Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

1983. OKTÓBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A tévé 'képernyője előtt ] Ma:béke és szolidaritási nap Szolnokon Felvonulás, nagygyűlés, kulturális események - Így készülnek a fiatalok Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még csak egyetlen csatornán sugároz­ta műsorát a televízió; ami­kor könnyű volt a választás s egyszerű a döntés; vagy nézte az ember azt az egy műsort, vagy elzárta a ké­szüléket. Csakhogy ma már két csatorna létezik! S egy­szerre két program is kínálja magát! Tévédráma vagy foci? Méghozzá gyakorta mind­kettő csábító, mindkettőt látni szeretné az ember. Ilyenkor aztán de nehéz is a döntés. Mint legutóbb csü­törtökön este, amikor egy új magyar tévéfilm és. a labdarúgó kupa mérkőzések összefoglalója „ütközött” a műsorban. A népszerű író, Bertha Bulcsu íráséiból szü­letett tévédráma és a bom­bagólok sportműsora, amely­ben több tucat csapat ösz- szecsapásának legszebb pil­lanatait kapjuk. Igaz. van­nak, akik azt tartják, az ef­féle „gólszüret” a képer­nyőn hamis, csalóka képet fest a nézőnek, pusztán a gólok „képi leltározása” ugyanis nem tudja érzékel­tetni azt a küzdelmet, amely meghozza, megszüli az ered­ményt. A kész tények — ál­talában kevésbé izgalmasak, mint a hozzájuk vezető út, az életrehívó körülmények megismerése. Amit készen kap az ember, annak bi­zony kisebb a becse, mintha megdolgoztunk volna érte. Persze ez nem azt jelenti, hogy számunkra a gólok ak­kor válnának igazán érde­kessé, ha mi nézők rúgnánk a hálóba a labdát, de azt igen, hogy egy végigszurkolt küzdelemben megszületett gól a képernyőn is élvezete­sebb, átélhetőbb, hitelesebb és reálisabb, mint az elka­pott pillanatok. E konyha­ízű bölcselkedés után visz- szakanyarodva a műsorok közötti választás gondolatá­hoz: csütörtökön igen nehéz helyzetbe hozta a televízió azokat, akik szeretik, kedve­lik a televíziós játékot, de ugyanakkor a sportot, ez esetben a labdarúgást sem vetik meg, sőt, szívesen ad­ják át magukat az efféle szenvedély gyönyörűségeinek. Vagy az egyik, vagy a má­sik — így vetődött fel a kérdés. Harmadik lehetőség nem adatott. (Ha csak vala­ki egyszerre két készüléket nem rakott egymás mellé, hogy az egyiken a Fehér rozsdát, a másikon a focit nézze — félszemmel. Micso­da élvezet volna!) persze lett volna még egy harmadik megoldás is, úgynevezett ud­varias, ha a műsorközlő azt mondta volna; kedves né­zők, aki pedig úgy döntene, hogy most jöjjön inkább a foci, de látni szeretné azért a tévédrámát is, azoknak ajánljuk, üljenek a képer­nyő elé szombat délután vagy vasárnap (hasonló idő­ben), akkor ugyanis a kér­déses filmet kedvükre újra sugározzuk. Elvégre az is­métlés egyáltalán nem szent­ségtörés. Fehér rozsda Televíziónk figyelmébe ajánlom ezt a módszert, an­nál is inkább, mivel a csü­törtökihez hasonló helyzetbe gyakran kerül a többfelé is szenvedélyesen érdeklődő, kíváncsi néző. Hogy nem is ismeretlen ez az eljárás? A péntek esti Pulzust, a könnyűzene magazinját pél­dául szombaton már meg is ismételték, minthogy elő­zőén a kettesen késő este'su- gározták, amikor legoda- adóbb hívei, a tizenévesek többnyire álmaikat álmod­ták. Nos, éppen ezért, még inkább érthetetlen, hogy ami kijár egy Pulzusnak és ifjú néződnek, az miért nem illeti meg egy mai magyar szerző munkájának televíziós bemutatóját. Merthogy csü­törtökön a szerencsétlen üt­közésből a Fehér rozsda húz­ta a rövidebbet, azaz