Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1983. SZEPTEMBER 10. Pályakezdők és a KISZ Gondok és szaporodó jó példák Voltaképpen nem túlságosan nehéz összefoglalni, mi minden szükséges ahhoz, hogy egy szakmai pályáját, önálló életét kezdő fiatal „startja” harmonikus legyen. Képzettségnek és érdeklődésnek megfelelő beosztás, anyagi feszültségek nélküli hétköznapokat biztosító jövedelem (olyan, amelyik módot ad a rendszeres takarékosságra is), remény a belátható időn belüli lakáshoz jutásra, továbbá emberileg, szakmailag, politikailag kiegyensúlyozott munkahelyi környezet. Meglehet, túlságosan sablonos, leegyszerűsített a fenti „képlet”, ám bizonyos, hogy a döntő motívumokat tartalmazza. Mindez nagyon árnyaltan és meghatározó módon jelentkezik a pályakezdő fiatalok és a KISZ viszonyában is. A Szolnok megyei KISZ-bizottság. valamint a városi és a járási testületek a közelmúltban több alkalommal is napirendre tűzték a pályakezdéssel járó gondok, problémák elemzését. Kogy a pályakezdők életének, élet- és munkakörülményeinek — úgymond „drámai kulcspontjai” kerültek terítékre, természetesen nem azt jelenti, hogy az elért eredményekre nem lehet büszke a megye ifjúkommunista mozgalma. * * * A tények önmagukért beszélnek, a megyében élő értelmiségiekre vonatkozó statisztikai adatok is: 1980ban Szolnok megyében 13 709 értelmiségi dolgozott, s mintegy a fele nem töltötte be 35. életévét Mindent összevetve: az elmúlt években dinamikusan növekedett a fiatal értelmiségiek száma, ennek megfelelően nőtt társadalmi, politikai, szakmai jelentősége is e rétegnek. A megyei KISZ-bizottság éppen egy évvel ezelőtt keltezett összegző vizsgálatában olvashatók a következők: „A végző diplomások muiika- helyválasztásában az agrár-, műszaki végzettségűek körében első helyen, az egyéb területen dolgozóknál jelentős tényezőként szerepel a választott üzem, intézmény, vállalat által biztosított jövedelem, illetve a lakáshoz jutás lehetősége.” Ugyanez a dokumentum jelzi, hogy a fiatal diplomások kezdő bére, különösképp a kulturális, oktatási területen — meghökkentően alacsony. (Egy kezdő óvónő fizetése például 2200 forint.) De a kezdő mérnökök, üzemgazdászok fizetése is „beragad a startnál”. Következésképp duplán nehéz a fiatal értelmiségi házaspárok helyzete, pontosabban szólva: esetükben többszöröződnek a feszültségek, hiszen a lakáshoz jutás, a bölcsődei, óvodai elhelyezés gondjai egyszersmind anyagi természetűek is. Magától értetődő, hogy az ifjúsági szövetség és a pályakezdők „viszonya” azokon a helyeken, azokban a kisebb közösségben alkotó, ahol a KISZ — természetesen differenciáltan — segíti a fiatalok pályakezdését. A jászberényi Hűtőgépgyárban például az üzemi KISZ-bi- zottság kezdeményezésére vizsgálták felül (és módosították) a pályakezdők bérét. Nem véletlen: ugyanebben az üzemben 2—3 éven belül lakáshoz juthatnak a friss diplomások; De Martfűről, s a megye más településeiről is idézhetnénk idevágó jó példákat. Ha ezeket a példákat tekintjük, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fiatalok társadalmi, munkahelyi beilleszkedésében rengeteget segíthet az ifjúsági szövetség, akár önállóan, akár az „üzemi négyszög” részeként. • * * Ugyanakkor, s ez is hozzátartozik a vázlatos képhez, gyakran csak nagyon keveset képes tenni a KISZ-szervezet a pályakezdőkért. A legtöbbször azért, mert az adott munkahelyen a kelleténél kisebb a vezetésiben, a termelésben kivívott presztízse. A megyében — 1980-as adatok szerint — 206 ezer volt az aktív keresők száma, közülük 95 ezren nem töltötték be 30. évüket. A 95 ezerből 7652-en értelmiségi pályán dolgoztak. Az értelmiségi fiatalok közül minden második tagja a KISZ- nek, sokan vezető, irányító posztokon dolgoznak... V. J. Lehetőség Zilahi Zoltán kiállítása Jászfényszarun A fiatal szobrászművész váratlan lehetőséget kapott szülőfalujában a bemutatkozásra. Az alkalmat az ünnep, Jászfényszaru fennállásának 550. évfordulója teremtette meg. Az ünnepség- sorozat egyik eseménye volt a kiállítás. A vendégkönyvbe több százan írtak elismerő szavakat a huszonéves szobrász alkotásairól. Zilahi Zoltán néhány hónapja végezte el a főiskolát A tinta még szinte meg sem száradt a diplomáján, örömmel és szívesen tett eleget a kérésnek: rendezze tárlattá munkáit. A zömében tanulmány jellegű alkotások érzékenyen, karakteresen mintázott portrék, — ilyen Kodály és Bartók szobra — domborművek és egy egészalakos szobor. A szobrok anyaga gipsz. A szobrász nem elsősorban kényszerből választotta ezt a megoldást. A művek bemutatásának ez a „vázlatos”, műteremhangulatú módja a közönséget is közelebb viszi a műalkotás születésének pillanatához. Ez a kiállítás bevezető lehet a fiatal művész elgondoCsillebérci játék Syerekek az ókori görög államban Tíz napon át azt játszották, hogy az ókori görög állam polgárai (vagy rabszolgái — ahogy akarták). A csillebérci úttöröváros hétszázhúsz gyerek — köztük harminckét szolnoki — számára augusztusban 10 napra görög városállammá vált. A Vörös Csillag al- tábor Aszteriasz polisz lett, védőistenüknek Szelénét választották. Az úttörő-egyenruha helyett redőzött görög ruhává alakított lepedőt viseltek, csapatgyűlés helyett népgyűlést tartottak ha a jóspap a szentélyből a kedvező idő hírével érkezett. Kakasszóra, Homérosz idézetekre, csatazajra ébredtek, s az esthajnal csillagot búcsúztatták lefekvés előtt. Egész nap görög zene szólt. A bőr, az agyag, a fonál művészeitől tanultaik a mesterség fogásait, a csepeli ifjúsági pantomim együttestől leshették el a mozgás fortélyait, s a magyarországi görög településen élő, a táborban vendéglátóit görögöktől tanulhatták a görög ábécét és viasztáblára véshették a betűket. Persze mindezt oboioszért a görög tábor számára készített fémpénzért). A városállam polgárainak mindenért fizetni kellett. Az agórán (a piacon) is ahol saját készítésű tárgyak mellett mindenféle portékát: áfonyát, babérlevelet, fokhagymát, mézeslepényt és pirítás kenyeret kínáltak az árusok. Tíz nap alatt megrendezték a görögök évi négy ünnepét közite az olimpiát is. Versengtek öttusában, fegyveres futásban, — dárdával, pajzzsal, sisakkal felszerelve — (óriási hahota közepette) stadionfutásban, kocsifutásban és birkózásban. Tetszés szerint ki, mit választott három korosztályban, a gyerekekében, a pelyhes álluakéban és a felnőttekében. Természetesen a verseny előtt esküt tettek és fohászkodtak az istenekhez. Aszteriasz versenyzőit csalással vádolták, ezért tizenkét polgárukat a riválisok elrabolták. Váltságdíj fejében fonalat és agyagot kértek. Mivel mennyiséget nem kötöttek ki így pár dekányi fonallal és agyaggal be kellett érniük. Természetesen a váltságdíjat kérők és a váltságdíjat fizetők követeit az ellenfél bőséges lakomára, zsíros kenyérre látta vendégül. A győztesek jutalma nem érem és serleg, hanem ba- bérkoszurú volt. — Mi koitóisok szó szerint learattuk a babért. A tizenkét koszorúból nyolcat nyertünk meg, — mesélte, idézte fel egymás szavába vágva az élménydús tíz napot Anesztisz, Kronosz, Andreasz, Pandrosz és Jor- gosz, azaz Doboss Anikó, Horváth Marcell, Krivácsi Péter, Szabó Szilvia és Vály György, a Költői úti Általános Iskola 8. b, osztályos tanulói. Anikót kivéve mindany- nyian először táboroztak Csillebércen. Először és jutalomból, egy pályázatnyerteseiként. — Addig csak hallomásból volt hírünk a csillebérci művészitáborról, amely minden várakozásunkat felülmúlta. Semmi sem volt kötelező, mégis mindenki mindig, mindenütt ott akart lenni. Már az első nap délutánján úgy éreztük magunkat, mintha mér régóta együtt élnének (játszanának) az ókori görög városban. Egymást érték az egykori görögök életére jellemző események. Még szám fizetési vita is volt, mert elhanyagolták a kötelességüket azok, akiknek a kutak vizének tisztaságára kellett vigyázniuk. -Cserep szavazással döntöttük el’ száműzzük őket, vagy sem. Végül a nemet jelentő asztalra került több a cserép- darabokból. Kemély és kitartó kutatómunka volt az előzménye annak, hogy ilyen tíz napnak részese lehetett harminckét szolnoki diák. Az előzményeket részben Molnár Ivánné, az iskola Ka- zinczy-díjas irodalmi színpadának vezetője és maguk a gyerekek mesélték el, A tanárnő az elmúlt tanév elején az irodalmi színpad jelentkezését küldte el az Országos Úttörőelnökség pályázati felhívására, amelynek témája az ókori görög demokrácia volt. Ettől függetlenül felhívta az akkori 7. bések figyelmét (ő az osztályfőnökük) a lehetőségre, pályázhatnak ha akarnak, szervezzék meg, osszák el egymás között a témákat. Könyvöket, lexikonokat ajánlott a többi a gyerekek dolga volt. Az irodalmi szakkör és az önkéntesen verbuválódott csoport tagjai, mint kiderült, nagyszerűen és ésszerűen megosztották a munkát és a témákat: irodalom, zene, színház, képzőművészet, tudomány, sport. Voltak akik a könyveket bújták, mások görög tárgyak készítésére vállalkoztak. Az irodalmi színpadosok közül ketten ezért iratkoztak be és tanultak meg korongozni a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szakkörében. Görög tálat készítettek, társaik a görög játékokat bemutató linómetszetet, a 7. b. önkéntesei pedig pa- píruszhajót, és a több tízol- daias „tanulmányukat” mellékelve postáziták a pályázatot. — Mindannyiunk meglepetésére a mi pályázatunk bírálata és mellette meghívás a táborba előbb megérkezett, mint az irodalmi színpado60ké. Az osztályfőnökünk is nagyon meglepődött, mert titokban tartottuk, hogy végül mi is pályáztunk, és mindent egyedül, tanárok és majdhogynem a felnőttek (szülők) segítsége nélkül csináltunk. Érdekes és izgalmas volt hónapokon át búvárkodni, az ókori görögök életével ismerkedni, akkor is, amikor még remélni sem mertük, hogy lesz olyan tíz napunk, amit mint a görög állam polgárai (egy összkomfortos táborban) fogunk eltölteni. Kovács Katalin A mezőtúri főiskolán Tanulás nélkül nincs tudás „Minden erőmmel arra törekszem, hogy tanulmányaimat a tőlem telhető legjobb eredménnyel végezzem, a haladó tudomány és technika eredményeit elsajátítsam, és tudásomat a dolgozó nép szolgálatába állítsam.” — fogadta nyolcvanhat ünneplőbe öltözött, előéves hallgató a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán az idei évnyitón. Főiskolai rangban immár tizenkettedik alkalommal kezdődött itt a tanév. Simon Attila nagyon messziről érkezett Mezőtúrra: — Lenti több mint négy- százötven kilométerre van. Azért választottam ezt az iskolát, mert ott nálunk, a Nyugat-Dunántúlon kevés a mezőgazdasági gépész üzemmérnök, és így biztos, hogy nem lesznek elhelyezkedési gondjaim. Bálint József Szolnokon a Gépipari Szakközépiskolában végzett, Nagykörűbe való: — Az egyik tanárom javasolta, hogy érdemes ide Mezőtúrra jelentkezni, ö is itt tanult, aztán még „rátett egy lapáttal”, s így tanár lett belőle. A szüleim útra valóul azt mondták: úgy tanuljak, hogy magamnak tanulok, és hogy — ne csalódjanak bennem. Hát igyekezni fogok. A kezdők után a haladókról, azokról akiknek ez az évnyitó igencsak emlékezetes marad. A most kezdődött tanévre hárman a népköztársasági ösztöntíja- sok lettek. A hivatalos indoklás szerint példás tanulmányi fegyelmük, eredményes tudományos diákköri és tevékeny társadalmi munkájuk, valamint példamutató ideológiai és politikai fejlődésük elismeréséül. E komoly megfogalmazás mit takar? Erről kérdeztem a kitüntetetteket. Font Csaba 4,72-vel zárta a második évet. — Sokan — akik idekerülnek — azt hiszik, hogy a főiskolán nem kell naponta, rendszeresen tanulni. Ez nagy hiba, erre a saját példámból jöttem rá. Ez az assztöndíj, — ami kétezer vagy kétezerötszáz forint — jelenti azt is, hogy joggal várják el tőlem: továbbra is úgy tanuljak, dolgozzak, mint eddig. Galántaii György ugyancsak’ most harmadéves: — Nagyon örülök az elismerésnek. Jó tudni, hogy figyelték, elismerték a munkámat, s így értékelték. — Elég ritka dolog, hogy már másodéves hallgatóból népköztársasági ösztöndíjas lesz. — Veszi át a szót Zagyva Imre. — Nekem sikerült. Megmondom őszintén, nem számítottam ilyen eredményre, főleg azok után, hogy első próbálkozásra fel sem vettek. Nem tanultam többet mint az évfolyamtársaim, talán egy kicsit rendszeresebb voltam. — Talán nem „szentségtörés” mindjárt az évnyitó napján azt kérdezni: hogyan tovább? Galántai György megfontoltan válaszol: — Ha végzek, egy mező- gazdasági szakszövetkezetben szeretnék elhelyezkedni, az ösztöndíjam odaköt. — Sajnos, ez az utolsó diákévem — folytatja Font Csaba. — Sok minden érdekel. A tanuláson kívül mással is foglalkozom, el akarom kerülni a „szakbarbárságot”. Továbbra is dolgozom a növénytermesztés gépeivel foglalkozó szakkörben, s jó lenne újraéleszteni a fafaragó csoportot. Zagyva Imre előtt még két főiskolás év áll: — A főiskola után a gödöllői Agrártudományi Egyetemen szeretnék továbbtanulni. Ha neon sikerül, az sem tragédia, hiszen a mezőtúri mezőgazdasági gépiész üzemmérnöki diploma is komoly, „jogosítvány” egy pályakezdő kezében. Benkő Imre lásainak, a világról alkotott véleményének plasztikai megfogalmazásához. Fotó: Dede
