Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
1983. SZEPTEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Iparunk Jalano 6a JövO/a II nagyvállalatok és a „kisbolygók” Az ipar közvetlen jövőjének a megalapozásához, hatásfokának javításához néhány nagyszabású szervezési féladatot is el kel végezni. Ezeked a Központi Bizottság legutóbbi határozata ugyancsak felhívja a figyelmet, s ezek nélkül az említett műszaki feladatok; elvégzése aligha gyorsul fel, illetve nélkülük a műszakiak minden erőfeszítése könnyen csak fél sikert eredményezhet. A kapun belül is Ez természetszerűen feltételezi, hogy mindenütt felhagynak a vállalaton belüli, egyenlőségre törekvő jövedelemelosztással. Figyelemre méltój hogy a vállalatok közötti differenciálódás menynyivel gyorsabban halad előre, mint általában a vállalatokon belüli. Ügy tűnik, a gyárak közötti differenciálódást jobban elviselik a kollektívák, mint a brigádon, műhelyen, gyáron belülit. Az is igaz, hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s: a vállalata támogatások mérséklésével a vállalatok közötti különbség mintegy automatikusan létrejön, ezért lehet hibáztatni az életet, a piacot, a szabályozókat; vállalaton bel ül azonban már egyszemélyi döntésekre lenne szükség s ettől ebben a kérdésben még sokfelé edzkodnak. Nem a nagyvállalat — a működési rendje Az egyik ilyen mindenütt napirenden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irányítási, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése. Az eddiginél sokkal „sarkosabfo”, tisztázot- tabb felelősségi megosztás szükséges a termelő-gazd ál - kodó egységeken belül: önállóbb és felelősségteljesebb munka valamennyi részlegnél, főosztálynál, gyáregységnél, üzemnél. Pedig a munka ott és1 akkor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon belül is egyértelműbb érdekeltségi rendszert teremtenek, s ehhez részlegenként önállóbb intézkedési jogkörrel rendelkező szervezeteket alakítanak ki. Ez a világosabb teljesítménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösztönzőbb differenciáltabb jövedelemelosztást is lehetővé tenné, ami jobban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fejtörésre, ahelyett, hogy mindenki várja a főnök, a főosztály, a központ utasítását. A vállalati belső felelősségi, érdekeltségi rend átalakításával alighanem megszűnne az ismert mottó szerinti gyakorlat: ha nem teszünk semmit, abból nem lesz baj. A vállalati belső mechat- nizmusok korszerűsítését sietteti, hogy éppen a hazad ipar eddigi fejlődését megalapozó nagyvállalatok belső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a nagyvállalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a termelő erők koncentrációjához, hanem a nagyvállalatoknál általában elterjedt irányítási, szervezeti, érdekeltségi modell. A nagy kapacitású nagyvállalatok a magyar ipar nemzetközi versenyképességének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretekben garantálható — csak erre van példa a világban — a nemzetközi versenyhez nélkülözhetetlen műszaki fejlesztés, a nagy sorozatú gyártás, annak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a veszteségek forrósa, nem a forma a hibás, hanem a nagyvállalatok belső működési rendje Ezeket érdemes mindenütt testreszabottan megváltoztatni, a korábban kialakult, a maga idejében talán nem is helytelen, uniformizált belső mechanizmust felszámolni, azért, hogy a nagyvállalatok eléggé nem értékelhető előnyei szabadabban érvényesüljenek. Ez a vállalatokra tartozó feladat. A nagyvállalatok köré persze kellenek a ,;kis bolygók’ — a szamosi kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmkk — a nagyvállalati termelés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüzemek termelésének kiszolgálása érdekében. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot versenyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben ai vállalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya annak, hogy bármelyik gyár leányvállalatot, társulást stb. hívjon életre, de az állam is _) mint ed dig — kezdeményezhet vállalat alapítást, sőt most talán a szaktárcák részéről éppen célszerű lenne a kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményezni. Esetleg nemcsak úgy, hogy korábbi nagyvállalatokat szednek szét. Az így kialakuló vállalati struktúra, kiegészülve a vállalati belső irányítási rendszerek korszerűsítésével, számottevően gyorsítaná a fentebb vázolt műszaki feladatok végrehajtását. Ehhez tartozik még egy fóntos ipar- szervezésd teendő: a vállalatok, ágazatok közötti együttműködés fejlesztése. Új utakon Vagyis el kellene érni, hogy necsak egy-egy gyár keresse a recesszió ellenszerét, hanem egy teljes vertikum, termelési lánc. Például úgy, hogy valamelyik nagyvállalat, élve a lehetőségekkel konstruktőri (mérnök-tervezői) leányvállalatok tervező kisvállalatot alapít, a műanyag alapanyagként eladható termékek más formában való hasznosítása érdekében. Azután a kidolgozott ötletet, dokumentációt felajánlja a feldolgozóipar más ágainak: építő- vagy gépelemnek, bútornak, vagy műszerhóznak. Jövőnk alapja az, amit létrehoztunk: a szocialista nagyipar. Ezzel kell, ezzel lehet bátran, új utakat, módokat keresve gazdálkodni. Ebben senki és semmi n«m gátol bennünket. Ez az ipar jövője: a szellemes, korszerű, hatékony munka, változatos szervezeti formákban, rugalmas belső kooperációban, a termékek gazdag választékával. Ehhez megvan az alap: a létrehozott kapacitás, s az ehhez nélkülözher tetlen szellemi erőforrásokkal, szaktudással, tehetséggel sem szűkölködünk. Gerencsér Ferenc — VÉGE — Megnyílt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár (Folytatás az 1. oldalról) méteres bemutatóján Vlagyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete köszöntötte- A nyolc szovjet külkereskedelmi egyesülés gazdag kiállításán számos olyan termék látható, amely a Szovjetunió és hazánk között egyre bővülő gazdasági kapcsolatok eredménye. Ezt jól példázzák egyebek közt a különböző műszaki cikkek, magnók, rádiók, televíziók, háztartási gépek, valamint a szabadtéren felvonultatott nemzetközi kooperációban gyártott személygépkocsik. * A tegnapi nyitónapon a Budapesti Nemzetközi Vásárt megtekintette Majoros .Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára és Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára. A megyei pártbizottság vezetői meglátogatták a Szolnok megyei kiállítók bemutatóit, és a vállalatok vezetőivel a termékfejlesztési elképzelésekről, gazdálkodási feladataikról beszélgettek. Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára Szalai László igazgatóval a TVM bemutatóján A rákospalotai Fejlődés Bútoripari Szövetkezet jászkiséri üzemében a hajlított neobarokk stílbútorok készülnek. A garnitúrákat szovjet és amerikai megrendelésre szállítják Aranyat ér minden tagja A kőműves Rákóczi brigád Újsághír: „A megyei tanács gazdaságfejlesztési díjával jutalmazták a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet rákóczi- újfalui üzemegységének II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádját. Méltó elismerése ez a díj a brigád példamutató társadalmi munkájának, és a tartósan kiváló minőségű, határidőre elvégzett gazdasági tevékenységnek.” Mostanában a Rákócáúj- faluval ismerkedő vendégek előtt a település vezetői szívesen dicsekednek a nemrégen átadott új, általános iskolai tornateremmel. Ahogy a községet építő-szépítő társadalmi akciók szervezésében újfaluszerte fáradhatatlannak ismert Marik Mihály iskolaigazgató sorolja — ő egyben a községi tanács elnökhelyettese is — nemcsak maga az impozáns létesítmény ad okot a büszkélke- désre, hanem a létrehozásának körülményei is. — Mondhatni teljés egészében társadalmi összefogással jött létre az edzőterem. Csak a legszükségesebb anyagok megvásárlására kellett költenünk, mintegy 400 ezer forintot. Magának a tornateremnek a tényleges értéke három millió 200 ezer forint. Több, mint kétmillió 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község- és a környékbeliek. Sorolja az igazgató azoknak a gazdaságoknak, vállalatoknak, szövetkezeteknek, szocialista brigádoknak a hosszú listáját. amelyek pénzzel, tervekkel, gépekkel, anyagokkal, szak- és segédmunkával segítették az építkezést. — A mezőhéki termelő- szövetkezet Rákóczi szocialista brigádjának is jelentős része volt abban, hogy az 1981 tavaszán elkezdett alapozástól számított mindössze nyolc hónap után a tanulóink birtokba vehették a régóta nélkülözött tornatermet. A téesz építőbrigád tagjai nem ennyi vagy any- nyi óra társadalmi munka elvégzésére tettek felajánlást, hanem azt mondták: addig, dolgoznak az építkezésen, amíg el nem készül a csarnok. Lapozzuk a tornaterem építésének „fejezeteit” rögzítő eseménynaplót. A sok felnőtt írás között néhány soros feljegyzés, gyerekkéztől. — Itt van ni, — mutatja Marik Mihály — a Rákóczi brigád teljesítése, összesen hét napot dolgozott a kollektíva társadalmi munkában az építkezésen, ök húzták fel teljes egészében az épület falait. A brigádvezető kislányának az írása. Azt mondta Nagy József, szebb lesz az úgy a naplóban. Neki a toll kevésbé, inkább a kőműves kalapács, meg a malteraskanál áll jobban a kezében. * -» * Nagy Józseffel napra pontosan egy hónappal ezelőtt találkoztam először. Akkor megililetődötten várta az augusztusi huszadiki ünnepség kezdetét a megyei tanácsnál, ahol a tíztagú brigád nevében átvette a gazdaságfejlesztési . díjat. Most tervrajzok fölé hajol, a mezőhéki Táncsics Tsz paprikaszárító üzemének udvarán álló bódéban. — A brigád tízéves fennállása óta az egyik legjelentősebb munkánk lesz az, amihez most fogtunk. Mi építjük fel a szövetkezeti sörgyári beruházáshoz kapcsolódó malátaüzemet. Sze- mesterménytáraló, árpacsí- ráztató-ázitató, silótér. ka- zánház és klímagépház épül. Nagy most a hajrá mert a költségterv szerint még az idén húsz millió forint értékű munkát kell itt elvégeznünk. Ezenkívül szeretnénk, ha jutna időnk még arra is, hogy megkezdjük Martfűn a szállodai szobákat és vendéglátó üzletet magába foglaló Sörcsárda építését. A leendő malátaüzem mintegy négyezer négyzetméternyi építési területén dolgozó brigád tagok cigaret- taszívásnyi időre csoportba verődnek a bódé körül. Csak nyolcán, mert a kollektíva két tagja most a seregben áll helyt, a sorkatonai szolgálatukat teljesítik. Nem bőbeszédű emberek a kőművesek, állapítom meg, és nagyon szerények. Körmükre égnek a symphoniák, a sophianeék, mire nagynehe- zen elmondják, hány helyen és mi minden készült már a társadalmi munkájukkal. — Az igazság az, — summázza a brigádvezető —, hogy nem csinálunk mi nagy ügyet ezekből a plusz munkákból. Ha látjuk, halljuk, hogy valami nem fér bele a munkaidőbe, de fontos a sző vetkezetnek vagy nagyon hiányzik a községnek, de nincs rá pénz, akkor összedugjuk a fejünket. Megbeszéljük ki ér rá a műszak végén, ki tud időt szakítani szombaton, vagy vasárnap. A rendszeresen meccsre járó brigádtagofcnalk, mert hogy kőművesekről van szó, bántotta a szemét az elhanyagolt sportöltöző Rákócziúj faluban. Rendbehoztuk, felújítottuk. Mező- héken is szívesen segítettünk óvodát kialakítani egy régi iskolaépületből, hiszen a téesztag társaink gyerekeinek készült. Mesterszállás- alsón pedig hogyne hoztuk volna rendbe két idős embernek a házát, hiszen mi is megöregszünk egyszer! • • • A pillérek' alapozása miatt hajrázik az építőbrigád, mert a jövő héten kezdeni szeretnék a betonozást. A kehelypillérek alapjainak kitűzött területen negyedköb- méternyi „falatokat” harap a földből a markológép. Hamza Sándor a lefelé gyorsan táguló gödör mélységét szintezi, ö is egyike azoknak a brigádtagoknak, akik nem Rákócziújfaluban laknak. — Nem számít, hogy ki hol. melyik településen él — mondja határozottan. — Dolgozik a brigádban mezőtúri és tiszaföldvári munkatársunk, én pedig Martfűn építkezem most. Mindig ott, azon a településen vállalunk társadalmi munkát, ahol arra éppen a legnagyobb szükség van. Hogy mit szól a család a munkaidő utáni jár- dabetonozáshoz, meg a szombat—vasárnapi baromfitelep építéshez? Hát nem mondom, nálunk is, más brigádtársaknál is elhangzik néha, hogy már megint mégy?! Azért az asszonyok, a gyerekek is büszkék voltak nagyon a kitüntetésünkre. Meg is ünnepeltük együtt, a családtagokkal, összedobtuk a gazdaságfejlesztési díjjal kapott jutalom egy részét. és halászlé vacsorát rendeztünk a Tisza-parton. Ezen a hétvégén — mondja Hamza Sándor — nagy lesz a nyüzsgés a mezőhéki meg az újfalusi határban. Kezdik a háztáji paprika szüretelését, legalább félezren szorgoskodnak majd a földeken. — Amelyikünknek kukorica terem a háztáji területén, az is paprikát szed szombaton, vagy vasárnap. Segít valamelyik brigádtag családjának. Majd vdssza- segítik neki kukoricaitörés,kor. Így, kalákában épült fel a háza is már három brigádtagnak. Én is csak egyszer hoztam szóba munkakezdés előtt, hogy a fél országot bejárjuk betongerenda után, de nem kapunk. Az idő pedig sürgiet. mert az OTP hitelszerződése szerint decemberben át_ kell adnom a kétszintes lakást, és még csak az alsó szint készült el. Egyhangúlag megszavazták a munkatársaim. hogy mihelyst együtt lesz az anyag, fölrántják az emeletet. Megnyugodtam, mert ha mi, a Rákóczi brigád tagjai valamit elvállalunk, az elkészül, arra mérget lehet venni. T. F.
