Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
1983. OKTÓBER 23. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Október 20-án, csütörtökön, nyitották meg Óbudán, a Laktanya utca 7. szám alatt, egy régi, felújított házban Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész egész életművének keresztmetszetét bemutató kiállítását. Felvételünk a ház udvarán készült Film jegyzet 1 Délibábok országa örülne Ferenc József császári őfelsége, ha láthatná Mészáros Márta Délibábok országa című filmjét. Bizonyára deklarálná fenséges véleményét: „No, látják, kikkel voltam körülvéve. A ,,'leszólás' természetesen azoknak a „hű” magyarjainak szólt, akik Gogol ürügyén jelentek meg — Vargha Balázs forgatókönyve alapján — ifjú Jancsó Miklós kamerája előtt. Mi kevésbé örülünk Mészáros Márta új filmjének, mert Gogolt is megmásítva érezzük, meg az 1883-as magyar valóságnak is csupán a felszínes karikatúráját 4 kaptuk. Jön a revizor. A magyar kisváros urai, hivatalnokai nyakig ülnek a panamákban, a mindenfajta „uram, bátyám” üzletekben. korrupciókban. Jaj, mi lesz, jön a revizor, sőt — természetesen: inkognitóban — már itt is van. Gogol utolérhetetlen szatíráját már többször „utolérte” a végzet: sok-sok alkalommal megfilmesítették. Musical is készült belőle — Danny Kaye játszotta a főszerepet. Nem rosszalás emlegetted mindezt, hiszen az alapmű az emberiség közkincse, az ötlet korokról korokra vándorolhat. A Mészáros—Vargha szerzőpáros is kialakíthatta saját revizorképét. A félreértések csak itt kezdődnek, ha egyáltalán vonható méltó párhuzam az eredeti s a film között. Gogol Revizora ugyanis nagyon finom szeizmográf, amely azt mutatja, ki alatt, mennyire remeg a föld. Népiesebben: ki, mennyire „sáros”. A különböző figurák — a polgár- mestertől az apró kis gazemberekig — másféleképpen rezonálnak. A magyar változatban —- igaz, az alcím megpróbálkozik valamiféle magyarázat tál: „Vari ációk Gogol Revizor című színművére” — esetlen, buta figurák, fújják a maguk nótáját. no, ezt se túl meggyőzően, hanem az újmódi forgatókönyv szerint. Sok minden úgy történhetett a múlt század végén e hazában is, ahogy Gogol azt az orosz viszonyokról leírta, voltak azonos történelmi, gazdaságpolitikai motivációk is — vasútépítés, iparosítás stb. — csak éppen mások voltak a kor emberei itt és ott — tehát nyilván másképpen is viselkedtek. Hiába hívják a polgármestert Thurynak, az álrevizort meg Karikásnak, ettől még nem lesznek sem a múlt század végének jellegzetes figurái, sem általános érvényű mondanivalót közlő alakok. Nevetni kétségtelenül lehet rajtuk, de alig többet érően, mint egy burleszken. Ezek után már csak az a kérdés marad, hogy mit akar Mészáros Márta a Délibábok országával? Nevettetni? Csak nevettetni? Ez sem kevés persze ebben a mosolyszegény világban, csak hát a „variáció” csupán vérszegény kis bohózat az eredeti árnyékában. A főbb szerepek eljátszására neves külföldi színészeket szerződtetett a rendező. Más finnjeikből tudjuk, hogy kitűnő színészek ... — ti — Bolgár egyetemisták Szolnokon Pénteken a KISZ Szolnok megyei Bizottsága vendégeként százharminc, hazánkban tanuló bolgár egyetemis7 ta érkezett a Tiszaligetbe háromnapos találkozóra. A diákok az első napon sport- versenyekben, tegnap délelőtt pedig kulturális és politikai vetélkedőben mérték össze tudásukat. Délután újabb csoport érkezett: az NDK-ban tanuló bolgár egyetemisták népi tánccsoportja, melynek tagjai a MÁV Járműjavító üzemében műsort adnak. A diákokat szolnoki tartózkodásuk idején meglátogatták azoknak az országoknak magyarországi nagykövetei, ahol szintén tanulnak bolgár fiatalok. Alföldi tájak, emberek Fotókiállítás nyílt Törökszentmiklóson Tegnap délelőtt Török- szentrniklóson megnyitották a város felszabadulása évfordulójának tiszteletére ötödször megrendezett Alföldi tájak és emberek című fotópályázati kiállítást. A nagyszabású tárlaton harminckilenc fotós nyolcvan képe szerepel. A gazdag, mai életünk úgyszólván minden területéről meggyőzően hírt hozó művészi képanyagból a zsűri Balogh István Szilárd (Csongrádi, Balogh Lajos (Bonyhádi, Berta Béla (Budapest), Herpay Gábor (Budapest), Kereskedő Sándomé (Kecskemét), Rozsnyai László (Budaörs), Schütz István (Budapest), Üjhegyi István (Budapest) és Zágon László (Nagykanizsa) munkáját díjazta. A tárlat november 6-ig tart nyitva. Szépen magyarul — szépen emberül Alternatíva Talán csodálkozik az olvasó, hogy ebben a rovatban, ahol sokszor talál eszmefuttatásokat az idegen szavak gyakori és indokolatlan használata ellen, most éppen egy idegen szó pontos és árnyalt jelentését próbáljuk meg körülírni. Vannak azonban idegen szavak, amelyek használatára. jó magyar szó híján, rá- kényszerít bennünket a műszaki, gazdasági, társadalmi fejlődés. Másokkal pedig azért kell foglalkoznunk, mert (akár divatszerűen) bekerülnek a köznyelvbe, széles körű használatukról nem lehet tudomást nem venni. Az alternatíva szó szélesebb körű használata mindkét okkal magyarázható: legfelelő magyar szóval he- ettesíteni nem tudjuk, ha . akarjuk kerülni, az csak mondat teljes átalakításá- .!. némileg körülménye- öb fogalmazással lehet- ges, ugyanakkor az is fiy. hogy divatos szó lett. asználják akkor is. amikor ,em lenne föltétlenül szükséges. Nagyobb baj azonban. hogy, mint az általános nyelvhasználatba hirtelen bekerülő szavakkal gyakran megesik, sokan nem ismerik a pontos jelentését, és ez olykor mulatságos, máskor bosszantó félreértéseket szül. Nos, mit is jeltent hát az alternatíva? Üssük föl először a szakkönyveket! Az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára így határozza meg: „1. olyan eset, amelyben két lehetőség közül lehet választani. 2. az egyik lehetőség kettő közül.” Magyar Értelmező Kéziszótár: „Két vagylagos lehetőség (közötti választás). Az. egyik lehetőség.” Üj Magyar Lexikon: „1. választás, döntés két lehetőség között. — 2. az egyik lehetőség a kettő közül.” Politikai Kisszótár: „Olyan eset, amelyben két egymást kizáró lehetőség közül lehet választani.” A meghatározások között vannak árnyalati eltérések, lényegük azonban megegyezik. Eszerint tehát az alternatíva jelentése kettős, jelenti egyrészt a választás. döntés mozzanatát, másrészt a lehetőségeket, amelyek közül választani lehet. De hát miben is mutatkozik meg a félreértés? Vegyünk egy példát! Gyakran mondják szónokok, gyakran írjuk az újságban: „A békés egymás melett élésnek nincs jeális alternatívája.” S az emberek, akikben az alternatíva szó jelentése, pontatlanul, csupán „lehetőség”- ként rögzült, fölkapják a fejüket, és súlyos hibát sejtenek ott, ahol szó sincs hibáról. A szótárak fönti meghatározásai nem helyettesíthetők be mechanikusan az idézett mondatban szereplő alternatíva szó helyére, de az értelemszerű megfelelés nyilvánvaló: az alternatíva tehát ’ ez esetben nem egyszerűen lehetőség, nanem az egyik, még pontosabban egy meglévőhöz képest a másik lehetőség. A mondat jelentése tehát: „Nincs más reális lehetőség, mint a békés egymás melett élés.” (T. i. az emberiség megmaradására.) Ebben pedig valameny- nyien egyetértünk. B. Leletmentés az utolsó pillanatban Múltunk vállalói, a régészek Kapcsolat a világ háromszáz múzeumával Gyermekkorunkban eltökélt szándékkal kutattuk a múltat. Ha ősszel kertet ástunk, a fölből kiforduló cserépdarabokat tettük félre, ha meghozták téli tüzelőnket, a nagy cipekedések közepette csupán az lelkesített bennünket, hogy a brikett között hátha „földtörténeti jelentőségű" kőzetre bukkanunk. Van abban valami varázslatos, ha kezünkbe foghatunk egy tárgyat, amelyet évszázadokkal ezelőtt használtak, ha lépdelünk, mondjuk egy régi vár lépcsőin, amelyeken elődök hagyták ott lábnyomukat. Ezeket a „lábnyomokat” követik a régészek is. Segítségükkel évszázadokat, évezredeket utazhatunk vissza az időben. A szolnoki sokáig a megye egyetlen olyan múzeuma volt, amely nem adott otthont állandó kiállításnak. Alig két esztendeje viszont az ország egyik leggazdagabb — jelentős tudományos értékekkel bíró — régészeti kiállítása nyílt meg a falai között. A kiállításon rangos helyet foglalnak el az utóbbi évek ásatásainak eredményei is. Ezeket az eredményeket az a fiatal szakembergárda érte el, amely a 70-es évek közepétől telepedett le a városban. _Mi vonzotta őket éppen ide? — Természetesen a lehetőségek — mondja Madaras László, a Damjanich Múzeum régésze, igazgatóhelyettese. — A magyar archeológia az utóbbi esztendőkben egyre inkább az Alföldekre koncentrál. A mezőgazdasági művelés ugyanis veszélyezteti a föld mélyén rejlő értékeket. Megállapították, hogy a századfordulóra, ha nem kezdünk intenzív kutatómunkába, pótolhatatlan lesz a veszteség. Szolnok megye pedig különösen gazdag régészeti lelőhelyekben. Állandó kiállításunk címe is arra utal, hogy ezen a tájon számos népcsoport haladt át, a vidék valóban a „népek országútja” volt. Mindez földrajzi helyzetéből következett. Amikor tehát Szolnokra jöttünk, elsősorban a szakmai lehetőségek vonzottak bennünket. A megyében olyan munkák kezdődtek, amelyek igényelték is a több szakembert. Végeredményben a Tisza III. Vízlépcső építését megelőző régészeti munkálatok során alakult ki a csoport. Sok egyetemistával dolgoztunk, közülük kerültek ki későbbi szakembereink. Azon voltunk, hogy minden korszaknak meglegyen a saját szakértője. Az egyéni érdeklődés már az egyetemi évek alatt kialakul, ily módon nem volt nehéz a „válogatás”. Most négy és — ahogyan ők mondják — három „fél” régész dolgozik Szolnokon. (A fél az „félállást” jelöl). Valamennyien fiatalok, a csoport „legidősebbje" sem több harmincöt évesnél. Doktori címük megvédésére készülődnek, ketten a budapesti egyetemen tanítanak. Mindez tudományos ambícióikat is jelzi. — Szerencsésnek tartjuk, hogy egy helyen dolgozunk, az országban nem ez az általános. A régészek a megyei szervezeteken belül többnyire más-más múzeumokba!n kapnak kinevezést. Mi így egyfajta egészséges versenyre kényszerülünk, az egyik ember vonzza magával a másikat. Ismerjük egymás tevékenységét, a munka megszervezése is köny- nyebb. A mezőgazdasági, meliorációs munkák során újabb és újabb lelőhelyek kerülnek felszínre. Ha veszélyeztetett a terület, azonnal el kell végezni a leletmentési munkákat. — A nagyüzemek ma már nem „rettegnek” annyira a múzeumi törvénytől. Minden lelőhelyről kapunk bejelentést, gondjaink emiatt csak ritkán adódtak. Egyébként szakmai tevékenységünket semmi sem korlátozza a megyében. A kutatómunka anyagi feltételei is adottak, évente 450—500 ezer forintot kapunk. Ugyanakkor több ásatást végeztünk, s végzünk más intézmények támogatásával. Az MTA, az egyetem, a minisztérium is segíti munkánkat. Végeredményben ezeknek az ásatásoknak a szellemi, tudományos „haszna” is a megyét gazdagítja. A szolnoki régészek munkáját egyre nagyobb szakmai érdeklődés kíséri. Nyilván köszönhető ez publikációiknak is. Az intézmény egyébként 280—300 külföldi Ynúzeumr mai áll kapcsolatban, kiadványok cseréjével a legfrissebb információkat is beszerezhetik. Ugyanakkor ez teszi lehetővé, hogy a Szolnok megyében folytatott régészeti ásatások eredményeiről a világ minden részén tájékozódhatnak a tudósok. T. E. Várnak minden találkozást EGY SAJÁTOS NYUGDljASKLUB MEZŐTÚRON Berényiné Dr Dobos Istvánné dr. Antal Ida Jakab Istvánná ötéves a mezőtúri művelődési központ nyugdíjas értelmiségi klubja. — Főleg a nyugdíjban lévő pedagógusok szorgalmazták a létrehozását — mondta Magyaf’ Vince, az intézmény előadója, a klub vezetője. — Amikor végül is létrejött ’79 január 1-én, más területen dolgozó szakemberek, orvosok, közgazdászok is érdeklődtek. Jelenleg ötvenkét tagja van. Hetente találkozunk, csupán nyáron tartunk két hónap szünetet. Egy-egy foglalkozásra legkevesebb tizenöt—húszán jönnek el. — A foglalkozásokon kívül milyen rendezvényeik vannak? — Minden évben, a művelődési ház és a pedagógusszakszervezet támogatásával kirándulást szervezünk az ország látnivalókban, történelmi emlékekben gazdag tájaira, legutóbb Nyírbátort és környékét látogattuk meg. A kirándulásokon kívül négy-öt olyan ünnepségünk, összejövetelünk van, amely különösen nagy érdeklődésre tart számot. Ilyen például a nyugdijasnap, a fenyőünnep, az évbúcsúztató. A nyugdíjas értelmiségi klub éves munkatervében sokféle ismeretterjesztő előadás címét olvashatjuk, az orvosi tanácsadástól az ételrecepteket ismertetőn át a zenei vetélkedőig. — A klubtagok igen aktívak, bármilyen, a várost és lakóit érintő témáról van szó, rengeteg figyelemre méltó ötlettel rukkolnak ki. A nyugdíjas sem ül mindig otthon. Jólesik beszélgetni az egykori kollegákkal, kávé és sütemény mellett megvitatni a világ dolgait, felidézni az emlékeket. A mezőtúri Teleki gimnázium egykori tanárnői — az értelmiségi klub aktív tagjai — rendszeresen találkoznak a város egyik cukrászdájában, ahol jó hangulatban közösen töltenek el egy-két órát. — Milliószor elterveztük már, hogy Mezőtúron alakítunk egy klubot, de mindig közbejött valami, és az el-' képzelésekből semmi sem lett — mondta dr. Dobos István- né. — öt éve végre sikerült. Minden év elején olyan programot állítunk össze, ami érdekel bennünket. Gyakoriak az ismeretterjesztő előadások, az úti élménybeszámolók. A legközelebbi találkozó műsorát én szerveztem meg. Teázással egybekötött randevú lesz, a magyar irodalom nagyjainak öregkori költészetéből adunk ízelítőt. — Sok szabadidőnk van, ezért amiben csak tudunk, segítünk a művelődési háznak. az iskolának, ha hozzánk fordulnak — kapcsolódott a beszélgetésbe Jakab Istvánná. — Cikkeket lektorálunk, fordítunk, vagy ha kell, tanfolyamot vezetünk, kinek mire van képesítése. Az is előfordult már, hogy tolmácsolni kellett egy balesetnél. A városban már tudják, hogy a nyugdíjas érte' miségi klubra mindig sz míthatnak. Azért is jó többek között, hogy rendszeresen találkozunk, mert így felhívhatjuk egymás gyeimét a fontosabb esen nyékre, rendezvényekre, nelyek a városban történne . — A nyugdíja' znak — magyarázta Bér íyiné dr. Antal Ida — j' esik időnként elbeszélge' i a barátokkal, és ha v amilyen feladattal bízzá' meg őket, érzik, hogy s mítanak rájuk, a munkájú' a. Több nyugdí- jasklubba’ .elvettük már a kapcsola* ., de fiatalokkal is szívesen találkozunk, ha érdeklődnek, átadjuk tapasztalatainkat. Csütörtökönként tartunk foglalkozásokat, a hétnek ezt a napját mindannyian számon tartjuk, várjuk. — VFS —
