Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

1983. AUGUSZTUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nehéz az iskolatáska? Akiknek először szól a csengő A mai gyermekszínjátszás rekvés jegyében, jöttek lét­Ezekben a napokban sok hatéves apróság áll komoly­kodó képpel a tükör elé, s nézi, hogy áll az iskolakö­peny. Napjában többször be­pakolja, kipakolja a füzete­ket az iskolatáskából, aztán hátára veszi: most még „ját­szásiból”. Szeptembertől azonban a valóságban is „nagy iskolás” lesz. Aa 1983—84-es tanévben 6800—7000 új elsős lesz Szol­nok megyében, jóval keve­sebb, mint; tavaly, akikor ugyanis 7955 új első osztá­lyost számláltak a megye is­kolái. A csökkenés azonban a megyeszékhelyre nem vo­natkozik, ott a tavalyinál több, 1450 lesz az elsősök szá­ma. Az általános iskolát most kezdők nagy létszáma első­sorban azért jelent gondot Szolnokon, mert 400-zal töb­ben vannak, mint az előző tanévben elballagott nyolca­dikosok. A tantermek falai pedig nem tágulnak ... A legnehezebb a helyzet a Széchenyi lakótelepen. Az ott működő két iskola sem elég már a sok gyereknek, ezért szeptembertől újra lesz­nek „utazó” tanulócsoportok. Négy alsó tagozatos osztály a volt „kassais faházban”, kettő pedig a Kassai úti Ál­talános Iskolában tanul majd. Természetesen nem a legkisebbek, hanem a har­madik-negyedikesek költöz­nek új helyre. A lakótelepről 10 osztályt pedig a gyermek- városban fognak elhelyezni. Csak így sikerül megoldani, hogy a két iskola továbbra is Számos olyan eseménye, talánya van még az elmúlt fél évszázad történelmének is, ahová még a tudomány lámpásai sem világítottak be, az utca embere meg éppen­séggel talán nem is tud azok­ról a kulisszákról sem, ame­lyek mögött népek, emberek sorsa felől döntöttek. A „még” szónak úgy véljük, ez esetben külön jelentősége van, csak idő kérdése, hogy a történelmi események, tár­sadalmi igazságtalanságok legfeltettebb titkai is nyil­vánosságra kerüljenek. Ki gondolt volna arra, hogy a fasiszta német ál­lamgépezet legtitkosabb, félt­ve őrzött dokumentumait a mozik zsöllyéjéből, a lakások foteljéből milliók nézhetik végig. A Titkos birodalmi ügyek címmel nálunk most vetítésre került film tulaj­donképpen nemcsak a hitleri titkosszolgálat teljes csődje, de annak is jelképe, hogy a legsötétebb időkben is él­nek olyan emberek, akik mernek a jövőre gondolni, akik hisznek az emberiség józanságában, becsületében. A történelemtudomány nem „játszogathat” a ha ek­kor így, vagy úgy történt vol- na” feltételezéseivel. A mo­zinéző viszont megteheti, agytornának sem rossz, an­nak felismerésére meg éppen elég, hogy olykor milyen apróságokon múlnak dolgok, emberi életek ezrei, milliói. Ha 1944. július 20-án nincs harmincfokos meleg, és a ve­zérkari megbeszélést az arra kijelölt helyen, egy föld alat­ti betonbunkerban tartja Hitler, nem pedig egy faház- ben, akkor Klaus Schenk von Stauffenberg „csomagja” el­érte volna célját, elpusztítot­ta volna a „Führert”, alvezé- reivel együtt. Nem így tör­tént, a Walkür akció megbu­kott, a náci vésztörvényszé­kek egymás után hozták a halálos ítéleteket. A hírhedt Roland Freisler, egyműszakos rendben mű­ködjék. Az iskolakezdés mérföld­kő a hatévesek életében. A játék helyett a tanulás válik fő foglalatosságukká, s ez nagy fizikai és szellemi pró­batételt jelent a kicsiknek. Ezért fontos, hogy csak a va­lóban iskolaérett gyerekek lépjenek szeptembertől első osztályba. Az iskolaérettség megálla­pítása elsősorban az óvónők dolga, hisz ők éveken át fi­gyelemmel kísérik a gyere­kek fejlődését. Az olyan gye­rekeket, akiket az óvónők nem találnak érettnek arra, hogy hatéves korukban el­kezdhessék az iskolát, egy óvónőből és pedagógusokból álló páros bizottság vizsgál­ja meg. Ők döntik el, hogy a nagycsoportos alkalmas-e az iskolára, vagy szükség van a Nevelési Tanácsadó komplex ^Iskolaérettségi vizsgálatára A Nevelési Tanácsadó fej­lett vizsgálati módszerekkel, pedagógus, pszichológus, szükség esetén orvos és gyógypedagógus közreműkö­désével dönti el, megfelel-e a gyerek az iskola követel­ményeinek. Az iskolaérett­ségbe a pszichés (értelmi, ér­zelmi) és a szociális érettség, valamint a biológiai alkal­masság tartozik. A szolnoki Nevelési Ta­nácsadóba a beutalások zö­me indokolt volt, 172 gyere­ket találtak iskolaérettnek, 352-tőt pedig korrekciós osz­tályba javasoltak. Az idei a legfőbb vérbíró is csupán báb volt a hatalom kezében, az események hátterében Goebbels propagandaminisz­ter igyekezett a Walkür ak­ció bukását a rendszer erő­sítésére felhasználni. Elren­delte, hogy a „tárgyalásokról” — pedig nehezen lehetett Freisler ordítozását törvény- széki „tárgyalásnak nevezni — rejtett kamerákkal készít­senek filmet. így is történt. A nadrágjukat fogó, testi­leg, lelkileg elgyötört vád­lottaknak nem volt tudomá­suk a filmezésről, hogyan is sejthették volna, hogy kö­zel negyven évvel kivégzésük után a fél \ilág lesi arcjáté­kukat, szavukat. De a „tárgyalás” különö­sen „jól sikerült”, Freisler olyan félelmetes színjátékot rendezett, hogy a kész fil­met Goebbels nem merte be­mutatni még elfogult közön­ség előtt sem a német mo­zikban. Sőt olyan terhelő bi­zonyíték volt ez a „tárgya­lás” a rendszer ellen, hogy elrendelték a film megsem­misítését. Hogy, hogynem, egy kópia azonban valahogy mégis az utókorra maradt. Különböző feltételezések vannak arra is, hogyan lehetett ennyire „feledékeny” az akkori világ egyik legolajozottabban mű­ködő állambiztonsági szolgá­lata, szóval egyáltalán kinek, kiknek érdeme, hogy a né­met igazságszolgáltatás leg­szégyenletesebb komédiáját egész estét betöltő mozifil­men láthatjuk. Annyi csu­pán a bizonyos, hogy Kari Heinz Janszennek és Jochan Bauernek köszönhetjük a' már-már tönkremenés hatá­rán lévő kópia műszaki fel­újítását és mozifilmmé alakí­tását. Fontos kordokumentum ez a film, kétségtelen, ugyanak­kor a jelennek és jövőnek szóló felkiáltójel is: büntet­lenül nem lehet bűnözni az emberiség ellen. tanévben öt korrekciós osz­tály indul Szolnokon, ahol átlagosan 15-ös csoportokban próbálják majd felzárkóztat­ni a kicsiket. Az öt korrek­ciós osztály a Széchenyi la­kótelep mindkét iskolájá­ban, a’^-Ságvári körúti, az Áchim úti és a Délibáb úti általános iskolákban műkö­dik. A Nevelési Tanácsadó vizs­gálatai alapján közel 60 gyerek került áthelyezési bi­zottság elé, ahol kisegítő is­kolába vagy gyógypedagógiai foglalkoztatóban való elhe­lyezésükről döntöttek. A Ta­nácsadó munkatársai 337 esetben pedig azt ajánlották a szülőknek, hogy még egy évig járassák óvodába gyer­meküket. Az egy év óvoda a legtöbb esetben meghozza íaz erekJményít: a gyerekek nagy része minden további vizsgálat nélkül általános is­kolába kerülhet. A Nevelési Tanácsadó munkatársai elmondták, hogy a szülők nagy része nem fogadja megértéssel ja­vaslataikat sokan megbé­lyegzésnek veszik, ha gyer­mekük egy évvel később, vagy korrekciós osztályban kezdi el a tanulmányait. Pedig ezek a döntések megalapo­zottak, s a gyerekek érdekeit szolgálják. Képességeiknek, érettségüknek megfelelő kör­nyezetben a kicsik gyorsab­ban fejlődnek, s be tudják hozni hátrányukat. Tizenhetedszer Nyírbátori zenei napok Az idén tizenhetedik alka­lommal rendezik meg Nyír­bátorban a zenei napok hangversenysorozatát. Há­romszor lesz hangverseny a református műemléktemp­lomban. Az első koncerten, augusztus 20-án, Medveczky Ádám vezényletével a nyír­bátori neiMze*közi vonósze­nei tábor szimfonikus zene­kara lép fel. Augusztus 27- én Bach János passióját, au­gusztus 28-án Kodály Psal­mus Itungaricusát hallhat­ják majd a jelenlévők. 16. Lili kézbe vette a labdát, maga előtt tartotta, megló- bálta a levegőben, és Ne- viczky arra gondolt, hogy most a balszélsője jár a fe­jében. Lili végül visszalökte a labdát a fiú ölébe, köz­ben elvesztette az egyensú­lyát és Neviczkybe kapaszko­dott. Lehelete végigsimogat­ta a fiú arcát, aki a meleg, nedves levegőtől megborzon­gott, önkéntelenül, mintha csak véletlenül történne min­den, átölelte gitt, ránehezedő nőt. így neki is*> oldalra kel­lett dőlnie. Lili nem ellenke­zett, még közelebb lendült hozzá, össze-vissza hajlong­tak, a kölcsönös egyensúly- vesztésben. Arcuk szinte ösz- szeért, így csúsztak hátra. Testük ott nyújtózott egymás mellett. Lili megcsókolta a fiú arcát, aztán kiszabadítva az egyik karját, beletévedt a fiú hajába is, akár az imént. Zihálva nevetett, de a szeme elárulta, hogy élvezi ezt a heverést egymás mellett. A fiú bő rövidnadrágban, me­zítláb, kopott, izzadt, gyű­íNyolcadik esztendeje látja vendégül Pécs az ország leg­nagyobb gyermekszínjátszó együtteseit és azokat a ve­zetőket — nevelőket —, akiknek szakmai fejlődé­sére a munkaihely nem saj­nálja az időt és a költséget. Olyanok is voltak, akik sa­ját pénzükön mentek el, hogy tanulhassanak. Az idén négynaposra apadt találko­zón huszonhárom hazai és egv cseh vendégcsoport mu­tatkozott be, amely a ta­nácskozás végén páratlanul tanulságos módszertani be­mutatót is tartott. A hazai mezőnyt a szín­játszó közösségi formák vál­tozatossága, műfaji és stí­lusbeli sokszínűsége jelle­mezte. Iskolai osztály, út­törőraj, napközis csoport, iskolai szakkör, dramatiikus kör és művelődési házi mű­vészeti csoport egyaránt el­juthatott Pécsre, ha mun­káját a zsűri kiemelkedőnek ítélte. A fesztiváltól távol áll a versengés szelleme: elsősorban módszertani be­mutató. s értelmét a ta­nácskozásokon közösen le­szűrt tanulságok adják. (Az előadások a gyermekszínját­szás megújítására való tö­rött kis kávébarna ingben nyújtózkodott mellette, combját hozzászorította a combjához, s aztán Lili fel- nyikkant a csodálkozástól, amint a fiú ráhemperedett. Erre igazán nem számított, már fel akart ülni, de a fiú ezzel a mozdulattal leigázta, tehetetlenül, ernyedten várta egy pillanatig, hogy mit csi­nál vele Neviczky, de az csak várt mozdulatlanul. Lili szo­rosan átkulcsolta a derekát, szorította magához ahogy csak bírta, aztán mintha megcsiklandozták volna a talpát, fel-felbuggyanó han­gon, behunyt szemmel apró­kat sikkangatott. Neviczky már tudta, hogy semmi sem lesz abból, amit eltervezett, amit a Kraszna-parton látott a cigányasszonnyal meg a terményfelvásárlóval, Lili csak játszik vele, ezalatt Kerczák megkapálja a ká­posztát. Lassan lefordult a lányról, aki egyetlen lendü­lettel felült. Megigazította a haját, leverte lábszáráról a földet. — Elfogadnálak öcsémnek — mondta kedvesen rámoso­lyogva. Neviczky/ újabb rohamra re. Lényege, hogy jól-roáj- szul betanult kosztümökben felmondott előadások he­lyett saját élményvilágukat alkotó módon, saját eszkö­zeikkel megjelenítő dráma­játékkal lépjenek színre a gyerekek. Az új szellemű gyermek- színjátszásnak volt olyan időszaka is, amikor a kö­zönség előtti szereplést so­kan szükségtelennek tar­tották, csak az önismeretet, az alkotó és kapcsolatterem­tő készséget fejlesztő, el­mélyült közösségi játékot te­kintették fontosnak. Az idei fesztivál mintha ennek a szemléletnek adta volna meg a kegyelemdöfést. A jó produkcióknak is szinte mindegyike számolt a gye­rekek m egm u ta tkozási vá­gyával, s a közönségigénnyel is, hisz a szülők, a rokonok — különösen kisebb, zár­tabb településeken — számot tartanak az efféle bemuta­tókra. A produkciók jóságát ilyenkor azon mérheti a szakember, hogy a gyerekek mennyire azonosulnak a szerepükkel, mennyire tud­nak az adott játék szellemé­ben akár még az előadáson szánta el magát: Lili hátá­hoz húzódott, a hóna alatt előre tolta a kezét, tenyerét rászorította a mellére. Üjjai egyre feljebb csúsztak, a nő nyaka (megrándult, ernyed­ten hátradőlt, s hagyta, hadd szorongassák a mellét. Fel­nyúlt a vállára hajló fiúért és átölelte, a könyöke ott csúszkált a fiú rövid haján. A hátára fordult, felhúzta a lábát, többször megemelte a derekát, majd csendben, mi­közben az ajkát simogatta nyelvével, a mellénél kigom­bolta a ruháját. — Na mi lesz? — biztatta a fiút és várt. Neviczky nézte az árpában elnyúlt asszonyt, és nem tud­ta, mit is kellene csinálnia. Lili már mindent megtett, igaz, még magán hagyta a bugyiját, amit neki kellene lehúznia róla, de hogy ezt ho­gyan is kellene tennie, iga­zán nem jutott eszébe. Lili combja ott fénylik előtte, most már tényleg csak rá kellene feküdnie. Talán elég, ha csak ráfekszik, aztán a többi jön majd magától, aho­gyan a terményfelvásárló csinálta a cigányasszonnyal. Rácsúszott a lányra, akinek nyirkos, meleg combja hoz­zányomódott az övéhez, az­tán tétován a derekához, majd még lejjebb, a nő ágyé­kához nyúlt, ahol puhaságot érzett, de hirtelen végleg el­repült minden bátorsága, és hangtalanul lefordult Liliről. Halkan zizegtek az árpakalá­is rögtönözni. Az egyik elő­adást épp egy ilyen rög­tönzés mentette meg. A kis­sé túlszerkesztett életjáték­ba műszaki hiba csúszott: a szereplők már beálltaik a diszkójelenethez, de nem akart megszólalni a magne­tofon. Néhány másodpercnyi kínos feszengés után végre az egyik fiú elkiáltotta ma- gáti — mi az. lányok, nem tudtok táncolni ? ' Felszaba­dult nevetés a színpadon és a nézőtéren, s végre meg­szólalt a zene is. A bemutatkozó huszonhá­rom csoport közül kettőnek volt hivatásos művész' a vezetője, s még egy tár­sulat teljesítménye mögött volt érzékelhető hivatáso­sok közreműködése. Szeren­csére nem kell azt monda­nunk, hogy az amatőr ren­dezők eleve versenyképtele­nek. Egy fiatal tanító — alapfokú rendezői vizsgával és valamelyes színjátszói múlttal a háta mögött — olyan mesefeldolgozásokat varázsolt a színpadra máso­dikos falusi gyerekekkel, hogy ha e fesztiválon dobo­gó lett volna, ők bizonyára a legfelső fokra kerülnek. Talán még azt az állítást is meg lehet kockáztatni, hogy a kivételes egyéni művészi tehetséggel meg nem áldott pedagógus-rendezőknek sem kellett szégyenkezniük. Ren- dezőileg képzetlen nevelők is figyelemre méltó bemuta­tókat tartottak. Távol áll tő­lem, hogy a hályogkovács- ságnak akarjak reklámot csinálni, de amíg a pedagó­gusképző főiskolákon csak elvétve nyílik lehetőség rendezői ismeret és gyakor­lat szerzésére, s amíg a közművelődés nyújtotta le­hetőségekkel is csak vi­szonylag kevesen akarnak vagy tudnak élni. a hazai gyermekszínjátszás derékha­dának kell tekintenünk a gyermek iránti felelősség- érzetből a nevelésnek ez­zel az eszközével is próbál­kozó, felkészültségét legföl­jebb önképzéssel fejlesztő nevelők tömegét. De lehe­tőség szerint kísérjék figye­lemmel a szakmai fórumo­kon elhangzó vitákat, érté­keléseket. s vessék össze mások tapasztalatait a saját­jukkal. Az évenkénti pécsi fesztivál e fórumoknak ez idő szerint legjelesebbike. Tanulságai bárcsak mind szélesebb körben terjedné­nek! szók, Lili, mintha mi sem történt volna, felült, és meg- bocsátóan megjegyezte: — Na látod. Minden zavar nélkül be­gombolta a ruháját, rendbe­szedte magát, és közben a szorgalmasan kapáló Kerczá- kot figyelte. Nem volt a moz­dulataiban semmi harag, semmi lenézés, játszadozás­nak fogta fel. A két könyöké­re támaszkodó fiú már meg­bánta, hogy a játékot elkezd­te. Végtelen keserűségéből Lili kérdése lendítette ki: — Még nem mondtad, hogy bal lábbal bele tudsz-e rúg­ni abba a nyavalyás labdá­ba? Na mi van, csak nem sírsz? — fordult Neviczky- hez, aki zavarában kézfejé­vel törölgette a szemét. — Ne viccelj már — borzolta meg újra a haját — arra fe­lelj, hogy működik-e a bal lábad vagy nem. működik?! — Működik — bólintott rá a fiú. — És a barátodnak? — Annak is motyogta Ne­viczky, de a kezét csak nem vette el a szemétől, az ar­cáról, s most igazán úgy érezte, hogy tényleg meg tudná csinálni Lilivel azt, amit a terményfelvásárló az- fcal a hatalmas asszonnyal a Kraszna-parton. Már moz­dult, hogy újra átölelje, ami­kor Lili feltérdelt a földön, majd könnyedén felállt. (Folytatjuk) — pe — Film jegyzet "I Walkür akció Jelenet a jászfényszarui ak Háry János-előadásábé! T. I. T Balázs József: ANCISKOLA

Next

/
Thumbnails
Contents