Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-23 / 198. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 23. Mondd, te kit választanál? Gregorián már volt, Rékáét most írta Mindenki találhatott kedvére való szórakozást A nyári kulturális programkínálat Szolnokon Bródy és Szörényi a ligeti rockopera „kulisszatitkairól” Valakinek holnap át kell írnia a régi meséket, Valakinek holnap meg kell válnia az életétől, Valakinek holnap át kell vennie a koronaékszert, Mondd, te kit választanál? (Részlet a rockopera nyitányából) Füst gomolyog a városligeti Királydomb felett. Papok jönnek katonák, főurak, s egy nép apraja, nagyja, és megjelenik az Illés együttes. Az „István, a király” rockopera nyitóképe. Felcsendül a nyitány, egy régi Illés-dal: Te kit választanál? Szabadtéren még soha ilyen színes forgatag. Négyszáz néptáncos akaszko- dik össze, gyűrűbe táncolnak, majd végigkígyóznak a dombon. Aztán kezdődik a játék, bírókra kel István és Koppány, s a győztesnek se lesz könnyű dolga. Egy nemzetet kell megtartania a Kárpát-medencében. És felcsattan az első taps. — Tíz éve nyilatkozzuk, hogy Boldizsár Miklós Ezredforduló című darabjából operát írunk — mondja Bródy János. — Eddig mégsem mertünk belevágni, mert nem volt színház, szereplő- gárda. A rockopera is ismeretlen műfaj volt. és talán magunkban sem bíztunk eléggé. A „Koncert” film után Nemeskiirty tanár úr biztatott, hogy szeretné ezt a társaságot újra munkában látni, filmet forgatni. Félve említettük meg az „István, a király”-t, de rögtön elfogadta. — Jól szólt a zene, s a szöveg is érthető — nyugtázta elégedetten előadás után Szörényi Levente. — Nagy könnyebbség volt, hogy a szereplőket mi válogattuk, s testre szabottan írhattam. — Sokáig váratott magára az első magyar rockopera ... — Soha nem jártunk még ezen az úton és hiába hallgattam meg a Jézus Krisztus Szupersztárt vagy a többi rockoperát, rögtön el is felejtettem, s a saját fejem után mentem. Ez a gregorián ének, a „Töltsd el szívünk fényesség”, amit most a papok énekelnek, már tíz éve megvolt. Réka (Koppány lánya) énekét viszont mostanában írtam, s az a magyar népdalokhoz hasonlít. Vfgyáztám, hogy megőrizzem a Kárpát-medence dallamait. Hallható még tiszta rockzene, s a századforduló könnyed muzsikájából, amit a főurak karikírozására használtam. Már a próbák türelmes és egyre népesebb közönsége is sikert ígért, s az előadások estéin hosszan ünnepelték a szereplőket. A Tisza Szálló tornyából messze szálló tárogatómuzsikát hallgattuk szegedi ismerősömmel, akinek fölöttébb tetszett az esti hangverseny. — Ez nálunk is biztos siker lenne — bizonygatta. Rögtön támadt ötlete, hogy hol lehetne megszervezni. — Milyen vonzó programokat kínál még a város?— tudakolta. Ami éppen eszembe jutott, sebtében soroltam: hangversenyek, kiállítások... Hosszú volt a lista, bár a toronymuzsikához hasonló, sajátos élmény nem került fel rá. Kár lenne még búcsúztatni a nyarat — többen most vannak szabadságon, vagy ezután mennek, a diákok is élvezik még a vakáció utolsó napjait — nem is annak szánjuk, amikor emlékeztetőként végiglapozzuk azokat a kulturális - eseményeket, amelyek az elmúlt, közei három hónapban történtek Szolnokon. Milyen volt a kínálat, s az érdeklődés? A városi tanács művelődésügyi osztálya hangolta össze az intézmények munkáját. Az alapelv az volt, hogy kevesebb, de jobb műsort adjanak, kielégítsék a rétegigényeket is. Júniustól új formátumban, gazdagabb tartalommal jelent meg a „kulturális étlap”, a szolnoki műsorkalauz, amelyből kiki tetszése szerint választhatott. A második alkalommal rendezett zenés színházi találkozó iránti érdeklődés bebizonyította, hogy a közönség igényli a zenés darabokat. De túl hamar követte a ze- inés színházi randevút a