Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
10 1983. AUGUSZTUS 27. Kulturális kilátó Háryval búcsúzott a szegedi szabadtéri Törökszentmiklósi a kétmilliomodik nözö Gyorsmérleg a fesztiválról A nagyot mondó Háry János története közel húszezer embert vonzott a Szegedi Szabadtéri Játékok utolsó három napjának előadásaira. Kodály Zoltán daljátékát a itavaäyi szezonról prolongálták a mostani, jubileumi évadra. Ismételten óriási sikert arattak a nagyszerű színészek, a pompás látvány, a kiváló zenekar Békés András rendezői elképzeléseit Fehér Miklós díszletedben olyan színészénekesek valósították meg, mint Meiis György, Mészöly Katalin, Moldorván Stefánia, Szalma Ferenc, Kalo- csay Miklós, Kovács János. A Szegedi szimfonikus zenekart Kóródy András vezényelte. Elkészült a szegedi ünnepi hetek gyorsmérlege. A programsorozat a szabadtéri játékok kettős jubileuma jegyében zajlott. Erre utalt a játékok két előadása, Madách Az ember tragédiájának és Erkel Hunyadi László című operájának színreálli- tása. A Tragédia ez évben ünnepli az ősbemutató 100. születésnapját, 50 esztendeje ezzel nyitott a Szabadtéri Játékok. Vámos László rendez» alapelképzelése már a Nemzeti Színház-beli produkciót előlegezte. Hatalmas sikert aratott a nemzetközi szakszervezeti néptánc- feszivál gálaestje, a Hegyenvölgyön lakodalom felújítása, melynek koreográfus- rendezője Novák Ferenc. A felújítás 25. évfordulójára az akkori nyitódarabot, Erkel Hunyadi Lászlóját is színpadra állították Mikó András rendezésében, Pál Tamással a zenekar élén. Kiemelkedő eseménye volt az idei szezonnak az alapításának 200. évfordulóját ünneplő leningrádi Kirov Balett vendégszereplése. A Gisalle-t és egy koncertjelenet a Háry programot mutattak be kimagasló művészj színvonalon, világhírű szólistákkal. Kodály daljátékának, a Háry Jánosnak repertoár előadásai zárták az idei szegedi nyárszezont. A tervezett 15 előadásra mintegy 75 ezer jegyet igényeltek, az előadásonkénti átlag 5300 néző. A 19-i Háry-bemuitató előtt köszöntötték a kétmilliomodik nézőt. A szerencsés Berecz Sándomé férjével Törökszentmiklósiról érkezett, aki az ajándékok mellé öt évre szóló bérletet kapott a Szabadtéri Játékok minden előadására. Igen jelentősek voltak a szinte külön fesztivállá terebélyesedő kísérő programok. A képzőművészeti tárlatokait a színvonalas sokszínűség jellemezte, az állandó kiállítások mellett 15 bemutatót tartottak a város sok pontján. A zenei rendezvényeik között kiemelkedett a Szegedi Kisopera föllépése, az esztergomi giitárfeszitivál három jeles képviselőjének koncertje és a Japánból érkezett sapporói Kodály-kó- rus bemutatkozása a muzsikáló udvarban. A tudomáJános előadásából nyos programok közül a pedagógiai nyári egyetem a neveléstudomány mai helyzetét és feladatait tette mérlegre, a művelődéselméleti témája pedig közművelődés és politikai műveltség kapcsolata volt. A nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválon három hazai együttes mellett 9 külföldi ország táncosai léptek fél óriási közönségsikerrel. A hagyományőrző népi együttesek jól bevált fóruma volt az algyői búcsú és a dorozsmai népzenei találkozó. Népszerűségnek örvendett a Szőke Tisza nemzetközi társastáncverseny, a boszorkány- bál és a szabadtéri diaporá- ma találkozó. A 17. szegedi ifjúsági napok gazdag választékából is kiemelkedett a karnevál, amit több mint 40 ezren kísértek figyelemmel. Az ünnepi hetek idején 10 sportág 6 nemzetközi versenyét bonyolították le, melyekre 10 külországból érkeztek sportolók. A szegedi ünnepi heteken mintegy félmillióan fordultak meg a városban, s a korábbi évék gyakorlásához hasonlóan keresték az olcsó szállásokat, kollégiumokat, kempingeket. Több új vendéglátóipari egység igyekezett bő kínálattal kiszolgálni a városba érkezőket. A fesztivál intéző bizottsági ülésén fölvázolták a jövő évi programtervezetet is. E szerint 1984-ben 5 bemutatót tartanak: az idei műsorból Erkel operáját, a Hunyadj Lászlót átmentik a jövő szezonra; hozzánk látogat a grúz népi együttes; színre viszik — Meíisto szerepében Jevgenyij Nyesztye- renkóval — Gounod Faustját; műsorra ttűzik Kacsóh Pongrác Rákócziját és bemutatkozik a Győri Balett, mely a dóm elé komponálja Juhász Ferenc Szarvassá változott fiúják. T. L. Fotó: Nagy László Berecz Sándornét, a kétmilliomodik nézőt köszönti Horváth Miklós, a játékok igazgatója Drőtoznyi, fótoznyi... Ma már inkább csak az olyan népmesékből, mandó- káklból átderengő kurjonga- tás a drőtoznyi, fótoznyi, ám azok, akik az alföldön, a tanyák között barangolnak, egyszer-másszor még ma is meghallgathatják ezt a hosszan elnyújtott kiáltozást. A drótozók, foltozók ősi mestersége ma is él. Igaz, a kutatok szerint csak néhány vándoriparos kínál- gatja szaktudását, de járá- suk-kelésük mégis arra utal, hogy váltig érdemes egy- egy lyukas lábast újra éppé tenni, egy-egy repedt fazék oldalát dróttal behálózni. Nos, a drótosok — s velük együtt az ablakosok — a XVIII. század második felében, a XIX. század elején az egykori Felső-Ma- gyarország tájairól, azért rajzoltak szét, mert a gyengécske földű Nyitrában, Sárosban, Árvában egyszerűen nem tudtak megélni. S mivel szülőhelyük környékén üveghuták működitek, hát ott összevásároltak mindenféle üvegnemüt, hogy azt aztán a délebbi vidékeken pénzzé tegyék. Azok a legények, férfiak pedig, akik korábban megjárták Csehország vagy Szilézia kohóit, s ott többé-kevésbé magukévá tették a fémes mesterségek néhány alapfogását, drótokat, lemezeket rakosgattak a háti batyujukba, és azokkal kezdtek el házalni. Magyarországra is ezek az északabbról vándorló mesterek származtatták át a drótozás, üvegezés tudományát. S tehették ezt annál is inkább, mert a Zemplén-hegységben szintén működtek üveghuták, ahol a javításhoz szükséges kellékeket be lehetett szerezni. (Ezek a huták — ha csak nevükben iis — de máig élnek. Három helységnév emlékeztet rájuk: Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta.) A foltozás sem volt egyszerű féladat. A drótosok háton hordott ládájában, az ún. krosenkában tehát sok- sok szerszámnak, kelléknek, kellett lapulnia. Az üvegeseknek nem kro- senkájuk, hanem egy annál jóval nagyobb krosnájuk volt, benne Olykor félmá- zsányi üveglappal és a javításhoz szükséges szerszámokkal. Nyílván az üvegesek nehéz és törékeny poggyásza magyarázza, hogy ők csak kisebb körzetekben javítgattak. Ellenben a drótosok messzi országokba el elvetődtek; egyikük-másikuk még az óceánon túlra is áthajózott, amikor a legmé- lyébb volt a kivándorlásra serkentő gazdasági válság a századfordulón. S hogy néhányan azért még ma is űzik ezt a re- peráló mesterséget? Ez nyilván azért van, mert tényleg máig akadnak olyan csuprok, szilkék, amelyeket, noha repedtek, vétek eldobni. meg aztán azok az idősebb mesterek sem igen tudnának már új életet kezdeni, akik a háti ládák ci- pélésébe meg a kurjongatás- ba az elmúlt évtizedek alatt úgy beieszioktak... A. L. Ruszlán és Ludmilla — cirkuszban Különösnek tűnik első hallásra az ötlet; Puskint cirkuszporondra vinni. Ám a nemes meseanyag —amely Glinkát operára ihlette — úgy látszik, kiválóan alkalmazkodik ahhoz a sajátos közeghez, amelyet a rnanézs világa jelent. Legalábbis, ha értő és a műhöz tisztelettel közeledő művészek veszik a kezükbe az ügyet A Fővárosi Nagycirkuszban ilyen előadást látunk, s egyben tanúi vagyunk a nagymúltú szovjet cirkuszművészet — s általánosabban véve is e művészeti ág továbbfejlesztését célzó törekvéseknek. Kétségtelen, hogy a forgatókömyvíró és színrevivő két érdemes művész: A. Sag-Novozsilov és A. Szonyin kitűnően választotta meg azt a keretet, amely alkalmas a porondon megszokott és elvárt mutatványokhoz. Keret? Talán több is annál az a kalandos történet, amelyet Puskin elbeszélő költeményéből ismerünk, mert itt szinte szervesen kapcsolódik össze a mesejáték sok csodája a cirkusz ibámulatbaejtő, csodálatraméltó attrakciójával. Már az előjátékban például úgy elevenednek meg az orosz népmesék hősei, hogy nyomban megteremtik azt a hangulatot, amelyet a cirkuszban megszoktunk: a bohócok tréfáitól az akrobaták ügyességéig. A történet megannyi hasonló lehetőséget kínál; amire legfeljebb csak itt-ott kell, hogy úgymondj uk: rájátszani. Mert micsoda izgalmas lovaspárbajokra, lovasjelenetekre ad lehetőséget Ruszlán bolyongó útja az eltűnt Ludmilla után, miközben varázslókkal és kaukázusi harcosokkal kell megvívnia. S az ám a varázsló! önmagában kínálja a bűvészmutatványok lehetőségét. Vagy egy másik példa: amikor a gonosz Csenno- mor baj hozó üstökösként vágtat a csillagos égen, Ruszlán pedig a szakállába kapaszkodva kezd párviadalba. .. Hát nem a legklasszikusabb légtomász mutatványt láthatunk-e? S hogy a vidámság, a bo- hóotréfa se hiányozzék: az alvásba bájolit Ludmillát — mint a mese is mondja — hangos zenével, tréfás számokkal, udvari bolondok mókázásával igyekeznek fölkelteni varázsos álmából. Mindehhez persze ízlés kívántatik, hogy az eredetileg nem cirkuszporondra írt mű ne sérüljön, ne váljon olcsó mutatványsorozattá. Dicséretéül szóljon a már említett alkotókon túl a kitüntetett állami szovjet cirkusznak — amely Budapesten vendégszerepei ezzel az előadással —, hogy nem zökkent ki a mesejáték légkörébőL Egybeolvad, egyibeötvöződik a mese és a látványosság, amelyet egyébként pompás fényeffektusok, balettszámok tesznek még színesebbé, mozgalmasabbá. A sok szereplőből1 ezúttal méltánytalanság volna bárkit is külön kiemelni. Annál is inkább, mert nemcsak több szerep- osztásban játszanak, hanem azért is, mivel az ösz- szeforrott együttes játéknak láttuk szép példáját. Természetesen ezen belül a cirkuszművészetnek néhány igazán kiemelkedő tehetségével. — ős A szakadék fölött kötélen kell átlépdelnie a vízhordó lánynak. Pompás kötéltánc-mutat .'ány! Kossuth és Rákóczi Magyar emlékházak Törökországban Egy ideig Lengyelországban és Franciaországban talált menedékeit. Törökországba, ahová a Porta hívta meg, 1717-ben érkezett. Azt remélte, hogy az osztrák—török háború lehetővé teszi a szabadság- harc újbóli megindítását. A két háborús fél azonban békét kötött, és a török kormány Rodostóit választotta a fejedelem lakhelyéül. III. Ahmed szultán 1720- iban megvásárolta Tekirdag egyik örmény utcájának házait, és ezeket jelölte ki a bujdosók szálláshelyéül. Az utcát ma Macar Sokaknak, azaz Magyar utcának nevezik. A ház bejárati ajtajától balra márványtáblát helyezett el az utókor, amelyen török és magyar nyelven ez olvasható: „E házban élt 1720-ltól 1735-ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, akj 1703-tól 1711-ig a magyar nép szabadságharcát vezette, s később török földön talált menedéket. Ezt az emléktáblát a szabadságharc 250. évfordulóján a Magyar Népköz- társaság állította”. A múzeumnak helyet adó „ebédlőházait”, a fejedelem annak idején olasz és török mesterekkel építtette, és saját festésű színes stukkókkal díszittette. A ház eredeti tárgyalnák többségét Kassán őrzik, róluk a szakemberek hű másolatokat készítettek, hogy végleg benépesítsék a Márványtengerre tekintő szobákat. A törökországi emlékházak méltóképpen fogadják tehát látogatóikat, amely a két ország fejlődő kuVurális kapcsolatainak egyik nagy eredménye. A Kütahya és Pécs, Tekirdag és Sárospatak között kialakult testvér- városi viszony pedig kedvezően hat egyéb kapcsolatainkra is. Remélhetőleg teljesül az a régi magyar kérés is, hogy nemzeti könyvtárunk megnyitására szervezett kiállításhoz a török múzeumok adják kölcsön a náluk esetleg fellelhető Corvinákat. A díszes kivitelű kódexek láthatóságát megengedő törvényjavaslatot most dolgozzák ki Törökországban. Múzeum lett két török- országi emlékhelyünk, a kü- tahyai Kossuth-ház és a te- kirdagi Rákóczi-ház: mindkét épület felújítását tavaly- fejezték ibe az Országos Műemlék Felügyelőség szakemberei. Az 1848—49-es magyar szabadságharc bukása után Kossuth Lajos délre, a Balkánra menekült a császári seregek élői. Rövid bulgáriai tartózkodását követően néhány hónapig Törökországban, az Isztambultól háromszázhúsz kilométerre lévő kisvárosban, Kütahyá- iban is élt. A házat, amelyben lakott, a török állam vásárolta meg magántulajdonosától, majd pedig restaurálta tta. A házban a török hatóságok felkérésére magyar szakemberek állandó kiállításit hoztak létre. A kü- tahyai Kossuth-anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum — az Iparművészeti és Néprajzi Múzeum közreműködésével — állította össze. Az emlékházban az 1848—1849- es szabadságharc korát idéző bútorokat, fegyvereket, zászlókat, ruhákat, képeket, iratokat és könyveket helyeztek el. A Kossuth-'háznál ismertebb és a magyar turisták által egyelőre látogatottabb a tekirdagi (rodostói) Rá- kóczi-ház. Az 1708-as tren- csényi csatavesztés után a túlerőben lévő császáriak a pestistől megtizedelt kuruc csapatokat lépésről lépésre visszaszorították. Rákóczi Ferenc segítséget keresve elhagyta az országot, de a távollétében megkötött szatmári békét nem fogadta el. A Rákóczi-ház Tekirdagban