Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
1983. OKTOBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ű] beruházások Növekvő termelés, hiányzó építőanyagok Az építőanyagipar az év első kilenc hónapjában ösz- szességében — az ÉVM előzetes adatai szerint — a múlt év azonos időszakához képest 2, az idei előirányzathoz viszonyítva pedig 3,5 százalékkal bővítette termelését. Különösen nagy erőfeszítéseket tettek a lakosság saját építkezéseihez szükséges legkeresettebb építőanyagok termelésének növeléséért, s némileg az ellátási feszültségek enyhültek. Központi intézkedések alapján a külkereskedelem — elsősorban szocialista országokból — terven felül szerzett be falazóanyagot, tetőcserepet, ajtókat és ablakokat. A téglaiparban a termelés bővítésére^ 40 fejlesztési beruházás kezdődött meg, ám ezek hatása a következő években lesz érezhető. Ezért az idén a meglévő termelőberendezések hatékony kihasználására tettek jelentős erőfeszítéseket, 3 a gyárak dolgozói önként vállalt szombat—vasárnapi munkával növelték a termelést. A hazai termeléssel és az importbeszerzésekkel együtt várhatóan az idén mintegy 50 millió ^églával többet szállítanak a TÜZÉP-tele- pekre, mint tavaly, de ez is kevés. A tetőcserép-ellátásá- ban gondot okozott, hogy a rekonstrukciós munkálatok miatt kiesett a nagy békéscsabai gyár termelése, amelynek pótlására a hét végi műszakokon eddig 3,4 millió, az év végéig pedig ösz- szesen 6,5 millió tetőcserepet készítenek más üzemek dolgozói, s importból mintegy 10 millió darabot kapnak a TÜZÉP-telepek. A munkásmozgalmi klubban Majoros Károly előadása Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott tegnap a szolnoki munkásmozgalmi klubban az európai kommunista és munkáspártok helyzetéről. A hallgatóság nagy aktivitást tanúsított, sok kérdést tett fel. A válaszadással még teljesebbé vált erről a témáról az ismeretanyag. Ez alkalommal is beigazolódott, hogy a munkásmozgalmi klub tagjai élénk figyelemmel kísérik a nemzetközi helyzetet, azon belül pedig a munkásmozgalom alakulását. Az újszászi Vegyesipari Szövetkezet kooperációban a Ganz Villamossági Művek részére 100 és 250 KW-os transzformátorhűtőegységeket is készít „Nálunk nem lehet lötyögni, mellébeszélni — itt csak fegyelmezett, pontosan kiszámított mozdulatok és másodpercek vannak .. Az üvegfúvó Ökiömnyi sárgás, izzó tűzgolyó a fúvócső végén, nyúlik, gömbölyödik. fújják, hűtik, furcsa szerszámok igazítják, terelik -• s fokozatosan kehely alakot ölt a tűzgömb. A kemence nyílásán tódul kifelé a forróság, vörösen izzik a fény. káp- rázik a szem. zúg a fej. Tucatnyi üvegfúvó gyürkőzik az anyaggal a piactérnyi műhelycsarnokban — a kely- hekre, poharakra, hengerekre, csövekre és lombikokra vetődik a késő őszi nap sugarat káprázatos csillogással ömlik szét a fény. ,,Általános iskolásként láttam először ezt a tűzgolyót — pergeti vissza a múltat Fazekas György, az Üvegipari Művek berekfürdői gyárának üvegfúvója — megfogott. hogyan lesz a golyóból pohár vagy lombik. Érdekelt ez a munka idejöttem. a gyár szervezte tan- folyamot elvégeztem, a szakmát megszerettem, szóval gyökeret vertem. A családunkban senki sem dolgozott itt, pedig a gyárat még a húszas évek közepén alapították. mi pedig berekfürdőiek vagyunk. A keresztapám vérbeli üvegfúvó volt. biztatott, sőt segített is. idekerülvén együtt is •■fújtuk« az ipart. Akkortájt szabad kézzel formáltuk az anyagot' ..Majd húsz éve . . . — tekint a kemencék felé. — Ma már a gép segít: automaták, persze a salgótarjáni gyár. ahol annak idején vizsgáztam, sokkal korszerűbb, megvan minden feltétel, még ennél is szebb a párádi. ilyen helyeken öröm dolgozni. M: itt kemény üveget gyártunk. ezt rajtunk kívül csak a nagykanizsaiak csinálják.” A kettes kemence (munkahelye) felé fordul, a korlátos pódiumon egyik munkatársa a kemencenyíláshoz hajol, arcát pír önti el. Megforgatja a tűzálló acélból készült merítőpálcát, a mézsűrűségű üveget egy vízzel telt tartályba csorgatja. Gőzfelhő csapódik széjjel. „Látja, most hogy ösz- szeállt (kvarchomokból, üvegcserépből. bórsavból, szódából és tisztítóanyagból) az alapanyag — lefölözzük a tetejére gyűlt szennyezett réteget, mert ez rontja a minőséget-.. És tőlünk csakis első osztályú termék mehet ki. A göbös. huzalos, köves. buborékos üveg — selejt. Az anyag' ugyan nem vész el, csak . . . cseréppé törjük és visszaolvasztjuk, ami kár nekünk, kár a gyárnak. Gondolja meg, egyetlen üvegballon ezer- négyszáz forint! Tehát nálunk nem . lehet lötyögni, mellébeszélni — itt csak fegyelmezett. pontosan kiszámított mozdulatok és másodpercek vannak . . 1” A realitások okos számbavételével beszél. egyetértő- leg bólogatok hiszen tény: csupán jelszavakkal nem lehetünk úrrá a gazdaság megbillent egyensúlyi helyzetén. konkrét tettek sora. személyre szabott felelősség szükségeltetik a segédmunkástól a vezérigazgatóig- Következetes munkálkodást követel mindenkitől a jelen, a mindennapok sok-sok apró tetteit. Pontosan erre gondol Fazekas György és munkatársainak zöme. hiszen nem azért jönnek be. hogy leteljen a műszak, s ügyelnek arra, hogy ne legyen nedves a kvarchomok, mert az hólyagossá teszi az üveget; újra meg újra elmondják, hogy kapjon szabadabb kezet a művezető, s kezeljék rugalmasabban a munka- programot: azt sem először javasolják, hogy nyissanak egy pavilont a berekfürdői strandon, ahol árusítani lehetne a gyár termékeit. Aztán újra a szakmáról beszél Fazekas György: „Erős, meleg munka a miénk. 1400—1600 fokon hevítjük az alapanyagot, nyáron hatvan-hetvenig felkúszik a hőmérő higanyszála. Három műszakba járunk, s mindennek tetejébe nyomni kell a gombot, hogy összejöjjön az a kis pénz. Egy műszak alatt kétszáz darabot is megcsinálok, főleg hengereket, tizenöt-húsz kilósakat. Nehéz, de én épp ezeket szeretem kifújni. Ügyelnünk kell az alapanyag kikeverésének arányaira. s főleg a tisztulási folyamatra, mert ha abban valami hibádzik, akkor vége az egésznek. Fújni? Jól kell. függőlegesen és csak a dermedésig, ami az üveg falvastagságától függ- Am a fúvóstól is fontosabb a cső forgatása, -követni kel!" az üveget. Ennyi az egész: golyó, vagyis banka, merítés, fateknö. hűtés. visszamele- gítés. zsák fúvósa, újra fúvós. de most már a, formában. s megint hűtés . . . Nem nagy szériák, egyedi darabok. Jólesik látni a kirakatokban s még jobb azt látni. hogy megveszik az. emberek." Sz. Tamás Tibor Készülőtlés a beszámoló taggyűlésekre Irányadó a politikai szükséglet A pártalapszervezetekben már egyre több szó esik az éves beszámoló taggyűlések előkészítéséről. Gyorsan elröpült ez az év ás, rövidesen ismét sor kerül a pártélet jeles eseményére, amelyen egész évi munkájukat ösz- szegzik, értékelik a kommunista kollektívák. Az idén is — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — november 15 és december 15 között kerül erre sor. Kivételt képeznek az oktatási intézményekben és a színházakban dolgozó pártalapszervezetek. amelyek — szintén az eddigieknek megfelelően — majd 1984 májusában vonják meg munkájuk mérlegét. Az alapszervezetek taggyűléseit megelőzik az irányító párt- vezetőségek összevont taggyűlései vagy küldöttértekezletei. Tehát lényegében minden úgy bonyolódik majd, ahogyan azt megszoktuk. Ám ez a „megszokás” ez az egyezés csak látszólagos Arról van szó, hogy a pártmunkában kialakult gyakorlatra alapozva, a konkrét helyzethez és a napi politikai szükséglethez igazodva, az eddigieknél is tartalmasabbá kell tenni az idei beszámoló taggyűléseket. A pártonkívüliek véleménye A kezdeményezés, hogy beszámoló taggyűlés előtt megkérdezzék a pártonkívüliek véleményét a munkahelyi pártszervezet tevékenységéről, a munka- és a lakóhely politikai életéről, Győr- Sopron megyéhez fűződik. Az ő tapasztalataik nyomán az idén nálunk is sor kerül ilyen eszmecserékre, természetesen nem minden munkahelyen. Az lenne az ideális, ha minden párttag — munkaidőn túl — kötetlen, őszinte hangú eszmecserét folytatna két-három párton kívüli munkatársával. Természetesen e találkozásokat a kommunistáknak kell kezdeményezniük. Miről legyen szó e beszélgetéseken? Arról, hogy mi a véleményük a pártonkívülieknek a munkahelyi pártalapszervezetről. az ott dolgozó .kommunistákról. valóban a helyi pofi j|i kai élet centruma-ej a pártszervezet, mennyire érződik tevékenységének kisugárzó hatása a különböző munkaterületeken? Az egyes kommunisták valóban párttaghoz méltóan élnek, dolgoznak, képviselik-e a párt politikáját? Adnak-e megfelelő választ a pártonkívüliek kérdéseire? Emellett essen szó jelen gazdasági helyzetünkről, a helyi feladatokról is. E beszélgetések haszna több irányban is megmutatkozhat. Mindenekelőtt tovább erősödik áltálul^, a párt és a tömegek kapcsolata. Azzal, hogy párttagok és pártonkívüliek szót váltanak a párt tevékenységéről, a pártonkívüliek megismerik céljait, növekszik a bizalom a párt munkája iránt és vonzóbb lesz a kívülállók számára. De nő e beszélgetések által a kommunisták politikai műveltsége is, mert az eszmecserékre föl kell készülniük. Nem szólva arról, hogy kiderül: mennyire járatosak a napi politikában, tudnak-e választ adni a kérdésekre. Harmadsorban — de nem utoljára — hasznos megismerni a pártonkívüliek véleményét, javaslatait, összegyűjteni kritikai észrevételeiket. mert azzal nagy segítséget kap az adott kommunista közösség a további munkájához. Olyan tapasztalatokkal is szolgálhatnak ezek a beszélgetések, amelyek alapján ezeket az eszmecseréket a továbbiakban a politikai munka szerves részévé tehetjük. A beszámoló taggyűlésen összegezni kell e megbeszélések tapasztalatait, és amikor a következő év főbb politikai feladatait meghatározzák az alapszervezetek, jó, ha számításba veszik azokat, törekednek a hasznosításukra. Feltétlenül gazdagodnak a beszámolók e beszélgetések feldolgozáséival. Konkrét értékelést ,A cél, hogy az idei beszámoló taggyűlések az MSZMP Központi Bizottság 1983. áprilisi, a megyei pártbizottság idei májusi, a XII. kongresszus óta végzett, munkáról és a további feladatokról szóló, határozata helyi végrehajtásának ellenőrzését szolgálják. Nerp újabb! „félidős értékelést” kell készíteni, sokkal inkább azt vizsgálni, ellenőrizni, hogy azokat a feladatokat, amelyek-, ről a párttagság a félidős értékelés alkalmával döntött, végrehajtották-e, illetve azok a megvalósulás útján vannak-e. Elegendő-e az, amit a megoldásért tettek, esetleg mi akadályozza a saját határozatok teljesítését. Ezzel összefüggésben szükséges az alapszervezeti vezetőségeknek értékelni a tagság egységét és egész, tevékenységét. És főként nem általánosságban, hanem személyre; szólóan, konkrétan elmondani, ki hogyan oldotta meg pártfeladatát, esetleg mit tegyen a továbbiakban, hogy kötelezettségének megfeleljen. Az általánosságokkal nem sokra megy egyetlen alapszervezet sem, annak van értelme, ha reálisan, őszintén beszélünk a végzett munkáról, ha alapos és körültekintő az értékítéletünk. Aki rászolgált, annak munkáját ismerjék el, köszönjék meg, és mondják meg nyíltan, ki az, akitől többet vár a párttagság. Természetesen a terület — amelyen az alapszervezet él és dolgozik — munkájáról is szólnak majd a beszámolók. Az aszály sújtotta termelőszövetkezetekben minden bizonnyal szó lesz arról, mivel igyekeztek a kieséseket pótolni, mennyire volt racionális a munkaerő-foglalkoztatásuk, és hogyan igyekeztek megalapozni a jövő gazdasági évet. Az ipari üzemekben működő pártszervezetek elsősorban azt értékelik — hisz ez volt az év nagy feladata —, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgáló helyi feladatoknak miként tettek eleget. Fokozták-e az exportot, megfelelő volt-e az importkiváltás, érvényesült-e az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, versenyképesek voltak-e termékeik a kül- és a belföldi piacon, megfelelő volt-e a költséggazdálkodásuk, a munkahelyek belső szervezettsége, stb. Arról is szó esik majd a beszámolókban — és ezt a munkájukat minősítették is a kollektívák, — hogy milyen gyorsan és eredményesen tudtak reagálni a- párttagokat, a dolgozókat foglalkoztató főbb ideológiai kérdésekre. Eszmei, politikai nevelőmunkájuk miként járult hozzá a pártegység erősítéséhez, hogyan mozgósították a kommunisták a pártonkívülieket a feladatok megoldására. Itt szükségszerű, hogy szó essék az alapszervezet propagandistáinak, agitátorainak személyes munkájáról. Irányt is mutat Természetesen foglalkoznak a beszámolók a pártélet alakulásával, azzal, hogy miként érvényesült az adott munkahelyen a párt ellenőrző, szervező, irányító szerepe, megfelelő-e a munka- módszerük a hatékony pártellenőrzés érvényesítéséhez az alapszervezetben, hogyan foglalkoztak a pártépítés kérdéseivel. Ehhez nagy segítséget ad, hogy az alapszervezetek vezetőségei ismét személyes beszélgetéseket folytatnak az alapszervezet tagjaival is. így az ott elhangzottak a pártmunka értékeléséhez hasznos tapasztalatokat adnak. Azt talán felesleges is hangsúlyozni: a fő figyelem a párttagságra kell, hogy irányuljon. Képletesen szólva a kommunisták munkáját tesszük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig azokat a feladatokat, amelyeket egy évvel ezelőtt minden közösség, mint elvégzendő tennivalót szabott meg a maga számára. Merre billen majd a mérleg nyelve? Ez a beszámoló taggyűléseken — a beszámolókból, az ott kibontakozó eszmecserékből — egyértelműen kiderül. Egyben irányt is mutat a további teendőkre. Varga Viktória A Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-ben megvalósult a broiler-csirke telep. A 85 millió forintos beruházással 7 épületet készítettek, éves szinten egymillió 200 ezer húscsirkét tudnak értékesíteni
