Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

10 Fiatalokról-fiataloknak 1983. SZEPTEMBER 10. Pályakezdők és a KISZ Gondok és szaporodó jó példák Voltaképpen nem túlságo­san nehéz összefoglalni, mi minden szükséges ahhoz, hogy egy szakmai pályáját, önálló életét kezdő fiatal „startja” harmonikus legyen. Képzettségnek és érdeklődés­nek megfelelő beosztás, anya­gi feszültségek nélküli hét­köznapokat biztosító jövede­lem (olyan, amelyik módot ad a rendszeres takarékos­ságra is), remény a belátha­tó időn belüli lakáshoz ju­tásra, továbbá emberileg, szakmailag, politikailag ki­egyensúlyozott munkahelyi környezet. Meglehet, túlsá­gosan sablonos, leegyszerűsí­tett a fenti „képlet”, ám bi­zonyos, hogy a döntő motí­vumokat tartalmazza. Mindez nagyon árnyaltan és meghatározó módon je­lentkezik a pályakezdő fia­talok és a KISZ viszonyá­ban is. A Szolnok megyei KISZ-bizottság. valamint a városi és a járási testületek a közelmúltban több alka­lommal is napirendre tűzték a pályakezdéssel járó gon­dok, problémák elemzését. Kogy a pályakezdők életé­nek, élet- és munkakörül­ményeinek — úgymond „drá­mai kulcspontjai” kerültek terítékre, természetesen nem azt jelenti, hogy az elért eredményekre nem lehet büszke a megye ifjúkommu­nista mozgalma. * * * A tények önmagukért be­szélnek, a megyében élő ér­telmiségiekre vonatkozó statisztikai adatok is: 1980­ban Szolnok megyében 13 709 értelmiségi dolgozott, s mint­egy a fele nem töltötte be 35. életévét Mindent össze­vetve: az elmúlt években dinamikusan növekedett a fiatal értelmiségiek száma, ennek megfelelően nőtt tár­sadalmi, politikai, szakmai jelentősége is e rétegnek. A megyei KISZ-bizottság ép­pen egy évvel ezelőtt kelte­zett összegző vizsgálatában olvashatók a következők: „A végző diplomások muiika- helyválasztásában az agrár-, műszaki végzettségűek köré­ben első helyen, az egyéb te­rületen dolgozóknál jelentős tényezőként szerepel a vá­lasztott üzem, intézmény, vállalat által biztosított jö­vedelem, illetve a lakáshoz jutás lehetősége.” Ugyanez a dokumentum jelzi, hogy a fiatal diplomások kezdő bé­re, különösképp a kulturá­lis, oktatási területen — meghökkentően alacsony. (Egy kezdő óvónő fizetése például 2200 forint.) De a kezdő mérnökök, üzemgazdá­szok fizetése is „beragad a startnál”. Következésképp duplán nehéz a fiatal értel­miségi házaspárok helyzete, pontosabban szólva: esetük­ben többszöröződnek a fe­szültségek, hiszen a lakás­hoz jutás, a bölcsődei, óvo­dai elhelyezés gondjai egy­szersmind anyagi természe­tűek is. Magától értetődő, hogy az ifjúsági szövetség és a pá­lyakezdők „viszonya” azokon a helyeken, azokban a ki­sebb közösségben alkotó, ahol a KISZ — természetesen differenciáltan — segíti a fiatalok pályakezdését. A jászberényi Hűtőgépgyárban például az üzemi KISZ-bi- zottság kezdeményezésére vizsgálták felül (és módosí­tották) a pályakezdők bérét. Nem véletlen: ugyanebben az üzemben 2—3 éven belül lakáshoz juthatnak a friss diplomások; De Martfűről, s a megye más településeiről is idézhetnénk idevágó jó példákat. Ha ezeket a példá­kat tekintjük, akkor nyugod­tan kijelenthetjük, hogy a fiatalok társadalmi, mun­kahelyi beilleszkedésében rengeteget segíthet az ifjúsá­gi szövetség, akár önállóan, akár az „üzemi négyszög” részeként. • * * Ugyanakkor, s ez is hozzá­tartozik a vázlatos képhez, gyakran csak nagyon keveset képes tenni a KISZ-szerve­zet a pályakezdőkért. A leg­többször azért, mert az adott munkahelyen a kelleténél kisebb a vezetésiben, a ter­melésben kivívott presztízse. A megyében — 1980-as adatok szerint — 206 ezer volt az aktív keresők száma, közülük 95 ezren nem töl­tötték be 30. évüket. A 95 ezerből 7652-en értelmiségi pályán dolgoztak. Az értel­miségi fiatalok közül min­den második tagja a KISZ- nek, sokan vezető, irányító posztokon dolgoznak... V. J. Lehetőség Zilahi Zoltán kiállítása Jászfényszarun A fiatal szobrászművész váratlan lehetőséget kapott szülőfalujában a bemutatko­zásra. Az alkalmat az ün­nep, Jászfényszaru fennál­lásának 550. évfordulója te­remtette meg. Az ünnepség- sorozat egyik eseménye volt a kiállítás. A vendégkönyv­be több százan írtak elisme­rő szavakat a huszonéves szobrász alkotásairól. Zilahi Zoltán néhány hónapja vé­gezte el a főiskolát A tinta még szinte meg sem száradt a diplomáján, örömmel és szívesen tett eleget a kérés­nek: rendezze tárlattá mun­káit. A zömében tanulmány jel­legű alkotások érzékenyen, karakteresen mintázott portrék, — ilyen Kodály és Bartók szobra — dombor­művek és egy egészalakos szobor. A szobrok anyaga gipsz. A szobrász nem elsősorban kényszerből választotta ezt a megoldást. A művek be­mutatásának ez a „vázlatos”, műteremhangulatú módja a közönséget is közelebb viszi a műalkotás születésének pillanatához. Ez a kiállítás bevezető le­het a fiatal művész elgondo­Csillebérci játék Syerekek az ókori görög államban Tíz napon át azt játszották, hogy az ókori görög állam polgá­rai (vagy rabszolgái — ahogy akarták). A csillebérci úttöröváros hétszázhúsz gyerek — köztük harminckét szolnoki — számára au­gusztusban 10 napra görög városállammá vált. A Vörös Csillag al- tábor Aszteriasz polisz lett, védőistenüknek Szelénét választották. Az úttörő-egyenruha helyett redőzött görög ruhává alakított le­pedőt viseltek, csapatgyűlés helyett népgyűlést tartottak ha a jóspap a szentélyből a kedvező idő hírével érkezett. Kakasszóra, Homérosz idézetekre, csatazajra ébredtek, s az esthajnal csillagot búcsúztatták lefekvés előtt. Egész nap görög zene szólt. A bőr, az agyag, a fonál művészeitől tanultaik a mes­terség fogásait, a csepeli if­júsági pantomim együttes­től leshették el a mozgás fortélyait, s a magyarorszá­gi görög településen élő, a táborban vendéglátóit gö­rögöktől tanulhatták a gö­rög ábécét és viasztáblára véshették a betűket. Persze mindezt oboioszért a gö­rög tábor számára készített fémpénzért). A városállam polgárainak mindenért fi­zetni kellett. Az agórán (a piacon) is ahol saját készí­tésű tárgyak mellett min­denféle portékát: áfonyát, babérlevelet, fokhagymát, mézeslepényt és pirítás ke­nyeret kínáltak az árusok. Tíz nap alatt megrendezték a görögök évi négy ünne­pét közite az olimpiát is. Versengtek öttusában, fegy­veres futásban, — dárdával, pajzzsal, sisakkal felszerel­ve — (óriási hahota köze­pette) stadionfutásban, ko­csifutásban és birkózásban. Tetszés szerint ki, mit vá­lasztott három korosztály­ban, a gyerekekében, a pelyhes álluakéban és a felnőttekében. Természetesen a verseny előtt esküt tettek és fo­hászkodtak az istenekhez. Aszteriasz versenyzőit csa­lással vádolták, ezért tizen­két polgárukat a riválisok elrabolták. Váltságdíj fe­jében fonalat és agyagot kértek. Mivel mennyiséget nem kötöttek ki így pár de­kányi fonallal és agyaggal be kellett érniük. Természe­tesen a váltságdíjat kérők és a váltságdíjat fizetők kö­veteit az ellenfél bőséges lakomára, zsíros kenyérre látta vendégül. A győztesek jutalma nem érem és serleg, hanem ba- bérkoszurú volt. — Mi koitóisok szó sze­rint learattuk a babért. A tizenkét koszorúból nyolcat nyertünk meg, — mesélte, idézte fel egymás szavába vágva az élménydús tíz na­pot Anesztisz, Kronosz, Andreasz, Pandrosz és Jor- gosz, azaz Doboss Anikó, Horváth Marcell, Krivácsi Péter, Szabó Szilvia és Vály György, a Költői úti Álta­lános Iskola 8. b, osztályos tanulói. Anikót kivéve mindany- nyian először táboroztak Csillebércen. Először és ju­talomból, egy pályázatnyer­teseiként. — Addig csak hallomás­ból volt hírünk a csillebér­ci művészitáborról, amely minden várakozásunkat fe­lülmúlta. Semmi sem volt kötelező, mégis mindenki mindig, mindenütt ott akart lenni. Már az első nap délutánján úgy érez­tük magunkat, mintha mér régóta együtt élnének (ját­szanának) az ókori görög városban. Egymást érték az egykori görögök életére jel­lemző események. Még szám fizetési vita is volt, mert elhanyagolták a kö­telességüket azok, akiknek a kutak vizének tisztaságára kellett vigyázniuk. -Cserep szavazással döntöttük el’ száműzzük őket, vagy sem. Végül a nemet jelentő asz­talra került több a cserép- darabokból. Kemély és kitartó kuta­tómunka volt az előzménye annak, hogy ilyen tíz nap­nak részese lehetett har­minckét szolnoki diák. Az előzményeket részben Mol­nár Ivánné, az iskola Ka- zinczy-díjas irodalmi szín­padának vezetője és maguk a gyerekek mesélték el, A tanárnő az elmúlt tanév ele­jén az irodalmi színpad jelentkezését küldte el az Országos Úttörőelnökség pá­lyázati felhívására, amely­nek témája az ókori görög demokrácia volt. Ettől füg­getlenül felhívta az akkori 7. bések figyelmét (ő az osztályfőnökük) a lehető­ségre, pályázhatnak ha akarnak, szervezzék meg, osszák el egymás között a témákat. Könyvöket, lexiko­nokat ajánlott a többi a gyerekek dolga volt. Az iro­dalmi szakkör és az önkén­tesen verbuválódott csoport tagjai, mint kiderült, nagy­szerűen és ésszerűen meg­osztották a munkát és a té­mákat: irodalom, zene, szín­ház, képzőművészet, tudo­mány, sport. Voltak akik a könyveket bújták, mások görög tárgyak készítésére vállalkoztak. Az irodalmi színpadosok közül ketten ezért iratkoztak be és ta­nultak meg korongozni a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ szakkörében. Görög tálat készítettek, tár­saik a görög játékokat be­mutató linómetszetet, a 7. b. önkéntesei pedig pa- píruszhajót, és a több tízol- daias „tanulmányukat” mel­lékelve postáziták a pályáza­tot. — Mindannyiunk megle­petésére a mi pályázatunk bírálata és mellette meg­hívás a táborba előbb meg­érkezett, mint az irodalmi színpado60ké. Az osztályfő­nökünk is nagyon meglepő­dött, mert titokban tartot­tuk, hogy végül mi is pá­lyáztunk, és mindent egye­dül, tanárok és majdhogy­nem a felnőttek (szülők) se­gítsége nélkül csináltunk. Érdekes és izgalmas volt hónapokon át búvárkodni, az ókori görögök életével ismerkedni, akkor is, ami­kor még remélni sem mer­tük, hogy lesz olyan tíz na­punk, amit mint a görög állam polgárai (egy össz­komfortos táborban) fo­gunk eltölteni. Kovács Katalin A mezőtúri főiskolán Tanulás nélkül nincs tudás „Minden erőmmel arra törekszem, hogy tanulmá­nyaimat a tőlem telhető legjobb eredménnyel végez­zem, a haladó tudomány és technika eredményeit elsa­játítsam, és tudásomat a dolgozó nép szolgálatába állítsam.” — fogadta nyolc­vanhat ünneplőbe öltözött, előéves hallgató a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gé­pészeti Főiskolai Karán az idei évnyitón. Főiskolai rangban immár tizenkette­dik alkalommal kezdődött itt a tanév. Simon Attila nagyon messziről érkezett Mezőtúr­ra: — Lenti több mint négy- százötven kilométerre van. Azért választottam ezt az iskolát, mert ott nálunk, a Nyugat-Dunántúlon kevés a mezőgazdasági gépész üzem­mérnök, és így biztos, hogy nem lesznek elhelyezkedési gondjaim. Bálint József Szolnokon a Gépipari Szakközépiskolá­ban végzett, Nagykörűbe való: — Az egyik tanárom ja­vasolta, hogy érdemes ide Mezőtúrra jelentkezni, ö is itt tanult, aztán még „rá­tett egy lapáttal”, s így ta­nár lett belőle. A szüleim útra valóul azt mondták: úgy tanuljak, hogy magam­nak tanulok, és hogy — ne csalódjanak bennem. Hát igyekezni fogok. A kezdők után a haladók­ról, azokról akiknek ez az évnyitó igencsak emlékeze­tes marad. A most kezdő­dött tanévre hárman a népköztársasági ösztöntíja- sok lettek. A hivatalos in­doklás szerint példás tanul­mányi fegyelmük, eredmé­nyes tudományos diákköri és tevékeny társadalmi munkájuk, valamint példa­mutató ideológiai és politi­kai fejlődésük elismeréséül. E komoly megfogalmazás mit takar? Erről kérdez­tem a kitüntetetteket. Font Csaba 4,72-vel zárta a második évet. — Sokan — akik ideke­rülnek — azt hiszik, hogy a főiskolán nem kell na­ponta, rendszeresen tanulni. Ez nagy hiba, erre a saját példámból jöttem rá. Ez az assztöndíj, — ami kétezer vagy kétezerötszáz forint — jelenti azt is, hogy joggal várják el tőlem: továbbra is úgy tanuljak, dolgozzak, mint eddig. Galántaii György ugyan­csak’ most harmadéves: — Nagyon örülök az elis­merésnek. Jó tudni, hogy figyelték, elismerték a mun­kámat, s így értékelték. — Elég ritka dolog, hogy már másodéves hallgatóból népköztársasági ösztöndíjas lesz. — Veszi át a szót Zagyva Imre. — Nekem si­került. Megmondom őszin­tén, nem számítottam ilyen eredményre, főleg azok után, hogy első próbálko­zásra fel sem vettek. Nem tanultam többet mint az évfolyamtársaim, talán egy kicsit rendszeresebb vol­tam. — Talán nem „szentség­törés” mindjárt az évnyitó napján azt kérdezni: ho­gyan tovább? Galántai György meg­fontoltan válaszol: — Ha végzek, egy mező- gazdasági szakszövetkezet­ben szeretnék elhelyezkedni, az ösztöndíjam odaköt. — Sajnos, ez az utolsó diákévem — folytatja Font Csaba. — Sok minden ér­dekel. A tanuláson kívül mással is foglalkozom, el akarom kerülni a „szak­barbárságot”. Továbbra is dolgozom a növénytermesz­tés gépeivel foglalkozó szak­körben, s jó lenne újra­éleszteni a fafaragó csopor­tot. Zagyva Imre előtt még két főiskolás év áll: — A főiskola után a gö­döllői Agrártudományi Egyetemen szeretnék to­vábbtanulni. Ha neon sike­rül, az sem tragédia, hi­szen a mezőtúri mezőgazda­sági gépiész üzemmérnöki diploma is komoly, „jogo­sítvány” egy pályakezdő ke­zében. Benkő Imre lásainak, a világról alkotott véleményének plasztikai megfogalmazásához. Fotó: Dede

Next

/
Thumbnails
Contents