Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

1983. AUGUSZTUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vezetékes rádióval kezdődött Nemcsak a fizetésért... Harmincesztendős a szolnoki stúdió Javuló technikai feltételek, gazdagabb tartalom Pásztor László a Magyar Rádió elnöksége nevében köszönti a stúdió munkatársait „A megyei rádióállomás — első ünnepélyes adását augusztus 9-én 20 órakor szolgáltatja — megyénk hét városának és a jászapáti és kunhegyesi járásoknak veze­tékes rádióhálózatát lesz hi­vatva erősíteni. Nyolcezer- kétszázhuszonhárom dol­gozónak vezetékes rádiója válik az eddiginél erősebbé, hangosabbá. A megyei stú­dió minden este húsz és hu­szonegy óra között megyei anyagot sugároz...” — adta hírül 1953. augusztus 5-i számában a Szolnok megyei Néplap. Tegnap volt 30 esz­tendeje, hogy a Magyar Rá­dió Szolnoki Stúdiója meg­kezdte működését. Az eltelt három évtized során a kör­zeti stúdió népes hallgatói táborra tett szert az alföldi megyékben, az adókörzet ha­táráig. Sokan ülnek rendsze­resen, késő délutánonként a készülék előtt, és várják, hogy felcsendüljön az ismert szignál. A jubileum alkalmából tegnap délután Szolnokon, a stúdió épületében ünnepséget rendeztek, melyen megjelent Sipos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Jaka- tics Árpád, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, Pász­tor László, a Magyar Rádió körzeti és nemzetiségi adása főszerkesztőségének vezetője, a stúdió egykori és1 jelenlegi munkatársai. A jelenlévőket Palatínus István stúdióvezető köszön­tötte, majd felelevenítette a három évtized krónikáját. Az első jelentkezéskor még csu­pán négyen — a szerkesztő, a két riporter és a technikus — alkották "a stúdió személy­zetét, amely igen nehéz kö­rülmények között dolgozott, munkája révén azonban le­hetőség nyílt arra, hogy a Kossuth és a Petőfi adó mű­sora mellett — akinek veze­tékes rádiója volt — napi fél órában híreket hallgasson szűkebb hazájából. A körzeti stúdió történetének nagy eseménye, hogy 1956. novem­ber 4-én innen hangzott el a forradalmi munkás-paraszt kormány felhívása a rend helyreállítására és a szocia­lista demokrácia megterem­tésére. Archív szalagok őrzik Kádár János és Dobi István Kisújszálláson mondott be­szédét, és még sorolhatnánk az emlékezetes eseményeket a stúdió történetéből. Az el­múlt három évtizedben a technikai színvonal fejlődése lehetővé tette a tartalmi munka gazdagodását is. A mai adásidő 13 óra heten­ként, négyszerese a harminc év előttinek. Három éve a stúdió román nyelvű nemze­tiségi műsort is sugároz. A hallgatók számára minden bizonnyal öröm lenne, ha a jövőben a vételi lehetőségek javulnának. A stúdióvezető beszédét követően Pásztor László a Magyar Rádió elnöksége ne­vében megköszönte a megye, a város párt-, állami és tár­sadalmi szerveinek segítsé­gét, a jó együttműködést, a stúdió kollektívájának mun­káját, további sikereket kí­vánt, majd a kiemelkedő munkát végzőknek jutalma­kat adott át. A jubileumi ünnepség iro­dalmi műsorral ért véget. A hallgatók a stúdió tegnap es­ti műsorában közel egyórás válogatást hallhattak az el­múlt három évtized műsorai­ból. — f. s. — Amikor az Alumínium- árugyár tiszafüredi gyárá­nak pártalapszervezete