Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

1983. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A mezőtúri sikerek titka Példás együttműködés, kifogástalan csapatszellem Szép tavasz köszöntött az idén a Mezőtúri Honvéd labdarúgó-csapatára, amelyet aztán — az osztályozó sike­res megvívásával — napsu­garas, ragyogó nyár köve­tett. A területi bajnokság Körös csoportjában szerep­lő Honvéd Szabó Lajos SE labdarúgó-csapata az őszi fordulóban még elmaradt a céltól. A játékosállomány­ban történt változás, az NB II-,ből való kiesés, aztán a Bem SE ellen benyújtott óvást követő huzavona, meg­rázkódtatta az egyébként szilárdan vezetett .szakosz­tályt, s mindez törést oko­zott a területibe esett csa­pat szereplésében. Az ősz-' szel becsúszott három vere­ség, több döntetlen, sokáig a középmezőnyben tanyá­zott a gárda, s néhány pont­tal elmaradt a vezető csa­patoktól. Bencsik Gyula szakedző azonban nem esett kétségbe. Változatlanul bizakodott az első három hely vala me­lyikének a megszerzésében, hiszen ez volt a kitűzött cél is. és kijelentette, hogy Mezőtúron szép tavaszt vár­nak. A szakvezetőnek iga­za lett. A Honvéd veretle­nül zárta a tavaszi fordulót, fokozatosan lekörözte ellen­feleit, biztosan nyerte a bajnokságot, a Honvéd Papp SE csapatával vívott osztályozón is sikeresen túl­jutott, és bekerült az NB II-be. Egy év leforgása alatt' tehát visszakerültek oda, ahonnan jogtalanul búcsúz­tak. Buzi Lajos szakosztályve­tőt arról faggattuk, hogy miként tudtak úrrá lenni a bajokon, mi rejlik a példá­san szép és eredményes sze­replés mögött? — Az ősszel kialakult egy olyan ütőképes, egységes csapat, amely bajnoki mér­kőzésen tavaly október 17- én kapott ki utoljára, feb­ruárban, a Magyar Népköz- társasági Kupa mérkőzésen is csak a hosszabbításban maradt alul egy góllal az NB I-es Vasassal szemben — mondta Buzi Lajos. — A kritikus időszakban amikor az ősszel Gyulától kikap­tunk, hét pont hátrányba kerültünk velük szemben, a bajnokság végén pedig négy ponttal szereztünk többet mint Gyula. Talán azt tar­tom a legdöntőbbnek, hogy nagyszerűen sikerült az ala­pozás. A parancsnokság, a városi tanács, a bázist je­lentő gazdasági szervek, de főleg a HM sportosztályá­nak anyagi és erkölcsi tá­mogatása nyugodt feltétele­ket teremtett. A vezetésben áthidaltuk a kieséssel járó átmeneti visszaesést. a csapatszerkezetben pedig Boda tervezettnél korábbi leszerelését. Kialakult egy állandó tizenegy, egy pél­dás csapategység, fokozato­san kiütközött a többiekkel szembeni tudásbeli különb­Szirják, a mezőtúriak egyik erőssége ség. nálunk képzettebb lab­darúgók játszanak. Mi rúg­tuk a legtöbb gólt, a tizen- ötös mezőnyben pedig any- nyi pontot gyűjtöttünk, mint a másik csoport győztese, a tizennyolcas mezőnyben. Az NB II-be való visszakerü­lést akarta és támogatta az egész város. — A cél érdekében a vá­rosban mindenki megtette a magáét, terveinket a koráb­binál magasabb szinten si­került megvalósítani — egészítette ki Szirony György alezredes, az egyesület elnö­ke. — Amikor a katonák­kal leültünk beszélgetni, el­mondták, hogy a legnagyobb élményük az a szeretet volt, amely a városban körülvet­te őket. A laktanyában is olyan körülményeket terem­tettünk, amik ezt az ered­ményt lehetővé tették. Ezt a légkört vitték az osztá- lyozóra is. — A magasabb osztályban minden területen nagyobbak a követelmények. szerte­ágazóbb, több a tennivaló. Hogyan készülnek az NB Il-re? — Ami a jövőt illeti... Augusztusban leszerelt hat játékos, a pótlásuk nagy gondot okoz. De bízunk az újonnan bevonulókban. ab­ban, hogy a szezon közepére kialakul a csapat. A HM Testnevelési és Sportosztá­lya, a megye és a város sportvezetése a zavartalan működést, az ifjúsági és a serdülőcsapat indítását ga­rantálja. Ehhez. szakmai erősítés is tárul. Kiszámí­tottuk azt is, hogy 15 ezer kilométerrel többet kell majd utazni. Törjük a fe­jünket. új ötleteket, megol­dásokat keresünk. Külön kell szólni Bencsik Gyula szakedzőről, akivel újabb szerződést kötöttek. A szakvezető tizenhárom éve dolgozik a szakosztályban s ez, a mai magyar labdarú­gásban, szinte példa nélkül álló sorozat. Gondjai meg­oldódtak Mezőtúron úgy vé­lik, hogy a nagy feladatok­ban lát fantáziát, a tettek serkentik. Pataki István I Sport Sport-Sport i Utolérték régi önmagukat Ismét a labdarúgás második vonalában Szolnok A Szolnoki MÁV MTE labdarúgócsapata az NB II- be jutott. Ez önmagában nem világrengető tény, egy olyan olvasó számára akit érzelmi szálak nem kötnek megyeszékhelyünkhöz. Ám az a hatezer szurkoló a meg­mondhatója, minő boldogság a feljebb jutás, aki a Ka­posvári Rákóczi elleni mér­kőzésen lelkesen ünnepelte kedvenceit a tiszaligeti sta­dionban. Szolnok futball- sportját mindig is jegyezték a hazai börzén. Jóllehet, az élvonalbeliek kasztjába csak a negyvenes évek MÁV-já- nak, majd a Légierőnek si­került belépni ám az NB I-es tagságért sorban állók között mindig ott voltaik a Tisza-partiak. Ha pedig a Szolnokról elszármazott fut­ballistákat vesszük számba, kiderül, hogy valóságos kincsesbányája megyénk a tehetségeknek. Ezek a hagyományok kö­telezték a Szolnoki MÁV MTE labdarúgó szakosztá­lyának vezetőit arra, hogy nagy felelősséggel, körülte­kintő gondossággal teljesít­sék a közönség óhaját, s a területi bajnokságból az NB II-be kalauzolják a csa­pat hajóját. Ez végül sike­rült, ám mielőtt az eredmé­nyesen megvívott osztályo- zókról szólnánk, érdemes szót ejteni a csapat szerep­léséről a területi bajnokság­ban. A piros-kékek gyen­gélkedése akkor kezdődött, amikor az átszervezés isme­retében nem tudták biztosí­tani helyüket a második vo­nalban. A területibe való besorolás kilátástalansága okozta, hogy olyan tehet­séges labdarúgók fordítot­tak hátat a klubnak, mint Selyem és Szekeres. Ennek ellenére meg sem fordult a sportbarátok gondolatában, hogy nem tudja az együt­tes megszerezni az osztályo- zóra jogosító első helyet a Ti­sza csoportban. Aztán ki­derült, hogy a szurkolói óhaj teljesítése nem is olyan egyszerű. Bizony gyak­ran megbotlott a gárda; Balmazújváros, majd a Bem SE neve hallatán bi­zony megrettentek a szol­noki sportbarátok. Jött né­hány lehangoló összecsapás is, így igen szívesen felej­tené a piros-kékek vala­mennyi híve a püspökladá­nyiak vagy a hajdúböször­ményiek szolnoki vendég- szereplését. De Kisvárdán sem termett babér a bajnok- aspiráns MÁV MTE-nek. Ne­hezen bontakozott ki egy ütőképes csapat. Az őszi idényben szinte hétről hétre változott az összeállítás; a