Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-29 / 230. szám

1983. SZEPTEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3-r <1 fegyveres erők napja alkalmából Csapatzászló adományozás — Ünnepi állománygyűlések Kitüntetések, jutalmazások Közös az akarat Erőfeszítések a veszteség csökkentésére a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-ben esemény Béla: — Ügy látjuk, 25 millió forint lesz az alaphiányunk Kovács Kálmán: — Nagyüzem van most nálunk Szakái Károly: Serföző István: — Minden terű- — Felgyorsult a létén jobb lett a kezdeményező­csapatmunka készség Kóródi József: — Senki sincs elkeseredve (Folytatás az 1. oldalról) Tegnap megyénkben is több helyen emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról. A Killián György Repülő Mű­szaki Főiskolán délelőtt fel­avatták a néphadsereg új re­pülőtisztjeit és tartalékos tisztjeit. Az ünnepi esemé­nyen a honvédelmi minisz­ter képviseletében megje­lent Kovács Béla vezérőr­nagy. Részt vett az avatáson Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára, valamint ott voltak a szülők, a hozzá­tartozók is szép számban. A kinevezési okmányokat Ko­vács Béla vezérőrnagy és Zsemberi István mérnök ez­redes, a főiskola parancsr noka adta át az új tisztek­nek. A fogadalomtétel után Kovács Béla vezérőrnagy mondott beszédet. Kiemelte az új tisztek átlagon felüli helytállását, ami az igen jó tanulmányi eredményekben is megmutatkozott. Kérte őkét, hogy továbbra is be­csülettel állják meg helyü­ket, szolgálatuk ellátása mel­lett legyenek cselekvő részt­vevői a politikai életnek is. A fiatalok segítéséért köszö­netét fejezte ki a szülőknek, a parancsnokoknak és az ok­tatóknak. A Killián főiskolán dél­után ünnepi csapatgyűlést tartottak, melyen Hegyi Ist­vánná, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára átadta a főiskola KISZ-bizottságának a KISZ KB vándorzászlaját, majd a néphadseregben elő­ször „A közművelődésért és közösségért” zászlót adomá­nyoztak az egyik főiskolai ifjúsági klubnak. Előlépteté­sekre is slq(r került. Bede László alezredest és Üjpál Sándor alezredest ezredessé dr. Csorba János mérnök őr­nagyot pedig alezredessé léptették elő. Ez alkalommal kitüntetéseket is adtak át. Dr. Brunszvig Pál ezredes a Vörös Csillag Érdemrendet kapta. (Kitüntetését Buda­pesten vette át.) A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával Tóth Sán­dor alezredest, ezüst fokoza­tával pedig Venyige László őrnagyot és Szabó László zászlóst tüntették ki. Ugyan­ennek a kitüntetésnek bronz Okozatát többen kapták. A KISZ-érdemérmet Tele- povszki Tibor százados vette át. Három méternyire a Szolnokot jelző táblán túl csinos kisüzemre süt az őszi nap. Mester utca 41 — ez a Vörös Csillag Ruha­ipari Szövetkezet központ­jának és alig egyéves üze­mének címe. Természetesen szolnokinak tudják, vélik sokan. Nem mindenki, s ebből furcsa, mindennapos nehézsége is van a rangos külföldi partnerek megren­delésére dolgozó szövetke­zetnek. Ám erről utóbb, van fontosabb, amit előbb kell elmondani. Túróczi Imre üzemvezető, miközben végigvezet a kor­szerű, nagyon tiszta és vi­lágos csamókoko*, kéretle­nül sorolja: — Termékeink 90 száza­léka export. Itt, a szolnoki üzemben a szabászok há­rom kisüzemnek dolgoznak. A szolnoki varrónőknek férfi zakókat, mellényeket, nadrágokat szabnak. A kun­szentmártoni varrodánk is innen kapja a kiszabott bérmunkát, s ugyancsak innen viszünk szabott varr- nivalót a