ta­valy saját munkamódszeré­nek továbbfejlesztéséről tár­gyalt, a taggyűlés beszámo­lójában elhangzott: „a párt­tagok általában eleget tesz­nek vállalt kötelezettségeik­nek, teljesítik pártmegbíza­tásaikat. Van azonban né­hány párttagunk, akiknek még nem sikerült képessé­güknek megfelelő, testre szabott megbízatást találni, ezen a jövőben közös erő­vel segíteni kell... Nagyobb figyelmet kell fordítani a megbízatások folyamatos értékelésére is.” Jáger Ilona az alapszer­vezet titkárának helyettese — hivatailj munkája prog­ramozó — amikor e témá­ról beszélgetünk kijelenti: náluk a pártmegbízatások adásának, értékelésének leté­teményesei a pártcsoportok. És ezek a kis közösségek nagyon komolyan veszik a feladatukat. Később, amikor három pártcsoportbizalmi is csatlakozik hozzánk — Mi- haicsik János, a tmk szer­számkészítője, Bartók Ká­roly és Szendrei Zoltán, az edény üzem beállító lakato­sai — közelebbről is meg­tudom, milyen tevékenysé­geket takar kijelentése. Mindig pluszt jelent Szendrei Zoltán: — A pártmunka mindig többlet- feladatot, többetvállallást jelent, szolgálatot. Az én pártcsoportomban tizenhár­mán vagyunk és mindenki­nek van állandó pártmegbí­zatása. Hatan munkásőrök, van közöttük járási pártbi­zottsági tag, járási KISZ- bizottsági tag, vöröskeresz­tes aktíva Természetesen a munkájukat rendszeresen értékeljük, mert szerintem az jelentősen befolyásolja a tevékenységet ha az ember tudja, hogy vállalásának tel­jesítését számon tartják. És elmondhatom, hogy nálunk nagyon reálisan értékeljük mindenki munkáját. — Tulajdonképpen így van ez mind az öt pártcso­portunkban, amelyben alap- szervezetünk hetvenegy tag­ja dolgozik — teszi hozzá Jáger Ilona. — Kapnak-e a párttagok ebben a gyáregységben olyan Észt vendégek Jászkiséren A napokban négytagú de­legáció járt a jászkiséri Le­nin Termelőszövetkezetben. A vendégek az edasi kolhoz­ból, az észtországi pámui já­rásból érkeztek Tomas Ott főállattenyésztő és Szírje Morozova járási pártbizott­sági előadó vezetésével Jász­kisérre. Egyebek között meg­ismerkedtek a Lenin Tsz te­vékenységével, majd kirán­dultak a fővárosba, a Bala­tonhoz és Nagyvázsonyba. A két gazdaság vezetői meg­egyeztek abban, hogy kölcsö­nösen vendégül látnak szak­munkásokat, és megkezdik a csereüdültetést is. Diagnosztikai gazdasági társaság alakult Diagnosztikai gazdasági társaság alakult a kunmada­ras! Kplssuth Tsz-ben. Az alapító okmányt a -házigaz­dákon kívül az abádszaló- ki Lenin, a tiszafüredi Há- mán Kató, a tiszaörsi Petőfi, és a tiszaszőlősi Petőfi Tsz képviselői írták alá. Az ala­pítók pénzügyi alapjához a Teszöv is hozzájárult. A kö­zös erőforrásból kiszélesítik a Kossuth Tsz által már ko­rábban is üzemeltetett mobil műhely szolgáltatását, és az alapító üzemeken kívül a szabad kapacitásból más gaz­daságoknak is végeznek diag­nosztikai méréseket. A gép­kocsira szerelt mozgó műhely műszereivel rendszeresen el­lenőrzik a közúti járművek, nagy értékű erőgépek, trak­torok fogyasztását, elektro­nikai egységeit, motorpróbát végeznek, vizsgáztatják a, fékberendezéseket, egyszóval minden szükséges ellenőrzést megejtenek. A gazdasági társaság diag­nosztikai szolgáltató egysége intenzíven bekapcsolódik a téli gépjavításba: pontos műszeres mérésekkel hitele­síti a kijavított gépek üzem- képességét, biztonságát, fo­gyasztását. Terveik szerint a jövőben a műszerparkot to­vább korszerűsítik: olyan műszereket vásárolnak, ame­lyek kiválóan alkalmasak a korszerű, n,agy traktorok, univerzális gépek jellemzői­nek mérésére is. Befejeződött a dohánytörés az érsekvadkerti Magyar—Cseh Barátság Tsz-ben. A 40 hektárról szedett dohányleveleket nagy teljesítményű géppel szárítják speciális feladatokat — sze­mélyekre szóló, vagy cso­portos megbízatást — ame­lyekkel az üzem előtt álló gazdasági feladatok végre­hajtását segítik? Például a gyárban most folyó rekonst­rukcióval kapcsolatban? Pillanatnyi csend a vá­lasz, majd Mihalcsik János mondja: —Konkrétan senki nem kapott olyan pártmeg­bízatást, hogy a rekonstruk­ció során iyen címen mii kell tennie Bár minden fó­rumon elég sokat beszél­tünk erről a nagy feladat­ról — Mit fed az. hogy nagy feladat? — A rekonstrukció tudo­másunk szerint a gyárnak 80 millió forintjába kerül, eb­ből 50 milliót tesznek ki azok a nyugatnémet, hol­land, svájci, angol gépek, amelyeket most szereltünk, illetve szerelünk fel. Mind­annyian tudjuk, nem mind­egy, hogyan állítjuk be eze­ket. Amit tudtunk mindent elkövettünk ennek érdeké­ben — így Mihalcsik János. Jáger Ilona magyarázólag hozzáfűzi: annak idején a törzsgyári pártbizottsággal együtt tárgyalt alapszerve­zeti vezetőségünk a rekonst­rukcióról, aztán természete­sen alapszervezeti taggyű­lésen is megbeszélték a fel­adatokat. Igaz: személyre szólóan senki nem kapott a rekonstrukcióval kapcsola­tosan pártfeladatot, de min­den kommunistától példa­mutató munkát kértek. És mindkettőre szükség is volt. Bartók Károly így beszél erről. — A rekonstrukció nem­csak új gépek beszerelését jelentette, hanem , azt is, hogy a munkálatok során a termelő, régi gépeket két­szer-háromszor át kellett te­lepíteni újabb és újabb helyre, mert a gyár nem állt le egyetlen napra sem. Kellett a példamutatás, hogy senki se háborogjon. ne szítsa a kedélyeket, mert bi­zony előfordult, hogy a munkás szögelte az edényt, mellette meg légkalapáes- csal dolgoztak, készítették elő a helyet az új berende­zéseknek. Nagyobb felelősségérzet A pártiroda — ahol be­szélgetünk — nyitott abla­kán beszűrődnek a megszo­kott gyári „zajok”. Beszél­getőpartnereim megjegyzik: most már vizsonylag nyu­galom van, befejezéséhez közeledik a nagy munka. Később, amikor csatlakozik hozzánk Szalui István, a gyár igazgatója és megtud­ja miről folyik az eszme­csere. kijelenti: — Valóban nem fogal­mazódott még meg közöt­tünk így, hogy gazdasági jellegű pórtfeladatot is kap­janak alapszervezetünk kommunistái. Valahogyan természetesnek vettük, hogy a fizetésért mindenkinek meg kell dolgoznia. Viszont az is igaz, így utólag látom, nagyobb lehet az erkölcsi felelősségérzet egy felada­tért. ha az illető tudja, hogy pártszervezete is számon ké­ri tőle, elvárja, a maximá­lis helytállást. — Igen, ezen érdemes gondolkodnunk — teszi hoz­zá Jáger Ilona. Ám az ezt követő beszél­getésből kiderül: nagyon sok pluszfeladatot vállaltak már eddig is a gyár dolgo­zói, párttagok és pártonki- vüliek. Szalai István sorol­ja: — Tavaly december 20- án tudtuk meg hogy decem­ber 31-én éjfélig ki kell szállítani 57 vagon árut tő­kés exportra. Nálunk a gyorsszolgálati szövetkezet végzi a csomagolást, a szál­lítást, de azt mondták, ilyen rövid idő alatt képte­lenek ennyi árut becsoma­golni. M; viszont nem tehet­tünk mást, hiszen- a tőkés partnertől december 20-án kaptuk az expozíciót. Dol­gozóink még karácsonykor is csomagoltak, vagont pa­koltak, pedig senki nem tudta, kapnak-e ezért a munkáért valamit. De mondhatok más példát is: egy délután váratlanul be­érkezett 7 vagon acél, azon­nal ki kellett pakolni. Kér­deztem a KlSZ-titkárunkat, Dósa Imrét, tudnak-e segí­teni a fiatalok? Egy órán belül megvolt a hét ember, köztük a KISZ-titkárunk >s a kirakodáshoz. Azt akarom ezzel mondani: dolgozóink többsége már magáénak vallja ezt a gyárat, s ha szükséges és kérjük őket, a plusz munkára is vállalkoz­nak. Az igazgatóval a többiek is egyetértenek, de Bartók Károlyt láthatóan nem hagyja nyugodni a gondolat: — Azért meg lehetne olda­ni, sőt szükség is lenne gaz­daság. jellegű pártfelada - tok adására. Persze ehhez gyorsabb információra is szükség lenne. Például, hogy idejében megtudjuk, mit fogunk gyártani a következő hónapokban. Azért akad tennivaló Jáger Ilona közbeveti: — Ez nem olyan egyszerű. Június végén mindenki kéz­hez kapta a gyárban a III. negyedévi termelési progra­mot. De július elején már 20 értesítés érkezett a kül­földi megrendelőktől, ame­lyekben közölték, hogy meg­változtatták korábbi meg­rendeléseiket. Például a franciák ötféle termék szál­lítására kötöttek megállapo­dást, közte több tízezer tej- forra-lóra, és most értesítet­tek: jelenleg nem kérik az edényeket. Tehát át kell programozni a termelési. Ha a külföldi partner is ilyen rapszodikus. ami a je­len világpiaci helyzetben tulajdonképpen érthető, ak­kor hogyan tudjuk mi „gyorsabban”, előre tájékoz­tatni a dolgozókat a várha­tó feladatokról? — Ez igaz — veti közbe Mihalcsik János. — De le­hetne más területen is mó­dot találni a feladatadásra. Például az újításoknál. Elég sokan vagyunk — közte párttagok is — akik szíve­sen foglalkozunk újítások­kal. Milyen jó lenne, ha lenne egy kommunista mér­nök, egy műszaki állomány­hoz tartozó, akinek az len­ne a pártfeladata, hogy időközönként konzultáljon velünk. Nem arra gondolok, hogy helyettünk oldjon meg problémákat, de tudásánál fogva felhívhatja u figyel­münket egy-egy újabo meg­oldás keresésére... — Általában sok problé­ma van az újítások körül — szól Szalai István. — Az itteni újításokat is a buda­pesti törzsgyárban bírálják el. Emiatt nem egy elfoga­dása elhúzódik. Erről már taggyűlésen is tárgyaltunk. Ha pedig nem fogadnak el egy újítást, azt nem indo­kolják kellően. És ez nem nyugtatja meg kellően azi embereket, sőt megkérdője­lezik: érdemes-e egyáltalán újításokkal foglalkozni? — Annyit írnak rendsze­rint, hogy a műszaki szín­vonala nem megfelelő — vet; közbe Szendrei Zoltán. Az Alumínium-árugvár ti­szafüredi gyáregysége az idén 219 millió forint értékű ter­méket állít elő. Milyen mi­nőségben? Mennyire gazda­ságosan? Ez nem mellékes. Társaságunk tagjai egyetér­tenek: pártfeladatok adásá­val is segíteni kell, hogy a gyár a gazdasági követelmé­nyeknek megfeleljen Varga Viktória

Next

/
Thumbnails
Contents