Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
1983. NOVEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Munkanélküliség magyar szemmel A BHG kunhegyesi gyárában éven Je 142 ez er ATSZK telefonvonalat készítenek szovjet exportra Nem „szépeket”, hanem tényeket! Vállalások és igények Közös érdek—közös nyelv Nemcsak kenyérrel él az ember Statisztika helyett tartalmat! Egy f üzetecske fekszik előttünk az asztalon — a Magyar Hajó- és Darugyár szocialista brigádversenyének szabályzata. Jobb alsó sarkában a mozgalom hármas jelszava: „Szocialista módon dolgozni, tanulná, él' ni”. Már a szavak sorrendje jelzi: kezdetben a vállalások elsősorban a termelés feladatait ölelték föl, s az értékelés is e szerint történt. A mozgalom gazdagodása során később kapott erőteljesebb hangot a „tanulni, élni" tartalma. A tiszafüredi MHD November 7. Szocialista Brigádjának tagjai nem kertelnek: — Ez nálunk is hasonlóképpen alakult, bár úgy érezzük, gyárunk 42 brigádja sok tekintetben előbbre lépett. Számos jó kezdeményezésünk volt, de mi is átestünk a „gyermekbetegségen”, vagyis a naplókorszakon. Ma már mindinkább követelménnyé fogalmazódik: nem „szépeket”, hanem tényeket kell abba beleírni! A jelenség ismert: díszes kötetekké dagagtak a bejegyzések, számosán a valós eredményeket „kozmetikázó ttakkal” dúsították. A jelszavak igazi tartalma nem volt világos a brigádtagok és a vezetők előtt; sokszor ma sem az. Régi igazság: a mit, miértet, a holt és a hogyant egyértelműen kell meghatározni. A követelmények pedig sokasodtak, fogalmazói, meglehet, így vélték magasabbra emelni a mércét. A brigádok meg mindent vállaltak, sőt többet is .,,. A November 7. nevet viselő kollektíva egyike a legrégebbieknek (bár tagjai harmincon aluliak) és a legjobbaknak. Beszélgetésünkhöz vaslemezek dübörgése. gépzúgás, lángvágó sistergése szolgáltatja a „háttérzenét”. Rádai Antal Brigádtag: — Több mint tíz éve alakultunk, 17-en vagyunk, lakatosok, hegesztők ... Két nő is „szépíti” a csapatot. Fő feladatunk: a portáldaruk alkatrészeinek előkészítése; idomacélokat, lemezeket vágunk, hajlítunk, sorjázunk,. Egyszóval dolgozunk ez a legfontosabb, különösen manapság. No, nem „látástól vakulásig” módra, hanem folyamatosan, átgondoltan, ha ezt nem akadályozza anyaghiány, vagy más szervezetlenség... Mi megtesszük a magunkét, dehát ezért kapjuk a fizetést. A munkaköri kötelesség nem vállalás. Kiss Lajos brigádtag: — A vállalások? A vállalati éves terv kész tény. Ebből a könyvecskéből (mutat az asztalra) indulunk ki, mikor leülünk megbeszélni mit vállalunk, mennyit bírunk,. Ezt vesézzük ki a legjobban. Az idén az elő- gyártásnak 47 darut kell továbbítani összeszerelésre, a folyamatosság érdekében öt- te'l-hattal rátartunk,.’ Igazi, sokszor régiek a műszaki rajzok, menet közben igazítjuk az adott feladathoz. Könnyen egyeztetjük-é az érdekeket? Mindőnk tudja, miért van itt. S eleve megnézzük, ki kerülhet közénk. Már nem kell tanulnunk „emhádéul”, ismerjük egymást, hiszen jószeri nt azokból verbuválódott a kollektíva, akik azelőtt is egy csoportban ténykedtek. S brigádvezetőnk, Lestán József ért a „hangoláshoz”. Különben olyan ez, mint az egyszeregy: közös érdek — közös nyelv. Most az a leglényegesebb, hogy segítsük a gazdasági munkát, hibátlanul dolgozzunk, s megtartsuk a jó közösségi szellemet Szővetes Lajos brigádtag: — A társadalmi munkát is úgy vállaljuk, hogy besegítünk a fiatal, most fészket rakó társainknak. így, kalákában nékik is köny- nyebfo; nekünk is, hiszen együtt tudjuk elvégezni a feladatokat. A nagyközség orvosi rendelőjének brigádjával építettünk ki kapcsolatot, az óvodával pedig két évre szóló szerződést kötöttünk, amit szükséges, karbantartjuk. És természetesen nemcsak kenyérrel él az ember! Tanulásra, kirándulásra, vagy kispályás focira, előadóestre is kell hogy jusson idő. Egymás között cserélgetjük a jónak tartott könyveket. Nálunk a brigádélet s a vállalások összeolvadnak. A vállalások híva talosan év vége felé formálódnak s január közepe táján öltenek testet. Visszajelzés? Nincs. Némelyek arról is megfeledkeztek „odafenn”, hogy évtizedes a csapat; mi ugyan megünnepeltük a „születésnapunkat”, de azért jólesett volna egy kézfogás, Percze Miklós versenyfelelős: , . , — Csak akkor dolgozhatok eredményesen, ha a munkások közölt élek. S ez korántsem frázis, nem is lehet az. A hármas jelszó eredményeinek mérése? Nehéz. Mert nézze, rendben van, hajtsanak a brigádok. De igazán érdemes, ha igyekeznek minden kollektívának kiosztani az okleveleket, a jelvényeket? Na és persze a borítékot, amit néhányan afféle fizetéskiegészítésnek tekintenek. Tény: a központi keretszámok nem tesznek jót a versenyszellemnek. Amint a differenciálás jelenlegi módja sem. Hogyan is tehetnénk különbséget, ha egy adott területen például öt kitűnő csapat méri össze erejét, másutt meg öt gyenge között dől el a „verseny”. S hogyan különböztetjük meg a fizikaiakat és a szellemieket? Nem is szólva a vegyes összetételű brigádokról ! És a pénzjutalom — né- hányszáz forintos különbség aligha ösztönöz igazán. Aztán: vajon mérhető-e anyagiakkal az, hogy sok-sok csapat a munka, a tanulás s a művelődés-szórakozás nyomán közösséggé kovácso- lódott. Mindamellett e téren is árad a papírtenger. Szóval, vannak gondjaink, melyek jórésze a gazdálkodás hiányosságaiban gyökerezik. A formalitásokat kiküszöbölendő, ez év elején új versenyszabályzat lépett érvénybe a vállalatnál. Mint a tiszafürediek mondják, jelentős előbb reiépést nem jelent, az említett problémák orvoslására más gyógyírt kellene keresni. Igaz, ez a füzetecske a jövőben csupán útmutatóul szolgál, te hát némiképp csökkenti az adminisztrációt viszont az üzemek gondjai megszaporodtak. Ezután az aranyfokozatig a brigádok jószerint maguk intézik dolgaikat, de ennek jelentőségét nem érzi még mindenki, néhány vezető nem került „testközelbe” ezzel a változással — így történhetett, hogy félévkor voltak, akik azt hitték: a brigádok munkáját a munkaverseny-bizottság értékeli, holott nekik kellett volna részt venni a „ki mit érdfemel”-t célzó döntésekben. Summa summá- rum: a hármas jelszó megvalósításában a tartalom a legfontosabb, különben csupán statisztikákat tud fölmutatni a mozgalom. S kétségtelen: nem jól mutató adatszámokra, de tettre serkentő tartalomra vari szükség! Sz. Tamás Tibor tévé Hatvanhat című műsorában — talán még van, aki emlékszik rá — a munkaügyi államtitkár megkérdezte, hogy legyen-e munkanélküliség Magyarországon, s a többség igennel válaszolt, a munkanélküliség mellett voksolt. A szavazást követő vitában azután tisztázódott, hogy a jelenlévők közül senki sem szeretné elveszíteni állását. Szívesen vennék viszont, ha a fe- gyelmezetlenkedőkkel szemben mindenütt keményebben lépnének fel, szükség szerint az elbocsájtás és az újraelhelyezkedés megnehezítését is beleértve. Vagyis a közvélemény hangadói nem a teljes foglalkoztatást kifogásolják, hanem annak vadhajtásait bírálják: a mesterkélt munkaerőhiányt, a velejáró lazaságokat, a szervezetlenséget, a belső munka- nélküliséget. A munkanélküliség mellett leadott szavazatok azért jelzik, hogy valami zavar van a téma körül. A teljes foglalkoztatásnak, a létbiztonságnak mint jelentős szocialista vívmánynak nincs igazán becsülete nálunk. „Nem ártana egy kis munkanélküliség” — vallják bizonyos szakmai körökben.” Abból a munka- nélküli segélyből, amit Nyugaton fizetnek, mi is szívesen elnyomorognánk” — mondják mások. Amit megszoktunk — emberi dolog —, azt nem becsüljük, a szomszéd rétjét ellenben mindig zöldebbnek látjuk. így azután kialakulhat olyan abszurd nézet, hogy a nyugati munkanélküliség nagyobb érték mint a hazai létbiztonság. Nem ismerheti igazán a munkanélküliséget az, aki még nem élte át annak emberi méltóságot, családi biztonságot, közérzetet, erkölcsöt romboló hatását. A munkanélkülit nem csak az a tudat marja, hogy haszontalan, a társadalomnak nincs szüksége rá — ez sem csekélység —, hanem jelentős anyagi veszteség éri. A munkanélküliség nemcsak az érintett egyénnek, családnak okoz anyagi veszteséget, a társadalmat is jelentős kár éri. A munkaerő egy része nem hoz létre új Napelemek vasútállomásokra Prometheus leányvállalat A Prometheus Tüzelés* technikai Vállalat 1981. január 1-től leányvállalatot alapít, amelyik elsősorban új energiák, például a napenergia vagy a füstgáz hasznosításával és az ilyen technológiák elterjesztésével foglalkozik majd. Ezt Árok- szállási Kálmán, a vállalat igazgatója tegnap sajtótájékoztatón jelentette be. Egyebek között elmondta: hazánkban a kazánházak je- jelenleg még úgy működnek, hogy magas hőfokú, értékes energia vész el, mégpedig hőcserélők beépítésével újra nagy mennyiségben, amit lehetne hasznosítani, egyebek között vízmelegítésre és távfűtésre. A leányvállalat az ilyen eljárások széles körű elterjesztését tűzte célul. Tervbe vették a napenergia nagyobb arányú hasznosítását is. Néhány éve Balmazújvárosban, a Lenin Termelőszövetkezetben már eredményesen alkalmazzák a napenergia-elemeket, az idén az úttörővasút végállomásán is felszereltek ilyen egységeket, ami a környéket látja el meleg vízzel. Egyben a környezetet is védi, hiszen nem füstöl, mint az eddig használt koksz. Most a MÁV-val tárgyalnak, a kisebb vasútállomásokat kívánják felszerelni napelemekkel. értéket. S idővel a munka- képesség is csökken: a szakmai tudás elévül, a tapasztalat, a gyakorlat „megkopik”. A munkanélküli sokszorosan szenvedő fél. A világ minden támogatási rendszere mégis a társadalom nagylelkűségének látszatát kelti, és a szenvedő fél bűntudatát erősíti. Túl magas volt a bére, és nem volt elég termelékeny a munkája. Az elhelyezkedés is a munkanélküli dolga, ha nem sikerül neki, az az ő személyes kudarca. A tétlenség és a bizonytalanság állapota még inkább morálisan fellazítja, még inkább elbizonytalanítja Nyugaton azokat a fiatalokat, akik soha életükben nem dolgoztak. Pedig ezek a sérülékenységre hajlamos generációk képezik a munkanélküliek seregének derékhadát. Ne legyen tehát e hazában fegyelmező erő, az új strukturális igényeket gyorsan rugalmasan kielégítő munka- nélküli tartaléksereg. Maradjon meg a teljes foglalkoztatás, persze lehetőleg minél kevesebb vadhajtással, és minél nagyobb hatékonysággal. A munkaerő teljes, illetve hatékony foglalkoztatásának egymással szorosan összefüggő feladatait nem szabad azonban összekeverni. A teljes foglalkoztatás megvalósítása társadalmi, állami feladat. (A helyi tanácsok szerepe ebben nem lebecsülhető.) A vállalatok viszont egyértelműen a munkaerő ésszerű, hatékony foglalkoztatásáért felelősek. Miért nem érvényesül ez • a munkamegosztás? Mert a vállalati érdekeltség távolról sem ilyen egyértelmű. Igaz, újabban lényegesen nagyobb a bérmegtakarítás felhasználható hányada tervszerű (előre jelzett) munkaerő-átcsoportosítás esetén, mintha a létszám-lemorzsolódás spontán módon megy végbe. Az új munkahelyre kerülő dolgozókat sem éri anyagi veszteség, mivel betanulási időre központi alapból (legfeljebb 30 hónapig) megkaphatják' a régi és az új kereset közötti különbséget. Ám a vállalatok nem élnek az új lehetőségekkel, nem tartanak igényt a külön bérfejlesztésekre. Döntően azért, mert a munkaerőpia(Folytatás az 1. oldalról.) pítás még akikor is igaz, ha az időjárás a programok, elsősorban a sportversenyek leibonyolításában zavart okozott. Bosszantó zavarokat is kétségtelenül. Az első hét vége sportrendezvényeit elmosta a szakadó eső. A következő hét végére így any- nyira összetorlódtak, zsúfolódtak a versenyek, hogy zökkenőmentes lebonyolításuk nem minden esetben sikerült. Az évről évre mind népesebb* váló — nemcsak a szolnoki, hanem a környékbeli községekben élő fiatalokat is vonzó — tömegsportversenyek megszervezése a váratlan kedvezőtlen időjárás nélkül sem egyszerű. Roppant aprólékos körültekintő előkészítést igényel. Pályák, öltözők beosztása, versenybírók biztosítása. Természetes, hogy a tiszaligeti napok még zökkenő- mentesebb, még színvonalasabb megrendezése érdekében a koordinációs bizottság ülésén elsősorban a lebonyolítás során felmerült problémákról, zökkenőkről beszéltek. Máris elhangoztak olyan javaslatok, ötletek, amelyek megvalósításával a jövőben tovább lehet tökéletesíteni és még Színesebbé, színvonalasabbá tenni a tiszaligeti napokat. con változatlanul nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s a felesleges létszám megtartásában, tartalékolásában, az adott létszámviszonyok konzerválásában érdekeltek. így jelenleg a munkahely-változtatás kizárólagos kezdeményezője a dolgozó. Holott a munkaerő tervszerű és hatékony foglalkoztatása a vállalatok öntevékenységét feltételezné. Aligha támogatható az a felfogás, mely szerint, ha rendet, fegyelmet akarunk, munkanélküliséget kell teremteni. Hogyan támogathatna ilyen célt egy szocialista ország, amikor nincs olyan elfogult tőkés politikai rendszer, amely a meglévő munkanélküliséget nyíltan helyeselné. Szocialista viszonyaink között nincs is olyan veszély, hogy az emberek tömege az utcára kerül, s nem talál magának megfelelő munkát. Hiszen a társadalmi cél az életszínvonal emelése. Az iparban, a mezőgazdaságban felszabaduló létszámot fogadni képes a gyorsan fejlődő szolgáltatás, a kereskedelem, az egészségügy, a közoktatás. A munkaidő csökkentése — 1984-től a 40 órás munkahét bevezetése — a teljes foglalkoztatás fenntartásának szintén egyik eszköze. incs tehát a szocializmusban a munkanélküliségnek reális veszélye. Ne féljünk hát tőle. Ezért a reform továbbfejlesztése során célszerű a hatékonyság fokozását, szolgáló olyan átfogó érdekeltségi rendszer megteremtése, amelyben a személyi jövedelmeket is költségként kezelik, felszámolva a bér- és keresetszabályozás eddigi elkülönült gyakorlatát. Az ésszerű, hatékony bér- és létszámgazdálkodás — külön előírásait, szabályok nélkül — a jól működő nyereségérdekeltség keretében érvényesülhet majd igazán. Persze a mainál kedvezőbb versenyfeltételek között: egyebek közt olyan áru- és munkaerőpiaci viszonyok közt, amelyekre nem a kereslet, hanem a kínálat enyhe túl-, súlya jellemző. — KJ — Az idén ennek keretében már tulajdonképpen nem is napokon, hanem heteken át kínáltak gazdag választékot, különösen a politikai töltésű és a kulturális rendezvények kínálata bővült. A „koronát” a rendezvénysorozat végére a remekül sikerült, nagyszabású békenap, a politikai demonstráció, a békenagygyűlés tette fel. Felvetődött egy továbbgondolásra érdemes kérdés a koordinációs bizottság ülésén: nem nőtt-e már túl a tiszaligeti napokon a két hétig tartó rendezvénysorozat. Nem húzódott-e túlságosan hosszú időre a program? A koordinációs bizottság, amelynek tagjai: a rendező szervek — a KISZ városi bizottságának, a városi tanácsnak, az MHSZ városi vezetőségének, az úttörőszövetség városi elnökségének — és a szervezést, lebonyolítást segítő különböző testületeknek a képviselői valamennyi kritikai észrevételt, véleményt, javaslatot a jövőben megrendezendő tiszaligeti napok érdekében fontolóra vesznek. Ezúttal azonban mintegy lezárásaként az idei munkának, elismerésüket és köszönetüket fejezték ki mindazoknak, akik hozzájárultak az 1983- ban megrendezett tiszaligetL napok sikeréhez. K. K. Sikeres rendezvénysorozat — tanulságokkal
