Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-27 / 228. szám

1983. SZEPTEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elsőként jöttünk—elsők is lettünk Befejeződött a „Nekem szülőhazám...” honvédelmi játéksorozat országos dőntőjo Vezető beosztásban A Magyar Hők Országos Tanácsának ülése I Keddi jegyzetünk"! üz őszinteség ereje Szeptember 23., péntek Nem a legjobb előjelek­kel indultunk a közel egy éve tartó honvédelmi já­téksorozat országos döntő­jére, illetve a táborhelyük­re: a Velencei-tó szom­szédságában kialakított Fe­jér megyei Oktatási és Képzési Központba. Ugyan­is a húsztagú, korábban si­keres csapaton röviddel az utazás előtt változtatni kel­lett. Király István helyett — aki katonai főiskolás lett — Görbe Attila került a diákok közé. Az általá­nos iskolás Tóth Lacit pe­dig a skarlátja akadályozta a versenyzésben, így őt Vadkerti Gyuri helyettesí­tette. A velencei táborba első­ként érkezett a megyénket képviselő négy-négy úttörő, KISZ-tag, felnőtt, honvéd és határőr. Kis idő múlva feltűnt a másik döntőbe ju- j ütött csaja t, a győriek busza is. A határőröknek kutyát is kellett hozni, és ezt a győri ebet a szolnoki Fábián Miklós több simo- gatás erejéig megszelídítet­te. — A zsűrit kellene meg­szelídítened — biztatták a többiek, de mint később kiderült, erre nem volt szükség. Az esti eligazítá­son megtudtuk, hogy az országos Honismereti Pá­lyázaton Racskó Zoli, csa­patunk egyik középiskolá­sa, második díjat nyert, és ezért az eredményért a megye két jutalomponttal rajtolhatott. így pénteken este, a tulajdonképpeni verseny megkezdése előtt már vezettünk ezekkel a pontokkal, Bács-Kiskun, Győr és Baranya megye előtt. Most kellene abba­hagyni. sóhajtott a kötóvázi- ges Adamkó Szeptember 24., szombat Ragyogó napsütés, igazi vénasszonyok nyara. Dél­előtt, nyolc óra után a pá- kozdi emlékmű körüli dom­bókon elkezdődött a több­órás járőrverseny, amely sokoldalú fizikai felkészü­lést, ügyességet, tereptani ismeretet kívánt. Külön pá­lyán versengtek a diákok, a felnőttek és a „mundéro- sok”. Itt határőreink és katonáink remekeltek. El­sők lettek lövészetből, grá­nátdobásból. a terepjáróval pedig a két „pilóta” Esze­nyi József és Kunfalvi László úgy nyert kilenc pontot a slalomozások. ka­cifántos tolatások, fordulók után, hogy a többi csapat gépkocsivezetői mínusz 3 és mínusz 5 pontokat „értek el.” Iparkodtak a felnőttek, a középiskolások, meg a legkisebbek is, és valóra váltak a titkos remények: ezt a számot is Szolnok megye nyerte. A nap eseményeihez hoz­zátartozik még, hogy dél­után mintegy hétezer diák, és az ország minden részé­ből érkezett KISZ-tag előtt légiparádé zajlott le a Ve­lencei-tó. illetve az emlék­mű körül. Volt itt műrepü- lő-bemutató, ejtőernyős cél- baugrás. megjelentek a szu­perszonikus vadászgépek, sárkányrepülők, hőlégballo- nosok, majd a desszantosok a feltételezett ellenség meg­semmisítésére szó szerint az égből potyogtak. Este az emlékmű előtt, a pákozdi csata közelgő 135. évfor­dulója tiszteletére az Orszá­gos Ifjúsági Honvédelmi papok keretében fáklyás felvonulást és ifjúsági nagy­gyűlést tartottak, amelyen Vaxga-Sabján László a KISZ KB titkára mondott beszédet. Szeptember 25., vasárnap Keveset aludt a kollektí­va, elvégre mi vezettünk, és nagy volt a tét is, meg az izgalom is. Ki forgolódott, ki tanult, ki még egyszer villanylámpa mellett „at- zongorázta” a magával ci­pelt tankönyveket. Zuhogó esőre, orkánszerű szélre ébredtünk, de mint kiderült, az időjárás nem minket si­ratott. A székesfehérvári Könnyűfémmű csarnokában délelőtt a szellemi vetélke­dő ct fordulóját bonyolí­tották le, amelyben az első három befejezésekor még mi vezettünk. - Végül is eb­ben a kategóriában Baranya megye mögött mi lettünk a másodikok. Győr-Sopron és Bács-Kiskun megye előtt. Ekkor már eldőlt: a vetél­kedőt a szolnoki vagy a pé­csi kollektíva nyerheti, olyan jók voltak a korábbi helyezéseink. Illetve, ha a Szolnok megyei gárda nem lesz utolsó abban az ügyes­ségi versenyben, amelyet a televízió délután élő, egyenes adásban közvetí­tett, biztos az országos első hely. A közel másfélórás küz­delemben — amelyet min­den bizonnyal százezrek néztek országszerte — Bács- Kiskun megye diadalmas­kodott az ügyességi szá­mokban, de a. második he­lyet Baranyával közösen mi szereztük meg ebben a ka­tegóriában. így röviddel fél öt után bizonyossá vált: az országos döntőben me­gyénk csapata fölényesen győzött. A további sorrend: Bács-Kiskun, Baranya és Győr-Sopron megye. Cser­falvi József csapatkapitány, a nézők óriási tapsorkánja közepette vette át dr. Ne- meskürty Istvántól, a zsűri elnökétől a végső győze­lemért járó díszoklevelet. Valamennyi csapattag kü­lön oklevelet, és egyenként hatezer forintos utazási utalványt is kapott. Szép megyei sikerrel zá­rult ez a mintegy 700 ezer résztvevőt megmozgató, or­szágos honvédelmi vetélke­dő és játék, amelyet az MHSZ megalakulásának a 35. évfordulója tiszteletére rendeztek. Köszönet illet mindenkit, akik a felké­szülést segítették: á Killián György Repülő Műszaki Főiskola parancsnokát, Bögre Zoltán határőr fő­hadnagyot, Biber József szolnoki tanárt, a Csanádi körúti Általános Iskola, a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola igazgatóit, nevelőit, a Kötivizig veze­tőit. Végül — de nem utolsó­soriban — az „aranyosok” neve: Mankotics Attila, Varga János, Vadkerti László, Dózsa Imre, Görbe Attila Racskó Zoltán, Tóvári György. Madarasi Imre, An­tal Szilárd, a Csanádi kör­úti Általános Iskola, a Sza­muely Tibor Gépipari Szak- középiskola és a Varga Ka­talin Gimnázium tanulód: Cserfalvi József, Adamkó Zoltán, Ozsgyán József, Ambrus István, a Kötivizág honvédelmi klub tagjai; Hereda László, Eszenyi Jó­zsef, László János és Obor- Zdl László az orosházi ha­tárőrkerület: határőrei; Ze- begényi György, Fábián Miklós, Varga Béla. Nagy Imre. Kunfalvi László, a szolnoki Killián György Re­pülő Műszaki Főiskola ál­lományának tagjai. D. Szabó Miklós VADA SZ VIZSGA A kapufélfán piros zászlót csattogtat a csípős szeptem­bervégi szél: jelzi, hogy éles­lövészetet tartanak a MA- VQSZ milléri skeet-pályáján. Akik a lőállást jelentő négy­zetméternyi betonlapon áll­va. sörétes fegyverüket szo­rongatva Munkácsi István megyei fővadász katonás utasításait — ne terpesszen annyira, lejjebb a könyökét, feljebb a puska csövét! — hallgatják, leendő sport­vagy hivatásos vadászok, mezőőrök. — A hét végén elméleti záróvizsgával fejeződik majd be az alapfokú vadgaz­dálkodási tanfolyam. — tá­jékoztat dr. Ábel Béla, a megyei tanács vadgazdál­kodási főfelügyelője. — Har- mdnchatan vettek részt rend­szeresen a minden második szombaton megtartott kon­zultációkon, hivatásos vadá­szok és vadászjelöltek. A cigarettaszünetnyi időre felfüggesztett lőgyakorlat ve­zetője, Munkácsi István rá­bólint: — Fegyvert fogni, céloz­ni, elsütni és célbatalálni jó­szerivel minden katona vi­selt férfinak tudni kell. A jó vadásznak viszont, tisz­tában kell lennie a vadásza­ti és a vadgazdálkodási is­meretekkel is. Hogy csak a' fontosabbakat soroljam: fegyver és lőismeret, va-. dászkutya-idomítás, vadta­karmányozás, vadvédelem, dúvadgyérítés. trófeabírá­lat, vadegészségügy. Mind­ezekről a MAVOSZ, a me­gyei tanács, és az Országos Trófeabíráló Bizottság szak­emberei tartottak előadáso­kat a tanfolyam résztvevői­nek. A millérparti skeet-pályán két „puskával” vár a sorá­ra az egyik vadászjelölt, Dó­ra József. — Az egyiknek aligha ve­szem hasznát — mutatja a számokkal teleírt papírla­pot. — Kiírtam a vadászúj­ságból, hogy a különböző szögben szálló agyagkoron­gokra milyen lőállásról, mennyivel kell elé, alá, fölé vagy mögé célozni. Ebben a szélben ez a „puska” nem sokat ér, de nem is bánom. Vadkacsára, fácánra se min­dig szélcsendben fogok majd vadászni, nem árt, ha gya­korolom a lövést a legkü­lönbözőbb szögekből. A lőgyakorlat egyetlen női résztvevője Rózsa Anna, a tiszaszentimrei Aranyka­lász Tsz gépjármű-előadója, ö, mint mondja, nem járt az alapfokú tanfolyam elő­adásaira, volt aki odahaza felkészítse az elméleti és a gyakorlati vizsgára. — Édesapám hivatásos vadász, vadőr. Nagyon sze­rettem kijárni vele a ha­tárba, sokszor elkísértem mint hajtó, fácán- vagy nyúlvadászatra, éjszakai dú- vadirtásra. Én leszek a má­sodik „szoknyás vadász” a téesz vadásztársaságában. Többet kell tudni a puska elsütésénél Hogy milyen esélyekkel jöt­tem a lőgyákorlatra? Az abádszalóki skeet-pályán már lőttem agyagkorongra, ötven töltényből négyet találtam el. Nem mondhatnám, hogy elégedett volt velem az édes­apára. Huszonöt lövésből öt ta­lálatot kell elérniük a részt­vevőknek a tanfolyam gya­korlati vizsgáján. A két to­ronyból „röpködő” agyag- korongok közül bizony még nem sokban tett kárt a sö­rét. A megyei fővadász, Munkácsi István azért mégis elégedett: — ötven-hatvan kilomé­teres sebességgel, a megri­asztott vadkacsa vagy fogoly számycsapásainak megfelelő sebességgel lövi ki a gép az alig tenyérnyi korongokat. Kezdetben persze, hogy so­kan, többször is elhibázzák. Inkább itt gyakorolják a biztonságos légy verkezelés t, a pontos célzást, mert kint a határban már drága lehet a tandíj. A mo6t véget érő tanfolyamot leginkább azért tartom hasznosnak, mert a sikeresen elvégzőkkel több lesz azoknak a sportvadá­szoknak a száma- is. akik hozzáértően védik és éssze­rűen gyérítik megyénk hasznosvad-állományát. szak­szerűen irtják a dúvadat. — temes — Egyre több nőt léptetnek elő vezető beosztásba — ál­lapította meg a Magyar Nők Országos Tanácsa teg­nap a Parlament Vadász­termében tartott ülésén. A II. és a III. nőkonferencia ajánlására végzett vizsgála­taik során szerzett tapasz­talataikat elemezve el­mondták, hogy főleg az al­só és középszintű vezetők között növekedett a nők aránya. A felsőbb szinteken még mindig kevés a veze­tő állású asszonyok száma, bár a dolgozó nők közül számosán felsőfokú végzett­ségűek, és bizonyították po­litikai, szakmai felkészült­ségüket, képességüket. He­lyenként azonban még min­dig úgy vélik: a társadal­mi helyzet nem érett meg ahhoz, hogy a vezetők kö­zött nagyobb mértékben növekedjék a nők aránya. Egyes véleményék szerint fiatal nők még nem felel­nek meg, a 40 évnél idő­sebbek pedig már nem al­kalmasak magasabb pozí­ció betöltésére. A • Nőtanács szükségesnek véli, hogy a nők a jelenle­ginél nagyobb arányban vegyenek részt a társadalmi és a gazdasági tevékenység alakításában. irányításá­ban. A párt, állami és tár­sadalmi szervek, a munka­helyi vezetők, a személyze­ti apparátus feladata segí­teni, hogy több nőt jelölje­nek és készítsenek elő ve­zető munkakörök betöltésé­re. Az ülésen Vándor Ferenc­ié, a MNOT nemzetközi kapcsolatok osztályának ve­zetője tájékoztatta a részt­vevőket: október 10—14 kö­zött Balatonaldgán ülésezik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség legfelsőbb szer­ve az iroda és a tanács. Nem könnyű megbarátkoz­ni azzal a gondolattal, hogy már azért is jobban kell dolgoznunk, hogy ne éljünk rosszabbul. Miközben célunk nem változott: gyarapodni, gazdagodni akarunk. Hogyan érinti az egyént, ami a társadalom egészére érvényes? Más szóval 'meg­találjuk-e magunk számá­ra a másként, a jobban dol­gozás ismérveit? Bonyolult kérdés. Jó tíz évvel ezelőtt is találkoztunk már olyan gyári munkások­kal, akik pontosan beállított norma szerint, szalagban dolgoztak. Szakértők elemez­ték mozdulataikat, és számí­tották ki másodpercre, mi­hez mennyi idő kell. Joggal mondták, hogy a maximumot nyújtják. Van olyan mérnök, aki, mióta csak a pályáját el­kezdte, teszi a dolgát hibát­lanul. Mi mást tehetne ezen­túl? Vagy említhetünk gaz­dasági vezetőt, aki eddig sem tűrte a lógást, aki igazodott az ilyen-olyan szabályzók­hoz, pártolta az új gondola­tokat, még kockáztatott is. Miféle mulasztás terheli? Az ilyen típusú munkás, mér­nök, gazdasági vezető a leg­fogékonyabb ma is a változá­sokra. Már csak azért is, mert — lehet, hogy önmaga számára is észrevétlenül — az elmúlt években is válto­zott, ha úgy tetszik, egyre többet nyújtott. Nem kibú­vót, mentséget keresett ed­dig sem, s vélhetőleg ezután sem. Nem lefegyverzik a ne­hézségek, hanem nagyobb erőfeszítésre serkentik. Az őszinteség — a gondok föltárása — ugyanis önmagá­ban kevés az előbbrejutás- hoz. A nehézségek emlegeté­sét némelyek tehetetlenségük leplezésére használják. „Mit tehetnék én, ha egy­szer a főnököm, a felügyeleti szerv, a szabályozók, és így tovább, megkötik a kezemet? „Való- igaz, nem mindenki­nek azonos a mozgástere. De a demokratizmusnak már eljutottunk olyan lépcsőfo­kára, hogy a döntéseknek nem mechanikus végrehajtói, hanem előkészítői és min­dennapos kritikusai vagyunk. Ki-ki a maga posztján ré­szese a folyamatnak. Ha a demokratikus fórumok nem formálisan működnek, bele­szólhatunk a feladatok meg­oldásába. Persze, ehhez megfelelő tájékoztatás kell Lehet vállalati elképzelések­ről informálni úgy is, hogy a hallgatóság töredéke érti csupán, a szakmai kérdések bonyolultságára hivatkozva lehet olyan nyelven fo­galmazni, hogy csak a bea­vatottak értsék. Az effajta tájékoztatás látszólag le­egyszerűsíti a döntések el­fogadtatását, nincs úgymond fölösleges vita, nem kell na­iv véleményekre válaszolni. Még jól is hangzik, hogy az intézkedés gyors, zökkenő- mentes. Csak éppen nem si­kerül mindenkit meggyőzni a döntés helyességéről, nem azonosul vele mindenki, ha­nem pusztán végrehajtója lesz. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy munkás­gyűlésen vitassák meg, mi­lyen terméknek milyenek az exportálási esélyei, avagy honnan lehet beszerezni a leggazdaságosabban a gyár­tásukhoz szükséges gépeket. De azt már igen, hogy me­lyik brigádnak miben módo­sul a tevékenysége, milye­nek a szakmai követelmé­nyek, mit fizetnek jobban és miért. . . Minden szinten van mit megbeszélni. Ligeti napok Kisújszálláson Nagy érdeklődés mellett érdekes program Tizenegyedik alkalommal rendezték meg az elmúlt hétvégén Kisújszálláson a hagyo­mányos ligeti napokat. A számos sportver­seny mellett sok érdeklődője, nézője akadt a haditechnikai, polgári védelmi, rendőr­ségi és tűzoltósági bemutatóknak, kiállítá­soknak. A gyermekek érdeklődésének közép­pontjában — többek között — a sárkány- repülő bemutató állt. Kameránkkal a szombati nap esemé­nyeiből adunk ízelítőt. HL.

Next

/
Thumbnails
Contents