Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
1983. OKTÓBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 működésére. Hiszen mi már átéltük az iszonyat éveit, és az emlékezésen kívül emlékeztetni is szeretnénk megfelelő filmek, jtönyvek kiadásával, rádió- és televízióműsorokkal. Olyanokkal, amelyek a magyar ellenállási és antifasiszta mozgalom egy-egy fontos és olykor méltatlanul elfelejtett csoportjának kollektívájának állítanának megfelelő emléket. I fejlesztés elvei, útjai Országgyűlési bizottság előtt a közoktatás Az MSZMP Politikai Bizottsága 1'981 februárjában a felsőoktatás, Központi Bizottsága 1982 áprilisában a közoktatás fejlesztéséről hozott határozatot. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján indult meg az a munka, amelynek célja a köz- és a felsőoktatás rendszerének továbbfejlesztésére vonatkozó részletes javaslatok kidolgozása volt..Ezek a javaslatok a közelmúltban eljutottak valamennyi szakmai érdekelthez, iskolákhoz, tudományos intézményekhez és szerdai ülésén megvitatta az országgyűlés kulturális bizottsága is. A javaslatokról és a körülöttük kibontakozó szakmai vitáról Gazsó Ferenc és Földiák Gábor művelődési 'miniszterhelyettesek számoltak be a képviselőknek. Az előadók rámutattak: Oktatásunk folyamatos fejlesztéséről van szó, nem egy adott időponthoz rögzített reformhoz. A folyamat során apró lépésekre van szükség, mégpedig akkor, midőn azokra a feltételek megérlelődnek. Kerülni kívánnak minden olyan, meglehet elvileg szükséges változtatást, amelynek nincsenek meg az objektív alapjai, megfelelő feltételei. Kiemelkedő jelentőségű az általános iskolák fejlesztése, lévén, hogy ezek az intézmények adják az alapjait a további munkának. Cél a középfokú oktatás folyamatos elterjesztése a fokozatos teljesség igényével, de természetesen összhangban a lehetőségekkel. Nem kívánnak megszüntetni egyetlen iskolatípust sem, de olymódon kívánják növelni a középfokú képzettségűek számát, hogy az megegyezzék a gazdaság, a társadalom igényeivel. . A képviselők észrevételeire — köztük Szurgyi István- né felvetésére — aki a nevelés jelentőségének kiemelését szorgalmazta — Gazsó Ferenc és Bihari Mihály, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője válaszolt. A tanácskozás Óvári Miklósnak. a Kulturális Bizottság elnökének zárszavával ért véget. Borbély Sándor látogatása Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a munkásőrség országos parancsnoka tegnap megyénkbe látogatott. Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, akinek jelenlétében Borbély Sándor beszámoltatta a testület helyzetéről Zsovák Lászlót, a munkásőrség megyei parancsnokát, és jóváhagyta az 1984. évi feladatokra vonatkozó elgondolásokat. A beszámoltatást követően Borbély Sándor Majoros Károly és Zsovák László kíséretében a rákóczifal- vi Rákóczi Termelőszövetkezetet kereste fel. A vendégeket a szövetkezetben Simon József, a szolnoki városi pártbizottság első titkára, Bereczki László tsz-el- nök és Rideg András városi egységparancsnok fogadta. A szövetkezet életével való megismerkedés után Borbély Sándor visszautazott Budapestre. Mindennapi kenyerünk Sütőipari korszerűsítés foghíjakkal Magyar antifasiszták, ellenállók találkozója Karcagon Új tagsági könyvek ünnepélyes átadása — Nyilatkozik a szövetség titkára Tegnap a megyei pártbizottság szervezésében Karcagon. a városi tanács nagytermében került sor a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége megyénkben élő tagjainak idei találkozójára. Az összejövetelen megjelent Kerekes Imre, a szövetség titkára, Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Molnár Ferenc, a karcagi Városi Tanács elnöke is. A nyolcvankilenc megyei szövetségi tagnak Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára tartott rövid ismertetést a település politikai, társadalmi, gazdasági életéről, sikereiről, gondjairól, majd Kerekes Imre titkár tájékoztatta a résztvevőket a szövetség munkájáról, időszerű tennivalójróL Ezt követően tizenhat, megyénkben élő egykori ellenálló, antifasiszta vehette át új, szövetségi tagsági igazolványát. A kellemes hangulatú, kötetlen összejövetel a délutáni óráktól a karcagi Május 1. Termelőszövetkezetben folytatódott. A résztvevők megtekintették a szakosított juhtelepet, az úgynevezett I-es terület központját, ellátogattak a gépműhelybe- magtisztítóbaj keverőbe és szárítóba is. A vendégeknek Fábián Márton termelőszövetkezeti elnök mutatta be a közös gazdaságot. Az összejövetel a kora esti órákban fejeződött be. A találkozó alkalmából Kerekes Imre, a Magyar Ellenállók. Antifasiszták Szövetségének titkára az alábbi interjút adta lapunknak. — Szövetségünk tavaly januárban alakult azzal a céllal, hogy az igazolt ellenállási tevékenységet bizonyító és felmutató embereket sajátos egységbe tömörítse. Jelenleg mintegy öt és fél ezer tagot számlálunk, akik közül ebben a megyében nyolcvankilencen élnek. A szám ideiglenes, mivel további harmincöt megyei kérelem elbírálásra vár. Nekünk nem nehéz emlékezni ezekre a nehéz esztendőkre, de azóta már született újabb két generáció, akik szerencsére csak hírből ismerik ezt az időszakot. Sajnos^ kevesen tudják azt is, hogy mintegy 75 ezer magyar ember vállalkozott a fasizmus, illetve a második világháború idején az ellenállási harcra. Ez a szám még akkor sem jelentéktelen, ha közülük nagyon sokan az ország határain kívül fogtak fegyvert, küzdöttek egy szebb. egy jobb világért. Noha tagságunk már 60— 90 év közötti emberekből áll, érezzük, rendelkezünk any- nyi felhalmozott élettapasztalattal. bölcsességgel, amelynek alapján reméljük- hasznunkat vehetik mindazok a békeszerető, tisztességes emberek, akik velünk együtt vallják: létrehozható, megteremthető egy háborúellenes. békét akaró egységfront. Ebben a nem köny- nyű tevékenységben számítunk tagjaink aktív kgzrefejlesztés tervei, közülük azonban nem mind valósulhat meg. Nem mintha a vállalat megalapozatlanul kért volna pénzt beruházásokra. (A sütőipari fejlesztések sajátossága: a vállalati források az úgynevezett szinten tartást szolgálják, a nagyobb beruházásokat a megyei szerveken keresztül kapott „központi” összegekből finanszírozzák.) A szelekció mellett egy erősebb, megcáfolhatatlan érv szólt — a pénzhiány. Biztonság — több tételben Végül ebben a tervciklusban a szolnoki péksüteménygyártó, úgynevezett Sió-vonal már befejezett kiépítésére, egy új jászapáti üzem létesítésére, és a szolnoki, Rákóczi úti kenyérgyár rekonstrukciójára jutott „központi” pénz, összesen 90 millió forint. (Jelentős összeget, 60 millió forintot költ egyébként „kisebb” fejlesztésekre maga a vállalat is.) Miért ezekre esett a választás? Pénz természetesen csak a termelés fejlesztését szolgáló célok elérésére juthatott, ám még e válogatás után is bőven volt miről dönteni. A megyeszékhely és a Jászság mellett az szólt, hogy e térségekben jut ezer lakosra a legkevesebb termelési kapacitás (a Jászságban 427,6 kg, Szolnokon 385,6 kg naponta). A jászapáti régi üzem ráadásul szinte a használhatatlanságig elavult, a szolnoki rekonstrukció után pedig biztonságossá válik a terület ellátása: a Landler Jenő úti „új” kenyérgyár hibák miatt történt kiesése után a Rákóczi úti üzem képes lesz feladatát ideiglenesen átvenni. Mit old meg a három nagy és a cikkben fel nem sorolt, vállalati pénzből megvalósuló sok kisebb beruházás? Az ellátás biztonságáról már esett szó: például az új üzem és a rekonstrukció a legellátatlanabb területeken készül. A biztonság fogalma a sütőipar mostani és későbbi fejlesztéseinek mérlegeléséről azonban más értelemben is szóba kerül. A szakma jelentős saikmunkáshiánnyal -küzd, az üzletekbe „hosz- szú” távon csak akkor kerülhet elegendő kenyér, péksütemény, ha a kézi munkát a gépek erejével, ügyességével, új technológiai eljárásokkal (például gyorsabb dagasz- tást és kelesztést lehetővé tevőkkel) helyettesítik. Az alapellátás ma is elfogadható színvonala így kevesebb áldozattal, és ami még fontosabb, kevesebb kockázattal őrizhető — javítható. A gépekre felügyelni, a technológiai folyamatokat figyelemmel kísérni nem kell annyi sütőipari szakmunkás, könnyebben „kapható” gépészek, betanított munkálok veszik át feladataik egy részét. Persze az sem lényegtelen, hogyan változik a választék? Ha mást nem is mindig, a sütőipari szakemberek elismerik, a gépi kenyér más, mint a kézi. A vállalati termékfejlesztési törekvéseknél az új, gépesítettebb adottságokat azonban kétségtelenül figyelembe kell venni, — a gyártónak, a fogyasztónak egyaránt. De — talán — a kézi gyártású árukról sem kell lemondanunk: a gépek mellett a képzett szakmunkásokból kevesebb kell. Többen kerülhetnek olyan munkahelyre, ahol — a hagyományosan nagy fizikai megterhelés mellett —, nemcsak karjaik erejére lesz szükség. Nem kell például időt, energiát pazarolniuk a tészta kemencébe vetésére, mert ezt a feladatot gép végzi. Olyan munkaposztokra kerülhetnek, ahol az erő mellett, a tudásra, a „szívre” is szükség van. V. Szász József „Qépi technológiával sokat és gyorsan lehet termelni — a minőség más kérdés. Mondhatnám azt, a gépesítés rontja a kenyér minőségét. Finomabban -r- igazsághoz hűbben — '-fogalmazva pedig így szol a tétel: a gépi kenyér más, mint a kézzel készült, a két termék ízét, tartósságát badarság összehasonlítani.” I A jászjákóhalmi Béke Termelőszövetkezetben az idén 280 hektáron termeltek cukorrépát. Eddig 70 hektárról takarították be a termést,amelyet a Hatvani Cukorgyárban dolgoznak fel „Azt hiszem a sajtó igen sokat ártott ennek az igen mostoha körülmények között dolgozó szakmának, ahogyan a nyomorék kiflik, szikkadt kenyerek ügyeivel foglalkozott. Anélkül, hogy a felelősséget pontosan megállapította volna, az egész iparág . bűnösségét sugallta. A pékek a leggonoszabb embereknek érezhették magukat, pedig hát. . .” Többhöz kevesebb Ezzel a két — a megyei tanács élelmezési osztályán folytatott beszélgetésből vett — idézettel rögtön az írás elején érzékeltethető, hogy a Szolnok megyei sütőipar helyzetéről, néhány éven belül várható fejlődéséről szóló újságcikk milyen félreértéseket kíván elkerülni. Mindennapi kenyerünk kedélyeinket az átlagosnál jobban borzoló szárazságáról, savanyúságáról vagy alaktalanságáról az elkövetkezendőkben kevés szó esik most, a „szakmai” kérdések taglalása során azonban túlzott reményeket sem kívánunk táplálni. Kezdjük tehát néhány száraz ténnyel! Szolnok megye sütőipara — legélesebben fogalmazó kritikusai is elismerik ezt — a gondjaira bízott terület alapvető ellátását évek óta biztosítja. Kenyérből, a legfontosabb süteményekből az esetek túlnyomó többségében mindenhová elegendő jut, sőt a kényesebb ízlésűek sem panaszkodhatnak mostanában. Szilágyi Ferenc, a megyei tanács illetékes szakembere szerint a választék szélesebb, mint a környező területeken: az idén 20 féle kenyeret és 59 féle péksüteményt készít a megyei vállalat. (Igaz, egyetlen boltban sem található meg egyszerre mindegyik áru.) Hogy milyen nehéz ezt a felügyeleti szervnél jónak ítélt ellátási színvonalat biztosítani, ezt jól érzékeltetik a számok. Szolnok megyében az egy lakosra jutó kenyérfogyasztás majdnem 12 százalékkal nagyobb az országos átlagnál, miközben az itteni sütőipar termelési lehetőségei kisebbek. Az ezer lakosra jutó napi termelési kapacitás 531,7 kg (ez is rosszabb az optimálisnál), Szolnok megyében viszont csupán 481,7 kg. Mit jelentenek ezek a kilók. Zsarnai Béla, a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, pontos magyarázatot tud adni: — A bajt a hétvégék és a többnapos ünnepek előtt érezzük igazán mi és a vásárló is. Mert nincs elegendő bevethető tartalékunk (a kapacitáskihasználtság a szakmailag kívánatos 60 százalék helyett nálunk 80 százalékos) korábban kell elkezdeni sütni a több napra elegendő árut. A kenyér, a kifli egy része, amikor az üzletbe kerül, már nem lehet olyan friss, amilyet a fogyasztó jogosan elvárna. Csak éjjel tán hozzátette: letörném a fiam kezét, ha ezt a pályát választaná — pedig jól lehet keresni — jellemezte helyzetüket Zsarnai Béla, majd a történet után folytatta. — A legkorszerűbb gyárban sem más ez a munka. Az alagút- kemence mellett talán kisebb a hőség, nem kézzel kell berakni a vekniket, a dagasztó, szakajtógépek kímélik a derekat, a kezet. Egyet azonban soha nem lehet megszüntetni: a pék éjjel dolgozik, ezt pedig kevesen vállalják már. És van munkahely, ahol még ennél is nagyobb terheket kell elviselni. Hogy a kemencékkel jellemezzem a helyzetet, termékeink felét ma is úgynevezett lapátos vetésű kemencékben sütjük, de a kenyérkészítés más technikai eszközeinek a többsége sem a legkorszerűbbek közül való. Az eddigiek talán érzékeltetik, hogy szükség van az iparág Szolnok megyei üzemeinek megújhodására. El is készültek a VI. ötéves tervben kívánatosnak ítélt A túlzott kapacitáskihasználás azonban nem csak a vállalat és a vásárló kapcsolatát teszi időnként feszültebbé. Súlyosabb következménye is lehet. A szolnoki új kenyérgyár például gyakorlatilag 10 éve dolgozik igazi nagyjavítás nélkül. Nem állhat le hosszabb időre, mert nincs másik üzem, amelyik a szerepét átvegye, arra is ritkán van alkalom, hogy az alapos átvizsgáláshoz szükséges hőfokra hűtsék le a kemencét. Márpedig ránézésre a karbantartók nem fedezhetik fel a komoly üzemzavarral fenyegető hibákat sem. És van más következménye is a túlzott terhelésnek. A pékek — hivatalos címük: sütőipari szakmunkás — a vállalatnál évente 170 órát kénytelenek túlórázni: — Hiába keres a pék (persze túlórával és műszak- pótlékkal) öt és hétezer forint között, erre a munkára ma embert találni szinte képtelenség. Egyik kisiparos ismerősöm panaszkodott, hogy nincs utánpótlása. AzA találkozó résztvevői