Szolnoki nyári színház bemutatója a Múzeumudvarban. Jóllehet a Filuména házassága szakmailag jól sikerült, hangulatos, pergő, szellemes volt, igazi nyári könnyed darab, — mégis elmaradt az érdeklődés az előző évihez képest. A tíz előadásból a fele volt teltházas. Lehet, hogy a közönség az igazán nagy neveket hiányolta a szereplőgárdából. A kabaré kedvelői kitűnően szórakozhattak a Kinek pénze van című műsoron, amely színvonalas, a színészek részéről komolyan vett, feszes előadás volt, a műfajban soha rosszabbat! A szabadtéri színpad a megkezdődött felújítás miatt az idén sem válhatott a nyári programok otthonává, ifjúsági centrummá. így itt elmaradtak a filmvetítések is. Szolnokon nem volt szabadtéri mozi, mivel a Széchenyi lakótelepit beköltöztették az egyik iskolába, a Vörös Csillag kertje változatlanul zárva. Pedig a közönség örömmel megy- olyan műsorra, melyet a szabad ég alatt tartanak. Bizonyítja ezt a Tisza Szállóban rendezett két remek hangulatú hangverseny is. Ügy tűnik, a Tiszán innen... című műsor hagyománnyá válik. A zenei kínálat igen sokszínű volt. Június derekán rendezték meg az országos szövetkezeti dalostalálkozót, 1300-an érkeztek a városba. Daloltak az utcákon, tereken, észrevették magukat, nem Élménygazdag két hónapra emlékezhetnek vissza Karcagon a nyári napközibe járó alsótagozatos gyerekek, A 120 tanulónak sokféle előadást, kirándulást — Debrecenbe, Tiszafüredre — táncházait szerveztek, de lehetett diaképet, filmet nézni, barkácsolni, bábokat készíteni. A két hónap zárásaként a napközisekből alakult Hangocska és egy báb- csoport kis műsorral kedveskedett. A Déryné Művelődési Ház színpadán először a Hangocska Vivaldi Négy évszak című zenéjére készített mozgáskompozíciójuk pantominszerű mesejeleneteit. majd a bábosok előadását láthatták a gyerekek és a fiaikra, lányaikra kíváncsi szülők. úgy, mint a közönség a hangversenyeiken. A Múzeumudvarban bemutatkozott a jászberényi kamarazenekar, a debreceni ütős együttes, de szólt az árkádok alatt barokk muzsika is. Valamennyi emlékezetes, élményt adó volt. Csalódást keltett viszont a kaliforniai folkegyüttes. Bosszantó, hogy nem először „ültették fel” a nézőket bóvlival. A tizenévesek kevesebb rock-koncertet hallgathattak meg, viszont a művelődési központban táborozó diákcentrum bőséges kínálattal fogadta őket. Rocktörténeti sorozatot indítottak, volt kirakodóvásár, diaporáma-be- mutató; találkozót rendeztek politikusokkal, szívesen járnak a fiatalok a vakáció moziba. A gyermekműsoroknak különösen nagy figyelmet szenteltek az intézmények. A művelődési házak foglalkozásai vonzották az általános iskolásokat, a strandokra kivitt programoknak is számos nézője akadt. Dicsérendő a megyei múzeum szervezésében indított Kalandos nyár című rendezvénysorozat, amely sok diáknak szerzett felejthetetlen élményt, mint a TIT csillagvizsgálójának hétfőnkénti bemutatói. A kiállítótermek gazdag programot kínáltak. Bár köztudottan a .tárlatoknak több látogatója akad a hűvösebb hónapokban, mégis sokan megfordultak a különböző kiállításokon. A Vankóné Dudás Juli képeit bemutató kiállításnak sok nézője volt, ugyancsak sokan látogatták a Jászkun fotóklub munkáit felvonultató tárlatot is. Az elmúlt hónapokban új képzőművészeti alkotásokkal gazdagodott a város. Simon Ferenc Kodály portréját, Nagy István Zenélő című alkotását, valamint a Kossuth díjas Pátzay Pál Vidovszky Béláról készített portréját csodálhatjuk meg . a városban. A Szolnokra látogatók, turisták zöme átutazó vendég, egy-két napot tölt itt, ami alatt igyekszik megismerkedni a várossal. Nem mindegy, hogy milyen benyomásokat szereznek róla, többek között kulturális életéről, el- mennek-e egy hangversenyre, végigjárják-e a kiállítótermeket. Természetesen a szolnokiaknak sem mindegy, hogy mit kínálnak számukra a nyári hónapokban, ha kikapcsolódni, szórakozni vágynak. Fekete Sándor T Balázs József: ÁNCISKOLA 28. — Egy tankról beszélnek, hogy eltévedt! Állítólag végigment a falun. A szamár megijedhetett tőle — mondták többen. Ez ésszerű magyarázatnak látszott, de aztán mégsem esett több szó a tankról. Hakli elindult a homokút felé, ki a határba, arra gondolva, hogy csak abba az irányba vihették el a szamarát. A faluból gyorsan kijutott, a többiek sem maradtak le, azt hitték, hogy valamilyen biztos nyomot követ, s azért rohan ennyire. Ez az út vezetett a tanyákra. A dobos nem tágított, mintha egy láthatatlan kötélen húzták volna, haladt a menet előtt. A tanyák felé sietett, ahonnan már idehallatszott a kakasok kukorékolása. A ködben feltünedező dombok fölött magányos pacsirta énekelt, s nagyon messziről a békamadár kuruttyolt — mert igazi madár volt az; ugyanúgy rep- desett, mint a sárgarigó, de a hangját a békától örökölhette, ezért nevezték el békamadárnak. Ottilia asszonyt felültették egy bicikli csomagtartójára, mert csak így tudta utolérni a menetet. Kerczák és Ne- viczky futásnak eredt, hogy utolérhesse a dobost, aki egyszer csak megtorpant. Mély árok tátongott előtte, Hakli úgy bámulta a meredek árok alját, akár a kivégzés előtt álló elítélt. Valaki az árokba fordította a kordét, előtte ott feküdt a szamár is. A két hátsó lábát egy foszlott kötéldarabbal átkötötték. Az állat mozdulatlanul feküdt. Hakli lecsú-. szott a kordé mellé, rángatta jobbra-balra, mert azt hitte, hogy alá szorult a szamár lába. — Most mit tegyek? — hajlongott, csúszkált, kétségbeesetten az árok alján. Még hátrább húzta a kordét, mintha arra számítana, hogy ezzel feltámaszthatja a szamarát. Amikor az árok peremén meglátta a tehetetlenül fekvő állatot, az volt az első gondolata, hogy elpusztult... De mégis bízott, hátha megmentheti, hátha kitalálnak majd valamit, a szamár élni fog, s nem lesz semmi baj. Minden úgy történik majd, mint eddig, ezzel járnak a bálokba, a tánciskolába, s Ottilia asszony is nevetni fog egy nagyot: jól megviccelték őket... Most mégiscsak várta a többieket, nem mert a szamárhoz nyúlni, pedig a gyorsan odaérkező fiúk már arra gondoltak, hogy levágják a kötelet a lábáról. A bálozók odaértek az árokhoz, Hakli felnézett a mélységből, a fenekére huppant, megcsúszott a lába, s már nem is törődött a fekvő állattal, sem zavarával. Ügy bámult maga elé, mintha senki" se lenne a közelében, babrálta az árok sárga homokját. A nagy csend szinte körülszorította, a hajnali bokormoccanások már nem jutottak el az árok aljáig. A bálozók csak azt látták, hogy Hakli felcsuklik. — Féleszű vagy? Hogyan lehet siratni egy szamarat? szólalt meg nagysokára egy sötétruhás bálozó, aki szinte szégyellte magát Hakli helyett, hiszen sosem látott még felnőtt embert egy állat elvesztése miatt így sírni. — Mit lehetne tenni? — hallatszott végül a mélyről Hakli tompa hangja. — Levesszük a lábáról a kötelet, hátha van még benne élet — indítványozták többen is. Vártak egy kicsit, majd rádobták az ujjasukat a biciklikormányokra, összébbrántották a nadrágszíjakat, nehogy lecsússzon róluk a nadrág a nagy munkában, hiszen az árok alján emelgetniük kell majd az összekötözött állatot. Sokáig készülődtek. A két fiú már lenn állt Hakli mellett, de megvárták a többieket, akik . bizonytalanul, négykézláb, ki hogy tudott, lecsúsztak az állat és a kordé mellé. Hamarosan kiderült, hogy nincs a szamárnak semmi baja, csak a szűk mélységben moccanni sem tudott, de amint a kötelektől megszabadították a lábát, kaparni kezdte a- füvet, s Hakli kedveskedő biztatása közepette fel is állították. — Nagytestű szamár, nehéz szamár — ismételgették, amíg felhúzták-vonták az árok egy kevésbé meredek pontján. — Homoki szamár ez, nyolc mázsát is elhúz — tette hozzá az egyik bálozó nagy szakértelemmel. — Omboly i szamár, ismerem a fajtáját — mondta valaki, amikor végre megpihenhettek. — Mi az, hogy ömbölyi szamár? — nézett körül Ho- locsák. — Omboly egy falu, túl a nyírbátori homokon — siettek válaszolni többen is Ho- locsáknak, aki vasutas létére még nem hallott erről a faluról. Hakli befogta a kordé elé az állatot, majdnem kopaszra nyírt fejét az állat hátához törölgette, majd kézfejével leseperte a homlokáról a verejtéket. — Háát — hüledezett örvendezve, hogy ilyen szerencsésen végződött a dolog a szamárral. Végre, nyugodtan nézhet Ottilia asszony szemébe, aki éppen Libusnak magyarázott: — Meg kell tudni, hogy lei csinálta ezt a viccet velünk utasftota Libust. Hakli befogta a kordé elé az állatot, felült a szalmával tömött zsákra, a kordé ülésére, s akik felfértek még, mind felugráltak mellé. / (Folytatjuk.) |A rádió j IhulámhosszánJ Parádés műsorok Ki tudja miért, a műsor- szerkesztés jóvoltából először láthatta és természetesen hallhatta a közönség a 75 éves Feleki Kamillt a ívben, majd vasárnap hallhatta a rádióból. Bekövetkezett tehát amitől minden rádiósszakember fél a tv „elsőbbsége”. Az igazsághoz tartozik, hogy a két Feleki-műsor eltérő műfajú összeállítás volt, de talán nemcsak ezért vitte el a pálmát a Petőfi- adó vasárnapi műsora. Az előzőekkel már jeleztük véleményünket, a rádió Feleki- összeállítását éreztük iga- zabbnak, tökéletesebbnek. De vajon ha nem láttuk volna az említett tv-műsort, akkor is annyira tetszett volna a rádiós Feleki? Erre bizony a krónikásnak nincs mérőműszere, a szubjektum viszont csalóka. Mégis úgy gondoljuk, a vasárnap délelőtti Fe- leki-műsornak nagy hasznára volt a szombat esti tv adás. Akkor viszont talán arra kell gondolnunk, hogy egy érdekes kísérletnek voltunk, szerencsére nem szenvedő, alanyai. Szokták mondani egy-egy színészre, előadóművészre: nagy rádiós egyéniség. Feleki is az, de legalább annyira „élő”, hatásos a tv képernyőjén. a filmen is, mint a mikrofon előtt, összekeverhetet- len, utánozhatatlan alakja színházi életünknek Glausiusz bácsiként emlékezetes, Miska pincérnek pedig felejthetetlen. A tv és a rádió műsorából egyaránt az derül ki, a „semmibe vett” műfaj az operett a nagy színészegyéniségek — Honthy, Latabár, Feleki — előadásában egyáltalán nem érződik avultnak, porosnak. Legfeljebb azon sajnálkozhatunk, hogy egyre ritkábban láthatunk a Feleki Kamilléhoz hasonló operettfigurákat. Kár, mert — ahogy a 75 éves korában is nagy népszerűségnek örvendő művész példája is bizonyítja, a közönség változatlanul ragaszkodik az operetthez, a jó muzsikához, a nevetéshez. A Feleki-műsor nagy érdeme, hogy a művész emberi arculatát egyszerűen, igazul mutatta meg. A szombati nagy, Dumaparti légiparádé főszereplőit szólaltatta meg a Petőfi rádió vasárnap esti riportműsora. Parancsnokok, pilóták, földi irányítók beszéltek a látványos délelőtti kulissza titkairól. Majdnem olyan érdekes volt, mint maga a légiparádé. — ti — Román nemzeti napok a Bukarest étteremben Tegnap a Bukarest étteremben román nemzeti napok kezdődtek. A megnyitón Vadász Zoltán, a Dél-budai Vendéglátó Vállalat igazgatója . elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt, a magyar—román belkereskedelmi munkacsoport döntése alapján hozták létre Budapesten a Bukarest, Bukarestben pedig a Budapest éttermet.. Az évforduló alkalmából most egy héten keresztül nemzeti vacsoraesteket rendeznek, ezenkívül bemutatják Románia népzenéjét, s árusítással egybekötött népművészeti kiállítást is rendeztek. Az igazgató tájékoztatott arról is. hogy szeptember 15-től a bukaresti magyar étteremben rendezik meg a magyar nemzeti napokat.