tiszaföldváriaknak. Piacunk különben az NSZK, Kuwait és az USA. A kun­szentmártoniak csak bér­munkában dolgoznak a nyu­gat-német Brühl cégnek. — Hogyan dolgoznak? alakulata csapatzászlót ka­pott tegnap délután. A hon­védelmi miniszter képvisele­tében részt vett az ünnepsé­gen Kéri Cyörgy vezérőr­nagy. A megyeszékhely poli­tikai és társadalmi szerveit Simon József, a városi párt- bizottság első titkára képvi­selte. Németh László őrnagy bevezető szavai után dr. Kiss István, a Kiváló Intézet cím­mel nyolcszor kitüntetett bu­dapesti Távközlési Kutató Intézet vezérigazgatója átad­ta az általuk adományozott csapatzászlót a második al­kalommal Élenjár# zászlóalj címmel kitüntetett alakulat­nak. A csapatzászlót Kurta Imre őrnagy vette át, és ígé­retet tett annak becsületes őrzésére és védelmére. Ezt követően Kéri György ve­zérőrnagy tartott ünnepi be­szédet, ami után kitüntetése­ket adtak át. A Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatát kapta Szojka Miklós zászlós és Gál Sándor zász­lós. Ugyanennek a kitünte­tésnek ezüst fokozatát Hu­szár László százados, Forró Lajos főtörzsőrmester és Ke­féi Imre törzszászlós vette át. A megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok­ságon is tegnap délután tar­tottak ünnepi állománygyű­lést. Ott is kitüntetéseket ad­tak át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Ragó László alezredes és Fe­hér Imre őrnagy kapta. Ugyanennek a kitüntetésnek bronz fokozatát ketten, töb­ben pedig a Szolgálati Ér­demérmet, illetve a Honvé­delmi Érdemérmet vették át. KISZ-érdeméremmei Tiborc lAttila századost, aZ ifjúsá­gért Érdeméremmel pedig Kónya Lajos kinevezett pol­gári alkalmazottat tüntették ki. Ünnepi állománygyűlést tartott tegnap a megyei ta­nács nagytermében a polgá­ri védelem megyei törzspa­rancsnoksága is. Ez alka­lommal köszöntötték a ki­tüntetetteket is. Szécsi Fe­renc alezredes a Vörös Csil­lag Érdemrendet kapta. (Ki­tüntetését a Parlamentben vette át.) Honvédelmi Ér­demérmet a polgári védelem megyei állományából negy- venketten vettek át. Kitüntetéseket adományoz­tak a Belügyminisztérium központi ünnepségén is. Az Elnöki Tanács Kiváló Szol­A készáruraktórban sze­mem előtt a felelet. Gyö­nyörű gyapjúszövetből fér­fiöltönyök sorakoznak egy­más mögött. A varrodában csillanó selymeken futtatja varró­gépét Bartha Józsefné. Q ahhoz a futószalaghoz tar­tozik, amelyik mindig egy műszakban, reggeltől dél­utánig dolgozik. Többnyire kisgyerekesek dolgoznak ott, akik a bölcsőde, óvoda miatt nem éjszakázhatnak. Bartháné más okból. A százötven nőből ő az egyet­len, aki Űjszászról jár a városvégi üzembe naponta. — Nem erre a pályára készültem — mondja kicsit szomorkásán. — Közgazda- ságiba jártam, nem is vol­tam rossz tanuló, mégis ott­hagytam az iskolát. Pesten kezdtem ezt a szakmát. Tanultam mást is, gyors­gépíró szerettem volna len­ni. Kóczi Lászlóné 1979 óta dolgozik a szövetkezetben. Két műszakos a munka­rendje, s azt mondja a vi­lágért se váltana át egy műszakba. Stilcelés a reszortja a futószalagon, ami magyarul körülbelül aizft jelenti, hogy stílusában őrzi munkájával a fazont, a férfizakó legfontosabb ré­szén az ő gépelése látható. gálatért érdemrenddel tün­tette ki Nagy Sándor karca­gi rendőr főtörzsőrmestert. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Molnár József szolno­ki rendőr főtörzsőrmester. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát Horváth László kunszentmártoni rendőr fő­törzsőrmester vehette át. A megyei rendőr-főkapitánysá­gon: tartott ünnepséglen a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát Szabó Ferenc rendőr őrnagy, az ezüst fokozatot pedig dr. Cserfa Zoltán rendőr száza­dos, Fejes László rendőr fő­hadnagy, Bartók Gyula rendőr főtörzsőrmester vet­te át. A belügyminiszter so­ron kívül előléptette: rendőr alezredessé Péter János rendőr őrnagyot, rendőr őr­naggyá Papp László rendőr századost. Többen dicséret­ben, jutalomban részesül­tek. A megyei tűzoütópairancs- noksógom a tegnap tartott rövid megemlékezésen a Tűzbiztonsági Érdemérem arany fokozatát kapta Tóth Bálint főtörzsőrmester. Papp Sándorné dr, a megyei ta­nács vb igazgatási osztályá­nak vezetője. (Ö a Tűzoltó­ság Országos Parancsnoksá­gán vette *át ugyanezt a ki­tüntetést.) Ezüst fokozatot kapott Sashalmi Imre alhad­nagy és Fási Ferenc had­nagy. Nyolcán bronz fokoza­tot kaptak. Az MHSZ Szolnok megyei vezetősége ünnepi állomány- gyűlésen emlékezett meg a fegyveres erők napjáról. A honvédelmi miniszter Len­gyel Lászlót alezredessé lép­tette elő. Többen Szolgálati Érdemérmet, illetve Honvé­delmi Érdemérmet 'kaptak. Az MHSZ főtitkára az MJ-fSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatát adományoz­ta B. Tóth László őrnagy­nak, Fritz Sándor alezredesi­nek, Lazányi Józsefnének, a Néplap főszerkesztőjének és Szarka Imrének. Többen ré­szesültek soron kívüli elő­léptetésben. elismerő okle­vélben. Csordás Imrét, az Mlisz karcagi városi titká­rát az Ifjúságért Érdem­éremmel tüntették ki. A Szolnok megyei Bünte­tésvégrehajtási Intézet ál­lományába tartozó Zatkó Béla törzsőrmester a Köz- biztonsági Érem arany foko­zatát kapta. Ezüst fokozottal Dóba Ernő törzsőrmestert tüntették ki. A meós-asztalnál Kiss Istvánné, a felügyelő bi­zottság elnöke dolgozik. Sokáig varrónő volt. aztán egy alattomos Ínhüvely­gyulladás miatt fel kellett állnia a gép mellől. Megta­nulta a cipőfelsőrész-ké­szítés és a férfiszabás-var- rás mellett a minőségi el­lenőr munkáját is. Búcsúzás közben mondja az üzemvezető, hogy jó buszjáratok igazodnak a szövetkezeti üzem munka­rendjéhez. Most. a kis szep­temberi változással az esti műszak az eddiginél pár perccel korábban indulhat haza. Az 5Y-os járatnak különben a portán van a fordulója. — Azért mégse Szolnok, — mondják egyszerre ket­ten is, a pár méterre álló helyiségtáblára célozva. — Mivel csak jóindulattal, el­nézéssel léhet még Szolnok­nak nevezni, innen napjá­ban be kell menni a pos­táért. A kézbesítő vissza­fordul a helység határánál. Pedig ez még Szolnok, a szolnoki Mester utca vége. A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet üzemében száz- kilencvenen dolgoznak. — Többségük varrónő — a vé­geken. — sj — Az üzemi pártvezetőség július 19-én tartotta ülését. Nem volt rendkívüli ese­mény: évek óta szokás a tö­rökszentmiklósi Tiszatáj Tsz- ben, hogy félévenként a tes­tület megtárgyalja a szövet­kezet gazdálkodásának hely­zetét, és megbeszéli a soron lévő teendőket a minél ered­ményesebb évzárás érdeké­ben. Ezen a pártvezetőségi ülésen nem volt derűs a hangulat... — A májusi határszemlén, amelyet a városi pártbizott­ság tartott, még azt hittük, hogy rekordévnek nézünk elébe — mondja Csemány Béla a téesz elnöke. — Es július 19-én már... — Arról adhattam számot az üzemi pártvezetőségnek, hogy jelentős veszteségeink lesznek. Aratás után felmér­tük, mire számíthatunk. A búza és az árpa termésátla­gát akkor már konkrétan tudtuk, és eléggé reálisan le­hetett becsülni a kukorica, a rizs, a gyümölcsös hozamait. A beszámolóm négy részre tagozódott: mennyi lesz a várható veszteség; melyek azok a gazdálkodási terüle­tek, ahol nem változik a be­vétel ; hol számíthatunk többletre, és különböző in­tézkedésekkel mennyit tu­dunk ellensúlyozni az aszály miatti nagy kiesésekből. — Ha mindent összeve­tünk: mennyi lesz az árbe­vételi kiesésük? — Eléri a 40 millió forin­tot! A megyei tanács vb me­zőgazdasági és pénzügyi osz­tálya szeptember 12-én vizs­gálta nálunk, hogy az el­múlt 3 év átlagához mérten mennyi az aszály miatti ki­esés mértéke. Megállapítot­ták, hogy a növénytermesz­tés kiesése eléri a 32 száza­lékot. Ez képezi majd a vesz­teségrendezés alapját. A szövetkezet elnökének szobájában beszélgetünk, természetesen társaságunk­ban van Szakái Károly, az üzemi pártvezetőség titkára. Most közbeszól: Búza helyett „csak” rizs — Már azon a júliusi párt­vezetőségi ülésen arra köte­leztük a téesz elnökét, mint kommunista vezetőt, hogy készítsenek intézkedési ter­vet a kiesések pótlására. Négy alapelvet rögzítettünk: minden megtermett terményt be kell takarítani veszteség nélkül; vizsgálni kell és in­tézkedni, hol lehet többletbe­vételhez jutni; semmilyen olyan intézkedés nem tör­ténhet, amely a következő évi termelést veszélyezteti; ugyanakkor érvényesüljön az ésszerű takarékosság. Az in­tézkedési terv elkészült. Ter­mészetesen azóta lezajlottak azok az alapszervezeti tag­gyűlések, amelyeken a gaz­dasági helyzetünk, a további teendők szerepeltek napiren­den. Több más megbeszélés­re is sor került. Például a gazdasági vezetéssel együtt összehívtuk a tsz összes ve­zetőjét, és ott kifejtettük: csak az elvégzett munkáért lehet bért fizetni, -de azt ki kell fizetni. Kértük, mond­ják el a tagságnak azt is, hogy azt a takarmányt ami a szövetkezettől jár a háztáji jószágtartáshoz, mindenki megkapja. Úgy éreztük, ezt el kellett mondanunk, mert a takarmányellátás nagyon foglalkoztatta az embereket. A hatalmas Claas gép ép­pen a rizstábla szélére ér, hogy könnyítsen terhén: a szikrázó napsütésben, mint aranyló folyam, zúdul a rizs a pótkocsira. Kóródi József kombájnos leszáll a gépről egy rövid pihenőre: — Nem bántam volna, ha inkább búzából van annyi termésünk, mint a rizsből, — mondja beszélgetés közben. — Ezen a táblán 50—60 má­zsa között van a termés hek­táronként, búzából meg 37 mázsa lett a szövetkezet át­laga. Kutya egy időjárás volt az idén. Milyen volt tavasz- szal a határ ... örült az em­ber szíve, amikor látta. És mi lett belőle... — De ez a jó rizstermés, mégis pótol valamit. — Az idén 286 hektáron termelt szövetkezetünk rizst. Van régi telepünk is, ott ez­után aratunk, és biztos nem lesz olyan termés, mint eze­ken a táblákon. De ha meg­lenne a 40 mázsás termés hektáronként, — mi 32 má­zsát terveztünk — a többle­tért kapott pénz bizony jól jönne a szövetkezetnek. Ezért kell most minden időt ki­használnunk, minden szemet betakarítani. Erőn felül is... — A nagy kiesések miatt rossz a hangulat a téeszben? — Senki sincs elkeseredve, pedig nagyon „zsebbe vágó” a helyzet. Inkább úgy va­gyunk vele: mindent meg kell tenni, kicsit talán még erőn felül is, hogy amit le­het, pótoljunk. Kovács Kálmán villany- szerelő tagja a városi pártbi­zottságnak, az üzemi 1-es számú pártalapszervezet ve­zetőségének, a téesz hűtőhá­zánál dolgozik. Karbantartó. — Látja, nagyüzem van most nálunk. Ma is több százan szedik az almát... Szedik és csomagolják. A vontatók egymás után gör­dülnek a hűtőházhoz, hogy aztán ízes rakományukat a vasútra fuvarozzák, ahonnét vagonokban szállítják kül­földre, belföldre. A téesznek 203 hektárnyi gyümölcsöse van: alma-, körte-, meggy-, cseresznyefák sorakoznak katonás rendben. — Ez az esőtlen nyár, az almának se volt jó! — jegy­zi meg Kovács Kálmán. — A silányabból lé készül a nagy­kőrösi konzervgyárnak. Tavaly a téesz 10 millió fo­rintot fizetett rá a gyümöl­csösre. Állítólag az alma minősége nem volt jó, és ke­reslet sem volt iránta. Be­szélgetőpartnerem szerint, ha az idén nem lesz ráfize­tés a gyümölcsre, már az nyereség. És sorolja: — A közelmúltban tag­gyűlésen számolt be a kerté­szeti főágazat vezetője a ke­reskedelmi tevékenységük­ről. A hallottakkal nem vol­tunk elégedettek. Azt mond­tuk, az ilyen minőségű gyü­mölcsöt, mint amilyen ná­lunk is termett, másutt elad­ták. Tehát nekünk is azon­nal hozzá kell látni a piac­kutatáshoz. A taggyűlés azt is javasolta a gazdasági ve­zetésnek — és a munkák már meg is kezdődtek azóta —, hogy a válogatóépületet ala­kítsuk át ideiglenes tárolóvá. Száz—százhúsz vagon almát tudunk ott tárolni, és ha ké­sőbb adjuk el, magasabb árat kapunk érte. Az alma- lékészítő üzemünket is előbb indítottuk a szokottnál, mert most lédúsabb a gyümölcs, magasabb árat is kapunk ér­te. Hát íg£ próbálunk vala­mit csökkenteni a veszte­ségből. Segít az állat- tenyésztés A III-as számú pártalap­szervezet vezetősége éppen befejezte ülését, amikor oda­érünk az irodához. Serfőző István az alapszervezet ve­zetőségének tagja, a juh- és a sertéságazat vezetője. Kér­dem tőle: mivel tud hozzá­járulni az állattenyésztési fő­ágazat a terméskiesések pót­lásához? — A baromfi- és a szarvas­marha-ágazatunk hoz jelen­tős többletet. A háztájiba 80 tehenet, 22 vemhes üszőt és 56 hízómarhát helyeztünk ki. Jóval többet, mint tervez­tük. A tervben 186 ezer liter tej termelése szerepel, ezzel szemben meg lesz a 270 ezer liter. A közös állománynál is jelentős az előrelépés: tehe­nenként 250 liter, ami azt je­lenti, hogy a tejtermelési át­lagunk tehenenként 5300 li­ter. Növeltük százzal a hús­hasznú tehénállományt. A baromfitelepünk csaknem egy évvel korábban készült el, mint terveztük, tehát nő a kibocsátása. A sertés- és a juhágazat ilyen nagy ered­ményeket nem tud felmutat­ni. Mindent összegezve, 6 millió forint többletbevételt tudunk hozni a szövetkezet­nek. Legjobban annak örü­lünk, hogy látva a jelen helyzetet, felgyorsult az em­berek kezdeményező készsé­ge. És elmondhatom, hogy kommunistáink élen járnak ebben. Nincs olyan taggyű­lés, amelyen ne kerülne szó­ba, mit lehetne még tenni... Ismét a szövetkezet elnö­kének irodájában. Csemány Bélát faggatom: összességé­ben mennyivel tudják pótol­ni a kieséseket? Az elnök számolgat. — Egyelőre úgy néz ki, hogy 10 millió forinttal. Az állattenyésztés 6 millió pluszt ad, anélkül, hogy a jövő évet veszélyeztetnénk, 4 milliót tudunk pótolni. Eh­hez jön reméljük a rizs ... reméljük ... Most úgy lát­juk, hogy 25 millió forint lesz az alaphiányunk. Szakái Károly hozzáteszi: — Kétségtelen, hogy jobb lett minden területen a csa­patmunka, mert az emberek látják, hogy a párt- és a gazdasági vezetés is nagyon szorosan együtt dolgozik. Ez a közös erőfeszítés hisszük, hogy eredménnyel jár. Varga Viktória A szolnoki helyőrség egyik Termékeik kilencven százaléka export Varrónők a végeken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents