Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
1983. NOVÉMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tudományos műhelyek Kutatások a mezőgazdaság szolgálatában Társulások, újdonságok a mezőtúri főiskolán Mennyei Ki szép, ki jó, ki okos, mondták valamikor — az irodalomba is bebocsátást kapott — az egyszeri lányra. Manapság ilyen élcelődés járja: szép lelhetsz, de okos nem. Az első szólás-mondás csendes belenyugvás, némi rezig- mációval, a második pedig jó adag cinizmust hordoz. Méltatlan lenne egy jószándékú műalkotást az előző közhelyek ketrecében vizsgálni, bár kétségtelen, hogy Kardos Ferenc Mennyei seregek című filmjét egy művészien öltöztetett — selyemben, bársonyban — gyönyörű szép lányhoz lehet hasonlítani. Ezzel tulajdonképpen már azt is igazoltuk, hogy az új magyar film nemcsak látványos. de vizuálisan nagyszerű esztétikai élmény is. De jaj, nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri lovag: ne szólalj meg szívem gyönyörűsége, álmaim asszonya, mert oda lesz minden illúzióm! Ez már tulajdonképpen a szép lehetsz, de okos nem, újra fogalmazása. csendes belenyugvással. Ez sem lehet kiindulási alap a vélemény formálásához, mert amellett, hogy ba- gatelizálná a Mennyei seregekhez kapcsolódó gondunkat, még igaz sem lenne. A Kardos István forgatókönyvéből készült film ugyanis nemcsak szépfilm, de okos is. Mondhatni túl okos. ezért meglehehtősen nehezen követhető. A zavart, az irracionális és valós helyzet párhuzama és árfedése okozza. Tudja a néző, hogy volt egy Zrínyi Miklós nevű költőnk, akit megélt egy sebzett vadkan. Etében a valós helyzetben találják meg a törött szárnyú angyalt a vadászat résztvevői, s viszik haza a Zrínyicsalád hajlékába. Az angyal néma, légies, semmiféle földi kapcsolatot nem teremtő égi lény, aki miután meggyógyult. elrepül, pontosabban, felrepül. A vadkan nagyon is földi gyilkos! — de a kor figurái is azonosak azokkal az emlékfoszlányokkal, amelyek történelmi tanulmányainkból ismerősek. Az irracionális és a valós között egyetlen hidunk lehet a víziójáték: Zrínyi rohan a vadkanhoz, s a végzetes utolsó pillanatban megáll számára az idő. s a halál előtti pillanatban megjelenik előtte az seregek angyal, s a lehetőség élete végiggondolására, — vagyis az alkotók számára egy kor mához is szóló jelegzetességei- nek feltárására, megmutatá.- sára. De Zrínyi sem egyértelműen hús, vér alak a filmben — bár történelmi ismereteinkben úgy él — hanem valamiféle érzelmi híd az angyal és a főúri világ között. A megjelenítés egyértelműen az álomkép jellegét erősíti. Valójában a film legfőbb szereplője az operatőr, a varázslatos képsorokat teremtő Koltai Lajos. A látomás érzékeltetése így is borotvaélen táncol, nincs ugyanis az a patikamérleg, amely az irracionális megközelítés és a valóság viszonyában — pro és kontra — csalhatatlanul számolhatna a néző érzékenységével. Ezért minden bizonnyal végletes nézetek alakulnak ki a filmről, a fel- magasztosító dicsérettől a teljes elutasításig. Valahol ezúttal is középen az igazság: ha csupán a vizuális értéket nézzük, akkor mara- déktalanuű sikerültnek vélhetjük a Mennyei seregeket, de ha a gondolatok egyértelműbb közvetítését kérjük számon az alkotóktól, akkor már számos megoldás vitatható. A film belső logikáján belül többször félrecsúszik — de legalább is megbotlik — az igazság, vagy nehezen felismerhetővé válik. Olyasmi ez. mint amikor az árnyjá- ték közben hirtelen megváltoznak a fényviszonyok, s a kevésbé fontos válik hangsúlyozottá, a lényegnek meg csak a kontúrja látszik. Tiszteletben tartjuk azok véleményét is, akik netán elégedetlenek a Mennyei seregekkel, ám mégis úgy gondoljuk egymás megértésének iskolája is lehet ez a film. Ezt látszik igazolni az is, hogy a Kardos szerzőpáros gondolkodásrendszerébe helyezve elemezzük a látottakat, akkor — ki-ki mennyire — majdhogy tökéletesen értjük mondanivalójukat — leg feljebb nem értünk- velük egyet. A film képvilága viszont — ha akár egyéb értékeit el is vitatjuk — olyan 'műveltségadalék — magyar barokk! — ami miatt önmagunk elleni vétség nem megnézni a Mennyei seregeket. — ti — Megújul a közművelődés gazdálkodási rendje Az utóbbi években sok kritika érte közművelődési intézményeink gazdálkodási rendjét, amely egyre kevésbé segítette a művelődéspolitikai célok elérését. A közművelődési tevékenység, a szolgáltatások gazdálkodási rendszerének korszerűsödését a közelmúltban több új jogszabály megjelenése szolgálta és mint Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője elmondta: a közeljövőben további új rendelkezések várhatók, amelyek együttesen alapvetően változtatják meg a helyzetet. Amíg a gazdaságban az érdekeltségi rendszer, a szabályozórendszer az utóbbi években szüntelenül alakult, tökéletesedett, addig a köz- művelődésben nem valósult meg ez a korszerűsítés — állapította meg a főosztály vezetője. 1983-ban is a hatvanas években létrehozott gazdasági szabályozók keretei között próbáltuk munkánkat végezni. A közművelődési intézmények folyamatos működését mind jobban akadályoz" ták az' elavult jogszabályok, bár a hetvenes évek végétől kezdődően néhány általános, a költségvetési szervekre vonatkozó új rendelkezés előrelépést jelentett, de ezek a közművelődés sajátosságaira nem lehettek figyelemmel. A jövőben a költségvetésen belül egyes pénzeszközökkel az intézmény vezetője saját jogkörében gazdálkodik és az anyagiak á tcsoportos í tha tól<. Ha az alaptevékenységen kívüli munkából többletbevétel keletkezik, akkor ez a dolgozók számára is anyagi előnyökkel jár, mert növeli a jutalmazási alapot. Amikor tehát valahol több olyan rendezvényt szerveznek — a tanfolyamtól kezdve, a szakköri foglalkozáson át egészen a szórakoztató rendezvényekig —^amiből többletbevétel származik, akkor ebből egy meghatározott arányban a dolgozó is részesedik. Megszűnhet tehát az a paradox helyzet, amely visszafogta az intézmény és persze az oda látogatók kulturális aktivitását, mert eddig tulajdonképpen nem volt igazán lényeges a művelődési háznak, hogy mennyit és miként dolgozik. Most nagyon erőteljesen fog hatni a helyesen értelmezett közgazdasági szemlélet, amely tervszerűbb és takarékosabb gazdálkodásra ösztönöz. A felsőoktatási intézmények tudományos kutatómunkájának kettős a haszna. Fontos bázisa az intézmény jellegétől függően a társadalom-, a természetvagy a műszaki tudománynak, s alapvető eleme az egyetemek, főiskolák oktató munkájának a szakemberek képzésének. A DATE mezőtúri Mező- gazdasági Gépészeti Főiskolai Kara mindössze tízesztendős múltra tekinthet visz- sza. A tudományos élet szempontjából is igen rövid idő. Ám az intézmény — igaz, hogy Mezőtúron már voltak hagyományai a felsőfokú mezőgazdasági szakember- képzésnek, s így a kutatásoknak is — neve hamar ismertté vált, s a tizedik születésnapon már mindenfajta önteltség nélkül leírhatták a kar évkönyvébe, hogy a főiskola „az agro-műszaki kutatások egy méretében nem nagy, de konkrét társadalmi szükségleteket kielégítő hazai bázisa” lett. Könnyű egy mezőgazdasági jellegű felsőoktatási intézménynek — vélik sokan a más profilú egyetemek, főiskolák oktatói közül —, hiszen talán nincs még egy tudományág, amelynek művelését ilyen mértékben igényelnék a termelő üzemek, s amelynek eredményei olyan gyorsan és hatékonyan válnának gyakorlattá, mint éppen a népgazdaság e területén. A megállapításban van némi igazság Hogy miért éppen a mezőgazdaságban jött létre példamutató együttműködés a gyakorlat és a tudomány között, annak többféle oka van. A lényeg azonban az eredmény: a magyar mezőgazdaság világhírneve, ajnelynek elérésében igen fontos szerepe van a tudományos műhelyeknek. Mindezzel együtt a kutatás szempontjából nincs könnyebb helyzetben a mezőgazdasági szakember a többi tudósnál. A tudományos munka ugyanolyan fel- készültséget, rugalmasságot, problémaérzékenységet kíván meg minden kutatótól. A mezőtúri főiskola eredményei mögött céltudatos tervezés, megújulások egész sora, a személyi és tárgyi feltételek szüntelen fejlesztése húzódik meg. Az évek során száműzték a tudományos életből az úgynevezett hobbikutatásokat, fokozatosan növelték a szaktudományi témák számát, a társadalomtudományok rovására úgy, hogy ez utóbbiak minőségben persze nem szenvedhettek csorbát. Az intézmény oktatói évről