Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

1983. OKTÓBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet I Együttélés Az igazság mindig kézen­fekvő, a sebeket nem takar­gatni, hanem gyógyítani kell. önkényesen ugyan, de a lé­nyegkeresés igényével * ezért éreztük' Gyarmathy Lívia Együttélés című dokumen­tumfilmje legfontosabb mon­danivalójának. A cím, amel­lett, hogy valós helyzetet fe­jez ki, szimbolikus is. A Bu­kovinából származó székely vőlegény és a német ajkú menyasszony házasságán kí­vül a nemzetiségek harmo­nikus, vagy diszharmonikus együttélésére is utal. A felületes néző — mielőtt még nem látta az igazmon­dásában gyönyörű filmet — talán csak legyint: nálunk nemzetiségi kérdés, amikor néhányszor tíz, vagy száz gyermek és kamasz kedvé­ért anyanyelvi iskolákat, kö­zépiskolákat nyitunk napja­inkban is, a különböző — mégis csak szerény számú — nemzetiségiek kedvéért rádió és tévéműsorokat su­gározunk ... ? Így igaz, ám a kérdés mégis összetettebb és kénye­sebb annál, hogy akár jóin­dulatú legyintéssel elintéz­hetnénk. Ha valahol, akkor nálunk kiélezett helyzetet te­remtett a történelem. Azon a vidéken, ahol az Együttélés született — átvitt értelemben megszületett — a legújabb- kori népvándorlás keserveit élték át az emberek, a fal­vak. A német anyanyelvű lakosok voltak talán legin­kább szenvedő alanyai a második világháború körüli erőszakos jnépmozgásnak. Menekülők és kényszertele­pülők — bácskaiak, csángó magyarok, délszlávok, felvi­déki magyarok zsúfolódtak össze a nagyon is vegyes nemzetiségű falvakban, s a sérelem újabb hántást szül logikájával éltek, ahogy tud­tak. Nagyon nehéz évek voltak, nem múltak el nyomtalanul. Hogy mennyire nem, erről szól nagyon hideg fejjel, de érzőén, melegszívűén Gyar­mathy Lívia filmje. A tör­ténet kerete egy lakodalom. Sombereki németek és palo­ta bozsóki magyarok ünnepük a nászt, s közben feltárul, hogy a mai generációk; meg­békélése mögött mennyire él a korábbi tragédiák emléke. A film műfaja: dokumen­tumfilm. De megint csak azt kiérjük, ne tessék legyin- teni, még akkor sem, ha ne­tán kinek-kinek rossz tapasz­talata lenne ... A film több mint kellemes csalódás, ezt azok számára írjuk, akik nem rokonszenveznek az utóbbi évek magyar doku­mentumfilmjeivel. Van ugyan jegyzett forgatókönyv­írója az Együttélésnek, de szerepe inkább csak rendsze­rező, stílusőrző, mert a film forgatókönyvét az élet, az olykor kegyetlen valóság ír­ta. Nincsenek mondvacsinált dialógusok, művi helyzetek, erőszakolt jellemek. A film minden szereplője önmagát adja, saját nyelvét beszéli. Bizonyára ennek tudható be, hogy nyoma sincs a dilettáns színészkedésnek, a rossz, erő­szakolt konfliktusoknak, a szakzsargonban „kitaláló­nak” nevezett valaminek, amelyek rendszerint a sem­mit takarják, illetve szer­zőik szellemi szegénységét, vagy nézőponti tévelygését mutatják. Felemelően szép film az Együttélés, mert minden megközelítése igaz. T. L. Kézzel írott napló „Kisújról" Százhúsz éve: pusztító aszály Feljegyezte egy kovácsmester Keményfedelű, csaknem nyolcszáz oldalas, kézzel írott napló került Kisújszál­lásról a szolnoki Állami Le­véltár gyűjteményébe: né­hai Buday János kisújszállá­si kovácsmester feljegyzései. A megsárgult lapokon feke­te tintával íródtak a sorok, 1863-tól 1892-ig. A napló bevezető sorai így szólnak: „Egy megbecsülhetetlen napló, könyv, amely magá­ban foglalja a jeles esemé­nyek évenkénti történeteit, majd az utó nemzedék emlé­kezetére. Ír és jegyez Kováts Buday János és ajánlja egy­úttal, hogy aki halála után kézhez veszi ne sajnálja a fáradtságot”. Első dátum: 1863. Olvasom a formás betűkkel rajzolt so­rokat: „Kérném ő szent felségét, hogy több olyan szerencsét­len évetlen évet ne adjon, ugyanis a tavasz jól biztatott, oly formán, hogy már jan. hónapban szántottak, vetet­tek úgy a mezőn, mint a ker­tekben. De mivel ezen ipar­kodás füstbe menvén, a ki­kelt száraz, sovány, egyszó­val kellemetlen volt. Az eső helyett por. Nem volt kilá­tás, el kellett hagynunk a szülőföldet, barmainkat el- pocsékolank. Az éhség mi­att a földet rágánk, hajme­resztő látvány volt az egész nyár”. A kisújszállási parasztok gondoktól terhes küzdelmé­ről. ad számot a következő feljegyzés is, mely egy évvel később, 1864-ben született: „Középszerű idő volt a ga­bonatermésre. Ugyanis a ta­vasz oly szép lévén és kedve­ző, hogy a nyomást minde­nütt lekkaszálták. Lett sok széna. Mégis az a szerencsét- Janségünk, hogy semmine.k sem ára. Nem is lehetett cso­dálkozni, mert pénz igen szűkön volt”. A következő esztendők eseményeit már naponként rögzíti a napló írója. 1867. Ennek az évnek ál­talános történetéről megál­lapítja, hogy „rendes” ter­més volt Kisújszállás határá­ban. Ennek dacára a búza ára 12—13 új forint, az ár­pát 5 forint 40 fillérért, a ku­koricát 6 forint 50 fillérért adják. A vaskos kötet nyűtt lap­jai szomorú képet festenek a város lakosságának egészség- ügyi viszonyairól. Járványos skarlát, trokbaj, hagymáz sa­nyargatja az embereket 1880- ban. öt évvel később 1885- ben újabb nyavalyák tizede­lik a városbélieket: vérhas, görcs, hideglelés, gutaütés. A gyermekek skarlátban, himlőben halnak meg. S miután csaknem egy év­századdal ezelőtt még alig volt ismert a patika, az em­berek arra voltak utalva, hogy kuruzsoljanak, saját maguk találjanak orvosságot nyavalyáikra. A napló lapja­ira az úgymond biztos gyógy­módokból is került egyné­hány. Álljon itt az alábbi re­cept: „Mindenféle daganatra biztos gyógyszer, ha hat pénz ára választó vizéből, hat pénz ára faolajból, úgyan- ennyi árú vékony terpentin­ből, tíz pénz ára életpálin­kából keveréket készítünk. Hét napig állni hagyjuk olyan formán, hogy a napjá­ban többször fel kell rázni. S azután a daganatot be kell dörzsölni mindaddig, amíg a gyógyszer el nem fogyott. Saját tapasztalás után ajánl­va”. — endrész — Adalékok a felsőoktatásról Ezekben a hetekben, hóna­pokban különböző fórumo­kon széles körű társadalmi vita zajlik a felsőoktatás táv­lati fejlesztési tervéről. Az elképzelések mérlegelését se­gíti adalékokkal, új infor­mációkkal Gazsó Ferenc és Laki László könyve, amely „A felsőoktatás esti és leve­lező tagozatának néhány összefüggése” címmel az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének gondo­zásában látott napvilágot. Az elmúlt évtizedben szá­mos statisztikai vizsgálatot folytattak a kutatók a fel­sőoktatási intézményekben, ezek döntő többsége azonban csak a nap­pali tagozatokra ter­jednek ki. Ám az adatok azt tanúsítják, hogy a hatvanas évek közepétől a felsőoktatá­si intézmények hallgatóinak 33—47 százaléka az esti és a levelező tagozatra jár. E ke­véssé vizsgált területeken kezdett tehát nagyszabású kutatómunkába a szerzőpá­ros, abból kiindulva, hogy a felsőoktatás egészére vo­natkozó döntések megalapo­zásához ma már nem ele­gendőek azok az ismeretek, amelyek a hallgatóknak csak mintegy 60 százalékáról ad­nak képet. Televíziós alkotások külföldi fesztiválokon A bulgáriai Plovdivban ok­tóber 17-e és 23-a között tar­tandó Nemzetközi televíziós filmfesztiválra a Magyar Te­levízió a gyermekműsorok kategóriájában az örsbéli krónikák című sorozat „Ahol tud segít” epizódját ne­vezte: rendezője Takács Ve­ra. Spanyolországban ezúttal harmincadik alkalommal ír­ták ki a Premio Ondas elne­vezésű nemzetközi versenyt. A Magyar Televízió ezúttal a Panoráma című külpoliti­kai magazin-műsor 1982 szeptember 2-i adásának fel­vételét küldte el. A távlati tervek sze­rint nevelési központot alakítanak majdan ki a Heves megyei Tarnamé- rán található XVIII. szá­zadban épült kastély kö­rül. Egyelőre, a legköze­lebbi elképzelések sze­rint felújítják a patinás építményt, majd két tan­terem blokkot csatlakoz­tatnak a jelenleg iskola­ként szolgáló műemlék­hez. BECSENGETŐ ELŐTT A GORKIJ NYELVISKOLÁBAN Új tanfolyamok, kevesebb a „fehérfolt” Október végén kezdődik el a tizenegyedik tanév az MSZBT Gorkij Nyelviskola Szolnok megyei Tagozatán. Az el­ső tíz esztendő eredményeivel megyénk az orosz nyelvoktatás e formájával országos elismerést vívott ki magának. Minden tanévben a tanfolyamok, a hallgatók számával, s a sikeres nyelvvizsgák arányával az első három helyezett között szere­pelt a tagozat a megyék s a főváros versenyében. A tíz év alatt több mint négyszáz tanfolyamon hatezren ismerkedtek meg a cirill ábécével, vagy fejlesztették tovább nyelvtudásu­kat. Eddig kétszázan tettek sikeres állami nyelvvizsgát alap-, közép- vagy felsőfokon. A statisztikai adatok is jel­zik, hogy az orosz nyelvok­tatás e formáját igen nagy érdeklődés kíséri. A Gorkij Nyelviskola létrehozása hiányt pótolt, felnőttek szá­zai — akik az iskolában nem tanultak oroszul — sajátít­hatják el a nyelvet, s ezen túlmenően megismerkednek az orosz, szovjet irodalom nagyjaival, az ország művé­szetével, zenéjével, a tudo­mány és a technika eredmé­nyeivel. A tanfolyamok tan­anyaga a társalgási formu­lák mellett természetesen a fenti témaköröket tartalmaz­za. A foglalkozások mellett versenyeket, vetélkedőket, közös kirándulásokat is szer­veznek a hallgatók számára. Az egy évtized alatt a me­gyében nyolcvan tanára volt a Gorkij Nyelviskolának, évente 40—50-en vezetnek tanfolyamokat. A megyei ta­gozat sikere az ő munkáju­kat is dicsérd, közülük a leg­eredményesebben oktatókat kitüntette az MSZBT. A Szolnak megyei tagozat új kezdeményezésekkel is felhívta magára, a figyelmet. Tavaly például néhány óvo­dában is indítottak tanfolya­mot, kísérleti jelleggel. A gyerekek nyelvoktatását az iskolában folytatják, s mire eljutnak a felső tagozatba orosz tagozatos osztályok várják majd őket. A tervek szerint az idén is indítanak óvodásoknak tanfolyamot Szolnokon, Jászalsószent- györgyön, és Kunmaradason. A foglalkozásokat olyan óvó­nők, tanítónők vezetik, akik orosz speciális kollégiumra jártak a főiskolán. Az idei tanév újdonsága a nyelv­vizsga előkészítő 150 órás intenzív tanfolyam szervezé­se. Erre azoknak a jelentke­zését várják, akik nyolc éve tanulják az orosz nyelvet. A cél: legalább a középfokú nyelvvizsga megszerzése. A jelzések szerint Szolnokon és Tiszafüreden indul intenzív tanfolyam az idén. Ez utóbbi azért is örvendetes, mivel a tiszafüredi járás nem igen jeleskedett eddig az orosz nyelvoktatás e. formájában. A tíz év során a legtöbb tan­folyam Szolnokon, Kisújszál­láson, Törökszentmdklóson, Túrkevén, valamint a jász­berényi, a kunszentmártoni és a szolnoki járás területén indult. Az idén noha a Gorkij Nyelviskolában még nem kezdődött el a tanév, vár­hatóan az eddigi eredmé­nyeknek megfelelően alakul a „beiskolázás”. Vagyis ha el ás tűnik néhány fehér folt, akad azért még tennivaló bőven. Jó lenne ha a diák csoportok mellett emelkedne a felnőtt hallgatókból, vala­mint a szakmunkástanulók­ból álló csoportok száma. Ez utóbbi azért is lenne fontos mivel a szakmunkásképző intézetekben nincs idegen nyelvoktatás, s így az álta­lános iskolában megszerzett tudás a gyakorlat híján fe­ledésbe merül. S ez a veszte­ség jóllehet csak később érezteti hatását, ám akkor már sokkal nehezebben pó­tolható. T. G. Tangó helyett széki csárdás Látogató bán a jászapáti táncegyüttesnél A felújításra vagy lebon­tásra alaposan megérett jász­apáti művelődési ház nagy­termének ajtaja percenként nyílik. A tizenéves lányok, fiúk farmerben, dzsekiben érkeznek, majd néhány pilla­nat múlva már beöltözve — tornamezben, csizmában, könnyen libbenő szoknyában várják a próba kezdetét. A bemelegítést, amíg az együt­tes vezetője meg nem érke­zik, az Ergo együttes lemezé­re végzik. Meg kell állapíta­ni, hogy a lüktető, latinos muzsikára is lehet egy-két látványos népi motívumot bemutatni és nem is áll rosz- szul. A jászapáti szövetkezeti néptáncegyüttes nagyon fia­tal. Egyrészt fiatalok á tag­jai, másrészt pedig még csak öt éve alakult. Rövid múlt­juk ellenére már sok sikeres előadás áll mögöttük, szép eredményekkel dicsekedhet­nek. A megyei néptáncegyüt­tesek élmezőnyéhez tartoz­nak, legutóbb Kecskeméten „ezüst I.” minősítést szerez­tek. Az együttes munkáját kez­dettől Kökény Erzsébet irá­nyítja, aki a néptáncért vég­zett fáradozásának, munká­jának elismeréseként nemré­giben megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A néptánccal természetesen na­pi munkája után foglalkozik, a nagyközség illatszerboltjá­nak vezetője. — Régebben is léteztek Jászapátin néptánccsoportok, de ezek csupán egy-egy al­kalomra, bemutatóra alakul­tak meg, munkájuk nem volt folyamatos — mondta Kökény Erzsébet. — Pedig igény lett volna, hogy ala­kuljon egy olyan csoport, melyre hosszabb távon szá­míthatnak. Már három éve táncoltam a Jászsági népi együttesben, amikor jelent­keztem a C-kategóriás cso­portvezetői minősítést adó tanfolyamra. Ezután megke­restek, hogy vállaljam el Jászapáti n egy csoport meg­alakítását, vezetését. A he­lyi termelőszövetkezet, a Jászapáti és Vidéke Áfész. valamint a művelődési ház az első pillanattól kezdve minden segítséget, támoga­tást megadott ahhoz, hogy az együttes létrejöjjön, meg­felelő feltételek mellett dol­gozhasson. — Kezdetben milyen ne­hézségei voltak? — Á tagok toborzása elég könnyen ment, de nem vol­tak ruháink és egy nagyon fontos dolog: kísérő zeneka­runk sem. Végül is mindkét-' tő megoldódott, a helyi ru­házati szövetkezetben tár­sadalmi munkában megvarr­ták a szoknyákat, blúzokat, a padlásokról előkerült, rég­óta nem használt bőrcsiz'- mákban ropják ma is a fiúk. Nagyon jó a kapcsolatunk a jászberényi együttessel, se­gítenek a szakmai irányítás­ban is, és tőlük kapjuk pró­bákra, fellépésekre a muzsi­kusokat. Tulajdonképpen azt az utat követjük, amelyen a Jászsági együttes jár, de tö­rekszünk arra, hogy műso­runkban, munkánkban sajá­tos profilt is kialakítsunk. Az utánpótlással nincs gon­Segít a jászsági A ruhát a szövetkezetiek varrják Nem gond az utánpótlás dunk, ugyanis szeptembertől a 3 éves Kökörcsin gyermek- csoport mellett egy új együt­tes is alakult, amelynek 8— 10 évesek a tagjai. Nagyon lelkesen dolgoznak ők is. A próba szusszanásnyi szünetében beszélgetünk az egyik párossal. Molnár Ági a jászapáti gimnázium tanu­lója, partnere Mihályi Ist­ván, a Velemi Endre Tsz fia­tal szakmunkása. — Az iskolai tábortűznél — négy évvel ezelőtt — az együttes egyik táncosa tobo­rozta a diákokat. gondol­tam, megpróbálom — ma­gyarázta Ágnes. Eljöttem egy próbára, annyira megtetszett, hogy azóta rendszeresen já­rok. Igaz, elég sdkminden- ről le kell mondani, kemé­nyen dolgozunk. amikor gyakorolunk, de mindezt fe­ledteti a szereplések, fellé­pések izgalma, öröme, a taps. A tánc szeretetéről beszél Mihályi István is. — Teljesen véletlenül csöppentem bele, de ma már el sem tudom képzelni nél­küle az életem. Tánciskolá­ba jártam, de a keringőhöz, a tangóhoz nem nagyon fű­lött a fogam. A néptánc az teljesen más. Nagyon jó ér­zés, amikor az ember már több figurát is tud, és egy széki táncra például saját elképzelései szerint rophat­ja. Igazán nem sajnálom, hogy a tánc szinte az összes szabad időmet elrabolja, Se helyesebb úgy mondani, hogy az összes szabad idő­met kitölti. — fs — Mezőségi táncot gyakorol az együttes Fotó: Hargitai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents