Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

1983. AUGUSZTUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Együtt a húsprogramért Közös előnyökön és érde­keltségen alapuló együttmű­ködést kezdeményezett az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a nagyrévi Tiszaug Tsz-szel. A gazdaságban ko­rábban felszámolt ágazat öröksége, egy régi sertéste­lep aránylag kis ráfordítás­sal felújítható. A megyei ÁHV 120 vemheskoca süldőt és öt apaállatot vásárolt a téesznek, amelyeknek az el­lenértékét a gazdaságnak csak öt év alatt kell kiegyen­lítenie. A megállapodás ér­telmében a szövetkezet éven­te öt-hatszáz kocát nevel az ÁHV-nek, amit a háztájiba helyeznek majd ki hizlalás­Hosszabb távon ösztönzi a vállalat a húsmarha állo­mány növelését is a nagy­üzemekben. öt évre szóló gazdasági megállapodás ér­telmében hitelből fedezetet biztosít a tehén törzsállo­mány növelésére vállalva an­nak kamatterheit is. A me­gye öt termelőszövetkezetébe és egy állami gazdaságába 43,5 millió forint értékben 1450 hústípusú tehenet he­lyeznek ki. A törzsállomány növelése révén elért többlet- termelés és többletértékesítés hasznának 15 százaléka illeti meg ezért az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot. Központi intézkedések az aszálykárok ellensúlyozására (Folytatás az 1. oldalról) mén kívül hagyni, hogy a mezőgazdaság exportikötele- zettségeiinek teljesítéséhez fontos népgazdasági érdekek fűződnek. Ezután ismertet­te azokat az intézkedéseket, amelyeket a gazdaságok fo­lyamatos üzemvitelének biz­tosítása és a jövő évi ter­melés megalapozása érdeké­ben már megtettek a pénz­ügyi- és banikszervek. Eizeik jórésze megegyezik a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői, valamint az üzemek által körtekkel, ja­vasoltakkal. Ki kell emelni a különböző hitelesedékessé­gek átütemezésével, a hitel- képesség helyreállításával, a földadó mérséklésével, illetve eseti elengedésévéi, a gyorsí­tott és szanálási eljárás nél­küli veszteségrendezéssel kap­csolatos pénzügyi intézkedé­seket. A tanácskozás vitájában hozzászólók mindegyike megelégedéssel beszélt arról, hogy a megyei pártbizott­sághoz és a megyei tanács­hoz hasonlóan az ágazati minisztérium, és a főhatósá­gok is gyorsan, hathatósan segítik az aszály sújtotta gazdaságokat. Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság tit­kára hangsúlyozta, hogy a bajbajutott gazdaságoknak is keresniük kél! a lehetősé­get, a belső tartalékaik fel­tárásával. az eddigi kiesések ellensúlyozására, a további veszteségek csökkentésére, reális alapokat teremtve a külső segítségnyújtás, a köz­ponti intézkedések iránti igényhez. A megyei tanácskozáson elhangzottakat Villányi Mik­lós államtitkár foglalta ösz- sze. Kijelentette, hogy a ta­nácskozás elérte célját: a minisztérium vezetőinek si­került. alapos tájékoztatást kapni a megyei helyzetről és hasonló információkkal se­gíteni a térségben gazdálko­dók munkáiét; idejében tá­jékoztatni tudták a szorult helyzetben levő nagyüzemek vezetőit a. már megszületett és a várható központi, segí­tő intézkedéseikről; a légi Ille­tékesebbektől, az időjárás okozta gondokat közvetlenül átélő mezőgazdasági üze­mek vezetőitől gyűjthettek javaslatokat az aszály miatti kiesések pótlására szolgáló további intézkedések kimun­kálásához!. Felszólalása vé­gén a kölcsönös támogatás adta és az üzemek közötti együttműködésben rejlő le­hetőségek kihasználására hív­ta fel az államtitkár a me­gye mezőgazdaságában és élelmiszer iparában dolgozók figyelmét. TF Mi fő a fazékban? Százezer adag étel —Kétfajta menüből választhatnak Nyáron nehezebb Hajlamosak vagyunk le_ gyinteni: ó, a menza, az üke- mi konyha ... ! A munkahe­lyi étkeztetés azonban böl­csődétől a nyugdíjig végig­kíséri a legtöbb ember életét, és bizony hatással van napi hangulatára az, hogyan sike­rült elverni éhségét. Mit főznek hogy főznek, mennyit adnak? Sok bukta­tója van egy jó üzemi kony­hának. A Szolnoki Cukorgyárban is fontos kérdés a dolgozók étkeztetése, hiszen a mun­kások és az alkalmazottak fele rendszeresen ott ebédel. Átlagosan naponta 400 sze­mélyre főznek, ez 100 ezer adag ételt jelent évente. „Üzemben”, vagyis a cukor- gyártási szezon alatt ez a szám természetesen emelke­dik, hiszen sok dolgozót vesz­nek föl. A 600 adiagos, önkiszolgá­ló rendszerű étkezde 6 éve üzemel, s egyelőre nincs is szükség további bővítésre. A dolgozók két féle menüből választhatnak, hogy minden­ki megtalálhassa a kedvére való ételt. Az ötnapos munkahét be­vezetésével nőtt a napi mun­kaidő; 14.55 óráig tart. Ezért a dolgozók kérésére 20 per­ces ebédszünetet iktattak be: három csoportban, 12 óra és háromnegyed egy között ét­keznek a cukorgyáriak. Ti­zenhárom órától pedig más vállalatok dolgozóit szolgál­ják ki. Sok nyugdíjas innen hordja az ebédet, s rendsze­resen itt étkeznek a szakmai gyakorlatukat a cukorgyár­ban töltő fiatalok is. Nekik szombat—vasárnap is főz­nek. — Hogy lehet táplálni na­ponta 400 embert? — kér­deztem Hermán Pálnét, az üzemi konyha vezetőjét. — Bizony nem könnyű 20 forintból kétfogásos ebédet teremteni — mondja. — Rá­adásul sok kötöttségünk is van: a kalkulációs könyvünk­ben pontosan szerepel, mi­ből mennyit kell felhasznál­ni, mennyi húst kell adnunk, mennyi zsírt tehetünk az ételbe. Vigyáznunk kell ar­ra is, hogy változatos legyen laz étrend, s persze meg kell felelnünk a Köjál szigorú előírásainak is. Ha ezeket betartjuk, akkor még sem­mit sem tettünk, hiszen az a cél, hogy az ételt szívesen is fogyasszák, ne a moslékba főzzünk. Tudjuk, hogy nem lehet eltalálni midenki szá- jaízét, de od® lehet figyel­ni, milyen ételnek van sike­re, mit nem szeretnek. Csak elvétve csinálhatunk példá­ul sajtos makarónit, mert az­zal az emberek nagy része „nem áll szóba”. Annál job­ban szeretik a nakottkáposz- tát, a rakottkelt; az lesz a héten is — magyarázza a konyhafőnök. — Ilyenkor nyáron a leg­nehezebb, mivel mindenki elvárja, hogy „nyáriasitsuk” taz ebédeket. Könnyű mon­dani, hogy több gyümölcsöt, zöldséget, dehát ezek az árak ... A zöldségféléket mu­száj megvenni, bármibe is kerül, de a gyümölcsöt crak egy-egy leves, szósz formá­jában tudjuk „becsempész­ni”. A másik baj meg az, ha valamit nem lehet kap­ni. Ma is eget-földet felfor­gattam sűrített paradicso­mért, de hiába. Nem fogja elhinni, de karalábét sem kaptam 1 — Jöjjön, nézze meg a konyhát is.! — invitál Her­mán Pálné. — Igaz, egy ki­csit meleg van, a szagelszí­vót ugyanis nem szeretjük bekapcsolni, mert inkább berreg, mintsem használna — magyarázza. Miközben megmutatja a hatalmas üstöket, sütőket, a húselőkészítőt és a mosogató­gépet, megtudom, hogy a vezetőn kívül ® konyhán még tízen dolgoznak, négyen sza­kács képesítéssel. A konyha büszkesége, a két hűtőkamra, az egyikben a húst, a másik­ban a másnapra előkészített zöldségeket tárolják. — Ebből lesz a holnapi ebéd: lebbencsleves, sültcsir­ke és lucskoskáposzta — mu­tatja a konyhafőnök. — Hol­napután pedig barackos gom­bócot csinálunk! Palágyi Edit Először is a másodlagos Ritka az a tankönyv, amelyből tanulván az ember elkezd mosolyogni, netán ha­hotára fakad, miközben fe­jében az ismeretek gyara­podnak. Nem a sajtóhibákon vagy a fogalmazás kétértel­műségén, pipogyaságán ne­vet az, aki kezébe veszi dr. Novák István Jogi ismeretek című jegyzetét. Hanem a pél­dákon, az egyes jogszabá­lyokhoz, vitatott kérdések illusztrálásához felvonulta­tott esettanulmányokon. A vicc persze gyakran olyan, mint a gyümölcs, megromol­hat, elveszti frissességét, vagy a körülmények; például hát­térinformációk híján éretlen, savanyú, még zöld marad. Az említett jegyzet némelyik szituációja riéhány évvel ez­előtt még igencsak ez utóbbi kategóriába tartozhatott vol­na. íme közülük egy: a kép­zelet szülte gyömöszkei Szájharmonika Készítő Szö­vetkezet nagyarányú üzemát­építésbe kezd. Ennek kapcsán húszemeletes irodaházat épí­tenek. A földmunkáknál va- nádiumot találnak. A vezető­ség úgy dönt, hogy ezt a kü­lönleges fémet maguk a száj­harmonika-készítők haszno­sítják, vagyis a nemes hang­szer készítése mellett létre­hoznak egy melléküzemágat. Mérlegük amúgysem a leg­jobb, talán e melléktevé­kenységgel „helyére” billen­tik. . . Kezdődik a sztori. Kimondani is szörnyű Volt olyan időszak, ami­kor nemhogy lamentáltak volna az ilyesféle különös anyagon, a melléküzemágon, sőt ha ilyet találnak, földet dobnak rá, elkerülni a kelle­metlenségeket, ne is lássák, ne is zavarjon! Mindez egy példa kedvéért. Az eset ma­napság azonban nem is tűnik olyan viccesnek. Inkább hat példának, ha úgy tetszik mintának, ha más nem, a szemlélet, ami mögötte rej­lik, A gazdaságok — ott a vezetők és vezetettek — je­lentős része tanul. Egyikben cukorüzem, másikban seprű­készítő, a harmadikban do­bozüzem igyekszik kiszolgál­ni a népgazdaság „nagyjait”, s a lakosságot, szerezvén fo­rintokat így a nyereség rub­rikájába, ellensúlyozni ezzel más, úgymond főágazati vesz­teségeket. Hogy a tanulásnál maradjunk; manapság mind több helyen bővülnek az is­meretek, ugyancsak az em­lített célból. Például a hír: silókukoricát vetnek itt — mondjuk Cibakházán — olaj retket amott — mondjuk Kunhegyesen. Ezzel elérkez­tünk a mezőgazdasági üze­mek tananyagának újkeletű tárgyához: tyfon, perkó, blattkutterfohl — az utóbbit kimondani is szörnyű, nem­hogy termeszteni. Az aszály megkínozta gabona betakarí­tása után pedig tetszik, nem tetszik, meg kell tanulni, sőt el is kell vetni, sőt be is kell takarítani az aratás után el­vethető, gyorsan növő takar­mányféléket. Persze ez a legtöbb üzem­ben nem a tetszik, nem tet­szik meggondoláson alapul. Inkább azon a számításon, hogy mit hoz ez a konyhára — vele szemben mennyire meríti ki a földeket, meny­nyire ellensúlyozható általa a terméskiesés, vajon adha­tó-e így munka a gyors és rövid aratás után a gazdasá­gok dolgozóinak? Mindezt megítélni a mezőgazdasági üzemek szakembereinek dol­ga. Azonban már most — a betakarítás utáni jelekből látható —s hogy mind több helyen fontolóra vették: az egyik fronton elszenvedett vereségeket miként ellensú­lyozhatják egy másikon. S ez nem csupán gazdaságokra jellemző. Vegyünk egy nem megye­beli példát. A komáromi Kőolajfinomító, hírül adták, 'tablettákat gyárt. Teheti, mondhatjuk — ha a British Petrol megengedi magának, hogy kooperációban angolná­kat termeltessen a Hortobá­gyon, miért ne engedhetné magának a pirulák gyártá­sát egy hazai hasonló arcu­latú üzem. Az említett vállalkozások­ra a magyarázatot a gazda­sági élet egy-egy részterüle­tén bekövetkezett változások adják meg. Vagyis csökkent a kőolajszármazékok iránti kereslet, magas a feldolgo­zandó nyersanyag ára. A berendezések pedig kis át­alakítással használhatók ke­resett termékek gyártására. Tehát rajta! Széles a paletta Csak az elismerés hangján lehet szólni azokról, akik ke­resik az útját a másodlagos termékek hasznosításának. (Milyen széles a paletta a csutkaszártól a szerves trá­gyán át, az eltávozó füstgá­zokon keresztül a pernyéig.) Dicséretesek ezek az egyre szaporodó próbálkozások, hi­szen pénzt hoznak, vagy fo­rintok kiadását teszik fölös­legessé, hogy a deviza kímé­léséről ne is beszéljünk. A nyereség ilyenfajta feltölté­sének, a technológiák ilyen jellegű kihasználásának, a imelléktiermékek feldolgozá­sának haszna vitathatatlan. Ezért fontos a „másodlagos”, amelynél már csak egy lé­nyegesebb van „az elsődle­ges”. Való igaz, időnként fala­kat kell ledönteni, hegyeket kell mászni ahhoz, hogy az új befogadásra, megértésre találjon. Ennél talán egyet­len nehezebb feladat van, a régi, az úgynevezett „főpro­fil” módosítása. Hogyan? A kérdésre válasz gyanánt fúj­juk a jól megtanult gazdasá­gi leckét: gazdaságosan, el- adhatóan, a kor és nyilván a vevő, aki kemény valutával fizet igényeinek megfelelően. Akkor hanyadlagos? Nem véletlenül kerülnek a híradások élére oly gyakran mostanában a „másodlagos” — ideérthetjük a kisvállalko­zásokat is, amelyek jó né­hány esetben hordoznak újat, tartalmukban gyakran igen pozitívak — kis költség és adminisztráció, jobb szerve­zés, újdonsült megoldások és még sorolhatnánk a jellem­zőket, amelyeket szívesen mondanánk el az „elsődlege­sek némelyikéről”. Igen fon­tos a szerepek megítélése. Il­lusztrációnak talán olcsó fo­gás, de valós: egyik kutató- intézetben dolgozó mérnök mondja, hogy a közepes vál­lalati tempótól kiválóan tud dolgozni a pjt-nek, már ke­ményebb ütemet diktálva magának; a délutáni, esti órákban. S ugyebár a szak- irodalmat forgatva, az anyag- beszerzőknél kilincselve, minthogy egyszerűbb számí­tógépeket gyártanak, egyben már a másodlagos műszakra is készül. Illetve elsősorban arra, hisr.en jövedelmének jelentősebb hányada innen származik. Cazdaságaink esetében az arány fordított, á másodlagos egyben pótló­lagos is. Megoldását, törek­véseit tekintve azonban az esetek többségében „elsődle­ges”. Amiből köznapi halan­dók, — akik különösebben nem járatosak a gazdasági élet labirintusában — szá­mára is kiderül: a másodla­gos gyógyít, de nem varázs­szer. A képzeletbeli szájharmo­nika készítők, mint az emlí­tett könyvből megtudjuk, hiába próbálkoznak, mert a vanádium bányászásához aligha kapnak jogot. így azután maradnak a fantázia teremtette szájharmonikások a hangszerüknél, marad a „főprofil”. Végül is happy enddel végződhet a kitalált termékük gyártása, ha az jól szól. A képzeletbeli külpiacon is. Amely persze, minden jellemzőjével maga a való­ság. Hajnal József A martfűi Tisza Cipőgyár részére dolgozik a cibakházi Vörös Csillag Tsz melléküzemága. A cipőfelsőrész készítésen kívül talpbetétgyártással is foglalkoznak. Képünk a szabászaton készült Fiataloknak Béketalálkozó a Velencei-tónál Nagyszabású béketalálko­zót rendez holnap pénteken, a velencei üdülőközpontban az Országos Béketanács If­júsági és Diákbizottsága. A közelmúltban magalakult bi­zottság vezetője elmondta: A fiatalok hazánkban is keresik kutatják a módját, miként tudnának hozzájárul­ni az enyhülés kibontakozá­sához, megerősítéséhez, ho­gyan juttathatnák kifejezés­re: nem értenek egyet az im­perialista körök politikájá­val, az esztelen méreteket öl­tő fegyverkezési verseny haj­szolásával. Tiltakozásuk azonban a korábbitól eltérő formákat is igényel: a többi között lazább, kötetlenebb rendezvényeket, ahol az el­vek tényszerű ismertetése szórakoztató, mégis temati­kus programokkal ötvöződik. Ennek jegyében rendezik meg a velencei találkozót is. A tervek szerint vitafórumok és beszámolók váltják egy­mást, középpontba állítva a júniusi, prágai békevilágta­lálkozó eseményeit. Az egésznapos rendezvény alkalmával felhívást is meg­fogalmaznak, amelyet a ké­sőbbiekben eljuttatnak a ja­pán fiatalokhoz és a brüssze­li békemenet tagjaihoz. Ez­zel is építeni, erősíteni kí­vánják nemzetközi kapcso­lataikat. Erre annál is inkább szükség van, mert október elején nagyszabású ifjúsági békekonferenciának ad ott­hont Budapest. Sikerre, jkézzéifiogható eredményekre csak akkor számíthatunk, ha e tanácskozáson minél na­gyobb számban képviseltetik magukat a békéért küzdő mozgalmak — mondotta vé­gezetül Bárd András,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents