Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. OKTÓBER 1. 10. évfordulójához közeledik az az 1973. októberében kezdődött megbeszéléssorozat, amely napjainkra „bécsi maratom” (néven vonult be a legújabbkori diplomácia történetébe. A bécsi ki- nályi palota nevezetes báltermében elhelyezett kör- alakú asztalnál a résztvevők a közép-európai fegyveres! e»ök és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyalnak. Hallatlanul fontos tanácskozásról van sízó. A felek a két szövetségi rendszer legérzékenyebb pontjain, mondhatni ütköző területein kívánják csökkenteni a szembenállás élességét. A NATO oldaláról az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Belgium, Hollandia, Luxemburg és az NSZK tárgyalnak! A Varsói Szerződés oldaláról a Szovjetunió mellett Csehszlovákia, NDK ési Lengyelország tartoznak azokhoz az államokhoz, amelyeknek egyetértése az eredmény feltétele. Megál- tlapodás esetén a fegyver- (Zetcsökkentés Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területére vonatkozna. | i Rajtuk kívül egy sor állam (Bulgária,-' Dánia, Görögország, 'Magyarország. Norvégia, Olaszország, Románia és Törökország) „különleges státusszal” vesz részt a tárgyalásokon. Ez azt jelenti, hogy teljes! jogú vitapartnerek, de nem tartoznak a csökkentés területéhez és ahhoz a körhöz, amelynek egyetértése biztosíthatja a megállapodást. sikerült felszámolni. A Varsói Szerződés oldaláról rá- Imutattak arra: a jelenlegi haditechnika rendkívüli gyorsasággal szül olyan fegyvereket, amelyek hatásfoka óriása és a csupán létszámban kifejezett egyensúlyt megbonthatják. Ezért nemcsak a katonák létszámát, hanem a különböző fegyverfajtákat is kölcsönösen csökkenteni kell. A másik nehézség az ellenőrzés ügye. A Varsói Szerződés országai szerint magát a csökkentést kell kölcsönösen ellenőrizni. A NATO tagállamai viszont azt követelik, hogy a megmaradt erőket ési fegyverzeteket ellenőrizzék. Komoly gyakorlati kérdések is megoldatlanok. Eddig már több ízben hivatalos létszámjelentést cseréltek a résztvevők. Ezekből kiderül, hogy 1976 óta a Varsói Szerződés körülbelül 10 ezerrel csökkentette, a NATO pedig két ütemben összesen 41 ezer fővel növelte haderejének létszámát abban a körzetben, amelyről a megbeszélések folynak. Az amerikai tendencia tehát a létszámnövelés irányába mutat. Ráadásul a Varsói Szerződési a létszámkérdésben igen nagyvonalúan, e NATO pedig sértő bizalmatlansággal lép fel. A Varsói Szerződés oldaláról nem- cslak elfogadták a NATO létszám,jelentését, hanem a|bba is beleegyeztek, hogy a haditechnikát karbantartó közel 300 ezer Nato-alkal- mazott „civilnek” számítson — holott a Varsói Szerződés oldalán ezt a tevékenységet katonák látják el, akik természetesen beleszámítanak a létszámba. A NATO még így is azt az álláspontot foglalja el, hogy ia Varsói Szerződés által jelentett 979 ezernél 170 ezerrel magasabb a tényleges létszám. Jószándék jele 1983. tavaszán a Varsói Szerződés országai egy lényeges javaslattal kísérelték meg ta kitörést ebből a zsákutcából. A már régebben elért első egyezményt átfogalmazták úgy, hogy a két fél a jelenlegi létszámtól i‘ függetlenül 900—900 ezerre csökkentse fegyveres erejének létszámát. Javasu solták, hogy a Szovjetunió és az USA még az idén egy- egy meghatározott csapattestet vonjon ki Közép-Eu- rópából. Végül indítványozták, hogy valamennyi többi közvetlen résztvevő azonnal fagyassza be fegyverkezési szintjét. E kezdeményezésire érdemi válasz nem érkezett. Ennek nyilvánvalóan az az egyik oka, hogy a bécsi tárgyalások csak egy — bár rendkívül fontos — elemét jelentik a leszerelési fórumoknak. A közép-hatótávolságú rakétákról folyó genfi eszmecserék például alapvetően befolyásolhatják a bécsi megbeszéléseket — le — Brit munkáspárt Utódlási csaták Ab ősz beköszöntővel Nagy-Britanniában megkezdődött a kongresszusok hagyományos sorozata. Blackpoolban megtartották tanácskozásukat a szakszervezetek, sor került a liberálisok és szociáldemokraták értekezletére. Hátra van még a „nagyok”, a konzervatívok égi a Munkáspárt összejövetele A kettő közül most a Labour kongresz- szusát előzi meg nagyobb várakozás. A szakértők ugyanis egyetértenek abban, hogy az október 2-án kezdődő tanácskozás kimenetele hosszabb távra Is eldöntheti Albion fő ellenzéki erejének sorsát. Jelentős kudarc A Munkáspárt kongresz- szúsán |két fő 1 napirendi pont áll a viták középpontjában!. Egyrészt most kerül először sor a júniusa parlamenti választásokon elszenvedett kudarc mélyebb elemzésére, lmásrészt — lezzel szoros összefüggésben — új vezetőt állítanak a párt élére. Michael Foot, az eddigi pártvezér, Thatcher lasszony földcsuszamlásszerű győzelme után bejelentette: lemond posztjáról, s kora miatt elállt az utódjelöltségtől jelenlegi helyettese, Denis Healey exminiszter is. A kongresszus után tehát a Munkáspárt téliesen új, megfiatalodott vezetéssel lép fel, s igyekszik visszahódítani elpártolt híveit. A nyári, előrehozott általános választások ugyanig a Labour rendkívül érzékeny vereségét hozták. Mind a voksok számában, mind arányában jeíentős csökkenést kellett elkönyvelniük, s országos második helyezésiük is csaknem veszélybe került. Bár e helyzet az aránytalan választási rendszer miatt nem tükröződik a megszerzett képviselői helyek számában, mégis figyelmeztető: ha nem kerül sor megújulásra a Munkáspárt politikájában, általános visszaesésük elkerülhetetlen. Politikai kérdőjelek A kérdés persze laz, merre forduljon a Labour. Mérsékeltebb, reálisabb irányba — mondják a jobbszárnyon, arra hivatkozva, hogy a túl radikális! program riasztotta el laz egyre jelentősebb köFoot lemondott A pártvezér! poszt várományosa, Kinnock zéprétegéket. A női ési ifjúsági szavazók egy része elfordult Footéktól, sőt még a hagyományos bázisnak számitó szakszervezeti tagok milliói is a konzervatívokra voksoltak. Épp. az állandó lavírozást, la megalkuvó kompromisszumok vezettek oda, hogy nem sikerült meggyőző alternatívát kitalálni a torykkal szemben — hangoztatják viszont ellenfeleik. A jövőben követendő politika kialakítása valóban létkérdés. A párt elbizonytalanodása, az é vek óta tartó, kínzó belső ellentétek és frakcióharcok, a centrumpárt szerepét tudatosan megcélzó, dinamikusan előretörő szociáldemokrata-liberális szövetség elszívó hatása még a Labourrel szinte intézményeslen összefonódó szakszervezetek köreiben is átértékelést indított el. A Szakszervezeti Főtanács legutóbbi, szeptemberi határozatai azt jelzik, hogy hajlandók kiterjedtebb párbeszédre az újabb öt esztendőre belrendezkedett, kényelmes! többséggel rendelkező Thateher kormányzattal. Lefutott verseny? Távoüról sem mindegy hát, ki fogja e kényes helyzetben irányítani októbertől ,Nagy-Britannia második legnagyoljJ? (pártját. Az utódlási csatározás gyakorlatilag Foot jútniusi lemondása óta tart, s az eltelt hónapok alatt heves, nem egyszer személyeskedésbe átcsapó kampányba torkollott. A helyzet paradoxon a az, hogy nem annyira az új vezér személye körül csapták magasra &z indulatok. A jelenlegi erőviszonyok alapján ugyanis a verseny szinte lefutott: a poszt várományosa a balközép irányzatú Neil Kinnock, az árnyékkormány oktatásügyi szóvivője, akit a legtöbb szakszervezet, s a távozó Foot is támogat. Ellenfeleinek, Roy Hattersley belügyi és Peter Shore pénzügyi szóvivőnek az esélyei halványabbnak tűnnek. Fő, politikai tartalmat hordozó kérdéssé így az vált: ki kerül a 41 éves, ;walesi i munkás családb ól származó Kinnock mellé? A jobbszámyat képviselő Hattersley egyfajta kiegyensúlyozó erőt jelenten© a vezetésben, miig egy határozottabban baltoBdali alvezér esetleg újabb képviselők és szavazók eltávolodását okozhatja. Maga Kinnock a pártegység elszánt híve, s kész az eddigi program részleges átmentésére. (Ahogy egy kampánybeszédben Shaw_t idézve szemléletesen megfogalmazta: „Ha piszkos az arcod, mosd meg, ne a fejed vágd la”) Megválasztása esetén egy dologra mindenesetre biztosan számíthat: kemény munka, többéves erőfeszítési vár az új vezetésre, ha a Munkáspárt ismét sikerrel akiarja felvenni a küzdelmet a magabiztos Thatcher-kormány- zattal. Szegő Gábor Emberáldozat az aranyért II Karun-tó kincsei Két szakasz Eddig nagyjából két nagy ßzjakaszra bontható a tárgyalás. Az első 1980-ig tartott, ebben a szakaszban érzékelhető ettőbbralépés mutatkozott: elfogadták a csökkentés körzetének határát, s hogy a csökkentésnek két lépcsőben kell történnie. Az elsőben, amely három évre szólnia, csiak a Szovjetunió és az USA szerepelne. Lényegében megegyezés született abba-n is, hogy nyomban ezután a többi érintett ország haderejének szintjét befagyasztanák — bár a NATO nyilatkozatai je. tekintetben niern voltak egyértelműek. Végül a második szakaszban mindkét oldalon 900 ezer főben állapítanák meg a szembenálló hadseregek létszámát, s ebből 700—700 ezer ember tartoznia a szárazföldi haderő kötelékébe. Megállapodtak abban is, hogy az átfogó egyezményt megfelelő el- üienőrzési módozatok is kisérnék. Elvi különbségek Idővel azonban bizonyos elvi különbségek kerülitek felszínre, amelyeket nem Titokzatos gyermekgyilkosságról terjedtek el híresztelések Egyiptomban. Még szemtanúk is akadták, akik a kairói Bulak El-Duk- rur városnegyedben állítólag nyolc fejnélküli gyermekholttestet láttak. A dél-kairói rendőrállomáson izgatott falusiak: arról beszéltek, hogy Isbat El-Munibnál százával raboltak el és gyilkoltak meg fiúkat és lányokat. Egy képviselő a parlament elnökétől kért felvilágosítást „a védtelen ifjúság elleni szörnyű gaztettekről,”. A környék lakói hosszú idő óta rettegésben élnek a titokzatos ügy miatt. Elterjedt, hogy mindez a gonosz szellemek műve, akik (1500 gyermek véráldozatát követelik bizonyos mondabeli aranykincs fejében, amelyet a fáraók állítólag a íFaijum-oázisnál, a Karun- tó fenekén rejtettek el. A vészhír futótűzként terjedt Felső-Egyiptom sivatagvidékein. „Tiszta őrület!” — panaszkodott Húszéin Szamaha, az állambiz- tonslág főfelügyelője az idegháborúról. A szülők, féltik gyermekeiket a gonosz szellemektől, laz óvodák néhol kiürültek, sok szünidei kirándulás1 (elmaradt. „Hároméves Szalvámat két hete nem engedem az utcára” — mondja Umm Farid háziasszony a kairói Subra see- génynegyedben. Egyiptom népe már a fáraók ideje óta rendkívül babonás. Sokan hisznek abban, hogy az elhunyt csa- llátítagök szlelleme tovább tevékenykedik a földön és lehetséges velük kapcsolatot teremteni. A babonák még a legfelsőbb körökben isi elterjedtek”. Néhány éve a mezőgazdasági miniszter iroda. főnöknőjétől a férje azért vált el, mert kakasivérned átitatott textil-talizmánnal akarta belőle kiűzni a rossz szellemet. Egy másik példa: az 1967-es háború után valóságos népvándorlási indult Matarija kairói elővárosba, ajhol lázitól ag Szűz; Mária megjelent. A zarándokok között egyformán voltak keresztény koptok és hithű mohamedánok. Ugyanabban az évben országszerte pánikszerűen kiürültek az iskoláik. 'Elterjedt ugyanis, hogy az állaim elhatározta: Egyiptomi gyermekek. Féln ek a gyilkostól kiszívják a tanulók vérét, hogy így akadályozzák meg az ország íüLnépesedését. Sok iskolát kénytelenek voltak bezárni. „Hogyan lehetséges, hogy az egyiptomilak bedőlnek ilyen értelmetlenségnek?” — tették fel a kérdést a kairói Ain-Samsz-egyetem szociológia tanszékén., &ib_ rijal Murkusz professzor szerint „a krónikus szegénység és az évezredes álom, hogy valahogy és valaha egyszer eljön a nagy szerencse — ez. a táptalaja a különböző tévhiteknek”. Szociális kutatók bizonyítják, hogy egy évtizede Egyiptom legszegényebb tartományaiból, Szu- hagból és Kanálból terjesztettek hasonló híreket elrejtett aranykincsről, amit a Nílus fenekén véltek megtalálni. A gonosz szellemek akkor is ember áldozatokat követeltek az aranyak fejében. A kairói belügyminisztérium végül is kénytelen volt hivatalos nyilatkozatban szembeszállni a hisztériával: „Egyetlen gyermekrablás sem történt az országban” — jelentette ki a miniszter. A közlemény Valamennyi újságban megjelent. A hatóságok dolga persze távolról sem könnyű. A karun aranykincs ügyét sem zárta le a cáfolat, sőt időközben a Faijum-oázis gonosz szellemei állifolag már emelték la kincsek árát: az újabb verziók |szerinti a gyermekeken kívül már 100 terhes anya és 100 teve holttestét is követelik. (—i—n) összeállította: Majnár József
