Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 22. IA tudomány világa I Bejelentkezés infrafénnyel Összerakja az arcképet Rendőrségi „varázstükör” Sokkolt búza Elektrofizika a mezőgazdaságban Fejlődő Biztató elképzelések és kísérletek A tömegközlekedés fejlesztésének kérdése mindenkit érint, hiszen mindenki közlekedik. Eziért érthető, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban a tömegközlekedés fejlesztésének egyes kérdéseiről figyelemreméltó tanulmányok, elemzések és kutatásfejlesztési támogatások javaslatai készültek el az elmúlt időszakban. Kérdéseinkkel a téma egyik szakértőjét, Novoszáth József főosztályvezetőt kerestük fel. — A rendelkezésre álló számadatok alapján milyen kép rajzolódik ki a jövő közlekedéséről? — Becsléseink szerint a tömegközlekedés teljesítménye csak kis mértékben emelkedik az ezredfordulóig. A helyközi tömegközlekedésen belül a vasúti közlekedés teljesítménye mintegy 5—10, az autóbuszközlekedésé 20— 30 százalékkal növekszik. A helyi (városi) tömegközlekedésben a kötöttpályás közlekedés teljesítménye várhatóan 45—55, az autóbuszoké viszont csak 10—20 százalékkal emelkedik. A fővárosban a tömegközlekedés teljesítménye mindössze 4—8, az öt nagyvárosban 40—50 százalékkal, a többi vidéki városban pedig 1,9—2,1-szeresére növekedhet becslések szerint. Ennek ellenére az összes utazási szükséglet kielégítésében a tömegközlekedés részaránya 45-ről körülbelül 40 százalékra csökken. — A hazai lehetőségeket tekintve alapvető változásokra — a technikai újdonságok tömeges alkalmazására — az ezredfordulóig nemigen számíthatunk. Mi az a fontos követelmény, amelyet az elkövetkező évtizedekben a tömegközlekedés fejlesztésében mégis figyelembe kell venni? — A közlekedés fejlődése során — követve a fejlett országok közlekedésének progresszív fejlődési irányzatait — hazánkban is olyan fejlesztések, korszerűsítések megvalósítására kell törekedni, amelyek a jelenlegi hagyományos közlekedési módok továbbfejlesztett változatainak mind kiterjedtebb alkalmazását eredményezik. A jövőben nagyobb súlyt kell kapnia az adott technika által nyújtott lehetőségek jobb kihasználásának E tekintetben különösen nagy jelentősége lesz azoknak a forgalomszervezési és gazdálkodásfejlesztési feladatoknak, amelyeknek a megoldása révén — különösen az eszközkihasználás és az energiatakarékosság fokozása útján — érhető el a közlekedés hatékonyságának a növelése, a szolgáltatások minőségének a javítása, a lakossági igények jobb kielégítése. — Hallhatnánk röviden a fejlesztési elgondolásokról, célkitűzésekről? — Olyan fejlesztési stratégia érvényre juttatására van szükség, amely elsőbbséget ad többek között a városi, az elővárosi, a város környéki, valamiint az üdülő és a nemzetközi forgalmat lebonyolító tömegközlekedési rendszerek fejlesztésének. A fővárosban fokozatosan létrejön a nagykapacitású, gyors, egységes tömegközlekelési rendszer. A vidéki városokban a fő tömegközlekedési eszköz az autóbusz marad, a villamos- vasúti hálózat fejlődése nem tömegközlekedés Az infrafényes bejelentkező vevője a jelzőlámpa oszlopán lesz számottevő. Néhány városban trolibuszjáratokat indítanak. — A fejlesztési elképzelések, célkitűzések után következzék néhány konkrétum! — Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kutatás- fejlesztési támogatásával valósult meg a budapesti közúti forgalomirányító központ zártláncú tévéhálózata, és kísérleti stádiumban vannak az infrafényes bejelentkezők, valamint a terhelésérzékelők. A tömegközlekedés elsőbbségének érdekében kifejlesztettek egy infrafényes bejelentkező rendszert. Ennek lényege, hogy az adókészüléket az autóbuszra, a vevőt a jelzőlámpa oszlopára szerelték fel. A jelzőlámpa felé haladó jármű folyamatosan sugározza az előre kiválasztott frekvenciát. A háromféle frekvencia a viszonylatok, illetve az irányok megkülönböztetésére szolgál. A forgalomirányító berendezés az élőre meghatározott feltételek teljesítése esetén módosítja programját (például hyújtja a zöldet, „azonnal zöldet” ad). Ugyancsak a kísérletezés időszakában van a terhelésérzékelő berendezés. Az elmúlt évben mintegy 60 autóbuszra felszerelhető berendezést importáltunk. A kísérlet alapján a készülékkel információk nyerhetők egy-egy vonalkeresztmetszetben az utasszámra, a menetidők és menetsebességek alakulására, a vezetés technikájára vonatkozóan. A kísérlet további szakaszában sor kerül a rendszer egyes elemeinek tüzetes vizsgálatára. Összegzésképpen hangsúlyozni kell, hogy a tömegközlekedés fejlesztése súlyos terheket jelent a népgazdaságnak és ez különösen nehéz most, amikor a beruházási lehetőségek csökkentek. Az említett kísérletek arra példák, hogy Viszonylag kisebb beruházásokkal is elősegíthető, hogy a jelenlegi színvonalát 6. továbbiakban is fenntartsuk. M. É. A japán ipar „varázstükröt” készített a rendőrség számára. Az új berendezés életre kelti a gyanúsított személyleírását, a tanú vallomása alapján. A tanú tv- kamera előtt ülve emlékezete szerint választhat a sok ezer képrészletet — arcéit, orrformát, szájvonalat, stb. — tartalmazó képtárból. A készülék ezeket összerakja és az egész arcképet a képernyőre vetíti. Az arc bármely része letakarható, és más képről egészíthető ki. Bajúsz, szakáll, vagy megváltoztatott hajviselet nem akadályozza a gépet az arc rekonstruálásában. A tanúk bemondása alapján rekonstruált kép eddig is használt kelléke volt a rendőrségi nyomozásnak — a tanú leírása alapján a részleteket gyakorlott rajzoló montázs útján rakta ösz- sze egésszé. Ezt a nehéz és hosszadalmas munkát végzi el a japán „varázstükör” másodpercek alatt, fáradhatatlanul és érzelmi befolyásoktól mentesen. Egyre többet hallhatunk, és olvashatunk a bioáramról és annak feltételezett szerepéről az emberi és az alacsonyabb rendű állati szervezetek funkciójában. A növények életében is lépten- nyomon találkozhatunk a bioáram jelenlétével, azonban szakirodalma kevés és Szerepe még tisztázatlan. A szakemberek valószínűnek tartják, hogy a tápanyagfelvételén, átalakításán és szállításán kívül a növekedési ingerek kialakításában is befolyásoló tényező. Ha a növények optimális sugárdózisát megtalálják, az fejlődésük során serkentő hatásban, esetleg termésmennyiségi, sőt minőségi növekedésben is jelentkezik. Nem új dologról van szó, hiszen több mint két évtizeden keresztül végzett kisparcellás kísérletek eredményei bizonyítják, hogy a kezelés hatására a növény jobban hasznosítja a napfény energiáját. Az elektrofizikai módszer, ' a sokkolás vetés előtt a száraz vetőmag a nagyfeszültségű erőtérben való tartását jelenti. A bioáram megindulása előtt ionvándor- iással jár, amely 3—5 napi „rögzülési idő” után tartós biológiai értékváltozást idéz elő. Ennek következtében a növény jobban hasznosítja a napfényt, erőteljesebb lesz fejlődése, jobb a tápanyaghasznosítása, gyorsabb az érés. E metódus hektáronként akár 20 százalékkal több termést hoz, mintegy 20 —30 forintért. Az elektrosztatikus vetőmagkezelés üzemi költsége minimális, mindössze egy kilowatt. Hogy ez a módszer eddig nem terjedhetett el széles körűen, annak oka elsődlegesen az volt, hogy nem akadt hozzá megfelelő berendezés. A közelmúltban a toki Egyetértés Termelőszövetkezetben tartott tanácskozáson már bemutatták a sokkoláshoz szükséges berendezést, Talán ezután több mezőgazdasági nagyüzem érdeklődik az eljárás iránt, és hasznosítja majd a gyakorlatban. > szívinfarktus oka? A jelenleg uralkodó nézet szerint a szívinfarktus a szív koszorúereinek vérrög, levegőbuborék, érgörcs, stb. általi elzáródása miatt keletkezik, s ez okozza a szívizom oxigénellátásának elégtelenségét. NDK-beli orvoskutatók legújabb vizsgálataik alapján arra következtetnek, hogy a szívinfarktus nem ilyen módon alakul ki. Szerintük annak, hogy a szívizom egyes részei nem kapnak megfelelő mennyiségű oxigént, elsődlegesen az az oka, hogy maga a szívizom károsodott. Csak másodlagosan, a szívizom-károsodás következményeként károsodnak a hajszálerek, és duzzad meg faluk annyira, hogy egy részük teljesen elzáródik. A hajszálerek elzáródása tehát nem oka, hanem következménye az oxigénhiánynak. A szívizom oxigénhiányát a vér megcsökkent mennyisége (például a vér- veszteség), lecsökkent vörösvértest- és oxigéntartalma, vagy a szív hirtelen túlterhelése okozhatja. A halak a legkiválóbb takarmány- és energiahasznosítók az összes gazdasági haszonállat között. Mivel test- hőmérsékletük mindig megegyezik a környezet hőfokával, nincs szükségük külön energiára testük „fűtéséhez”. A melegvérű állatok — mint a madarak és az emlősök — viszont a felvett táplálék energiájának mintegy 50—60 százalékát a 37—39 Celisius-fokos testhőmérséklet folyamatos» fenntartására használják fel. Így érthető, hogy napjainkban már léteznek olyan haltápok, amelyekből mindössze 90— 150 dekagramm elegendő egy kilogramm pisztráng előállításához. Baromfi-, sertés- vagy szarvasmarhatartásnál viszont 250—500 dekagramm tápra van szükség egy kilogrammos súlygyarapodáshoz (igaz ugyan, hogy ez utóbbiak tápja lényegesen olcsóbb, mint a pisztrángé). Elforgácsolt tonnák n megmentett fémhulladék Energia- és nyersanyagszegény időszakban élünk, ami arra kötelez bennünket, hogy minden nyersanyagforrást célszerűen használjunk ki. Ilyen nyersanyagforrásnak számít például a fémhulladék, amely rendszerint jóval olcsóbb, mint a természetes ércalapanyag. E hulladékot — megfelelő előkészítés után — minél olcsóbban vissza kell vezetni a termelés vérkeringésébe. A leggyakrabban alkalmazott megmunkálás a forgácsolás. Itt az előgyártmány súlyának sokszor 30—50 százalékát forgács alakjában választják le, mire késztermék lesz. A leválasztott forgácsok térfogata laza, alakja szerint 8—200-szorosa a tömör fém térfogatának. A kis térfogatsúly miatt rakodása, t tárolása, elszállítása gazdaságtalan. Így tehát mindazon munkahelyeken, ahol esztergálási, marási, fúrási stb. műveletek eredményeként sok forgács keletkezik, érdemes megszervezni a korszerű forgácskezelést. Ennek első lépése a különböző fémek forgácsainak egymástól való elválasztása, illetve már eleve fémfajtánként való gyűjtése és tárolása. A következő művelet a kusza forgácshalmaz ösz- szezúzása. A korszerű — ütőgyűrűs vagy ütőkalapácsos rendszerű — forgácstö- cő berendezések addig zúzzák a forgácsot, míg a törmelék egy megadott rostélynyíláson át nem esik. Ezt követően még forgácsőrlő gépen is átbocsátják a törmeléket. Végül a brikettező prések 1500—4000 kg/négy- zetcentiméter nyomással, kötőanyag nélkül tömörítik a megadott formára a szemcsés hulladékot. Így a fémhulladékot eredeti térfogatsúlyának 80 százalékát elérő tömörségre lehet sűríteni. Képünkön egy automatikusan működő osztrák gyártmányú olajhidraulikus for- gácsbrikettprést láthatunk, amely a forgácsot 15—25 kilogramm súlyú briketté préseli; a gép teljesítménye óránként 5 tonna. A meleg — pontosabban az enyhén langyos, 18—24 Celsius-fok hőmérsékletű — vízben a hal élettani folyamatai felgyorsulnak. Kimutatták például, hogy a süllő 10 C-fok hőmérsékleten 157, 20 C-fokon viszont csak 45 órán keresztül emészti táplálékát. A harcsa esetében 10 C-foknál 87, 20 C- foknál mindössze 28 órán keresztül időzik a lenyelt táplálék az emésztőrendszerben. Mindebből nyilvánvaló: fontos érdek, hogy a halak optimális hőmérsékleten éljenek, és bizonyos időegység alatt minél több takarmányt fogyasszanak, fejlődésük így gyorsabb. Hideg vízben étvágyuk csekély, emésztésük lassú, következésképpen fejlődésük is vontatott. A hőerőművek közelében alkalom nyílik a langyos hűtővíz e módon való hasznosítására, hazánkban például Százhalombattán. Képünk az egyik angliai atomerőmű mellett létesített, 2400 m2 vízfelületű halfarmon készült, ahol a tengervíznél 8—10 fokkal melegebb vízben nagyon kifizetődőnek mutatkozik a halak, 'kagylók és osztrigák tenyésztése, 12—18 hónaponként lehet begyűjteni a gazdag termést.
