Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
1983. AUGUSZTUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nehéz az iskolatáska? Akiknek először szól a csengő A mai gyermekszínjátszás rekvés jegyében, jöttek létEzekben a napokban sok hatéves apróság áll komolykodó képpel a tükör elé, s nézi, hogy áll az iskolaköpeny. Napjában többször bepakolja, kipakolja a füzeteket az iskolatáskából, aztán hátára veszi: most még „játszásiból”. Szeptembertől azonban a valóságban is „nagy iskolás” lesz. Aa 1983—84-es tanévben 6800—7000 új elsős lesz Szolnok megyében, jóval kevesebb, mint; tavaly, akikor ugyanis 7955 új első osztályost számláltak a megye iskolái. A csökkenés azonban a megyeszékhelyre nem vonatkozik, ott a tavalyinál több, 1450 lesz az elsősök száma. Az általános iskolát most kezdők nagy létszáma elsősorban azért jelent gondot Szolnokon, mert 400-zal többen vannak, mint az előző tanévben elballagott nyolcadikosok. A tantermek falai pedig nem tágulnak ... A legnehezebb a helyzet a Széchenyi lakótelepen. Az ott működő két iskola sem elég már a sok gyereknek, ezért szeptembertől újra lesznek „utazó” tanulócsoportok. Négy alsó tagozatos osztály a volt „kassais faházban”, kettő pedig a Kassai úti Általános Iskolában tanul majd. Természetesen nem a legkisebbek, hanem a harmadik-negyedikesek költöznek új helyre. A lakótelepről 10 osztályt pedig a gyermek- városban fognak elhelyezni. Csak így sikerül megoldani, hogy a két iskola továbbra is Számos olyan eseménye, talánya van még az elmúlt fél évszázad történelmének is, ahová még a tudomány lámpásai sem világítottak be, az utca embere meg éppenséggel talán nem is tud azokról a kulisszákról sem, amelyek mögött népek, emberek sorsa felől döntöttek. A „még” szónak úgy véljük, ez esetben külön jelentősége van, csak idő kérdése, hogy a történelmi események, társadalmi igazságtalanságok legfeltettebb titkai is nyilvánosságra kerüljenek. Ki gondolt volna arra, hogy a fasiszta német államgépezet legtitkosabb, féltve őrzött dokumentumait a mozik zsöllyéjéből, a lakások foteljéből milliók nézhetik végig. A Titkos birodalmi ügyek címmel nálunk most vetítésre került film tulajdonképpen nemcsak a hitleri titkosszolgálat teljes csődje, de annak is jelképe, hogy a legsötétebb időkben is élnek olyan emberek, akik mernek a jövőre gondolni, akik hisznek az emberiség józanságában, becsületében. A történelemtudomány nem „játszogathat” a ha ekkor így, vagy úgy történt vol- na” feltételezéseivel. A mozinéző viszont megteheti, agytornának sem rossz, annak felismerésére meg éppen elég, hogy olykor milyen apróságokon múlnak dolgok, emberi életek ezrei, milliói. Ha 1944. július 20-án nincs harmincfokos meleg, és a vezérkari megbeszélést az arra kijelölt helyen, egy föld alatti betonbunkerban tartja Hitler, nem pedig egy faház- ben, akkor Klaus Schenk von Stauffenberg „csomagja” elérte volna célját, elpusztította volna a „Führert”, alvezé- reivel együtt. Nem így történt, a Walkür akció megbukott, a náci vésztörvényszékek egymás után hozták a halálos ítéleteket. A hírhedt Roland Freisler, egyműszakos rendben működjék. Az iskolakezdés mérföldkő a hatévesek életében. A játék helyett a tanulás válik fő foglalatosságukká, s ez nagy fizikai és szellemi próbatételt jelent a kicsiknek. Ezért fontos, hogy csak a valóban iskolaérett gyerekek lépjenek szeptembertől első osztályba. Az iskolaérettség megállapítása elsősorban az óvónők dolga, hisz ők éveken át figyelemmel kísérik a gyerekek fejlődését. Az olyan gyerekeket, akiket az óvónők nem találnak érettnek arra, hogy hatéves korukban elkezdhessék az iskolát, egy óvónőből és pedagógusokból álló páros bizottság vizsgálja meg. Ők döntik el, hogy a nagycsoportos alkalmas-e az iskolára, vagy szükség van a Nevelési Tanácsadó komplex ^Iskolaérettségi vizsgálatára A Nevelési Tanácsadó fejlett vizsgálati módszerekkel, pedagógus, pszichológus, szükség esetén orvos és gyógypedagógus közreműködésével dönti el, megfelel-e a gyerek az iskola követelményeinek. Az iskolaérettségbe a pszichés (értelmi, érzelmi) és a szociális érettség, valamint a biológiai alkalmasság tartozik. A szolnoki Nevelési Tanácsadóba a beutalások zöme indokolt volt, 172 gyereket találtak iskolaérettnek, 352-tőt pedig korrekciós osztályba javasoltak. Az idei a legfőbb vérbíró is csupán báb volt a hatalom kezében, az események hátterében Goebbels propagandaminiszter igyekezett a Walkür akció bukását a rendszer erősítésére felhasználni. Elrendelte, hogy a „tárgyalásokról” — pedig nehezen lehetett Freisler ordítozását törvény- széki „tárgyalásnak nevezni — rejtett kamerákkal készítsenek filmet. így is történt. A nadrágjukat fogó, testileg, lelkileg elgyötört vádlottaknak nem volt tudomásuk a filmezésről, hogyan is sejthették volna, hogy közel negyven évvel kivégzésük után a fél \ilág lesi arcjátékukat, szavukat. De a „tárgyalás” különösen „jól sikerült”, Freisler olyan félelmetes színjátékot rendezett, hogy a kész filmet Goebbels nem merte bemutatni még elfogult közönség előtt sem a német mozikban. Sőt olyan terhelő bizonyíték volt ez a „tárgyalás” a rendszer ellen, hogy elrendelték a film megsemmisítését. Hogy, hogynem, egy kópia azonban valahogy mégis az utókorra maradt. Különböző feltételezések vannak arra is, hogyan lehetett ennyire „feledékeny” az akkori világ egyik legolajozottabban működő állambiztonsági szolgálata, szóval egyáltalán kinek, kiknek érdeme, hogy a német igazságszolgáltatás legszégyenletesebb komédiáját egész estét betöltő mozifilmen láthatjuk. Annyi csupán a bizonyos, hogy Kari Heinz Janszennek és Jochan Bauernek köszönhetjük a' már-már tönkremenés határán lévő kópia műszaki felújítását és mozifilmmé alakítását. Fontos kordokumentum ez a film, kétségtelen, ugyanakkor a jelennek és jövőnek szóló felkiáltójel is: büntetlenül nem lehet bűnözni az emberiség ellen. tanévben öt korrekciós osztály indul Szolnokon, ahol átlagosan 15-ös csoportokban próbálják majd felzárkóztatni a kicsiket. Az öt korrekciós osztály a Széchenyi lakótelep mindkét iskolájában, a’^-Ságvári körúti, az Áchim úti és a Délibáb úti általános iskolákban működik. A Nevelési Tanácsadó vizsgálatai alapján közel 60 gyerek került áthelyezési bizottság elé, ahol kisegítő iskolába vagy gyógypedagógiai foglalkoztatóban való elhelyezésükről döntöttek. A Tanácsadó munkatársai 337 esetben pedig azt ajánlották a szülőknek, hogy még egy évig járassák óvodába gyermeküket. Az egy év óvoda a legtöbb esetben meghozza íaz erekJményít: a gyerekek nagy része minden további vizsgálat nélkül általános iskolába kerülhet. A Nevelési Tanácsadó munkatársai elmondták, hogy a szülők nagy része nem fogadja megértéssel javaslataikat sokan megbélyegzésnek veszik, ha gyermekük egy évvel később, vagy korrekciós osztályban kezdi el a tanulmányait. Pedig ezek a döntések megalapozottak, s a gyerekek érdekeit szolgálják. Képességeiknek, érettségüknek megfelelő környezetben a kicsik gyorsabban fejlődnek, s be tudják hozni hátrányukat. Tizenhetedszer Nyírbátori zenei napok Az idén tizenhetedik alkalommal rendezik meg Nyírbátorban a zenei napok hangversenysorozatát. Háromszor lesz hangverseny a református műemléktemplomban. Az első koncerten, augusztus 20-án, Medveczky Ádám vezényletével a nyírbátori neiMze*közi vonószenei tábor szimfonikus zenekara lép fel. Augusztus 27- én Bach János passióját, augusztus 28-án Kodály Psalmus Itungaricusát hallhatják majd a jelenlévők. 16. Lili kézbe vette a labdát, maga előtt tartotta, megló- bálta a levegőben, és Ne- viczky arra gondolt, hogy most a balszélsője jár a fejében. Lili végül visszalökte a labdát a fiú ölébe, közben elvesztette az egyensúlyát és Neviczkybe kapaszkodott. Lehelete végigsimogatta a fiú arcát, aki a meleg, nedves levegőtől megborzongott, önkéntelenül, mintha csak véletlenül történne minden, átölelte gitt, ránehezedő nőt. így neki is*> oldalra kellett dőlnie. Lili nem ellenkezett, még közelebb lendült hozzá, össze-vissza hajlongtak, a kölcsönös egyensúly- vesztésben. Arcuk szinte ösz- szeért, így csúsztak hátra. Testük ott nyújtózott egymás mellett. Lili megcsókolta a fiú arcát, aztán kiszabadítva az egyik karját, beletévedt a fiú hajába is, akár az imént. Zihálva nevetett, de a szeme elárulta, hogy élvezi ezt a heverést egymás mellett. A fiú bő rövidnadrágban, mezítláb, kopott, izzadt, gyűíNyolcadik esztendeje látja vendégül Pécs az ország legnagyobb gyermekszínjátszó együtteseit és azokat a vezetőket — nevelőket —, akiknek szakmai fejlődésére a munkaihely nem sajnálja az időt és a költséget. Olyanok is voltak, akik saját pénzükön mentek el, hogy tanulhassanak. Az idén négynaposra apadt találkozón huszonhárom hazai és egv cseh vendégcsoport mutatkozott be, amely a tanácskozás végén páratlanul tanulságos módszertani bemutatót is tartott. A hazai mezőnyt a színjátszó közösségi formák változatossága, műfaji és stílusbeli sokszínűsége jellemezte. Iskolai osztály, úttörőraj, napközis csoport, iskolai szakkör, dramatiikus kör és művelődési házi művészeti csoport egyaránt eljuthatott Pécsre, ha munkáját a zsűri kiemelkedőnek ítélte. A fesztiváltól távol áll a versengés szelleme: elsősorban módszertani bemutató. s értelmét a tanácskozásokon közösen leszűrt tanulságok adják. (Az előadások a gyermekszínjátszás megújítására való törött kis kávébarna ingben nyújtózkodott mellette, combját hozzászorította a combjához, s aztán Lili fel- nyikkant a csodálkozástól, amint a fiú ráhemperedett. Erre igazán nem számított, már fel akart ülni, de a fiú ezzel a mozdulattal leigázta, tehetetlenül, ernyedten várta egy pillanatig, hogy mit csinál vele Neviczky, de az csak várt mozdulatlanul. Lili szorosan átkulcsolta a derekát, szorította magához ahogy csak bírta, aztán mintha megcsiklandozták volna a talpát, fel-felbuggyanó hangon, behunyt szemmel aprókat sikkangatott. Neviczky már tudta, hogy semmi sem lesz abból, amit eltervezett, amit a Kraszna-parton látott a cigányasszonnyal meg a terményfelvásárlóval, Lili csak játszik vele, ezalatt Kerczák megkapálja a káposztát. Lassan lefordult a lányról, aki egyetlen lendülettel felült. Megigazította a haját, leverte lábszáráról a földet. — Elfogadnálak öcsémnek — mondta kedvesen rámosolyogva. Neviczky/ újabb rohamra re. Lényege, hogy jól-roáj- szul betanult kosztümökben felmondott előadások helyett saját élményvilágukat alkotó módon, saját eszközeikkel megjelenítő drámajátékkal lépjenek színre a gyerekek. Az új szellemű gyermek- színjátszásnak volt olyan időszaka is, amikor a közönség előtti szereplést sokan szükségtelennek tartották, csak az önismeretet, az alkotó és kapcsolatteremtő készséget fejlesztő, elmélyült közösségi játékot tekintették fontosnak. Az idei fesztivál mintha ennek a szemléletnek adta volna meg a kegyelemdöfést. A jó produkcióknak is szinte mindegyike számolt a gyerekek m egm u ta tkozási vágyával, s a közönségigénnyel is, hisz a szülők, a rokonok — különösen kisebb, zártabb településeken — számot tartanak az efféle bemutatókra. A produkciók jóságát ilyenkor azon mérheti a szakember, hogy a gyerekek mennyire azonosulnak a szerepükkel, mennyire tudnak az adott játék szellemében akár még az előadáson szánta el magát: Lili hátához húzódott, a hóna alatt előre tolta a kezét, tenyerét rászorította a mellére. Üjjai egyre feljebb csúsztak, a nő nyaka (megrándult, ernyedten hátradőlt, s hagyta, hadd szorongassák a mellét. Felnyúlt a vállára hajló fiúért és átölelte, a könyöke ott csúszkált a fiú rövid haján. A hátára fordult, felhúzta a lábát, többször megemelte a derekát, majd csendben, miközben az ajkát simogatta nyelvével, a mellénél kigombolta a ruháját. — Na mi lesz? — biztatta a fiút és várt. Neviczky nézte az árpában elnyúlt asszonyt, és nem tudta, mit is kellene csinálnia. Lili már mindent megtett, igaz, még magán hagyta a bugyiját, amit neki kellene lehúznia róla, de hogy ezt hogyan is kellene tennie, igazán nem jutott eszébe. Lili combja ott fénylik előtte, most már tényleg csak rá kellene feküdnie. Talán elég, ha csak ráfekszik, aztán a többi jön majd magától, ahogyan a terményfelvásárló csinálta a cigányasszonnyal. Rácsúszott a lányra, akinek nyirkos, meleg combja hozzányomódott az övéhez, aztán tétován a derekához, majd még lejjebb, a nő ágyékához nyúlt, ahol puhaságot érzett, de hirtelen végleg elrepült minden bátorsága, és hangtalanul lefordult Liliről. Halkan zizegtek az árpakaláis rögtönözni. Az egyik előadást épp egy ilyen rögtönzés mentette meg. A kissé túlszerkesztett életjátékba műszaki hiba csúszott: a szereplők már beálltaik a diszkójelenethez, de nem akart megszólalni a magnetofon. Néhány másodpercnyi kínos feszengés után végre az egyik fiú elkiáltotta ma- gáti — mi az. lányok, nem tudtok táncolni ? ' Felszabadult nevetés a színpadon és a nézőtéren, s végre megszólalt a zene is. A bemutatkozó huszonhárom csoport közül kettőnek volt hivatásos művész' a vezetője, s még egy társulat teljesítménye mögött volt érzékelhető hivatásosok közreműködése. Szerencsére nem kell azt mondanunk, hogy az amatőr rendezők eleve versenyképtelenek. Egy fiatal tanító — alapfokú rendezői vizsgával és valamelyes színjátszói múlttal a háta mögött — olyan mesefeldolgozásokat varázsolt a színpadra másodikos falusi gyerekekkel, hogy ha e fesztiválon dobogó lett volna, ők bizonyára a legfelső fokra kerülnek. Talán még azt az állítást is meg lehet kockáztatni, hogy a kivételes egyéni művészi tehetséggel meg nem áldott pedagógus-rendezőknek sem kellett szégyenkezniük. Ren- dezőileg képzetlen nevelők is figyelemre méltó bemutatókat tartottak. Távol áll tőlem, hogy a hályogkovács- ságnak akarjak reklámot csinálni, de amíg a pedagógusképző főiskolákon csak elvétve nyílik lehetőség rendezői ismeret és gyakorlat szerzésére, s amíg a közművelődés nyújtotta lehetőségekkel is csak viszonylag kevesen akarnak vagy tudnak élni. a hazai gyermekszínjátszás derékhadának kell tekintenünk a gyermek iránti felelősség- érzetből a nevelésnek ezzel az eszközével is próbálkozó, felkészültségét legföljebb önképzéssel fejlesztő nevelők tömegét. De lehetőség szerint kísérjék figyelemmel a szakmai fórumokon elhangzó vitákat, értékeléseket. s vessék össze mások tapasztalatait a sajátjukkal. Az évenkénti pécsi fesztivál e fórumoknak ez idő szerint legjelesebbike. Tanulságai bárcsak mind szélesebb körben terjednének! szók, Lili, mintha mi sem történt volna, felült, és meg- bocsátóan megjegyezte: — Na látod. Minden zavar nélkül begombolta a ruháját, rendbeszedte magát, és közben a szorgalmasan kapáló Kerczá- kot figyelte. Nem volt a mozdulataiban semmi harag, semmi lenézés, játszadozásnak fogta fel. A két könyökére támaszkodó fiú már megbánta, hogy a játékot elkezdte. Végtelen keserűségéből Lili kérdése lendítette ki: — Még nem mondtad, hogy bal lábbal bele tudsz-e rúgni abba a nyavalyás labdába? Na mi van, csak nem sírsz? — fordult Neviczky- hez, aki zavarában kézfejével törölgette a szemét. — Ne viccelj már — borzolta meg újra a haját — arra felelj, hogy működik-e a bal lábad vagy nem. működik?! — Működik — bólintott rá a fiú. — És a barátodnak? — Annak is motyogta Neviczky, de a kezét csak nem vette el a szemétől, az arcáról, s most igazán úgy érezte, hogy tényleg meg tudná csinálni Lilivel azt, amit a terményfelvásárló az- fcal a hatalmas asszonnyal a Kraszna-parton. Már mozdult, hogy újra átölelje, amikor Lili feltérdelt a földön, majd könnyedén felállt. (Folytatjuk) — pe — Film jegyzet "I Walkür akció Jelenet a jászfényszarui ak Háry János-előadásábé! T. I. T Balázs József: ANCISKOLA
