Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

1983. OKTÓBER 15. 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Se­gítségnyújtási Szerződés tagállamainak Külügyminiszteri Bi­zottsága 1983. október 13—14-én ülést tartott Szófiában. Az ülésen részt vett: Petr Mladenov, a Bolgár Népköztár­saság külügyminisztere, Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Herbert Kroli- kowski államtitkár, a Német Demokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterének első helyettese, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjetunió külügyminisztere. A miniszterek a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé prágai ülésén, 1983. január 5-én elfoga­dott politikai nyilatkozatában és a hét szocialista állam párt- és állami vezetőinek moszkvai találkozóján, 1983. június 28-án elfogadott közös nyilatkozatában megfogalmazott érté­kelések és következtetések alapján áttekintették az európai helyzet további fejlődésével kapcsolatos kérdéseket, össze­függésben a nemzetközi események általános alakulásával. Az ülés résztvevői megállapították, hogy ezek az események teljes mértékben megerősítik a prágai és a moszkvai legfel­sőbb szintű találkozón elfo­gadott dokumentumok érté­keléseit és következtetéseit, és államaik nevében kifeje­zésre juttatják aggodalmukat és nyugtalanságukat amiatt, hogy a helyzet még feszül­tebbé és veszélyesebbé vált. Az Egyesült Államok és egyes szövetségesei újabb, a nukleáris katasztrófa veszé­lyét növelő lépéseket tesz­nek a fegyverkezési hajsza fokozására. Mint azt a moszk­vai közös nyilatkozat hang­súlyozza. ők maguk sem tit­kolják, hogy tevékenységük­kel a katonai fölény elérésé­re törekszenek. Egyre kíméletlenebbé vá­lik az erőnek és a diktátum­nak, a „befolyási öve­zetek” megszilárdításának és újrafelosztásának, a katonai erő államok és népek elleni közvetlen alkalmazásénak az imperialista, politikája, kiéle­ződnek a régi fegyveres kon-' fliktusok és új feszültség,gó­cok keletkeznek. A politikai konfrontáció további élezésé­re irányuló akciókat hajta­nak végre, gyakoribbá vál­nak az államok belügyeibe való beavatkozási kísérletek. Erősödik, a katonai-ipari komplexum és a legreakció- sabb militarista erők befo­lyása, militarista szellemet szítanak. Olyan kijelentések hang­zanak el, amelyekben két­ségbe vonják a második, vi­lágháború és a háború utáni fejlődés területi—politikai eredményeit. Üjabb akadá­lyokat gördítenek az idősze­rű nemzetközi kérdésekben való megállapodások eléré­se és az egyenjogú, bármi­lyen diszkriminációs korláto­zástól mentes gazdasági kap­csolatok fejlesztése elé. To­vább mélyül az államok, gaz­dasági fejlettsége közötti sza­kadék, romlik a fejlődő or­szágok gazdasági helyzete. Ugyanakkor az ülés részt­vevői hangsúlyozták, hogy mind nagyobb méreteket ölt a népek, az összes haladó és békeszerető erő harca a nuk­leáris háború veszélyének elhárításáért, a fegyverke­zési hajsza megállításáért; valamint azért, hogy bizto­sítsák minden állam fejlődé­sét. a béke és a biztonság feltételei között és követke­zetesen megtartsák az euró­pai és a világhelyzet békés alakulását meghatározó ál­lamközi szerződéseket és egyezményeket. Erősödik az a követelés, hogy a kapcsolatok vala­mennyi állam között a füg­getlenség és a szuverenitás tiszteletben tartásán, az, erő alkalmazásáról vagy az erő­vel való fenyegetésről tör­ténő lemondáson, a határok sérthetetlenségén, a viták békés rendezésén, a bel- ügyekbe való be nem avat­kozáson, az egyenjogúságon és az államközi kapcsolatok más alapvető elvein alapul­janak. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, hogy a jelenlegi helyzetben különösen idő­szerűek és fontosak azok a javaslatok és kezdeménye­zések amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai tettek a nukleáris háború megaka­dályozására, az enyhülési folyamat továbbvitelére és elmélyítésére, a fegyverke­zési, különösen a nukleáris fegyverkezési verseny be­szüntetésére és a leszerelés­re való áttérésire, a biztonság megszilárdítására és az együttműködés bővítésére Európában és az egész vilá­gon. Kinyilvánították álla­maik eltökéltségét, hogy minden erőfeszítést megtesz­nek e javaslatok és kezde­ményezések megvalósításá­ért. 2. Az ülésen különösen nagy hangsúlyt kapott az új közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai te­lepítésének megakadályozá­sa, az európai kontinensnek mind a közép-hatótávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyverektől való teljes meg­szabadítása érdekében teen­dő további erőfeszítések kér­dése. Az ülés résztvevői ezzel kapcsolatban abból indultak ki, hogy az európai nukleá­ris fegyverkezési verseny új fordulója, ha azt nem sikerül megakadályozni, elkerülhe­tetlenül az európai és az egész nemzetközi helyzet je»- lentős rosszabbodásához, a népekre katasztrofális kö­vetkezményekkel járó nuk­leáris háború veszélyének növekedéséhez vezet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták azoknak a szándékoknak a rendkívüli veszélyességét, hogy a közeljövőben elkezdik az új amerikai közép-ható­távolságú nukleáris rakéta^ rendszerek egyes nyugat­európai NATO-tagállamok- ban történő telepítését, ami­nek gyakorlati előkészítésé már folyik. Ezzel összefüg­gésben növekvő aggodalmu­kat fejezték ki amiatt, hogy nincs előrehaladás az euró­pai nukleáris fegyverek kor­látozásáról folyó genfi tár­gyalásokon. Az ülésen ismét kinyilvánították: a Varsói Szerződés tagállamai határo­zottan síkraszállnak azért, hogy ezeken a döntő sza­kaszba lépett tárgyalásokon mielőbb megállapodás jöjjön létre. Megerősítve az e kér­dés lényegével kapcsolatos, az 1983. június 28-i moszkvai találkozón elfogadott közös nyilatkozatban kifejtett ál­láspontjukat, úgy vélik, hogy az ilyen megállapodásnak elő kell irányoznia az új közép­hatótávolságú nukleáris ra­kéták európai telepítéséről való lemondást és a már meglévő közép-hatótávolságú nukleáris eszközök megfelelő mértékű csökkentését úgy, ahogy a Szovjetunió már ja­vasolta is: a csökkentés ál­tal érintett ralcéták megsem­misítésre kerülnek. Az euró­pai közép-hatótávolságú nuk­leáris eszközökre vonatkozó megállapodásnak az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság elvén kell alapulnia, s elő kell segítenie a katonai-stra­tégiai helyzet stabilitását és az erőegyensúlyt. Ennek az egyensúlynak nem a nukleá­ris fegyverek növelésén, ha­nem azok egyre alacsonyabb szintre történő csökkentésén kell alapulnia. Az ülés résztvevői kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a genfi tárgyalásokon még mindig van lehetőség a né­pek érdekeinek megfelelő megállapodás elérésére. Ez­zel kapcsolatban megállapí­tották, hogy ha az év végé­ig nem jön létre megálla­podás a tárgyalásokon, ak­kor folytatni kell a tárgya­lásokat a megállapodás el­érése céljából, azzal a felté­tellel. hogy az Egyesült Ál­lamok és NATO-szövetsége- sei lemondanak az új kö- zpphatótávolságú nukleáris rakéták telepítésére saját maguk által kitűzött határ­időről. Ezzel összefüggésben felhívták a figyelmet arra, hogy a tárgyalások sikeres befejezése előfeltételeinek megteremtéséhez fontos hoz­zájárulást jelent a Szovjet­uniónak az a készsége, hogy ilyen feltételek mellett to­vábbra is fenntartja a terü­lete európai részén telepí­tett középhatótávolságú ra­kétaeszközei egyoldalú be­fagyasztását és folytatja azok egyoldalú csökkentését, ame­lyet e befagyasztás bevezeté­sével együtt kezdett meg. A Varsói Szerződés tagál­lamai abból kiindulva, hogy rendkívül fontos az európai nukleáris összecsapás veszé­lyének elhárítása, nyomaté­kos felhívással fordulnak va- Hamennyi NATO-tagállam- hoz, hogy erőfeszítéseiket az új középhatótávolságú nuk­leáris rakéták európai tele­pítésének megakadályozásá­ra és a kontinensen már meglevő középhatótávolságú nukleáris eszközök csökken­tésére összpontosítsák. Fel­hívják az összes többi euró­pai államot is. hogy minden lehetséges módon segítsék elő ennek a veszélynek az elhárítását, s hogy aktívan járuljanak hozzá az európai nukleáris fegyverek korláto­zásáról folyó genfi tárgya­lások sikeréhez. Egyetlen le­hetőséget sem szabad elsza­lasztani, hogy valamennyi nép érdekeinek megfelelő megállapodás jöjjön létre. Az ülés résztvevői hang­súlyozták, hogy az új kö­zéphatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítése el­len. a nukleáris háború ve­szélyének elhárításáért és a leszerelésért bátran, hatá­rozottan és következetesen fellépnek a tömeges béké- mozgalmak. Ugyanakkor az ülés részt­vevői felhívták a figyelmet arra. hogy valamennyi nép­pel szemben súlyos felelős­séget vállalnának magukra az Európa békéjét és nyu­galmát érintő következmé­nyekért azok az államok, amelyek engedélyeznék az új középhatótávolságú nuk­leáris rakéták területükön történő telepítését, mivel ez új szakaszt nyitna az euró­pai nukleáris fegyverkezési versenyben. Az ülésen képviselt álla­mok meg vannak győződve arról is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött a stratégiai fegyverze­tek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó, a népek békéje és biztonsága szem­pontjából nagy jelentőségű tárgyalásokon is van lehe­tőség az előrehaladásra, de egyelőre ezek a tárgyalások sem eredményesek- Az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvének szigorú meg­tartásával ezeken a tárgya­lásokon kölcsönösen elfogad­ható megoldások érhetők el. A miniszterek ismételten megerősítették, hogy álla­maik soha sem törekedtek és nem törekednek katonai fö­lény megszerzésére és em­lékeztettek az 1983. június 28-i moszkvai találkozón részt vett államok nyilatko­zatára azzal kapcsolatban, hogy spmmi esetre sem en­gedik meg katonai fölény megszerzését velük szemben. A NATO tagállamainak kor­mányai súlyos hibát követ­nének el. ha lebecsülnék a szocialista országok nyilat­kozatának jelentőségét, s nem adnának pozitív választ arra a felhívásukra, hogy segít­sék elő a béke és a bizton­ság megszilárdítását a fegy­verzetek mind alacsonyabb szintjén megvalósuló erő- egyensúly alapján. Az ülésen hangsúlyoz­ták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai a prá­gai politikai nyilatkozatban, majd azt követően más kö­zös és egyéni megnyilatkozá­saikban a nukleáris kataszt­rófa alternatívájaként nagy számú, átfogó javaslatot tet­tek, amelyek a nukleáris há­ború veszélyének elhárítá­sát, a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a leszerelést és az enyhülést célozzák, be­leértve az európai béke és biztonság számos fontos kér­déséről a NATO-tagországok- kal folytatandó közvetlen tárgyalásokra vonatkozó ja­vaslatokat is. A Varsói Szer­ződés tagállamainak javas­latai széles körű, kedvező visszhangot váltottak ki sok ország politikai és társadal­mi köreiben, különösen Eu­rópában. Ezzel együtt azonban, ele­mezve a NATO-tagországok kormányainak viszonyát a Varsói Szerződés tagállamai által előterjesztett javasla­tokhoz, a miniszterek többek között megállapították, hogy e kormányok részéről mind­eddig nem érkezett válasz arra a konkrét, már közeli időponttal kapcsolatos javas­latra, hogy 1984. január 1-től ne növeljék a katonai kiadá­sokat, majd pedig térjenek át azok kölcsönös, gyakorlati csökkentésére, s ennek érde­kében haladéktalanul kezd­jék meg a közvetlen tárgya­lásokat. Hangsúlyozták továbbá an­nak fontosságát, hogy miha­marabb adjanak pozitív vá­laszt a Varsói Szerződés tag­államainak olyan halasztha­tatlan jellegű javaslataira, mint: — Minden olyan nukleá­ris! hatalom, amely ezt eddig még nem tette meg, vállal­jon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nuk­leáris fegyvert; — Az összes nukleáris ha­talom, mindenekelőtt a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok birtokában levő nukle­áris fegyverek egyidejű mennyiségi és minőségi be­fagyasztása ; — A nukleáris fegyverkí­sérletek teljes és általános betiltása; — A világűr militarizálá- sának, az erő világűrben és a világűrből a Föld ellen va­ló alkalmazásának megtiltá­sa; — Európa mentesítése a vegyi fegyverektől, ami lépés lenne e fegyverek világmé­retű, teljes, betiltása és meg­semmisítése irányában; — A közép-európai fegy­veres erők lés fegyverzetek csökkentése kérdésének meg­oldási útjai. Kifejezve nyugtalanságu­kat amiatt, hogy ezekre a javaslatokra mindeddig nem történt pozitív reagálás, az ülésen képviselt államok emlékeztetnek arra, hogy to­vábbra is várják a konstruk­tív választ. Ez teljes egészében vonat­kozik arra a javaslatra is, hogy kössenek a világ vala­mennyi állama számára nyi­tott szerződést a Varsói Szerződés tagállamai és az Észak-atlanti Szerződés tag­államai között a katonai erő alkalmazásáról való köl­csönös lemondásról és a bé­kés kapcsolatok fenntartásá­ról. Figyelembe véve az er­re a javaslatra kapott reagá­lások jellegét, az ülés részt­vevői megerősítik államaik készségét, hogy folytassák a véleménycserét a NATO- tagállamokkal és az összes többi országgal a javaslat különböző vonatkozásairól, s hogy hozzákezdjenek annak közös, érdemi megvizsgálásá­hoz. Kifejezik meggyőződé­süket, hogy a mostani bo­nyolult nemzetközi helyzet­ben különösen nagy jelentő­ségű lenne az előrehaladás a szerződés megkötésével kap­csolatos kérdések pozitív megoldásában. Az ülésen ugyancsak meg­erősítették az' atomfegyver- mentes övezetek megterem­tésének fontosságát Európa északi részén, a Balkánon és az európai kontinens más térségeiben. Az ülésen képviselt álla­mok — mint mindig — ké­szek az érintkezésre és a párbeszédre az általuk tett minden javaslatról. Válto­zatlanul készek megvizsgál­ni más államok javaslatait, amelyek — a nukleáris há­ború veszélyének elhárítá­sára. a fegyverkezési hajsza megfékezésére és megszün­tetésére, valamint a leszere­lésre irányulnak. 4. Az ülésen hangsúlyoz­ták a Varsói Szerző­dés tagállamainak meggyő­ződését, hogy tárgyalások útján még a bonyolult, ki­élezett nemzetközi helyzet­ben is megoldást lehet ta­lálni az államok közötti kapcsolatokban felmerülő minden problémára, ha po­litikai akaratról, megfontolt és konstruktív szemléletről és együttműködési készség­ről tesznek tanúbizonyságot, s ha figyelembe veszik a népek létérdekeit, a béké­ben és a biztonságban való érdekeltségét. Az ülésen képviselt álla­mok elégedettségüket fejez­ték ki amiatt, hogy az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett államok képviselőinek madridi találkozója sikere­sen befejeződött. Ez a bo­nyolult, nehéz és hosszan tartó tárgyalások eredmé­nyeként elért sikert a Hel­sinkiben megkezdett össz­európai folyamat életerejé­ről tanúskodik és a helsin­ki záróokmány szilárd alap­ján biztosítja annak folya­matosságát. A Varsói Szer­ződés tagállamai, amelyek hozzájárultak a madridi ta­lálkozó sikeréhez, e folya­mat továbbvitelének és el­mélyítésének meggy öződé­ses hívei. Az ülésen megerősítették valamennyi képviselt állam azon elhatározását, hogy a madridi találkozón egyez­tetett, s annak záródoku­mentumában foglalt meg­állapodásokat — az enyhü­lés és az együttműködés fejlesztése érdekében — va­lóra váltják. E megállapodá­sok megvalósítása — szigo­rú összhangban a záróok­mány, mint kerek egész el­veivel és rendelkezéseivel — természetesen az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet minden részt­vevőjétől erőfeszítéseket követel. Az ülésen képviselt álla­mok hangsúlyozták, hogy nagy fontosságú az a mad­ridi megállapodás, amely­nek értelmében 1984. január 17-én Stockholmban össze­ül az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó konferencia. Abból indulnak ki, hogy ez a kon­ferencia arra hivatott, hogy az európai kontinensen ta­pasztalható feszültség eny­hítésének, a katonai szem­benállás veszélye csökken­tésének és az európai le­szerelés elérésének fontos tényezőjévé váljék. Hangsú­lyozták annak fontosságát, hogy a konferencia sikere érdekében valamennyi részt­vevő maximális erőfeszíté­seket tegyen. Qc Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy az ENSZ- közgyűlés mostani. 38. ülés­szakának a világhelyzet alapvető kérdéseiről foly­tatott vitája is amellett szól, hogy van lehetőség a nem­zetközi kapcsolatok jelenle­gi veszélyes szakaszán való túljutásra. Ez a vita a né­peknek a nemzetközi fe­szültség növekedése miatt érzett mélységes aggodal­mát tükrözi. Az ENSZ-közgyűlésen el­hangzó felszólalásokban ki­fejezésre jut az az összes állammal szembeni követe­lés, hogy aktívan és a leg­nagyobb felelősséggel járul­janak hozzá a nukleáris há­ború veszélyének elhárítá­sát, a fegyverkezési, külö­nösen a nukleáris fegyver­kezési verseny megfékezését célzó lépésekhez, s hogy se­gítsék elő a leszerelésre va­ló áttérést, az államok kö­zötti konfliktusok tárgyalá­sos rendezését, a kolonializ- mus, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés tel­jes felszámolását, az egyen­jogú gazdasági kapcsolatok fejlesztését és az igazságos világgazdasági rend megte­remtését. Éppen erről tanúskodik az ülésszakon elhangzott szá­mos felszólalás, amelyek a nukleáris háború megaka­dályozásához. a nukleáris fegyverkezési hajsza be­szüntetéséhez, e fegyverek csökkentéséhez és megsem­misítéséhez vezető konkrét intézkedések megvalósításá­ért szállnak síkra. Ezeknek a reményeknek felelne meg a nukleáris háború határo­zott, feltétel nélküli és vég­leges elítélése, mint ami az emberiség ellen elkövethe­tő legsúlyosabb bűntett és a legelemibb emberi jog, az élethéz való jog legdurvább megsértése. Általános az a felismerés, hogy a nukleáris háború a civilizáció és a földi élet lé­tét fenyegeti. Ezt a veszélyt csökkentené, ha az ilyen fegyverrel rendelkező álla­mok mennyiségileg és minő­ségileg befagyasztanák nuk­leáris fegyverzeteiket. Ezzel kapcsolatban az ülés részt­vevői kiemelték a Szovjet­unió készségét, hogy a be­fagyasztásra vonatkozó köte­lezettségek elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára lépjenek érvénybe kétoldalú alapon, s ezzel példát nyújthatnának más nukleáris államok szá­mára, hogy a lehető legrö­videbb időn belül tegyenek hasonló lépéseket. A népeknek az erőpolitika és az erőszakkal való fenye­getés politikája valamennyi megnyilvánulásának határo­zott elutasítására irányuló szilárd akaratát tükrözik az ENSZ-közgyűlésen több ál­lam képviselője részéről el­hangzott felszólalások, ame­lyekben kifejezésre jutott, hogy ragaszkodnak a meglé­vő háborús tűzfészkek fel­számolásához és az újabbak kialakulásának megakadá­lyozásához, valamint a had­üzenet nélküli háborúk im­perialista politikájának be­szüntetéséhez. Ezzel kapcso­latban az ülésen képviselt államok megerősítették szo­lidaritásukat azokkal a né­pekkel, amelyek — akár Ázsiában, Afrikában vagy Latin-Amerikában — sza­badságukért és függetlensé­gükért,. valamint azért a jo­gukért küzdenek, hogy önál­lóan, békés feltételek között és külső beavatkozástól men­tesen határozhassák meg fej­lődésük irányát. Az ülésen képviselt álla­mok támogatják a közgyű­lés ülésszakán előterjesztett azon követeléseket is, ame­lyek az ENSZ határozataival összhangban a legfontosabb gazdasági problémákra, a fejlett és a fejlődő országok közötti együttműködés el­mélyítésére, az összes nép fejlődése és előrehaladása érdekében a bizalom légkö­rének az államok közötti gazdasági kapcsolatokban való megtermetésére irá­nyuló, világméretű tár­gyalások mielőbbi megkez­dését célozzák. Meggyőződé­sük, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelésre való áttérés elő­segítené sok olyan gazdasági probléma megoldását, ame­lyek a világ országaira, köz­tük a fejlődő országokra várnak. * * * A külügyminiszteri bizott­ság ülése a kölcsönös egyet­értés és az elvtársi együtt­működés légkörében ment végbe. A Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminiszteri bi­zottságának következő ülé­sét 1984. áprilisban Buda­pesten tartják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents