Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

1983. AUGUSZTUS 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Hiány és többlet

EGY ÜGYÉSZSÉGI VIZSGÁLAT TAPASZTALATAI

Bronz

bikaszobrocska,

Silvanusdombormtt

Gorsiumból

Különleges szépségű szoborleletek kerültek elő az Idén a táci Gorsiumban végzett feltárások során. Az Aquincumba vezető út mentén, az új ásatási területen egy bronzból készült, 15 centiméter hosszú és 12 centiméter magas finoman megmunkált bikaszobrocskát találtak. A római kori kisplasztika tökéletesen kifejezi az állat erejét, mozgásának lendületét. Egy csatorna feltárása közben bukkantak rá az ásatási idény másik érdekes leletére, egy Silvanus-dom- borműre. Az erdők-mezők istenének már eddig is több domborműve, s egy oltára került a felszínre Gorsiumban, s az újabb lelet is bizonyítja, hogy nagy kultusza volt az antik városban. A gorsiumi szoborleletek mindegyike nagy műgonddal megmunkált alkotás, s a régészek feltételezik, hogy híres mesterek műhelyeiből kerültek ki, és jutottak el Pannóniába.

A Sárvíz átkelőhelyénél épült római városka maradványainak feltárásán az idén már a huszonhatodik idényt töltik el a régészek. Ezúttal a keleti városkapu környékén kutatnak, s a városból kivezető fűutak újabb szakaszát kívánják napvilágra hozni.

Vizeink védelmében

A megyei ügyészség vizsgálatot folytatott az általános fogyasztási és értékesítő szövetkeze teknjél. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az áfészek üzleteik leltárhiánya esetén él- nek-e az anyagi felelősségreElöljáróban két jellemző tendenciáról. Az egyik az, hogy a leltártöbblet a leltárhiánynál mindkét évben nagyobb volt, a másik pedig, hogy fminjd a leltárhiány, mind a leltártöbblet összege évről évre nő.

A leltárhiány az esetek többségében megtérült. Ennek egyik magyarázata az, hogy az áfész-üzletek túlnyomó része nem szoros elszámolású, hanem szabadkasszás egység. A szabadkasszás egyszemélyes bolt vezetője eleve a teljes leltárhiányért tartozik anyagi felelősséggel, szabadkasszás, többszemélyes egységnél pedig a lehetőségét teremti meg a jogszabály annak, hogy a munkáltató az üzlet vezetőivel és helyetteseivel a teljes leltárhiány megtérítésében állapodjon meg. Megnyugtató, hogy általában ez a jellemző. Ezért hiány esetén a megtérítendő összeg indokolatlan mérséklésére nem került sor. Az áfészek többségében — legalábbis eseti jelleggel — megtörtént a jelentősebb ösz- szegű leltárhiányok okainak feltárása is.

vonás lehetőségével, s az eljárások során kellőképpen érvényesül-e a társadalmi tulajdon védelme.

A vizsgálat a megye 15 áfésze közül 13-ra terjedt ki, és az elmúlt 2 év leltározási anyagát érintette.

Az ügyészségi vizsgálat megállapította ugyanakkor azt is, hogy a leltártöbbletek elemzésére az áfészek nem fordítanak kellő figyelmet, holott a többlet okainak feltárása ugyanolyan fontos, hiszen az árukezelés lényeges hiányosságainak nemcsak a leltárhiány, hanem a leltártöbblet is tünete lehet. A többlet valahol hiányként jelentkezik, és forrása lehet a visszaéléseknek. A többlet származhat a fogyasztók megkárosításából, súlycsonkításból vagy árdrágításból, és nyilvávalóan a szabálytalan áruátvételből is. De képződhet többlet akkor is, ha a normalizált hiánykulcs indokolatlanul magas, s ez lehetőséget teremthet jogtalan haszonszerzésre. A vásárlók érdekének védelme, a bűn- cselekmény megakadályozása és leleplezése, valamint a vásárlói bizalom megszerzése, illetve megtartása érdekében kétségkívül kívánatos, hogy a leltártöbbletek keletkezésének okát, a bolti árukezelési folyamat egyes elemeinek gyakoribb, szúrópróbaszerű ellenőrzésével folyamatosan vizsgálják.

döntés 88,7 százaléka jogerőre emelkedett, a munkaügyi döntőbizottsághoz csak 59 határozat ellen nyújtottak be kérelmet.

Ennek ellenére az eljárás gyors befejezését gátló, munkaügyi vitát kiváltó, vagy a jövőben kiváltható okok között voltak olyanok, amelyek munkáltatói mulasztásra vezethetők vissza. Ritkábban fordult elő, hogy a dolgozók hibájából lett munkaügyi vita. Például: leltáregyeztetés, amelynek az egyik célja, hogy a munkáltató, a leltárhiány megtérítésére kötelező határozat meghozatala előtt tudomást szerezzen minden olyan körülményről, amely a felelősséget befolyásolja. Jelentőségét mégis elbagatellizálták. A leltáregyeztetésen vagy meg sem jelentek az érintettek, vagy ha igen, érdemi észrevételt nem tettek. Később — a leltárhiány megtérítésére való kötelezésük után — olyan okokra hivatkozva kérték a döntőbizottságtól felelősségük mérséklését, vagy a felelősség alóli mentesítésüket, amit az egyeztetésen kellett volna szóvá tenni.

15 éves szabály

Az eljárás befejezését késleltető munkáltatói mulasztások téves vagy felületes jogszabályértelmezéssel hozhatók összefüggésbe. A bűncselekmény elkövetése után készített leltár eredményének téves értékeléséről már szó volt. Az áfészek vezetői időnként megfeledkeztek arról a szabályról is, amely szerint a dolgozó csak akkor felelős a hiányért, ha az erről szóló határozatot a leltár befejezését követő 60 napon belül vele írásban közölték.

Több esetben a leltárfelelősség szabályai alapján kötelezték a dolgozókat a hiány megtérítésére akkor is, ha azok nem kereskedelmi egységben, hanem termelőüzemben — például cukrászüzemben — dolgoztak. Törvényt sértettek, mert a leltárhiányról szóló jogszabályok a termelőegységekre nem vonatkoznak. Ilyen esetekben a Munka Törvénykönyvének egyéb rendelkezéseit kell alkalmazni.

Sok volt a téves jogszabályértelmezés, ami azért meglepő, mert a leltárfelelősség alapvető szabályai 1968 óta lényegében nem változtak. Tizenöt év alatt a helyes gyakorlat már kialakulhatott volna. Dr. F. L.

Nyári „kóborlók” a Hortobágyon

A rendkívül száraz, forró nyár miatt az idén nincsnek tocsogók a Hortobágyon, szá- razak az erek, az üresen álló mélyedések talaja cserepesre száradt. A puszta madárvilága ezért néhány vízzel ellátott területre zsúfolódott össze. Az elmúlt hetekben több százezer köbméter vizet juttattak a kunkápolná- si és a Justus—Fekete réti mocsárba, s ez a rész most valóságos üdülőhelye a madárcsapatoknak. Ezenkívül a hortobágyi halastavaknál és a tiszafüredi tározónál tanyáznak, ott találnak vizet és élelmet. A Hortobágyon költő madarak egy része már költözésre készül, de közben megérkeztek az úgynevezett nyári „kóborlók”, amelyek korán útra kelnek északi tájakról, s egy-egy tranzitállomáson hosszan időznek. Megjelentek a kígyászölyvek, a vörös színű pusztai ölyvek, s láttak az elmúlt napokban a Hortobágyon halászsast és vörös kányát is.

Hasznosítható

felszíni vizeinknek csupán tíz százaléka tiszta. Nyolcvan százaléka közepesen szennyezett — tisztítás után emberi fogyasztásra alkalmas —, tíz százaléka pedig kimondottan szennyezett. A víz élővilága rendszerint alkalmazkodik a kedvezőtlen körülményekhez. A többnyire gondatlanságból bekövetkezett rendkívüli szennyezésekkel azonban a víz öntisztító képessége már nem tud megbirkózni, károsodik az élővilága, romlik a minősége. Károkat okozhatunk vizeinkben azáltal is, hogy partközeiben szemetelünk. A magyarországi vízpartok teljes hossza kétszázhúszezer kilométer, amely töméntelen szennyezési lehetőséget ad. Ha pedig a víz minősége romlik, felhasználható vízkészleteink is csökkennek. A további romlás megakadályozására — különösen az utóbbi esztendőkben — számos biztató intézkedés született. Különböző szintű * jogszabályok, hatékony vízminőség-védelmi munka és egy kialakulóban lévő társadalmi magatartás is jelzi: igyekszünk védeni természeti kincsünket.

A vízügyi szervek — a különböző főhatóságokkal, és a szennyező üzemekkel, vállalatokkal is együttműködve rendszeresen vizsgálják, ellenőrzik folyóink, tavaink vízminőségét. Ennek során évente mintegy kétszázötvenezer információt szereznek belvizeinkről. Folyamatos, mindennapi munkát jelent a vizek ökológiai stabilitásának megőrzése, amit az államigazgatási jogszabályok mellett a vízvédelmi beruházások szolgálnak. Ebben az ötéves tervben huszonegy- milliárd forintot költenek e célra, örvendetes, hogy az üzemek, vállalatok, a korábbiakhoz képest, nagyobb figyelmet fordítanak a vízvédelemre. Beruházásaikat, rekonstrukcióikat a követelményeknek megfelelően "tervezik és végzik. A Jászberényi Hűtőgépgyár és a Hajdúsági Iparművek például méregtelenítő berendezéseket épített, a Borsodi Vegyikombinátban majdnem másfélmilliárd forintba került egy szennyvíz- tisztító rendszer megvalósítása.

A szemléletváltozásnak is köszönhetően az elmúlt évek során javult folyóink vízminősége. Tisztább lett a Duna a főváros fölött, kevésbé szennyezett többek között a Sajó és a Hernád. Tény az is, felszíni vizeinknek több, mint kilencven százaléka — köztük a Tisza is — a szomszédos országokból érkezik, tehát használtan. Ám kilépéskor nem rosszabb a minőségük, mint belépéskor.

A Balaton kiemelt védelmét minisztertanácsi határozat is előírja. Természetes, nagy tavaink szabályozására szánt összegnek mintegy kétharmadát e különleges értékű tóra fordítják. Folyik a Keszthelyi-öbölben a vízminőségi iszapkotrás, az idén befejeződik a balatonöszcfdi partszakasz rendezése. Gondoskodnak a hinárvágásról és néhány közcélú strand rendbehozásáról. A közelmúltban láttak napvilágot a tanácsok rendeletéi a part menti szakaszok tisztántartását célozva. A víz minőségét védi az a tilalom is, amelynek értelmében az üdülőkörzetben új állattartó-telep nem létesíthető, a meglévőket pedig felül kell vizsgálni. A vizsgálat szerint bár e telepekről közvetlen szeny- nyezés nem jut a tóba, de huszonegy veszélyezteti. Emiatt néhány telepen meg is szüntetik az állattartást, máshol áttérnek az almostartásra, ismét másutt korszerű, környezetkímélő trágyakezelést vezetnek be.

A tó vize az elmúlt tíz év során egyetlen alkalommal sem volt olyan tiszta mint az idei nyáron. Ám számolni kell azzal, hogy kiszámíthatatlan, állapotában váratlan javulás és romlás egyaránt bekövetkezhet.

A Velencei-tavon — melyre egyértelműen a javulás a jellemző — az idén tovább végzik Velence községnél az északi kanyar partszabályozását. Jelentős kotrási munkák folynak a tó középső és keleti medencéiben.

Felszíni és felszín alatti vizeinket 1981—1982-ben több mint négyszáz esetben érte rendkívüli vízszennyezés. Az esetek túlnyomó többsége (380) hazai eredetű volt. Bár a leggyakoribb szennyezőanyag az olaj volt, ennek aránya a korábbi esz-% tendőkhöz képest csökkent. Viszonylag sok volt a különféle szerves anyag okozta rendkívüli szennyezés. A felszíni vizeket ért szennyezések egyharmada a vízi életteret is súlyosan károsította.

Megannyi

s nem csupán egy-két esztendőre szóló teendőnk van tehát még azért, hogy folyóink, tavaink, felszín alatti vizeink minőségét megóvjuk, javítsuk. Anyagi eszközökkel, tilalmakkal és meggyőző szép szóval egyaránt.

— kende —

Leltár betörés után

A tapasztalatok szerint az esetek jelentős részében megalapozatlanul, kellő vizsgálat nélkül határozták meg a leltárhiány összegét akkor, ha a leltár felvételéire az üzlet sérelmére elkövetett betörés miatt került sor. Általában az volt a gyakorlat, hogy a betörést követő leltárnál hiányként jelentkező összegből levonták a bűncselekménnyel okozott kárként elismert összeget, és a különbözeiét automatikusan hiánynak tekintették, megtérítésére pedig az anyagilag felelős dolgozókat kötelezték. Helytelenül.

A bűnüldöző igazságszolgáltató szervek ugyanis a bűncselekménnyel okozott kárként olyan összeget állapítanak csak meg, amelyrő] a büntetőeljárás során kétséget kizáróan bizonyítást nyert* hogy a bűncselekménnyel okozati összefüggésben keletkezett. Megtörténhet azonban, hogy az okozati összefüggést csak részben lehet bizonyítani, és mégis feltehető, hogy a hiány kizárólag a betörő számlájára írható. Miután a bűncselekménnyel okozati összefüggésbe hozható hiány nem tekinthető leltárhiánynak, a munkáltatónak a büntetőhatóságok eljárásától részben függetlenül, külön kell vizsgálni, hogy a bűncselekmény és a hiány között e lazább — a büntetőeljárás során részleteiben fel nem tárt — kapcsolat volt-e.

A leltárhiány megfizettetésével szemben is elsődleges követelmény, hogy a munkáltató megalapozott és törvényes döntést hozzon, hogy az eljárás a lehető legrövidebb idő alatt befejeződjön, és munkaügyi vita ne késleltesse. Az ügyészségi vizsgádat megállapítása szerint az *1 járások többsége törvényes. A több mint 500 munkáltatói

Anyagi felelősség

T

f Balázs József:

ÁNCISKOLA

30.

Neviczky most már azt látta jónak, ha eloldalog, s otthon egyedül gondolkodik el erről az éjszakáról és a Lilivel való találkozásról. Mint oly sokszor, most is elképzeli magának a nőt, leül valahová az udvarba, egyébként is a Lilivel kapcsolatos képzelgéseket legalább any- nyira szerette, mint Libu^ék muzsikáját. Az imént Lili megismerte őt, s ez már éppen elég ahhoz, hogy a többiek tudják: ő ugyanúgy

együtt volt Lilivel, mint bárki a bálozók közül.

De Libus kérdése még marasztalta:

— Miben csalódott, ezredes uram?

— Benned, fiam — bólogatott az ezredes, és beszállt a kocsiba.

— Az a bizonyos eltévedt

tank nem volt más, mint egy rozsdás szélkakas. Hallgasd csak — biztatta Libust.

Mindnyájan füleltek. Valahonnan a falu végéből valamelyik; háztetőről egészen idáig elhallatszott egy bádog szélkakas zörgése.

Libus nagysokára szólalt meg:

— Én sohasem mondtam, hogy ez lenne a tank ...

— De mégis felültettél engem; és én beleéltem magam

— kelt ki magából az ezredes..

— Sokmindent megcsináltam már, ezredes uram, tanúm a falu, de tankot honnan szerezhettem volna? Ámbár — nyújtotta meg az á-kat Libus.

— Micsoda ámbár?

— Ámbár egy tank, kétségtelen, sosem lehet rossz. .

— válaszolt gyorsan Libus.

— Ne higgyen neki — szólt közbe Lili is.

— Nem hiszek — legyintett a lányára az ezredes. De azért folytatni akarta a beszélgetést Libussal, felemelte a kezét, és nyomatékkai kijelentette: — Tank

nélkül ebben a században hogyan nyernél csatát?

— Az teljes képtelenség, ezredes uram — kapott a beszélgetés újabb folytatásán Libus. — Az teljes képtelenség — ismételte.

— Legalább annyira képtelenség, mint az, hogy. egy magyar részt vehessen egy győztes csatában. Ezer év óta nem volt alkalom erre, egy győztes csata, csak eny- nyi. Az én egyetlen álmom

— érzékenyült el az ezredes.

— Az én életemben még egy győztes csata. Egyetlenegy.

Libus a torkát köszörülte, szerette volna még folytatni az eszmecserét, az járt a fejében, hogy ha az öregúr kedvére beszél, talán még itt tarthaná.

— Tehát egy győztes csata

— ismételte Lábus.

— Tank nélkül, egyetlen tank nélkül hogyan képzeled? — háborodott fel az ezredes, aztán egy pillanatig maga elé nézett, majd intett a gépkocsivezetőnek, hogy indulhatnak.

Lili még egyszer kinyitotta a kocsiajtót, a bámészkodó sokaság felé fordult:

— Zsugori klottgatyá- sok!... A szart is kieszitek magatok alól! — kiabált. — Még a seggeteket se tudjátok kitörölni! — berántotta az ajtót, a kocsi éles csikordu- lással kanyarodott ki az országúira.

Még hallatszott Lili kiabálása, a kultúrház előtt szólni sem tudtak, végül aztán az ácsorgó Holocsákból kitört a nevetés, és jókedve átragadt a többiekre is. Kerczák a térdét verdeste jókedvében, már mondani akarta a barátjának, hogy „na, ez után bicikliztél te éjszakának idején”, de Neviczky már nem volt sehol.

Sietett haza, hogy egyedül, Lilire gondolhasson. Az anyját már nem találta otthon. Megállt az udvar közepén. A hűvös reggeli csendben órákig elálldogált volna. Megszokhatta már, hogy semmi különlegeset nem lát az udvaron, annyira ismeri minden zugát, de most mintha először fedezte volna fel, hogy mennyire élénk és tolakodó színek hullámzanak a házuk fehér falán, pedig á nap még nem is bukkant fel a kert alatt, a Krasznánál, s az udvar végében, a kertkapunál sötétkék foltok lebegik

körül az eperfa törzsét. Arra gondolt, hogy milyen szépséges lehetett itt az elmúlt éjszaka, s hogy mindaz, amit lát, csak látszólag élettelen, tudnak róla egészen bizonyosan, tudják, hogy túl nagy boldogság jutott neki, ekkora boldogság csak olyan embereknek jár ki, mint Libus vagy Hakli, a dobos, avagy Holocsák, az állomásfőnök. Kötelessége a világnak, hogy benne Libus és társai jól érezzék magukat. Eddig úgy hitte, hogy ő is csak akkor lesz boldog, ha eléri Libusék életkorát. Most mégis az történt, hogy Lili mindenki szeme láttára bemutatta: ismeri őt, ő tehát ugyanazt megcsinálta Lilivel, mint a többiek. Vagy — majdnem ugyanazt.

Lement a kert alá, a Krasznához.

Neviczky abban az évben többször levitte a kubikba a paptól kapott labdát, s ott hallotta, hogy Bacsáki tisztelendő urat egy délután hazaengedték, a vasárnapi misékre már nem kellett mindig egy új papot várni. A kubik- ban hallotta azt is, hogy a puskás ember, akit oly sokszor láttak a faluban meg a tanyákon, állítólag meghalt.

Volt, aki azt mondta, hogy felakasztották.

Volt, aki azt mondta, hogy bicskával szúrták le.

Volt, aki azt mondta, hogy lelőtték.

Volt, aki azt mondta, hogy valamelyik tanyán belement egy tövis a kerékpár gumijába, s miközben ragasztotta, elvágták a torkát.

Volt, aki azt mondta, hogy hogy sosem hallott róla, és sohasem látta.

Volt, aki azt mondta, hogy olyan volt az a puskás ember, mint az eltévedt tank, beszéltek róla, hallottak valamit felőle, de a valóságban sosem járt sem a Szamos, sem a Kraszna mentén, sem a homokra épült tanyákon, ahogyan a kóbor tankot is csak kitalálták, ő is a fantázia szüleménye volt.

* * *

Később, egy vasárnapi nagymise előtt még egyszer szóba akarta hozni Neviczky a reformátusok elleni mécsesét, de a pap csak legyintett, s a fiúnak úgy tűnt, Bacsáki már nem is emlékszik rá, hogy valaha is futballt vett a katolikus fiúknak.

VÉGE