tehetséges Kántor például talán csak kapus nem volt, de meglepetésként hatott az is. hogy a szélsőként igazolt Rózsavölgyi a hátvédposzton kötött ki. Az újonnan iga­zoltak közül Sugár, aki az NB I-ből érkezett, nagyon hamar „akklimalizálódott” a területi bajnokságba s bi­zony élvonalbeli szereplésé­nek olykor csak a nyomait lehetett felfedezni játéká­ban. A rendkívül tehetséges Rostás is „visszafelé’ lépege­tett” formájában. Szabó vi­szont azt nyújtotta amit várni lehetett tőle. Minden­nek ellenére a bajnokság végére kialakult az együttes gerince: Boros. Porhanda, Csontos időnként Baran, Su­gár, László, Kántor, Szabó, no és dr. Szeghalmi játék­tudása elégnek bizonyult ah­hoz. hogy az osztályozó ide­jén, amikor össze kellett szo­rítani a fogakat, megnyug­tató játékkal tudjanak ki­rukkolni. A Kaposvár elleni osztá­lyozó nem ígérkezett séta­mérkőzésnek. Semmiképpen nem „Somogyországban”, jól­eső meglepetésként hatott hát az idegenben elért dön­tetlen. Már ekkor sok min­dent megbocsátott a szolnoki közönség a fiúknak. Az „i”- re azonban Szolnokon kel­lett feltenni a pontot. Rit­kán tapasztalt érdeklődés előzte meg a visszavágót, és a nézők aligha felejtik egy­hamar a tiszaligeti mérkő­zés első félóráját, amikor parádés játékkal már 3:0-ra vezetett a MÁV MTE. Az­tán elfogyott a szusz a vendégek mindössze egyet­len gólnyira voltak a to­vábbjutástól, amikor Baran fejese meghozta a megvál­tást. A MÁV MTE az NB Il-re készül és a tisztes helytál­láshoz olyan produkcióra van szükség, amilyet a Tiszali- get közönsége az első félidő­ben láthatott. Aligha tarto­zik a szurkolókra — így feltehetően nem is tudják valamennyien — hány ember erőfeszítése, tenni akarása testesült meg abban, hogy Szolnokon immár „márkás” mérkőzéseket láthatnak a sportbarátok. Köszönet azok­nak. akik segítettek a fel- jebbjutásban, ám nekik kell címezni azt a megjegyzést is, hogy az „ezerfejű Cézár" telhetetlen: nagyon hamar elfelejti, hogy milyen utat járt be a MÁV MTE addig, amíg az NB II-be ért. A de- rekas helytállással kell te­hát hétről hétre bizonyíta­ni, hogy Szolnok futball- sportját nem lehet leírni. Dehát az előkészületek is­meretében megjósolhatjuk: aligha éri majd csalódás a szurkolókat a bajnoki rajt után. — Pb — Közgyűlés Jászjákóhalmán Jászberényben a sport­egyesületek egyesülése foly­tán megszűnt a Jászberényi Vasas, így a Jászjákóhalmi Egységes Szövetkezeti SE, mint legjobb kieső, bent ma­radt a megyei labdarúgó­bajnokságban. Ebből az al­kalomból az egyesület tagjai közgyűlést hívtak össze va­sárnap 10 órakor a községi sporttelepen, ahol értékelik a most befejeződött bajnoksá­got. és megbeszélik a felké­szüléssel járó feladatokat. Hétvégi sportműsor , RÖPLABDA Lehel Kupa nemzetközi női ifjúsági torna, Jászbe­rény, hűtőgépgyári sportcsar­nok 9 és 14.30. Nosztalgia­mérkőzés a Lehel régi NB I- es játékosainak részvételé­vel 16. Vasárnap LABDARÜGÁS Kákát Kupa: Kisújszállás —Tiszaföldvár 17, Túrkeve— Középtiszai Medosz 17. RÖPLABDA Lehel Kupa nemzetközi női ifjúsági torna, Jászbe­rény, hűtőgépgyári sport- csarnok: döntők 9 és 14.30. Eredményhirdetés 18. IDEGENBEN SZEREPELNEK A Szolnoki MÁV MTE ökölvívói Nagykanizsán, az országos felnőtt, ifjúsági és serdülő vasutas bajnokságon. Úttörő olimpikonok I. EGY TÁJFUTÓ A JÁSZSÁGBÓL XIX. nyári úttörő-olimpia Debrecen. Tájékozódási fu­tás: 1. Zagyi Róbert (Jász­apáti Á. I. edző: Kissné Kis Mária). • • • A neve már a rajtnál sem csengett ismeretlenül az út­törő olimpia tájfutó résztve­vői között, mert a kisebbik Zagyi fiú három éve rend­szeres szereplője a vörös- nyakkendősök nagy vetélke­dőjének. 1981-ben hatodik osztályosként ugyan ott van a nyíregyházi döntőben, de még helyezetlen. Egy év múl­va a győri fináléban viszont az ezüstérmet akasztották a nyakába! S hogy említésre méltóan záruljon sportpá­lyafutásának eme rövid sza­kasza, a mostani erőpróbán Robi a dobogó tetejét célozta meg. — Bizony izgultam a ver­seny előtt, s ezzel együtt na­gyon szerettem volna nyerni is — mondja a göndörhajú kamaszfiú, miközben az „in­terjú” miatt újabb drukkban van. — A mezőny elején in­dultam a 36 résztvevő között, így a többi rivális időered­ménye sem adhatott támpon­tot. A célba érkezésem után gondolni sem mertem még az elsőségre, csak a többiek részideje után lettem egyre nyugodtabb és boldogabb. Most már mindenki tudja, Zagyi Róbertnak sikerült a vágya, olimpiai bajnokká avatták, ezzel egy kis sport- beli dicsőséget szerzett lakó­helyének, Jászapátinak is. A jászsági településen a Mé­száros Lőrinc Gimnázium Diáksportköre fogja össze a tájfutókat. A szakosztályt Koczka József tanár szervez­te meg a hetvenes évek ele­jén, majd tőle Kissné Kis Mária edző vette át a stafé­tabotot, s a 35—40 fiatal irá­nyítását. Robi tízévesen, bátyja inspirálására ismer­kedett meg e kevésbé „jegy­zett” sportággal. Míg a töb­bieket általában elcsábította a labda pattogása, ő hűsége­sen kitartott a tájékozódási futás mellett. — Hetente négy alkalom­mal van edzésünk az esti órákban, a hevesi és a jász- dózsai út mentén futunk, egy-egy futó heti fejadagja 20—25 kilométer között mo­zog. Emellett a speciális fel­készülést a térképolvasás je­lenti, hiszen a versenyekre mindig más-más helyszínen kerül sor. A versenyek zö­mét tavasszal és ősszel ren­dezik, ilyenkor majdnem minden szombaton úton va­gyunk. (Csak megjegyzés­ként a jászsági tájfutók ked­venc sportáguk űzéséért anyagi áldozatra is hajlan­dók, pontosabban a tizenéve­sek szülei, hiszen a szakosz­tály évi költségvetése alig- alig futja az utazásra és a nevezési díjakra. Ezt a „me­cénások” nevében Robi édes­anyja nem panaszként emlí­ti, hiszen szívesen segítik elő a gyerekek kedvenc időtölté­sét.) Visszatérve az újdonsült bajnokra; az általános iskola befejeztével ősztől a helyi gimnáziumban tanul tovább, mert a szellemi gyarapodás legalább oly fontos számára, mint a sportdicsőség. Épí­tészmérnök szeretne lenni, amihez tanárai szerint kitar­tó munkával minden esélye megvan. Egyébként nyári szünete szintén kedvenc sportága jegyében telik: a jászapáti Velemi Tsz-ben dolgozik nyári munkán, s a kereset a zalaegerszegi táj­futó vb-re történő utazásra kell. Az augusztus 20-tól szeptember 4-ig tartandó sportesemény minden napján ott akar lenni, látni a leg­jobbakat, akik közé szíve legmélyén vágyik! Szusszanásnyi pihenő az NSZK lányai számára Pillanatkép a Lehel Kupa röplabda tornáról Lazányi József Sánc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents