Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
1983. OKTÓBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hogy korlll a lyuk a sajtba 7 Éjszaka nem alszik a tej — Beruházási krimi, ez volt az 1976-ban megjelent újságcikknek a címe — kezdi a történetet, a Kuntej történetét Szakács Tivadar igazgató. — Volt is benne valami, hiszen itt minden előfordult: tervmódosítás, költségmódosítás, határidőcsúszás. Minden, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Aztán egy rosszul értelmezett jogszabály miatt nem akarták engedélyezni a termelés megkezdését. Végül mégis beindultak; a gépek Füreden. Tizenkét téesz hozta létre ezt a gazdasági társulást. Minden rendben volt, de amikor körbe jártam a szövetkezeteket, hogy írják alá a hitelkérelmet, mindenki eltűnt. Nagy felelősség volt, hiába. Szakács Tivadar figyelmeztet, ha nem, láttam volna az oklevelet: 1980-ban és ’81-ben a vállalat megkapta a Kiváló gazdasági társulás címet. Ma hét termelőszövetkezet (egyesültek a régiek) és két állami tejipari vállalat együttesen irányítja a társulást. Hatvanötezer ember él a környéken, őket szolgálja az üzem. — Mi csak tejet, tejfölt, túrót, trappista és gomolya- sajtot készítünk, de körzetünknek beszerezzük az ország szinte összes tejtermékét, sőt a miskolci cserék révén még csehszlovák sajt is kerül időnként a fogyasztóink asztalára. Visszük a tejfelt, túrót szerte az országba, s ha már úgyis ott van az autónk, csak nem jön vissza üresen! Cserélünk Debrecennel, Hajdúböszörménnyel, Nyíregyházával, Miskolecal. Vajat hozunk Szolnokról, kakaót Karcagról, joghurtot a Kelet-pesti Tejüzemből, ca- mamber sajtot a veszprémiektől. A biztos ellátásért 41 ezer liter tejet dolgozunk föl naponta. S hogy a számoknál maradjunk; 140 dolgozó 140 millió forintot termel egy évben. Egymillió fejenként. Elindulunk az üzembe. Már az udvar tele van a friss tej gyerekkori emlékeket élesztő illatával. A csarnokban négy asszony boszorkányos gyorsasággal méri, csomagolja a túrót. Beszélgetni nincs idejük. Hetente 15—20 tonnát raknak fél kilónként a tasakokba. — Van csomagológépünk — mondja az igazgató — de az úgy összenyomja a túrót, hogy nincs benne köszönet. Se a környékbeli, se a pesti vásárlók nem szeretik. — Tovább megyünk, mindenfelé csőrendszerek, automata, félautomata gépek. Csak tejet nem láttam még. Van itt tej egyáltalán? — Nézzük meg! Csak egyetlen egy helyen látszik, ahol előjön a tasakokba. Két ilyen gépünk van. Az egyik a literes tejet csomagolja, a másik a fél litereset. Rengeteg baj van velük, mindig javítani kell. Azért az üzem élenjár a csomagolás minőségét illetően,: nálunk csak egy százalék a „lyukas tej”. Távolabb, a gomolya zsákvászonból formált batyukban lóg. A trappistát préselés után szárítják, csomagolják, érlelik. Amiből készül, ránézésre épp olyan, mint a túró. — De, hogyan kerül a lyuk a sajtba? — Mindenféle híresztelés ellenére nem a sajtkukac fúrja ki. Érlelés közben le- bomlik a tejcukor, és ez gázfejlődéssel jár. A gáz feszíti a sajtba a lyukakat. Javaslom, nézzünk szét máshol is. A kazánházban „készül” az a meleg, mely a pasztőrözéshez kell. — Nem túl nehéz ez a munka, de nem csinálhatja mindenki, — kezdi Kovács János, az olajkazán fűtője. — Néha nekem kell javítani is, hisz hajnali háromkor kezdek, s ha akkor romlik el, nem várhatom meg a té- emkát. Ha nem indul a kazán, nincs tej! A melegen kívül még sok fontos munka van. Éjjel érkezik például a tej. Az autó végigjárja a csarnokokat, összegyűjti a másnapra valót. Ha nem indul az autó nincs tej. Ha nem működik a hűtőberendezés. nincs tej. Ha . . . Itt a gondos, pontos munka hatvanötezer ember érdeke. Itt valaki mindig dolgozik. Éjszaka sem alszik a tej. Győző Erzsébet, a Köjál ellenőre most előadást tart a higiéniáról. Kérdezem, milyen az üzem egészségügyi szempontból ? — Olvassa el a szakdolgozatomat, erről írtam. Megtalálható az irodában is. Egyébként igen jó. — Vigyázunk is rá. A napi munka nagyobbik része tisztogatással, takarítással telik, — szól közbe Szakács Tivadar — meg aztán nehéz lenne a zárt rendszerbe szemetelni. Tej, túró illata mindenfelé. Gyerekkori emlékek. Versengések, ki mennyi tejet tud meginni. Nem kis- fröccsöt, nem sört. Tejet. Szabó Imre Tudományos munka, piaci érdekeltség Átalakult a mezőgazdasági kutatóhálózat A mezőgazdasági kutatás szervezete az elmúlt időszakban alapvetően megváltozott, s az intézetek tevékenységében erősödött a gazdálkodási jelleg. Az eredményekről Borsos János, a MÉM főosztályvezető-helyettese az MTI munkatársának elmondotta: — A szellemi termékek a népgazdaságnak ebben az ágazatában érezhetően felértékelődtek. A tudományos munkában is hangsúlyosabb lett a piaci érdekeltség, miközben a megrendelők is a korábbinál tudatosabban élnek a szellemi eredményekkel; ennélfogva a partneri kapcsolatok megszilárdultak. A mezőgazdasági termelés fogadókészsége nőtt, és így a szellemi terméke^ kiáramlása is felgyorsult. — A kutatóhálózat formai átalakítása során azzal erősödött meg az egyetemi kutatás, hogy a felsőfokú intézményekhez integrálódott három kutatóintézet. Ezzel bővült a kutatókapacitás, és lehetővé vált, hogy az egyetemi tudományos szervezetek a korábbinál erőteljesebben bekapcsolódhassanak az országos programokba. Az új szervezetben egyúttal az alapozó kutatások is nagyobb lehetőséget kaptak. Lehetővé vált például, hogy a talajtermékenység növelésének országos programjába a debreceni egyetem úgy kapcsolódjék be, hogy saját karcagi intézete mellett szarvasi mezőgazdasági karának szellemi kapacitását is felhasználhassa. Az egyetem nyolc meliorációs modelltelepet épít, és ezekben a talaj termékenységének növelésével kapcsolatos valamennyi kérdésre — komplex feladatokról van szó — átfogó választ adnak. A keszthelyi egyetemen a kutatások új modelljét valósítják meg. Ennek lényege: az egyetem szakemberei a korábbi termelésfejlesztési intézettel, valamint a kutatási telepekkel egy szervezetben dolgoznak már: kutatás- szervezési és termelésfejlesztési intézet alakult, és így a tudományos erőket szélesebb feladatok megoldására mozgósíthatják. Kaposvárott is újszerű vállalkozási forma jelent meg, a mezőgazdasági f&sikola szellemi magvára alapozva — továbbá több termelési rendszer szakismeretét felhasználva — kutatási, fejlesztési és termelési egyesülés jött létre, amely fogadja a tudományos eredményeket, és saját pénzeszközeit is mozgósítva közreműködik az eredmények megvalósításában. Megalakult az innovációs társulás is, amelyet a Fejlesztési Bank, a TOT, a SZÖVOSZ és a MÉM hozott létre a szellemi eredmények gyakorlati alkalmazásának gyorsítására, úgy, hogy a gazdaságok, vállalatok pénzügyi támogatást is élveznek. hagyomány Úgy látják, utódaik jól gazdálkodnak az örökséggel Idős kommunistákkal a besenyszögi határban Nyolczas József: — Én mondom, a magamfajta idős embernek minden ilyen találkozó egy-egy évvel megtoldja az életét Bódi Illésné: — Azelőtt, ha nem volt munka a földeken, magtárt takarítottak, most meg szemrevaló bébiruhákat varrnak az asszonytársak Tarjányi István: — Meg kell (hagyni, jól megbecsülik, gyarapítják az örökségünket a mostani téesztagok A központi iroda elől határszemlére indulunk a téesz autóbuszával. Alig maradt üresen ülőhely, telve a jármű, jobbára idős emberekkel. Néhányan, a téesz párt- és gazdasági vezetői egy fiatalabb korosztályt képviselnek. — Gyerekek még, — legyint Nyolczas Józsi bácsi — a maguk negyven, ötven évivel, én egy esztendő híján a nyolcvanadikat taposom. Annak idején, a besenyszögi határt felosztó tizenegyné- hány termelőszövetkezet közül a Zagyvamentinek a négyszázholdas birtokát toldottam meg a tíz holdammal. Az se tegnap volt, amikor a mostani Kossuth Tsz-ből nyugdíjba mentem, mint tanyagazda. Velünk „utazik” Sinka La- josné, a községi pártbizottság titkára is. Tőle tudom meg, hogy a határszemle résztvevői a besenyszögi termelőszövetkezet idős kommunistái és a területi párt- alapszervezet nyugdíjas tagjai. — Két évvel ezelőtt kezdeményezte a téesz pártszervezete, hogy évente egyszer hívják össze a nyugdíjas párttagokat, tájékoztassák őket a gazdaság tevékenységéről, terveiről, mutassák be nekik, hogyan gazdálkodnak a mostani tagok az általuk hátrahagyott örökséggel. Nagyon örültünk, hogy az idei, immár hagyományosnak számító harmadik találkozóra a területi alapszervezet nyugdíjasait is meghívták. Itt élnek ők is ezen a településen, persze hogy kíváncsiak a község legjelentősebb gazdálkodó egységének munkájára. Hallgatják a munkában megfáradt, idős téesztagok, a szövetkezet párttitkárasz- szonyának, elnökhelyettesének tájékoztatását. És tekingetnek jobbra, meg balra az autóbusz ablakán, rácsodálkoznak a változásokra. Mondja is Bódi Illésné, az egyetlen nő a nyugdíjas párttagok közül: — Egy éve éppen, hogy körbevittek bennünket, és mi minden megváltozott azóta. Azelőtt nem sok minden történt itt egyik esztendőről a másikra. Hol voltak még tavaly a mostani határszemle eddigi állomásai? A varróüzem, ahol tizenhat té- eszbeli asszony és lány naponta hétszáz bébiruhát varr bérmunkában a Békéscsabai Kötöttárugyárnak. Azután a lakatosüzem, amit majdhogynem gyárnak mondhatunk, hiszen fontos alkatrészeket készítenek ott a szövetkezeti vasasok a Mezőgép Vállalatnak. Elhangzik a menetközben adott tájékoztatóban, hogy miért a varróüzem, a vasipari részleg, és a közben útba ejtett, öntözőcsövet gyártó műhely. — Ügy mondják ezt mostanában, divatosan, — magyarázza az elnökhelyettes — hogy három lábra kell állniuk a mezőgazdasági szövetkezeteknek. Méghozzá az a cél, hogy ne csak mankó legyen ez a harmadik láb, hanem a növénytermesztés és állattenyésztés mellett stabil pillére a gazdálkodásunknak. Megközelítőleg ötmillió forint plusz bevételt hoznak idén az új melléküzemágak. Szükség is van rá nagyon, hiszen az aszály az árbevételünket több mint húsz millió, a nyereségünket is mintegy tizenöt millió forinttal megkurtította. Ügy látszik, régen mégin- kább a szántó-vető emberek mumusa lehetett az aszály, mert ahogy szóba kerül, majd mindenik nyugdíjas eszébe jut valamenyik régebbi, nehéz esztendő. — Megmondom őszintén, — böki följebb a sapkáját Tarjányi István — azt hittem, az idei szárazságban fejre áll a téesz. Még a valamirevaló időjárásban sem könnyű boldogulni a kisfo- korúi meg a besenyi sziken, nem még, ha hónapokig elkerüli az eső a vidéket. Én csak tudom, tizenkilenc évig voltam itt brigádvezető. Jó most hallani, hogy az állat- tenyésztés, meg az alaptevékenységen kívüli munkák haszna mégiscsak pótolja valamelyest a veszteségeket. Én mondom, jól teszi a dolgát a mostani vezetőség, meg a tagság is! A dűlőutak kereszteződésében egy szállítócsigával felszerelt teherautó ad elsőbbséget a határt járó autóbusznak. Azzal szállítják közvetlenül a magtárból az őszi vetéseknek kijelölt táblákhoz, és tankolják a vetőgépekbe az ömlesztett vetőmagot — kap.nak szakszerű magyarázatot a mindenre kíváncsi nyugdíjasok. — A szentségit! — csapkodja valaki néhány üléssel előbb a térdit. — Hát akkor kellett megöregednünk, amikor már zsákolni se kell a parasztnak! Mire alábbhagy a derültség, már Fokorúpusztán kavarja a-dűlőút porát az autóbusz. Záporoznak az idős párttagok kérdései: mennyiért épül itt az ezer férőhelyes hízómarha-telep; mikorra térül meg a befektetés; hogyan és mivel fogják ta- karmányozni a rengeteg jószágot? Azután az a határrész következik, ahol — állítják többen az öregek — eltévednének, pedig aktív té- esztagként úgy ismerték a vidéket, mint a tenyerüket. Minden útnak, a határ- szemléknek is van végállomása. A vadászháznál landol az autóbusz, a helyi vadász- társaság jóvoltából kiadós ebéd, jóféle itóka várja ott a résztvevőket. Fehér asztal mellett váltunk szót a társaság mindenképpen korelnöknek számító egykori tanyagazdájával, Nyolczas bácsival. Folytatja munkáját az űrhajózási kongresszus Tegnap szekcióülésekkel folytatta munkáját a nemzetközi űrhajózási kongresz- szus. A tanácskozáson résztvevő mintegy 600 szakember olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a Föld és a Föld környezetének megfigyelése az űrből, az űrhajók felszerelése, és az alkalmazott technológia. Beszámoltak az űrkutatásnál használt legújabb anyagokról, szerkezeti elemekről, több olyan rádiótechnikai módszert ismertettek, amelyekkel a különféle űrhajók és mesterséges holdak pályáját a korábbiaknál pontosabban meg lehet határozni. A szekcióüléseken magyar szakemberek is beszámoltak hazai kutatási és alkalmazási eredményeikről, A szekcióülésekkel párhuzamosan több szimpóziumra is sor került, amelyen az űrszállításról, a távközlési holdak alkalmazásáról, az égitestek, az elemi-anyagi részecskék gravitációjáról, az űrgazdaságról és az űrkutatás biztonsági kérdéseiről tanácskoztak a szakemberek. A nemzetközi űrhajózási kongresszuson tegnap megkezdte munkáját a nemzetközi űrjogi kollokvium, amelyen a négy nap során hatvan előadás — köztük négy magyar — hangzik el. Az ÉLGÉP 1. sz. gyárában az idén több mint 160 millió forint értékben szállítanak sajtgyári berendezéseket és húsipari gépeket a Szovjetunióba. Jelenleg alvadékformá- zó kádakat és univerzális húsaggregátorokat szerelnek. A képen: szerelik a sajtgyártás egyik alapgépét, a tízezer literes alva- dékformáző kádakat — Húsz esztendeje már, hogy Szolnokon lakunk, de szívesen kijöttem, mert jól esik találkozni néha azokkal, akikkel valamikor egy fogatot hajtottunk, akikkel egymás mellett vágtuk a rendet. Több mint hat hete a kórházi ágyat nyomom, tüdővérzésből lábadozom. Nem tudott volna engem visszatartani hat főorvos se attól, hogy ezen a találkozón részt- vegyek! Kértem'két nap szabadságot, megígértem, hogy vigyázok magamra nagyon. Ez a stampedli pálinka talán csak nem árt meg? Kérlelve nézi a balján ülő élete párját, aki biztos, ami biztos elkísérte Besenyszög- re a beteg, idős embert; — Koccintani csak muszáj! A szövetkezet további sikereire! Meg, hogy ugyan- ennyien találkozzunk itt jövő ilyenkor is! — temesközy
