Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-17 / 194. szám
1983. AUGUSZTUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 5 A MESEÍRÁSTÓL A BEMUTATÓIG Színjátszók és rajzosok együtt Nyári gyermekfoglalkozások a jánoshidi művelődési házban A nyári vakáció élmény- dús, emlékezetes napjai között tartják majd számon a jánoshidi gyerekek azt a két hetet melyet a művelődési házban töltöttek el. A tavalyi kezdeményezés sikere, eredményessége arra ösztönözte az intézményt, hogy az idén is házigazdája legyen egy olyan tábornak, amelynek keretében a tanulók a művészetekkel ismerkedhetnek, barátkozhatnak, megvalósíthatják színes fantáziájuk szülte elképzeléseiket, és ráérezlhetnek az alkotás örömének ízére. Több mint félszáz diák, az első osztályostól a hetedikesig vett részt a foglalkozásokon, melyek az egész napot kitöltötték. A munkát fiatal, lelkes pedagógusok irányították két csoportban. Arra törekedtek, hogy a találkozásokon a különböző művészeti ágak — a zene a költészet, a tánc, a festészet — komplex módon legyenek jelen, töltsék ki a foglalkozások idejét. Az élményeket gyermekjátékban, rajziban dolgozták fel a táborozok. A színjátszók csoportjának tagjai először az „üzenetközvetítés kézszorítással” feladatnál próbálhatták ki ügyességüket, majd az információkat, érzéseket miAtéléssel mikával kísérték, erősítették. Sorra jöttek a bonyolultabb, nehezebb próbatételek: a színpadi viselkedés, mozgás, tánc. pantomim. A gyerekek Orff Carmina Bu- rana című művéből hallgattak meg részleteket, majd szabad asszociációk alapján a muzsikára történetet kerekítettek. A kitalált szereplőket emberi tulajdonságokkal ruházták fel és ezt tánccal próbálták kifejezni. A zene értelmezését követően a koreografálás, a Sminkelés színrevitel volt hátra, amiben már a másik csoport is segítkezett. A rajzosok az első napokban a ritmus, a zene világában való kalandozással kezdték a foglalkozásokat, később a zeneszerzésbe is belekóstoltak. A különböző variációs lehetőségeket a képi jelek világában is végigjátszottak, lépésről lépésre bonyolultabb feladatokat oldottak meg. A színjátszókhoz kapcsolódva megtervezték, elkészítették a díszleteket, a maszkokat, a sminkeket. A színpadképet közösen alakították ki a gyerekek. A színpompás bemutatót szép környezetben, a falu templomának kertjében tartották, és hogy mindez, az előkészületek, a munka a nagyszerű előadás ne merüljön feledésbe, az eseményeket színes filmre rögzítették. ősszel minden bizonnyal izgalmas lesz majd feleleveníteni a két hét emlékeit, a celluloid kockák segítségével. — fs — A játék egy pillanata Fotó: Dede Géza T Balázs József: ANCISKOLA 24. Libus nem tudott semmit sem válaszolni, mert az utcán kis szamárkordé közeledett, ezzel járták a bálokat és tánciskolákat Perényiné Ottilia asszonnyal, aki a szamarat a naményi vásáron vette egy ömbölyi cigánytól. A dobos, Hakli Zsigmond hajtotta a szamarat, csattogtatta az ostort, és összefüggéstelenül hadonászott mellette a Vak Légiós is. Hakli Libus mellé érve kiabálni kezdett: — Fel akarnak fogadni egy tangóharmonikást! — Vagy a tangóharmoni- kás vagy én! — kiáltott oda Libusnak a Vak Légiós is. — Hány felé kell osztanunk akkor azt á kevés kis pénzt, amit megkeresünk. — A lel- kemet is beleadtam a zenekarba ... Akkor megfelelő voltam, amikor fagyba-hóba kellett menni, Magosligetig meg Lónyáig, egy darab kenyérért étlen-szomjan játszottam. Most meg, hogy egy kicsit híresebb zenekarunk van, ajánlkozik mindenki, egy tangóharmonikás is ... A harmonika sosem volt magyar hangszer, de ez igen — kapta maga elé a hegedűjét, mintha éppen játszani készülne. — Most már oszoljanak, kérem! Menjenek haza! — szólt rájuk az egyik civilruhás rendőr. — Elmúlt már az az idő, amikor a saját szakállukra forgathatták fel a falut! — kiáltott valaki a Libus köré csoportosulok közül. A puskás ember intézkedni készült, már nyúlt is a vállán meredező fegyveréhez, amikor észrevette, hogy szemben vele, a palánk mögül, kis kétujjnyi résen, valaki éppen őt vette célba — egy gó- részállal. Szinte megbűvölten bámulta a gcfrészálat. — Tegye el kérem! Nekem utasításom van, hogy használhatom a fegyveremet! — kiáltotta. — Szigorú utasításunk van! — erősítette meg egy kis sovány civil rendőr is, aki először nem akart hinni a szemének, csak topogott a palánk előtt, hol az egyik, hol a másik zsebébe nyúlkált, mintha elfelejtette volna, hol tartja a revolverét. Mindenki azt a górészá- lat leste. Libus oda akart menni a palánkhoz, hogy megnézze, ki célozgat a puskás emberre, de az egyik civil rendőr megfogta a vállát. — Ne menjen oda, majd mi elbánunk velük! Magának egyébként is mellettünk a helye! — és a belső zsebéből dőhúzta egészen kicsi, fekete pisztolyát. Az események irányítását mégis a puskás ember vette át, végtére is ő ismeri itt legjobban a terepet, egy ideig itt élt a faluban. Egyébként is úgy érezte, hogy sok elszá- molnivalója akadt az utóbbi időben a faluval, most itt az alkalom, hogy törlesszen. — Van ezeknek még pisztolyuk is — jegyezte meg, s Libus tudta, hogy most az egyszer igazat mond. Néhány ember leszerelte kerékpárjáról az első féket, a belül lyukas alumínium rudat eldarabolta, rádrótozta a pisztoly alakúra farigcsált deszkára, majd addig szűkít- gette, alakítgatta az arasznyi fémcsövet, hogy a töltényt Kritikusok a kritikáról Egy tanácskozás tanulságai A közelmúltban jeles irodalomkritikusok jöttek össze Győrben, hogy megvitassák a kritika jelenlegi helyzetét. A találkozó és a tanácskozás időszerűségéhez aligha férhet kétség, hiszen a kritika már hosszú évek óta tartó válsága, presztízsének és eredményeinek meglehetősen alacsony foka azt mutatja, hogy alapvetően két funkcióját: a művek érvényes elemzését- értékelését, valamint az olvasók megbízható orientálását csak az esetek kisebbik hányadában, inkább csak alkalomszerűen tudja teljesíteni. A kritikaírás gyakorlata — mutatott rá Kulcsár Szabó Ernő vitaindítója — legalábbis kettős kötődésű: részben irodalomelméleti, részben pedig ideológiai-tár- sadalmi-közéleti gyökerei vannak, állapota tehát e két fő dimenzió mentén vizsgálandó. Nálunk kettészakadt, és messze távolodott egymástól az esztétika, az irodalom- elmélet, valamint a gyakorló kritika. Az elmélettel foglalkozó szakemberek csak elvétve foglalkoznak napi kritika írásával, a gyakorló kritikusok jelentős hányadának viszont hiányos az elméleti-filozófiai felkészültsége. Elsősorban ez az oka annak, hogy a jelenlegi kritikai gyakorlatban uralkodóvá vált a leírás, a tartalomismertetés, a művek kivonatolása, vagy pedig egyoldalúan csak politikai-ideológiai szempontokat érvényesítenek. Hézagos a világirodalom ismerete is: hiányzik a magyar művek összevetése a korabeli párhuzamos vagy rokon világirodalmi jelenségekkel. Mindezekből következik, hogy a hazai kritika nagyon sokszor nem értékcentrikus, azaz nem a műre, mint szövegre koncentrál, hanem a műtől független, például a szerző személyéhez kötött szempontokat érvényesíti, tehát művön kívüli megközelíA hét végén három előadást rendeznek a szegedi szabadtéri játékok Dóm téri színpadán. Augusztus 19-én pénteken lesz Kodály: Háry János című daljátékának idei bemutatója és ezt a művet láthatja a közönség augusztus 20-án, szombaton és augusztus 21-én, vasárnap is. beleillesztve egy tompára kalapált szöggel kilőhette. A szöget gumi lendítette a tölténynek, a golyókat pedig a céllövővereenyekről lopták. Erről a pisztolyról tudhatott meg valamit a puskás ember. A nagy izgalomban úgy látszik arra gondolt, hogy míg valaki góré&zállalí ijesztgeti a palánk mögül, a cinkosa a speciális pisztollyal rájuk lőhet. A rendőrök apránként szemügyre vették a környéket. Libus elkiáltotta magát: — Tűnj el! — Talán sejtette, hogy ki húzódhat meg a kerítésnél, ki viccelhet a három civilruhással meg a puskás emberrel. Ennyien maradtak csak, összesen négyen, a többiek apránként továbbindultak a szomszéd falvakba. A palánk mögül mégsem tágítottak, újra és újra megrázta valaki a vékony kis gó- részálat, mintha egy géppisztoly lenne, és sorozatokat adna le. Leghamarabb a puskás embernek fogyott el a türelme: kétszer egymás után rálőtt a palánkra, oda, ahol a bujkáló embert sejtette. A vékony napraforgószál leesett á palánk elé. — Adja meg magát! — kiáltott a puskás ember. Lassan két apró kéz jelent meg a .korhadt palánkon, tésből mond véleményt. Ha van egyáltalán véleménye! Számos kritikából ugyanis még az sem derül ki, hogy a recenzált mű jó-e vagy sem, tetszett-e a kritikusnak vagy sem. Még mindig sokat számít a mű megítélésében a szerző pillanatnyi helyzete az írói vagy a közéleti hierarchiában. És ez a jelenség már átvezet a kritika társadalmi irteg- határozottságának a kérdéseihez is. Mint a művészetek vagy a közírás általában, a kritikaírás is magán viseli a konkrét történelmi, társadalmi, közéleti vonásokat, meghatározottságokat. A győri tanácskozáson többen is utaltak arra, hogy a magyar kritika pillanatnyi helyzetét nem lehet megérteni a magyar társadalom utóbbi 30— 35 évének ismerete nélkül. A szubjektív-privatizáló, vagy éppen a dogmáktól szabadulni nem tudó kritikák például még mindig a „kultuszos” időszak torzító — jóllehet korántsem mindig meggyőződésbeli vagy tudatos — utó- rezgései, miként a tudományos elmélet rángj avesztett- sége is arra az időszakra volt jellemző. A negyvenes évek végi, ötvenes évek eleji kultúrpolitikai gyakorlat megszakított egy szerves folytonosságot, melyet csak az ötvenes évek legvégén, de még inkább a hatvanas évek elején lehetett helyreállítani. Nagy gondot jelent a mai magyar kritikában (szintén a szélesebb körű társadalmi összefüggés részeként) az értékek és értékszempontok bizonytalansága, nem egy esetben zavara is. A hetvenes évek végén a gazdasági- társadalmi feszültségek, nehézségek természetesen nem maradtak hatás nélkül a kritikaírás gyakorlatára sem. A demokratizmus kibontakozásának ellentmondásait és zavarait tükrözi például a publicisztikának mint műfajnak A címszerepet Melis György, örzsét Mészöly Katalin énekli és játssza. A hét végi Háry-előadások valamelyikén ajándékkal köszöntik azt a nézőt, aki a játékok 1959. évi felújítása óta kétmilliomodiknak érkezik majd a Dóm térre. még lassabban előtűnt az arc is; egy kisgyerek ijesztgette az egyenruhásokat meg a puskás embert. — A kislábujjam — nyögte a gyerek, de már akkor fenn ült a palánkon, és onnan nézte a sokaságot. — Szaladj az anyjáért! — szólt oda Libus a szamárkordé mellett várakozó sokaságból valakinek. — Átment Naményba a misére, mert Bacsáki tisztelendő urat elvitték ezek — mutatott a rendőrökre. A gyerek közben lecsúszott a palánkról, leült az árokszélre, tapogatta véres lábujját. — Küldjék vissza Bacsáki tisztelendő urat, mert rossz vége lesz! — morogtak az emberek. A rendőrök a puskás ember köré hátráltak, hagyták, hogy a kisfiú' lábát Libus lemossa, majd zsebkendőjével bekötözze, végül feltegye a szamárkordéra a Vak Légiós mellé. — Elvisszük az orvoshoz — mondta. A rendőrök eloldalogtak, némán beszálltak a fekete kocsiba és elhajtottak a faluból. A puskás ember azonban nem ment velük: megkereste a templomkert kerítéséhez támasztott biciklijét, és elindult valamerre a tanyák felé, ki a homokra, arra, amerre az eltévedt tankot oly 'sokan látták. (Folytatjuk) a tisztázatlansága és szerepe a közéletben. Az irodalom- kritika éppen ezért gyakran kénytelen a publicisztika, a közírás, az ismeretterjesztés funkcióját is magára vállalni. A személyesnek tűnő szimptómák — mint például a bátortalanság, a langyosság, az érdekösszefonódások, a manipulációs kísérletek, az önreklámoztatások jelenléte — úgyszintén egészségesebb köz- és irodalmi életbeli légkör megteremtését tenné kívánatossá. Sok szó esett a győri eszmecserén az irodalmi folyóiratokról mint a kritikák megjelenési helyeiről is. Többségük igyekszik biztosra menni, minél kevesebb kockázattal működni, teret nyit tehát a középszerűnek, a langyosnak — amiből nem lehet nagyobb baj. Vitát alig vállalnak, holott éppen a kemény elvi viták lennének a leghatásosabb és leghasznosabb előremutató, és a tisztázást leginkább segítő alkalmak. S ha mégis előfordulnak viták folyóiratainkban, azok könnyen vezethetnek az indulatok, a személyeskedések elszabadulásához, köny- nyen válhatnak rendreutasítások, esetleg politikai-ideológiai inszinuációk kísérletévé is. Ilyen körülmények között természetesen kétszer is meggondolja a vitában egyáltalán részt vevő, szót kérő szakmabeli, hogy hol, mikor, miről, kivel és hogyan vitázzék. Csak egyetérthetünk a kritikai tanácskozás összegező véleményével, hogy a marxista szemlélet erősítése, az irodalomtudomány eredményeinek közvetlen és következetes alkalmazása, a közéleti demokratizmus erősítése és továbbfejlesztése, az értékek toleráns és szakszerű elemzése, a művek világának komplex vizsgálata a legfontosabb feladat. M. I. Tanfolyamok Szolnokon Nyelvekről — dióhéjban A hagyományokhoz híven a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnokon az idén is megszervezd az idegennyelvi tanfolyamait. Szinte csak felnőttek számára indulnak a kurzusok, de lesz egy a tizenéveseiknek is, akik tavaly kezdtek németet tanulni. Angol, német és francia nyelvből indulnak kezdő, középhaladó és haladó fokon csoportok. Ami a módszereket illeti, választani lehet a hagyományos és az audiovizuális oktatás között. Újdonság az olasz nyelv tanítása, de csak akkor indul a kezdő csoport, ha lesz rá elég jelentkező. Megteremtették a latin nyelv tanulásának lehetőségét is. Ezt a kurzust különösen azoknak ajánlják, akik az egészségügyben dolgoznak, vagy ezt a pályát választják majd, ahol szükséges a latin nyelvtudás. Természetesen azok jelentkezését is várják, akiket „csupán” a latin kultúra és irodalom ismerete vonz. A TIT tervei között szerepel elegendő jelentkezés esetén, hogy angol és német nyelven kezdő tanfolyamot indítanak a Széchenyi lakótelepen, — ugyanis már május végén megalakult ott is a TIT egy csoportja. A jelentkezéseket augusztus 15-től szeptember 15-ig várják a TIT irodáiban: a Kossuth téren és a Jubileumi téri toronyház 23. emeletén. A jobb szervezés érdekében azt kérik, hogy a tanfolyam díját (68 óra: 500 forint; 136 óra: 1000 forint) a jelentkezéskor fizessék be a tanulni akarók.- kJ Várják a kétmilliomodikat Háry János Szegeden
