Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. OKTÓBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kitüntetés, tanácselnök-választás Törökszentmiklósan 25 év tanácsi szolgálatban • A héten ülést tartott Törökszentmiklóson a városi tanács. A testület Fehér Miklós tanácselnököt nyugállományba vonulása alkalmából felmentette tisztségéből és a Hazafias Népfront városi bizottságának javaslatára Kóródi Antalnét, a városi tanács általános elnökhelyettesét választotta meg a tanács elnökének. Fehér Miklós több évtizedes munkásságának elismeréséül megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. kilenc gyermeket szülő anyától, a summásként dolgozó apjától mindebből mennyit kapott hagyatékként. Fiatalon bekerült a törökszentmiklósi elöljáróságba. Különös véletlen, hogy a tanács elnökeként 60 évesen onnan ment nyugdíjba, ahol húszévesen mindenesként kezdte. Negyedszázad a tanácsi apparátusban, mindig vezető beosztásban. Jókedvű és szigorú ember, akinek különös érzéke van a jó kollektíva megteremtésére és összekovácsolására. Bármelyik apparátussal nem lehetett volna végigcsinálni az áülfemligazgatés korszerűsítésének minden kísérletét. A törökszentmiklósival igen. Ügy hírlik, ha a városról volt szó, akkor nem ismert lehetetlent. Nem álszerény, tudja, hogy köze van Török- szentmiklós gyors és látványos fejlődéséhez. Az új lakótelepekhez, az óvodai, iskolai tantermekhez, a vízellátás megoldásához, a belvíz elvezetéséhez, még ahhoz is, ha évek múlva megépül a város szennyvízhálózata. Mégis arra büszke leginkább, hogy sokezer törökszentmiklósinak is köze van a város gyarapodásához. Az utóbbi 8 évben elsők között voltak a településfejlesztési versenyben. Annak, ami a városban történik, azt hiszem, míg él, nem tud kívülálló szemlélője lenni. K. K. A megvastagodott bőrke- ményedés a tenyerén, a vaskos, erős ujjak nem hivatalnoki kézre vallanak. Munkára született. Az volt a rögeszméje, hogy amibe belefog, azt tőle telhetőén a legjobban csinálja. Csak az alapos, hozzáértéssel végzett munkának volt nála becsülete. Mindegy, hogy ahhoz fizikai erő kell, vagy ész és ideg- rendszer. Negyven év alatt bebizobyította, hogy félgőzzel nem tudott, nem is akart dolgozni. De tanulni sem! Előbb a tanácsakadémián, majd a pártfőiskolán képezte magát és közben dolgozott. Mindig olyan munkahelyen, amely próbára tette az embert: kitartását, jellemét, munkabírását, hozzáértését és olykor emberségét is. ő állta ezt a próbát. Nem tudom, hogy parasztszüleitől, a Október 26—28 Fogorvosok nemzetközi eszmecseréje Szolnokon A Magyar Fogorvosok Egyesülete parodontológiai szekciója október 26—28 között Szolnokon tartja VI. vándorgyűlését, melyre a korábbiaknál fokozottabb figyelem irányul. A szekció történetében először nyolc szocialista országból negyven külföldi szakember érkezik a tanácskozásra. Itt lesz az egész magyar fogászati professzori kar, és valamennyi tagja előadást tart. Ugyanúgy a külföldiek is. Nem elvont kutatási témák, hanem a gyakorlat kérdései szerepelnek napirenden; azok a módszerek, melyeket a gyógyításban alkalmaznak. Bizonyos értelemben ezért továbbképzési jellege is lesz ennek a tanácskozásnak, a vendégek mellett ezért yesz részt rajta a megyei fogorvosi gárda és a végzős egyetemisták nyolcvantagú csoportja. Eddig négyszázötven szakember jelezte részvételi szándékát. A legújabb tudományos eredmények publikálása mellett más vonatkozásban is előrelépést várnak ettől a vándorgyűléstől. Nevezetesen azt, hogy a magyar, az NDK-beli és a lengyel parodontológiai szakemberek munkáját elősegítő, korábban megkötött szerződéshez a többi szocialista ország szekciói is csatlakoznak, megkönnyítve és meggyorsítva ezáltal a tudományos kutatási eredmények széles körű terjesztését.. Kemping, touring hotel, sétahajó és halas napok Idegenforgalom Szolnok megyei módra Sorsok, utak Majd WO ezer vendég Az október az idegenforgalmi szakemberek számára a számvetés ideje: statisztikák, tapasztalatok összegzése, amelyek segítenek abban, mit, hol kell jövőre javítani. Szolnok megyében is elkészültek az összesítések és annak ellenére, hogy a kép meglehetősen felemás, nincs mit szégyellniük a megye vendégfogadóinak. Néhány üdülő-centrum népszerűsége feltűnően megnövekedett, közéjük tartozik mindenekelőtt Abádszalók, ahol a tározó tó vonzerejét egy ötszáz személyes kemping megnyitásával emelték. És ha már az új létesítményeknél tartunk, nem feledkezhetünk meg az év elején nyitott cserkeszőlői touring hotelról, amely hetvenhét vendég fogadására alkalmas. A nagyobb beruházások mellett a jelentőségükben kisebbekről is szót kell ejteni: a Tiszatour négy hoteljében és ép” moteljében büfét alakított ki, megoldva ezzel a vendégek reggeliztetését. Az új abádszalóki kempingben melegkonyhás büfét nyitott a Középtiszai Áíész, a szolnokiban pedig alapvető élelmiszereket árusító pavilont üzemeltetett az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Melegkonyhás éttermet kapott a jászapáti strand- a jászszentandrási termelőszövetkezettől. A felsoroltakhoz lehet számítani több magán- kereskedő pavilonját, sütödéjét, melyek szinten a megyébe látogatók jobb ellátását szolgálták. A kínált programok színvonala valamelyest javult, dicsekvésre azonban nincs ok. A tiszai sétahajó útvonalát bővítették, rendszeresen indultak járatok Tisza- kürtre, illetve Tiszakécskére is. Viszonylag új színfoltja volt a szezonnak a tiszafüredi halas napok rendezvény- sorozata és az abádszalóki nyár. Ez utóbbi műsorainak nagyrészét az új szabadtéri színpadon rendezték. A berekfürdői vendégek programjában az idén beleszőtték a hortobágy—nagyiváni kirándulásokat, más helyeken néhány lovastúrát, folklór műsort. Egyszóval gazdagabb volt a kínálat, a megye idegenforgalmának felelősei azonban tudják, hogy még akad javítani való. És nem csupán a programokban. Gyakran panaszkodtak a vendégek az élelmiszerellátásra, szegényes volt a választék péksüteményből és húskészítményből, de még üdítőitalból is, amelyet a szállítók hibájával magyaráztak. Csaknem valamennyi melegkonyhás étteremben megesett, hogy nem alkalmazkodtak a napszaknak megfelelő igényekhez vagy nem kínáltak napi menüt, diákmenüt. Az iparcikk boltok se álltak feladatuk magaslatán: nem volt náluk kapható elegendő tájjellegű ajándéktárgy, nép- művészeti cikk, képeslap, fekete-fehér és színes fotófilm. Dicséretükre legyen mondva, hogy a napi kozmetikai és testápoló szerekből bőséggel tartottak. A megnövekedett idegen- forgalommal párhuzamosan indokolt volt a gyakoribb ellenőrzés, ezért a kereskedelmi felügyelőség a leglátogatottabb idegenforgalmi helyeken 24 kiskereskedelmi boltban és 38 étteremben, presszóban júliusban és augusztusban nyolcvanötször tartott ellenőrzést a társadalmi ellenőrök bevonásával. A vizsgálatok célja nyilvánvaló volt: az áruellátásra, a fogyasztói érdekvédelemre figyeltek mindenekelőtt, és persze az árakra. A próbavásárlások tapasztalatai nem rosszak, alig akadt a szabályoktól eltérő áralkalmazás. Mindent összeverve végf- eredményben nem érezhette magát rosszul a megyében nyaraló több mint 98 ezer vendég, és ha az idegenforgalomért felelősök levonják a tanulságokat, jövőre még elégedettebben utazhatnak haza az idelátogatók. — bendó — özvegy Jung Istvánnét, Bözsi nénit Űjszentgyörgyön faluszerte szívósságáról, kitartásáról ismerik. Tízéves kora óta dolgozik: napszámba járt. a módosabb helyeken szolgált. Később férjhez