Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1983. OKTÓBER 18. Színikritikusok Díja A legjobb új magyar dráma: Vak Béla király A legjobb férfialakítás: Bán János A tavalyi nyári színházi évad kiemelkedő eseménye volt Székely János Maros- vásárhelyen élő magyar író Vak Béla király című drá­májának bemutatója a Gyu­lai Várban. A dráma a csil­lagszínház után kőszínházat is kapott, a Vígszínház nagy sikerrel játszotta a gyönyörű nyelvezetű, mély gondolato­kat hordozó darabot. Mindezt azért elevenítjük fel, mert közönség és kriti­kus véleménye régen esett annyira egybe, mint Székely János drámájának megítélé­sekor. A Színikritikusok Díját ugyanis — „a legjobb új magyar dráma” megjelölés­sel — Székely János Vak Béla király című darabjá­nak ítélték oda — szavazás útján — a kritikusok. örvendetes, hogy a leg­jobb férfialakításért járó el­ismerést Bán János kapta, a szolnoki Szigligeti Szín­házban bemutatott Vonó Ignác című Fejes Endre drá­májában nyújtott alakítá­sáért. A legjobb nőj alakí­tás a kritikusok szerint Tö- rőcsik Marihoz (A régi nyár) és a volt szolnoki színész­nőhöz Tímár Évához (Agó­nia, Peer Gynt) fűződik. A legjobb előadásnak a fővárosi Katona József Színházban bemutatott Cse- hov-darab, a Manó minősült. A színikritikusok a legjobb női mellékszereplő díját Csonka Ibolyának a Manó­ban, a legjobb férfi mellék- szereplő díját öze Lajosnak a Volpone várszínházi előa­dásában nyújtott alakításáért ítélték oda. A legjobb dísz­letért járó díjat Szlávik Ist­ván nyerte el a miskolci Nemzeti Színház Peer Gynt előadásaihoz, a legjobb jel­mezért járó díjat Szakács Györgyi a kaposvári Csiky Gergely Színház A revizor és a Búcsúelőadás című produk­ciókhoz, valamint a miskol­ci Agónia és Peer Gynt elő­adásokhoz készített tervei­vel. A különdíjat a pesti Kato­na József Színház a Stílus- gyakorlat című előadásáért kapta meg. A fővárosi Fészek Mű­vészklubban a Színikritiku­sok Díját tegnap délután adták át a kitüntetett mű­vészeknek. Magánélet — Klute Világsikerek a filmvásznon Többi mint 30 új magyar és külföldi játékfilmet mu­tatnak be az év végéig a filmszínházak. A produkciók között több világsikert ara­tott film is szerepel. Novem­berben kerül a mozik prog­ramjára az „Excalibur” cí­mű ír alkotás. John Boor- mann rendező egy középkori eredetű mítoszt dolgoz fel: az Arthur király legendát. Novemberben és decem­berben több igen értékes fil­met láthat a közönség. Közü­lük kiemelkedik a „Magáné­let” című szovjet film, afne- lyet Jurij Rajzman rendezett. Nagy sikerre számíthat az amerikai Alan J. Pakula „Klute” című filmje, Ja­ne Fondával a főszerepben. Munszentmárton és a Tiszazug diszitfimiivészete A hétvégén — október 21— 22 — rendezik meg Kun- szentmártonban azt a honis­mereti tanácskozást, amely­nek témája a Tiszaug és a vendéglátó nagyközség díszí­tőművészete lesz.. A rendezvényen számos előadás hangzik majd el, dr. Szabó László kandidátus Egy alföldi kistáj népművészeti kutatása címmel értekezik, dr. Bellon Tibor múzeum­igazgató Munkaeszközök és használati tárgyak, mint al­kotások címmel tart előadást, — de a különböző tématerü­leteken dolgozó kutatók is beszámolnak a vessző-gyé- kényfonás, a hímzés, helyi j el legzetességei ről. A honismereti tanácsko­záshoz kapcsolódva nyitják meg A Tiszaug kisipara és díszítőművészete című kiál­lítást. Tehetségkutató verseny „Nyílik a rózsa...” címmel — 16 évvel a televízió első magyarnóta-versenye után — újabb tehetségkutató ver­senyt hirdet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Erre a magyarnóta énekléséhez kedvet és tehetséget érző, 18 —30 év közötti fiatalok je­lentkezését várják. A versenyen zenei élökép- zettségtől, foglalkozástól füg­getlenül bárki részt vehet, s a hivatásos előadóművészi engedéllyel rendelkezők is indulhatnak. Az első meghallgatáson — legfeljebb öt percnyi időben — „hallgatóból ', „lassú és friss csárdásból" összeállított nótacsokrot kell előadni. Je­lentkezni levélben lehet a név, a foglalkozás, az életkor és a pontos lakcím feltünte­tésével a Magyar Rádió (Bu­dapest 1800), vagy a Magyar Televízió (Budapest 1810) cí­mén. A borítékra írják rá: „Nyílik a rózsa. . ." A jelentkezés határideje: 1983. november IS. Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsáigi Köz­pontban vasárnap délelőtt nyílt meg az országos kosár- és fonottáru-pályázat díj­nyertes munkáiból rendezett (kiállítás. A megnyitón részt vett Fábián Péter, a me­gyei pártbizottság titkára is. Az országos pályázatot a Népi Iparművészeti Tanács, az Artex Külkereskedelmi Vállalat, a megyei tanács és a megyei múzeumi szervezet hirdette meg. A rendezők nevében Sípos Károly, a me­gyei tanács elnökhelyettese mondott megnyitót és érté­kelte a pályázat eredmé­nyeit. E sajátos népművészeti ág gyökerei évszázadokra nyúl­nak vissza hazánkban. A vízpartok természetes anya­gait, a sást. a nádat, a fűz­vesszőt ősidők óta felhasz­nálják az emberek minden­napi használati eszközeik el­készítésére. A paraszti ha­gyományokból mára virágró iparág fejlődött ki. A házi­ipari szövetkezetek, a kis­iparosok a Hiszöv, a Népi Iparművészeti Tanács szak­mai támogatásával végzik munkájukat. Népművészeti hagyományainkra támasz­kodva. azokat továbbfejleszt­ve nemcsak itthon, de kül­földön is keresett — a ha­zai termékek 50 százalékát exportálják — ülőbútorok, különböző dísztárgyak és használati eszközök kerül­nek ki e műhelyekből. Az idei pályázat tapasztalataiból azonban az is leszűrhető, hogy a szövetkezeteknek, kisiparosoknak még inkább törekedniük kell a hagyomá tés volt, hogy — megnyerő magyar kiejtéssel és hibátlan zeneiséggel — két magyar népdal is elhangzott. A táncokat lírai és humo­ros jelenetek váltogatták, egymást. Különösen megra­gadó volt az Éjszakai ünnep a Csu-palotában című klasz- szikus tánc és a Tavaszi tánc című szólószám, amelynek hajlékony táncosnője még az ujja mozgatásával is tükröz­te, úgyszólván megszólaltat­ta mindazt, ami a zenében kifejeződött. A nagy sikerű műsort a Vidám élet Szecsu- ánban című táncösszeállítás zárta, amelyben az együttes valamennyi táncosa, zenésze, szólistája szerepelt, egy-egy jelenetben felvillantva Sze- csuán. tánc, zene- és ének­hagyományainak sokfélesé­gét, gazdagságát. nyok, s az új formák ösz- szehangolására, a népművé­szetben jártas, ugyanakkor a ma emberének igényeit is ismerő szakemberekkel, for­matervezőkkel való együtt­működésre. A pályázatot két kategó­riában — bútorok, illetve apróbb használati tárgyak — írták ki. A fentiekre figyel­meztet az is, hogy a bútor- kategóriában az első dijat nem adták ki, a második kategória legjobbjait pedig csak munkajutalommal dí­jazták. A díjakat Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács Nagy sikerrel szerepelt va­sárnap este Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Szeesuáni Ének- és Táncegyüttes. Az ötven tagú kínai együttes franciaországi és NDK-beli turnéja után érkezett Ma­gyarországra. Műsorukkal si­kert arattak Budapesten és több vidéki nagyvárosunk­ban is felléptek, illetve fel­lépnek ezekben a napokban. II Szeesuáni Enek- és Táncegyüttes műsora lírai láncok, _ különleges hangszerek, humoros jelenetek Az 1953-ban alakult együt­tes ma a Kínai Népköztársa­ság egyik legkiemelkedőbb művészcsoportja. Műsora a kínai ének, zene, és táncmű­vészet évezredes és máig élő hagyományaiból adott ízelí­tőt. Az európai szemnek ta­lán szokatlan, sajátos kultú­rájú művészetüket kitűnő összehangoltságban, meg- komponáltan és magas szín­vonalon mutatták be a kö­zönségnek. A táncok — amelyek sajátos szimbólum- rendszerre épülnek, panto­mim-elemeket tartalmaznak — mellett megszólaltak a kínai népzene sajátos hang­szerei; a pipa-lant, az erhur- csőhegedű, a szeesuáni cim­balom, fuvola és citera. Ki­tűnő előadásban énekszóló­kat is hallhattunk. Meglepe­elnöke adta át. A második díjat és az Artex nyugati ta­nulmányúját Varga Károly, a békési Fontex Háziipari Szövetkezet dolgozója vehet­te át. Ugyancsak második díjat (kapott Vajda Sándor, a budapesti Egyesült Fonott­áru Háziipari Szövetkezet munkatársa. Harmadik díj­ban öten részesültek, mun­kajutalmat pedig heten kap­tak, köztük Magyar Józsefné tiszafüredi kosárfonó. A kiállítást november 8- ig tekinthetik meg az érdek lődők. Képünkön néhány szép tárgy a bemutatóról. Kosár- ós fonottáru-kiáttítás Szolnokon Embermesék Lengyel Nagy Anna egyéb­ként színes, érdekes, népsze­rű műsorsorozata ezúttal csalódást okozott a hallga­tóknak. Az Embermesék ed­digi adásaiban csupa olyan megélt történet hangzott el, amelynek szereplői rendkí­vüli egyéniségek voltak, akiknek akaratereje szinte határtalan, jelleme hibátlan. Csakis ilyen emberekkel tör­ténhetnek meg ugyanis rend­kívüli, meseszerű dolgok, amelyekben a szó legneme­sebb értelmében emberként viselkednek. A legutóbbi péntek esti adásban kevésbé szimpatikus emberek majdhogynem ér­dektelen meséit hallhattuk. Fi évelem remél tó a korábbi műsorok színvonalához ha­sonló csupán az utolsó be­szélgetés volt, amelyben He­gedűs Géza emlékezett visz- sza a siralomházban töltött napjára. A második világhá­ború idején a zsidó szárma­zású emberek bújtatásáért, szöktetéséért ugyanis a „fel- koncolandók” listájára került az író. Valóban mesébe illő módon menekült meg a ha­láltól, jó volt hallani, hogy ezúttal a sors igazságot szol­gáltatott. Színes, érdekes, tartalmas, szórakoztató riportokból ál­lította össze Rádai Eszter a Szombat délelőtt című ma­gazinműsort. Meghökkentő volt Fodor Csilla „Színház­jegy csúszópénzért” című ri­portja. íme a borravaló ter­jed a kultúra ágazataiban is. Még mondja valaki, hogy kátyúban van a közművelő­dés szekere. Lám mit nem adnak az emberek egy-egy, egyébként önmagában igen olcsó színházjegy mellé. Ám mindez csak első hallásra ötlik fel a hallgatóban. A va­lóságban arról van szó, hogy a budapesti üzemi közönség- szervezők kisebb-nagyobb ajándékért, csúszópénzért tudják csak beszerezni a jegyirodáktól a sikerdara­bokra szóló belépőket. El­lenkező esetben megvetetik velük, illetve a vállalatokkal, üzemekkel az érdeklődésre kevésbé számot tartó előadá­sok jegyeit is. Az üzemi kö­zönségszervezők természe­tesen — ám egyáltalán nem szimpatikus módon — név és munkahely nélkül mond­ták el panaszukat a riporter­nek. így aztán érthető, hogy Fodor Csilla nem tudott igazságot tenni az ügyben. A mendemonda szintű pa­nasszal megkereste a jegy­irodák felügyelőjét, aki már- már egyetértett a korrum­pálható pénztárosokkal, mondván a sikerdarabok mellett számos a hazai és a világirodalom klasszikusai­nak műveit bemutató előa­dásokat is érdemes megnéz­ni az üzemek, vállalatok dol­gozóinak. Való igaz a szín­házak műsortervében szép számmal akadnak ilyen mű­vek, csakhogy egy jól meg­írt drámából még nem biz­tos. hogv hasonló jó színvo­nalú előadás kerekedik ki. Ez a fajta ái'ukapcsolás a kultúra területén úgy lát­szik nem megy. SzerelemcsUtörtök Egy válófélben lévő há­zaspár civakodását hallgat­hattuk vasárnap este egy órán keresztül a Húszas Stú­dió legutóbbi adásában. Hogy mivel érdemelte ki a hallgató Kovalik Márta szer­kesztőtől, és Juszt László ri­portertől ezt a hosszú szín­vonal nélküli műsort nem tudni. Két, noha egymást szuperintelligensnek tituláló ember valójában primitív párbeszéde, magánügyeinek kiteregetése aligha kívánko­zik a nagyközönség elé. Ha a műsor gazdái a családi életforma érdekében akartak valamit tenni, akkor ez az adás aligha érte el a célját. Sokkal inkább taszító, mint vonzó képet festett a csalá­di együttélésről. — tg — Tetszetős tárgyak, kevesebb új forma

Next

/
Thumbnails
Contents