen megtörtén­nek a Varsói Szerződés ellenlépései is. Az amerikai ra­kéták telepítése a tervek; szerint öt éven keresztül tarW; a jelenleg fennálló egyensúlyt tehát nem egycsapásra, hanem mintegy szakaszonként bontják meg. A folyamat következő állomásait nem lehet előre lát­ni. A tárgyalások feltételei azonban megváltoztak — ez a magyarázata a jelenlegi genfi tárgyalási forduló meg­szakadásának. ( — ie — Grenada Működésképtelen az ideiglenes kormány Az amerikai megszállók által felállított grenadai ideiglenes kormány képtelen megkezdeni működését, mi­vel az erőszakkal eltávolí­tott előző kormány legfonto­sabb dokumentációs anyaga­it az Egyesült Államokba szállították. A dokumentu­mokat, amelyek egyebek mellett a közalkalmazottak­kal, a fegyveres erőkkel, a tömegszervezetekkel és a szakszervezetekkel „elemez­ni” fogják Washingtonban — vált ismeretessé Grena- dában. Az amerikaiak ma­gukkal vittek gazdasági ter­vek végrehajtására vonatko­zó iratokat is. Jelenleg 3100 amerikai tengerészgyalogos tartózko­dik Grenadán azután, hogy kedden 700-an visszatértek az Egyesült Államokba. 0 bonni parlament megszavazta a rakéták befogadását (Folytatás az 1. oldalról.) rópai katonai helyzetét — ál­lapítja meg a kommentár. Jogi szempontból azért te­kinthető legalábbis kétesnek a döntés, mivel az NSZK al­kotmánya 24. paragrafusával ellentétben lehetővé teszi az NSZK kormányának, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság lényegi szuverén jogait az amerikai elnök kezébe ad­ja, hiszen az ő kezében lesz az NSZK területén elhelye­zendő nukleáris rakéták kul­csa, s így rendelkezhet az NSZK állampolgárainak élete, s halála felett. Az új rakéták bevetése ugyanis az NSZK területét megsemmisí­tő ellencsapásnak tenné ki. Nem kétséges, hogy a ra­kétatelepítések elleni harc folytatódik — írja a TASZSZ kommentátora és rámutat: hibát követ el az, aki a Szov­jetunió megállapodásra való törekvését gyengeségként ér­tékeli. A lakosság többségének akaratát semmibe véve sza­vazta meg a nyugatnémet szövetségi gyűlés a rakéta­telepítést — állapította meg tegnap a Német Demokrati­kus Köztársaság sajtója. A Neues Deutschland al­címben kiemeli, hogy az NSZK fennállása óta még sohasem mozgósítottak ilyen sok rohamrendőrt, mint most a bonni rakétavita idején. A Die Wahrheit, a Nyugat­berlini Szocialista Egység­párt lapja elsőoldalas hír­adásának címében megálla­pítja, hogy a bonni parla­ment „elárulta a lakosság többségét”. A washingtoni Fehér Ház kedden éjszaka üdvözölte a rakétatelepítésről tartott bonni parlamenti szavazás eredményét. A tervek sze­rint az első kilenc Pershing— 2 rakéta már a jövő hónap közepére működőképes lesz. A szovjet rádió és a TASZSZ hírügynökség tudó­sításai kiemelik, hogy a döntés ellentétes az NSZK lakossága többségének óha­jával, hiszen a közvélemény­kutatási adatok szerint a la­kosság háromnegyede eluta­sítja az új amerikai rakéták Nyugat-Németországba tör­ténő telepítését. Ä L’Humanité, a Francia Kommunista Párt lapjának tudósítása szerint a szavazás mélyen bevésődik a nyugat­németek emlékezetébe, — el­sősorban azért, mert fölé­nyesen figyelmen kívül hagyták a nép többségének akaratát, s mert e szavazás megadta a jelt a fegyverke­zési hajsza fokozására. A Le Quotidien de Paris „jó hírnek” nevezi a Bundes­tag szavazásának eredmé­nyét, de megjegyzi, „rossz hír” viszont, hogy a Bundes­tag csak a rendőrség oltalma alatt hozhatta meg döntését. A Rudé Právo, Csehszlo­vákia Kommunista Pártjá­nak lapja több felszólalót idézve a többi között ki­emelte Willy Brandtnak, az SPD elnökének véleményét, aki óva intett a rakétatele­pítés. következményeinek alábecsülésétől, és megálla­pította, hogy ez a lépés fel­tétlenül tehertételt jelent a nemzetközi kapcsolatokra. Kohl pürroszi győzelmet aratott, hiszen az NSZK la­kosságának többsége nem ért egyet döntésével — eme­li ki egy másik bonni képvi­selőt idézve a Rudé Právo. A londoni The Guardian szerint a Bundestagban megejtett rakétaszavazás eredményét ugyan jóelőre tudni lehetett, a parlament „mégis történelmi jelentő­ségű döntést hozott". Peter Boenisch, a nyugat­német kormány szóvivője tegnapi sajtóértekezleten be­jelentette, hogy a Pershing— 2 rakéták első elemei a nap folyamán megérkeztek az NSZK-ba. A szóvivő hozzá­tette: a száznyolc Pershing— 2-es rakéta és kilencvenhat manőverező robotrepülőgép telepítését 1988-ra fejezik be. Különleges intézkedéseket léptettek életbe tegnap a mutlangeni amerikai tá­maszpont körül, hogy álcáz­zák a Pershingek érkezését — jelentették a helyszínen tartózkodó újságírók. A tá­maszpontot a hét eleje óta folyamatosan álcahálókkal és szögesdrótakadályokkal veszik körül, a nyugatnémet rendőrök egy percre sem hagyják őrizetlenül a bázis felé vezető utakat. Kilenc újságírót vettek őrizetbe a ramsteini ameri­kai légitámaszpont közelé­ben — közölte a nyugatné­met rendőrség. Az újságírók a légibázist körülvevő szö­gesdrótkerítésen kívül tar­tózkodtak, de a rendőrök — mondván, hogy az forgalom­tól elzárt terület — őrizetbe vették őket. Hu Jao-pang Tokióban Nyolcnapos hivatalos láto­gatásra tegnap Tokióba ér- ;ezett Hu Jao-pang, a Kínai Communista Párt Központi íizottságának főtitkára. A CKP vezetője tárgyalásokat olytat Nakaszone Jaszuhiro niniszterelnökkel és találko- ;ik a szigetországi üzleti élet 'ezető képviselőivel. A láto­gatás előestéjén mindkét fő­városban úgy fogalmaztak, logy annak célja a két or- ;zág közötti baráti viszony negszilárdítása. Brit Nemzetközösség Megnyílt a csúcsértekezlet Tegnap II. Erzsébet ki­rálynő jelenlétében megnyílt a Brit Nemzetközösség or­szágainak egyhetes csúcsér­tekezlete. Indira Gandhi indiai kor­mányfő békefelhívással, és a fejlődő országoknak kedve­zőbb világgazdasági rend megteremtésére való felszólí­tással nyitotta meg az érte­kezletet. Felhívta a nagyha­talmakat, hogy vessenek vé­get a nukleáris fegyverkezé­si versenynek. Kijelentette, hogy ennek a versenynek a szegényebb országok látják kárát, mert a katonai kiadá­sok elvonják az alapokat a fejlesztéstől, és így növek­szik a szakadék a szegény és a gazdag országok között. Margaret Thatcher brit miniszterelnök felszólalásá­ban visszautasította a fejlő­dő országok egyik javasla­tát, hogy rendezzenek érte- kezletet új fejlesztési intéz­mények létrehozásáról a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank helyett. Kijelen­tette, hogy a világon tapasz­talható gazdasági nehézségek megoldásához nem segítene hozzá új intézmények alakí­tása. A ciprusi helyzetről folytatott tanácskozást az ENSZ főtitká­ra Kiprianuval. Képünkön: Pérez de Cuellar (jobbra) a cip­rusi elnök társaságában (Telefotó — KS) Gromiko megbeszélése Kaddumival Andrej Gromiko, az SZiKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügymi­niszter tegnap Moszkvában fogadta Faruk Kaddumit. a PFSZ Végrehajtó Bizottsága politikai osztályának veze­tőjét, aki kedden érkezett rövid látogatásra Moszkvába. A Szovjetunió nevében Andrej Gromiko mélységes aggodalmának adott hangot a palesztinok egymás kö­zötti értelmetlen és termé­szetellenes testvérgyilkos összeütközéseivel kapcsolat­ban. A kiváltó októl függet­lenül ezek aláássák a PFSZ hosszú és súlyos küzdelmek árán kivívott pozícióit, s ki­zárólag az Egyesült Államok és Izrael kezére játszanak. A Szovjetunió szükséges­nek tartja, hogy mindenki, akinek lehetősége van rá, se­gítse elő a palesztínai arab nép felszabadító mozgalmán belüli viszály elsimítását, és áz egység helyreállítását. A PFSZ-nek a jövőben is ak­tív antiimperialista tényező­nek kell maradnia. Andrej Gromiko a továb­biakban megerősítette, hogy a Szovjetunió változatlanul szolidáris az izraeli agresz- szió megszüntetéséért küzdő arab népek igazságos harcá­val. Ebben a harcban to­vábbra is fontos szerepet kell játszania a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, amely a palesztin nép egyet­len törvényes képviselője ENSZ-közgyűlés Magyar felszólalás Az önálló és független af­gán nép sikeresen halad elő­re a társadalmi és gazdasági fejlődés útján. Egyes szom­szédai és az őket támoggjó imperialista körök azonban nem hagynak fel az ország destabilizólására irányuló próbálkozásaikkal — mond­ta felszólalásában Rácz Pál nagykövet, a magyar ENSZ- képviselet vezetője keddi fel­szólalásában az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakának Afga­nisztánnal kapcsolatos vitá­jában. A délnyugat-ázsiai térség­ben érzékelhető politikai fe­szültséget maguk az érintett országok képesek csak meg­szüntetni, közvetlen tárgyalá­sokkal érhetik csak el a tar­tós és igazságos rendezést. fl palesztin fegyveresekhez Libanoni felhívás A libanoni kormány teg­nap felszólította a Libanon­ban tartózkodó palesztin fegyveres erőket, hogy ha­ladéktalanul hagyják el az országot. A felhívás emlé­keztet rá, hogy a tavalyi iz­raeli inváziót követő kiürí­tési megállapodásban a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet harcosai kötelezték magukat Libanon elhagyásá­ra és arra, hogy nem térnek többé vissza. A bejrúti kez­deményezés nyilvánvalóan az észak-libanoni Tripoliban kirobbant palesztin fegyver rés konfliktussal függ össze. A libanoni kormány teg­napi ülésén elhatározta to­vábbá, hogy Iránnal megsza­kítja, Líbiával pedig befa­gyasztja a diplomáciai kap­csolatokat. A lépés előzmé­nyeként Bejrút követelte a két ország kormányától, hogy tiltsák meg állampol­gáraiknak a libanoni belső konfliktusokban való részvé­telt. Salvador Választásuk márciusban A salvadori alkotmány ózó nemzetgyűlés — egyhónapos meddő vita után — kedden választásokat írt ki 1984. március 25-re. A gyors dön­tést az váltotta ki, hogy hí­rék terjedtek el az ország­ban egy szélsőjobboldali ka­tonai puccs szervezéséről. A politikai pártok egy része viszont úgy véli, hogy a vá­lasztások kiírásának további halogatása a hazafiak fegy­veres harcának győzelméhez vezetne. A Farafoundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front ellenzi a választások meg­tartását. A firont szerint a polgá rháborús áll apótok kö - zepette — a legutóbbi, 1983. március 28-i választásokhoz hasonlóan — nem lehetne szó szabad választásokról. Ehelyett, minden érintett fél részvételével, előzetes felté­tel nélküli tárgyalásokat ja­vasolnak a normalizálás ér­dekében. Közel-Kelet Uj amerikai politika Haim Herzog izraeli ál­lamfővel tárgyalt kedden a Fehér Házban Reagan el­nök. A kétórás megbeszélés az amerikai—izraeli együtt­működés kérdéseivel és a közel-keleti helyzettel fog­lalkozott. Herzog látogatása egy átfogó közel-keleti témá­jú konzultációs sorozat kez­detét jelenti Washingtonban. Az új politika lényege a szorosabb stratégiai együtt­működés és politikai azono­sulás Izraellel, annak fejé­ben, hogy Tel Aviv viszont rugalmasabbnak mutatkozik a külföldi csapatok kivoná­sával kapcsolatos libanoni igények teljesítésében. Wa­shington azt szeretné elérni, hogy az izraeliek egyezzenek bele a teljes csapatkivonás­ba, s csak politikai befolyá­sukat tartsák meg Libanon felett. így remélhető, hogy Szíria is beleegyezik csapa­tainak kivonásába. A stratégiai szövetség erő­sítésének másik feltétele Wa­shington részéről az lenne, hogy Izrael mondjon le wa­shingtoni „lobbyjának” az Egyesült Államok és az arab országok közötti katonai együttműködés akadályozá­sára való felhasználásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents