Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-19 / 196. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 19. 4 Az egész városnak épült Tizenhat tantermes iskola Jászberényben A KIROV BALETT SZEGEDEN Giselle Holnap délelőtt 9 órakor ünnepélyes átadásra gyűlnek össze Jászberény lakói, a város vezetői, az építők, a pedagógusok és mindazok, akik az új 16 tantermes iskola építését szívügyüknek tekintették. A felszabadulás óta nem építettek ekkora iskolát Jászberényben, mint ez. Kisebb épült, vagy tanterembővítés volt. Eredetileg a Bajcsy-Zsi- linszky úton is 8 tantermes iskola építését tervezte a városi tanács, és a pelyhesparti iskolát bővítették volna még 4 osztályteremmel. A VI. ötéves terv beruházási feladatai között már néggyel több, összesen 16 tantermes iskola építése szerepelt, közel a város központjához, két lakótelep között, forgalmas utaktól félreeső, de jól megközelíthető helyen. — Az idő rövid volt, s ha a tanítás most ősszel nem kezdődik meg az új iskolában, megoldhatatlan feladat előtt állunk — mondja Kovács Miklós tanácselnök-helyettes. — A terveket a Szolnok Megyei Tanács Tervező Beruházó Vállalata készítette, az építés lebonyolítását ugyancsak ők végezték. A Szolnok megyei ÁÉV tavaly márciusban kezdte a MAJ- DŰVÁZ szerkezetű iskola alanozását, októberben a szerkezet kész volt, és azóta is nagy erővel, több kivitelező bevonásával dolgoztak. A generál kivitelező az oktatási szárny elkészítését először ez év augusztus 25-re vállalta, a tornatermet pedig tehát a teljes befejezést, év végére. Pál András építésvezető szerint a város és a vállalat vezetőinek érdeke közös volt a korábbi befejezésben. — Üzemeltetés miatt is, kivitelezői szemmel is összetar- tozónak tekintettük a két részt. Most kész az iskola, kezdődhet az oktatás, októberben a fűtés, nem lábat- lankodunk itt a gyerekeknek decemberig. Átütemezés miatt az anyagbeszerzés gondot okozott, de sikerült mindent megoldani. Szép, érdekes munka volt, elégedett vagyok építőimmel. — Az iskola teljes költsége 68 millió forint, a kisajátítások bírósági költségeitől a szertárak berendezéséig, — mondja Gedei György, a városi tanács vb pénzügyi osztályának vezetője. — Kiderült, hogy a tartalék keretet is felhasználva 2 és félmillió forint fedezethiány van, főleg az árváltozások miatt. Ez azt jelentette, hogy elkészül az iskola, de üresen marad, vagy sártenger veszi majd körbe és drótháló lesz a keA Magyar Munkásmozgalmi Múzeum szeptembertől új, háromrészes kiállítássorozatot indít Torz képek címmel. Az első tárlat szeptem-' bér elsejétől a magyar politikai karikatúrákat vonultatja fel az 1848—1919 közötti időszakból. E korszakban számtalan vicc- és élclap jelent meg, több kiadvány közölt hasábjain torz képet. Egyebek között á Herkópáter, a Borsszem Jankó, a Charivari anyagából válogatták össze a bemutatásra kerülő mintegy 400 karikatúrát. A látogatók átfogó képet kapnak majd arról, hogy a legkülönbözőbb pórtállású lapok hogyan kommentálták a fontosabb bel- és külpolitikai eseményeket. A karikatúrák tükrében ismerkedhetnek meg 1848-cal; az abszolutizmus korával, amikor csak intézményeket volt szabad kifigurázni, politikusokat nem, s megtudhatja a közönség azt is: ezekben az években rítés. Mint máskor, maradt az időhúzás vagy a kilincselés. A pártbizottság és a tanács társadalmi munkára mozgósította az egész várost. Külön bizottság alakult, hogy a sportudvar, a kerítés, a térburkolatok, az olajlefejtő hely és az utak elkészítésére verbúválódott önkéntes brigádok munkáját összehangolja. Voltak vállalatok, melyek kommunista műszakok bevételét utalták át, mások géppel, anyaggal, kézi erővel segítettek. (Ünneprontás volna azokról szólni, akiket hidegen hagyott ez a lelkes mozgalom.) Pedagógusok és leendő diákok július közepétől megkezdték a takarítást, a tantermek, a szertárak, az étterem felszerelését. Az új iskola miatt átrendeződtek a körzethatárok, csökkent az iskolák vonzás- körzete. Szinte egyetlen általános iskolás osztály sem maradt eredeti összetételében. Az illetékesek azonban arra törekedtek, hogy baráti közösségeket, testvéreket ne válasszanak szét. Igaz, 16 tantermesre épült az iskola, de az első naptól 22 osztályt kell fogadnia. A 800 gyerek 14 alsó és 8 felső tagozatos osztályban fog tanulni. A napközis szobákban délelőtt ugyan tanítás lesz, de ez nem zavarja a 9 napközis csoport délutáni foglalkozását. Nem elit iskola építése volt a cél, hanem az, hogv megszűnjön a városban a váltott tanítás. Az alsó tagozatos pelyhesparti iskola kivételével ez sikerült is. Az egy őrs, egy család akciót a kényszer diktálta, nem volt hol megtartani az őrsi gyűléseket. Ezek után már nem hontalanok az úttörők egyik iskolában sem, de az iskola és a család ilyen kapcsolata azért közös érdekből továbbra is fenntartható. Jó is lesz ez az új közösségek kialakításához. Alakuló értekezletén ezt tartotta legfontosabb feladatának a 39 tagú, teljes egészében szakképzett tantestület is. Bár nekik is össze kell kovácsolódniuk, Mile Károlyné igazgató várja talán legjobban az évnyitót. — Örömteli várakozásban és állandó feszültségben telnek napjaim. Hatmillió forint értékű berendezésért felelek a költözködés óta, szeretnék már mindent a helyén látni. Az ünnepélyes átadás után még néhány nap, és mikor az első órára megszólalnak a csengők, felléleg- zem. Nekünk akkor kezdődik az igazi munkánk! hogyan látták a karikaturisták az amerikai polgárháborút vagy a königgrätzi csatát. A gúnyképek mesterei 1867, a kiegyezés után szinte állandó témaként a magyar— osztrák kapcsolatok különféle megnyilvánulásaival foglalkoztak, de nem maradt el a párizsi kommün, s a fontosabb magyar kérdések: a közigazgatási reform, az egyházi reform, a tiszaeszlári per ábrázolása sem — a tárlat ezekből is jócskán ad ízelítőt. A kiállítás középpontjában a millennium áll majd, a korabeli események „nagyma- gyarkodó” jellegét gúnyolandó, egy jurtában és körülötte helyezik el az anyagot. A jurta belsejét a Feszty- körkép kicsinyített mása fogja díszíteni. A további karikatúrák láttatják majd például a Drey- fus-pert, az orosz—japán háborút, az első világháborút, a magyar kormányokat és forradalmakat is. Szoboravató Az alkotmánynapi hagyományoknak megfelelően újabb két agrártudós mellszobrát avatták fel a Mező- gazdasági és Élelmeziésügyi Minisztérium árkádjai alatt; Cserháti Sándorét, aki a hazai növénytermesztés és növénynemesítés tudományos megalapozója Volt, s a múlt század végén, e század elején tanárként tevékenykedett a Mosonmagyaróvári Akadémián; Szabó Gusztáv egyetemi tanárét, aki a század első felében a mezőgazdaság gépesítésének gyakorlati és elméleti úttörője és megalapozója volt. A szobrokat Pál Lénárd akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára leplezte le. Az avatáson jelen volt Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ott voltak a mező- gazdasági nagyüzemek, a kutatóintézetek és a szakoktatás képviselői is. Turista múzeum lesz Dobogókőn Turistamúzeumot alakítanak ki Dobogókőn abból a menedékházból, amelyet 1897-ben a korabeli természetbarátok Budapest környékének első kulcsosházaként építettek. A munkák anyagi fedezetét a turisták és a turisztikai szervezetek, szocialista brigádok pénzbeli felajánlásai mellett a Pest megyei Tanács, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Közép-dunavölgyi Intéző Bizottság, valamint a Pest megyei Testnevelési és Sport- hivatal hozzájárulása képezi. A kivitelezést üzemek, gyárak, kisiparosok és egyéni országjáró turisták társadalmi munkával segítették, illetve segítik. Tervezik, hogy a múzeumban kiállítják majd a turizmus magyarországi történetének összegyűjtött írásos és tárgyi emlékeit, többek között régi térképeket, szakkönyveket, jelvényeket, plakátokat, cikkeket, egy-egy turistaház építéséhez kiadott téglajegyeket, valamint a magyar turisztika nagyjainak személyes ereklyéit. Külön feldolgozzák majd a hegymászás, a vízi, a feltáró turisztika és a kerékpározás történetét. Az ország első turistamúzeuma várhatóan jövő év elején nyílik meg. 26. Holocsák egy húsz év körüli lányt kért fel. A terem közepéig vitte, nem volt még ott senki rajtuk kívül. A lány rakott szoknyát és fehér blúzt hordott. Holocsák úgy döntött, hogy mégsem táncol tányérsapkában. Vissza is ment hát ahhoz az asztalhoz, ahol a lány szülei ültek, flegmán az asztalra lökte a sapkáját, majd apró fésűvel — miként azt Libustól látta — a haját is megigazította. Nagyon jól tudta, hogy most mindenki őket fogja figyelni, s azt az új táncot, a rockot fogja járni, amit Libus tanított neki. Azzal is tisztában volt, hogy ezt a faluban, a környéken senki sem tudja, még Libus sem igazán, mert ö csak a külföldi rádiót hallgatta, s az után próbálkozott a tánccal, ami persze a körülményekhez képest mégiscsak tiszteletreméltó és dicséretes igyekezet volt. Libus elismeréssel beszélt Holocsák táófctudásáró!, mondván, „negyven év felé ez már olyan teljesítmény, amit még Amerikában is megcsodálnának”. Libus megismételte a banándalt, Holocsák átfogta A Dóm térj színpad művészi rangját nem vitatja el senki, ám ha ezt tenné, — talán inkább a kétkedők, a fanyalgók megnyeréséért a felsorolás — emlékeztetjük. hogy az elmúlt negyedszázad alatt a Tisza partján moszkvai, rigai, minszki, novoszibirszki, permi — és most — leningrádi táncosok előadásai után dübörgőit a vastaps. Kutattunk, kerestünk világvárost, — igaz — csak emlékezetből — amely azzal büszkélkedhetne, hogy a világ táncnagyhatalmának művészei közül többet fogadott, mint Szeged. Nem találtunk ilyen várost. A leningrádi Kirov Balett szegedi vendégszereplése, úgy hisszük, pont az i-n, ám ki tudja, milyen meglepetést tartogatnak számunkra a játékok elkövetkező szezonjai. Bár meg vagyunk arról győződve, hogy a szovjet táncművészet mindig meg tudja újítani az orosz és más nemzeti balettjét, de a Giselle előadásának friss élménye alatt többet érőt és maradandóbbat alig tudunk elképzelni. Jóllehet ez csupán fantáziánk behatároltsága, hiszen amikor megtudtuk, hogy a leningrádiak a Gitáncosa derekát. Először csak egyhelyben, majd maga körül rángatta a lányt, aki szívesen tanult tőle, hallotta, hogy milyen kitűnő táncos. Gyorsan meg is tanult pár lépést, pár figurát. A lábfejét úgy mozgatta, mintha maga alá akarná gyűrni, mégis sikerült a talpán folytatnia a csúszkálást, majd utánozta az állomásfőnök különös mozdulatát is. aki egyik lábát felemelte a földről, a térdét jobbra-balra lendített^, aztán gyors ritmusban levágta a betonra, hogy ott pattogjon, s őt hol magához rántotta, hol ellökte, mintha célba dobná, de az utolsó pillanatban mégiscsak elkapta, és visszarántotta magához. Ilyenkor a lány meg-megbotlott, de gyorsan visszatalált a ritmusba, ösz- szeszorította az ajkát, hogy erőfeszítését, akarását ország-világ előtt kinyilvánítsa. Együtt ugrált Holocsák- kal, a blúza felcsúszott a hátán, összegyűrődött, de nem törődött ezzel sem, mert sikerült együtt pattognia partnerével, körbe-körbe, majd egy helyen taposta a betont — már úgy tűnt, elég ez az egy tánc, és meg is tanulta a rockot. — Jó erős karja van, kihúzna véle — így mondta, selle-lel jönnek Szegedre, bizony értetlenkedtünk: miért pont Adam-mű kerül színre? Kishitűség volt ez részünkről és tájékozatlanság. Tudtuk ugyan, hogy a múlt század első felében élt szerzőnek az 1840-es években — Párizsban — nagy sikert hozott a Giselle, — más maradandó alkotásáról nem tudunk — s az is tény. hogy Pétervá- rott még nagyobb ünneplés volt a bemutató. Élő kútfő már rég nincs, mozgókép még nem készülhetett a két előadásról, összevetésre legfeljebb a legértóbb stíluskutatók vállalkozhatnak, de az is sokat mond. hogy a parasztlány és az álruhás gróf tánctörténetének egyik legmaradandóbb formálója — Körtvélyes Géza tanulmány értékű cikkeire hivatkozva — a francia származású, de haláláig Olaszországban működő világhírű balettmester és koreográfus, Marius Petipa volt. Ma is a világ egyik legelismertebb — ha nem a legjobb? — együttese, az anyaszínházat a Lenin-rend- dei is kitüntették. A máj Giselle csoda. Pedig csodák nincsenek. Sokkal inkább ott kezdődik a tánckar és a két főszereplő „véle” — egy diófát is a földből ... — nevetett a lány, mert elzsibbadt a dereka Ho- locsák szorításában, de hagyta, mert ez az új tánc, amit már majdnem tud, teljesen megszédítette. Holocsáknak igaza lett, mert mindenki őket figyelte, és amikor Libus elölről kezdte a már oly jól ismert banándalt, a lány apja felkapta a tányérsapkát, és hozzájuk vágta. A lány nem értette, mi baja az apjának, aki valahonnan az asztal alól előkotort egy biciklipumpát, és megfenyegette vele Hoilo- csákot: — Mit rángatja maga az én lányomat? Miféle vasutas maga? — ordította, és rá akart rohanni Holocsákra. — Miféle tánc ez, hogy kirázza belőle a szuszt? — dühöngött, és hadonászott a pumpával. Libus abbahagyta a banándalt, és azonnal egy csárdásba kezdett. Ez talán megnyugtatja a lány apját meg a többieket is. Holocsákék abbahagyták a táncot, a lány felvette a betonról a sapkát, leporolta, odaadta a férfinek. — Maradi az apám ' — mondta szégyellősen, amikor látta, hogy az apja visz- szaült a helyére, és a pumpát is visszasüllyesztette az asztal alá. Libus biztatta Neviczkyt meg Kerczákot, hogy táncoljanak már, nehogy emiatt a kis összezördülés miatt verekedés kezdődjön. „Korai még ez az idegesség” — gondolta Libus. „Még összesem gyűlt a nép, s már a levegő— Galina Mezenceva és Konsztantyin Zaklinszkij — művészete, amikor méltató jelzőink már kopottá, a látvány kifejezésére alkalmatlanná válnak. A méltán világhírű táncospár a lehetetlenre vállalkozott. teljes sikerrel: élettől duzzadó erővel, emberi hitelességgel varázsolta elénk a romantikus szerelem igazát, mélységét. Borotvaél: ha nincs varázslat, a Giselle könnyen csupán egy szép, vagy annál alig több, érzelmes történet a tánc nyelvén. A kifejezésmód láttán értettük meg, hogy Adam műve miért lehet ma is a legigényesebb színpadok repertoár darabja. Ehhez persze a Kirov Balett kell, vagy hasonló amely képes arra, hogy kettős szereposztásban, egymástól merőben eltérő művészegyéniségekkel hozza színre a táncjátékot. Igor Ivanov hangulatteremtő, praktikus díszletei előtt a Mezenceva—Zaklinszkij páros után a vendégszereplés második napján Irina Kol- pakova és Szergej Berezs- noj lépett fel Giselle és Albert szerepében. ben lóg a verekedés...” A zenekar nagyon jól tudta, most az lenne a jó, ha minél többen ott ugrálnának, mozognának a betonon. Tudta ezt jól Neviczky meg a barátja is, dekát ők aztán nem menthetik meg a bált, túlságosan fiatalok még ahhoz, hogy ha táncolni kezdenek, a többiek kövessék őket. Különben is Libus gondoskodásának köszönhetik, hogy meghúzhatják magukat a zenészek közelében. Inkább csak apróbb szolgálatokat vállalnak. Megnézik az udvaron Hakli szamarát, amivel Ottilia asszony truppja megérkezett a bálba. Enni adnak neki, jobbára csak zöld galy- lyakat, meg ha tudnak lopni a kultúrház közelében egy- egy öl szénát, akkor azt — ha nincs semmi baj az állattal, Hakli még nagyobb átéléssel és áhítattal dobol... Libusék egyre hangosabban, egyre nagyob igyekezettel zenéltek, nehogy abba kelljen hagyniuk: erre a mai bevételre már hetek óta számítottak. Igaz, most az egymást követő vasárnapokon les? munkájuk, már annyi bálba hívják őket, hogy alig győzni, de mégsem lenne jó, ha azt hírelnék, mindig verekedés van ott, ahol ők zenélnek. Ottilia asszony állt meg Libus előtt: — Ma éjjen nincs több banán! — közölte ellentmondást nem tűrő hangon, s Libus megértette, hogy rockot nem játszhat. (Folytatjuk) Lukácsi Pál Történelmi események a karikatúrák tükrében — U — Fotó: Nagy László T Balázs József: ANCISKOLA
