Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

1983. AUGUSZTUS 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Arcok a kongresszusról Az eszperantó nyelv kulcs ----------------------------— a világhoz --------------------------------------­A 68. eszperantó világ- kongresszus programja már szombaton délelőtt megkez­dődött: „gyorstalpaló” tan­folyamot szerveztek a kong­resszusi küldöttek számára, ahol Magyarországgal ismer­kedtek, néhány magyar mondatot tanultak meg. Es­te pedig ismerkedési est adott lehetőséget a szóra­kozásra. Ezzel egy időben zajlott az a kviz, ahol a délelőtt tanultakat haszno­síthatták a résztvevők. A játékvezető Horváth József fáradtan rogy le egy szék­re a kétórás vetélkedő vé­geztével. Magyar tolmács — Tudja nem könnyű reggel nyolctól este tizen­egyig eszperantóul beszélni, még akkor sem, ha tulaj­donképpen ez a foglalkozá­som. Tolmács, fordító, nyelv­tanár vagyok. — Hogy sikerült a játék? — Nagyon jól. Látszik, hogy a kongresszus részt­vevői „készültek” Magyar- országból. Nagyon lelkesek voltak, végig jó hangulatban versenyeztek. Főleg a gye­rekeket ragadta magával a játék heve, még az én fiam is bekapcsolódott a vetél­kedőbe. Horváth József — a papa — kezét egy tíz év körüli fiú szorongatja. Riohárd, a kis eszperantista. Bizony meglepődök, mikor elmond­ják: Riohárd pici kora óta tanul eszperantóul. Ezenkí­vül húgához hasonlóan len­gyelül is beszél. Horváth József elmosolyodik, és Ma­gyarázni kezd: — Már gimnazista korom­ban is lelkes eszperantista voltam, leveleztem egy len­gyel kislánnyal. Sokáig nem láttuk egymást, de egy ta­lálkozó alkalmával végre si­került megismerkednünk. Az eszp>erantisták szokványos levelezéséből házasság lett. Egy fiunk és egy lányunk van. Munkát és sok örö­möt adott és ad a nyelv. Ha azt mondom munka, akkor a nyelvtanfolyamokra gon­dolok, azokra a tankönyvek­re, műfordításokra, amiket én írtam. Az öröm mögött a családom van. és olyan események mint p>éldául Becke tt Az utolsó tekercs című monodrámájának be­mutatója. Én fordítottam angolról esziperantóra, a Tavaszi Fesztiválon nagy si­ker volt az előadás. gusztus 5-én. A rendező Berekszászi János. — Hogyan került kapcso­latba az eszperantó mozga­lommal? — Egyetemista koromban egy plakát hívta fel a fi­gyelmemet arra, hogy esz­perantó nyelvtanfolyam in­dul. Ügy gondoltam, meg­próbálom megtanulni ezt a nyelvet. Több eszperantó rendezvényen vettem részt, egyre jobban beszéltem. Jó néhány évvel ezelőtt volt Bulgáriában egy eszperantó nyári egyetem, ott ismer­kedtem meg a feleségemmel, aki magyar eszperantista. Nagyon sokáig, még a há­zasságkötésünk után is ott­hon csak eszperantóul be­széltünk. Azóta már van egy kislányunk, de még olyan pici, hogy magyarul is alig tud megszólalni. Ha egy kicsit nagyobb lesz, őt is megtanítjuk eszperantóul. Olasz mérnök Clerici Ranieri Olaszor­szágból érkezett. Egy elő­adás szünetében találkoz­tunk. Mérnök. Azzal foglal­kozik. hogy miként lehet al­kalmazni a komputereket az üzletkötésben. Ranieri úr arról beszélt, hogy ez a kongresszus őt különösen szakmai szempontból érdek­li, mivel a találkozó fő té­mája, a kommunikációval kapcsolatos kérdések, fontos szerepet játszanak a szak­májában. Itt Budap>esten dr. Humphrey Tomkin amerikai egyetemi tanár és Renato Corsetti olasz közgazdász tart előadást a modern kom­munikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásairól. Ra­nieri úr is szeretne majd felszólalni, ugyanis ő az olasz előadó egyik szakmai referense. Ügy gondolja, hogy az eszperantó nyelv térhódítása nagyon sokat segítene a tudományok el­terjesztésében a tudósok egymás közti információ­cseréjében. Lengyel újságíró Hasonló gondolatokat fo­galmaz meg Máriusz Kon- rad Dastych. ö lengyel új­ságíró, a Przeglad Tygod- niowy varsói napilap kül­politikai rovatának vezető­je. — Miért jó önnek, hogy néhány világnyelven kívül eszperantóul is beszél? — Talán furcsa, de az eszperantó mozgalom segít­ségével lettem újságíró. Diák koromban tanultam meg a nyelvet, több külföl­divel leveleztem eszperan­tóul, az ő segítségükkel ju­tottam el néhány országba. Érdekeltek az emberek közti nyelvi kapcsolatok lehető­ségei. a kommunikáció kér­dései, melynek fontos része a sajtó. Ezért döntöttem úgy, hogy újságíró leszek. Be­utaztam a világot, javarészt eszperantista segítséggel. A mai napig is, amikor már néhány nyelvet elég jól beszélek, mindig igyekszem eszperantóul kapcsolatokat teremteni. Hogy miért? A világnyelvek túl hivatalosak, ha viszont eszperantóul igyekszem a munkámhoz szükséges in­formációkat megszerezni, sokkal szívesebben segíte­nek nekem, tudják, hogy „egy családba” tartozunk, nagyobb a bizalom, jobb a hangulat. Szerintem az esz­perantó nyelv kulcs az or­szágokhoz, az ott élő embe­rek megismeréséhez. Egyéb­ként sokáig a rádiónál dol­goztam, eszperantó adásokat szerkesztettem. Mostanában pedig a televízió számára készítek riportokat, elsősor­ban eszperantó nyelven. Lengyelországban egyre szebb eredményeket ér el a mozgalom. Hadd meséljek el ezzel kapcsolatban egy esetet. Márciusban Varsó­ban nemzetközi tudományos konferencia volt a varsói gettólázadás évfordulójának alkalmából. Azt a megbízást kaptam a tévétől, hogy az itt felszólaló tudósokkal ké­szítsek interjút. Az egyik tudósról kiderült, hogy ő is eszperantista. így Do­nald Kenrickkel. a cigány­sággal összefüggő kutatá­sok angol specialistájával nem angolul, hanem esz­perantóul beszéltem. Ter­mészetesen a televízió is ezen a nyelven közvetítette a riportot. Kinek munkát, kinek csa­ládot, kinek utazást, kinek „csak” egyszerűen szórako­zást. kikapcsolódást ad az eszperantó mozgalom. Egy biztos: a kongresszus részt­vevői élményekkel, új is­meretekkel gazdagabban utaznak el majd Budapest­ről. Hegyi Tünde Bolgár író Georgi Mihalkov bolgár eszperantista író. Életében fontos esemény a budapesti eszperantó világkongresszus. — Ezen a találkozón mu­tatják be legújabb drámá­mat. Címe: Ni Vivos! Ma­gyarul: Élni fogunk! Lídia Zamenhofrói szól. Ö dr. Lu- dovi'ko Zamenhof varsói szemorvos, az eszperantó nyelv megalkotójának lá­nya. A dráma a második világháború idején játszó­dik. amikor Lídia a varsói gettóban élt. Egyébként ere­detileg is eszperantó nyel­ven írtam. — Miért döntött úgy hogy eszperantóul írja meg a darabot? — Ennek két fő oka van. F.ev részt maga a téma esz- perantista, másrészt az anyanyelvem bolgár, és ezt a magyarhoz hasonlóan nem sokan 'beszélik a vilá­gon. Ügy gondolom, ha ez a dráma eszperantó nyelvű, akkor sokkal több emberhez tudok szólni, sokkal többen érthetik meg az előadásokat. Egyébként egy kecskeméti amatőr színjátszócsoport ad­ja elő itt Budapesten, au­T Balázs József: ÁNCISKOLA 12. Sztálin halálakor az volt a felsőbbség kívánsága, hogy senki se csoportosuljon, han­goskodjon, „feküdjenek le az emberek és aludjanak”. Tudták, hogy rendőrök cir­kálnak a faluban, csak éppen a raktárépülethez nem jöt­tek el, ahol Holocsák állo­másfőnök tehervonatra várt Libus Oszkárral. Ebben az időben egyre gyakrabban jelent meg a fa­luban Libus Oszkár, vala­honnan csak előkerült, de Holocsák már régebbről is­merhette, mert tegezte, bi­zalmasan beszélgetett vele. Sztálin halálakor, azon az éj­szakán, valamiért sürgősen el kellett utaznia, s a sze­mélyvonatok már elmentek, csak éjfél előtt jött egy te- herszerelvény, s Holocsák segítségével felszállt rá. Csak hónapok múltán látták újra a faluban. A dekázgató Neviczky mö­gött hirtelen megjelent az állomásfőnök. Elkérte a lab­dát a fiútól, és többször ne­kirúgta a raktár falának. Közben azt magyarázta, hogy a régi világban milyen nagy kapus volt ő, s hogy arra már nem emlékezhet csak pár ember, mert a többség, akikkel együtt játszott, ott­maradt a háborúban... Nem részletezte tovább a régi időket, úgy rúgott a lab­dába, mintha haragudna rá, egyre erősebben és erőseb­ben dongott a raktár fala, Holocsáknak mind gyakrab­ban kellett a visszapattanó labda után futnia, míg egy­szer csak megunta a forgoló- dást, erőlködést, lefeküdt a kemény földre. A két fiú várta, mikor tápászkodik már fel. A labda ott gub­basztott a fejétől pár lépésre, innen újra megcélozhatja a raktár falát. Ha ehhez van kedve, akkor csinálja csak, ők hagyják, meg örülnek is Augusztusi kulturális programok Szolnokon Szentendrei építészeti pályázat Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, a Pest megyei Tanács V.B. a Szent­endre Városi Tanács V.B. és a Közép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság országos tervpályá­zatot hirdetett Szentendre Felszabadulás lakótelepének továbbfejlesztésére. A pályaműveket a Szent­endre Városi Tanács V.B. műszaki osztály címére ki­zárólag postán lehet bekül­deni 1983. november 8-ig. A díjazásra 500 ezer forint áll rendelkezésre. Kétszáz éves tévedés Egy kétszáz éves tévedés­re derült fény a szigetvári Ali pasa dzsámi műemléki helyreállítása során. A ti­zennyolc méter magas, fél­gömb alakú kupolát Dorfmei­ster István híres freskója díszíti fő alakja a várvédő Zrínyi Miklós. A várbaráti kör elnöke, Molnár Imre most felfedezte, hogy a mű­vész nem a hőst, hanem a dédunokáját — a költőt — örökítette meg a freskón, nyilvánvalóan összetévesztet­te a két Zrínyit. A csaknem kétszáz éves mű meglehető­sen rossz állapotban van, so­kat ártott neki a templom hosszantartó bezárása, ami alatt a legelemibb törődést is nélkülözte. A dzsámi re­konstrukciójának részeként felújítják a kupolafestményt is. Ajánlat nyár végére Augusztusban gazdag prog­rammal várja Szolnok a szó­rakozni vágyókat. A kulturá­lis rendezvényeik között min­den korosztály megtalálhatja a kedvére valót. A vakációzó gyerekek és szüleik minden szerda dél­előtt jól szórakozhatnak a Nyári játékok házában. A vi­dám és valóban színvonalas műsorok sorát e hónappan a Heppiend bohóccsoport „Ka­lap nem kell?” című műsora nyitja. A bohócokat ma dél­előtt 10 órától láthatják a gyerekek a tiszaligeti szabad­téri színpadon. Jövő szerdá­tól a technikai szünet után újra „kinyitó” Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ színháztermében lesz a Nyá­ri játékok háza. Augusztus 10-én a Népszínház bábosai adnak műsort. Gyereknek, felnőttnek egyaránt jó szóra- kozát ígér Muszty Bea és Dobai András fellépése is, akik augusztus 17-én „Kári- ktittyom” című műsorukban gitároznak, énekelnek a ki­csiknek: A hónap utolsó szer­dáján pedig Rodolfó trükk­jeit leshetik el az éles szemű gyerekek. A tizenéveseket a Diák­centrum várja rendszeres programmal. Folytatódik a rocktörténeti sorozat, és lesz­nek koncertek is: augusztus 12-én a Rolls-Frakció lép fel, 17-én pedig pol-beat est lesz a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Bizo­nyára sokan nevetik majd végig Nagybandó András műsorát is a Kocka utca 13- as számú ház bonyodalmai­ról augusztus 19-én. A felnőtt programok első­sorban a könnyű, nyári szó­rakozást keresők igényeit elégítik ki. Augusztus 7-én este a múzeumudvarban ope­rettest, á Tisza Szállóban pe­dig „Tiszán innen a Tiszá­ban” címmel vidám könnyű­zenei műsor lesz. A népdal és magyarnóta kedvelők né­pes táboráról sem feledkez­tek meg a szervezők: 15-én nótaest lesz „Él még a vén cigány” címmel a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont színháztermében. Köz­reműködik: Solti Károly, Bé­res Ferenc, Taliabér Erzsé­bet, a műsort Kudlik Júlia vezeti. Folytatódnak a nyári szín­házi esték is a múzeumud­varban. Augusztus 21-én és 22-én Ruzante „Csapodár madárka” című zenés vígjá­tékát mutatják be. A darab­ban népszerű színészek sze­repelnek: Benkő Péter, Tahi József, Mikó István és Zsurzs Kati, közreműködik a Pasto­rale együttes. A nyár utolsó hónapjában négy új kiállítás várja a lá­togatókat. A Művésztelep kollektív-műtermében au­gusztus 5-től Baranyó Sán­dor kiállítását tekinthetik meg a képzőművészet ked­velői. Augusztus 7-től 13-ig „Bolygókutatás-űrkutatás” címmel lesz kiállítás a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ galériáján, a Hely­őrségi Művelődési Otthon­ban pedig fotókiállítás nyí­lik 19-én „A régi Szolnok képekben” címmel. Űj kiállí­tással gazdagodik a Damja­nich Múzeum: 27-én numiz­matikai éremkiállítás nyílik a megyei numizmatikai szer­vezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. Ez­úttal jubileumi tudományos emlékülést is tartanak, amelynek keretében érem­cserére, árverésre és jubi­leumi ezüstérmék kiadására is sor kerül. Szobor- kompozíció a Hortobágyon Hortobágy idegenfor­galmi központjában, a kilenclyukú híd és a ré­gi kocsiállás mögött, fel­avatták Somogyi Árpád Munkácsy-dijas szob­rászművész négyalakos — az Alföld népe című — szoborkompozícióját. neki, látván milyen nagy örömet okoz számára a já­ték. De Holocsák csak nem mozdult. Kerczák odalépett hozzá, alig hitt a szemének: az ál­lomásfőnök elaludt. Nagyon sajnálta a dolgot, mert ép­pen el akarta neki mesélni a katolikusok és a reformá­tusok meccsét, tudta jól, ha Holocsák teheti, el fog jön­ni, mert mindig kijött a meccsekre. Holocsák buzdí­totta a falut a legjobban, még azon az emlékezetes mérkőzésen is, amit az agi­tálok ellen játszottak évek­kel ezelőtt. Az egész falu tudta, hogy megnyert leg­alább öt fogadást... Egy korsó borral érkezett ki a pályára, megkínált belőle pár embert, ő maga is több­ször meghúzta, majd fél­szemmel bekukucskálva a korsó száján megállapította, hogy mennyi lehet még ben­ne. A körülötte állók is beku­kucskáltak a korsó száján, és ők is megsaccolták a bor mennyiségét. Arra fogadtak, hogy melyikük találja el a legpontosabban. Holocsák saccolt a legjobban, ö nem­csak szemmel mérte fel a sötétlő korsó alján a folya­dékot, de meg is löttyintette többször is, s a lottyanó hangokból is következtetett. Ezután minden bajnoki meccsre hozta magával a korsó bort. Mámorosán biz­tatta a csapatot, számtalan­szor elismételte álmait. Az a néhány néző, aki kijött ezekre a mérkőzésekre, igye­kezett a közelébe férkőzni, persze nemcsak a bor, meg a viccei miatt, hanem mert vi­láglátott ember volt, annak tartották, sokféle népről tu­dott, s beszélt is róluk, s a részegség határán álló szur­kolók szájtátva hallgatták. Egyszer például megkérdezte tőlük, hogy szerintük a skót hogyan trágyázza a földjét, s mivel nem tudtak Válaszolni, megmondta: ugyanúgy mint a faluban, a téeszcsében .. Kimegy a skót a földjére, és csak annyit mond nagymérgesen: le van szarva! — és ezzel el is in­tézett mindent. A két fiú úgy gondolta, ha Holocsák eljönne a katolikusok—re­formátusok meccsre is, el­szórakoztatná az embereket, s biztos, hogy Bacsáki tisz­telendő úrnak sem lenne ki­fogása. Ezért is sajnálta Kerczák, hogy az állomásfő­nök elaludt a kemény föl­dön. Meg aztán jöhetnek a vonatok, a személy, meg a teher; segítséget kérőn né­zett Neviczkyre. — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — szólalt meg egy férfi Kerczák mögött, még a lélegzetét is érezte. Libus Oszkár állt a raktár előtt. Csodálkozó arccal jár­ta körbe Holocsákot: — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? ■- csóválta meg a fejét újra és újra. Az állomás felöl jatt, de hogy nem az úton, hanem a töltés árkában meghúzódva, nehogy valaki meglássa, ez is kiderült, amikor felébresz­tette Holocsákot. — Teljesen megbolondítod az embert — korholta Holo­csák. — Már én is, ahelyett, hogy az úton közlekednék, az árokban csúszkálok. Pe­dig engem senki sem fi­gyel. . . Nincs miért! — Hogy honnan szerzett bort ilyen nyári időben? — tűnődött Libus elismerően, anélkül, hogy Holocsák meg­jegyzésére hederített volna, anélkül, hogy az árokban való bújkálás ellen tiltako­zott volna. Aztán elindult az irodába a nagynehezen talpraállított állomásfőnökkel, majd na­gyon gyorsan — és ismét az árokban — visszahaladt a raktárhoz. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents