Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

1983. AUGUSZTUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tablók, fotók mutatják be az Apiexpón a Szolnok megyei áfész méhész szakcsoportok tevékenységét, eredményeit Szakkönyv- matuzsálem, óriás lép és faragott kaptár Mezőtúrról Guba Lajosné, a mezőtúri szakcsoport egy­kori titkárának özvegye őrzi ezt a szak- könyv-matuzsálemet. A püspöki iskola be­tűivel 1768-ban nyomtatták az Angliai mé­heskert című kiadványt, amely ,a méhek­kel való bánásnak mesterségét és titkait adta közre a korabeli méhészeknek A méhészek nemzetközi vi­lágszervezete, az Apimondia 29. alkalommal megrende­zett. és augusztus utolsó nap­jáig tartó kongresszusával egyidőben méhészeti világki­állítás is várja a hazai és külföldi szakembereket, ér­deklődőket a Budapesti Sportcsarnokban. Az Apiex­pón — amelyet dr. Vecses- lav Hamaj professzor, a világszervezet elnöke nyitott meg — ötven magyar és Bemutatkozik a kiállításon Szolnok megye is. Tablók, fotók reprezentálják az áfé- szek koordinálásával tevé­kenykedő 35 méhész szak­csoportban szervezetten méz- termelést folytatók eredmé­nyeit. Amelyekkel nem kell szerénykedniük, hiszen a népgazdaságilag is hasznos jövedelemkiegészítő tevé­kenységgel foglalkozó ezer Szolnok megyei méhész ta­valy ezer tonna mézet szál­lított a belkereskedelemnek és exportra. A megye szak­csoportjai közül a mezőtúri áfész méhész kollektívája ré­gi és új méhészeti eszközö­ket is bemutat a kiállításon, köztük néhány országosan is egyedülálló ritkaságot. Ez utóbbiakból ad ízelítőt az augusztus 31-ig nyitvatartó Apiexpóról készült képössze­állításunk. Fotó: Temesközy Ferenc Mézprés, faderékból és dongákból készített, gyékényből font és agyagból tapasztott kaptárak a Néprajzi Múzeumnak a méhészkedés történetét bemutató kiállításán huszonöt külföldi méhész, méhészkedéshez kapcsolódó szövetkezet és vállalat mu­tatja be a korszerű mézter­melés eszközeit, berendezé­seit, valamint az újabb kori reneszánszát élő ősi foglal­kozás múltbeli emlékeit. Kommunista műszak a lárműjavítAban A munkabért szociális célokra fordítják Az idei második kommu­nista műszakot tartotta teg­nap a szolnoki Járműjavító Üzem kollektívája. Reggel hét órától 13 óráig hétszáz­ötven dolgozó állt a munka- padok mellé, hétszázan pro­duktív termelőmunkát vé­geztek. illetve ötvenen a környezet rendezésében te­vékenykedtek. Javították a dízelmozdonyokat, hogy a nagy Ő6zi szállítási csúcsra valamennyi vontató jármű üzemképes állapotban le­gyen. Helyükön voltak a sze­mélykocsi-javító osztály bri­gádjai is, akik a személy- szállítást igyekeztek elősegí­teni szabad szombatukon ön­ként vállalt munkájukkal. A műszak bevételét körül­belül százezer forintot ne­mes célra az idŐ6 nyugdíjas vasutasok támogatására ajánlották fel. Az idei két műszakban együttesen 1700 dolgozó tevékenykedett és összevetve 230 ezer forint körüli keresetet ajánlottak fel szociális célokra. A mű­szakokkal a létszámhiányt is enyhítették az üzemben. Interinvest Veszprémi szénbányák Hitel biztosító berendezések gyártására Szerződést kötött a Vesz­prémi Szénbányák Vállalat és az Interinvest Külkeres­kedelmi Fejlesztési Betéti Társaság. Az Interinvest 15 és fél millió forint kölcsönt ad a szénbányáknak a bá­nyászati biztosító berendezé­sek gyártásának bővítéséhez, korszerűsítéséhez. A várpa­lotai üzem bővítése, amire több mint 150 millió forin­tot fordítanak, már a befe­jezéséhez közeledik. Az In- -terinvesttől kapott kölcsönt néhány kiegészítő beruhá­zásra fordítják, amelyek le­hetővé teszik, hogy a termé­ket az exportigényeknek megfelelő minőségben állít­sák. elő. A Várpalotán készü­lő biztosító berendezésekből ugyanis a hazai bányaüze­mek mellett Angliába és az NSZK-ba is szállítanak. Nem a pénz miatt... Expresszel nászúton (is) A képen látható francia úr egye­dülálló, monumentális jelzővel illette a Szolnok megyei kiállí­tók Vendégkönyvében a vitrin­ben látható lépet, amit egy kap­tárból kiszabadult méhraj a sza- banban épített, Maczkő Gábor gyümölcsösében. A faragott kap­tár Sánta Sándornak, ugyancsak mezőtúri méhésznek a kezemun- káját dicséri Mi jut eszébe az Expressz- ről? Talán minden apróbb hi­bája ellenére is a gyorsa ügyintézés, minden részletre kiterjedő felvilágosítás, kül- ési belföldi utak szervezése csaknem minden korosztály­nak. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodáról van szó, az iroda Szolnok megyei kirendeltségéről. Tóth Sán­dor, kirendeltségvezetőtől megtudtuk, hogy ez az uta­zási iroda a „klasszikus” ér­telemben vett tevékenységen kívül még a KISZ által ki­tűzött nevelési célok megva­lósítása érdekében is szervez egyéni és társas programo­kat. Nem árt tudni azt sem, hogy az iroda központja már két évre előre dolgozik, in­tézd nemcsak a ,,KISZ-ko- rú” fiatalok utazásait, ha­nem mindenkinék kínál ér­lel mesen eltölthető szabad időt. Az utazási iroda saját belső kedvezményrendszere anya­gi értelemben is -azt a szót juttatja eszünkbe: megéri. Például csoportos kiutazás esetén a résztvevők száztól négyszáz forintig terjedő ked­vezményt kapnak, ha a cso­port március 31-ig befizeti az összeget. A „visszatérő utas kedvezménye” azt je­lenti, hogy külföldi utazás esetén a következő évben öt százalékot levonnak az út árából. Minden utas iga­zolványt kan, ezzel is jár némi kedvezmény az iroda szerződésében levő szállás- és étkezőhelyekan... de a kedvezmények további soro­lása talán már reklámnak hatna. — Az a legfőbb célunk, — mondta Tóth Sándor, — hogy irodánk olyan nyílt rendszer legyen, ahová bár- miikor bárki bejöhet tájéko­zódni, felvilágosítást kérni, megismerni útjainkat, kultu­rális és sportDrogramjainkat. Az első félévben Szolnok megyéből eddig 1100 ember találta meg számítását a kí­nált külföldi utakon, ame- lyelk főleg a szocialista or­szágok történelmi és nem­zeti sajátosságait „vették cél­ba”. Azt is kevesen tudják, hogy az iroda egyben a Ma- lév-Adrtouris kirendeltsége is, téhát az általuk szervezett utakra is lehet jelentkezni az Expresszinél. Belföldön eddig tizennégy- ezren üdültek Expressz-szel, hogy1 jobban, megismerjek' hazánk szép tájait. Országjáró és tanulmányi kirándulások indultak, s az iroda biztosít szállást, étkez­tetést, autóbuszt és progra­mokat is. A nászutasok is kellemesen tölthetik el mé­zesheteiket (vagy napjaikat) az Expressz szervezte utazá­sokon, akkor is, ha nem ép­pen diákok vagy ifjúmunká­sok . . . Az Expressz-rendezvények, (bálok, koncertek) már ed­dig is sok fiatalt vonzottak, s remélik, továbbra sem csökken a látogatók száma. Őszi terveik között most elsősoriban a tanulmányi ki­rándulások, sícsoportok uta­zásainak megszervezése sze­repel, ezen' kívül várják a jelentkezőket a Fiatalok Du­nakanyari Találkozójáig és a Pelikán Kupára is. II szépség Az ember már régen rájött arra, hogy a harmonikus, teljes élethez nem elég a kenyér, a megfe­lelő öltözet és a jó szállás. A szépség igézete ősidők óta fogva tartja, környezete dí­szítésére ösztönzi. A barlang­rajzoktól kezdve évezredek művészeti alkotásai tanúsít­ják ezt. És akiben a szépér­zéknek legalább egy szikrá­ja létezik, az nemcsak köz­vetlen környezetével, fforő-1 dik, az szemet-lelket gyö- nyörködtetőnek szeretné látni lakóhelye egészét. Szolnok természeti környe­zete, a két folyó találkozása jó alapot biztosít ehhez. Nem véletlenül vonzza ez a táj, majdnem másfél évszázada a festőket és a szobrászokat, A legutóbbi időkig azonban úgy tűnt, hogy önzetlen mú­zsaként ihleti a város a mű­vészeket, saját ruhájára nem fűz alkotásaikból gyöngysze­met. Legalábbis olyat nem, amely a közterületeket, a házak homlokzatát, vagy a tereket tölti el meghitt han­gulata szinte egy évszáza­don át a lakosságnak csu­pán vágyálma maradt az ál­landó szolnoki képtár is. Az utóbbi időkben azonban örvendetes változás tapasz­talható. Ügy tűnik, hogy a felújítás után a kiállítások­nak végképpen jó helyet biz­tosít majd a Galéria. Képző- művészeti alkotásokkal is mind gyakrabban gazdago­dik a megyeszékhely, — gon­doljunk csak József Attila, Kodály és Bartóki 'portréi­ra. A képzőművészet azon­ban nemcsak portrékból áll. A nagyobb méretű alkotá­sok elkészítése azonban anyagiak függvénye is. Szol­nok esetében jószerint csak az anyagiaké, hiszen a szel­lemi-művészi kapacitás a helyi művésztelepen élő jó­nevű szobrászok révén adott. Alkotásaik megannyi váro­sunkat díszítik már. Jogos a vágy: Szolnok se maradjon ilyen tekintetben szegényebb, ne csak portrékat lásson a várost járó ember. Nem va­gyok én azok ellen a világért sem, hiszen életrevalónak tartom azt az ötletet, hogy a Beloiannisz útról a műve­lődési - központig nyúló sé­tány két oldalára a Képző- művészeti Főiskola végzős hallgatóinak vizsgamunkái­ból portré-sort helyezzenek el, Erről egyébként a város ve­zetői tárgyaltak már a főis­kola vezetőivel. Meggyőző­déssel vallom azonban azt, hogy Szolnok a képzőművé­szeti alkotások tekintetében is többre hívatott. Ezért hal­lottam örömmel azt, hogy a posta központi épületével szemben lévő üres területre a Kőolajkutató Vállalat az olajbányászatot szimbolizáló művészi alkotást (még nem eldöntött tény, hogy szobor- csoport, vagy valami mást) akar felállítani. Szabó Lász­ló szobrászművész már ké­szített is terveket. Közülük a választás a költségek függ­vénye. Bármilyen furcsának Jó három évvel ezelőtt hoz­ták létre — úttörő kezdemé­nyezésként — Szolnokon a bölcsődei igazgatóságot. Ez­zel teljes körű” szervezeti, gazdasági és .hazai integráci­ót valósítottak, meg a böl­csődei hálózatban. A városi tanács végrehajtó bizottsága figyelemmel kí­séri az intézet fejlődését, most már kezdetinek egyál­talán. nem nevezhető szárny­próbálgatásait. Legutóbbi ülését is ezért tartotta a böl­csődei igazgatóságon, napi­rendjén értékelte annak munkáját. Az intézet tevé­kenységének elemzését meg­előzően bölcsődei látogatá­son vettek részt a testület tagjai, majd a gazdasági hi­vatalt tekintették meg. An­nak raktárkészlete biztosítja, hogy a bölcsődék vezetői ne anyagbeszerzéssel töltsék az időt, hanem érdemi szakmai munkával. Több cikket há­zilag, a bolti áraknál jóval igézetében is hangzik ez egy ilyen „mil­liárdos” vállalat esetében, mégis így van, mivel ilyen célra csak a részesedési alap­ból költhetnek, az pedig köz­vetlenül érinti a dolgozók jövedelmét, és ezért dönté­si joguk is van felhasználá­sában. Ebben az esetben azonban nem is a nagyságrend a fon­tos, hiszen az olajbányászat szimbolizálása egyetlen alak­kal úgyis lehetetlen, (talán domborművel lenne telje­sebb a vázlat), hanem az az új jelenség a figyelemre méltó, hogy megtört a jég és mecé­násnak csap fel egy vállalat. Voltaképpen ez lenne a ter­mészetes, hiszen amióta vi­lág a világ, a művészet ér­demi pártfogói mindig azok voltak, akik dús anyagi ja­vakkal is rendelkeztek. A város szobrokkal való ékesí- tésére a városi tanácsnak — főleg a mai gazdasági viszo­nyok között — nincs pénze. A lakossági igény viszont megvan erre. Sőt, nemcsak az igény, hanem az áldozat­vállalási készség is. Bizony­ság erre az, hogy a város fennállásának kilencszáza­dik évfordulójára készült Jubileumi emlékmű felállí­tásához kb. egymillió forint­tal járult hozzá a lakosság. Országosan is egyedülálló példa ez napjainkban. A vá­ros lakóinak jó része az üze­mek dolgozója. Jogos a kér­dés: a kulturáltabb városkép kialakítása kitől várható, ha nem a vállalatoktól? Űj színfolttal lehetne gaz­dagítani a várost egyéb mó­don is. Jó példával szolgált erre a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat, amely a centrumban lévő központja mellé egy szépen rendbehozott, nagyméretű olaj szivattyút helyezett. A vasutasok meg egy régi gőz­mozdonyt állítottak ki a személypályaudvaron. Nagy kár, hogy nem a vasútállo­más előterébe, hanem a sze­mek elől jórészt rejtve, az egyik épület végéhez került a masina, amely a villany­mozdonyok korában önkén­telenül is az ember eszébe juttatja a szolnoki vasuta­sok másfél évszázados küz­delmét. A hagyományőrzés szép példájáról hallani a járműjavítóból is. Ügy hír- iik, több régi személygépko­csi felújításával, átalakításá­val helyi vasúttörténeti kiál­lítást akarnak azokban lé­tesíteni. A famunkásoknak és á tiszai hajósoknak is van már emlékművük. A jó példák tehát adottak, bizonyítva, hogy nemes szándék van kibontakozóban a város kép­zőművészeti és egyéb alko­tásokkal való gyarapításá­ra. Jó lenne, ha nemcsak fejlődő iparáról, (például ar­ról, hogy itt épül az ország legnagyobb papírgyára), ha­nem művészetszeretetéről köztéri szobrairól is híres lenne Szolnok. Simon Béla olcsóbban állítanak elő. Mo­sodájuknak köszönhetően a város bölcsődéiben megszűnt a mosás. Szolgáltatásaikkal más egészségügyi szervek­nek is segítséget nyújtanak. Az igazgatóság megalaku­lása óta számottevően csök­kent a bölcsődei dolgozók fluktuációja. Köszönhető ez annak, hogy élet- és munka- körülményeikre naigy gon­dot fordít a vezetőség. Így például a bizalmi testülettel egyetértésben létszám-felül­vizsgálatot végeztek, és 32 munkahelyet szüntettek meg. Az így felszabadult bér tet­te lehetővé a 17,4 százalékos bérfejlesztést. A korábbi gyakorlattól eltérően már a második éve szorgalmazzák a bölcsődék nyitottá tételét, mert meggyőződésük, hogy csak a szülői házzal együtt­működve érhető el kellő eredmény a gyermekek ne­velésében. 161 bevált kísérlet Szakmai bázis a bölcsődéknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents