Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

1983. NOVEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A Budapesti Történeti Múzeum kiscelli részlegében gazdag várostörténeti és képzőművé­szeti anyagból nyílt új állandó kiállítás. A mintegy 500 bemutatott tárgy 1686-tól napja­inkig terjedő időszakban méltóan reprezentálja művelődéstörténeti értékeinket. Közöttük találhatók festmények, szobrok, a Pest-budai Nyomda régi gépei, a Nemzeti dalt és a 12 pontot kiadó 1848-as Länderer Nyomda bizonyos egységei Diáktanácsok vezetőinek fóruma Tegnap Budapesten a KISZ Központi Bizottságának szék­házában rendezték meg a városi és megyei diák réteg- tanácsok vezetőinék első or­szágos tanácskozását. A KISZ KB tavaly hatá­rozatot hozott a tizenéves diákifjúság mozgalmi mun­Ez a harmincadik közös bemutatkozás, s a tény al­kalmat ád a visszatekintésre, a számvetésre, az új teendők meghatározására. Az biztos, hogy eredetileg a vásárhelyi festők jelentették a mércét, s bár az induláskor Medgyessy Ferenc és Barcsay Jenő alko­tásai is segítették jelenlétük­kel a kibontakozást, a derék­had e komoly hagyományo­kat felvonultató, őrző város művészeire korlátozódott. Ma más a helyzet. Igaz, ez­úttal is Németh József, Sza- lay Ferenc, Szabó Iván sze­mélyében vásárhelyiek adják meg az alaphangot, de nem kizárólagosan. Az idők so­rán, ezúttal is, országos tár­lattá bővült az őszi bemutat­kozás. Talán csak a rokon törekvéseket jelző szolnoki művésztelep tagjai jelentkez­nek gyér számban, így annál örvendetesebb a Zagyva­partról érkező érzékeny Meggyes László- és Fazekas Magda-művek látványa. Bu­dapest, Dömsöd, Esztergom, Szeged, Salgótarján, Kecske­mét, Bogyiszló, Szentendre is esztétikus képeket, szob­rokat küldött Szurcsik Já­nos, Somos Miklós, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Kollár György, Cs. Pataj Mihály, Lóránt János, Pálffy Gusztáv, Mözsi Szabó István és Rajki László műveit, így ma már Vásárhely egyre in­kább képzőművészetünk or­szágos állapotát tükrözi. Vannak hiányok is. Olyan értékrendek és törekvések, melyeket Kurucz D. István, Samu Katalin, Kárpáti Ta­más, Nagy Gábor képvisel, más-más korosztályhoz tar­toznak ugyan, de fontos ízét, zamatát, elágazását képezik a vásárhelyi eszményeknek, most nincsenek jelen. A díjnyertesek is népes csoportot alkotnak, a városi tanács, a Csongrád megyei Tanács, a hódmezővásárhelyi üzemek és a Művészeti Alap nevében adtak át díjat töb­bek között a valóban rangos alkotásokkal szereplő Fülöp Erzsébetnek, Kéry Lászlónak, Sulyok Gabriellának és Sza­kájának továbbfejlesztéséről. Jelenleg immár több mint ötven városi, illetve megyei diáktanács tevékenykedik,, s vezetőik szombaton első al­kalommal találkoztak orszá­gos fórumon, hogy kicserél­jék tapasztalataikat. lay Ferencnek. A Tornyai- plakettet az idén a fiatal és tehetséges Lantos Györgyi kapta nagyméretű plasztikai alkotásáért, melyet a Földeá- ki Házasságkötő teremben helyeznek el. A valóban gpn- dos rendezésért Kratochwill Mimi nívódíjat kapott. Kétségtelen, tartós az ed­dig elért átlag-színvonal, nem csökken a minőség, még a stílushatár is bővül életké­pes kezdeményezésekkel az országos jelenlét tükrében, örvendetes az új törekvések polgárjoga, melyet minőség hitelesít különösen Kollár György festményeit és Hu- menyánszky Jolán portré­szobrait tekintve, akik Tenk Lászlóval és Szathmári Gyöngyivel egyetemben szin­tén munkajutalmat kaptak. A múlt gyakorlatát az jelen­tette, hogy elkülönülve dol­gozott a vásárhelyi, szent­endrei, pécsi, budapesti mű­hely, most a Vásárhelyi őszi Tárlat biztosabb támpontot ad a jövőre vonatkozóan minden alkotónak. Kétségtelen, hogy Pató Ró­za szobrai, Czinder Antal, Szabó Iván, Szabó Gábor ér­mei és különösen a díjnyer­tes Nagy Sándor alkotásai mértéket jelentenek a továb­bi munkához, jól vizsgáztak a humánus tartalmat és a formarendet illetően, és érzé­keny újdonság Fontos Ta­más, Tóth Ernő, Hézső Fe­renc, Csikós András, Máté István, Erdős Péter, Patay László több műve is. Az igazi megrendülés és így a kathartikus megrendí- tés azonban hiányzik, s a jö­vőre marad. A művészek alaposabb és általánosabb összpontosítása és a „szeren­cse” révén nagyobb arány-* bán valósulhat meg a továb­biakban, akkor, ha a szobrá­szok, festők, grafikusok bel­ső elégedetlensége és a kriti­ka, a közönség műpártolásá­nak bizalma és jószándéka párhuzamosan növekszik, mindig jobb és nemesebb al­kotásokat inspirálva. L. M. Szépen magyarul — szépen emberül A Gyöngyi meg a Richárd Állok a dunántúli kisváros postahivatalában (igen, így, rövid o-val, így van kiírva a nemzetiszín címeres táblára is, habár nemcsak itt a sor- banállók, de a Magyar Rá­dióban is póstá-t mondanak; míg írók, az egyik vezetőri­porter jelentkezik Moszkvá­ból, s a szovjet „póstaügyi” miniszter olimpiai nyilatko­zatát idézi), szóval állok a kis postahivatalban, s nem­csak fülemet, de szememet is megütik akarva-akaratlan a helyi furcsaságok. A távirati űrlapon ott a friss mintájú szöveg: A Gyöngyi szült, fiú neve Ri­chárd.” Hogy is mondta He­mingway? Írj úgy, mintha távirati szöveget írnál, s min­den szavadért fizetni kellene. De hát ilyen nagy örömben ki gondol egy-két forintra?! Mindenesetre Gyöngyi neve elől ezt a névelőt meg lehe­tett volna takarítani. Ha Gárdonyi nem figyel­meztetett volna rá, akkor is tudnám, hogy a Dunántúlon vagyok. De figyelmeztetett: „Dunántúli magyarság az ilyen: a János, a Péter, a Naca.” A Gyöngyi. .. Mert abban is igaza van az író­nak: „A névelő a magyarban nem egy a der-die-das-szal. A mutató ujjat helyettesíti nálunk. A németnél ellenben a der-die-das minden szónak elmaradhatatlanul előzgető kiskutyája.” Az a névelő szépen átván­dorolhatott volna a fiú elé: „Gyöngyi szült, a fiú neve Richárd”. De ha mindenáron meg akart volna takarítani egy névelőt a boldog távira­tozó, így is írhatta volna: „Gyöngyi szült, fia neve Ri­chárd.” Mivelhogy a birtokos szer­kezetben a birtokszó végén levő személyrag maga is ki­emel, rámutat —, s így fö­löslegessé válik az újabb ki-* emelés, rámutatás (az a bizo­nyos „mutató ujj”).­Pedig itt sem takarékos­kodunk mindig. „Üj részle­tek Balassi Bálint szerelmes verseinek a történetéhez” — olvashattuk a Magyar Nem­zetben. Holott a névelő itt teljesen fölösleges. Mennyi­vel gördülékenyebb így: „Űj részletek Balassi Bálint sze­relmes verseinek történeté­hez.” Ha Hemingway tanácsa szerint az író úgy fogalma­zott volna, mintha táviratot írna, bizonyára elhagyta vol­na a fölösleges a-t. N< . tana fontolóra venni a he- mingway-i tanácsot! Az ol­vasók — és a nyelv! — min­denesetre nyerne általa. Sz. F. Országos bemutatóvá vált Jubileumi őszi tárlat Vásárhelyen Hétköznap a piros iskolában A körülmények nem csökkenthetik a munka minőségét Zsúfoltak a tantermek Az ellső öt esztendő a vál­tozások jegyében telt eL Az üj dokumentumok bevezetése mellett külön gondot jelen­tett a tanévenkénti átszerve­zés. Évről évre módosult a beiskolázási körzet, változ­tak a diákok, cserélődött a tantestület, miközben egyre növekedett a tanulók létszá­ma. Az idei tanév a korábbiak­hoz képest összehasonlítha­tatlanul jobb körülmények között indulhatott, már ami a személyi feltételeket illeti. A 22 tantermes iskola ugyan­is kicsinek bizonyult a csak­nem ezer tanuló foglalkozta­tásához. Csák nehezíti a hely­zetet, hogy a huszonkettő­ből két terme a Pedagógus­továbbképző Intézet mód­szertani helyisége. Noha az avatástól kezdve így van ez érdemes lenne megfontolni a változtatást, hiszen közben korszerűbb, felújított épüle­tet kapott az intézet, s ha ott netán nincs is mód az elhe­lyezésire, más kevésbé zsú­folt intézmény bizonyára segítene a piros iskola ebbé­li gondján. Ez ugyan csak Ilyen körülmények között nem mindennapi feladat eleT get tenni a követelmények­nek, megtanítani a tananya­got. külön foglalkozni a te­némi javulást jelentene, hi­szen tíz nem oktatási célo­kat szolgáló helyiséget — úttörőszobát. gondnokságot, öltözőket, ruhatárakat — is tanteremmé alakítottak ki az új tanévben. Az osztályter­mek, előadók, zsúfoltak csak­nem negyven diák ül egy-egy helyiség padjaiban A mostohává vált tárgyi feltételiek között is vállaltak a pedagógusok új feladato­kat. Az idén megvalósították az első, s a második évfolya­mon az iskolaotthonos okta­tást, tantárgycsoportonként 'tanítanak a harmadik és ne­gyedik osztályokban. Ered­ményesen teljesítik a hat­évesek beiskolázását, s nyug­díjas pedagógusok segítsé­gével pótolják a gyermek- gondozási segélyen lévő ne­velőket. Az idén érték el elő­ször a szakosan leadott órák arányában a bűvös száz szá­zalékot. Sikerült mind a hat­száz alsó tagozatos kisdiák­nak napközis ellátást bizto­sítani. Szinte valamennyien igényelték is. A tanterem­gondok ellenére nem csök­kentették a különböző szak­körök számát sem. hetségesekked. s külön a ke­vésbé jó adottságú diákok­kal. Az iskola viszonylag szerencsés helyzetben van, hiszen mindössze tizenegy veszélyeztetett helyzetű ta­nulója van. A szülök, a csa­ládok többségével jó együtt­működést alakítottak ki a nevelők. S ez nemcsak az iskoláért végzett társadalmi munkában — szülők, s olyan szocialista brigádok is. akik­nek gyermekei nem is a „piros” iskola tanulói parko­sítottak az intézmény körül, kialakították a sportudvart, lambériákkal díszítették a termeket — nyilvánul meg, hanem a nevelésben is. A tantestület munkáját jól se­gíti a szülői munkaiközös­ség. A jövőben fokozottabban támaszkodnak a pedagógusok a családi nevelésre, nem el­sősorban azért, mert a nagy létszámú gyermekcsoportok­kal nehezebb differenciáltan foglalkozni, hanem mert a család szerepe a meghatáro­zó a fiatalok formáláséban. A szülőkikel való foglalkozást éppen ezért egyik fő felada­tának tekinti az iskola ve­zetése. Felmérés és tanácskozás Jelenleg a november végi nevelési értekezletre készül a tantestület. Az iskolai párt- szervezet javaslatára a haza- fiságra és internacionaliz­musra nevelés elmélyítéséről tanácskoznék majd. A párt- szervezet tagjai felmérést végeztek s a tapasztalatok alapján kerül ismét napi­rendre a nevelés e fontos te­rülete. Elmélyítésről van szó, tehát van már egy biztos alap a gyerekek tudatában, amire építeni lehet. így telnek az iskola hét­köznapjai. Mindig van va­lami közelebbi, távolabbi fel­adat, aminek megoldásán dolgoznak a nevelők. Nem is lenine jó. ha a szó szoros ér­telmében csend és nyugalom lenne az iskoláiban. — vélik a pedagógusok. Hiszen a ne­velés. a személyiség formá­lása csak felfokozott érzel­mi töltéssel, alapos felké­szültséggel történhet. A kö­rülmények nem csökkenthe­tik a munka minőségét. T. G. Segít a szülői munkaközösség Koncertek az NSZK-ban A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara szomba­ton az NSZK-ba utazott, afiol négy alkalommal lép fel Siegfried Henrich NSZK-be­li karmester vezényletével. A marburgi és frankfurti hangversenyek műsorán Schubert, Mahler és Fauré művei szerepelnek.1 Belgium: Magyar filmhónap Jancsó Miklós Szegényle­gények című filmjének ve­títésével a magyar filmmű­vészet szinte teljes kereszt- metszetét bemutató nagy so­rozat indult tegnap a brüsz- szeli Filmmúzeumban. „A magyar film érdeme, nemzetközi elismerésének forrása az őszinte és mély társadalmi valóságábrázolás, a történemi és társadalmi problematika, akár a háború előtti időket, akár a személyi .kultusz éveit és 1956-ot áb­rázolja, akár á mai problé­mákról szól drámákban vagy a humor görbetükrén keresz­tül” — hangoztatja a rende­ző brüsszeli Filmművészeti Intézet erre az alkalomra készített kiadványa. Nyolcadik kötet Baranya monográfia Üj kötettel gyarapodott a Baranya monográfia, amely az eddigi legnagyobb magyar helytörténeti alkotásnak ígér­kezik. összesen mintegy hu­szonöt kötetben foglalják össze ismereteiket a szak­emberek a megye múltjáról és jelenéről. Egyedülálló tu­dományos vállalkozás ez, hi­szen sem a felszabadulás előtt, sem utána nem készült hazánkban ilyen nagyszabá­sú helytörténeti leírás. A könyvsorozat legújabb — 8. kötete — Baranya földrajzi neveit tartalmazza. A Madách Kamaraszínházban pénteken mutatták be Sámuel Beckett Godot-ra várva című drámáját Bódi István vendég­rendezésében. Képűnkön: Márton András, Körmendi János és Haumann Péter, előttük Koltai János az utóbbi megállapítás, hi­szen még csak a hatodik tan­évet kezdték meg az idén. Nagyon rövid idő ez egy in­tézmény történetében, még csak arra sem futja, hogy egy évfolyam befejezhetné álta­lános iskolai tanulmányait. Az iskola ennek ellenére. máris jó hírnévnek örvend, olyan szülők is szerették vol­na odaíratni gyermekeiket, akik más körzetben élnek. Ez már semmiképpen sem az új korszerű intézménynek szól — bár az iskola most is olyan szép, tiszta, gondozott mintha csak az idén avatták volna — hanem a tartalmi munkának. Az előző tanévben befeje­ződött az oktatásügy korsze­rűsítése. Minden tantárgy­ból bevezették az új oktatá­si-nevelési terveket, elké­szültek a tankönyv korrek­ciók, s ha átmenetileg is, változásoktól mentes, nyu- godtabb légkörben taníthat­nak a pedagógusok. Noha az iskolában is csak viszony­lagos lehet a nyugalom. Min­den tanév, minden nap vala­miben más, mint a többi, ha megoldódik az egyik feladat, helyébe lép a másik. A „piros” iskolában — ahogy a szolnokiak nevezik a Csanádi körúti Általános Iskolát — különösen igaz ez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents