Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
1983. AUGUSZTUS 18 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Veszprém megyei Ugod községben már harmadik alkalommal rendezték meg a fafaragó szobrászok és népművészek országos táborát, amelyen 18 művész vesz részt. Az alkotók a munkáik egy részét Ugodon hagyják, hogy ezzel is gazdagítsák az állandó gyűjteményt. Képűnkön az alkotótáborban készült és ott felállított művek egyike Vezetékes gáz 16 törSkszentniklési családi házban mar sofc helyütt ezüstösre havazta az á 72 tél, amelyet eddig megélt. A járása sem olyan délceg, egyenes, mint jó negyedszázada, az arcára is finom vonalakat metszett a temérdek- munka, a sok talpa lás, a téli zimankó, az őszi köd, a nyári por, mert ő mindig útra készen állt, ha egy beteg aprósághoz, legyengült kisfiúhoz vagy lázas kislányhoz várták. A tekintete, a szellemi frissesége, a szemüvege mögül fürkésző, mindenre kíváncsi, meleg szeme viszont ma is azt a védőnőt gyermekgondozót idézi, aki tősgyökeres pesti lévén negyvenöt évvel ezelőtt a nyakas kunok között vert tanyát Kunhegyesen. öten voltak testvérek, de sajnos, csak a nővére és ő érték meg a felnőttkort. A többieket korán sírba kényszerítette az akkori magyar népbetegség, a tüdőbaj. Szülei — az édesanyja háztartásbeli, az édesapja kórházi főgépész — példás családi életet éltek, amelyre ma is nagy szeretettel emlékszik vissza. A Tanácsköztársaság idején a családfő üzemi tanácstitkárként szolgálta a néphatalmat, amiért a fehérterror öt esztendő börtönnel sújtotta. Az apa nélkül maradt gyerekeket az édesanya képtelen volt eltartani rokonokhoz adta őket O nem kevés hányattatás után később Pesten kitűnően elvégezte a védőnői és gyenmekgondozónői iskolát, és mivel mindig vidékre vágyott Makó és Tatabánya után 1938-ban pályázat révén került Kunhegyesre. Akkor a községi anya- és csecsemővédő „intézetként” a mostani TI- TÁSZ-iroda helyén egy nád- fedeles, roskadozó vályog- ház szolgált amelyet négy napig takarítottak, hogy a csótányok és svábbogarak végre eltűnjenek a helyiségből. Az Ikvai tanya a községtől 16 kilométerre volt. Havonta megtette ezt a távolságot az apostolok lován, 25. — Akkor meglesz a bál — motyogta a Vak Légiós Li- busnak, aki nem ült fel a kordéra, csak ment mellette, miközben az őket kísérő emberek arcát fürkészte. Izgatottan tárgyalták a történteket, a rendőrökről folyt a szó, meg arról, hogy a kisfiút agyon is lőhették volna. Mégis, azon csodálkoztak a legjobban, hogy a négy rendőr ilyen hamar itthagyta őket. Régebben az egész falut falhoz állították volna, ha valaki csak egy újjal, nem egy górészállal fenyegette volna őket. Időközben Holocsák is utolérte a szamárkordét. Megragadta Libus vállát úgy lépett le a bicikliről. — Ha nem jön az a fiú — mutatott Kerczákra —, elfogtak volna mindnyájunkat. — Halkabban — csitította körülpislogva Libus. — Máskor ne dugdossál nekem semmit sem a szállásomon — törölte meg izzadó homlokát Holocsák. — Azt az egy ládát holnap elhozom — nyugtatgatta Libus. —•' A bál után — tette hozzá még a nyomaték kedvéért. De, hogy mi lehet abban a ládában, a két fiú, aki mindent pontosan hallott, még találgatni sem tudta. Hakli, a dobos és a Vak Légiós, akik hiszen arrafelé is sok gyerek élt, ahol mindig elkelt a védőnői segítség. „Mellesleg” Torna jmonostorára is kijárt, hol szekéren, hol gyalog, mikor mi adódott A rossz életkörülmények, a sok nincs mellett a temérdek babona, ostoba hagyomány pusztította a szegények gyermekeit. Egy tálból evett sok család. A járványok, szó szerint szájról szájra terjedtek. Milliós zor elmondta, hogy ne adjanak mocskos, rozsdás kulcsot a gyerek szájába, amikor jön a foga; felesleges behinteni a fejét hamuval a rontás ellen és a fogfájást sem gyógyítja, ha ma- lacvályúhoz dörzsölik az arcot. Nem beszélve arról, hogy ezen a környéken is azt vallatták: a gyerek apró felnőtt, és azt kell ennie, amit a család fogyaszt. Legyen az füstölt csülök, zsíros kenyér, vagy mosattam, férges alma. Egy ízben döbbenetes kép fogadta; az egyik háznál a hároméves lánygyerek a bölcsőben feküdt, nehezen lélegzett, ajtó, ablak csukva volt. Körülötte fekete ruhás öregasszonyok hada, akik siratták az ártatlan lelket. Már menthetetlennek ítélték. Gyorsan kiparancsolta a sopánkodó vendégsereget kinyitotta az ablakot, adott két pengőt a zokogó anyának, és orvosért szalajtotta. A kislány ma egészséges, felnőtt édesanya, és két szép gyermeke igazolja a régi szólásmondás igazát: miszerint kétszer ad az. aki gyorsan ad. A háború zivatarában menekült, ki merre látott. Gazdátlanná vált az egészségház, és akadtak ügyeskedők, akiknek eppen az itt lévő berendezésekre vásott a foguk. Mindenkinek odaadta, amit kért, de felírta egy cédulára, és így történhetett, hogy a front elvonulása után jószerével pár hét után már egy berendezett egészségház várta az orosz, magyar sebesült katonákat, helybeli betegeket. dicsérték Libus bátorságát, nem törődtek a ládával és a feldúlt, ideges Holocsákkal, „a bál, komám, a bál”, ismételgették felajzva, míg zö- työgött velük a kordé. A Vak Légiós már hegedült is, de énekelni azért senkinek sem volt kedve. A katolikusok és reformátusok meccsét nem tartották meg, de a bált — este hét órai kezdettel — megrendezték. Az új ember, a tango- harmonikás nem volt sehol, de egy másik zenészt mégiscsak hoztak, azaz — mint az később kiderült — a Vak Légiós közbenjárásával a zenekarba fogadtak egy bőgőst. Libusnak nem volt ellene kifogása, nagyvonalúan kezelte az ügyet, megértette, miért harcolt annyira a hegedűs a tangoharmonikás ellen. Ha a harmonikás állt volna közéjük, a bőgős maradt volna ki. így aztán a Vak Légiós addig mesterkedett, amíg ő győzött, a bőgős ott támaszkodott a falnál, a dobos mögött. Ám alighogy- elkezdték a bált, a dobos arra kérte a bőgőst, hogy álljon messzebb tőle. mert így képtelen a ritmust tartani, arról nem is beszélve, hogy jobban is figyelhetne, mert csak rán- , gatja, tépdesi azt a pár koszos húrt, de nem képes követni Libus utasításait. A Vak Légiós észrevette a zavart, a bőgőst pár szóval kioktatta, hogyan is játsszon, hogyan kövesse őket, aztán dűl végezte a terhes anyák, a TBC-s betegek látogatását az iskolás gyerekek egészségügyi ellenőrzését, vizsgálatát, oltását. Emellett magához vette, ápolta, eltartotta, illően eltemette édesanyját, édesapját, sőt a nővérét is. Rejtély, hogyan maradt ideje és ereje arra a temérdek társadalmi munkára, amelyet még mindezeken kívül végzett. Egy évtizedig volt a kun- hegyesi járás vöröskeresztes titkára, 1950-től tanácstag. közben megyei tanácstag is, 1951-től párttag. Hosszú ideig volt bizalmi, a községi fegyelmi bizottság tagja. Jó, jó, mondhatja az olvasó, végül is könnyű volt neki, magára keresett, nem ment férjhez, gyereke sem született. egyszóval maradt ideje a közéletre. Ez nem teljesen így alakult, hiszen amikor hirtelen meghalt nővérének a férje, és az özvegy is beteg lett ■magához vette az árvákat. A kisebb háromhónapos volt, a nagyobb hároméves múlt. ö nevelte, taníttatta őket mindaddig, amíg szakmát, kenyeret nem adott a kezükbe. Bizony előfordult, hogy a fizetés után két nappal úgy szét postázta a soványka keresetet, hogy neki jutott is, meg nem is. Szinte hihetetlen, de mindössze 2 ezer 400 forint a nyugdija annak a halk szavú asszonynak akinek bár nincsen gyereke, de egész életét a község apró fiainak, lányainak áldozta. A nővére gyerekei ezt a sok jót hasonló jókkal viszonozzák: telente meghívják, náluk tölti a hideg hónapokat, de már alig várja a tavasz kezdetét. Siet, iparkodik haza a lakásába, ami az övé, ahol otthon van. Vitrinjében mintegy harminc oklevél, elismerés, kitüntetés. Közöttük van a Munka Érdemrend, kétszer is megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója címet, de nem hiányzik a gyűjteményéből a Felszabadulási jubileumi emlékérem sem. maga mellé állította, mondván: a hegedű, meg a bőgő olyan mint az édestestvérek, ők nem fogják egymást zavarni. i Az első szünetben a dobos megkérdezte a Vak Légióst: — Honnan szerezted a bőgőst? ! — Évekig távol volt — legyintett, és próbált kitérni a válasz elől a Vak Légiós. Haklit ez nem érdekelte, mert úgy ítélte meg: „Ha távol volt, ha nem, bőgőzni, azt nem tud.” De csak nem tágított: — Ki ez az ember? A rokonod? Az apád? Nem volt mit tenni, a Vak Légiósnak válaszolni kellett: — Az apám ... — Akkor jó — nyugodott meg a dobos. Nem foglalkozott többet a bőgőssel. Ha a Vak Légiós apja bőgőzni akar, nem küldhetik el, meg különben is, majd csak belejön előbb- utóbb. ö sem tudott már az első napon dobolni, pár hónapja támadt csak az az ötlete is, hogy színezze a dob hangját, különösen, hogy tehénláncot tekerjen rá. Hogy cintányért is szerezzen, az csak a közelmúltban jutott eszébe, aztán egy aktatáska tojásért a debreceni vasutastól megvette a használt cintányért. Most már komplett felszerelése van. Türelemre van szükség mindenhez, s bizakodott: a Vak Légiósra tekintettel Libusnak és Otti- lia asszonynak is lesz elegendő türelme kivárni, hogy a bőgős belejöjjön a játékba. A mulatság megfelelően indult. A tágas betonpadlós teremben, Libus kérésére, Kerczák és Neviczky a fal hosszába állította az asztalokat meg a székeket. Vékony A hatékonyabb ellenőrzésért Konferencia kezdődött Pécsett Szerdán megkezdte munkáját Pécsett az V. ellenőrzési konferencia. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezésében zajló „a hatékonyabb ellenőrzésért” mottójú, kétnapos eseménysorozatot Földvári János, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A konferencia bevezető előadását Hetényi István pénzügyminiszter Az ellenőrzés a gazdaságpolitika szolgálatában címmel tartotta. Beszédében szólt aktuális gazdaság- és pénzügypolitikai kérdésekről, az irányító, a gazdálkodó és az ellenőrző szervek tevékenységének eredményeiről, gondjairól, s elemezte az ellenőrzési munka hatékonyságát befolyásoló tényezőket. csíkokra vágott színes krepp- papírt lógattak le a mennyezetről, a papírt a tanácsházáról kérték kölcsön. A terem bejáratánál ott ült Otti- lia asszony, s a mozi jegy- pénztárosával együtt adta el a kékszínű belépőket. Ker- czáknak és Neviczkynek nem kellett fizetnie, mert ők rendezték át a termet. Amint tehették, a zenekarhoz húzódtak, Libushoz, akinek minden mozdulatát lesték, s akinek megjegyezték a szokásait, a szavait is. Mindenáron, mindenképpen a közelében akartak élni, olyanok akartak lenni, mint a szaxofonos, akiről azt hitték, hogy úgy ismerik, mint egymást, pedig minden nap, minden este újabb és újabb oldaláról mutatkozott be nekik. A szaxofonosnak titkai, különleges ügyei voltak, amelyeket alig értettek, de ez nem fékezhette rajongásukat. Lehet, hogy kiismerhetetlensé- ge miatt szerették ennyire — ha csak az utcán végigment, a lépései, a tekintete is különbözött a többiekétől. Ügy csúsztatta például a zsebébe a kezét, mint senki más: a vállát behúzta, a könyökét kifordította, s mind a két kezét eltűntette a zsebében, közben a legdivatosabb slágert fütyülte. De még a kuglit is úgy dobta a kocsmaudvaron, hogy egyik keze a zsebében volt; s minden dobás után végiggereblyézte a haját kis fésűjével. Most pedig elkiáltotta magát: „Tűz! — és ez azt jelentette, hogy a banán-dalt fogja játszani. Jöjj hát, gyere hát, itt a banán, Jöjj hát, gyere hát, édes babám! (Folytatjuk.) Mint korábban már hírül adtuk, Törökszentmiklós lakosságának kezdeményezésére fűtéskorszerűsítés kezdődött a kisvárosban. Ebben az évben mintegy 5 ezer folyóméter gázvezetéket fektetnek le jelentős lakossági hozzájárulással. Az OTP helyi fiókja a családiház-tulajdonosok nagy kiadásához közműbekötési kölcsönt ad, de folyósít a házak belső gázvezetési munkálataihoz is kölcsönt. Több mint negyvenezer látogatót várnak az augusztus 20—21-i hortobágyi hídi vásárra, amelyen a régi pusztai vásárok hangulatát idézik fel. A kilenclyukú híd lábánál több, mint háromszáz népművész, népi iparművész és kisiparos kínálja majd áruját, s miként az egykori vásárokon, most is vásárolható őszi és téli ruházat, csizma. Augusztus 20-án délelőtt kilenc órakor a Pásztormúzeum előtt a balmazújvárosi úttörő és ifjúsági zenekar ad térzenét, majd a pásztorok felvonulásával folytatódik a program. Az idén is meghívták a Hortobágyra az ország legismertebb pásztor- embereit találkozóra. A téren álló pásztorfiú szobrának megkoszorúzása után lesz az ünnepélyes megnyitó, majd azt követi az egész napos színes kulturális és sportműsor. A vízi színpadon a debreceni népi együttes lép fel, Mátén lovasverseny és A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa augusztus 23-án kezdődik a szombathelyi Tanárképző Főiskolán. A négynapos tanácskozásra 18 ország mintegy 250 szakemberét várják. A magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészek beszámolnak kutatásaikról, és tájékoztatják kollégáikat a magyar nyelvtudomány művelésében elért eredményeikről. Általában ötévenként rendeznek hazánkban ilyen tanácskozást, mindig valamilyen központi téma kérdéseit megtárgyalva. A szombathelyi rendezvényen a magyar nyelv rétegződéséről lesz szó. A napokban a korszerűsítés első állomásán, a Május 1. út—Mártírok útja—Szent István út—Vörös Csillag út és Korvin Ottó utcák által határolt gerincvezetékbe megérkezett a gáz. Eddig 16 családi házban végeztek a gázbekötés munkáival, s lakóik az elsők, akik vezetékes gázzal főznek otthonaikban Törökszentmikló-bemutató szórakoztatja a közönséget. Augusztus 21-én ismét térzenével kezdődik a vásár második napja, majd a vízi színpadon tiszántúli együttesek folklórműsora következik. A mátai lovaspályán folytatják a lovasversenyeket és -bemutatókat. Ponyvatetős, lófogatú batárokkal szállítják a vásári forgatagból a mátai pályára az érdeklődőket. Az állami gazdaságnak nyolc járműve közlekedik a vásár ideje alatt ezen az útvonalon. A MÁV és a Volán Debrecenből indít különjáratokat. Kiválasztották már a Hortobágyon azt az ökröt is, amelyet este a csárda kertjében, nagy tűznél, egészben sütnek meg. A nagyszámú látogató kedvéért a kilenclyukú híd lábához, az úgynevezett Fekete-rétre hajtják a ménest, a szürke magyar gulyát és a rackanyájat. Ugyanott a legkisebbek pónikon lovagolhatnak. E tudományág jeles képviselői az együttes üléseken az irodalmi és a köznyelv viszonyával, a magyar nyelv területi, földrajzi tagozódásával, valamint a szaknyelvek és a csoportnyelvek kérdéseivel foglalkoznak. A kongresszus négy szekciójában 140 előadás hangzik el, témájukban ezek is a központi tárgyhoz csatlakoznak. A résztvevők egyetemi és főiskolai oktatók, tudományos kutatók, illetve azok a középiskolai tanárok, akik tudományos igénnyel foglalkoznak nyelvünk múltjával és jelenével. Gyermektelenül is a gyermekekért A babonákkal is harcra kelt Gönczi Katalin haját ma Kató néni 15 évig egye- D. Szabó Miklós T Balázs József: ANCISKOLA són. Hídi vásár a kilenclyukú hídnál Szombathelyen Magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa
