Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

6 Nemzetközi körkép 1983. OKTÓBER 8. Úi utak a KGST előtt A KSST feladatairól, a (változó körülményekről fo­lyó eszmecserék, viták szem­léletesen tükrözik azt a vi­tathatatlan tényt: szamosi tekintetben új utak előtt áll \a szocialista országok gaz­dasági együttműködési szer­vezete. A változást a szocialista országok eddig elért ered­ményei nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tesizik. A szocialista országok gaz­dasági integrációjának ki­bontakozása nagyfokú köl­csönhatást hozott létre az egyes államok népgazdaságai között. Ezt jelzi egyebek kö­zött az is, hogy napjainkban a KGST-országok közötti árú- és sízolgáltatáscsere már a tagországok nemzeti jöve­delmének több mint 18 szá­zalékát jelenti. Ám az is kétségtelen, hogy a nyolcvanas évekre alapve­tően megváltoztak a körül­mények. Az elmúlt években jelentős átalakulásoknak lehettünk tanili nemcsak a bennünket körülvevő világ­ban, hanem |magukban a (szocialista országokban is. Ami a külső változásokat illeti, elsősorban a világpia­con végbement folyamatok­ra kell gondolnunk. A het­venes évek elején bekövet­kezett árrobbanás következ­tében, aláposan módosultak a régi, hagyományos érték­arányok. Nem kis mérték­ben ez is közrejátszott ab­ban, hogy a tőkés világ nap­jainkban a második világ­háború utáni legnagyobb és leghosszantartóbb válságát éli át. S mindez olyan idő­szakban következett be, amikor a hetvenes években felülkerekedett enyhülési politikai eredményeképpen a szocialista országok a ko­rábbinál intenzívebben bő­vítették kapcsolataikat a tő­kés államokkal. Ezért a fej­lett tőkés országok gazdasá­gának válsága a szocialista országokat sem hagyta érin­tetlenül. Emellett erre az (időszakiba esik az is', hogy számos gyorsan iparosodó fejlődő ország is egyre in­kább részt és vásárlót kö­vetelt termékei számára a világpiacon. E'z azért is fi­gyelemre méltó, mert a fej­lődő országok árui gyakran h szocialista országok ter­mékeivel versenyeznek. A világgazdasági átrende­ződést, a válságot követte fiéhoil bevezette a .nemzet­közi politikában bekövetke­zett változás. Annak a szo­cialista ellenes, de sok te­kintetben a fejlődő országo­kat sem kímélő agresszív politikának a megszüle­tése — elsősorban az. Egye­sült Államokban — amely alapvető szakítást jelentett a hetvenes évek enyhülési politikájával. A szocialista országok együttműködési szervezete s számára e történelmi lép­tekkel is villámgyors válto­zások már csak azért is ne­hézzé tették a gyors alkal­mazkodást, mert ebben az időszakban zajlott — s zaj­lik" ma is — a tagországok legtöbbjében az az alapvető váltás, ámit külterjes sza­kaszból a belterjes szakasz­ra való áttérésnek szoktunk nevezni. Ez az áttérés önma­gában is társadalmi meg­rázkódtatásokkal jár. A megváltozott világgazdasá­gi, nemzetközi politikai helyzet kétségkívül sok te­kintetben még csak fokozta a nehézségéket. E nehézségek orvoslásé­nak egyik méltán fontos eszközeként tekintik a szo­cialista országok gazdasági együttműködésüket & az ezt segítő szervezetet, a KGST-t. A gyakorlatban szerzett ta­pasztalatok azonban azt is világossá tették: az új típu­sú nehézségek aligha orvo­solhatók ia régi módszerek­kel, a megváltozott körül­mények a problémák újsze­rű megközelítését és megol­dását követelik. Az eddigi tapasztalatok például azt bizonyítják, hogy az egymástól függetle­nül , kifejlesztett ágazatok munkáját később már meg­lehetősén nehéz az ésszerű munkamegosztás alapján magasabb szinten összekap­csolni. Napjaink tudomá­nyos-technikai forradalma azonban korábban nem is­mert technológiai eljáráso­kat, sőt, ezekre épülő egész iparágakat hoz létre — né­melyek meghonosítása a szo­cialista országokban még a jövő feladata. Számos ilyen terület akad például a gépiparban. A KGST (már 1980-ban prágai ülésén — máig szóló érvénnyel — fel is sorolta azokat a témakö­röket, amelyekben korszerű, a fejlesztések elhatározásé­nál kezdődő együttműködés alakítható ki. A hét pont­ban megfogalmazott együtt­működési irányok maguk­ban, foglalják a ma is prog­resszívnak mondható ágaza­tokat. Kezdve a mikroelekt­ronika alkalmazásától a ter­melésben, ia tudományban, a szolgáltatásban, — sí ide tar­tozik persze az ezt megala­pozó alkatrész-bázis létre­hozása is — egészen az anyagmozgatás a raktározás gépesítéséig, a kitermelő iparágak fejlesztésétől az energiafelhasználást racio­nalizáló berendezések kifej­lesztéséig. Alapvető stratégiai kér­dés, hogy a tagországok hosszútávon összehangolják — energia, sütőanyag és nyersanyag ellátási elképze­léseiket. Az energia és fűtő­anyag ellátásban már tör­téntek gyakorta nem is kis- horderejű lépések. A jelen­legi tervidőszakban például a KGST-országok az előző (ötéves periódushoz képest ,csiaknem megduplázzák atomerőművi kapacitásu­kat, s. emellett nagy erőfe­szítéseket tesznek a nyers­anyagok és az energia ész­szerűbb, hatékonyabb fel- használására. Fontos azon­ban laz is, hogy olyan hosz- szútávú stratégiai tervük le­gyen, amely évekre előre tisztázza az energia- fűtő és nyersanyag ellátásban, fel- használásban az együttmű­ködés feladatait, lehetősége­it, feltételeit. Az iparétól sokban külön­böznek a KGST-országok együttműködésének fel­adatai a mezőgazdaságban. Mindenekelőtt azért, mert a mezőgazdaságban aligha alakítható ki az iparban már megszokottá vált szako­sodás. Nehezen, képzelhető, hogy egy-egy mezőgazdasági terményre szakosodna egy- egy ország. E téren az együttműködés fejlesztésé­nek útja elsősorban a már bevált termelési módszerek, a közös kutatási eredmé­nyek, a fiajtanemesítéstől a (tenyészállat __ Szaporításig, mind szélesebb körben, való (hasznosítása lehet, termé­szetesen a helyi feltételek és sajátosságok messzemenő figyelembevételével. Vi­szont nemcsak lehetőség de mindinkább égető igény is a mezőgazdasági termelés gépipari; vegyipari hátteré­nek a különböző gépeknek, technológiáknak az eddigi­eknél szélesebb körű, haté­konyabb közös kifejlesztése és ia munkamegosztáson ala­puló gyártása. Természetes, hogy a KGST munkájának továbbfejlesz­tésekor nem egyszer kerül sor vitákra, eltérő nézetek­re is. Ám az is nyilvánvaló, hogy csak a különböző ér­dekeket kifejező nézetek kö­rültekintő egyeztetése ré­vén fejlődhet tovább a szo­cialista országok gazdasági együttműködése. Valameny. nyi tagország a közös ügy előnyére és hastznára. K. Nyirő József A Tanaka-per veszélyei A sajtójel^ntések nem fu­karkodnak a jelzőkkel: Ja­pán második világháború utáni legnagyobb botránya, a leghosszabb jogi herce­hurca, az egéstz tokiói poli­tikai gépezetet megrendíteni képes esemény, amelytől a kormány sorsa is függhet, stb. A nemegyszer drámai megfogalmazások a Tanaka- perre vonatkoznak, amely­ben október 12-én készül Ítéletet hirdetni a tokiói ke­rületi bíróság. Az újságírók voltaképp nem túloznak: a volt mi­niszterelnök belekeveredé­se a Lockheed-féle meg­vesztegetési ügybe még ab­ban a Japánban is egyedül­álló, ahol a kenőpénzek használatának lelepzése, a korrupció elleni állandó za­jos kampány Stinte hozzá­tartozik a mindennapos ese­ményekhez. Érdemes fel­idézni az emlékezetes bot­rány főbb mozzanatait. A Lockheed amerikai repülő- gépgyár 1969 és 1975 között több mint 8 millió dollárt juttatott japán üzletembe­reknek és politikusoknak, hogy azok vásárlásaiknál az ő típusaikat részesítsék előnyben. Tanaka 1973 és 74 között feltehetően 500 millió jen körüli összeget (mai ár­folyamon rnmtegy 2 millió dollárt) kapott. A megvesz­tegetésekre 1976 elején, vagyis már Tanaka lemon­dása után derült fény, a botrány azonban ettől nem lett sokkal kisebb. A volt kormányfőt letartóztatták, egy hónapot börtönben töl­tött, (azóta viszont szabad­lábon védekezett. Egykori munkatársai, neves gazdasá­gi vezetők, sőt kabinettagok, összesen 16 személy ellen indult meg az eljárás — 1977 januárjában, Vagyis idestova hat és fél esztende­je. Azóta folyik a jogi hu- zia-vona, illetve a színfalak mögötti politikai küzdelem. Idáig tíz személyt találtak bűnösnek, ám a kimondott ítéletek végül meglehetősen enyhére sikeredtek: legtöbb­ször a néhány éves kiszabott börtönt is felfüggesztették próbaidőre. Legtovább — idén január­ig — Tanaka ügye húzódott el. Majd kétszáz tárgyalás után ekkor terjesztették elő a vádindítványt, lamely 5 évi, kényszermunkával egy­bekötött börtönbüntetést kért a vádlottra. Az ügyé­szek azt is követelték, hogy a volt kormányfő fizesse be a szóban forgó félmilliárd yent az államkasszába. Ma­ga Tanaka egyébként a ma­ratoni per alatt mindössze kétszer volt hajlandó tanú­ként felszólalni, tagadván bűnösségét, s általában csak ügyvédeivel . képviseltette magáit, önbizalmának alap­ja az, hogy a zajosi botrány ellenére voltaképp mindmá­ig megőrizte (politikai sze­repét, sőt a szakértők egy­behangzóan őt tartják ma is a japán parlament legbe­folyásosabb alakjának. Legtöbbször „királycsiná- lónak” becézik, arra célozva’, hogy döntően beleszól utó­dai kiválasztásába, sí az év­űinek óta kormányzó Li­berális Demokrata Párt leg­nagyobb létszámú frakcióját irányítva a háttérből válto­zatlanul „rajta tartja a ke­zét” a hatalom billentyűin. Az ő fellépésiének tulajdo­nítják a távol-keleti sziget- ország két legutóbbi minisz­terelnökének, Szuzuki Zen- kónak és Nakaszone Jaszu- hirónak a megválasztását is. E befolyás egyértelműen megmutatkozott például Na­kaszone kabinetjének ösisze­Fülöp-szigetek Egy halott árnyéka Jónéhány hét eltelt . már azóta, hogy — máig sem tisz­tázott körülmények között — meggyilkolták a hároméves amerikai száműzetése után Manilába hazatérő Benigno Aquino szenátort, a Fülöp- szigeteki ellenzék vezéralak­ját. A felháborodás azonban máig sem csökkent. A tün­tetések, véres összecsapások sorozata jelzi: a 7000 sziget­ből álló kelet-ázsiai ország­ban a belpolitikai feszültség valószínűleg túljutott azon a szinten, hogy Marcos elnök szokásos módszereivel lecsil­lapíthassa a merénylet kap­csán kirobbant vihart. Megrendült uralom Mindenekelőtt semmi hite­le az államfő által kineve­zett vizsgálóbizottságnak, amely a gyilkosság hátterét lenne hivatva felderíteni. Az elterjedt vélekedés szerint egyébként a felelősöket a hadsereg legmagasabb rangú vezetői között kell keresni, mások pedig nem zárják ki a kombinációkból az elnök befolyásos feleségét, Imeldát, sem. Ráadásul tartják magu­kat az elnök súlyos betegsé­géről szóló híresztelések. Sőt, a megfigyelők értékelése sze­rint a Fülöp-szigetéken ideje felkészülni a Marcos utáni korszakra. Sokan úgy vélik, hogy a politikai porond sze­replői már ma is a bonyolult utódlási koreográfia alapján ténykednék. Gumibotokkal és (könnyfakasztó gránátokkal oszlatják fel a tüntető egyetemistákat a Fülöp-szigetek fővárosában Terjed az elégedetlenség a középrétegek körében is. Az országot súlyos gazdasági gondok gyötrik. A fejlődés üteme tavaly két százalékra csökkent. A társadalmi el­lentéteket szító jövedelemkü­lönbségeik nyomasztóak, az államadósság 18 milliárd dol­lár körül jár. Még a rendkí­vül erős katolikus egyház képviselői is új elnökválasz­tás kiírását, az igazságszol­gáltatás függetlenségét és a sajtószabadság biztosítását sürgetik. Megosztott ellenzék Lehet persze, hogy az 1965- ben hatalomra jutott és az 1972—1981-es szükségállapot időszakában hatékony egyed­uralmat kiépítő államfő „le­írása” korainak bizonyul. Ám a tények mégis azt bizo­nyítják, hogy Marcos szilárd uralma valóban a múlté. Ma­nilában százezres tömegtün­tetésen követelték távozását. Kevésbé hatásos ugyanak­kor az ellenzéki pártok fel­lépése. Az Egyesült Nemzeti Demokratikus Szervezet ne­vű, 12 csoportot tömörítő koalíció akár jelképezheti problémáikat; kiutat jelentő társadalmi programban ne­hezen tudnak megegyezni, s közös platformjukat jórészt a Marcos-ellenesség jelenti. Ráadásul Aquino meggyilko­Még a. katolikus egyház Is sürgeti a demokratizálást. Ké­pünkön: Jaime Sin bíboros (jobbra) egy nemzeti (megbékélé­si bizottság létrehozására hívta fel Marcos elnököt állításakor is, amit sokan „Tanakaszone-kormány- nak” gúnyoltak. S itt kezdődik a bizony­talanság. Milyen erkölcsi—s közvetve politikai — hatás­sal járhat Tanaka esetleges elítélése az LDp számára? Abban ugyanis, hogy a bí­róság bűnösnek találja, szin­te mindenki biztos. Az el­lenzéki pártok, hagyomá­nyos ellentéteiket félretéve, hónapokkal ezelőtt közös határozattervezetben köve­telték ia névleg független képviselőként szereplő Ta­naka kizárását a parlament­ből. Az indítvány elfogadá­sát az LDP, kényelmes több­ségére támaszkodva persze könnyedén megakadályozta. Kérdés azonban, meddig tanácsos az önálló szerepre törekvő Nakaszonének ki­állni Tanaka mellett? Meny­nyire befolyásolhatják az ítéletet a párt- és kormány- apparatusban levő Tanaka- hívek? Hajlandó-e a volt kormányfő önként visszavo­nulni, vagy úgy dönt, hogy — a közvélemény felhábo­rodását semmibevéve — át­vészeli a vihart? Csupa kér­dőjel! Egy dolog azonban bizo­nyos: Japánban ma minden politikus fél szemét a tokiói bíróság üléstermén tartja. A meggyilkolt szenátor — az ellenzék most már csak neve vo*nzerejében bízhat lása után az ellenzék nem rendelkezik olyan vezető személyiséggel, aki az egység kikovácsolására és a szüksé­ges tömegtámogatás gerjesz­tésére is köpés lenne. Nem véletlen, hogy egyes hírek szerint a megölt szenátor közvetlen családtagjai közül, tehát többé-kevésbé kívül­ről szeretnének vezetőt vá­lasztani, bízva a bűvös név vonzerejében. Marcos elnök Ronald Reagan társaságában, tavalyi wa­shingtoni látogatásakor mészetesen kihasználja az ellenzék belső ellentéteit. Ám elsősorban a rendfenn­tartó egységekre támaszko­dik; a sorozatos tüntetések­re erőszakkal felelt. Az eredmény: tucatnyi halott és sok száz sebesült. TV-nyi- latkozatóban pedig kijelen­tette: ha a kormányellenes megmozdulások, a „szélsősé­ges radikálisok” rákénysze­rítik, ismét be fogja vezetni a statáriumot. Növekvő pucesveszély Ebben a kényes helyzetben a szakértők két olyan ténye­zőre hívják fel a figyelmet, amelytől • a manilai vezetés és egyben az ország sorsa függhet. Az egyik a rendkí­vüli állapot 11 éve alatt többszörösére duzzadt, s az államirányításba is belekós­tolt hadsereg. Nem elkép­zelhetetlen ugyanis, hogy a társadalmi feszültség növe­kedésével, a forradalmi ve­szély erősödésével jelentke­zik a katonai rendcsinálás vagyis a hatalomátvétel szándéka. Marcos jelenleg még bízhat a főtiszti kar­ban, de esetleges távozása után a helyzet gyorsan meg­változhat. A másik nagy kérdőjel az elnök támaszát jelentő Egyesült Államok állásfog­lalása. Az USA természete­sen érdekelt lenne a nyuga­lom helyreállításában, már- csak két, stratégiai fontos­ságúnak tekintett légi- és tengerészeti támaszpontja miatt is. Valószínűleg ez játszott közre abban, hogy a Fehér Ház csak több hetes habozás után jelentette be: Reagan „sürgős belpolitikai teendői”, „fontos törvényho­zási akciók” miatt mégis le­mondja novemberre terve­zett látogatását. A halott Aquino árnyéka tehát Mani­la és Washington kapcsola­tára is rávetődik. Hiszen a Reagan-adminisztráció el akarja kerülni, hogy túl szo­rosan kötődjék a megingott Marcos személyéhez. Külö­nösen, ha — amint egyre többen jósolják — a Fülöp- szigeteki* elnök visszavonja ígéretét és mégsem tartják meg az eredetileg jövő má­jusra beütemezett általános parlamenti választásokat. — Sz G — A rendkívül ügyesi takti­Szegő Gábor kusnak tartott Marcos tér- Összeállította; constantin Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents