Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-16 / 219. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 16. Szent-Györgyi Albert kilencven éves Bejelentések, javaslatok, panaszok A tanácsok iránti bizalom jelei Kilencven éve, 1893. szeptember 16-án született Szent- Györgyi Albert, a világon a legismertebb magyar tudós, az egyetlen, aki hazai földről utazhatott 1937-ben a Nobel-díj átvételére. Méltán tartja a tudományos világ Szent-Györgyit az ötletekben leggazdagabb kutatók egyikének, akinek számos tanítványa dolgozik a világ minden részén, és hasznosítja a nagy orvosbiokémikus mester tanításait. Apja erdélyi gazdálkodó, jómódú földbirtokos volt, de neveltetésében inkább az anyai hatás érvényesült. Erről az oldalról már a negyedik tudós generációnak vallhatta magát, hiszen anyja testvére ifj. Lenhossék Mihály, és annak édesapja, nagy hírű, nemzetközileg elismert anatómus professzorok voltak a budapesti orvostudományi karon. Szent- Györgyi 1911-ben iratkozott be az orvosi fakultásra, és már harmadéves korában elkezdte az élettani búvárkodást. 1914-ben félbeszakadtak egyetemi tanulmányai, a frontra került, de a meggyűlölt háború erkölcstelenségét látva önsebesülést okozott magának, így sebesülten hazakerült. Felgyógyulása után egy katonai laboratóriumba helyezték, ahol újra bonyodalmai támadtak: megtagadta az emberre ártalmas kísérletek végzését, ezért büntetésül az olasz frontra vezényelték. A háború után a hazai viszonyok nem tették lehetővé kísérletei folytatását, ezért vándorútra kelt. Prága, Berlin, Hamburg, Leyden, Groningen azok a városok, amelyek egyetemein Szent- Györgyi rövidebb-hosszabb időt töltve tanult és dolgozott. Groningenben fedezte fel a később oly fontossá vált hexuronsavat a mellékvese kéregállományában, és több érdekes biokémiai probléma megoldásával kísérletezett. Cambridge a következő állomás, majd Ro- chester. 1932-ben kapta a meghívást a szegedi egyetem orvoskémiai tanszékére. Űj szellem tört be a szegedi egyetemre, pezsgő tudományos élet kezdődött el, amelynek központja Szent- Györgyi tanszéke volt. Tehetséges fiatal kutatók vették körül, és munkájukat hamarosan szebbnél-szebb - eredmények koronázták. Ezek közé tartozott a sejt oxidációs folyamatai több részletének a megismerése, és az ezekkel a vizsgálatokkal nyert ismeretlen festékanyagnak, a „cytoflavin”- nak a felismerése. (Ma ezt az anyagot riboflavin néven ismerjük, és biológiai jelentősége közismert.) A szegedi évek alatt sikerült bebizonyítani, hogy a korábban felfedezett hexu- ronsav azonos a C-vitamin- nal, vagy más néven aszkor- binsavval. Tudta, hogy ennek az anyagnak fontos szerepe lesz az orvoslásban, de Magyarországon nem juthatott az előállításához szükséges elegendő állati mellékveséhez. Ekkor ötlött fel először agyában a paprika, mint C-vitamint tartalmazó anyag, amelynek akkoriban Szeged és környéke volt a hazája. Ez tette lehetővé a C-vitamin nagy mennyiségű előállítását, és a világ minden tájára küldhetett belőle kísérleti célokra. 1937-ben kapott Nobel-dí- jat, és akkor felhagyott a vitaminkutatással. Csapongó szelleme új területre vezette, az izom-biokémiára. Az izom összehúzódását tanulmányozta munkatársaival, Bangával és Straubbal, és sikereket értek el az ösz- szehúzódásban részt vevő fehérjék előállításában. A második világháború idején nyugati kapcsolatait igyekezett felhasználni arra, hogy az országot kimentse a fasiszta háború karjaiból. Isztambulba utazott, ahol kapcsolatba is került az angol titkosszolgálattal, de erről a németek is tudomást szereztek, így hazatérve csak a svéd követségen találhatott menedéket. Budapest felszabadulásakor szovjet járőr kutatta fel, és Molotov személyes utasítására családjával együtt a főhadiszálláson helyezték el Mali-. novszkij marsall meghívására. Nem sokkal később elfogadta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája meghívását: két hónapot töltött Moszkvában. Budapestre visszatérve legfontosabb feladatának tekintette a tudományos munka elindítását és megszervezését. Ö azonban elsősorban kutató volt, a szervezés nem elégítette ki, az akkori Magyarországon azonban nem voltak meg a kutatás feltételei. Előbb Svájcba utazott gyógykezeltetésre, majd 1947-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Woods Hole-i tengerészeti biológiai laboratóriumban átvette az Izomkutató Intézet vezetését. Itt többek között a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldatlan kérdéseivel foglalkozott. Kapcsolata hazájával mindig szoros maradt, többször hazalátogatott — és szívében magyar maradt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. Kívánjuk, hogy a szén kort megért tudós még sokáig adhassa át tapasztalatait a fiatal kutatóknak. H. J. A lakosság és a tanácsok közötti szoros kapcsolat a közéleti demokrácia egyik megnyilvánulási formája; közös gondolkodás, majd pedig közös cselekvés a lakóhely életét érintő különböző feladatok megoldásában. Egy-egy állampolgár vagy állampolgárok egy-egy csoportjának észrevételei —, amennyiben jogosak — alapul szolgálhatnak a közösség javát szolgáló hathatós (intézkedéseknek. Éppen ezért abban a városban, nagyközségben vagy község-. ben, ahol gyakorta élnek a lakók a bejelentés lehetőségével, ahol rendszeresen állnak elő javaslataikkal, - és ahol nem hallgatnak akkor sem, ha valami rendellenességet tapasztalnak, hanem panasszal élnek, mindez a demokrácia oldaláról nézve is értékes: jelzi egyrészt az állampolgárok meglévő vagy épp növekvő bizalmát azok iránt, akiktől a dolgok elintézését várják, másrészt mutatja a közösség aktivitását; azt a magatartást, amely nélkül társadalmunk építése aligha volna elképzelhető. Szolnok megyében az elmúlt, 1982-es esztendőben — mert hisz adatok teljességgel erről az időről vannak még — a tanácsokhoz 4395 közérdekű bejelentés, továbbá 3187 közérdekű javaslat érkezett. Több mint hét és fél ezer jelzés a lakosságtól, s ami ennél is fontosabb: közülük mintegy háromezerből született intézkedés és 897 javaslatból lett valóság! Egyértelmű tehát, igenis van értelme az efféle közösségi ügybuzgalomnak. A bejelentéseknek kilencven százaléka, ez sem mellékes, tanácsi fórumokon hangzott el, s pusztán csak kis részben jutott egyéni úton, írásban el az illetékes szervekhez. Tartalmukat tekintve pedig zömükben a lakosságot érintő problémák megoldására tett javaslatok, elképzelések, s nem privát gondolatok és egyéni kifogások. Igaz, az előző évben számuk 1900-zal több volt, mint ’82-ben, amiből talán a lakosság aktivitásának csökkenésére lehetne következtetni. Ám a csökkenés mögött sokkal inkább az áll, hogy az évek óta erősödő kapcsolat révén kevesebb az olyan közérdekű probléma és ügy, amelynek megoldására csak a lakosság bejelentése vagy észrevétele után kerülhetne sor. Erre utal az a tény is, hogy több mint ezer panasz- szal érkezett kevesebb ’82- ben — pontosan 647 —, mint az azt megelőző esztendőkben. A tanácsok egyébként komolyan vesznek minden úgynevezett alulról jövő kezdeményezést és javaslatot; olyannyira, hogy egyetlen bejelentés, javaslat, esetleg panasz sem maradhat válasz nélkül: ez törvény. Sőt, hogy minél gyorsabb legyen a válasz, ez fő szempont. A megyei tanács maga is éberen őrködik, hogy a tanácsi szervek a legjelentéktelenebbnek látszó panasszal is érdemben foglalkozzanak. Sőt jogos esetben arra intik az illetékeseket, hogy a jogos panasz orvoslásán túl tüzetesen a panaszt szülő okokat is elemezzék, a létrehozó körülményeket, s keressék azokat a gazdasági, társadalmi tényezőket, összetevőket, amelyek úgymond „hozzájárultak” a kérdéses negatív jelenség megszületéséhez. Az egyedi panaszokból ugyanis így el lehet jutni olyan általánosabb következtetések levonásáig, amelyek birtokában további hasonló sérelmek megelőzése lehetséges. Tehát — panaszok esetében is — nemcsak az elintézés módja, tartalmi elemzésük is a lakosság és tanács kapcsolatát erősítő elemmé válik. Bejelentések, javaslatok, panaszok — természetesen elsősorban a kommunális ellátásban tapasztalható hiányokat teszik szóvá, illetve a hiányok megszüntetésére tartalmaznak megoldásokat Van azonban közöttük néhány olyan is, s ez kissé sajnálatos, amelyről külön is érdemes említést tenni; azokról, amelyek a tanácsi tisztségviselők magatartására vonatkoznak: ugyanis negyvenkét esetben emeltek kifogást megyénkben az állampolgárok tanácsi dolgozók ellen, különböző okokból, s huszonkilenc alkalommal intézkedéssel kellett lezárni az ügyet., gzaz jogos volt a panasz. Nem nagy ez a szám, kétségtelen, szinte eltörpül a más tartalmú és általában hasznosítható észrevételek mellett, de figyelmeztet, senki nem feledkezhet meg a tanácsokban viselt tisztségének gyakorlása közben arról, hogy munkája szolgálat, méghozzá az állampolgárok jogos érdekeinek szolgálata. A közelmúltban a megyei tanács áttekintette a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok sorsát és helyzetét, és jó érzéssel állapította meg: intézésük egyre szervezettebb, egyre rendszeresebb és mind színvonalasabb, az előző évek gyakorlatához viszonyítva is. Viszont jobban kellene ügyelniük a különböző tanácsoknak, hogy a közösség javaslatai épüljenek bele az eddigieknél is szervesebben a városok, községek fejlesztési terveibe, távlati elképzeléseibe. Ha pedig teljesíthetetlen a javaslat, az észrevételnek nem lehet foganatja, arrql feltétlenül számot kell adnia minden tanácsnak a lakóhelyi közösségnek. Mert az elhallgatás, a bejelentések mellőzése találgatásokra adhat okot, és megronthatja a lakosság és a tanács közötti jó viszonyt, s útját állhatja a demokratikus közélet erősödésének. Ugyanakkor a tiszta, világos beszéd csak növeli a tanácsokba vetett bizalmat. Azt a bizalmat, amelyből újabb és újabb ötletek, javaslatok, észrevételek születhetnek a közösség javára. — VM — Vetélkedő középiskolásoknak Ki tud többet a Szovjetunióról? Gyilkosság a szalmakazalban Három vádlott és húsz tanú a tárgyaláson Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar—szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat, és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége, a Komszo- mol és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére, az 1983/84-es tanévre, politikai vetélkedősorozatot hirdet a középfokú tanintézetek diákjai részére. A vetélkedő célja a Szovjetunió életének jobb megismertetése, a magyar—szovjet barátság további erősítése. A jelentkezési lapokat 1983. november 1-ig kell eljuttatni a megyei (fővárosi, kerületi) tanács művelődés- ügyi osztályára (főosztályára), valamint a Lapkiadó Vállalat Magyar nyelvű szovjet lapok olvasószolgálata vetélkedőcsoportja címére. Tankönyv a pálya- választásról „Orientáció — önismeretpályaismeret gimnáziumi tanulók számára” címmel az Országos Pedagógiai Intézet munkafüzetet adott ki. A fakultáció bevezetése óta a gimnáziumok második osztályában orientációs foglalkozásokat is tartanak. Ezeken az órákon a tanárok nem valamely tudományág titkaival ismertetik meg a növendékeiket, hanem az.ön- ismereti készség fejlesztésével és a pályaismeretek adásával a pályaválasztási döntésüket készítik elő. — Néhány éve gondozott engem. Nálam lakott, az én nyugdíjamból éltünk mind a ketten. Nem dolgozott. Negyvenkét éves volt, néha nehezen lélegzett, mert néhány éve gégeműtéten esett át. A sebhely látszott is a nyakán. — Az idős csupa- csont ember elfogódottan, szeretettel beszélt róla. — Mária az italt szerette és a szórakozást, — mondta az áldozat tanúként kihallgatott apja a tárgyaláson. — Március 11-én délelőtt három férfi társaságában ivott, gint és sört, — emlékezett a szolnoki Randevú presszó felszolgálónője. — A magas, vékony, őszhajú nő és a három férfi azért tűnt fel, mert részeg volt, — vallották az újszá- sziak, akik azon a pénteken a faluban találkoztak a négy idegennel: Nagy Tibornéval, Önadi Lászlóval, Kolláth Istvánnal és Burai Bélával. Nagy Tiborné már nem él. A három férfi társtettesként, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének vádjával került a szolnoki megyei bíróság, dr. Kovacsics László tanácsa elé. A bíróságon két napon át, szerdán és csütörtökön folyt a bizonyítási eljárás, kihallgatták a három vádlottat, majd a húsz tanút. A vádlottak a tárgyaláson is lényegében beismerő vallomást tettek, ami azonban nem minden részletében egyezett meg azzal, amit korábban a nyomozati szakban, a rendőrségi és az ügyészségi kihallgatáson mondtak, és nem egyformán emlékeztek arra, hogy ki, mikor, mit mondott és tett. A bíróság a legapróbb részletekig megpróbálta tisztázni, hogy március 11-én, s az azt követő napokban mi történt. Az a pénteki nap Kolláth- nak és Burainak, akik a Szolnok megyéi ÁÉV-nél dolgoztak, pálinkázással kezdődött, miután felvették a fizetésüket. Azután a szolnoki vasútállomáson ismerkedtek meg Önadival, később pedig Nagy Tibornéval. Az ismerkedés örömére ittak, mi több Kolláth megkésett nőnapi ajándékként két szál szegfűt is vett az asz- szonynak. A déli órákban — amikorra már valameny- nyien ittasak voltak — döntötték el, hogy Buraiékhoz, Jászapátira utaznak. Üj- szászig jutottak el, ahol a csatlakozásra több mint egy órát kellett várniuk. Vártak és ittak, hogy közben mi történt, arról nem egészen egyformán vallottak. A vádirat szerint Burai már a vonaton azt tervezgette, és mondta a másik két férfinek, hogy szeretkezni fognak az asszonnyal, majd az állomás mellékhelyiségében ajánlatot is tett. Tény — mind a hárman ezt mondták —, hogy a kocsmázás után a faluban kóboroltak, majd a sínek melletti földúton Szolnok irányába haladtak. Az út közelében lévő szalmakazalnál álltak meg. Valamelyikük a szalmára lökte a nőt, vagy önszántából feküdt le? ö kezdett vetkőzni vagy valóban Burai cibálta le a ruháját, ahogyan az a vádiratban áll? A vallomások mérlegelése alapján a bíróság fogja megítélni. Arra egyformán emlékeztek, hogy a vetkő- zésben Burai segített, és állították, hogy az asszony nem tiltakozott, csak akkor, amikor Ónadi fajtalankodásra akarta rávenni. A nemre pofon, majd később megszámlálhatatlan ökölcsapás Volt a válasz. A vádirat szerint Burai is verte az asz- szonyt, akinek a szája vé- rezni kezdett, Kolláth a virág csomagolópapírjával tö- rölgette le, amit aztán Ónadi az asszony szájába tömött. „Ennek most már hallgatnia kell” — közölte a többiekkel, majd Buraival fojtogatni kezdték. A nő elveszítette az eszméletét, akkor Ónadi zsebéből előkerült egy kés, amit átadott Koíláthnak. Saját elhatározásából, vagy Ónadi erélyes felszólítására (mind a ketten mást mondanak) tény, hogy Kolláth elvágta az asz- szony nyakát. Ezen kívül még huszonhét sérülés volt az asszonyon, ebből hét az arcán. A halál közvetlen oka fulladás volt, amelyet meggyorsított a külső vérvesztés, állapította meg az igazságügyi orvosszakértő. Az áldozatukat szalmával befedték, korábban levetett ruháit elásták. A rendőrség két nappal később találta meg a holttestet, szájában a papírral, a melle között két szál szegfűvel. A bűncselekményt követő harmadik napon vették őrizetbe a három férfit a szolnoki pályaudvaron, ott ahol március 11-én Nagy Tibornéval megismerkedtek. A tegnapi tárgyalás a tanúk kihallgatásával ért véget, s a jövő héten folytatódik. Az ítéletre visszatérünk. K. K. Közel 80 hektár területein folytat növénytermesztési kísérleteket a jászboldogházi Fajtakísérleti Állomás. A különböző kultúrákat négyparcellás ismétlésben ültetik, miktatóikat a különböző fejlettségi fokban vizsgálják. Képünkön: Becze Ákosné technikus, nedvességtartalom-m érést végez
