Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

1983. SZEPTEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csúcsforgalom — a 4-es főút szolnoki szakaszán Cserepartner az Ingatlankezelő Jó egy hónapja, hogy a szolnoki IKV újsághirdetés­ben reklámozta új szolgálta­tását. A vállalat tudtára ad­ta az olvasóknak, hogy „köz­vetlen szolgáltatásként a ren­delkezésére bocsátott laká- sokikal cserepartnerként vesz részt a lakásgazdálko­dásban”. A kissé rejtélyesre sikerült reklámszöveg nem túl sokat mondott, nem cso­da, ha nem rohamozta meg a céget az érdeklődők ha­da, Három héttel később, szeptember 7-én már konk­rétabb volt a hirdetés: az IKV „Széchenyi lakótelepi kétszobás összkomfortos lakásokat ajánl cserére bel­városi lakásokért”. A múlt hét péntekig 12 belvárosi lakás bérlőjét ér­dekelte az ajánlat. Hogy a jelentkezők közül kik lesz­nek az IKV cserepartnerei, még nem tudni. A vállalat egyik dolgozója ezekben a napokban keresi fel a je­lentkezőket, és veszi alapo­san szemügyre a cserére félkínált lakásokat, Egye­lőre sportszerűtlen lenne erről többet mondani. A hirdetés és az új szolgál­tatás viszont bővebb ma­gyarázatot kíván. Röviden az előzmények­ről. Lakáscsere közvetíté­sével a vállalat alig több, mint két éve foglalkozik. 1981 júniusától az idén jú­liusiig' csupain közdeműriö- désre vállalkozott. Jelképes, 10 forintos díj fejében cí­meket tárolt és közölt. Pe- remlyukkártyás nyilvántar­tása volt és van a cserére felkínált lakásokról. A nyil­vántartás adatai közül ke­resik ki azokat, amelyeknél a kereslet-kínálat úgy tűnik, hogy összhangban van. (Ha történetesen a cserepartnert keresők kö­zött akad aki háromszobás lakásért egy- vagy másfél- szobásat kér és van, aki egy- vagy másfélszobás ott­Öt lakás bórlöje hona helyett háromsizobá- sat keres, elméletileg min­den esélye megvan arra, hogy egymásra találnak és megegyeznek. Ennek az esélynek a lehetőségét kö­zölte a vállalat 10 forintért ügyfelével, amikor postázta a számításba jöhető part­ner címét.) Az ada­tokat nem ellenőrizték. Két év alatt több mint 670 címet tartottak nyílván, és ebből 63 .'csere jött létre. Nem sok. Többet reméltek a vállalat vezetői, és nem túlzottan voltak elégedet­tek a felügyeleti í (szíervek sem. Nem titkolták, hogy korszerű ti ennek tartják a nyilvántartás és a csere- partner keresésének ezt a módszerét. A vállalat veze­tői azzal érveltek és érvel­nek ma is, hogy néhány száz adat más módszerrel (számítógéppel) történő fel­dolgozása értelmetlen, ész­szerűben llenne, és Inagyon sokba kerülne. Az igény, a cserepartnert keresők száma pedig nem nő, mi több visz- szaesés tapasztalható. ÍNern voltak megelégedve sem a szolgáltatással, sem az ered­ménnyel az emberek? El­képzelhető. A vállalatot sem ösztönözte semmi arra, hogy |az eredményesség ér­dekében többet tegyen. A közvetítési díjból mindössze 6 ezer 770 forint volt a be­vétel. Gondolom, ez még a hirdetési költséget sem fedezte, a közvetítéssel fog­lalkozó dolgozók béréről nem is beszélve. Az idén júliustól többre és többért ‘(vállalkozik a vállalat. Nemcsak a szolgál­tatásai lettek újak, hanem az árai is. A lakáscsere-ké­relmek nyilvántartása (6 hó­napig) és a címek továbbí­tása, csiak az alapszolgálta­tás, amelyért 120 forintot kérnek. A kérelem újabb 6 hónapra történő meghosz. szabbítása 50 jiforintba, a címközlés címenként, szin­tén 50 forintba kerül. To­vábbá megbízás alapján vállalják a csere teljes kö­rű lebonyolítását: megszer­vezik a partnerek találko­zását, helyszínen felmérik a lakásokat), írásba foglalják a felek megállapodását, be­szerzik a szükséges igazolá­sokat, engedélyeket, elkészí­tik a csereszerződést, a ha­tározattervezetet, és jóvá­hagyásra továbbítják azt. Mindezért állami bérlaká­sok esetén a lakáshasználat­bavételi díj egy (százalékát kérik. Ha a cserében magán- tulajdonú lakás van, kiszá­molják, hogy elméletileg mennyi lenne a használat­bavételi díjy ha tanácsi bérlakás lenne, és a lebo­nyolításért ennek a 2 szá­zalékát kell fizetni. Természetesen tanácsi megbízásból is kezdemé­nyeznek és bonyolítanak le lakáscseréket. Mindezen túl, amivel a lakásgazdálkodás ésszerű­ségét segítheti a vállalat, az öt lakás, amelyeket a vá­rosi tanácstól cserealapnak kapott. Ebből négy (amit az újságban is meghirdetett) a Széchenyi lakótelepen levő új épülettömbén (van, egy régi kétszobás komfortos la­kás pedig a belvárosban. Az öt lakás bérlője az IKV, ezért léphet fel cserepart­nerként, és válogathat a je­lentkezők közül, akik vala­mennyien kétszobásnál ki­sebb lakást ajánlottak fel. 'Nyilvánvaló, hogy a Válla­lat a legjobbakat fogja ki­választani, nemcsak saját, "hanem iazok érdekében is, akiknek a csere révén szer- tett újabb .cserelakásokat, cserére felkínálja. K. K. Magyar—román belkereskedelmi tárgyalások Eredményesen fejlődnek a magyar—román belkereske­delmi kapcsolatok, állapítot­ták meg a partnerminisztéri­umok állandó munkacso­portjának Bukarestben zá­rult 16. ülésén. Selmeci Lajosné minisz­terhelyettes és Dumitru Pet- rescu, a román belkereske­delmi miniszter első helyet­tese aláírta az 1984. évi bel­kereskedelmi választékcsere és határmenti csere jegyző­könyvét, amelynek értelmé­ben a jövő évben a két tár­ca az ideinél 15 százalékkal több) összesen 1,7 milliárd forintot meghaladó értékben vásárol egymástól fogyasztá­si cikkeket. Többek között háztartási cikkeket, elektro­mos varrógépet, bútort, já­tékot, konfekcióárut, bőrci­pőt kapunk román partnere­inktől, konfekció és kötött­áruért, kozmetikai cikke­kért, sport- és írószerekért, kuktaedény, bőr- és műbőr lábbeliért cserébe. Tovább bővülnek az áru­házi cserék, és 1984-ben 60 magyar és román áruház rendez kölcsönösen árube­mutatókat. Jövőre is folytatódik a magyar és román belkeres­kedelmi szakemberek közöt­ti információ,- dokumentá­ció- és tapasztalatcsere. Az üléssel egyidőben az éttermi együttműködésben érintett Dél-Budai Vendég­látó és az Alunis Vállalatok magyap gaszronómiai hetet rendeztek a bukaresti Buda­pest étteremben. A mostani és a budapesti Bukarest ét­teremben augusztus végén megtartott rendezvényekkel a vállalatok a nemzeti étter­mek fennállásának 10. év­fordulóját ünnepelték. Ű) állat­gyógyászati antibiotikum A Hajdúsági Agráripari Egyesülés az amerikai Squ­ibb and Sons céggel kötött szerződés alapján új állat­gyógyászati antibiotikum gyártását kezdte meg, me­lyet az együttműködés ered­ményeként a fejlett európai tőkés országokkal egyidőben vezettek be Magyarországon — tájékoztatták a szakem­bereket a TOT továbbkép­zési közoontjában tegnap megrendezett szimpóziumon. A Dynamutilin állatgyó­gyászati antibiotikum súly- hozamnövelö hatású és ered­ményesen alkalmazható több. az állattartás nagyüze­mi viszonyai között fellépő betegséggel szemben. A gyógyszer alkalmazásával lé­nyegesen növelhető a sertés- és baromfiágazat hatékony­sága. Jobban kell óvnunk tulajdonunkat Sajtótájékoztató a vagyonvédelemről A vagyonvédelem helyzetéről és időszerű feladatai­ról, valamint a Belügyminisztérium, az Állami Biztosító és a Magyar Televízió Felkínálom című műsorának biz­tonságtechnikai pályázatáról sajtótájékoztatót tartottak tegnap a Belügyminisztérium és az Állami Biztosító kép­viselői á BM Művelődési Házában. Borbarát Béla rendőr-ez­redes, a BM Országos Rend­őrkapitányság bűnügyi osz­tályának vezetője egyebek között elmondotta: a jmúlt évben 140 ezer bűncselek­mény vált ismertté, s az 1964-ben bevezetett egységes rendőri és ügyészi statiszti­ka ilyen magas számot még nem rögzített. A vagyon el­leni bűncselekmények szá­ma a korábbi 60—70 ezerről 83 ezer fölé emelkedett 1982- ben, s részarányuk az ösz- szes bűnözésen belül elérte a 60 százalékot. E kedvezőtlen helyzet okai rendkívül összetettek, számos társadalmi jelenséggel kap­csolatosak, de nem választ­hatók el a világban bekövet­kezett egyes változásoktól sem. A bűnügyi tapasztala­tok szerint a korábban is­mert kriminogén tényezők hatása nem csökkent, sőt a bűnözést kiváltó egyes okok és elősegítő körülmények nagyobb számban, szélesebb körben jelentkeztek, mint az feltételezhető lenne. A va­gyon elleni bűnözésen belül fokozódott a társadalmi tu­lajdon veszélyeztetettsége: vagyon elleni bűncselekmény egyharmada a társadalmi tu­lajdont károsítja, s a koráb­biaknál leplezettebben. A bűnügyek megelőzése érdekében a rendőri szer­vek évente mintegy 25 ezer esetben keresték meg a va­gyon kezeléséért felelős szer­veket, a tulajdonosokat, s tettek javaslatot a javak biz­tonságosabb védelmére, az ehhez szükséges intézkedé­sekre. Számos területen szű­kültek a bűnelkövetés lehe­tőségei, helyenként javult a pénzügyi és számviteli rend­szer, biztonságosabbá vált a társadalmi tulajdon keze­lése, őrzése. Felhívták azon­ban egyes gazdálkodó szer­vek figyelmét arra, hogy elsősorban a belső ellenőr­zés szigorításával, tervsze­rűbbé, rendszeresebbé té­telével tárják fel azokat a hiányosságokat, amelyek le­hetővé tehetik a bűncselek­mények elkövetését. Lényegesen nehezebb fel­adat a személyek javait ká­rosító bűncselekmények fel­derítése. Az ilyen bűnesetek csaknem 90 százalékában — ez évente több mint 40 ezer bűncselekmény — játszottak közre a károsultak vagy a környezetük részéről meg­nyilvánuló okok. Még min­dig gyakran hiányzik a kellő óvatosság, s tapasztalható a hanyagság, figyelmetlenség. A tolvajnak gyakran szabad az útja a nyitva hagyott la­kásajtón keresztül, s az al­kalmi kocsikázásra vágyók­nak sem kell olykor sokat fáradozniok, ha nyitva ta­lálják a gépkocsi ajtaját. Nem egy esetben a károsul­tak úgyis hozzájárulnak a bűncselekmény elkövetésé­hez. hogy ittas vagy védeke­zésre képtelen állapo­tukkal, értéktárgyaik feltű­nő mutogatásával felhívják magukra a figyelmet, szinte felkínálva a bűncselekmény elkövetésének lehetőségét. A rendőri intézkedések, bár sok területen eredmé­nyesek voltak, a helyzetet nem tudták alapvetően befo­lyásolni. Elsősorban a tulaj­donosi szemléletnek és ma­gatartásnak kell változnia ahhoz, hogy a védekezés hatékonyabb, s a bűnözők számára az elkövetés nehe­zebb, kockázatosabb legyen — hangsúlyozta Borbarát Béla rendőr-ezredes. Novák Imre, az Állami Biztosító lakossági vagyon­biztosítási igazgatója egye­bek között arról tájékoztatta az újságírókat, hogy amíg 1970-ben 2,8 millió forintot fizettek ki azoknak a ma­gánszemélyeknek, akiket lo­pással, betöréssel megkárosí­tottak, addig 1982-ben ez az összeg több mint 26-szorosá- ra csaknem 73 millió forint­ra emelkedett. A bűnözők I,,legkedveltebb" {tárgyai, )az ékszerek, a műalkotások, a gépkocsik voltak, legtöbb­ször pedig nyaralókba, kis­kereskedőkhöz, kisiparosok­hoz törtek be. Éppen ezért kiemelt figyelmet szükséges fordítani a vagyonvédelmet szolgáló technika fejleszté­sére, az ilyen célokat szolgá­ló eszközök gyártására, al­kalmazására. A vagyonvé­delmet szolgáló biztonság- technikai eszközök fejlesz­tésének céljából hirdették meg a Belügyminisztérium­mal és a Magyar Televízió­val közösen azt a pályázatot, amelyet a TV Felkínálom című műsora szeptember 27-i adásában ismertetnek. Részletes felvilágosítást a biztonságtechnikai pályázat­ról a BRFK Vagyonvédelmi Tanácsadó Szolgálatnál (Bu­dapest, V., Deák Ferenc ut­ca 16/18.) vagy az Állami Biztosító Ügyfélszolgálati Irodájában (Budapest, IX., Üllői út 1/3.) kaphatnak az érdeklődők. A pályázatra bárki — ma­gánszemély, vállalat, szövet­kezet, gazdasági munkakö­zösség, — elküldheti jeligés pályaművét. Pályázni lehet különféle jelző-, riasztóké­szülékek és egyéb biztonság- technikai berendezések mű­szaki leírásával, amelyek a pályázó szellemi termékei. Az eredeti alkotásokat az Országos Találmányi Hiva­tal szabadalmi oltalomban részesíti. A pályaműveket a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­ségének szakembereiből ál­ló zsűri fogja minősíteni. A jelentkezési határidő 1983. december 15., eredményt előreláthatólag a Felkíná­lom műsor jövő év február 29-i adásában hirdetnek. Az első helyezett 50 ezer, a második 30 ezer, a harmadik 20 ezer forintot kap, s még két 10 ezer forintos különdí- jat ítél oda a zsűri. A kiírás­nak legjobban megfelelő biz­tonságtechnikai berendezé­seket gyártani kivánják, il­letve kereskedelmi forga­lomba is hozzák — mondot­ta Novák Imre. Falu mellett, város alatt Ú| település Szolnok és Zagyvarékas között? Két-három év óta, de kü­lönösképp mióta elkészült a Szolnok—jászberényi út Zagyvarékas—Üjszász közöt­ti szakasza, lehetetlen nem észrevenni azt a kisebbfajta településföldrajzi „csodát”, amely végibement Zagyvaré­kas „Vasút-új telep”-nek ne­vezett részén. A jelenség több. mint érdekes: Zagyva­rékas külterületének e része azóta bír különös jelentő­séggel, amióta megindult a szolnoki Széchenyi lakóte­lep „terjeszkedése” Zagyva­rékas irányába. Egyszóval: a város elindult agglomerációs övezete felé — utóbbi pedig magától értetődő módon ke­resi a város közelségét. De lássuk a tényeket! * * * Szolnok ide 12—13, Zagy­varékas 3 kilométer. A me­gyeszékhelyre 15—20 percig tart busszal az út. vonattal talán tíz percig. (Szandasző- lősről. a Széchenyi lakóte­lepről, a Vegyiművektől nem sokkal kevesebb időbe telik bejutni a városiköz­pontba.) Ez persze önmagá­ban nem indok arra, hogy a városlakók itt (is) keresik a menekülés útját a panel- rengetegből. A zagyvarékasi Közös Községi Tanács titkárával, Kiss Istvánnal beszélgetünk a kis falu hirtelen növeke­déséről. — Harminc évvel ezelőtt azon a környéken csak a vasútállomás épülete állt. Aztán 1955-ben telke sítettek. Akkor fölépült vagy 30—35 ház. És nagyon sokáig úgy is tűnt. hogy — nincs foly­tatás. A kis telep év-év után élte a maga csöndes életét, létét lényegében a vasút közelsége határozta meg: könnyű volt bejárni Szolnokra — és vissza. Per­sze a hatvanas-hetvenes években inkább Szolnokra igyekezett költözni a nép ... * * * És innentől kezdve köny- nyű volha csodára hivatkoz­ni. De a tények pontosab­ban tudósítanak a végbe­ment folyamatról. Közműve- sítették a térséget: víz, vil­lany. műút várta az „új hullám” első telekigénylőit. Rövid idő — két év alatt — elkelt mintegy 50 telek a nagyon jó fekvésű területen. A tanácstitkár töpreng a kiterített térkép fölött, mondván, hogy hamarosan új utcákat kell nyitni: per­sze nem kell félni, egyelőre minden igénylő vásárolhat építési területet. * * * Peregni kezd az eső, a kukoricás és a vasút között kényesen rázzák szárnyukat az ékes tollú fácánkakasok. A műút mellett, jobbra is. balra is megkezdett építke­zések: van, aki épp csak ki­jelölte a telek határait, s gyorsan zöldséget, paszulyt vetett a földbe. A harmincéves, kétgyer­mekes Samu Sándor szülei­vel él Szolnokon. A tűzol­tóságnál dolgozik gépkocsi- vezetőként, jelenlegi lakás­körülményei jók. De: a vá­rost, a zajt, a „mozgalmas­ságot” nem szereti. Ügy döntött: itt építkezik. — A lakás, amit építünk, több mint 100 négyzetméte­res lesz. Eddig bontási anyagra, fuvarra. és így to­vább, olyan 60 ezer forint körüli összeget költöttünk. Ebben nincs benne a mun­ka értéke. Tudja, öten va­gyunk fiútestvérek a család­ban, én vagyok a legfiata­labb, most az én házam építjük közösen. Semmi köl­csönt nem vettem fel: hagy­mát termeltünk, annak a jövedelméből vásároltam a telket, 678 négyzetmétert 14 500 forintért. Ilyen olcsón bőséges házhelyet sehol nem lehet kapni. Hogy miért ép­pen itt építkezem? Hadd kérdezzek vissza: Szanda­szőlősön jobb volna? A te­lek árát nem tudnám kifi­zetni tíz év alatt. Samu Sándor bal oldali szomszédja szolnoki, a jobb oldali szintén. Lelkesen ma­gyarázzák: ott játszótér lesz, itt (valamikor) óvoda. Egye­lőre mintegy 180—200-an él­nek a kis fióktelepülésen: s a felépült házakat látva sen­ki sem gyanúsítható „balga álmodozással”. Vágner János

Next

/
Thumbnails
Contents