évre egyre több tudományos munkát készítettek el, egyre nagyobb rangjuk, szavuk lett a mezőgazdaságban, s az elmúlt években már azzal is elismerték tevékenységüket, Jiogy részt vállalhattak: országos, illetve tárcaszintű kutatásokban. A karon jelenleg huszonötféle, jobbára megbízásos témán dolgoznak az oktatók. A legjelentősebb ezek közül A tömegtakarmányokra, melléktermékekre alapozott hús- és tejtermelés című országos szintű kutatási téma. Tárcaszintű kutatási területen is számítanak a mezőtúriak munkájára. Részt vesznek a mezőgazdasági termelés műszaki feltételeinek fejlesztése, a tiszántúli talajok tjehmékenységének fokozása, valamint a gazdaságosságot és versenyképességet, gyarapító ökonómiai és szervezési tartalékok, s újabb források feltárása a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és fagazdaságban témájú tudományos kutatásban. Az idei tanévben ismét a megújulás jellemzi a főiskola tudományos életét, s tovább gyarapodnak a kutatómunka tárgyi feltételei is. Újdonságnak számít az előző tanévben avatott könyvtár is, amely számtalan szolgáltatással segíti a kutatók munkáját. A korszerűen berendezett könyvtárban 17 ezer, kilencven százalékában szakmai témájú kötet, 172 féle hazai és külföldi folyóirat közül válogathatnak az oktatók, hallgatók, s természetesen a termelőüzemek dolgozói is. Lehetőség van mikrofilmolvasásra, tanulmányok, dokumentumok másolására, a könyvtárosok témafigyelő szolgálattal, bibliográfiákkal segítenek eligazodni a kutatóknak az in- formációözön labirintusában. Szeptemberben alakult meg a karon a kutató-fejlesztő csoport. A kaposvári egyetem után másodikként Mezőtúron hozták létre a jelenleg öt oktatóból álló csoportot. A tervek szerint majd főállású kutatók lesznek, amíg viszont nem nélkülözhetik munkájukat a tanszékek, természetesen tanítanak is. Noha nem csekély a feladat, amivel megbízták őket. Országosan gazdátlan terület volt a kisgépesítéssel kapcsolatos kutatás. A főiskola vállalta, s a csoport kutatóira bízta e terület tudományos művelését. Emellett a csoport részt vesz az országos programok kutatásaiban is. Ugyancsak a feladatuk a főiskola központi anyagvizsgáló laboratóriumának vezetése, a nagy értékű műszerek kezelése, valamint a számítástechnikai szolgáltatások fejlesztése, programozás, rendszerszervezés. Társulások is alakultak az új tanévben a karon. A tanüzem az Agrotekkel társult és a vállalat által forgalmazott mezőgazdasági gépek javítására vállalkozik. Az agrárfejlesztő közös vállalat ugyancsak az idén kezdi meg munkáját. A székhelye Szarvas, s a felsőoktatási intézményeken kívül termelési rendszerek, termelő üzemek társulása lesz. Célja a szellemi termékek „forgalmazása”, a gyakorlati megvalósításuk szorgalmazása. Tervezik, hogy megalakítják a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Szolnok megyei szakosztályát, s ezzel az innovációs folyamatok meggyorsítását, az újdonságok, újítások elterjesztését, az újítók védelmét szolgálják majd. Az idei tanév újdonságai, amelyek közül a fontosabbakat emeltük ki csupán, jól tükrözik a főiskolai kar tudományos életének új vonásait, törekvéseit. Legfőképp pen azt, hogy a továbbiakban is azon fáradoznak, hogy még szorosabb legyen a kapcsolat, az együttműködés a tudomány és a gyakorlat között, s nemcsak a karon elért, hanem valamennyi, a mezőgazdaság érdekeit szolJ gáló kutatási eredmény mihamarább termelőerővé váljon. Egy felsőoktatási intézr mény, mint tudományos műhely aligha vállalhat ennél felemelőbb feladatot. Tál Gizella Barátságvonattal a Szovjetunióban HL November 7-e a Vörös téren Koszorúzás a Lenin-mauzóleumnál Az Októberi Forradalom évfordulóját megelőző napon érkeztünk Moszkvába. A főváros már készült az ünnepre. Fellobogózott házak, (utak, óriási transzparensek, plakátok mindenütt. Ragyogó napsütés aranyozta be őket, tette igazán ünnepélyessé, hangulatossá a várakozást. Lépten-nyomon érződött: a moszkvaiak nagyon várják november 7-ét, gondosan készülnek az évfordulóra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulójának díszünnepségén a megyei küldöttség is részt vehetett. A Vörös tér közelében lévő Moszkva szálló lépcsőjéről kísérhettük figyelemmel a felvonuló haditechnikát, majd a moszkvai dolgozók szűnni nem akaró színpompás, kígyózó sorát. Zászlókat lengetve, transzparenseket víve ünnepeltek. Másnap a Kreml falánál az ismeretlen katona sírjánál, valamint a Lenin-mauzóleumnál helyezett el koszorút a Szolnok megyei KJSZ-es delegáció. Ezt követően látogattunk el a Kremlbe. Bástyatornyai közül a legmagasabbakat rubincsillagok díszítik, és ha kupoláikon megcsillan a napsugár, kápráztatja a szemet. A számtalan érdekesség közül a Szpasszkaját, a kilenc órával felszerelt tornyot kellett különösen megjegyeznünk. A Templom téren állott az Uszpenszkij székes- egyház, a pravoszláv egyház egykori főtemploma, ahol hajdanán á cárok törvényét hirdették ki, s itt temették el a vezető főpapokat is. A múlt építészeti remekei melA Népgazdasági Múzeum bejárata előtt lett szépen simul a környezethet a kongresszusi palota modern épülete. A moszkvai élmények sokaságából a népgazdasági kiállításon töltött órákra is mindenki szívesen emlékezett vissza. A 27 hektáros területen fekvő bemutató 80 pavilonja reprezentálja az ipar, a mezőgazdaság újdonságait, eredményeit. Az idelátogató a különlegesen kiképzett körmoziban sajátos technikával felvett és vetített produkciókat nézhet meg. A szovjet fővárosban töltött napok igen gyorsan peregtek, bár az alvásra, pihenésre kevés időt szántak a fiatalok, inkább éjszaka is sétákat tettek, hogy még alaposabban megismerjék Moszkvát, gyarapítsák élményeiket. A visszautazás napján már mindenki nagy rutinnal készítette össze csomagját Az eltelt tíz nap alatt nemcsak a barátok, az élmények szaporodtak, de bizony a csomagok is. Ajándék ajándék hátán, az elemes autótól a barkácsgépen át a színes televízióig. Az út • Moszkvától Szolnokig másfél napig tartott. Ekkor már „profi utasok” lakták a fülkéket, mintha mindig itt éltek volna, olyan otthonosan mozogtak. Rengeteg élmény, esemény ka- vargott mindannyiunk fejében, a múzeumlátogatásoktól az autóbusz-kirándulásokig. Ezekről faggattam útitársaimat. — Húsz éve jártam először a Szovjetunióban, azóta már többször is utazhattam ide. Minden alkalommal óriási fejlődést tapasztaltam, öröm számomra, amikor a baráti ország eredményeit láthatom — mondta dr. Horváth Fe- rencné, a szolnoki Kassai úti Általános Iskola tanára. — Különösen Leningrad, de Moszkva is nagyon tetszett. Felejthetetlen számomra az Ermitázs, csak jó lett volna ezeken a helyeken még több időt tölteni, talán legközelebb. Nagyon jól ösz- szemelegedett a csoportunk, úgy érzem, ez mindegyikre elmondható, így valóban barátságvonat érkezik haza — vallotta Zsótér András, a jászberényi Hűtőgépgyár gyártmányfejlesztője. Sokakkal beszélgettem még, és sokan sajnálták, hogy már vége az utazásnak, s a kialakult közösségek tagjai kénytelenek elválni egymástól. De a következőkben már mindenki a másnapi munkáról beszélt, hogy a kollégák már biztosan várják őket, szomjasan az élménybeszámolókra. A szolnoki pályaudvarra beérkezve az utasok elégedetten, bár kissé fáradtan búcsúztak egymástól. Fekete Sándor VÉGE A rádióban Magyar népdal hete Visszatérő hagyomány már, hogy az év vége közeledtével a Magyar Rádió megrendezi a magyar népdal hetét. Az idén november 21. és 27. között kerül sor a rendezvényre, amelynek keretében a rádió naponta négy műsort szentel népzenei kultúránk felelevenítésének. Tájegységenként szólaltatják meg a programok a hagyományőrzők; a dunántúli, az alföldi és az észak-magyarországi paraszténekesek, hangszeres és népdalkörök kiváló képviselőinek felvételeit. A dalokból, hangszeres számokból összeállított adásokat e tájegységek népzenéjének feldolgozott formái követik. A népzene továbbéltetésére vállalkozó fiatalok közreműködésével több műsor is elhangzik a héten a hagyományos megszólaltatási módhoz ragaszkodó előadási formában. A népszokások zenéje egvüttesek előadásában című programban például a műfaj jeles képviselői — a Kalamajka, a debreceni Délibáb, a Mákvirág, a Vízöntő és a Kaláka-együttes — egy- egy népszokást elevenít fel. A hét alkalmat ad arra is, hogy több ifjú előadó mutatkozzék be a hallgatók előtte
