Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

10 Barangolás a megyében 1983. OKTÓBER 22. Nagyközség a Körös partján a helyi Körösmenti Tsz el­nökével és Szamecz László­val, önkormányzati elnök- helyettessel beszéltem, ők nem szólhattak arról, hogy most valarpivel is segíthetik a nagyközség fejlesztésót. Gondjaik óriásiak. — Az aszály miatti kiesé­sünk 60 millió forint. Az egyik legtöbb kárt szenve­dett szövetkezet a miénk a megyében. Képzelje csak el: búzából 46 mázsa helyett csak 32 termett hektáron­Egy, a több mint tizenegy- ezer kunszentmártoni ember közül, de akire az egész nagyközség büszke: Katona Józsi bácsi, a fafaragó. Ha­dirokkant, de csonkolt kezé­vel egész nap faragja megál­modott figuráit bölcsőde is koordinációval és társadalmi összefogással ké­szült, pedig 4 millió forintba került. Talán egyszer való­ság lesz az a vágy is, amit csak súgva mernek még ki­mondani Kunszentmárton- ban: kellene az iskolának egy tanmedence az úszások­tatáshoz. Mindenesetre — amint értesültem róla, — egy előkészítő bizottságot már létrehoztak. És ami már nem vágy, ha­nem napjainkban megvaló­suló feladat: épül az új pos­tahivatal — 27 milliós a költségvetése — és 1985-ben megnyílik az új gyógyszer- tár, itt az épület emeletén 19 lakást is építenek. Ez is 12—13 millió forintba kerül. A község főterén pedig majd szolgáltatóház magasodik, remélik, hogy nem is olyan sokára. Amikor Gyulai Lajossal, pőgyár, a település fejlődé­séhez már nagyon sok segít­séget adott. Kétmilló forin­tot fizetett óvoda-, bölcsőde­építésre, a nemrég elkészült bölcsőde teljes berendezését megvásárolta, és a dolgozók minden évben kommunista műszakok bérét adják a te­lepülés fejlesztésére. — Tessék jönni, megmuta­tom a birodalmunkat, — invitált Bíró Istvánná böl­csődevezető. Itt a Killián lakótelepen idén július 26-án készült el az új negyvensze­mélyes bölcsőde. A Béke ut­cai bölcsőde költözött ide, mert azt most felújítják. Mivel ott ötven kisgyereket gondoznak, hát természete­sen valamennyi itt kapott második otthont, és mivel a Killián lakótelepi mamák közül is sokan türelmetlen­kedtek már, hogy mikor ve­szik föl bölcsődébe a gyere­ket, hiszen dolgozni szeret­nének, hát a negyven he­lyett hetvenkét kisgyerek pihen, játszik itt. Óriási fel­adatra vállalkoztak a gondo­zónők. Persze még kopár az udvar, nem díszesek a ter­mek. Ha mi visszaköltözünk a régi helyünkre, akkor úgy csinosítják majd az intéz­ményt az itt dolgozók, aho­gyan ők szeretik. Meg, gon­dolom, kapnak társadalmi segítséget is hozzá. Tavaly 16 millió forint ér­téket dolgoztak a kunszent­mártoniak településükért, de ezzel az eredménnyel őszin­tén szólva nem kerültek „do­bogós” helyre a megyében. Egy lakosra ebből 1238 fo­rint jut, másutt, hasonló János vezetésével a község­házát is elfoglalták a nyo­morgók, de lázadásukat le­verték az ellenük kivezé­nyelt katonák ... Vajon élnek-e Ipacs János leszármazottai, s ha igen, mivel foglalkoznak? És va­jon tudnak-e minderről ezek a vidáman kacarászó bakfi­sok, akik itt a főtéri autó- buszmegállóban oly elmé­lyül ten beszélgetnek? Hol van már a régi Kunszent- márton? Hol a munkám).kü- liség? Hiszen éppen azt hallottam, hogy több mun­káskézre lenne szüksége az itteni ipari üzemeknek. A vidéki ipartelepítés ala­posan megváltoztatta e nagy­község arculatát is. Az ide települt három nagyüzem — a BVM, a Pannónia és a Tisza Cipőgyár — több mint kétezer embert foglalkoztát, a további hét üzem — mint például a kenyérgyár, az Uniszöv, stb —' egyenként száznál is több embernek nyújt munkát, kenyérkerese­ti lehetőséget. — Amikor mi ideköltöz­tünk, pusztaság volt erre, — magyarázta Felföldi Antal gyárvezető, amikor bekopog­tattam hozzá, hogy munká­jukról érdeklődjem. — Most pedig a város két külső te­rületén egész ipartelepek jöttek létre. — Itt a cipőgyárban há­nyán dolgoznak? — A létszámunk négyszáz- hatvan, de most is- hetven­ötén vannak gyesen. Szükség lenne még körülbelül 150— 200 nőre, de nincs munka­erő, így azután nem célsze­rű továbbfejleszteni ezt a Ezen az Agroláng szárítón pgy óra alatt 30 tonna szemester­ményt lehet megszántam. És «mi fő: 12 ezer tonna mező­gazdasági mellékterméket „eszik meg” egy év alatt, ez pe­dig azt jelenti, hogy 4 millió forinttal kevesebb tüzelőolajat kelt vásárolnia a Körösmenti Xsz-nek szennyvízcsatorna társulat szervezése is... Mert nagy esemény tör­tént Kunszentmárton életé­ben idén szeptember 30-án. Megtörtént a napi 1130 köb­méter kapacitású szennyvíz- tisztító műszaki átadása. Az üzempróba fél évig tart, az­után dolgozik teljes teljesít­ménnyel. A 12 kilométeres szennyvízcsatorna már ki­épült, mindez 36 millió fo­rintba került. És itt ismét bizonyították a vállalatok, hogy Kunszentmártonhoz tartoznak: 26 millió forintot adtak össze, hogy a szenny­vízelvezetés . megoldódjon a településen, és ez a szép fek­vésű nagyközség megindul­hasson a még dinamikusabb fejlődés útján. nagyságú, adottságú nagy­községben ez az összeg már 2000 forint körül van. És mitagadás, rá is férne Kun- szentmártonra az eddiginél sokkal több munka, hogy szebbek, tetszetősebbek le­gyenek az új lakótelepek, az Azt most hirtelenjében nehéz lenne felsorolni, mi épült itt az. elmúlt években, amihez, a helyi üzemek, szö­vetkezetek, vállalatok letet­ték a maguk „névjegyét”. Csak néhány példa: 1980-ban 100 személyes óvoda készült el 9,6 millió forint költség­gel, amelyhez az állami tá­mogatás mindössze 600 ezer forint volt; 1981-ben 12 tan­termes általános iskola épült, ennek alapozását a helyi vállalatok végezték; az új íme a Killián lakótelep... bizony lehetne fásabb, virágo­sabb, gondozottabb is, és a most kialakulóban levő Nádor úti lakótelep, a képen előtérben Szamecz Béláék háza utcák, a parkok. Például rendezettebb lehetne a Kil­lián lakótelep, virágosabbak lehetnének az utcák szerte a településen. És mennyi munkára van szükség még ahhoz, hogy kialakuljon az új, a Nádor úti lakótelep végleges arca! Ezen az új lakótelepen építette fel a család otthonát Szamecz Béla és felesége. Takaros kis ház, három szo­bás, étkezős. — Körülbelül 600 ezer forintba van, de .nagyon sok rajta a saját munka is. A család, a barátok segítségé­vel mi parkettáztuk, vezet­tük a villanyt, tapétáztunk — magyarázta a házigazda új otthonuk bemutatása köz­ben. — Az anyagbeszerzés könnyen ment? — Hát azt nem mondhat­nám, 10 kilót fogytam az építkezés idején. Tavaly egész télen fólia volt a te­tőszerkezet, mert nem kap­tunk cserepet. Tégláért Me­zőtúrra, áthidalóért Kecske­métre kellett menni. De fontos, hogy végre beköltöz­tünk ... Tudja, nagy itt a kereslet építőanyag után, rengeteg új ház épül... Évente 40—50 építési és ugyanennyi lakáshasználat­bavételi engedélyt ad ki a nagyközségi tanács. Egyre több telekre van szükség. Éppen ezért, 1984-ben meg­kezdődik az Öcsödi úti la­kótelep építése is. A terület Jdisajíájtytása már befejező­dött, a villany- és a vízveze­tékre megvan a pénze a ta­nácsnak, elkészült a beépíté­si és a közműkiviteli terv is, sőt az idén a közművesí­tés meg is kezdődik. így azután újabb 160 családi hajléknak lesz hely a cipő­gyárral szemben levő terü­leten. Aztán megkezdődhet a Munkaidőben p Tisza Cipőgyár felsőrészkészítő műhelyében ként, és a tervezett kukori­catermésnek, a hektáronkén­ti 60 mázsának is csak mint­egy a fele lett meg, már ahol nem kellett lesilózni. Persze ez a veszteség 11—14 millió forinttal még több lenne, ha idejében nem intézkedünk, nem takarékoskodunk még jobban a költségekkel, nem hasznosítjuk a melléktermé­keket, nem öntözünk, nem ügyelünk az állattenyésztés­re, hogy lehetőség szerint többet jövedelmezzen. — Ráadásul vásárolnunk kellett eddig 160 vagon ku­koricát, de jövőre még 340— 360 vagon szemesterményt kell vennünk, hogy az új termésig el tudjuk látni az állatállományt. — Szerencsére a központi intézkedések hatására nem kell szanálni szövetkezetün­ket, de nagyon keményen kell dolgoznunk, ha azt akar­juk, hogy előbbre jussunk. — Fiatal vezetők vagyunk. Amikor idekerültünk, azt terveztük, hogy egy lendü­letesebb fejlesztéshez fo­gunk: új állattenyésztő tele­peket építünk, meliorációs beruházásokat hajtunk vég­re. Ez a terv most szerte- tfoszlott. Ka-Hyb telepünk bővítése az idén azért befe­jeződik, a termelés így meg­kétszereződik, de a dolgozók szociális ellátásának kor­szerűsítésére nincs pén­zünk ... Sétálok Kunszentmárton főterén, nézem a körülöttem nyüzsgő-zajló életet. Mi­lyenek a kunszentmártoni emberek, — tűnődök magam­ban? Szorgalmasak? Ragasz­kodnak az otthonukhoz? Ké­pesek áldozatokra is ha a sors úgy hozza? Szerintem erre mind igen a felelet! Ezt bizonyítja a nagyközség egész élete, történelme. Varga Viktória Fotó: T. Katona László Szemmel láthatóan jól érzik magukat a gyerekek rz új bölcsődében Kellemes a kora őszi nap­sütés. Sétálok a nagyközség főutcáján, figyelem a körü­löttem nyüzsgő-zajló életet, a hétköznapok megszokott forgatagát. Amikor először jártam erre, kis poros, ál­mos település volt Kun­szentmárton. Ahol most a modem Körös Étterem áll, ha jól emlékszem, a faipari szövetkezet elavult, rozoga műhelyei voltak. És a mai nagyáruház helyén? A düle- dező kis épületekben kezdett munkához a napjainkban több százmillió forint értéket elő­állító Pannónia Szőrmekon­fekció Vállalat? Vajon írja-e valaki ennek a szépen fejlő­dő nagyközségnek a történe­tét? Örzik-e Valahol egy fiók mélyén a régi Kun- szentmártonról készült fény- iképekitt, hogyi utódaiknak megmutathassák: lám innen indultunk? Pontosabban honnan? Ezt_ a területet már körülbelül kétezer éve lakják emberek. A honfoglalás idején itt és a környéken szláv és bolgár népek éltek, amelyek aztán Ond törzsének tagjaival ke­veredve magyarokká lettek. Arról is olvastam, hogy a település a Buda-Lippa kö­zötti kereskedeüni hadiút vonalán feküdt, így azután a török hódoltság idején többször elpusztították, fel­dúlták, de az itt élő embe­rek, mindig újra építették otthonaikat. Gazdag a település törté­nelme! E század elején, aho­gyan terjedtek az országban a szocialista eszmék, mun­káskörök szerveződtek Kun­szentmártoniban is, és arató­sztrájkot szerveztek a nincs­telenek. A munkanélküliség elleni tiltakozás során Ipacs gyárat. Pontosabban a fej­lődés útja, hogy olyan cél­gépeket állítsunk majd mun­kába, amelyek nagyobb ter­melékenységgel dolgoznak. — Csak cipőfelsőrészt ké­szítenek itt? — Nem. Van szabásza­tunk, tűzödénk, de gyártunk férfi utcai és szábadidő ci­pőket, évente 38 ezer párat, és 1,5 millió pár cipőfelső­részt 220 millió forint érték­ben. Tetszetősök, szépek a gyár termékei, feltételezem, hogy szívesen vásárolják — vagy vásárolnák? — őket, különösen a szabadidő cipő­ket a fiatalabb korosztály. — Arra még nem gondol­tak, hogy saját üzletet nyis­sanak a nagyközségben? — kérdeztem. — Eddig még nem volt rá lehetőség — hangzott a vá­lasz. Bár az is igaz, ha üzletet nem is nyitott még Kun- szentmártonbap a Tisza Ci­Újsághír: a Kunszent mártoni Nagyközségi Közös Tanács kérte a település várossá nyil­vánítását.

Next

/
Thumbnails
Contents