Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-21 / 249. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1983. OKTÓBER 21 Új évad az iskola- színházban Ugyan melyik diák nem örül a rendhagyó irodalom­órának? Nem kell felelni, fo­galmazást írni. Ez azonban persze csak a látszat. Valójá­ban vizsgáznak a diákok, az irodalom, az előadóművészét befogadásából, s nem utolsó sorban magatartásból" A szolnoki gyerekek tizen­egy éve rendszeresen talál­koznak a Szigligeti Színház művészeivel rendhagyó órá­kon. Mint minden ötlet, kez­deményezés az évek során a- iskolaműsorok is változ- tax, egyre jobban beillesz­kedtek a pedagógusok mun­kájába, illetve kiegészítették, színesítették az oktatás-neve­lést. A kedvező tapasztalatok alapján a műsorok tovább­fejlesztett változataként megalakult az iskolaszínház a középiskolások számára, amelynek „igazgatója”, me­nedzsere Sebestyén Éva szín- művésznő. A társulat a szín­ház tagjaiból verbuválódik, évről évre cserélődik, de a törzsgárda lelkesedése min­dig magával ragadja az újon­nan szerződött művészeket is. Az iskolaszínház negyedik évadját kezdi el a héten. Az első két évben 48—48 elő­adást tartottak a szolnoki kö­zépiskolásoknak. Tavaly tá­joltak is; a megyeszékhely diákjain kívül nyolc középis­kola tanulói nézhették meg a Rómeó és Júlia, A fösvény, az Antigoné, a Helység kalapá­csa, Arbuz.ov Én te ő. vala­mint Kertész Ákos: Névnap cíjmű művének keresztmet­szetét adó előadást. Az idén a Helység kalapácsa kivéte­lével minden a repertoáron marad. Tavaly 96 előadás volt az. iskolaszínházban. Az. Orszá­gos Közművelődési Tanács ugyanis 400 ezer forint támo­gatással ismerte el a Szigli­geti Színház diákokért vég­zett munkáját. Ezt az össze­get az iskolaszínház. arra fordította, hogy a szolnoki­akon kívül a megye más kö­zépiskoláiba is elvitte műso­rait. Sőt. Egerbe is meghív­ták a társulatot. Az idén azonban nincs támogatás, ilyenformán az iskolaszínház marad Szolnokon. Ha csak nem segítenek az iskolák, vagy inkább a patronáló vál­lalatok. A társulat kész. az. idén is a tájolásra csak küld­jenek értük egy buszt. Nem valami felemelő len­ne ha csak ennyi nehézség miatt megbukna a vállalko­zás. Az iskolasz.inház ugyanis sokkal nemesebb küldetést vállalt fel. mint a kötelező olvasmányok bemutatását. Bár ez setn utolsó szempont, a lényege mégis az. hogy színházbaráttá, a művészetek iránt fogékonyabbá nevelje a fiatalokat. Vagy ha úgy tet­szik alakítson a gondolkodá­son. az. életmódon. Hasonló célkitűzésekkel folytatódnak az idén az. ál­talános iskola nyolcadiko­sainak tartandó rendhagyó órák. vagy ahogy a színház­ban nevezik ..iskolamüso- t'ok is A Móricz Zsigmond. József Attila munkásságából ízelítőt adó. valamint a há­borús irodalmat rendszerező műsorok mellett az. idén drá­mákból is készül válogatás. A diákok ú.i tankönyvében ugyanis nár helyet kapott ez a műfaj is A megyeszékhely nyolca'okosainak az új tan­évben ' ötvenkét alkalom­ma; .. nak í ' olamüsort a S bgeti mü\v.--.ei. Emel­lett o' iskolaszinházehoz ha­sonló feltételek mellett szí­vesen vállalnák a vidéki fel­lépest ezekkel a műsoraikkal is. Jászapátin a Vágó Pál Emlékmúzeumban szeptember végén nyitották meg a Népi hangszerek Szolnok megyében című kiállítást Az érdekes kollekciót november vé­géig tekinthetik meg az érdeklődök Ápolják ­a Zrínyiek kultuszát A Zrínyiek városa, Sziget­vár és a költő Zrínyi Miklós nevét viselő katonai akadé­mia együttműködési megál­lapodást kötött a Zrínyi­kultusz ápolására. Az együtt­működésben részt vesz a szi­getvári pártbizottság és ta­nács, valamint a nyolcszáz­ötven tagú Várbaráti Kör és a Zrínyi Miklós Gimnázium. Megállapodtak abban, hogy az akadémia első éves hall­gatói minden év őszén ellá­togatnak Szigetvárra, meg­ismerkednek a nevezetes végvárral és az. 1566-os hő­si vár védelem történetével. Elhatározták, hogy kölcsönö­sen gazdagítják egymás mú­zeumi gyűjteményeit. A Szi­getvári Várbaráti Kör máris több értékes dokumentum kópiáját adta át saját gyűj­teményéből a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának. Az oktatási intézmény vállalta, hogy segítséget nyújt a Vár­baráti Kör kiadványainak előkészítéséhez; elsőként a ^Szigetvári Zrínyi-ünnepsé­gek története", valamint a „Zrínyi Miklós a hadtudomá­nyi író és hadvezér” című köteteket jelentette meg az akadémia, e munkákat a Várbaráti Kör terjeszti a Szi­getvárra látogatók körében. Könyv az OKP kongresszusáról Megjelent könyv alakban az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusának több do­kumentuma. A Kossuth Kia­dó műhelyéből kikerült kö­tet tartalmazza az OKP Köz­ponti Bizottságának beszór-: mólóját, amelyet Enrico Ber- linguer, az OKP főtitkára terjesztett elő, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üd­vözletét és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának üzenetét az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusához. Diákok őszi munkán Amikor jól dolgoznak, megéri Az őszi mezőgazdasági munkában évről évre nagy segítséget jelentenek a szor­gos diákok. Főleg a gyü­mölcsléi melő vidéken, ahol a gazdaságok saját dolgozóik­kal nem tudják idejében és megfelelő minőségben beta­karítani a termést. Nagy ér­ték menne veszendőbe, ha néhány héten keresztül a tanévkezdés után az iskolák nem vállalnának részt a őszi munkákban. — Mi is rászorultunk a di­ákok segítségére, — mondta Dudás István a jászszentand- rási Haladás Tsz főkertésze. — Augusztus utolsó napjai­tól, ahogy megkezdődött a tanév, jó néhány iskola ta­nulói serénykedtek gazdasá­gunkban. Itt dolgoztak a jászapáti gimnázium és ipa­ri szakmunkásképző iskola diákjai, ezen kívül Tiszafü­redről. Jászberényből és Szolnokról is jöttek. Mintegy három és félezren fordullak meg Jászszentandráson. Legutóbb éppen a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet tanulói szedték a szövetkezetben a paradicsomot és töltötték meg rizlingszilváni szőlőfaj­tával a ládákat. — Csak a buszköltség es a diákok irányítására kijelölt dolgozók bc-re terhelte a kö­zös gazdaságot. — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Bácsi Gábor szőlész. Amikor jól dolgoznak — megéri a szö­vetkezetnek. . . A gyereke­kei teljesítménybérben fi­zetjük. átlagosan napi 70—80 forintot számolhatnak, de van aki 150-et is megkeres. Mi a véleményem a diák­munkáról? Például az apáti gimnázium szorgalmas tanu­lói a 150—170 forint osztály- átlagot is elérték. így érde­mes dolgozni. Emri Miklós tanár füzetének megsárgult lapjairól a tíz évvel ezelőtti teljesítmények is kiolvasha­tók. A negyedikeseknek meg tudja mutatni, három évvel ezelőtt hogyan dolgoztak az apátiak. Véleményem szerint sok múlik a pedagógusokon. — A szolnoki 605-ös ipari szakmunkásképzőből érkezett diákok — vetette közbe a fő- kertész — már nem voltak olyan szorgalmasak, mint a korábbi csoportok és eseten­ként magatartásuk is kifogá­solni valót hagyott maga után. S mintha végszó hangzott volna el, megjelent a szövet­kezet elnöke. Medveezki László, bosszús lett az előző­ek hallatán. — A leszüretelt táblák tő­kéin maradtak szőlőfürtök, a homokban szőlő és ahol kéne a ládában, ott jónéhánv diáknál igen kevés volt. A diákok véleménye? A 605-ösben Kovács Zsolt első­éves, esztergályos szakmun­kástanuló: — Azt Ígérték ne­künk, hogy szőlőt fogunk szüretelni, de csak a para- dicsomföldig jutottunk. Ezt csináltuk két napig, aztán végre mehettünk a szőlőbe. .. Ó. hogy ez mennyivel jobb munka.. — Nekem az a vélemé­nyem — jött közelebb Tan- ner János szakoktató. — hogy lelkesek voltak az első­éves diákok, ezl tudom, hi­szen én is velük voltam az elmúlt héten. Urbán Szabó Mária esz­tergályosnak készül, a szű­reiről ezt mondta: — Otthon Tiszatenyőn is paradicsomot szedtem, szívesebben dolgoz­tam volna a szőlőben, ennek ellenére jó teljesítményt ért el az. osztályunk. A mellet­tünk lévő táblában a másod-, harmadévesekkel volt egy kis zűr. de úgy hallottuk, mert kihirdették, megkapta az illető a magáét, nem dol­gozhat órabérben a munka­helyén. Hát megérte ez neki? — Mi szintén a szüretre készültünk. nagyot csalód­tunk, hogy a paradicsomot kellett szednünk, de azért szívesen jöttünk — mondták szinte egyszerre Izsó István és Kihi András másodéves járműszerelők. — Az osztá­lyunk 3—400 ládát is megsze­dett naponta. — Az elsősöknek még új volt. a betakarítási munka, a másodikosok kissé könnyeb­ben fogták fel, de az a ta­pasztalatom, hogy rendesen dolgozlak diákjaink — mondta Hortobágyi László szakoktató. — Egy-két ren­detlen mindig akad. aki ki­lóg a sorból, s néha az egész iskolát az ilyen tánulók mun­kájával mérik. A szövetke­zetben segítőkész munkave­zetőkkel találkoztunk, akik megmutatták, hogyan fog­junk hozzá, meddig rakjuk tele a ládákat szőlővel. Ak­kor halad megfelelően a munka, ha a szövetkezet azt jól szervezi, és ha az ember a saját osztályával van kinn a földeken. Az elmúlt he­tekben is voltak kiemelkedő­en szorgalmas diákok isko­lánkból. például Einvvag Zol­tán másodéves villanyszere­lő. Jávorszki József és Fehér Béla szintén példásan dol­gozott. Nincs szégyenkezni­valónk. E. T. Zenei élet Háry a meseteremtö A népszínházi operatársulat Szolnokon Kodály a népdalt a ma­gyar lélek kifejezőjének tar­totta, de nem provinciális szinten, hanem olyan alko­tásként, mely képes felvenni a versenyt a világ nagy ze­néjével. 1926-ban a Háry be­mutatója előtt így nyilatko­zott: a szereplők dalai egy­től-egyig a nephagyomány- ból valók . . . Minden egyéni líránál alkalmasabbak arra, hogy a „lírai hitel” erejével hassanak a szereplők ajkán. Gyöngyszemek, csak foglala­tuk enyém. Igyekeztem, hogy méltó legyek hozzájuk. Három zenei réteg Népzene és műzene egye­di összekapcsolása Kodály Háry-zenéje. A darab tör­zsét a népéletből a színpadi életbe átemelt népdalok al­kotják. Nem szelíd, ártal­matlan dallamok. Marci vi­dám bordaia, örzse játéko­san évődő „hely két tikom” éneke árnyékba borul a .Szegény vagyok” fájdalmas harmóniáin-színein; a „Fel­szántom a császár udvarát” kurucdallamban a lélek mé­lyéről fakad fel a fohász: „Alid meg isten császár föl- ségét Ne sanyargassa ma­gyar népét ’ Kodály programjában a népdal feladata: az egyes szereplők „lelkének”, hely­zetének magyarázata. A második zenei áram, melyet a kolorit zenéjének nevez­hetnénk, már teljesen a me­se birodalmában jár. a nép­dal valóságával már alig érintkezik, amit épít, már színeiben felfokozott, álom­szerű idill. Valóság és álom zenei birodalma között a híd — a legfőbb összefoglalás és felemelkedés — feladatát a harmadik zenei típus old­ja meg. Ott bontakozik ki ahol a valóság a mesébe lendül (prológus zene), ahol az álom visszahanyatlik a valóságba (epilógus zene), s a történet egész szellemét, tónusát megtestesítő közjá­tékban (intermezzo). A Háry műfaját tekintve daljáték, melyben próza vál­takozik zenei betétekkel. Nem szabályos dalmű folya­matos, töretlen logikájú, va­lamilyen végkifejlet felé tartó történettel, dinamikus az események sodrában to­vább fejlődő jellemekkel. A librettóból, illetve a daljá­ték szerkezetéből fakadó dramaturgiai buktatókat Kodály zenéje kikerüli, fel­oldja. Kodály művészete ép­pen abban remekel, hogy a zene szellemének azonossá­ga, az egyes zárt népdal — „számok” mögötti közös in­dítékok, az egységes hang­vétel alapján tudja biztosí­tani az egész daljáték ho­mogén hangulatát, e han­gulati erő elragadó sodrását. Zenéje a népi képzeleterő megörökítése, a magyar nép ízes humorát, mesélő kedvét idézi. Színpadi játék, pantomin Rendezői szempontból nem könnyű ennek a darabnak a színrevitele. Kodály Háry- ja egyértelmű, vezéreszméje a darabon jeligeként végig­húzódó „Inkább nézem az abonyi kettőt”. Paulini— Harsányi szövegírók Háry- ja a maga Göregáboros pár­beszédeivel merít egy csipet­nyit a magyar nemzeti ön­gúnyból és a délibábos na­cionalizmusból is. A rendező legnagyobb gondja tehát, hogyan lehet érzékenyen ki­egyensúlyozni a daljáték alaphangját, hogy a kodályi eszmei lényéé váljék ural­kodóvá. A színrevitelt a da­rab „betétszerűsége” is ne­hezíti. A prózai és zenei mozaikok egymásutánját fo­lyamattá varázsolni, a szín­padi játék lendületét, célra­törését ötletes játékkal biz­tosítani ez a rendező fel­adata. A népszínházi operatár­sulat rendezőjének Kertész Lászlónak munkája sugallta az.t a népi képzelőerőt, me­lyet Kodály zer.éje örökít meg. A képzelet csapongá- sát, tér és idő határtalan váltakozását jól láttatta a színpadi játék, a pantomi- mikus elemek és a bábjáték ötvözetével. A mese rende­zői koncepcióját szolgálták a stilizált, népies díszletek (Szegő György) és jelmezek (Rimanóczy Yvone) is. A darab minden mozzanata képi megfogalmazást kapott, még azok a kifejezetten csak zenei mozzanatok is — a ze­nekari betétszámok, — mint az előzene, vagy a közzene. S itt vetődik fel a kérdés: fel kell-e oldani ezt a betét­szerűséget a vizuális folya­matosságot biztosító rende­zői ötletekkel? Vajon nem több érzelmi-eszmei tartal­mat hordoz például az inter­mezzo zenéje, mint ameny- nyit a reá koreografált hu­szártánc kifejezhet? Vagy például a keretfigura a ka­landok sorát megnyitó és berekesztő — vagy inkább elővarázsoló és eltüntető — táncoló huszár, vajon segít bennünket átlendülni a me­se világába, illetve onnan visszavezetni? Kodály zené­je ezt a feladatot vállalta, s hitem szerint maradékta­lanul teljesíti is. Ez a tán­coló huszár mintegy idéző­jelbe teszi a kalandokat, a mesét, de legalábbis meg­osztja figyelmünket, holott a lényegi történés éppen a zenében van. Kodály maga mondja: „Háry... mesét te­remt, költő. Amit elmond, sohasem történt meg, de ő átélte, tehát igazibb a való­ságnál”. Prózában otthonosan mozogtak Legyen bár mesealak, de ha énekel akkor él s létezé­sét a színészi játéknak kell hitelesíteni. Az énekesi és színészi kvalitások egysége tehát létfontosságú ebben a darabban. A különböző han­gi adottságú és zenei érzé­kenységű szereplő — bár gondos és stílhü énekes elő­adásmódjuk tiszteletet érde­mel — inkább szerepük prózai részében mozogtak otthonosan. A zenei üresjá­ratok miatt olykor veszített lendületéből az előadás. Bi­hari Tóth Zsuzsa (örzse) és Zöld Ildikó (császárné) mu­tattak jobb hangi kvalitáso­kat. Háry-t Bordás Dezső for­málta szimpatikusán, mu­latságos volt Iván József Napóleon-ja. Jót mozgott Generális Krucifix szerepé- I ben Virágh Dezső, s egyé­niség volt Mária Lujza csöp­pet sem hálás szerepében Szatmári Olga. Marcit Jáno­si Péter, Ebelasztin bárót Németh József énekelte. A tizenhat tagú Kamara- együttestől természetesen nem hallhattuk viszont e zene megszokott színpompá­ját. László Endre karmester gondossága azonban érződött úgy a szólisták, mint az együttesek és a kiszenekar közötti egyensúly kimunká­lásán. A Háry kamaraszín- padi változata alapvetően jó színvonalú, figyelmet ér­demlő produkció. Öröm, hogy tizennégy megye 75 helyszínén — túl a századik előadáson hozzánk is elju­tott a Népszínház missziót teljesítő operatársulata a Háry-val. Eabáth Valéria

Next

/
Thumbnails
Contents