a foci kedvéért sokan a kettesre kapcsoltak — kényszerűen — az holtbiztos. Pedig egyáltalán nem ér­dektelen, amiről Bertha Bul­csu beszél, aki mindennap­jaink jelenségeit is oly előszeretettel tűzi tollhegyé­re és közli őket az Ésben rendszeresen. Most is egy el­gondolkodtató jelenség be­mutatására vállalkozott, az erkölcsi elrozsdásodás ábrá­zolására. Ha a Zsurzs Éva rendezte tévéfilm nem is remekmű, mindenképpen be­csületes munka. Talán lehe­tett volna -cselekményében feszesebb, érzékeltethette volna erőteljesebben is azt a drámai izzást, ami a fő­szereplő Bottyán tanár úr lelkében végbemegy. ezek ellenére is gondolatébresztő­én érvelt azonban amellett, hogy az ember — legyen ta- hár, mérnök, szakmunkás, orvos vagy egyéb — anya­giasságból nem adhatja fel hivatását, azaz hogy még nehezebb körülmények kö- ziópette sev- „tagadhatja meg” önmagát, emberi mél­tóságát, mert különben ész­revétlen veszi be magát a _ leikébe, moráljába a megal­kuvás fehér rozsdája: erköl­cseiben rozsdásodik meg. Mint Bottyán tanár úr, aki egyszerre két urat akart szolgálni, hivatását, az is­kolát és hétvégeken a jól fizető autófényező iparost — jó szeme és ügyes keze ré­vén. A „maszekolás” kétség­telen hasznot hozott konyhá­jára, de vajon — kérdi a tévéfilm — arányban van-e az anyagi nyereség azzal a morális, veszteséggel, ami ál­tala éri ezt a tanárembert? Szűkös helyzetében az anya­gi nehézségekből vajon ez lehet-e a kilábolás helyes útja? A kérdés elgondolkod­tat, miközben élethűen ál­lítja elénk Zsurzs Éva a diákok világát, benne tanár és diák, valamint tanár és tanár viszonyát szemlélete­sen mutatja be, sok apró megfigyelésből állítva össze egy építőtábor színes és mozgalmas képét. Röviden Megrázó írás Kafka leve­le apjához; szinte kétségbe­esett sikolya egy olyan em­bernek, aiki felnőttként is megaláztatva érzi magát, s keserves dühében az apai zsarnokság ellen támad. Egyetlen nagy monológ ez a levél, s Bálint András dicsé­retére legyen mondva, át- lényegítése drámává, nem egyszerű színészi feladat. Örömünkre: sikerült neki; úgy játszotta el ezt a leve­let, mintha Kafka eredetileg is monodrámának' írta volna Szabó István rendezése is gondos, szép munka, még akkor is, 'ha olykor célt té­veszt a kamera; olyan szem­szögből mutatja a színész arcát, hogy amit mond, ne­künk szól, azaz a mi sze­münkbe vágja. Holott a mi szerepünk itt nem lehet azo­nos az apáéval, akihez a le­vél címeztetett, sokkal in­kább Kafkával pend ülünk egy húron. Ezért zavart oly­kor Bálint András egyéb­ként kifejező arca a képer­nyőn — játék közben; ezért nem élvezhettük zavartala­nul az igazán szabadságra vágyó ember szenvedélyes kitárulkozását. Rab Zsuzsa portréja — csütörtök este — bizonyára azokat is megfogta, akik őt csak fordításaiból ismerték. Költői szelídsége ugyanis szelíd, vonzó egyéniséget ta­kar. Gazdag munkásságából, melynek gerincét kitűnő for­dításai alkotják — mutatós ízelítőt adott a Zolnay Pál rendezte televíziós arckép. Jó, hogy személyesen is meg­ismerhettük azt, aki több­nyire mások verseibe bújva és elrejtőzködve jelenik meg rendszeresen,. s akinél hí- vebb tolmácsolója és értőbb megszól altatója aligha van ma az orosz-szovjet költé­szetnek. — VM — Másfélszáz éves az ELTE olasz tanszéke Magyar és olasz tudósok valamint más nemzetiségű italianisták részvételével háromnapos tudományos ta­nácskozás kezdődött tegnap az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemen abból az al­kalomból, hogy 150 évvel ezelőtt alakult meg az ak­kori pesti egyetemen az olasz tanszék. Köpeczi Béla művelődési miniszter megnyitó beszé­dében kiemelte az ELTE oilasz tanszékének tudo­mányszervező tevékenységét, s hangot adott annak a re­ményének. hogy a Római Tudományegyetemen műkö­dő magyar tanszék központ­jává válhat az olasz hunga­rológiai kutatásoknak. A tanácskozás első napján magyar tudósok előadásaik­ban a tanszék másfél évszá­zados történetével foglalkoz­tak. Szerdán és csütörtökön az Olasz Tudományos Aka­démia küldöttei a magyar tudósokkal vitaülést rendez­nek Humanizmus és a népi kultúra címmel. A rendezvénysorozat kere­tében kerül sor a Római Tu­dományegyetem. illetve az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem és a Budapesti Mű­szaki Egyetem együttműkö­dési megállapodásának alá­írására. Hangverseny kisdiákoknak Pomádé király ú| ruhája Az Országos Filharmónia az 1983-as, ’84-es évadját Szolnok megyében az álta­lános iskolai bérlettulajdo­nosok számára Ránki György Pomádé király új ruhája cí­mű művével indítja. A da­rabot a Szolnoki szimfoni­kus zenekar Báli József irá­nyításával szólaltatja meg. A koncerten közreműködő énekművészek: Marczis De­meter, Laczó András, Szü­le Tamás és Vághelyi Gá­bor. Az első hangversenyna­pon, ma délután, az együt­tes és a szólisták Kunmada­rason, Kunhegyesen és Kis­újszálláson mutatják be a művet. Holnap a megyeszék­hely általános iskolás diák­jai részére három hangver­senyt adnak Szolnokon, a művelődési központban. Ok­tóber közepén az előadást Mezőtúron, Törökszentmik- lóson, Jászkiséren, Jászbe­rényben. Karcagon és Tisza­füreden is meghallgathatják a tanulók. Az őszi szolidaritási akció keretében — a tiszaligeti nap>ok zárórendezvényeként — a KISZ Szolnok megyei és városi, a Hazafias Nép­front megyei, valamint vá­rosi bizottsága ma nagysza­básúnak ígérkező béke és szolidaritási napot rendez. Tegnap néhány szolnoki KlSZ-saervezetnéi érdek­lődtünk, hogyan készültek a béke és szolidaritási nap eseményeire. A Tiszámé nti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat KISZ-esei alaposan kivették részüket az előké­születekből is — tájékozta­tott Szabó József, a Széche­nyi István KlSZ-alapszerve- zet titkára. — Az alapszervezet, amelynek titkára vagyok, negyvenhét KISZ-tagból áll — mondta — s közülük negyvenegyen ott lesznek a béke és szolidaritási nap rendezvényein, s csak azért nem veszünk részt teljes létszámmal, mert hatan gye­sen vannak. Mi vállaltuk az ÁÉV Mártírok útja előtt le­vő gyülekezési központ ki­alakítását: tribünt építet­tünk, beszereltük a hangosí­tást, dekoráltunk és jóné- hány transzp>arenst is ké­szítettünk. Nemcsak a mi — jobbára műszakiakból és alkalmazottakból — álló alapszervezetünk készül: jön velünk sok párttag és KISZ-en kívüli fiatal is. Természetesen a vállalat többbi alapszervezete is ha­sonlóképp várja az ese­ményt. — Személy szerint mit vár a rendezvénytől? — Jó hangulatot, amely­Idestova tíz esztendeje egy reprezentatív felmérés során — az ország iskoláinak öt százalékát vizsgálták meg a szakemberek — kiderült, hogy az oktatási intézmé­nyek zöme „gyertyafényes iskola”. Azaz a tantermi megvilágítás nem éri el a kívánt szintet, a 200—400 közötti lux értéket, sőt, jó­val a minimum alatt van. Az 1975—76-ban végzett me­gyei felmérés az országosé­hoz hasonló eredményeket mutatott. A vizsgált intéz­mények között mindössze egy tanteremben volt a megvilágítási átlag 200 lux, a tantermek 74 százaléká­ban 100 alatt volt. 60 száza­lékában pedig az 50 luxol sem érte el. Az elképesztő akkori or­szágos helyzetkép — felfe­dése a Magyar Elektronikai Egyesület érdeme — persze nem volt egyedülálló jelen­ség a világon. Más, hazánk­nek alapja a béke és szo­lidaritási nap politikai mondanivalója lesz. A Tiszamenti Vegyimű­vekben hétfőn az alapszer­vezeti titkárok értekezletén egyeztették a felkészülés utolsó tennivalóit. A „ve­gyi” háromszáznegyven ta­gú KISZ-szervezetét százöt­venen képviselik — a Jólét ABC mögötti gyülekező- helyről indulnak zászlókkal, tanszparensekkel, táblákkal a „Szolidaritási” térre, vagy­is a Táncsics Mihály utcá­ba, a I^enin parkba és a Szigligeti Szíinház mögötti parkolóba. A Verseghy Gimnázium KISZ-vezetőit lehetetlen volt megtalálni, az előké­születek „lázában égtek”. Meglehetősen pontos infor­mációkat kaptunk Kecske­méti Sándométól, az iskola igazgatóhelyettesétől. — Osztályfőnöki órákon és szülői értekezleteken hívtuk fel a figyelmet a béke és szolidaritási nap jelentősé­gére. Léggömbökkel, transz­parensekkel fölvonul a Ver­seghy diákjainak többsége — és a teljes tantestület is. Fontos momentum: hogy nálunk ezen a napon tart­juk az új KlSZ-tajgok ava­tási ünnepségét is. * * * A béke és szolidaritási nap — korántsem teljes programja — a következő. Délután 14 órakor filmvetí­tésekkel kezdődik: a Tisza moziban a Hair c. amerikai és a Szállnak a darvak cí­mű szovjet, a Vörös Csillag­ban pedig a hetvenes évek diákmozgalmainak nagyha­tású filmjét, az Eper és vér nál jóval gazdagabb orszá­gokban bebizonyították, hogy mire a fiatalok elvég­zik az általános iskolát, 17 százalékuk szorul szemüveg­re, , az egyetemistáknak pe­dig már 40 százaléka küsz­ködik látási zavarokkal. S mindez jórészt a nem meg­felelő mesterséges megvilá­gítás következménye. Az pe­dig aligha szorul bizonyga- tásra, hogy mennyire fontos, ha nem a legfontosabb ér­zékszervünk a szem. Érthe­tő az aggodalom, ráadásul még a szemünk fénye — a gyermekeink — szeméről van szó. A felmérés után országos akció bontakozott ki az ok­tatási intézmények korsze­rű világításáért. Mintater­meket hoztak létre minden megyében, s aztán ennek alapján egyre több iskolá­ban váltották fel a hagyo­mányos izzókat a fénycsö­vek. Megyénkben tíz évvel ezelőtt az oktatási intézmé­nyeknek mindössze 23 szá­zalékában volt fénycsöves világítás, 1980-ban viszont már 60 százalékában. Volt olyan év, amikor a TITÁSZ szocialista brigádjai 22 tan­terem világításának korsze­rűsítését végezték el társa­dalmi munkában. Az utóbbi években azon­ban lelassult az akció. Ke­vés az iskolák gazdáinak pénze? Kétségtelen, hogy az évenként e célra meghatáro­zott keret nem elegendő a még korszerűsítésre váró tantermekre. Ám az is igaz, hogy az izzólámpás világí­tás amellett, hogy nem megfelelő, még drágább is mint a fénycsöves. A kör bezárult. Vagy mégsem? A Magyar Elektronikai Egyesület szolnoki csoportja összeállítást készített a kor­szerű teremrvilágítás szak­mai előírásairól az illetékes szerveknek. Megtudhatjuk belőle, hogy a fénycsöves világítás beruházási költsé­ge tantermenként 5000 fo­rinttal többe kerül, min-t az izzólámpás, ám mindez 1,2 év alatt megtérül, hiszen jó­val gazdaságosabb, energia­című alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A felvo­nulás három gyülekezőhe­lyén — a Jólét ABC-nél, a Pelikán Szálló előtt és az ÁÉV munkásszálloda előtt 16 órakor kezdődik a „han­golás” a felvonulásra: pol- beat énekesek műsorával, közös énekléssel. A békefel­vonulás három útvonalon 16 óra 30 perckor indul — s körülbelül 17 órakor kez­dődik a Lenin parkban a szolidaritási nagygyűlés, amelynek felszólalói között lesznek ifjúmunkások, kö­zépiskolások, úttörők és kis­dobosok, természetesen is­mert szolnoki közéleti sze­mélyiségek is. A nagygyű­lést számos kulturális, mű­vészeti és mozgalmi ese­mény színesíti: föllép a 8 szolnoki kórusból alakult 500 tagú békekórus, Muzsay András pol-beat énekes és a chilei ifjúkommunistákból álló Victor Jara együttes. A nagygyűlés kezdetével egyidejűleg nyitnak a Szig­ligeti Színház parkolójában felállított sátrak: politikai könyveket, folyóiratokat, szolidaritási jelvényeket .fel­iratos trikókat, plakátokat vásárolhatnak a béke és szolidaritási nap résztvevői. Ugyanitt szabadtéri filmve­títés is lesz, a Helyőrségi Művelődési Otthonban pedig a KISZ KB Béke-diaporáma pályázatának díjnyertes al­kotásait mutatják be. A kul­turális rendezvények „slussz­poénjaként” a Rockszínház társulata 19 órától bemu­tatja a Szigligeti Színház színpadán Lázadók című produkcióját. takarékosabb megoldást je­lent. A részletes összeállí­tásban azt is javasolják a szakemberek, hogy a hagyo­mányos fekete tábla helyett sötétzöld színűt helyezzenek el a tantermekben és a fe­hér helyett sárga krétával írjanak rá, továbbá szó van benne arról is: milyen szí­nűek legyenek a falak, hon­nan szerezhetők be a világí­tótestek, s mi végezhető el társadalmi munkában. Csak dicséret illeti az egyesületet mindazért, amit az oktatási intézmények korszerű világításáért tett. A gond tíz évvel ezelőtti jelzésével nem ért véget a tevékenysége, hanem azóta is szorgalmazója, szervező­je a korszerűsítésnek. Elis­merést érdemelnek a TI­TÁSZ szocialista brigádjai is, akik társadalmi munká­ban. hétvégi szabadidejüket feláldozva segítettek, dol­goztak, s a továbbiakban is várja a megbízást a huszon­két lelkes csapat. Köztük is talán a legtöbb társadal­mi munkát a szolnoki üzem­egység Kandó Kálmán, Dobi István, a Leonov szocialis­ta brigádja, a törökszent­miklósi József Attila. Pető­fi Sándor, Csikós József szo­cialista brigád végezte, és dicséret illeti a mezőtúri, ti- szaföldvári kirendeltség dol­gozóit is. Akadna társadalmi mun­kalehetőség persze más vál­lalatoknak, intézményeknek is, hiszen mint említettük befellegzett a fekete táblá­nak, meg kell szüntetni a tantermekben a fénylő fe­lületeket. s át kell festeni a falakat is. A TITÁSZ bizonyára ér­dekelt a világítás korszerű­sítésében — gondolhatja a témában járatlan — ha eny- nviré bábáskodik felette. Téved. Anyagi haszna mind­ebből csak az iskolának van. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület, s az áramszolgál­tató vállalatok önzetlenség­ből, elkötelezettségből, a kö­zösségért végzett munkából vizsgáztak jelesre. Üj köntösben az egri „remete” otthona. Nemrégiben adták át Gárdonyi Géza, a nagy író felújított házát. A helyreállí­tást az egri Epületkarbantartó Szövetkezet vállalta, s határ­idő előtt fejezte be a kivitelezést. Az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei megóvták a pusztulástól az író híres könyvtárának 65 legértékesebb darabját, s rendbehozták a többit is. Felújították a bútorokat, s az épület falait. Képünk a híres dolgozószobát ábrázolja (VJ) Társadalmi összefogással Korszerű világítás a tantermekben T. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents