Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

10 Barangolás a megyében 1983. SZEPTEMBER 17. Tíz falu földje Különböző véleményeik hangzanak el történészek, muzeológusok, földrajzkuta­tóik szójából arról, hogy hol lehet, hol kell megrajzolni a Tiszazug határát; melyek azok a falvak, települések, amelyek e változatos tájele­mekből építkező — homokot, löszt; és szikest is találni — területen fekszenek. Feltehe­tően a leghitelesebb megálla­pítás : a Tiszaföldvár—Kun­szentmárton vasútvonal; a két folyó, a Körös és a Tisza, valamint a megyehatár által metszett Alföld-szelet a Tisza­zug, Tíz kisebb-nagyobb köz­ség sorakozik szabálytalan, elnyújtott kifli formában. Két végénél, csücskénél, Martfű és Kunszantmárton, s bár a földrajzi határokon kí­vül esnek, meghatározó sze­repük van a Tiszazug és la­kóinak életében. A megye déli tájegysége történelmi múltját a termé­szeti viszonyok változásait, gazdasági életének fejlődését dokumentumok, tablók alap­ján Tiszaföldváron, a Tisza­zugi Földrajzi Múzeumban lehet nyomon követni. A gyűjtőmunka, az anyagok ku­tatása az ’50-es évek elején kezdődött dr.' Varga Lajos, a hdlyi gimnázium takrádának irányításával. Az első önálló kiállításra pedig 1959-ben ke­rülhetett sor, majd hosszas vándorlás után állandó ottho­nába költözött a múzeum. Mai vezetője Szlankó István _ tanára munkáját folytatva — az intézmény kialakított profiljának megfelelően ar­ra törekszik, hogy a Tiszazug természeti és gazdasági föld­rajzát minél alaposabban, sokrétűen feldolgozza, bemu­tassa. Természetesen a nép­rajzi leleteket is megőrzik, rendszerezik. Az állandó ki­állítás mellett gyakran cse­rélődnek az időszakiak, de jelentős az intézmény isme­retterjesztő miunkája is, A Tiszazugot megismerni vá­gyóknak érdemes innen kez­deni felfedező útjukat. Földvár, majdhogynem Martfű lónak számít az utas — pa­naszkodott Hunyadi Sándor. — Reggel "vittem át egy fia­talasszonyt a bőgi oldalra, őt figyelem, mikor mehetek ér­te. Nyáron azért jobb, mert nem unatkozott az ember. Akkor volt élet. Sok külföl­dit szállítottam biciklijével együtt a túlsó partra. Fura hóbortjuk van ezeknek, ké­pesek idáig elfcarikáznd. — Meddig üzemei a csó­nakos rév ? — Amíg be nem áll a víz. De szeptember végétől mór nem igen éri meg az üzemel­tetés a tanácsnak. Sőt, biz­tos, hogy ráfizetéses. A tiszakürti közös tanács­nak más és komolyabb gond­ja is akad a deficites rév­nél. A seéfchelyközség mel­lett Nagyrév és Tiszainoka üigyes-ibajos dolgait is szem előtt kell tartani. A szolgál­tatás javításéiban még nem sikerült zöldágra vergődni az áfésszal, jelenleg akár egy pár cipőért is Kunszentmár- tonba kéll utazni a vásárlók­nak, de élelmiszerből sem mindig megfelelő a válaszr fék. Hiányoznak az iparosok, a vízellátás problémája pe­dig régi panasz Kürtön. — Szerencsére jó hírekkel is szolgálhatok — magyaráz­ta Tóth András tanácselnök. — Olyan terveink vannak, amelyek valóra váltása már részben megkezdődött vagy Szeptember végén már ritkán van utasa a nagyrévi révésznek hamarosan kezdődik. Jelen­tős; állami támogatással és a lakosság 16 millió forint hozzájárulásával készül a vízmű. Megvásároltunk egy lakást, amiben a szolgáltató- házat, szeretnénk kialakítani, várjuk az iparosokat. Hosz- szabb távon pedig szeret­nénk jobban kihasználni ter- Irniélszetil ádottsá gaiinkaj .1 Ügy gondoljuk, a Tisza és kör­nyezete, valamint az arboré­tum kellő vonzerő egy üdü­lőkörzet kialakításához. A történész tanácselnök A megyébe dél felől érke­zőket a tiszazugi híd lábá­nál a Pegazus fogadó kö­szönti. Nehéz elmenni a han­gulatos környezetben épült étterem és hotel előtt, hogy be ne térjen az ember. Mel­lette szabadtéri karám van, lovak kapkodják fejüket az érkezők felé. Akinek bátor­ságé, pénztárcája engedi, fel­ülhet rájuk. A fogadó e szolgáltatása sok vendéget vonz országhatáron kívülről is, így a Tiszazug egyik leg­látogatottabb pontjává vált az utóbbi időben. A téli lo­vaglás, mellyel most kísérle­teznek először, nagy érdek­lődésre tarthat számot Akik gyakran járják a me­gyét. már feltérképezték, hol, melyik étteremben érdemes megállni ebédelni. A tiszasa- si a kedveltek közé tartozik, különösen a brassói aprópe­csenyéjéről híres. Sokak sze­rint hét határiban sincsi pár­ja. Készítője, Istenes Károly- né véka alá rejtette tudo­mányának titkát, így kényte­lenek voltunk beérni az íz­letes étellel, recept nélkül. Szívesen beszélt viszont mesterségéről Molnár László kádár, miközben egy jókora kiszolgált francia kád alját javítgatta. _ Huszonhat éve dolgozom s zülőfalumban. Amikor kezd­tem, hárman voltunk kádá­rok, ma meg, az egész járás­ban vagyunk ennyien. A kez­det kezdetén még át kellett mennem Kürtre kölcsön kér­ni két dongát, hogy tudják dolgozni, aztán szezon végén meg már több mázsa fát ve­hettem magamnak. Persze voltak nehéz évek, amikor nem tudtam megélni a mes­terségemből, ekkor sem let­tem hozzá hűtlen, inkább el­jártam vagont rakni, és1 vár­taim a kedvező alkalmat, a megrendelőt. Hál’ istennek ma már bőven van munkám. — És az utánpótlás? — No, azzal van egy kis baj. Nem tudom, ki veszi majd át tőlünk a szerszámot. Régen számtalan mesterem­ber volt Tiszazugban, ma meg alig maradtunk mutató­ban. ötven már elmúltam, de még ma is ledolgozom a napi 12 órát. Tiszazug legdélibb csúcs­kében húzódik meg Csépa. Dr. Botka János, tanácselnök nemcsak a társközségék, Ti- szasas és Tiszazug történe­tének, de az egész tájegység múltjának jó ismerőse, ava­tott helytörténésze. — Ezen a vidéken mindig keményen meg kellett küz­deni a megélhetésért. A szorgalom és a kitartás volt az egyetlen módja a közös­ség boldogulásának. A földet csak kemény munkával lehe­tett művelni, ezért értéke, becsülete volt minden talp­alatnyi területnek. Mindig hogy az ittlakók nagy része így volt, és; ma is így van, eljárt miás vidékre dolgozni. Az óriási kitartás, akarat és szorgalom ma is jellemzője a zugi embereknek, bár jnin- den községnek megvan, a maga sajátos arculata is. — Csépán és a társközsé­gekben is érezhető az elöre­gedés folyamata. — Az összlakosság száma ötezer-nyolcvankettő, ebből 32 százalék nyugdíj feletti, ráadásul a hetven közelében. Tavaly a születések száma ötvennégy volt, a halálozás éppen a duplája. Ennek elle­nére az ideköltözésefc miatt a lakosság csökkenése foko­zatosan lelassul. A fiatalok­nak ugyan nagy vonzerő az olcsó telek, a szülői segítség, csak éppen munkát nem tudnak nekik adni, ezért részben természetes az el­vándorlás'. örvendetes vi­szont, hogy a három község­ben évente 10—12 ház épül, és sokat felújítanak. Köze­lebbi és, távolabbi városokból egyre többen érdeklődnek régi házak és eladó telkek iránt. A víz hatalma A tiszakürti arborétum talán ősszel a legszebb Magyarország térképén csupán parányi terület Tisza­földvár, de a rajta keresztül utazóknak bizonyára a sok kerékpárosról és Itöhb fkábo- méteres főutcájáról végtelen hosszúnak tűnik. A nagyköz­séget több mint tizenkétezren lakják. — Hol kapnak munkát a földváriak ? — kérdeztük Csatos Imréné tanácselnököt. — Kétezer-háromszázán járnak dolgozni a martfűi cipőgyárba. Soknak tűnhet ez • a szóm, hogy ennyi ember kénytelen utazni, de hozzá kell tenni, Martfű közelebb van hozzánk, mtot a község túlsó vége. A helyi termelő­szövetkezetnek a nyugdíja­sokkal együtt ezernyolcszáz tagja van. Munkalehetőséget kínál még az áfész és a kü­lönböző szövetkezetek. A nők nagy része otthon dolgozik, állatokkal és kerttel foglala­toskodik. Évente 12—13 ezer sertés kerül ki a háztájiból. Az idén különösen jó a sző­lőtermés, ennek persze éra is volt, állítólag tizenháromszor kellett permetezni. A pince- gazdaság viszont olyan ol­csón vásárolja fel a termést, hogy az embereknek minden kedve elment a szőlészke­déstől. A vegyszerek többe kerültek, — mondják —mint amit a termésért kaptak, és ekkor még saját munkájukat nem is számították. Úgy tű­nik, ez most az egész Tisza­zugban gond. — Beszélhetnek-e Tisza­földváron a község megtar­tó erejéről? _ öt évvel ezelőtt még úgy festett, hogy csökken vagy stagnál a lakosok szá­ma, de az elmúlt egy-két esztendőben kedvező válto­zás történt. Sokan költöztek be tanyáról. Martfűről visz- szatelepültek, házat építettek, és a háztáji, a kert miatt inkább vállalják a bejárást. Egyébként a két település között igen szoros a kapcso­lat, nem, léteznénk egymás nélkül. A távlati elképzelé­seinket egyeztettük, közösen próbáljuk; megvalósítani. Ta­valy kezdtük meg a szenny­vízcsatorna építését, ehhez például a cipőgyár 5 millió forinttal járult hozzá. Hama­rosan négy és; fél kilométer hosszú vízvezetéket fekte­tünk a földbe, amit a későb­biekben bővíteni akarunk. (Lám a földrajzi közelség, hogy válik testvéri kapcso­lattá ezen a tájon.) Szeret­nénk egy „falucentrumot” kialakítani Földváron. Az is valószínű, hogy előbb-utóbb a gáz is eljut a házakhoz. Megújulnak az öreg falvak Nagyrévnél, a Tisza-part- ján az őszies; napsütésben, a szemtelenül hűvös, ing aló bújó szélben csak a révészt találtuk motoros ladikja mellett. Bőven volt ideje a beszélgetésre. — Ilyenkor már fehér hód­Kádjavitáe közben Molnár László tiszasasi kádármesier Gombamód szaporodnak Cserkeszőlőn a szebbnél-szebb új házak A kitartóbbak, a cserkei fürdőben gyógyulást keresők még ezekben a napokban is élvezik a vizet és a bekö­szöntő ősz ajándékait. A kempingben még áll néhány sátor, emlékeztetve a nyári vendégseregre. — Nem panaszkodhatunk az érdeklődésre _ állapítot­ta meg Boros Lászlóné ta­nácselnök — idáig kétszázez­ren fordultak meg nálunk, és ebből száznegyven-százöt­ven ezren a nyári hónapok­ban. Lényegesen jobbat, többet tudtak nyújtani a vendégek­nek a különböző szolgáltatá­sokban, mint az elmúlt évek­ben, de a színvonalon még mindig lehet, sőt kell javíta­ni. Cserkeszőlőn a többi ti­szazugi községgel ellentétben nagy az építkezési kedv, a fiatalok szívesen telepednek le itt — A külterületünk elöre­gedik, de a község belterüle­tén építkezési láz tört ki. Óriási a telekiigiény. Nemcsak helyiek telepednek le, más­honnan is ide költöznek. Meg kell vallani, hogy Cser- keszőlő ma mór nem kimon­dottan falusias jellegű tele­pülés, talán ezért is. nagy az érdeklődés. Természetesen a lakosság növekedésével párhuzamosan nekünk min­denből többet kell nyújta­nunk. Bővítésre szorul az is­kola, égetően szükséges egy szolgáltatóhóz, és feltétlen lendítenünk kell a kulturá­lis életen. Csendélet a földvári ABC előtt A Tiszazugi Földrajzi Múzeum egy részlete Kunszentmárton szívóhatása, a munkahelyek kínálta le­hetőségek a Tiszazug minden településéről vonzzák a dolgo­zókat. A régi földműveléssel, gyümölcstermesztéssel kapcso­latos mesterségek valóban kihalóban vannak, helyettük az ipar szakmái kerültek előtérbe. Érezhető egy természetszerű életforma-változás, -váltós a' községekben is. A gyökerek megőrzése azonban változatlanul nagyon, fontos. Ezt segíten­dő, kezdték meg megyei és megyén kívüli szakemberek — muzeológusok, népzenekutatók, történészek — bevonásával 12 esztendővel ezelőtt a Tiszazug kutatását. Ez a nagyszabású munka kiterjed a nyelvjárások vizsgálatára, népszokások, hiedelmek felkutatására, a régészeti ásatásokra. Évente ta­nácskoznak Kunszentmártoniban a munkálatokban részt ve­vők, beszámolnak az eredményekről. A következő találkozón, egy hónap múlva, a Tiszazug díszítő művészetét elemzik. A kutatások eredményeinek közzététele a Tiszaugban élőkkel való megismertetése is segítséget nyújt ahhoz, hogy a tele­pülések lakói jobban megismerve a tájegység hagyományait, történelmét, kultúráját móginkább kötődjenek szűkebib hazá­jukhoz. Fekete Sándor Fotó: Hargitai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents