Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
1983. OKTÓBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új öltözők Jászszentandráson Felújított kabinsor a Damjanichban Nagy meleg, kisebb forgalom STRANDMÉRLEG SZEZON UTÁN A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tizenegy fürdőjében, az év első nyolc hónapjában a tavalyinál kevesebb, összesen 1 millió 170 ezer vendéget fogadtak. A vállalat szakemberei kissé értetlenül állnak a jelenség előtt, hiszen az idei nyár hőmérséklete meghaladta a többéves átlagot: régen tapasztalt, folyamatos kánikula kínozta az embereket. Mégis tízezrekben mérhető a strandokra látogatók számának csökkenése. És még csak’ azzal se lehet magyarázni a visszaesést, hogy drágábbak lettek volna a belépők, mert 1983-ban nem „nyúltak-’ a jegyek árához. A kérdés tehát kérdés marad, vajon hová lett harminckétezer vendég? Különösen feltűnő, és a vállalat pénztárcáját kellemetlenül érintő tény, hogy Berekfürdő és Cserkeszőlő, az egyébként legforgalmasabb strandok forgalma .csökkent. Pedig éppen ezeken a helyeken igyekeztek emelni a szolgáltatás színvonalát, új büfék, ajándékpavilonok nyíltak a tavaly még oly népszerű fürdők területén. Számuk, elsősorban Berekben, túlhaladta az igényeket. A vállalat egyébként a nyári szezon előtt néhány strandját bővítette, szépítette, felújította. Jászszentandráson kabinsorral, úgynevezett szociális blokkal gazdagodott a strand, a munkálatok négymillió forintba kerültek. A Damjanich uszodában az öltözők és a kabinsor felújítására több mint kétmilliót költött a Víz- és Csatornamű Vállalat. A jászberényi és berekfürdői hévízkutak gáztalanítása 400 ezer, a berényi kabinsor és pancsolómedence 360 ezer forint kiadást jelentett, ösz- szességében a megye valamennyi fürdőjére 12 millió forintot áldozott a vállalat, a fenntartási költségekkel együtt a kiadás januártól augusztusig 35 millió forint volt. Jóllehet, a fürdőzőket nem különösebben érdekli, de talán mégse árt tudni, hogy az állami támogatás ellenére a vállalat kilencmillió forintot veszített az idén a strandokon. (Csak zárójelben: egy fürdővendégre harminc forintot költenek, míg a belépőjegyék 8—12—15 forintosak.) Természetesen szó sincs arról. hogy a strandok üzemel- , tetői ne törekednének a vendégek minél kényelmesebb szórakozásával, pihenésével, a környezet csinosításával. Jövőre a közterületfenntartó vállalat kivitelezésében teljesen új pázsit, új növényzet és „virágoskert” születik a Tiszaligeti strandon, Berekfürdőn új lesz a bejárati épület. És egy már kielégített igény: Jászberényben hetenként háromszor szaunáz- ni is lehet a thermálfürdő- ben. Mint azt Kovács Géza a vállalat műszaki igazgatója megfogalmazta: céljuk a fürdők jelenlegi színvonalának megtartása, vagyis jelentősebb beruházást sehol se terveznek. Végül egy hír, amely bizonyára a szolnokiakat érdekli elsősorban: a jövő hét végére teljesítik a Damjanich uszodát, azaz felállítják a sátrat. >— bendó — Hobbi vagy pénzkeresés? Öcsi, a kékróka-tenyésztő Noha Kunhegyesen ifjabb Lengyel Andor már betöltötte a huszonkilencedik évét, ennek ellenére általában öcsikének ismerik a községben. A jókötésű, közvetlen és barátságos fiatalemberről — akii a BHG-ben műszerész — valóban el lehet mondani, hogy színes egyéniség. Sok mindenbe belekóstolt már: első világháborús katonaként statisztált filmben, a középiskolai tanulmányai után orvosi műszerész volt, majd vonalfelvigyázó, nyomdagépkezelő, adósodott alaposan, sőt az idén a törlesztésre szánt, várva várt szaporulat sem következett be: a negyven remélt kis róka helyett csak tizenkettő látta meg a napvilágot. Ráadásul azok közül is, mielőtt bunda, vagy prémgallér lett volna ' belőlük, tíz jobblétre szende- rült. Mint később a szak- irodalomból megtudta: az állomány még fiatal volt a családalapításra. Így aztán öcsi már annak is örül, hogy legalább a két szaporulat értéke a havi kosztjuk árát fedezi. Ezek a négylábúak négy hét alatt, mintegy ezer forint értékű húst, húsfélét kosztolnak. De még azt sem mindegy, hogyan, mert például a disznóhúst csak főzve eihetik ’ a fertőzésveszély miatt. A lakásuk rozsdamentes drótból eszkábált ketrec, amelyeket Öcsi saját kezével font. A rozsdamentesség alapvető feltétel, hiszen az átvételkor a bundának fényesnek, szépnek kell lennie. Másik furcsa észrevétel, hogy a csoportnak van egy éjjel-nappal éber őre. Ez a ravaszdi, ha bárki, vagy bármi idegen megjelenik a környéken — legyen az kóboron ács ka, kutya^ (esetleg újságíró, — morgással figyelmezteti a többit. öcsi felesége óvónő, és ő, valamint nyolcéves kisfia és kétéves kislánya nem rajonganak a rókákért. A kis- legény inkább a malacokat szereti. Gondozni is, meg enni is. De hát eltűrik ezt a hobbit, hiszen ha az üzlet beindul, szépen jövedelmez. Elvégre a prémjük roppant kelendő, drága portéka, egyetlen darab öt-hétezer forintot ér. Ezek a zimankót, fújja, hordja időt kedvelő ravaszdiak télen érzik igazán jól magukat. Ha szakad a hó, a világért sem osonnának a búvóládóba, hanem lompos farkukat maguk alá igazítva fekszenek odakinn az előtérben. Ha derekasan ömlik az égi áldás, negyed óra múlva hókupacoknak tűnnek, ami cseppet sem zavarja őket. Hobbi vagy pénzkeresés ? Ez is, az is. öcsi szerint — ha minden jól és az elképzelések szerint . alakul, — ennyi jószágnak már hatvan-het- ven kölyke is születhet, ami nem kis pénz. Mondjuk 6—8 hónap múlva* a kö: vetkező év derekára. D. Szabó Miklós Az „őr” sunyi képpel, bandzsítva les az objektívbe. Látszik rajta, legszívesebben nekiugrana az ismeretlen masinának nyomdász, prémvadász és jelenleg hobbiként meg fizetéskiegészítésképpen is kékrókákat tenyészt. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy ezt a rendhagyó állattartást nutriákkal kezdte, és még jelenleg is akad ezekből a jószágokból a portáján vagy hetven. De haragszik rájuk, és úgy döntött, eltakarítja őket a háztól, mert egyre kevesebbet kap a lenyúzott bőrökért: most már 4—500 forintot. A baj meg temérdek velük, ráadásul az étvágyuk sem hétköznapi. Igaz, kényszerű elhalálozásuk duplán áldásos. mert a húsukat jóízűen eltünteti a gazda tizenkét kékrókája. Ezek, a rendkívül tiszta és pedáns állatok nem olcsó jószágok, darabjukat nyolc és fél ezer forintért hozatta tavaly télen Ausztriából. így aztán elÖcsi a „főnökkel”, .a csapat vezérével. A mozdulat kínosnak tűnik, de szerfölött hasznos, mert a tűhegyes róka fogak veszedelmes fegyverek Városok és vonzások Mezőtúr középfokú központ Mezőtúron huszonkétezer- háromszáz ember él. A város vonzáskörzete két megye községeire is kiterjed, Szolnok megyéből Kétpóra, Mezőhékre, Mesterszállásra, Békés megyéből Gyomaend- rődre, Dévaványára, sőt, Szarvasra is. Közülük Két- pó városkörnyéki község. Ez a „,rang” meg is látszik a településen, jobb a kommunális ellátottság (iskola, óvoda, közmű, művelődési ház) számaránya, mint Mezőtúron. A vonzáskörzetbe tartozik még a város körüli kétszáz tanya is. A felsorolt településeken mintegy hetvenötezren élnek. Ezekből a falvakból, községekből háromszázan járnak be a városba dolgozni. A legtöbb ingázót a gyárak, üzemek foglalkoztatják, kevesen dolgoznak adminisztratív munkakörben. Minden faluba jó a buszközlekedés, a tanyákhoz is kiépített út vezet, ez megkönnyíti a bejárást. A bejárók száma azonban még így is kevesebb, mint az eljáróké. A városból ötszázan járnak dolgozni Budapestre és Szolnokra. A vonzáskörzet kereskedelmi ellátásával a városnak nincs különösebb gondja. A községek közül Kétpó üzleteinek és a tanyák 3 boltjának ellátását biztosítja a mezőtúri áfész. A háromszáz Kétszáz tanya a város körül bejáró a város üzleteiben vásárol be. A tartós fogyasztási cikkek egy részét is Mezőtúron szerzik be a környező községek lakói. A tanyák viszont besegítenek a város élelmiszerellátásába, mert az ott lakók növény- termesztéssel és állattartással (sertés, szarvasmarha) foglalkoznak. A községek saját általános orvosi körzetekkel rendelkeznek. A tanyák a város körzeteihez tartóznak. Szakorvosi vizsgálatra azon- ben nemcsak a tanyákról, de a községekből is Mezőtúrra kell utazni. Sürgős esetben(?) a városi kórházban ellátják a környékbeli betegeket, egyébként a békéscsabai megyei kórházhoz tartoznak. A középiskolákba a megye egész területéről jelentkeznek a diákok, a főiskola hallgatói pedig több megyéből jönnek. Az elmúlt tíz év alatt: megszüntették a 12 tanyai iskolát, s a tanyai gyerekek bentlakásos kollégiumban vannak. A kollégium zsúfolt, mert a százötven személyes épület kétszáz gyereknek próbál második otthont adni. A város vonzáskörzetébe tartozó községek mindegyikében van betonozott út és vezetékes ivóvíz, viszont sehol sincs szennyvízcsatorna, a szennyvíz elvezetését a házakban egyéni úton oldják meg. Az ma már természetes', hogy minden községiben van villany, de a tanyákhoz is elvezették az áramot. A falvakban az építkezés számaránya megegyezik a városéval. Kevesen költöznek be Mezőtúrra, a város lakossága az utóbbi években enyhén csökkent. Az elmúlt években új költözési szokás alakult ki, néhány család tanyára ment Mezőtúrról, ott háztáji gazdaságot vezetnek, hogy így teremtsék meg az önálló lakásszerzés anyagi feltételeit. A város nem minden területen felel meg a középfokú központ átlagos követelményeinek. Alacsony a burkolt utak aránya (ez a megye hasonló városaira is vonatkozik), jóval elmarad a középfokú központok országos átlagától. A kereskedelem és az oktatás területén nem jelentős az elmaradás, a középiskolai osztály- termek száma és az ezer lakosra jutó bolti alapterület száma majdnem eléri a hasonló városok országos átlagát. Akad javítanivaló viszont az egészségügyi ellátásban. A magyar posta a nemzeti hálózatban XVII. századi delizsánsz Budapesten a Postamúzeum előtt Tölünk vette át a világ Ma ne bosszankodjunk azon. hogy a várva várt levél nem érkezett meg, hogy harmadszorra is mellékapcsolt a telefonunk. A postások ünnepe van ma, ünnepelnek a postások szerte a világban: október 9-e, postai világnap 11874. október 9-én Bernben huszonkét ország alapította meg az Általános Postaegyesületet. . Négy évvel később e nevet Egyetemes Postaegyesületre változtatták. A huszonkét alapító ország közt Magyarország is szerepelt. Már akkor tekintélye, rangja van a Magyar Postának, s azóta is egyik legaktívabb tagja az UPU- nak (ez a neve a nemzetközi postaegyesületnek). A berni alapító okiraton ott olvashatjuk Gervay Mihály nevét, az 1871-ben alakult Országos Postafőigazgatóság első postafőigazgatójáét, aki úttörő szerepet vállalt a nemzetközi postaszolgálat megteremtésében és fejlesztésében. Csonka forgatta meg a kurblit Postánk már akkor több évszázados múltra tekintett vissza. Első levélpostai emlékeink a XVI. századból valók. Az első önálló magyar postaszervezet a Rákó- czi-szabadságharcban született, majd a negyvennyolcas szabadságharc idején ismét megalakult az önálló magyar postaszolgálati De a bukás után a Habsburgok mindent felszámoltak, sőt az úgymond hűtlen magyar postásokat haditörvényszéa elé állították. Postánk sosem maradt ie (mégha mostanában néha kicsit késik is) a fejlődésben. sőt sokszor volt első, kezdeményező. Száztizen- négy éve a világon az első postalevelezőlapot nálunk hozták forgalomba. Kétféle magyar postai lapot őriznek a múzeumok: az egyik német szöveggel és magyar címerrel, a másik Levelezési lap felirattal készült. A cél az volt, 1 ogv a lakosság olcsón tudjon rövid üzeneteket küldeni az ország bármely részébe. A levelezőlapokat a világ tőlünk vette át, rövid idő alatt mindenütt elterjedt. Az első magyar postaautó hetvennyolc évvel ezelőtt Pesten a Múzeum kőrútról indult el. A volán mellett Haltenberger Samu postamérnök ült. Csonka János, a kocsi készítője forgatta meg a kurblit, majd a vezető mellé pattant, s a kocsi — a népes nézők kalap- lengetése közben — elindult hosszú útjára. Kétezer kilométert megtéve a posta 1905 június 14-én átvette és 1906. január 15-én forgalomba állította. Ausztria és Svájc jóval később állította postaszolgálatba a gépkocsit. De térjünk vissza Bernhez, a nemzetközi egyesület alapító kongresszusához. — Mik voltak a legfontosabb kérdések az első kongresz- szuson? — kérdezem dr. Oláh Lászlótól, a Postavezérigazgatóság nemzetközi osztályának vezetőjétől. — Elsősorban a levelek kicserélését volt hivatva szabályozni, s emellett, természetesen a díjakat határozták meg. Mert mi volt addig? A díjat a feladó — Magyarország eddig minden kongresszuson részt vett. A mostanira is több javaslatot tettünk egy új arculatú posta kialakulásának ércekében — mondja az osztályvezető. — És az új arculat ne csak a fejlettebb technika megvalósítását jelentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az embert szolgáló intézménnyé váljék, s ne hatósággá. mindig az átmenő országok díjszabása szerint külön-kü- lön rótta le. Ez igen komplikált volt. Egységes elveket dolgoztak hát ki. Az alapja az volt, hogy ahol felveszik a levelet, az a hivatal, illetve ország a díjat megtarthatja magának. — Így az az ország jár jól, ahonnét több levelet adnak fel... — Az utóbbi öt-tíz évig ez az elv érvényesült, s valóban manapság vannak is e körül problémák. Az egyenlőtlenségek miatt mindig több postai anyag megy egy iparilag fejlett országból egy fejletlenbe, mint vissza. Azok az országok pedig, amelyeknek több pos- tanyagot kell kézbesíteni (nagyobb személyzet kell ebhez, technikai berendezések, utak stb.), nagyobb terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt javasolták, hogy ha az eltérés jelentős, akkor a többletmunkáért legyen joga különdíjat kérni a küldő országtól. Annál is inkább, • mert ez a törekvés nem új, már a nemzetközi egyesület alapító okmányában is így szerepel: „Az Egyesületnek az a célja, hogy biztosítsa a postaszolgálat megszervezését és tökéletesítését, s ezen a téren elősegítse a nemzetközi együttműködés fejlődését ” K. Gy. Szolgáltató intézmény