ment, és mivel három fia született, a családi bevételt a maga módján igyekezett gyarapítani. Tejkezelő volt, azért is kapott akkor havi 4—500 forintot. Amíg nem épült műút a boltig, és nagy volt a sár, hozzá rakták be a szállítók az árukat, és ő fuvarozta el kerékpárral a sok-sok terméket a boltig. Ez is hozott valamit a konyhára. Már-már egyenesbe kerültek, amikor 1964-ben a férje meghalt, és ő egyedül maradt egy 16, egy 13 és egy 7 éves fiúval. Kegyetlenül nehéz esztendők következtek: minden munkát elvállalt, ami adódott, hiszen a cseperedő legénykéket etetni, nevelni, ruházni kellett, szakmát adni a kezükbe, elindítani az életbe. Utazni távoli tájakra — Jószágot tartottan, harmados kukoricát, napraforgót kapáltam. Igaz, ők is segítettek, amiben tudtak. De azért nemegyszer előfordult, ha éjjel felébredt valamelyik, és még világosság szűrődött a konyhából, megkérdezte: édesanyám, még nem alszik? Nem fiam, tésztát készítek, de ti pihenjetek csak. Reggel meg, amikor kinyitották a szemüket, megint csodálkoztak: le se feküdt anyu? Nem értem rá, majd bepótolom estére, feleltem. És ez így igaz, mert nekem valahogy világéletemben a küzdés, a munka jutott. Nem panaszként említem, mert ma is azt vallom: értelmes célért érdemes küzdeni. A gyerekek lassan kirepültek, családot alapítottak, kit messzebb kit közelebb sodort a sors. Bözsi néni újra egyedül maradt. Régi gyermekkori vágya volt, hogy egyszer úgy istenigazából ő is utazhasson valaA jelenlegi vízellátó rendszer már nem tudja kielégíteni a ti- szasasiakat ivóvízzel. Az ellátást javítja majd az a vezeték, amelyet ezekben a hetekben építenek ki Csépa és a község között. A későbbiek során a csépai vízműtől kapja az ivóvizet Tiszasason kívül Tiszaug is. A munka kivitelezője a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat milyen messzi, messzi tájra. Sokat olvasott az itáliai városokról: Rómáról, Velencéről, Milánóról. És gyűjteni kezdett: akadtak hónapok, amikor csak száz forintot tudott erre a célra elszakítani, máskor még ennyit sem. Esztendők jöttek, esztendők mentek, mire meglett az a tízezer forint, ami az útra kellett. Mert kérni senkitől nem kért, úgy rakta össze apránként az egészet, ahogy a méhek hordják tele mézzel a kaptárát. A faluban sokan mondogatták is: elment az eszed neked. te, Bözsi. ahelyett, hogy megennéd, meginnád, elutazod ezt a töméntelen pénzt. — Erre azt feleltem: van nekem annyi, ami kell, ruhám is, ennivalóm is. Én azért, hogy a szép bútorra a tiszta szobában lehúzzam a rolót, nem gürcölök. Televízióm sincsen, mert helyette olvasok, meg utazással lepem meg magam És az átélt emlékeket viszem mindenhová, akár a mesebeli vándor a tarisznyáját. Az út csodaszép volt, de most megint azon törj a fejét: még vállalkozna egyre. Látni szeretné Görögországot is. Azon kívül hogy a gyermekeinek kacsát. libát nevel, erre gyűjt. Lehet, hogy két évig, lehet, hogy négy lesz belőle, vagy több, egyremegy. Előbb utóbb összerakja az árát ha az egészsége engedi. Arra pedig még most, 59 évesen sincs különösebb panasza. Tóth Gézának ugyancsak mozgalmas élete volt eddig. Tanult Debrecenben, Cegléden, a középiskoláit pedig Karcagon és Szolnokon végezte. Itt érettségizett, majd a katonaság következett, ' mivel a jogi karra az első kísérletre nem sikerült bekerülnie. De az ő sorsában tulajdonképpen nem is ez az érdekes. — Olyan régen érettségiztem, hogy akik Szolnokon velem maturáltak, közülük sokan már végzett orvosok, ügyvédek, mérnökök, tanárok. A történet teljes megértéséhez hozzátartozik, hogy időközben Géza sem tétlenkedett. Kétszer jelentkezett a jogi karra Szegedre, kétszer Pestre, kétszer pedig a debreceni tudományegyetem magyar—orosz szakára, de sehová nem vették fel. Hetedszerre sikerűit — Négyszer nem feleltem meg, kétszer pedig helyhiány miatt utasítottak el. Hiába végeztem 4,2-es bizonyítvánnyal. Pedig felkészültem, a tanárok is segítettek, de amikor tudni kellett volna, leblokkoltam. Dolgoztam a Volánnál, voltam betanított gyári munkás, programellenőr, bérelszámoló. Az idén újra jelentkeztem Nyíregyházára magyar—orosz szakra. És megtörtént a csoda, bekerültem! Nem mondom, furcsa dolog nekem, a majdnem 30 évesnek együtt ülni a tizennyolc, húszévesekkel. Nem is akarom csak az első két évet elvégezni így, a többit majd levelező tagozaton befejezem. Mindezek ellenére végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült a vágyam. Valószínű azért, mert Radnóti szavaival élve szívós voltam, mint fán a kéreg. Azt hiszem, ennek a kitartásnak köszönhetem a felvételt is. Bus Károlyné kedves, szép arcú kunhegyesi tanítónő még ma is. Igaz, a hajába az esztendők ősz szálakat is belecsempésztek, hiszen a bajból, meg a tragédiából annyi jutott ennek az asz- szonynak, amennyi másokat talán már porig sújtotta volna. Szomorúan állapítja meg: egyebet sem tettem az életemben, csak veszítettem, meg temettem. A Bus házaspárnak két gyermeke született: 1950-ben Edit, és kilenc év múlva Karcsika. A kisfiúról két és fél évesen kiderült, súlyosan beteg. Iskolába sem járhatott: magánúton kitűnő .eredménnyel végezte el az alsó tagozatos osztályokat. 1969 decemberében az egyik híres fővárosi kórházban ápolták. — A karácsony előtti vasárnapon meglátogattam. Beszélgettünk, nála voltam késő délutánig, az utolsó vonalot is megvártam. Elbúcsúztunk vagy ötször, mondtam: jövök megint öcsiké, most már igazán megyek, lekésem a vonatot. Nincs nekem olyan szerencsém anyukám felelte szomorúan. Dobálta a puszit, ez az utolsó emlékem tőle. Két nap múlva meghalt. Más vidáman, ajándékokat vásárolt, mj pedig a szeretet ünnepén temetésre készültünk. A gyerekek között Edit lánya közben már orvostanhallgató volt. Rendszerint jeles eredményekkel vizsgázott, de közben kiderült róla, vészesen kevés a vörös vérsejtje. Egy-egy nehezebb vizsga előtt többször kapott vérátömlesztést. A baj ajtóstól kopogtatott a házba: 1970-ben az édesanyját, majd a nagymamáját, két év múlva az édesapját temette. Edit, egyetlen reménységük kiválóan fejezte be tanulmányait, és Szolnokon a MÁV-kórház szemészeti osztályára került. Noha mindent elkövettek a megmentéséért, gyógykezelésre az NSZK-ba is kimehetett, 1976 április 28-án Szolnokon az édesanyja karjaiban halt meg. Fia, lánya halálát az édesapa — aki szintén pedagógus volt — néhány évvel élte túl. Le akarták százalékolni, kezdetben ő is hajlott' a pihenésre, de végül úgy döntött: továbbra is tanítani fog. Egy csupavirgonc. hallatlanul eleven, második osztályos napközis csoport pótmamája. Itt az apróságok között valahogy jobban feledi búját-baját. Tavaly Miniszteri dicsérettel ismerték el fáradozását, munkáját. A nappalok így jobban eltelnek. Este pedig sűrűn eljönnek hozzá a kartársai, vagy ő megy el valamelyi- kőj ükhöz. Ha marad, kézimunkázik, bekapcsolja a televíziót, hogy emberi hang legyen körülötte. Igaz, miközben sebesen járnak az újjai, a gondolatai messze kalandoznak. Néha fél éjszakákat nem alszik. De másnap reggel sietve készül a kis lurkókhoz, akik úgy hozzánőttek már, akár a virághoz a levél. A tanítás után naponta kimegy a sírhoz ez is hozzátartozik az élethez. Tulajdonképpen terve nincsen már. Illetve mégis: ez az utolsó tanéve, és várja már a nyugdíjat. De azért ha hívják, lehet. .. Sorsok, utak — az élet könyvébe zárva. Jó olykor belelapozni ebbe a könyvbe talán azért is, hogy erőt gyűjtsünk magunknak belőle — a magunk küzdelméhez. D. Szabó Miklós
