Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 24. Őszi pillanat Szabad, a pálya Az irodaházi, gyengén világított előcsarnokban rámköszön egy fiatalember. Nem ismerem meg azonnal, s az sem segít, hogy postástáska van a vállán. Közelebb megyek, és ámulok. — Pisti, tényleg, te?. . . Régről ismert, kisfiús mosolyával fordul felém. — Postás lettem, most itt kézbesítek. Persze még tanulom, nagyon az elején vagyok. Hogyne lenne az elején! A nyáron érettségizett, már akartam is kérdezni az anyjától, mi van a gyerekkel, vajon merre tovább. Csakhogy ritkán találkozunk mostanában. — Végleges a döntésed? Csodálkozva néz rám. Nem, csak megpróbálja, ez milyen. Valami olyanra vágyott, ami szabadabb, nem kell pult mögé állni vagy gépet vigyázni, de különösen nem íróasztal mellett ülni nyolc órán át. Nem ő az első fiatalember, akin így csodálkoztam mostanában. Beszéltem kezdő pincérrel, hírlapkézbesítővel, hagymaszüretelővei és paprikaszedővel, meg vagontakarító érettségiztettél. Ismerőseim közt van leszerelt katona is, aki rövidXidő alatt három szakmába belekóstolt, de egyik se ízlett. Feritől csak azt kérdeztem, miért nem tanult szakmájában helyezkedett el. Tudtam ugyanis, hogy kisgyerek korától harcolt mindenkivel, aki ellenezte, s tanult is érte sokat. — Honnan tudja az ember tizennégy éves korában, hogy hol az a pálya, mi az a munka, amiben önmagát megvalósíthatja majd, akár egy életen át? Ez apáninkra se igazán jellemző már Ránk meg különösen nem. Ki kívánhatja egy fiatalembertől, hogy a rohanó világ változásai közben megmaradjon mindvégig ott, ahol kezdte? (A folyosón visszhangzik a szó. Korombeli kollega felesel önmagával: jobb vagyok én, szebb vagyok én, fiatalabb vagyok én, hogy még mindig itt ütöm-verem magam? Ki fizeti meg az álmatlan éjszakáimat, a vívódásaimat? Csak lennék fiatalabb! — Sóhajtok, igazuk van a fiataloknak?) Iparból háztájiba — Így történt, de minek róla beszélni? Űgyis téma volt a faluban, még inkább a családban. Én azonban megátalkodott vagyok. Ha egyszer elhatároztam, nem másítok! 'Egy szakmunkás-vetélkedőn ismertem meg, jó pár éve. Jókezű fiatalember volt, akkor kezdett a nagyvállalatnál. Sok reménnyel, még több becsületes szándékkal indult a munkáséletnek. Akkoriban csak egy aggodalma volt: félt, mi lesz, ha nem bírja a mindennapos utazást? A bejárók életéről nem sok jót hallott, a falujától meg az istennek se akart megválni. Vagy tíz évvel ezelőtt aztán megvált — á vállalattól. A sokféle háztartási géphez értő szerelők nem maradnak sokáig munka nélkül. Neki ráadásul megfontolt tervei voltak. A saját ház nagy udvarán felhúzta a műhely falait, az ajtóra kitette a cégtáblát, s várta a megrendelőket. Kisipari engedélyt váltott. — Nem is lett volna semmi baj, — szívja most a fogát. — Nem voltam munka nélkül egy napig se. Csakhogy kutya természetem van! Aminek előbb örültem, utóbb teher lett, bosszantott. Volt, aki vasárnap, a gőzölgő húsleves mellől hívta kis munkára. Akadt megrendelő Jászboldogházán is sokan elcsodálkoztak ezen a nyáron. A köztiszteletben álló kereskedő otthagyta az új- szászi Áfész forgalmas kis- áruházát. Kisipart váltott, s nem is akármilyent! Ugyan hogyan jutott erre a gondolatra Eszes János? — Nincs ebben semmi különös. Harminckilenc évesen úgy gondolom, van még időm újat kezdeni. — Üjat igen, de erre hogy gondolt? Udvarias, kicsit elnéző a tekintete. Falusi boltban mindent lát a jó üzletember, s tudja, mi kell, kellene a vevőnek. Minden valószínűség szerint sokszor tárta szét a karját. — Látszólag semmiség. Gondolja el, a malac növekedvén mindent feltúr, ha nincs karika az orrában. Egyszer, kétszer, háromszor kell egy-egy párat az orrába akasztani, mire a vágóhídra kerül. És hány malacot nevelnek fel akár csak egy megyében, s egy évben? Amíg boltos volt nehezen, ritkán kaptak malackarikát. Mióta nem boltos, társával együtt négy megyébe szállít. Csinos, parányi címkét mutat: „20 db Röfi sertés orrkapocs. Gyártó: Eszes János, Jászboldogháza, Lenin u. 2.” Kiegészítésül ablaküvegezéshez szegeket is készítenek. Építkező világunkban arra is nagy szükség van. Takaros szövetkezeti lakóház emeletén beszélgetünk. Az otthonában. — Mi lesz később, ha hiányzik majd á bolt? — Erre még nem tudok válaszolni. Inkább mondom, hogy én pontosan húsz éve ,Vagyok (voltam) kereskedő. Szolnokon tanultam, s korengedménnyel neveztek ki először boltvezetőnek. Azt se mondhatom, hogy egy helyen, unalmasan telt az életem, mert itt példátil Boldogházán én nyitottam annak idején az iparcikk áruházat, ami mellett eljött most is. Közben átrándultam két évre Nógrádba is, ott milyen a boltosélet? Tapasztaltam, a nehézségeket is. Mindenki tudja, a kereskedelemben a nők dolgoznak többségben. hajnalban és késő este. Neki egyre az járt olyankor az eszében, hogy á vállalatnál a munkaidőnek volt kezdete és vége, s életét ahhoz alakította. — Jól kerestem, de hiába mondogatják sokan, hogy a pénz fontos, egyre fontosabb! Tavaly ősszel újra építkezni kezdett a ház nagy udvarán. Ólakat. És a cégtábla helyét a tavaszi meszeléskor eltüntette. Nincs tovább kisipar, az ólakban röfögtek a jószágok, a korábban szerszámmal teli autóhoz utánfutót vett táp- és takarmányszállításhoz. Megbecsüli az állam a háztáji gazdákat. Ért ő az önetető, önitató szereléséhez, már a használatához is. Kitanulja lassan a disznótartás fortélyait, hogy ne csak a gazda szeme hizlalja a jószágot. És közben immár csak a maga ura. Ismét tervezheti az idejét, tudja mit, meddig csinálhat, nem szól bele senki. Azt beszélik, már az első éve jó lesz. Megél a család, tán jobban, mint korábban. Az igaz, a tévé főműsorát ritkán látja. Olyankor fejezi be a napot az állatok körül. Nos, milyen az a bolt- vagy áruházvezető, aki azt mondja, fűtsenek a nők, cipeljék a szenet, fát, utóbb az olajoskannát? Nem nézi azt el egy férfi, hiszen úgyis emelgetnek a pult mellett, mögött is épp eleget. Űjszászon a vegyesiparcikk kisáruház- ban nagyon jól éreztem magam. Harminc kereskedő, nagy forgalom. Annyira nagy, hogy öt év átlagában meghaladtuk az országos növekményt, év 10 százalékos forgalomemelkedésünk volt. — Jó áruház az újszászi... — Igen, ott is találkoztunk már. Meg is becsültek, igazán nem panaszkodom. Többszörös kiváló dolgozó vagyok, a pénzem se volt rossz, nyolc fölött kerestem. És volt szabadságom is, hiszen az árubeszereés is a munklíim volt, mentem, autóztam a fél országban. Különben az idén érettségiztem a kereskedelmi szakközépiskolában. És látja, mégis erre a gondolatra jutottam. Láthatóan jól érzi magát. Mondja, nagy kár, hogy nincs telefonja, időnként fél napokat tölt a postán, az ő iparához tartozik a gyorsaság is. És nevetve meséli, még mindig megfogják a vásárlók, különösen az építők. Ezt-azt- amazt hol lehetne kapni, mondjon már valami vigasztalót. — Ez az, ami engem is érdekel. Nagy volt az ismeretségem, talán szerettek is a vásárlók. Erre nem tudnék felélni: mi lesz, ha hiányoznak majd az emberek? A műhely csendjében orrka- pocs-gyártás, meg ablaküvegszeg készítés közben !nem kell sokat beszélni; s ez olyan termék, amit leköt a nagykereskedelem, ide nem jön vevő. Nem is jöhet, szerződést kötöttünk erről. És mutatja, hogyan oldotta meg á pontos-gondos csomagolást. A legkisebb tasak- ban húsz orrkapocs van, s öt ilyen kis tasafc egy nagyobban már száz. Mindegyiken ott a címke. Hazai anyagból gyártja, s abban reménykedik, hogy Szolnok, Békés, Csongrád és Bács megyében nem lesz ez a falun oly keresett áru hiánycikk. A taxis, a cukrász, a cipész Aki azt hiszi, manapság ritka a pályamódosító, keveset mozog emberek között. Jómagam Jászboldogházán három mondat után megtudtam, hogy Nagy Sándor, a tanács vb-titkára jó tizenévekkel ezelőtt váltott át A Szolnoki Járműjavítóból érkezett, s a Hűtőgépgyárban szerzett szakmát. Ismerek kiváló cipőfelsőrész-készítőt, aki pár éve kitanulta a vendéglátósok szakmáját, s bár dolgozik napfelkeltétől napszálltáig, vagy még tovább — tehetős embernek mondhatja már magát. Cukrász barátom a napokban kérdezte tőlem: mit szólnék, nyithatnánk egy jó kis kifőzést, hátha vinnénk valamire, s még kedvünk is telne benne? A taxis fiatalember a múltkor bútorszállítás közben vallotta meg: vegyész voit^ de amíg nincs saját lakása, ha tetszik, ha nem hórukkból él, s nincs szabad szombat, olykor vasárnap se. Igaz, egy pályamódosító se tartozott az idősebb korosztályhoz. Még a gondolkodók, tépelődők többsége is inkább fiatal, mint öreg. Mert igaz ugyan, szabad, nagyonis szabad manapság a pálya ... Amíg fiatal az ember! Sóskúti Júlia Kereskedőből kisiparos I Arcképvázlat I Kenyere a tisztaság Az első megállapítás, amely megfogalmazódott bennem Parti Józsefnéről az üdeség volt. Finom arcvonalai, lágy kézfogása, ragyogó tiszta köpenye keltik azonnal az emberben azt a benyomást, hogy élete nagy részét a tiszta ruhák, a suhogó, mosószer illatú ruhák között töltötte. Fáradtan mosolyog, amikor előhozakodom a véleményemmel. „Nem tagadhatom, hogy jólesik a megállapítása, de higgye el, nem csupán üde- ségből állt az a huszonnégy esztendő, amelyet a szolnoki Patyolatnál eddig magam mögött hagytam. Bizony, időnként nehéz fizikai munkát végzek, hiszen a megyében lévő ötvenkilenc üzletünkbe én válogatom és ellenőrzőm a kitisztított ruhaféléket És nem is csak azokat, hanem a tíz-tizenöt kilós szőnyegeket is. A szívem mostanában már rakoncátlankodik is, ám remélem, kibírom a nyugdíjig. Jövő májusban a férjemmel egyszerre kezdjük meg a nyugdíjas éveket”. Az eltelt csaknem negyedszázad alatt természetesen sokat változott a Patyolat is: okos és nagy teljesítményű gépek könnyítették meg a nehéz munkát. „Kezdetben kézzel vasaltak a munkatársaim, ma azt is a gépekre bízzák. Amikor 1959-ben jelentkeztem munkára, még húsz üzlete se volt a vállalatnak, igaz, munkánk is jóval kevesebb akadt, mint manapság. Hosz- szú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek, a Patyolat is képes olyan tisztításra, mint a háziasszonyok”. Parti Józsefné nehéz években döntötte el, hogy felcseréli a háztartást a vállalati munkával. „Két hónapig kétségek között vártam, hogy felvesznek-e, akkoriban nem volt könnyű a magamfajta szakképzetlennek munkához jutni. Végre azt mondták, hogy jöhetek. A fehérneműrészleghez kerültem, nem hosz- szú időre. Alig egy év telt el, és létszámcsökkentésre hivatkozva elküldték a vállalattól. Szerencsére mindössze nyolc hónapig számítottam „munkanélkülinek”, mert visszahívtak, és az úgynevezett tiszta részleghez helyeztek. Azóta is itt dolgozom”. Az emlékek felderítik. „Olyan ez a mi gárdánk, mint egy nagy család. Na gyón sokan vagyunk, akik tizenöt, húsz vagy még több éve együtt dolgozunk. Egyébként a jelenlegi igazgatónk is itt kezdte a szakmunkás- tanulóként”. A tiszta részleget nemrégiben szerelték fel egy ügyes automatával, amely megkönnyíti a megtisztított kabátok, nadrágok, ruhák kiválogatását. „Egyetlen gombnyomással megtalálom a keresett holmit. A gép sínpályán idehozza azt a tiszta ruhaneműt, amelyet vissza kell küldenünk valamelyik üzletünknek”. Készséggel bemutatja, hogyan működik az automata, Pillantok alatt megérkezik a hívott kabátsor, a számomra kacifántos pályán halkan surranva követik egymást a tiszta, vasalt ruhák. „Mielőtt autóra rakják a holmikat, alaposan átnézem. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a legapróbb tisztítási vagy vasalási hibát is észreveszem. Tudomásom szerint még nem került ki innen egyetlen gyenge minőségű munka se. Persze, a több mint húszéves tapasztalait sokat segít abban, hogy csak jól tisztított és abszolút gyűrődésmentes ruhákat szállítson el a gépkocsi”. A tiszta részleg újabban rendkívül zsúfolt, a tízszer tíz méteres helyiségben vasalógép is működik, dől alóla a gőz. „Nyáron szinte elviselhetetlen a hőség, a levegő megtelik gőzzel, ha meg működtetjük a ventillátorokat, nem halljuk egymás szavát. Pedig a feladataim közé tartozik a számlák kitöltése is, és az nagy figyelmet igényel. A nehéz, páratelt levegőnek köszönhetem, hogy a szívem rosszalkodik. De lehet, hogy öregszem”. Ha Partiné jövőre nyugdíjba megy, nehéz lesz a helyére megfelelő utódot állítani. „Nem kapkodnak a helyemért a fiatalok, ha nem érezném már annyira, hogy huszonnégy. év elfárasztott, talán tovább dolgoznék. így azonban alig várom, hogy pihenhessek végre. Szóba kerül a fizetés; vajon anyagilag is megérte, hogy huszonnégy évig eszébe se jutott állást változtatni? „A jövedelem változó, attól függ, egy hónapban hány kiló a tisztított ruha. Általában két és félezer, három és félezer forint között mozog a fizetésem. Persze, eleinte jóval kevesebb volt, de minden fillérre szüksége volt a családnak akkoriban, mert hazat építettünk. Ma természetesen már köny- nyebb, hiszen önálló életet élnek a gyerekek is”. A beszélgetésünk alatt többször az órájára pillantott, láthatóan türelmetlen. „Nagyon sok munkám van, az ős£ az igazi szezon a Patyolatnál, minden perc számít, hogy határidőre visszajussanak tulajdonosaikhoz a tiszta ruhák”. Parti Józsefné hűségét és jó munkáját többször is jutalmazták. Apró papírdarabot vesz elő a köpenye zsebéből és szinte szégyellős nevetéssel sorolja: „Készültem a kitüntetéseimből, felírtam a dátumokat. Tehát 1972-ben a Vállalat kiváló dolgozója lettem, 1973-ban pedig a köny- nyűipar kiválója. 1977-ben kaptam a legmagasabb elismerést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. De az eltelt évtizedekben alig akadt ünnep, hogy ne adtak volna jutalmat, tavaly például igazgatói dicséretet”. Visszateszi a zsebébe a kis cetlit, hűsége elismerésének rövid krónikáját. Bendó Jánt^s
