Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
Nemzetközi körkép 1983. AUGUSZTUS 27. A CIA feltámadása Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának (CIA) feltámadása Ronald Reagan elnöksége idején többféle módon is megmutatkozik — a legszembetűnőbben abban, hogy a hivatal támogatja a nicara- guai baloldali kormány ellen harcoló gerillákat. Reagan elnök 1981-ben úgy költözötlt be a Fehér Házba, hogy fogadalmat tett: helyreállítja a Carter elnöksége idején megtépázott hivatal erejét. Jdmmy Carter annak idején tisztogatásokat hajtott végre a hivatalnál, miután nemcsak a sajtó, de a törvényhozás is fényt derített a CIA és a maffia kapcsolataira, a különböző külföldi vezetők meggyilkolására szőtt tervekre. S míg a hetvenes években a CIA-t lejáratták a titkos műveletek, ma ezek az Egyesült Államok külpolitikájának rutinszerű eszközei közé tartoznak. — legalábbis aza (mer,lkai törvényhozás egyes képviselői szerint. E képviselők, azt mondják, hogy a CIA több mint 10 000, a nicaraguai sandinista kormány ellen harcoló gerillát részesít támogatásban; ez a hadművelet arányaiban csak a hatvanas években Délkelet-Ázsiában folytatott „titkos háborúhoz” hasonlítható. Igaz, hogy a képviselőház a közelmúltban megvonta a CIA 'titkos hadműveleteire szánt összegeket — erre a célra becslések szerint idén 90 millió dollárt irányoztak elő —, de nem valószínű, hogy a szenátus is így fog cselekedni. Reagan elnök különben is azzal fenyegetőzött, hogy a pénzalapok megvonását sürgető törvényjavaslatot mindenk|ép- pen megvétózza. A hivatal költségvetése persze titkos — de sajtójelentések szerint Reagan elnöksége idején ez a költség- vetés jelentős mértékben megnövekedett. Sajtóhírekből kiderült, hogy a hivatal emberei nemcsak Nicaraguában aktívak, de támogatják a Salvador! baloldali gerillák elleni harcot, az afganisztáni kormány ellen harcoló fegyvereseket, vagy a Törökországban letelepedett, a jelenlegi teheráni rendszerrel ellenséges iráni csoportokat. Időközben a CIA tevékenységi körét kibővítették a Pentagon új hírszerző ügynökségével, amely az utóbbi időben képviseleteket létesített Közép-Amerikában — legalábbis erről szólrak a nydvánosságra hozott jelentések és törvényhozási források. A képviselőházban a hivatal költségvetéséről legutóbb folytatott vita során ismét felszínre kerültek a hetvenes évek CIA-ellenes érzelmei és nem kizárt, hogy a „cég” a későbbiek folyamán ismét szembetalálja magát a kongresszus1 ellenállásával. A demokraták’ megkérdőjelezik a titkos háborút az erkölcs és a törvényesség szempontjából egyaránt. Az a véleményük, hogy a hivatal által támogatott Niearagua-ellenes gerillák kicsúsznak az ellenőrzés alól Ezek a képviselők a nicaraguai ellenforradalmárok támogatását a CIA által 1961-ben szervezett és kudarccal végződött disznó-öböUbéld invázióhoz hasonlítják. A sajtóhoz kiszivárgott értesülések szerint a hírszerzés néhány vezető képviselője is ellenzi William Casey-nek, a CIA igazgatójának a titkos hadműveletek kiszélesítésére vonatkozó terveit. Casey-t különben az utóbbi időben erős bírálatok érték amiatt, hogy — CIA- igazgató lévén — bizonyos beruházásokat eszközölt a tőzsdén. Casey emiatt bejelentette, hogy — a hasonló vádakat elkerülendő — ezen túl üzleti tevékenységét is egy külön alapra bízza. A CIA-val kapcsoalatos különböző viták ellenére a hivatal ma az egyik leggyorsabban terjeszkedő kormányügynökség. A New York Times szerint tavaly mintegy 250 000 emzer folyamodott különféle állásokért a hivatalhoz és a „cég” széles körű reklámhadjáratot folytat: „Nálunk karriert csinálhat” — hangzik a jelmondata. Reagan elnök; nem sokkal hivatalba lépése után aláírt egy rendeletet, ameLy engedélyezd a CIA-nak, hogy az Egyesült Államok területén is folytasson bizonyos titkos akciókat; e rendelet szerint a hivatal megfigyelés alá vehet külföldön élő amerikai állampolgárokat és az igazságügy-minisztérium engedélyével kibonthatja az amerikai állampolgárok leveleit. Casey meglehetősen nyíltan beszél ezekről at itkos akciókról: a közelmúltban jelentette ki a New York Tilmes-nak, hogy a titkos műveletek cdlija: „segíteni az embereket, hogy segíthessenek magukon”. Reagan elnök ismét életet lehelt az amerikai hírszerzés világába és ezzel kivívta a konzervatívok elismerését. Bírálják őt viszont az amerikai liberális erők, aimelyek azzal érvelnék, hogy a kormányzatnak számot kiéli adnia tevékenységéről a választópolgároknak — de a titkos akciók ezt nem teszik lehetővé. C. H. Jugoszláviai nyár Csúcsszezon az Adrián A Jugoszláviából érkező jelentések arról számolnak be, hogy az idei idegenforgalmi szezon — az egyes országokban tapasztalható lanyhulás ellenére — meg - felel az előzetes várakozásnak. Az év első felében körülbelül ugyanannyi külföldi vendég érkezett, mint a múlt év hasonló időszakaiban, de a devizabevétel mintegy 40 százalékkal meghaladja a tavalyit. Pilla, az Isztria-félsziget legnagyobb városa. Amphiteátruma nagyobb, mint a római Az üdülőközpontokban sokkal jobb az ellátás, mint tavaly. Több helyen, példa a magyar turisták által különösen kedvelt Isztria-félszigeten a vendégek nyilvántartás alapján rendszeresen kapnak még az általában hiánycikknek számító termékekből is. Egybehangzó a megállapítás, hogy az Adria északi részén általában jobb az áruellátás, mint Dalmáciában és a montenegrói tengerparton. Itt előfordul, hogy .időnként nehéz hozzájutni egyes árukhoz, például piperecikkekhez és citromhoz. Július közepén az országban több, mint 730 ezer vendég töltötte évi pihenőA Kotor-öböl festői népviseletével, citrusligeteivel, az égbenyúló hegyek lábánál — csodálatos élmény jét, ebből 330 ezer külföldi Közülük több mint negyed- millióan üdültek a tengerparton, ahol ezidőtájt a szállodai férőhelyek 80 százaléka, a sátorláborhe- lyek 60 százaléka volt foglalt. A fizetővendég-szobáknak azonban csak 40 százaléka talált gazdáira. A legfrissebb jelentések szerint a tengerparti szállodák augusztus 20-ig kitették a „Megtelt” táblát. Leginkább a szlovén tengerparton gyarapodott a külföldi vendégek száma: itt mintegy 22 százalékkal több a turista, mint tavaly. Az Isztria-félszigeten, a Kvamer-öböl mentén 17 százalékkal több a külföldi nyaraló, mint a múlt esztendőben. A szigeteken és a Imakarskai tengermelléken valamivel. kevesebb a külföldi, mint tavaly, Dub- rovhikban és környékén körülbelül ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Igaz, itt augusztusban valószínűleg csökken a látogatók száma a nemrég pusztító erdőtüzek miatt. Jugoszláviában abban reménykednék, hogy az idei év idegenforgalmi bevételei összességükben jóval felülmúlják majd a tavalyit. Ez pedig jelentősen javíthatja az ország fizetési mérlegét. Vietnami vezéreszme Új gazdasági stratégia Széles körű gépesítés a földeken. A kiszárított mocsár helyére telepített növénykultúrához már kisgépek is kerülnek Nyolc éve hallgattak el a fegyverek Vietnamban, öt éve a Vietnami Demokratikus Köztársaság a KGST teljes jogú tagja. Az ország, immár kellő háttérrel láthatott hozzá a gazdasági élet talpraállításóhoz. A párt már korábban, világosan kitűzte a célt. A hetvenes évek második felére tervezte, hogy egységesíti észak és dél gazdaságát, megteremti a- szocialista nagyipart, biztosítja a folyamatos élelmiszerellátást, javítja a lakáskörülményeket, kóJüiekitiivizálija a parasztgazdaságokat, az ipari termelést 25 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 40 százalékkal növeli, s végleg felszámolja a létbizonytalanságot. A világos terv végrehajtása azonban távolról sem volt egyszerű. A nemzetvédelmi gondok, a sorozatos tájfunok, s nem utolsó sorban a szocializmusba való átrne- ’ net objektív törvényszerűségeinek mellőzése zökkenőket okozott. Az 1979-as párthatározat világosan kimondta: bár a kizsákmányolásit felszámolták, s a földek 82 százaléka kollektív tulajdon, nem vették kellően figyelembe a több-szektorúság követelményeit, túl optimisták voltak a szocialista iparosítás ütemét illetően, s továbbra is a háborús irányítási módszereket alkalmazták. Az önkritika, a gazdaság- i irányítás korrekciója nyomán Nyugaton már válságéit emlegettek. Érdemes tehát szemügyre venni néhány konkrét számot, vajon igazuk van-e? Tudvalevő, hogy a közel háromnegyed évszázados szabadságharcolt vívó ország gazdaságilag elképzelhetetlenül leromlott. Mindazonáltal megfigyelhető egy állandó felfelé ívelés1. Vegyük például mindennek az alapját, a viiaimosenergia-ter- melést. 1939-iben az egész Vietnam 122,5 millió kilowattóra energiát termelt. (Jellemző összehasonlításul: a háromszor kisebb Magyarország vllLamosenergia- ter méLése ugyanabban az évben 1,4 milliárd (!) kilowattóra volt.) A további adatok: 1958-ban Észak 162,3, Dél 221. 1964-ben Észak 548, Dél 469 millió ■kilowattóra elektromos áramot termelt. Ez utóbbi együtt már egymilliárd 17 millió kilowattórát jelentett. 1979-ben. az egyesült ország villamosenergia-termelése 3 milliárd 867 millió kilowat- óra, s 1985-re elérik a 4,6 milliárdolt, de ebben még nincs benne Ázsia legnagyobb, most épülő vízierőművének teljesítménye. Számszerűen mérhető az ipari termelés növekedése is: 17,5 százalék, ezen belül a gépiparé 60 százalék. A mezőgazdaságban — kis mértékben — nőtt a rizstermesztés (1975: 10,5 millió tonna, 1979: 10,7 millió tonna), a szójatermesztés (18 ezer tonna, 21 ezer tonna), a bivaly és a sertésállomány (2,2—2,3 millió darab, 8,8— 9,4 millió darab). A tervezett 40 százalékos reáljövedelem-növekedés azonban csak 30,35 százalékra sikerült, s a nagy célt,, hogy 1980 végére Vietnam élelmiszerben önellátó legyen, nem érték el. A remélt 21 millió tonna gabona helyett csak 14—15 millió tonnányit arattak. A hibák feltárása során nem titkolták: a szövetkeze- sítés néhol erőltetett volt, a félvásárlási árak sokszor az önköltséget sem fedezték, magas volt a. kötelező beszolgáltatás, kiszámíthatatlanul változott a gabonaadó. Négy esztendeje a vietnami gazdaság új, reálisabb pályán gördül előre. Az akkor elfogadott új gazdasági stratégia fő pontjai: 1. első a lakosság megélhetésének szerény, de stabil biztosítása, 2. a nemzetvédelmet tovább kell erősíteni, 3. fokozatosan kell kiépíteni a szocializmus anyagi -műszaki bázisát. A ibékiegazdéllkodás napjainkban a valóságos helyzethez igazodik, az iparban rugalmasabb árpolitikára törekszik, a mezőgazdaság az összes állami beruházás 25 százalékát kapja. Széles körben gépesítenek, csatornarendszert építenek az öntözésre, s minden erővel növelik — helyi erőből is — az energiatermelést. A nyolcvanas évek tervgazdálkodásának vezérgondolata: „A piac, az áru- és a pénzviszonyok felhasználása a szocialista építés érdekében, a munkás-paraszt szövetség új alapokra helyezése a kölcsönös érdekek érvényesítésével”. F. A. Megdöbbentő helyzetkép Chile Az alábbi tudósítás szerzője Anthony Boadle, a UPI amerikai hírügynökség riportere. Megdöbbentő helyzetképe, annak publikálása illusztrálja azokat a híreket is, amelyek szerint egyes washingtoni körökben mindinkább tehertételnek tekintik Pinochet személyét. Carlos Moya piaci zöldségárus pizsamában álldogált lakása előtt a múlt heti erőszak egyik éjszakáján. „A televíziót néztük éppen, amikor kialudt a fény — mondta el a felesége* Emília Álarcon. A férjem kiment megnézni, mi történt.” Katonák jöttek az úton, s egyikük egyszerűen rálőtt. A golyóik kilyuggatták az ajtófélfát, négy a férfi combjába csapódott, az ötödik pedig megölte a küszöbön heverő kutyát. A mentőautó végül is csak hét óra múlva vihette el Moyát. A legutóbbi tüntetési hu- lám nyomán 24 ember vesztette életét, legtöbbjük a főváros nyomornegyedeiben, ahol a lakók dacoltak az éjszakai kijárási tilalommal és az őrjáratokkal. Pinochet tábornok több mint 18 ezer katonái vezényelt az utcákra, hogy ki- kényszerítse a kijárási tilalom betartását és eihnll- gattassa a tiltakozókat, akik otthon esténként fazekakon doboltak és serpenyőket csörgettek. A tüntetések nagy részt békés jellege ellenére a katonák gyakran használták fegyverüket: néha a tüntetőkre lőttek, néha csak úgy vaktában. Legalább három ember saját otthonában halt meg az eltévedt golyóktól. Egyikük, egy 8 éves kislány éppen játszott a szobában. — Elszomorító a helyzet. Nincs munka és nincs pénz — mondja Jeff Simpson, egy Idahóból érkezett mormon misszionárius, aki négy hónapja dolgozik a nincstelenek lakta viskóvárosokban. ,gA tiltakozás nem megoldás, de nem tehetnek mást. Sok ártatlan ember sebesült meg otthon. Gyerekek haltak meg, pedig ők semmit sem csináltak.” Ugyanabban a Jaime Ey- zaguinre nevű munkásnegyedben, ahol Moya lakik, a katonák agyonlőtték Sta- nislao Moralest. Morales húszéves volt, nemrég szerelt le, s hiába keresett munkát. A lakosok máglyát raktak az utcán és edényekkel zörögtek, amikor egy katonai téherautó fékezett le a közelben. Az őrjárat végigment az úton és figyelmeztető lövéseket eresztett meg. Az egyik golyó eltalálta Moralest, mielőtt elérhette volna a házat, ahol lakott, alig 30 méterre Moya otthonától. Az utcán nyüzsögitek a gyerekek. Játéknak tekintették az egészet. Semmit sem értettek — mesélj egy középkorú férfi, aki 2000 pesót (25 dollárt) keres havonta egy munkaalkalmat teremtő. kormányprogram keretében. — Hogy lehet megélni 2000 pesóból? Hogyan vásároljunk ennyi pénzből elegendő élelmet? Ezért dobolunk a serpenyőkön — veszi át a szót Emília Álarcon. A Salvador Allende vezette szocialista kormányt megdöntő 1973-as katonai puccs után a chileiek nem sok ügyet vetettek a katonai rendszer kegyetlen vonásaira, mivel gazdasági fellendülés következett be. Mindez azonban pár éve megváltozott. A gazdaság mély válságba zuhant, s még a kormány Is húsz százalékos munkanélküliséget vall be. Juan de Castro, a santiagói érsekség fővikáriusa, a katolikus egyház segélyakcióinak egyik mozgatója — ez egyebek közt ingyenlevest jelent a rászorulóknaK — megjegyzi, hogy egyszerűen lehetetlen eltávolítani az embereket az utcákról a nyomornegyedekben, ahol gyakran két család is kénytelen megosztozni a kunyhókon. A rohamrendőrség páncélautókat, fényszórókkal pásztázó helikoptereket és könnygázt használt a tüntetők szétoszlatására a kijárási tilalom elrendelését követő éjszakán, amikor barri’kádok emelkedtek és máglyák gyúltak Santiago munkások lakta déli negyedeiben. Az erőszakos incidensek még három nap múlva is folytatódtak, amikor a rendőrség rátört a tüntetőkre, akik a kijárási tilalom alatt megölt emberek temetésén vettek részt. A Jósé Maria Garo negyedben á rendőrök megakadályozták a belépést a temetőbe, amikor a negyed lakói végső útjukra akarták kísérni két szomszédjukat. Később könnygázgránátoka* lőttek a házak közé, hogy szétkergessók az utcákra özönlő haragvó tömeget. — Még azt sem engedik, hogy eltemessük halottain- kat —-mondta keserűen egy helyi lakos. Összeállította: Constantln Lajos
